"Régen mindenki ugyanazokat a könyveket olvasta, míg nem voltak tömegesen."
Megáll az eszem! Te tényleg azt képzeled, hogy így terjedtek el az ősi gyökök, toldalékolt szavak 20-50 000 évvel ezelőtt? Milyen könyveket nyomtattak akkoriban szerinted? És ki tudott olvasni?
Az írástudás csak egy-kétszáz éve vált közkinccsé.
A szóalkotás legfőbb logikai jellemzője az érthetőség. Éppen ezért a szavainkat úgy raktuk össze, hogy az azonnal, magyarázat nélkül érthető volt bárki számára.
A levágások, jelentés nélküli hangok betoldása érthetetlenné tették volna a szóelemeket és magát az új szót is.
A szleng szóalkotás célja ezzel éppen ellentétes, létrejöttét is ez motiválta: ne értse más, csak akik alkalmazzák.
Még mindig nem érted, hogy itt is a "föld" jelenik meg, hiszen átmenni valamin, (dombon, hegyen, völgyön) vagy valahova CSAK és kizárólag a földön voltunk képesek.
Hasonló jelentése van a szintén földre vonatkozó OTT szónak, lásd odaát szókapcsolatot. Az ÁT szóban az Á hang mutató hang, mint az O, I, E,
Ami ott vagy itt van az mind a földön kellet, hogy legyen.
Az ŐT, az ÍRT már toldalékolt szavak, a T itt is a földre vonatkozik, mint tárgy rag; a tárgyak is a földön vannak.
A múlt időről is volt már szó, feltehetően a maguk mögött hagyott tárgyakat jelenti, s ezek a múlthoz kötődnek.
A TÓ is a földön van, méh, ha víz is. Azért van a T után egy másik hang, hogy megkülönböztesse a földtől. Lásd még; tenger.
Az ÜT szóban a T hang cselekvést fejez ki, hasonlót a T hangot adó földre eső tárgyhoz, és a annak mozgásához. (lehet, hogy az ÁT szóban is, de ezt már nehéz kideríteni)
A TŰ szintén köthető földhöz, (no, nem a varrótű, hanem az eredeti jelentése) mivel ez a tűz gyöke is, ami értelemszerűen a földön ég, és ugye, az Ű hang a fájdalom, meglepetés hangja. Ezért is lehetett kiterjeszteni a hegyes dolgok megnevezésére. Ti. ha valaki rálépett egy hegyes dologra, - ami szintén a földön volt - az bizony nem volt kellemes, és igen gyakran előfordulhatott
A személynévmásokban "tárgy" jelentésű, mivel valakire utal. Az angol ma is tárgyként kezeli a személyeket, bemutatáskor így mondja: Ez itt XY.
És sokszor mi is így mondjuk: ez az ember... ezzel nem állok szóba...
"-- hő szóból, hő-T bocsát ki valami : most ez a T éppen tárgyrag, nem tudom hogy újfent miféle föld jelentése volna itt ennek,"
Minden tárgy a földön van. Így a tárgyak is, ezért lett T a tárgy (a földön levő dolgok) ragja.
Nem véletlen, hogy nyelvünkben ez a leggyakrabban előforduló mássalhangzó (8,57 % az L már csak 6,3, a K pedig már csak 5,22)
"TELEK szavunkat módosította a finn, és nem is egy kifejezés van belőle."
Ezt sehogyan sem tudod igazolni, csak a látszólagos hasonlóság mondatja veled. Lehet, hogy más, de hasonló hangokból alkotta.
És ebből még nem lesz talo...
"Hiszen eleve gyanús a TELEK szó hogy magához a TEREK szóhoz kötődik."
Persze, hogy kötődik, hiszen az is a földön van.
"Nem a földet nevezi meg a szó,"
Ezt senki nem állította. Csak azt, hogy a föld jelentése benne van a szóban, amit a T hang vitt bele. Ez a megnevezett dolog egyik fő tulajdonsága.
Amúgy megint csak a szavak jelentését nézed s ezeket próbálod valahogy összehozni, de nem mész vele semmire, mert ebből ugyan nem lesz etimológia, csak fantáziálás...
"Érteni kéne a szavak jelentését. Itt kezdődik minden, addig nincs miről tárgyalni , míg egy sima alapkifejezésünket sem értesz meg, vagy félreérted a jelentését. Ez a JÁR szó eleve sokkal több mint lépdelés, sokkal bővebb az értelme, és ez a kezdetektől is jóval tágabb fogalom ez."
Neked viszont azt a körülmény kellene megértened, amely szükségszerűvé tette a szó megalkotását. A jár esetében is - mint minden más esetben - csak egy dolog tette szükségessé egy szó megalkotását, s nem egyszerre több.
Nyilván nem az időváltozásra (időjárás) találták ki, vagy arra, hogy jár a fizetés, hanem a lábon történő helyváltoztatásra,, ami mindennél sokkal fontosabb, és napi szinten használatos szó volt. A gyerek már tudott járni, a sérült lábú már újra járt, stb... Minden más elvont jelentése ennek a mozgásnak már későbbi, átvitt értelmezése.
"JÁR : mozgást, közlekedést, rendszeres tevékenységet, viselkedést, következményt, és állapotváltozást fejez ki. Értjük?.)) Ez sokkal több mint lépdelés, nagyságrendekkel több ez a fogalom jelentésben..."
Tipikus esete annak, mikor a fentieket (a szóalkotás körülményeit) figyelmen kívül hagyod.
"Ha nem lenne különbség a szavakk özött, csak azt tudnád mondani, hogy BÁÁÁ!"
Ez a lényeg!. Azért vannak különböző szavak, mert különböző dolgokat neveztek meg. Épp ezért nem lehet a jelentésük sem azonos.
Persze, a környezetünkben vannak hasonló dolgok, melyek egy-egy fogalomkörbe tartoznak, mint pl. a kerek, vagy ehhez a formához kapcsolódó dolgok, kerék, kerek, kerít, körlet, körzet, köröm, amiket hasonló szavakkal neveztünk meg, ugyanakkor ugyanebbe a fogalomkörbe olyan szavak is tartoznak, melyek egyáltalán nem hasonlítanak az előbbiekhez, sőt egymáshoz sem: járás, megye, tanya, birtok, falu, város... Pedig ezek is egy-egy "körzet" megnevezésére szolgálnak.
Ezek a fogalomkörök alkalmasint átfedik egymást, ha más szempontot veszünk figyelembe: P.l a tanya a földdel kapcsolatos dolgok körébe is tartozik, a járás szó eredete pedig a gyalogos mozgáshoz, a birtok a birtoklás körébe, a tulajdonhoz kötődik, de a tulajdon már egy másképp megalkotott szó.
Mindezt azért írtam, lásd, milyen szövevényesen kapcsolódnak egymáshoz a szavak a jelentésük alapján, miközben alakjuk lehet hasonló és lehet merőben különböző is.
Azt kívántam érzékeltetni, hogy a szavak jelentése mennyire nem kötődik azok hangsorához, mert a szóalkotó nem előre meghatározott rendszerben gondolkodott, hanem az általa fontosnak ítélt jellemzők alapján nevezte meg a dolgokat, s ezt még a hasonló alakú szavaknál is tapasztalhatjuk: pörzsöl, perzsel, porzsol.
"A táncos is pörög, a motor is, pörög, a mosógép dobja is pörög... "
Azonkívül mást is csinálnak, a por lényege viszont, hogy finomsága okán peregni tud. És milyen érdekes, általában a peremről pereg le természetes úton mindaz, ami szét pereg (az idő ezt kezdi ki). Ha egy perem visszahajlik, az meg perge/pörge lesz (perge kalap).
"Elmész minden szomszédodhoz, és megtanítod velük az új szót?"
Ez természetesen nem így működik.)) Vagy tagadnád azt a tényt, hogy márpedig születnek új kifejezések?... Ma is alakulnak ki újak, majd erre nemsokára visszatérek.
Régen egy kifejezés kétféleképpen jöhetett divatba : 1. közösségeken belüli terjedéssel. 2. Az írott könyvek által, később már hírlapok által is. Régen mindenki ugyanazokat a könyveket olvasta, míg nem voltak tömegesen. Meg úgy általában is sokat olvastak könyveket, a mai tömegkommunikációs eszközök még nem álltak rendelkezésre.
Ma is efféleképpen terjed el egy új kifejezés, csak ma már ez a terjedés eszközét tekintve a fentieken túl lehet akár egy dalszöveg is az indikátor, vagy éppen egy közismert népszerű film sajátságos szófordulata is útjának indíthat effélét.
De ma is alakul ki szakzsargon X és Y területeken, más környezetben úgynevezett "tolvajnyelv" üti fel a fejét, megvannak bizonyos közegeknek a sajátságos közlésmódjai, az egyéni kifejezésmódjaik ma is, amelyek egymás közti interakcióval terjednek és akár módosulnak is tovább.
És ma is születnek új kifejezések. Például van egy olyan ma még tán szleng szó, ami egyre inkább kezd általánossá válni, és könnyen lehet kiállja az idők próbáját hosszú távon is :
TUJÁZÁS (ige) ------ általában kevésbé legális utazási forma, valamely járműnek a HÁTULJA, amelyre felkapaszkodva utaznak így. Például villamos ütközőjére állva, a jármű hátulján kapaszkodva.
Na most ez az a szó ma TUJÁZÁS szokás leírni, és teljesen egyértelműen a HÁTULJA szó által jött létre, annak a szó eleji levágásával voltaképpen. Szóból szó született újfent, ezt a "tolvaj" népnyelv gyártotta le egy szótaglehagyással egy már eleve meglévő ragozott szóból.
HÁ-TULJA -------> TUJA ------> TUJÁZÁS
Akkor szerinted elmentek az emberek egymás szomszédjába becsöngetni , hogy figyeljetek mától új szó van gyerekek?.)) Nyilván nem, egyszerűen egymás közt terjedt, először ott ahol kitalálták, de mivel megtetszett az embereknek a kifejezés, így egyre nagyobb közegekben terjedt ez tovább.
Most meg már ez megvan már tán dalszövegben is, filmben is, napilapok egyre többször használják, sőt az online térben is egyre többen használják ezt a kifejezést, minden adott hozzá, hogy hosszú távon megmaradjon ez a kifejezés igen jó eséllyel...
1 : A szókészítővel beszéld meg, hogy miért így csinálta meg a TALAJ szót. Maga a szó létrejötte igen jól dokumentált, tudni mikor és hol jelent meg először, és bizonyított hogy ez akkor újdonság volt, hiszen még meg is kellett magyarázni hogy mit is jelent ez.
Vagyis erről nem vagyok hajlandó vitázni sem, mert tényszerűen ismert a szó létrejöttének körülményei. És teljesen mindegy hogy mi erről a véleményed, mert a népnyelv vevő volt erre a szóra, megtetszett neki és azóta is virágzik a használata ennek. Elterjedt és kész, ezen nincs mit vitatni, mert ez egyszerűen egy tény.))
2: " T hang kiejtve föld jelentésű"
Ugyan mitől volna ez föld jelentésű?... Már bocs, de még a legrövidebb T hangot hordozó szavainkban sem tudunk effélét igazolni, vagy kimutatni.
-- ÁT szó, a keresztül szinonim szava. Hol van itt bármiféle föld?.)) X dolog Y-on keresztül és kész.
-- ÉT szócska, az étkezés szótöve. Mi ebben vajon a föld, egyáltalán nem ehhez kapcsolódik.
-- ITT helyre mutató szó. Sehol sincs ebben föld, bármire rámutathatok, legyen az földön, vízen, levegőben, vagy meggyfán akár.))
-- OTT helyre mutató szó. Lásd amit az "ITT" szónál írtam. Ez nem a földre mutató szó, hanem bárhova mutató szó lehet.
-- ŐT : Személyes névmás tárgyesetben. Hol van itt bármiféle föld?.))
-- ÜT : labdát üt, kalapács ütés, ütő.ér, tűz üt ki, stb... Hol itt föld jelentés?.)) Teljesen más dolgok.
-- TE személyes névmás. Megint csak hol van itt bármiféle föld jelentés?... Nincs ilyen most sem.
-- TI személyes névmás. Ez szerinted föld jelentésű?.))
-- TŰ , amit néha szénakazalban keresnek.)) Ennek sincs túl sok föld jelentése.
-- TÓ : Ez meg szerintem víz.)) Akkor nem nagyon lehet föld jelentése, igaz?.)) Szó végi toldalékoknál :
-- ír-T vagy ír-OTT esete : múlt időt fejez ki ez a T, vajon hogyan jelenthetne ez földet?.))
-- hő szóból, hő-T bocsát ki valami : most ez a T éppen tárgyrag, nem tudom hogy újfent miféle föld jelentése volna itt ennek, egyszerűen semmi értelme nincs ennek az egésznek még a legrövidebb szavaink szintjén sem. Maradjunk annyiban, hogy kicsit sem látszik, hogy bármiféle alapja volna annak hogy a T földjelentésű volna.)) A rövidke szavaink sem erről szólnak, hanem totál másról.
INDÍTÓ OK ------> INDOK ------- Ez így jött létre bizonyosan, ez relatív új szó, és szintén jól dokumentált a története. Tényeket tagadsz le egyszerűen, hiszen az INDOK szó léte előtt ezt épp INDÍTÓ OK nevezték meg.
És annyira meg nem kéne amatőrnek lenni szerintem, hogy a szóvéget toldaléknak, vagy ragozásnak nézze itt bárki. Te jó ég.)) Ez itt az OK szó a végén, amit önállóan is használunk. Persze a butaságoknak is igen komoly OKA van.)) Tehát a szóvég nem toldalék, hanem egy összetett szó második eleme, OK szócska.))
Célszerű nem összekeverni, teszem azt mondjuk a többesszámmal , már-már előnyös felismerni azért ezen különbségeket.)) SULYOK szónál másik OK van a szó végen. Egyszerűen más OK-ból van ez.))
Ugyanis SULYOK = SÚLYOK szóból létrejőve, és lőn világosság. Itt az -OK szóvég már toldalékolás, azért illik tudni különbséget tenni egy önállóan is használt szó között, meg egy toldalék esete között.
VASALÓ végén sincsenek nyerítő lovak szerintem.))...
Gyakorlatilag ugyanazt jelentik a kifejezések, egészen minimális árnyalati eltérésekkel legfeljebb. És tényszerűen mutatok rá 4 különböző alakot azonos mássalhangzóvázon. Csak hangrendi és akcentusbeli eltérések vannak köztük.
