Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Arról is beszélt hogy a női dns alapján azonosítani lehet Nagy Lajos és Károly Róbert csontjait, ahogy néztem a wikipédián, elvileg megvan mindkettő csontváza, de kellene genetikai megerősítés az azonosításhoz.
A budapesti eseményen Kásler Miklós, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója felidézte, hogy 2014-ben indult az archeogenetikai kutatás III. Béla magyar király és feleségének azonosításával. A folytatódó program most jutott el oda, hogy az Y-kromoszómán lévő, férfiakon öröklődő haploid mellett elkezdjék vizsgálni a székesfehérvári osszáriumban lévő csontok anyai öröklődési vonalait is.
Kiemelte:
Béla macsói herceg genetikai vizsgálata azzal a reménnyel kecsegtet, hogy IV. Béla számos gyermekének a genetikai meghatározásához további támpontokat lehet nyerni.
Kásler Miklós felidézte, hogy IV. Béla magyar uralkodó egyik lánya, Boldog Jolán egy lengyel Piast fejedelemhez ment feleségül, az ő leányuk Kaliszi Hedvig volt, akinek pedig Károly Róbert hitvese, Nagy Lajos király édesanyja, Lokietek Erzsébet volt a leánya.
A leányági öröklődés szabályait figyelembe véve tehát egészen Nagy Lajos királyig el lehet jutni a genetikai kutatásokkal hangsúlyozta a főigazgató.
Kovács Bence Gábor, a MKI Archeogenetikai Kutatóközpont tudományos segédmunkatársa a kutatásról elmondta: szerdán a Magyar Természettudományi Múzeumból elhozták Béla macsói herceg két vázcsontját, egy combcsontot és egy bordacsontot. A koponyán kívül ezekben a vázcsontokban őrződik meg legjobban a DNS az archeogenetikai munkákhoz jegyezte meg a kutató.
Tájékoztatása szerint a hétvégén induló kutatások során Béla macsói herceg combcsont- és bordacsont-maradványaiból egy-egy apró darabot fognak kivágni, ebből csontport csinálnak, majd DNS-kivonást végeznek. Ezt követően egy többhetes komplex laboratóriumi munka kezdődik meg, melynek végén teljes genomszekvenálást fognak végezni, vagyis a teljes genomot, a Y-kromoszómát és a mitokondriális DNS-t is meg fogják határozni hangsúlyozta Kovács Bence Gábor.
A helyszínen kiosztott sajtóanyag szerint az MKI Archeogenetikai Kutatóközpontjának kiemelt feladata a Székesfehérváron eltemetett királyaink azonosítása. Az intézet a projekt keretén belül már több mint 400, a székesfehérvári osszáriumban eltemetett egyén teljes genomszekvenciáját határozta meg. A kutatás következő fázisában további 120 olyan mintát dolgoznak fel, amely a csontokban megőrzött DNS vizsgálatát teszi lehetővé speciális laboratóriumi módszerekkel.
The Aba family played a pivotal role in the early history of Medieval Hungary dominating extensive territories and giving rise to influential figures. We conducted an archaeogenetic examination of remains uncovered at the necropolis in Abasar, the political centre of the Aba clan, to identify Aba family members and shed light on their genetic origins. Utilizing Whole Genome Sequencing (WGS) data from 19 individuals, complemented by radiocarbon measurements, we identified 6 members of the Aba family who shared close kinship relations. Our analysis revealed that 4 males from this family carried identical N1a1a1a1a4~ haplogroups. Significantly, our phylogenetic investigation traced this royal paternal lineage back to Mongolia, strongly suggesting its migration to the Carpathian Basin with the conquering Hungarians. Genome analysis, incorporating ADMIXTURE, Principal Component Analysis (PCA), and qpAdm, revealed East Eurasian patterns in the studied genomes, consistent with our phylogenetic results. Shared Identity by Descent (IBD) analysis confirmed the family kinship relations and shed light on further external kinship connections. It revealed that members of the Aba family were related to members of prominent Hungarian medieval noble families the Arpads, Bathorys and Corvinus as well as to the first-generation immigrant elite of the Hungarian conquest.
