Már több szociológiai tanulmány is született, melyek azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy még a fizikának is jutott a patriarchális világnézet okozta károkból. Például egy tanulmány azt fejtegette, hogy elnyomó és szeparatista a newtoni fizika, mert szétválasztja a hullámot és a részecskét. Ehhez kevésbé értek, viszont úgy látom, hogy több helyen is fellelhető a fizikában a patriarchális gondolkodás. Az alapvető kölcsönhatások is ilyenek.
A proton és az elektron töltése tíz tizedes pontosággal ismert, ugyanakkor ezek a töltések húsz tizedes pontossággal megegyeznek. Ez elégnek tűnik a gravitációhoz, de az előjel problémát még "matematikai bűvészkedés" sem fogja megoldani. Ha az "azonos töltések vonzzák egymást, ellentétes töltések taszítják", akkor nem atomot kapsz, hanem egy egymástól szétrepülő atommagot és elektronkupacot.
A most ismert elektromossággal nyilván nem lehet megmagyarázni, már ott kezdődik a probléma, hogy egyenlőnek tekinti az elektron és proton töltését. Ha viszont nem tekintjük egyenlőnek, akkor már kicsi különbség is okoz akkora hatásokat, mint a gravitáció. Csak matematikai bűvészkedés, hogy megfelelően jöjjön ki az előjel. Ha például feltesszük, hogy azonos töltések vonzzák egymást, ellentétes töltések taszítják, akkor vonzóerő fog fellépni a Coulomb törvény szerint az |e|>p helyettesítéssel. Az előjelekkel nem foglalkozva, ebből kiindulva ki lehet számolni a gravitációs törvényből, mekkora különbség van a töltések között. Ha valakinek szüksége van az előjeles értékre, akkor csinál valami megfelelő szimbólumot, hasonlóan a Levi-Civita szimbólumhoz, ami pozitív vagy negatív előjelet ad. Semleges testeknél értelemszerűen negatívot kell adnia.
Még egy kicsit szeretnék arról írni, miért pont a gravitációra esett a választásom, mint megszüntetendő kölcsönhatás. A gravitáció okozója, a tömeg olyan tulajdonság, ami jóval túllép a gravitációban betöltött szerepén. Elektromos vonzásnál is függ a gyorsulás a tömegtől, annak ellenére, hogy nincs gravitáció. Fordítva viszont ez nem mondható el. Gravitációs vonzásnál nem függ a gyorsulás a töltéstől. Ebből következően számomra a gravitáció nem tekintendő ugyanolyan kölcsönhatásnak, mint a többi.
Az itt leírt "fizikát" szexizmus feministának nevezni, a meggondolatlan jelző illik inkább rá. A feminista jelzővel való ellátás arra utal, hogy szerző szerint a nők meggondolatlanabbak a férfiaknál. Ami akkor is hímsovinizmus, ha igaz.
Vegyünk három testet. Pl. Nap, Föld, Hold. Ezek közül bármelyik kettő vonzza egymást. Ezt elektromossággal megmagyarázni nem lehet. Elektromosságtanban ha két test elektromosan vonzza egymást, akkor a harmadik testet nem vonzhatja mindkettő, hanem az egyik vonzza, a másik taszítja.
Tehát elektromossággal nem lehet gravitációt magyarázni.
Feynman egyik híres jótanácsa: "Kussolj, és számolj!"
Ha ezt tesszük:
akkor kis számítással kijön, hogy csak elektronokból és protonokból álló semlegesnek gondolt atomok taszítani fogják egymást
Ja, egyébként meg gravitációra tényleg nincs szükség, mert gravitációs vonzerő a jelenlegi ismeretek szerint nem létezik, ugyanis nem erőről, hanem térgörbületről van szó.
Vegyünk egy protont és egy elektront. A fizikusok azt gondolják, hogy fellép közöttük elektromos vonzóerő és egy kis gravitációs vonzóerő. Feminista szemszögből szerintem nem kell a kölcsönhatásokat így szeparálni, úgy kell tekinteni a jelenséget, mintha csak egy darab vonzóerő lépne fel valaminek a hatására. Ha nem tudunk valamit megmagyarázni, majd gondolkodhatunk a szétválasztáson. Azonban szerintem a gravitációs kölcsönhatás levezethető az elektromosból, csak fel kell tételezni hozzá, hogy nagyon kicsit nagyobb az elektron töltése, mint a protoné. Olyannyira kicsi a különbség, hogy még a legmodernebb eszközökkel is távol áll a különbség kimérése. Ha tehát használjuk az e>p egyenlőtlenséget, ahol e és p értelemszerűen az elektron és proton töltése és a Coulomb törvényt, akkor kis számítással kijön, hogy csak elektronokból és protonokból álló semlegesnek gondolt atomok vonzani fogják egymást. Gravitációra tehát semmi szükség.