Ráadásul a szónégyeshez hozzákapcsolható ötödiknek a PIROS(zs) , amely pontosan korrelál értelmileg a bemutatott szónégyessel, hiszen a PARÁZS is (PIROZS/)PIROS, ilyen a színe.))
Hiába akarod ezeket kimagyarázni, mert nem is lehet őket. Annyira látszik hogy összetartoznak. Ez a sztori itt mind PIROSLÓ, PORZSOLÓ---PARÁZSLÓ---PERZSELŐ---PÖRZSÖLŐ , gyakorlatilag nyilvánvaló itt teljesen, hogy bizony egymás szóváltozatai ezek...
Régi nagyszótárt vettem alapul, és nem érdekelnek az azóta történt torzulások és az átirkálások. TELEK szavunkat módosította a finn, és nem is egy kifejezés van belőle.
De jó hogy felhozod, hogy tágabb értelemben konkrét helyet és TERET is jelenthet. Hiszen eleve gyanús a TELEK szó hogy magához a TEREK szóhoz kötődik. Nem a földet nevezi meg a szó, még akkor sem, ha való igaz hogy itt egy föld-terület amiről itt szó van. De az etimológia az összetett szavunknak nem a föld elemét hangsúlyozza ki, hanem az utótagot hangsúlyozza ki, történetesen azt hogy ez egy terület.
TÉR szó lehet itt a lényeg (az egyik bizonyosan) ebben a kifejezésben, az hogy minden egyes TELEK TEREK-et jelent, valósan létező TER-ületeket nevez meg, TEREK-----> TELEK , ami tényleg földterület, de nem a földet hangsúlyozza a kifejezés, hanem annak a rendelkezésre álló területét.
Érteni kéne a szavak jelentését. Itt kezdődik minden, addig nincs miről tárgyalni , míg egy sima alapkifejezésünket sem értesz meg, vagy félreérted a jelentését. Ez a JÁR szó eleve sokkal több mint lépdelés, sokkal bővebb az értelme, és ez a kezdetektől is jóval tágabb fogalom ez.
Most hiába jössz azzal hogy az óra csak később járt, és?... Attól még a kezdetektől járt már az ember szája is, volt szójárás, időjárás, széljárás, holdjárás, szellemjárás, és a folyók is már járták az útjukat. És már akkor is volt sáskajárás, és már a legősibb kontextusban is jól is járhatott valaki, illetve jó idők is jártak.
Volt napjárás, holdjárás, légjárás ugyanúgy.
Tudni kéne értelmezni egy szót, ott indul minden.)) JÁR : mozgást, közlekedést, rendszeres tevékenységet, viselkedést, következményt, és állapotváltozást fejez ki. Értjük?.)) Ez sokkal több mint lépdelés, nagyságrendekkel több ez a fogalom jelentésben...
"Ez a "finn szó" nem más mint a TELEK szavunk rendkívüli kiadása, megkurtítva és már K nélkül."
Tényleg? Nézzünk utána:
Mit jelent a magyar telek finnül:
"A tilukse (vagy ragozatlan alakban tilus)"
- "Birtok vagy terület: A finn nyelvben a tilus szó jelentése birtok, telek vagy egy adott személyhez/gazdasághoz tartozó földterület." - "Helyszín: Tágabb értelemben jelölhet egy konkrét helyet vagy teret (latinul: locus cui proprius), amely valamihez köthető." (AI)
"tilukse (nom. tilus) locvs cui proprius, pos- sessio (pl. tilukset telkek, szántó földek)"
A Tilus nem ház, csak telek. Nem TALO, hanem TILUS!!!
Alakilag egyik sem azonos (csak hasonló) a TELEK szóval. Ugyan azt T_L hangvázat tartalmazza mind a három szó, és csak a TILUS és a TELEK jelentése azonos.
A TALO jelentései:
1. lakó-, iroda-, kereskedelmi stb. célú épület. Egy-, hatemeletes ház. 2. lakóépület és a közeli melléképületek által alkotott épületcsoport. Egy ház melléképületei. 3. gazdaság épületekkel; lakóépület stb. telekkel. Nagy, gazdag ház vidéken. 4. épület, lakás, lakóház lakosokkal, árukkal stb., otthon, háztartás. Esküvői, gyászoló ház.
A HÁZ (TALO) kiterjesztésére (a telekre) nyilván későbbi értelmezés, mint a szó eredete, hiszen előbb laktunk házakban, s majd csak utána tartozott hozzá a birtok/telek, amikor ezek valóban megjelentek, mint a ház "tartozéka".
A magyarban is kapott hasonló értelmezést, igaz, nem a telekre, hanem a családra: Árpád-ház.
Az izraelieknél, káldeusoknál a törzset jelentette: Omri háza, Bít-Dakúri (Dakúri háza), Bít-Jakin (Jakin háza) ...
"Persze a telek szónak rokon értelmileg valóban van föld kapcsolata, az nem vitás, mert egy földterület."
"100 % a bizonyosság a szókapcsolatokra, ennél jobban vajon mit kéne még itt bizonygatni ? ))"
Csak a jelentésbeli kapcsolatokra! Az etimológia egy más kérdés... És más a szóalkotás "képlete" is.