A Kőszeg történelmi fő terén álló Szent Jakab templomban a főhajó közepe táján található családi kripta erősen bolygatott állapotban volt, azaz a vázcsontok nem anatómiai rendben feküdtek. A genetikai vizsgálat céljából kiemelt csontokból a budapesti székhelyű HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Kutatóintézetének munkatársai vettek mintát. Szerencsés esetben az általuk végzett vizsgálatokból kimutatható lesz, hogy a hajó közepénél található kis méretű sírboltban eltemetett egyének között fennállt-e rokoni kapcsolat.
A szentélyben feltárt, feltételezett Széchy családtagok genetikai adataival is össze lehet majd hasonlítani a kriptában eltemetett személyekét olvasható a Kőszegi templomok kutatásáról és helyreállításáról rendszeresen beszámoló közösségi oldalon. 2022 nyarán kezdődött a Jurisics tér két ikonikus templomának, a középkori Szent Jakab-, és a 17. századi Szent Imre-templomnak az építéstörténeti kutatása. Az eredmények fontos információkkal szolgálnak a templomok építéstörténetének felderítéséhez, valamint Kőszeg történetének pontosabb megismeréséhez.
Igen, van egy komoly eltérés a déli és az északi olaszok közt, először volt egy egységes neolit földműves népesség a Közel Keletről, aztán jött a indoeurópai bevándorlás, vsz északon erősebb lehetett, aztán északon egy nagy létszámú kelta népesség telepedett le.
A dél-olaszok, szicíliaiak genetikája és külső megjelenése ma is eléggé kis-ázsiai, levantei jellegű. Leginkább a görögökre, törökökre és máltaiakra hajaznak. De ez szerintem inkább az ókori görög gyarmatosítókra vezethető vissza, mint a római korban betelepült közel-keleti elemekre.
A múltkor volt szó az egyik tanulmányban hogy ezek a keleti bevándorlók eltűntek később nyugatról, mert a városokban éltek ahol magasabb volt a halálozás mint falun és sokan visszatértek a keleti részekre amikor a nyugati rész elkezdett hanyatlani,
Szuper lenne ha egyénileg létezne ilyen teszt, ami kimutatná az ember őseit, milyen népekhez tartoztak, a mai kereskedelmi tesztek csak azt mutatják hogy melyik mai területen élnek genetikailag hasonló emberek.
Background: The Italic Iron Age was characterized by the presence of various ethnic groups partially examined from a genomic perspective. To explore the evolution of Iron Age Italic populations and the genetic impact of Romanization, we focused on the Picenes, one of the most fascinating pre-Roman civilizations, who flourished on the Middle Adriatic side of Central Italy between the 9th and the 3rd century BCE, until the Roman colonization. Results: We analyzed more than 50 samples, spanning more than 1,000 years of history from the Iron Age to Late Antiquity. Despite cultural diversity, our analysis reveals no major differences between the Picenes and other coeval populations, suggesting a shared genetic history of the Central Italian Iron Age ethnic groups. Nevertheless, a slight genetic differentiation between populations along the Adriatic and Tyrrhenian coasts can be observed, possibly due to genetic contacts between populations residing on the Italian and Balkan shores of the Adriatic Sea. Additionally, we found several individuals with ancestries deviating from their general population. Lastly, In the Late Antiquity period, the genetic landscape of the Middle Adriatic region drastically changed, indicating a relevant influx from the Near East. Conclusions: Our findings, consistently with archeological hypotheses, suggest genetic interactions across the Adriatic Sea during the Bronze/Iron Age and a high level of individual mobility typical of cosmopolitan societies. Finally, we highlighted the role of the Roman Empire in shaping genetic and phenotypic changes that greatly impacted the Italian peninsula.
Ancient DNA has unlocked new genetic histories and shed light on archaeological and historical questions, but many known and unknown historical events have remained below detection thresholds because subtle ancestry changes are challenging to reconstruct. Methods based on sharing of haplotypes and rare variants can improve power, but are not explicitly temporal and have not been adopted in unbiased ancestry models. Here, we develop Twigstats, a new approach of time-stratified ancestry analysis that can improve statistical power by an order of magnitude by focusing on coalescences in recent times, while remaining unbiased by population-specific drift. We apply this framework to 1,151 available ancient genomes, focussing on northern and central Europe in the historical period, and show that it allows modelling of individual-level ancestry using preceding genomes and provides previously unavailable resolution to detect broader ancestry transformations. In the first half of the first millennium ~1-500 CE (Common Era), we observe an expansion of Scandinavian-related ancestry across western, central, and southern Europe. However, in the second half of the millennium ~500-1000 CE, ancestry patterns suggest the regional disappearance or substantial admixture of these ancestries in multiple regions. Within Scandinavia itself, we document a major ancestry influx by ~800 CE, when a large proportion of Viking Age individuals carried ancestry from groups related to continental Europe. This primarily affected southern Scandinavia, and was differentially represented in the western and eastern directions of the wider Viking world. We infer detailed ancestry portraits integrated with historical, archaeological, and stable isotope evidence, documenting mobility at an individual level. Overall, our results are consistent with substantial mobility in Europe in the early historical period, and suggest that time-stratified ancestry analysis can provide a new lens for genetic history.
A keleti német területeken élők a nyugati germánok közé tartoztak, ők voltak a sueb törzsek, a longobárdok, a markomannok, a kvádok és az alemannok a svábok ősei, vsz a bajorok őseinek többsége is innen jött.
A germánok egy jókora nagy területet kiürítettek Kelet-Németország és Lengyelország környékén, lehet innen jöttek. Érdekes, hogy ennek ellenére északi-germán nyelvük van mégis.
A legérdekesebb az szerintem ez a rész: ,,During the Migration Period, we detect a previously unknown northward migration back into Southern Scandinavia, partly replacing earlier inhabitants and forming the North Germanic-speaking Viking-Age populations of Denmark and southern Sweden, corresponding with historically attested Danes."
Szóval akkor ha jól értelmezem a dánok egy népvándorlás korában délről visszavándorolt csoport utódai? Végülis olyan szempontból értelmes elképzelés, hogy a dánokat azelőtt nem említették semmilyen írásos forrásban, de népvándorlás kor után hirtelen előkerülnek a semmiből.
Vajon honnan érkezhettek és mely korábbi törzs(ek)ből alakultak ki?
Szerintem ami Lengyelországból került át Skandináviába(akár tengeri, akár szárazföldi úton) az inkább ilyen pre-proto-germán volt ami első ránézésre jobban hasonlíthatott a litvánra mint egy modern germán nyelvre. Az igazi proto-germán fázist már valószínűleg inkább Skandinávia tájékán érte el.
Kiemelve az a rész, amely szerintem ebben a kérdésben releváns:
"We find evidence of a previously unknown, large-scale Bronze Age migration within Scandinavia, originating in the east and becoming widespread to the west and south, thus providing a new potential driving factor for the expansion of the Germanic speech community. This East Scandinavian genetic cluster is first seen 800 years after the arrival of the Corded Ware Culture, the first Steppe-related population to emerge in Northern Europe, opening a new scenario implying a Late rather than an Middle Neolithic arrival of the Germanic language group in Scandinavia. Moreover, the non-local Hunter-Gatherer ancestry of this East Scandinavian cluster is indicative of a cross-Baltic maritime rather than a southern Scandinavian land-based entry. "
Mondjuk ez a cross-Baltic migration elég érdekes, tengeri úton érkeztek volna a Baltikumból vagy inkább jó nagy kerülővel szárazföldi úton a lengyel és a dán partokon keresztül?
Vigyázz, mert a cikk eredeti angol szövege a BP, azaz a "before the present" időskálázást használja, azaz a BP 1.700 az kb. Kr.u. 300-nak felel meg a mi időszámításunk szerint.
Mondjuk szerintem elég nagy hülyeség ilyen régészet időléptékben viszonylag közeli eseményekre a BP skálát használni a történelmben szokásos BCE (Before common era, azaz kb. időszámításunk előtti), ill. CE (common era) skálázás helyett.
