A fundamentális fizikában alapvető továbblépés csak akkor várható, ha valami módon sikerül összeboronálni a QFT-t az áltrellel. Ami eddig nem sikerült.
Volt és van tucatnyi próbálkozás, általános szinten is, mint mondjuk a "hurok kvantumgravitáció", aztán a "húrelmélet", vagy legújabban a különböző gauge/gravity dualitások (például az AdS/CFT, az anti de Sitter téridő / conform mezőelmélet megfeleltetés).
És olyan partikuláris kvantumgravitációs jelenségek lehetőségének felvetésével és kiszámolásával is, mint az Unruh effektus vagy a Hawking sugárzás.
A gauge/gravity dualitások irányzatai, a gravitációfizika relativitáselméleti alapjában, tehát az általános kovarianciában, meg a kvantumfizika mértékelméleti alapjában, tehát a
mértékinvariancia elvben próbálja megtalálni a közös gyökereket.
Jelenleg egyik irány se tekinthető megbízhatóan lezártnak, se pozitív, se negatív értelemben.
A QFT egyelőre jól teljesít. Szóval, ha valaki részecskekisugárzás a semmiből effektust akar a kitalálni, mint pl. Hawking és Unruh, ráadásul megfigyelési eredmények nélkül, csak úgy ad hoc, akkor annak legalább jól megalapozottnak kell lennie az eddig bevált elmélet keretein belül. Az nem kibúvó ez alól, hogy megsózza a hülyeségét az oda nem illő ált.Rellel, hogy úgy majd eladható a hülyeség a közönségnek, hiszen tudott, hogy pont ilyenre vágyik. Átbaszós mesterfogás. Ami hozza a hasznot és címet a kitalóójának.
Mondom, én nem hiszek abban, hogy a feketelyuk Hawking-sugárzást bocsájtana ki. És az Unruh-sugárzásban sem hiszek. Ezek az elképzelések a QFT-ben megalapozatlanok.
Egy fekete lyuk nem lehet abszolút fekete test akkor, ha kifelé sugároz energiát, vagyis hőként párolog a tömege. „A fekete lyuk lényege az eseményhorizontja, ami elméleti határvonal az események és azok ok-okozati összefüggései között.”
Az eseményhorizonton kívüli eseményeknek van ok-okozati összefüggése. Az eseményhorizonton belül csak egy elméleti szingularitás van, aminek nem ismerjük az okát. Amennyiben a téridő görbületének a növekedése, vagy a térnek a szingularitás felé áramlása történik, akkor a tömeg és a tér, téridő között van csatolás, dinamikus kapcsolat. Azt tudjuk, hogy a HŐ mozgásból ered. De miből ered a tömeg, ami hőként elpárologhat egy fekete lyuk esetében? Milyen mozgás van az eseményhorizonton kívül és belül, amiket a horizont szétválaszt, ellenkező irányúvá tesz?
Nem, ilyesmiben nem hiszek. Csak arra gondoltam, hogy ma el se tudjuk képzelni miféle módon élhet az emberiség mondjuk ezer, tízezer, százezer, millió évek múlva, ha egyáltalán él. Cro-magnoni elődeink se tudták volna elképzelni a mi mai életformánkat. Ha látnák, akkor szerintem annyira idegennek és érthetetlennek éreznék, hogy nemigen kívánkoznának a bőrünkbe. Annak ellenére, hogy mi ezt az életformát fejlettebbnek, érdekesebbnek, biztonságosabbnak, kényelmesebnek gondoljuk az övékénél.
Százmilliárd, vagy ezermilliárd, vagy ki tudja mennyi milliárd évek múlva! Ez téged zavar?
Engem egyáltalán nem. Annyira se, hogy inkább a végtelenséget kívánjam. Az miért lenne szebb? Praktikusan meg annyi különbség sincs közöttük, mint a következő kettő között: Az emberiség csak addig él majd, ameddig a Földön ez lehetséges.
Vagy túléli valahogy, valami egész más formában, valami egész más körülmények között.
A dolog most az én ismereteim alapján is logikusnak látszik, de nekem eddig elkerülte a figyelmemet, s azt se vettem észre, hogy valahol dgy. is megemlítette. Nem tudom, hogy ez a mostani cikk milyen konkrét számolásokat tartalmaz.
Amennyiben az univerzum nem semmiből keletkezett, úgy nem válhat semmi. Azzá lesz, amiből keletkezett. A semmiből való teremtés az Isten előjoga. Az univerzum elpárologtatása sem Stephen Hawking „találmánya”. Ha megfigyelnek a tudósaink egy protonnak a megsemmisülését, nem kvarkora, vagy gluonokra bomlását, talán elfogyhat az anyag. De az anyagmentes téridő az nem fogyhat el, mert az szüli az anyagot. A kérdés csak annyi, hogy egy nagy robbanással, vagy sok kicsivel? Mert kicsinyenként történik a elfogyasztása, nem egy gombnyomásra. ;-)
"A holland Radboud Egyetem munkatársainak Physical Review Lettersben nemrég megjelent elméleti okfejtése szerint azoknak a testeknek is van Hawking-sugárzása, amelyek nem rendelkeznek eseményhorizonttal, vagyis nincs olyan pontjuk, ahonnan gravitáció miatt lehetetlen a visszatérés.
Megállapítottuk, a fekete lyukakon kívül is nagy mennyiségben keletkezhet ilyen sugárzás a téridő görbületeinek közelében, ahol a gravitáció szétválasztja a részecskéket.
Ez azt jelenti, hogy eseményhorizont nélküli objektumok, halott csillagok maradványai vagy más nagy tömegű égitestek közelében is keletkezhet ilyen sugárzás. Nagyon hosszú idő után ez ahhoz vezet, hogy a világegyetemben végül minden elpárolog, mint a fekete lyukak. Ezzel nem csak az változik meg, amit a Hawking-sugárzásról gondolunk, hanem amit a világegyetem jövőjéről gondolunk."
Persze meg kell említeni, hogy a Hawking-sugárzást eddig nem sikerült megfigyelés útján igazolni. Hawking ehhez az eredményhez a relativitáselmélet és kvantumfizika összeboronálásával jutott, de az elgondolás egy olyan paradoxont is eredményezett, ami szerint a párolgás információvesztéssel jár, ám ez ellentmond a kvantumfizika alapelveinek.
Megérted a Maxwell modellt, ezzel megszerzed a szükséges fizikai ismeretet. Aztán használod a szoftvert, mert tudod min alapszik, hogyan működik, és mert ez a hatékony. Nem tudod általános esetre papír-ceruzával, képletekkel megoldani. Bölcselkedéssel meg végképp nem.
„Ez a megnövekedett érzékenység a megfigyelt gravitációs hullámjelek nagyobb gyakoriságát fogja eredményezni, ami átlagosan 2-3 naponta egy összeolvadás észlelését jelenti. „
Ha annyira megnövelik az észlelési érzékenységet, hogy naponta 2-3 összeolvadást észlelnek, egy idő után elfogynak az összeolvadó objektumok. Egy gyorsulva táguló univerzumban???
Sőt. Mivel van fizetésem, nem vagyok rászorulva, hogy az ösztöndíj érdekében mindenképpen jelesre vizsgázzak.
Aki érti az érti.
Egyébbként pedig már elsős koromban készítettem koncentrált paraméterű áramköri szimulációkat, amikor a tanáraim még papíron írták fel és oldották meg az egyenleteket. Aztán persze gyorsan behozták a lemaradást néhányan. Sőt, a nemlineáris fronton le is előztek. Az elosztott paraméterű viszont még újdonság számomra. Mégegyébbként meg nyitottam egyet neki.
Sokkal könnyebb, ha nem megtanulni (készség szinten használni, feladatokat megoldani, vizsgán megfelelni) akarod, hanem csak nagyjából megérteni, elképzelést kialakítani, hogy milyen alapelvekből, milyen úton mire jutottak.