Sok olyan szavunk van, melyek alakja teljesen, vagy csak részben különböző, a jelentésük mégis azonos, vagy hasonló, de nem tudsz magyarázatot adni a miértre.
Én ezek közt nem látok semmilyen "indok" jelentést az OK toldalékban...
"3. Ez a "TA" nem földet jelent."
A T hang kiejtve föld jelentésű. Több tucat földdel kapcsolatos szó eleme.
"TÁJ szavunk sem, értelmező szótár javasolt ha nem értjük."
A táj szavunk is földdel kapcsolatos.
" 1. A föld felületének vmely szempontból jellegzetes része, vidéke, kisebb területi egysége." (Arcanum)
" 1. A föld felületének vmely szempontból jellegzetes része, vidéke, kisebb területi egysége." (MEK)
"TÉR meg mindenütt van, nem csak a talajon."
A szóalkotó a földön járt, őt a föld felületén található dolgok érdekelték. Nem véletlen, hogy ma is ez az egyik fő értelmezése:
"3. (Föld)terület, (sík) térség.
4. Közterület <vmely helységben a házak között, ..." (Arcanum)
"6. Az hogy az emberiség melyik gondolata előbbi, vagy épp későbbi, ezt csak akkor tudhatod biztosan, ha ott voltál és felírtad ezeket.))"
Egy szót akkor alkottak, mikor arra szükség volt. Így a megnevezett dolog támpontod ad a szó keletkezésére.
Szerinted mikor keletkezett (legkorábbi dátuma) az autó szó? Mikor használtuk először a csavar igét a menetes kötőelemre? Mikor készülhetett az ásó szó, vagy a borona, gereblye, kerítés, kerék...stb. ?
"Az időbeli sorrendek amikről oly sokszor beszélsz egyáltalán nem megalapozottak valós információ hiányában."
Vannak valós információk. Csak figyelembe kell venni azokat, nem pedig tagadni.
"PARÁZSOL ----PORZSOL ---PÖRZSÖL----PERZSEL gyakorlatilag csak szóváltozatok és pontosan majdnem ugyanazt is jelentik, jelentették, legfeljebb nagyon apró kis árnyalatok vannak közöttük. És 5. szóként nyugodtan hozzákapcsolhatjuk a PIROS(zs)OL szót is, hiszen a fenti tevékenységek vöröslő színűek."
A PARÁZSOL azt jelenti, nem ég lánggal, csak még nem hűlt le > parázslik (parázsolik)
A PÖRZSÖL/PORZSOL/PERZSEL pedig azt, hogy éget.
Nagy a különbség a két jelentés közt.
"Ugyanaz a PIR/PER/POR/PÖR ezekben, P_R a lényege. Ógörög PÜR sem más, épp ugyanez."
Még mindig nem érted, hogy a váz másodlagos, hiszen ugyan ezen a vázon van a por, pór, pereg, perel, perdül, perec, perc, porc, paraszt, parlag, parány, part, parancs, pár, párt, pára, párna, püré, póré, s azt nagyon nehéz megindokolni, hogy ezek hogyan köthetők a jelentéseik alapján a pir (tűz) gyökhöz.
A magyarázathoz egyedül a hangok jelentése vezet. (ez sem sétagalopp, de mindenképp célravezetőbb, mint a szavak a puszta jelentését nézni , mert ez utóbbiból semmi nem derül ki.
Ráadásul - szokásodhoz híven - megint kivételekből indultál ki, hiszen a P_R gyök szavainak túlnyomó többségének semmi köze a tűzhöz.
"Ugyanaz a gyök, kábé úgy csinálsz mint aki nem tudna olyanról, hogy a VÖRÖS régebben VERES volt."
Ne a vörösről beszélj, hanem a P_R gyökről. Mert itt világosan látszik, hogy nem általánosítható a tűz jelentése.
A pirul, piros, pirkad esetében egyértelműen a pir gyökből képzett szavakról van szó, de a parázs, perzsel már más gyökökre épülő szavak, és a jelentések egymástól is és a pir gyökétől is különböznek.
A perzsel/pörzsöl/porzsol szavak látszólag kiejtésbeli (tájjellegű) változatok, de itt is valószínűsíthető hogy különbözőek a gyökök.
"Szerinted a PARÁZS nem PERZSEL? ...)) Legyen ez a nap kérdése ! ))..."
Nem ez a kérdés!!! A Nap is süt, mégsem azonos gyökök.
Miért nem vagy hajlandó elfogadni, hogy a parázs és a perzsel szavak gyökei nem azonosak?
PARaszt, PARlag, PARt, PARlag, PARancs, PARány szavak gyökének mi köze a PARázshoz?
A PEReg, PERel, PERdül, PERc, PERec szavak gyökének mi köze a PERzsehez?
Vagy mi köze a PER gyöknek a PARhoz?
