A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Bea Gaiát hozta a klubba – aranyosan bozontos, még nem a nyári frizurájával. Nagyon tanulékony a drágám: forog, kártyát húz, odaadja, a labdát visszahozza, hagyja magát többünknek simogatni.
Nem csináltam újabb fotót róla - majd a nyári frizurájával! :-))
Nagyszerű felfedezésem: működik újra a fotók berakási lehetősége!!! :-))
Ma Gaia a kis kosarának a hozzánk odahozását gyakorolta - átadta, abból kapott egy jutalomfalatot, majd üresen vissza kellett vinnie Beához, aki újabb falatkát tett bele, azt neki fegyelmezetten (azaz nem kiborítva és bekapva belőle a falatot) tovább kellett vinnie a következő társunkhoz.
Mikor ezt hibázás nélkül végigcsinálta, nagyon megdicsérte őt Bea, megkapta a kedvenc labdáját, amivel tüneményes hancúrt produkált! :-)) Kár, hogy nem vettem videóra, csuda aranyosan csinálta!
De hogy a helyzet még cifrább legyen, elsőre be se engedi a hsz-omat, kiírja, hogy nincs hozzá jogosultságom! :-((
Azaz most már totál megzakkant itt ez az egész?!
Éltem a gyanúval, hogy ez történik, mert legutóbb is így volt, ezért előre elmentettem a hsz-om szövegét, így, mikor az egészet becsuktam, majd újra kezdtem, be tudtam másolni, nem kellett elölről kezdenem.
Február végén írtam először Indáéknak, hogy nem enged fotót ide feltenni a program.
Türelmemet kérték, 72 órán belül igyekeznek válaszolni - jelezték vissza.
A 72 óra múltán, azóta 2x is írtam a honlapjukon - a visszajelzés ugyanezzel a szöveggel megérkezett, csak éppen azon kívül a világon semmi nem történik a helyzet normalizálása érdekében! :-((
Ma Sajt, az április 21-én lesz 11 éves labrador volt velünk a klubban. Meghazudtolva az életkorát, imád játszani, lelkesen keresi meg az általunk eldugott játékait, vagy fut az eldobott labdáért.
Bea elmondta, hogy azért érezhetően hamarabb elfárad, és nagyon szeret aludni.
Kedves egészségére, én is szeretek és szerencsére tudok is aludni! :-))
Nem tudom, hányan olvassák, művészet- és zeneszeretők, de azért leírom:
Ma délelőtt - természetesen nem először, és nagyon remélem, még sokszor tehetem majd - Balázs János zongoraművész előadásában gyönyörködhettem. Szuper volt, mint mindig. Előadás után gratuláltam neki és autogramot is kértem tőle. Elmondtam, mekkora élmény számomra minden alkalommal hallgatni a játékát, hogy méltó utóda a nagy példaképének, Cziffra Györgynek!
Nagyon kedvesen megköszönte, szívesen, készségesen aláírta a műsorfüzetben a mai programnál a fotóját, sőt, még a belépőjegyemet is!
Semmi allűr, semmi nagyképű megnyilvánulás, hogy ő, az elismert, nagy művész íme, gesztust gyakorol - közvetlen, barátságos, őszintén kedves volt, ahogy néhány mondatot beszélgettünk is. Ilyen ő, egy igazi őstehetség, egy kiváló művész és ember!
Mindenkinek ajánlom, hallgassa a briliáns zongorajátékát, ahol csak eléri, óriási élményben lesz része! Olyan pazar improvizációkkal is gazdagítja a különböző korok neves zeneszerzőinek alkotásait, amelyekhez hasonlókat és csak Cziffra Györgytől hallottam eddig!
Ma Bea csak Gaiát hozta be a klubba, akinek febr. 23-án lesz az 1 éves szülinapja, úgyhogy jövő hét szerdán felköszöntjük, bár születésnapot nem szokás előre ünnepelni. De nagyon remélem, az ő esetében ez semmiféle babonás hátrányt nem fog rá jelenteni!
Nő a szőre, ettől kerekebb a formája:
Most azt tanulja, hogy kell szépen elvenni a játékát valaki kezéből:
Ma Bea Gaián kívül egy - egyelőre Zsömi névre nem hallgató - 6 hónapos labradort hozott a klubba. Ami azért nem gond, mert a labi egyelőre tanítási céllal van Beánál. Ha megtartja, akkor úgyis új nevet ad neki. Most azt teszteli, hogy viselkedik a kutya új, ismeretlen közegekben, mennyire veszi természetesnek, hogy többen vagyunk, mindenki beszél hozzá, megsimogatja, jutifalatot adunk neki, azt hogy veszi el a kezünkből stb. Miután maximálisan kajacentrikus, ha érzi a kezünkben a falat illatát, képes szépen leülni! :-))
Gaia is megtanult a vele alkalmazott játékokhoz kártyákat húzni és odaadni nekünk, ill. az új kosárkáját a szájában odavinni annak, aki kéri tőle!
Csak szólok: akiknél van Da Vinci tévéadó, rengeteg érdekes, rövid, de velős ismeretterjesztő téma látható rajta, pl. az emberi szervezet működéséről, jellegzetes szokásainkról, azok eredetéről, kutyákról, macskákról, jellemzőikről a viselkedésüket illetően, különböző érdekes kutatásokról és azok eredményeinek hasznáról a mindennapjainkban stb., stb.
Hoztam a tegnap ígért fotót - nagy méretben, hogy legalább valami történjen itt a fórumban! De meg Maya olyan aranyos az új kosárkájával, hogy megérdemli!
,,A farkasok a tanítóim, ihletem forrásai. Nap mint nap újra megtanítanak arra, hogy a világot más szemmel: az ő szemükkel lássam." Szeresd a családodat, gondoskodj azokról, akiket rád bíztak, soha ne add fel, és soha ne szűnj meg játszani - íme néhány dolog, amit a farkasoktól eltanulhatunk. Együttérzően törődnek öreg és sérült társaikkal, szeretetteljesen nevelgetik az utódaikat, és képesek mindenről megfeledkezve játszani. Gondolkodnak, terveznek, és intelligensen kommunikálnak egymással.
Elli H. Radinger, népszerű német farkasszakértő izgalmas történeteket mesél róluk, amelyekben olyan értékek jutnak központi szerephez, mint a családközpontúság, a bizalom, a türelem, a vezetői képességek vagy a tudatos figyelem. A farkasok bölcsessége inspiráló könyv az erdeinkbe lassan visszatérő négylábúakról.
,,A Lamar-völgyben a tetem körül kezdetét veszi a nagy bújócska. A hollók pontosan kifigyelik, mit csinálnak a farkasok. Ha egyikük elás egy darabka húst, közvetlenül melléje telepednek, és le nem veszik a szemüket róla. Ha a farkas távozik, villámgyorsan kiássák az eledelt. Mivel a lopott zsákmányt fenn a fákon raktározzák el, a madarak egyértelműen előnyben vannak a farkasokkal szemben. Hamarosan színre lép azonban a konkurencia. Megjelenik az első grizzly, és egyenesen az etetőhely felé tart. A farkasok most még sietősebben lapátolják magukba a húst, mielőtt visszavonulnának, és a medvétől néhány méterre leheverednének a fűbe. A nagy mackóval szemben esélytelenek. Itt nem segít más, csak a várakozás és a reménykedés, hogy idővel csak megtelik a medve bendője."
Most azt tanulja, hogy kell szépen elvenni a játékát valaki kezéből:
