Pozsonyi onnan indít, hogy megnézte a legújabb Churchill film előzetesét, majd hirtelen váltással elkezd libsizni, hogy a történelmi filmek liberális ármányok, hogy a múlt problémaival foglalkozzanak a népek, ne a maiakkal.
A végére jön a nagy felismerés:
Nem tudok félni! Ezt érzem. Nézem, és nem megy. Ott, a sarokban náci tisztek kártyáznak. Hú! És mit látok? Európai ember. Meg van fésülködve. Nyakkendője van. Határozott, férfias. Mitől kéne félnem? Hogy Wagnert hallgat? Ránézek egy pillanatra a svéd videóra, majd vissza a félelmetes nyakkendős tisztre. Hm. Nehéz félni tőle.
Magam a teljes véleményszabadság híve vagyok. Törvényileg nem büntetnék semmilyen meggyőződést, még akkor sem, ha az egyértelműen egy orbitális baromság. Pozsonyi véleményével sincs bajom: joga van ostobának lenni, és akár kivernie egy szép szál árja legényre is, ha úgy tartja kedve.
Az viszont, hogy Orbán Viktor egyik legnagyobb támogatójának, a békemenet apostolának, Bencsik Andrásnak a lapjában nem volt senki, egyetlen szerkesztő sem, aki azt mondta volna, hogy ez az írás az általuk képviselt polgári Magyarország képébe nem fér bele. Tartják magukat olyan színvonalas sajtóorgánumnak, hogy nem hozzák le.
KÖVÉR JÓZSEF: Ez nem ilyen egyszerű. Édesanyám családja vallásosabb volt, mint az apai ág. Anyai nagybátyám tehát nem elvből, hanem - mivel munkanélküliként nem tudott másként megélni - zsoldosként szegődött a Vörös Hadsereghez.
"Apai nagyapám és nagyanyám szociáldemokrata érzelműek voltak. Nagyapámnak a szociáldemokrata párt pápai szervezetének a Bethlen-Peyer paktumot követő megszervezésétől jogfolytonos volt a párttagsága haláláig, 1989-ig, szemben nagymamámmal, akit az 1948-as pártegyesülést megelőző tagrevízióval, mint "klerikális elhajlót" kiraktak a pártból. Az ilyen gyökereimet nemcsak nem szégyellem, de büszke is vagyok rájuk.A szociáldemokráciához nekem sokkal több közöm van, mint Gyurcsány Ferencnek"
Bencsik András elvtárs cselekedetei azonban kiveri a biztosítékot még a seggnyalás magas iskolájában végzettek között is, mert olyan értelmetlenül kétségbeesettek. Mert Bencsik elvtárs mindig ott van ahol lennie kell szerinte, és mindig azt mondja ami számára hasznot hoz. Mentes az elvektől, nem ismeri az erkölcs fogalmát, megrekedt a biztos megélhetés számára kényelmes köpönyegforgatásánál. És teszi mindezt szemrebbenés nélkül, világos tekintettel, amelyben a számláló jól láthatóan pörög, és pörög, nem áll meg. Más nincs is a tekintetében. Értelem? Ugyan már! Aki a Fidesz szekerét tolja annak erre nincs szüksége, Bencsik elvtárs pedig most hazai pályán mozog, csak Orbán Viktor seggét kell fényesre nyalnia, és máris azt gondolhatja tényező a közéletben. De Bencsik elvtárs ezt is tovább fejlesztette, ő még előtte is térdel Orbán Viktornak, nehogy lemaradjon valamiről. Az általa képviselt közélet erről szól.
Ja igen, a nyílt levél! Hát az nincs. Csak a harag felgyülemlett ráöntése van egy olyan embernek nevezett valami ellen, akinek tök felesleges bármit is mondani, az az értelmére nem hat. Be nem látja a cselekedete mélységének az értelmetlenségét, vele vitatkozni képtelenség, másból nem ért, csak ha bevarrja az ember a száját egy kalapáccsal, miután végig járt előtte azzal a a fején. De Bencsik elvtársnál ez is csak üres helyeket találna, esetleg a nyelve lenne útba, ami betölti a fejét. Az meg Bencsik elvtársnál oda csap, ahova Bencsik elvtárs anyagi érdeke kívánja.
Bencsik elvtárs berohant már az Orbán Viktor választási irodába, és népszavazási kérelmet adott be Gyurcsány Ferenc ellen. Gyáva volt a nevet leírni, hát körbeírta, szépen, akkurátusan, ahogy az Orbán Viktornak is megfelel szerinte, mert az majd utal neki ezért némi közpénzt. És fog is, ezt Bencsik elvtárs is tudja, és már előre liheg, remeg, milyen formában kapja ezt meg. Támogatja egy állami vállalat CÖF nevű képződményt, vagy csak hirdet az általa vezetett, senki által nem olvasott újságban. Jó drágán, és sokszor lehetőleg, Bencsik elvtárs ettől elégül ki megfelelően. Demokrata, ez az újság neve. Bencsik elvtárs, ez komoly?
Vasárnap este az Echo Tv-n Bencsik András, a Békemenet szervezője volt Szabó Anett vendége, akinek a műsorvezető felolvasott névtelen blogposztot, amiben őt gyalázzák a Gyurcsány elleni népszavazási kezdeményezése miatt. De a Demokrata főszerkesztőjét nem is az akasztotta ki legjobban, hogy az blogon többször leelvtársazták és seggnyalónak nevezték, hanem hogy mindezt név nélkül tették.
A szatírái szórakoztatóak voltak. A riportkönyvei megmutattak néhány visszásságot a szociban, amit lehetett. A Kádár könyveit is elolvastam. Az értékeléssel nem feltétlenül értettem egyet, de van bennük néhány dokumentum, hivatkozás, amelyek lehet, hogy nyilvánosak, elérhetők, de ugye nem vagyunk kutatók.