Ha két-, vagy több szó jelentése hasonló, az még nem jelenti azt, hogy a gyökeik egymásból származnak.
"Már a kezdet kezdetén úgy készült a szó, hogy a folyamatban lévő mozgást, haladást, helyzetváltoztatást mutassa be."
Ok, de ezt miből gondolod? Mutass valamilyen bizonyítékot! Ja, az nincs...
A fantáziálás mögé bizonyíték is kell, hogy abból elfogadható elmélet szülessem...
Viszont az ellenkezőjére van kettő is: Ha folyamatos mozgást jelentett volna, akkor nem kellett volna folyamatos mozgássá toldalékolni: lépdel. Mert ez a folyamatos, a lép önmagában még nem. Ezt a végén levő pillanatnyi mozgást jelentő P hang is alátámasztja.
A szóalkotás korában semmi más nem járt, csak aminek 2-4 lába volt. Nem volt óra, fizetés, motor, stb.
Te mindig a mai korból, a mai jelentésekből indulsz ki, s úgy képzeled, hogy sokezer évvel ezelőtt készült szavak is ugyanezeket a jelentéseket hordozták, vagy a szóalkotó előre tudta, mire fogják értelmezni az általa megalkotott szavakat. És ebből a teljesen hibás szemléletből egy jottányit sem vagy hajlandó engedni.
"Etimológiai értelemben a LÁB szónak a LÉP amihez inkább köze, a JÁR szónak etimológiai sincs köze ezekhez..."
Ez igaz, és soha nem is állítottam. Ugyanakkor a járáshoz lábra van szüksége minden földön közlekedő élőlénynek. (a kígyó nem jár, hanem siklik, vagy csúszik.... - mielőtt belekötnél...:D)
Egyszerre több hangrendben is működnek/működhetnek ezek Konkrétan "idegen" szavak megfejtésére is alkalmas a módszer.
Illetve olyan magyar kifejezésekére, ami elsőre érthetetlennek tűnhet valakinek. Mint ez a BELÉNDEK dolog mondjuk, amitől BOLONDOK lehetnek emberek.
Ez a hangrendbeli változás már a rövid szótövek szintjén is megkezdődhet. De akár egy hosszabb, már többszörösen toldalékolt, készre ragozott kifejlett szó közvetlen hangrendváltása is új szót eredményezhet.
És ez persze nem azt jelenti hogy ez mindenhol törvényként működik, vagy szabály volna. Ott működik ahol ezt megcsinálták rá. És a jövőben is bárhol működhet mintaként.
Például egy MINTÁZOTT szó, a mintáz ige múlt idei formájából egy csapásra MINTÁZAT főnév születhet meg. És ott rejlik ez a mögöttes múlt idei értelem, mert mintázat csak úgy létezhet hogy ha valaki ezt már mintázta. Ez már mintázott történet. Múlt idő a főnévben.))
VÁGÁNY szó megszüli a rajta futó VAGON szót egy kis különbséggel. A szó megértéséhez nem kell Németországig futni, mint vélik azt egyesek, mert a VÁGÁNY amihez ennek az egésznek köze van. Mi itt az idegen ugyan?.))
Mindent értünk a nyelvünkön, méghozzá simán a fenti két szó kapcsolata által.
Persze a "tudósoknál" a vágány finnugorra van hazudva, a vagon viszont már németnek.)) Mindez persze magyarul érthető szótővel, és nyelvünk toldalékolásaival felépített kifejezéseknél. Nem mondták el nekik, hogy a vagon az vágányon fut?.)) Jó mondjuk nincs min csodálkozni amíg a német CSAP főnévből finnül CSAP ki az a bizonyos víz.)) Amelyben szlávul CSÉP-elt török CSEPŰ mosható le akár.)) Egy kis zavar beütött itt a rendszerbe. Mint a vasorrú bábánál az elektromágneses vihar. Minden szó alapja a CSAP(ni) ige természetesen.
LÉK nem más mint a LUK egy fajtája. LÉK is egyfajta LUK. TÁV/TOV/TÉV, aki TÉVELYEDIK, az épp TÁVOLODIK kicsit másképpen. Aki TOVÁBB megy az TÁVOLABB megy. És ezernyi efféle a nyelvünkben...
Még itt egy dolog kimaradt, amit akartam. Szóval idézek előtte :
"A finn "ház" TALo... Vajon ez véletlen? A házakat ugyanis félig földbe mártották anno..."
Eredetileg a TALO nem csak a házat jelentette, hanem a házat az egész gazdasággal együtt. És ez igencsak lényeges különbség, semmi köze ahhoz hogy ki mit mártott földbe vagy sem. Ez a "finn szó" nem más mint a TELEK szavunk rendkívüli kiadása, megkurtítva és már K nélkül.