Germanic-speaking populations historically form an integral component of the North and Northwest European cultural configuration. According to linguistic consensus, the common ancestor of the Germanic languages, which include German, English, Frisian, Dutch as well as the Nordic languages, was spoken in Northern Europe during the Pre-Roman Iron Age. However, important questions remain concerning the earlier Bronze Age distribution of this Indo-European language branch in Scandinavia as well as the driving factors behind its Late Iron Age diversification and expansion across the European continent. A key difficulty in addressing these questions are the existence of striking differences in the interpretation of the archaeological record, leading to various hypotheses of correlations with linguistic dispersals and changes in material culture. Moreover, these interpretations have been difficult to assess using genomics due to limited ancient genomes and the difficulty in differentiating closely related populations. Here we integrate multidisciplinary evidence from population genomics, historical sources, archaeology and linguistics to offer a fully revised model for the origins and spread of Germanic languages and for the formation of the genomic ancestry of Germanic-speaking northern European populations, while acknowledging that coordinating archaeology, linguistics and genetics is complex and potentially controversial. We sequenced 710 ancient human genomes from western Eurasia and analysed them together with 3,940 published genomes suitable for imputing diploid genotypes. We find evidence of a previously unknown, large-scale Bronze Age migration within Scandinavia, originating in the east and becoming widespread to the west and south, thus providing a new potential driving factor for the expansion of the Germanic speech community. This East Scandinavian genetic cluster is first seen 800 years after the arrival of the Corded Ware Culture, the first Steppe-related population to emerge in Northern Europe, opening a new scenario implying a Late rather than an Middle Neolithic arrival of the Germanic language group in Scandinavia. Moreover, the non-local Hunter-Gatherer ancestry of this East Scandinavian cluster is indicative of a cross-Baltic maritime rather than a southern Scandinavian land-based entry. Later in the Iron Age around 1700 BP, we find a southward push of admixed Eastern and Southern Scandinavians into areas including Germany and the Netherlands, previously associated with Celtic speakers, mixing with local populations from the Eastern North Sea coast. During the Migration Period (1575-1200 BP), we find evidence of this structured, admixed Southern Scandinavian population representing the Western Germanic Anglo-Saxon migrations into Britain and Langobards into southern Europe. During the Migration Period, we detect a previously unknown northward migration back into Southern Scandinavia, partly replacing earlier inhabitants and forming the North Germanic-speaking Viking-Age populations of Denmark and southern Sweden, corresponding with historically attested Danes. However, the origin and character of these major changes in Scandinavia before the Viking Age remain contested. In contrast to these Western and Northern Germanic-speaking populations, we find the Wielbark population from Poland to be primarily of Eastern Scandinavian ancestry, supporting a Swedish origin for East Germanic groups. In contrast, the later cultural descendants, the Ostrogoths and Visigoths are predominantly of Southern European ancestry implying the adoption of Gothic culture. Together, these results highlight the use of archaeology, linguistics and genetics as distinct but complementary lines of evidence.
Egy építkezés miatt kezdtek ásatásokat a németországi Nürnbergben, ahol több, egymáshoz közel eső középkori tömegsírra bukkantak a régészek. Az ásatásokat folytató In Terra Veritas közleménye szerint a sírokból akár 1500 ember földi maradványai is előkerülhetnek, ezzel ez a temetkezési hely lehet a legnagyobb tömegsír Európában.
A régészek radiokarbonos kormeghatározással elemezték a sírokban fellelt cserépedényekből származó kerámiaforgácsokat és pénzérméket. Az eredmények alapján az edényeket 1622 és 1634 között használhatták, a pénzérmék pedig 1619-ből származhatnak. A Live Science arról ír, hogy a tömegsírt a 15. század végétől a 17. század elejéig pusztító pestisjárvány áldozatai számára létesítették.
Erre utal az is, hogy a sírokban nem a korabeli keresztény temetkezési szokásoknak megfelelően helyezték el az embereket. Ez ugyanis azt írta elő, hogy a fejnek nyugat felé, a lábaknak pedig kelet felé kellene néznie. Helyette a testeket esetlegesen rendezték el a rendelkezésre álló helyen, a szűkebb részekbe pedig kisgyerekek vagy csecsemők maradványai kerültek.
A régészek eddig összesen nyolc sírgödröt találtak, ezek közül hármat tártak már fel. Az eddig előkerült mintegy 1000 ember csontjai mellett további több százra számítanak, ezért is gondolják úgy, hogy Európa legnagyobb tömegsírjáról van szó.
A közlemény kitér még arra is, hogy a most megismert temetkezési helyek afféle kiegészítő temetők lehettek, a városnak ugyanis volt külön temetője a pestis áldozatai számára. Valószínűleg a férőhelyek korlátozottsága miatt volt szükség újabb sírok kijelölésére a városban.
