Istentelenül sok pénzt emészt fel egy országos egészségügyi ellátása.
Egyrészt mert folyamatosan öregszik a népesség, továbbá a mozgáshiányos, túlsúlyos, nem egészség-centrikus populáció okán, másrészt az egészségügyet ellátó iparágak (gyógyszeripar, orvosi műszerek/berendezések) full privát (profitorientált) volta miatt – hogy az eü. intézmények fenntartásának (közüzemi, állagmegőrzés), valamint a szakképzés és a bérköltségeket ne is említsük.
Készült arra nézve statisztika, hogy hányszor több a beteg, mint ahány orvos – illetve ennyi eü. rászorultra mennyi orvos, kórházi férőhely, egyáltalán milyen létszámú/felszereltségű apparátus és azt fenn-és eltartani képes büdzsé volna elegendő; a GDP hány százaléka is?
Magyarország lakosságának általános eü. állapota messze elmarad a nyugati átlagtól – de nem elsősorban az egészségügyre fordított kiadások miatt. Ugyanakkor megy az agyelszívás, az orvosokat és ápolókat elcsábító bérekkel – általánosan jobb munkahelyi körülményekkel/feltételekkel.
Hogy vesztésre állunk-e?
Igen.
Kicsik és (relatív) csórók vagyunk.:-)
De ez a probléma is sokkal összetettebb - mint azt úgy általában a legtöbben, a legtöbb problémáról gondolják. Ez nem egy egyváltozós, akkut (rapid) kialakult probléma; ez már azért érik néhány évtizede.
Hogy van-e megoldás?
Attól függ, miben bíz(hat)unk.
Kevesebb és kevésbé súlyos betegben, vagy abban, hogy hipp-hopp, ugyanolyan financiális lehetőségekkel bírunk, mint a fejlett nyugat – ámbár rögzítsük: ott is azok kapják a legmagasabb szintű, leghatékonyabb ellátást, akik azt saját zsebből tudják finanszírozni.:-)