Ugyanis más akcentussal is megvan a szavuk hasonlóra, ott túlélt a K hang is szerencsésen.)) Vagyis :
Régi szótárból nézem, lehet már nem naprakész a szó hangalakja, lényeg hogy biztosan így létezett, nagyszótárból írom :
TILUKSE : TELEK, földbirtok, gazdaság. ------ Vagyis a TELKES/TELEKES akiről itt szó van, a TILUK = TELEK megmásítva, na ehhez kötődik a fenti szó is igazából, ez más szavakból is kitűnik.
Persze a telek szónak rokon értelmileg valóban van föld kapcsolata, az nem vitás, mert egy földterület. Ettől még az etimológiai oldala nem magát a konkrét földet nevezi meg. Akkor egy sima TELE szó is erről kéne szóljon. Talán a TELEK azon TEREK, amit kijelöltek embereknek...
Vagyis bocs, KASSAI JÓZSEF a hivatkozott nyelvművelő.)) A napjaink közismert lovasíjásza nevét sikerült véletlenül megadni.)) Szóval József a helyes itt természetesen...
Basszus, ez a BELÉNDEK BELÉND is volt, meg BOLÉND is volt, BÖLÖND is volt, és már 1578-ban is BOLOND FŰ néven nevezik ezt meg, később BOLONDÍTÓ nevezett. 100 % a bizonyosság a szókapcsolatokra, ennél jobban vajon mit kéne még itt bizonygatni ? )) Be van bizonyítva ezzel.
Írjak rá matematikai képleteket talán?.)) Ez nem az a műfaj szerintem. De még napjaink természetgyógyásza, cikk írója is felismeri azt ami a napnál is világosabb :
"Nevéből arra lehet következtetni, hogy a beléndek egészséges személyt "megbolondíthat.""
Bizony hogy arra, hát az az egésznek a lényege ! Egy nem nyelvésznek is feltűnik itt a lényeg.)) Csak te nem akarod ezt megérteni. De mint már írtam, Kassai Lajos aki még nyelvművelő is volt ráadásul, már 200 éve is részletezte azt, ami egyébként meg teljesen egyértelmű.
Persze neked a FEJ sem FŐ, pedig sokan emelt FŐVEL járnak ám.)) BELÉNDEK sztorit 100 % igazoltnak tekinthetjük, minden része tökéletesen stimmel ennek a történetnek...
1. Semmi bonyolultság nincs benne, két szó összevonása. Pofonegyszerű. És logikus teljesen, hiszen a talp alja érintkezik vele szerintem.)) Tehát passzos rá egészen. De vannak erre más példák is éppen, például az INDÍTÓ OK -----> INDOK , ez pontosan ugyanilyen szóképzés. Tényeket azért nem kéne letagadni szerintem, mert ez egy létező szóképző módszer.
Az INDÓHÁZ is az "INDULÓ" szót tömörítette, ezek tényszerűen előttünk vannak és léteznek.
2. Előttem ismert az etimológia, a talp, hosszabb verzióban TALAP(zat) tartalmazza a LAP és ALAP szavakat is már, amelyek értelmezik is ezt, ezek nélkül talp szavunk sem létezne ebben a formájában.
A bemásolt etimológia egy eszméletlen baromság, jobb lett volna ha az első mondatnál tüstént abbahagyják ezt az egészet, a kezdőmondat még őszinte, mikor rögtön kapásból megemlítik hogy az etimológia ismeretlen.)) (De csak számukra ismeretlen az legfeljebb)
A "román" TALPA meg nem egyéb, mint a magyarul képzett ragozott TALPA szavunk, mindez a nyelvünkön toldalékolva már, mivel ez annak a birtokos esetével.)) Csak elég ránézni és kész, amúgy ez épp ugyanazt jelenti odaát is. De ha már a "mancs" szót mondod, ez "románul" LABA, gondolom felismerjük a szavunkat ismét.)) Vagyis LÁBA, már szépen ragozta ezt a nyelvünk birtokosan, amúgy lábra is ezt mondják.
Van SILABA is "SZÓTAG" jelentéssel, itt is magyar nyelven vagyunk, mert ez a SZÓ-LÁBA, régen bizony a nyelvünk is mondta ezt így.
3. Ez a "TA" nem földet jelent. TÁJ szavunk sem, értelmező szótár javasolt ha nem értjük. Egy egész környezetet jelent annak minden részével együttesen, fák, bokrok, hegyek, erdők, épületek komplett. Ne írd már át a szó igazi jelentését.))
4: Minden TÁL rendeltetése hogy X és Y dolgok TÁR helye legyen, erre készülnek. Így ez TÉR/TERÜLET értelmű szó, TÉR meg mindenütt van, nem csak a talajon. Például LÉGTÉR is van, hiszen ott ugyanúgy van terület. TÁR szó egy kijelöltebb és konkrétabb szegmense a TÁL.
5. TOL szó távolító értelmű. Mi magunk-TÓL viszonyítva. Már a toldalék is ezt üzeni, csak figyeljük meg ! ))
Ha 6-TÓL kezdődik valami, akkor hattól távolodunk előre. Őslogika a nyelvünk minden elemében ! 6-TÚL haladjuk, így is jók vagyunk ám. TÚL haladunk már azon a számon.
6. Az hogy az emberiség melyik gondolata előbbi, vagy épp későbbi, ezt csak akkor tudhatod biztosan, ha ott voltál és felírtad ezeket.)) Vagy fölvetted diktafonra mondjuk. Megtetted?... Ja bocs azt nem, mindjárt gondoltam is ezt. Enélkül csak totózni és találgatni lehet, az meg kicsit messze van a konkrétumoktól. Az időbeli sorrendek amikről oly sokszor beszélsz egyáltalán nem megalapozottak valós információ hiányában.
7. A hangvázak, amelyekről viszonylag gyakran beszélek, léteznek és logikus szóalkotó képességgel bírnak, amelyekre egyazon fő értelemmel szavak fűzhetőek.
Viszont már többször is hangsúlyoztam, hogy ez egyáltalán nem szabály, hanem egy szóképzési lehetőség. Vannak nagyon komoly szóbokrúak ilyen téren, meg van mássalhangzópár, amin eleve szó sincs, vagy csak alig néhány. Attól függ, mire mennyi közöset fűztek...
Nagyjából el is lehetne fogadni, de sehogy nem jön össze a a gyökben levő hangok különbsége, ha azonos jelentést tételezünk föl.
C-F elkövették az a szarvashibát, hogy nem követték a hangok jelentése adta lehetőséget a gyökök/szavak etimológiájában, pedig már ők is felfigyeltek a hangok jelentésére.
Ui. a szótár elején felsorolják a hangok jelentését, igaz nem teljes a sor, és nem is törekedtek a tökéletességre, (a mássalhangzóknál nem igazán látták azok hangutánzó jellegét) de a szócikkeknél mintha megfeledkeztek volna róla...
Azt is jól látták, hogy az L hang lágyságot kölcsönöz a szónak. Egy helyen több tucat L hangú szót sorolnak föl, megjegyezve, hogy figyelemre méltó a lágyságuk. Ennél tovább azonban nem léptek.
Pedig igazuk volt, ez a hang a lágy, mi több, a leglágyabb mozgást jelenti, én úgy szoktam mondani: légies hang.
Azt sem vették észre, hogy a gyököket a mai szóösszetétel logikája szerint a hangok jelentése alapján raktuk össze. Pedig ez már kézenfekvő, ha tudom, hogy a hangoknak van jelentése.
Ettől függetlenül le a kalappal előttük az iránymutató észrevételeikért (hangok jelentése) és a hatalmas mennyiségű szógyűjteményért, amik a szócikkekben tájszavakként, vagy régiesként olvashatunk.
A kérdésre visszatérve:
A P hangról tudjuk, hogy rövididejű, pillanatnyi mozgás hangja. Az L-ről pedig azt, hogy egy könnyű, légies mozgást jelenít meg. A magánhangzó jelentése általában elég bizonytalan, itt is az. De van, arra mérget lehet venni, csak nagyon nehéz a jelentését behatárolni egy már összetett gyökben.
"Lefordítva" a LOP gyököt: olyan pillanatszerű mozdulat/mozgás, amely lágy, légies. (Az O hang jelentésének megfejtése csak találgatás lenne részemről, ezért nem is kísérletezek vele).
Ha csak kísérő hang lenne, akkor LÖ lenne a gyök minden esetben, mert így természetes a kiejtése. (a gyerek is így ejti, míg meg nem tanulja a hivatalos kiejtést: EL.)
Ez meg is felel a lop szó jelentésének, mivel ilyen tulajdonságai vannak ennek a cselekménynek, amiket a hangokkal megneveztek.
"Én az első meghatározást tartom hitelesnek."
Nem a kész szavak jelentéséből kell kiindulni, hanem a hangokéból, amit a kész szó jelentése vagy igazol, vagy néha nem, mert a megnevezni kívánt dolog jellemzőinek megválasztása és a hozzá megfelelő jelentésű hangok kiválogatása már a szóalkotótól függött, éppen akkor mit tartott fontosnak kiemelni a sok tulajdonság közül, és azokat milyen hangok jelentésével nevezte meg. Gondolj a tűz és a pir teljesen azonos jelentésű szavakra, ahol a szóalkotók (mert ketten voltak) egymástól függetlenül az égő anyag más-más tulajdonságait nevezték meg. Ezért tök más a hangsor...
Semmiféle konkrétumot nem írtál le, sem a hangok jelentéséről, sem a szóalkotás módszeréről, s most is csak egy általános (érthetetlen) állítással álltál elő.
"Inkább olyan "hangtestekből" amelyek már ismerősek a nyelvképszletből rengeteg ilyen van."
Ez mit jelent?
"Számtalan olyan szó van, ami nem jelent semmit,"
Például?
"A magyar nagyon szabad nyelv, mégis a helyére rak mindent. A magyar nyelv érzékletes - rögtön helyére illeszti, helyén kezeli a nyelvi formulákat, amit mindenki vagy tudatosan is, vagy csak tudat alatt, de jól ért."
