Mert megbocsájtás nélkül csak a bosszú hosszú sorozatos korszakait élhetnénk örökkön örökké.
Mert élete során mindenki hibázik néha, illetve többször is éri ilyen vagy olyan sérelem minden embert.
Ilyenkor pedig a sértett fél vagy felek megbocsájtásának jogos feltétele lehet a bűnös megváltozása. Mely mellé elvárható még a bűnös jóvátételi törekvése is a sértettek felé.
De egy megbocsájtás és a belső változás lehetősége nélküli világ maga volna a pokol és az örök gyűlölködés.
Nézd, ha egy erőszakos rabló valami miatt jó belátásra tér, valóban megbánja tetteit, és valóban megváltozik, akkor az szerinted még ugyan az az az erőszakos rabló marad, mint azelőtt volt? Csak azért, mert a magassága, szemszíne, és az arca időközben például nem változott meg?
Egyébként attól, hogy "vérrel lettem megtisztítva" (brrrr, de undorító egy elgondolás), a rossztett még rossztett marad, és a következménye sem lesz eltörölve, hiába lettem ÉN úgymond "tiszta", mert "vérrel lettem megmosva" (csak el ne hányjam itt magam)...
Igenis a rossztettet jóvá kell tenni, és ha visszafordíthatatlan, akkor biz viselni kell a büntit, nincs mese... Előre kellett volna gondolkodni, és nem rosszat cselekedni, aztán bocsánatért esedezni...
Ez uaz, mint a régi görög mondás, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba fulladni.
"én is csináltam olyan dolgot fiatal koromban, amiket ma már nem tennék meg
és igen, azokat én tettem - de nem a mai énem, aki ma vagyok"
Ez sem ujjászületés, egyszerűen változott a gondolkodásmódod, másabb lett a személyiséged. De te uaz vagy. Ugyanaz a szemed, az arcod, a testmagasságod, stb...
Vagy csak én nem bírom sehogyan sem felfogni ésszel ezt az ujjászületés dolgot...
Ha teszemazt megerőszakoltál és meggyilkoltál vkit, hiába "születsz újjá", az illető továbbra is halott marad, a hozzátartozói gyászolnak, fáj nekik a hiánya, stb.
Jézus megvált minden bűnünk terhe alól, amit őszintén megbánunk. A saját vérével mos tisztára bennünket... Így lehet újjászületni. Engem is gyötört egy csomó minden miatt a bűntudat, és mióta hiszem a Megváltást, könnyebben cipelem :-)
Amúgy meg: hiába váltasz, a múltad akkor is marad, azon semmivel nem tudsz változtatni, semmilyen személyiségváltással, egyébbel...
Ha teszemazt megerőszakoltál és meggyilkoltál vkit, hiába "születsz újjá", az illető továbbra is halott marad, a hozzátartozói gyászolnak, fáj nekik a hiánya, stb.
Még inkább kihozza a képmutatást: Az emberek, akik "csak" leszarják egymást, elkezdik a másikat gyűlölni, mert csak. A tescoban, egy pillantással ölnének, mert a másik belépett a két méteres sugarú körbe, ahol állt.
Én egyenesen betiltanám a korai karácsonyi díszítéseket meg hangulatkeltést, és maximum csak 2 héttel karácsony előtt engedném elkezdeni. Mert valóban megcsömörlést okoz. És valójában csak a pénzről szól.
Vajon mi vezeti rá egyes "keresztény" irányzatok "képviselőit" arra, hogy áltudományos és hazug kiadványaikkal minél nagyobb tömegeket csapjanak be, minél több embert ábrándítsanak ki az Istenkeresésből, és a mérhetetlen szemét információval minél többeket akadályozzanak meg abban, hogy az valóban értékes irományokra, és segítő magyarázatokra is rátalálhasson?
Na ebben már inkább tetten érhető a Sátán munkálkodása... Szerintem.
Fogalmam sincs. Szerencsére beleszülettem egy történelmi felekezetbe, így nem láttam szükségét keresgélni. Ezért nem is tekintgetek más vallások felé, úgy vélem, minden hitbéli kérdésemre megnyugtató választ kapok, amiket bele tudok illeszteni a hétköznapjaimba. Meglehet, h egy általános műveltség-beli tudásról mondok le, de a leghalványabb érdeklődést sem keletkezett eddig bennem más vallások iránt. A magamét tökéletesnek érzem. Persze láttam már én is Hit Gyülis istentiszteletet, és támadtak már meg a Jehova Tanúi, de semmi sem ingott meg bennem ezek hatására...
Érékes irományokért meg érdemes a klasszikusokhoz fordulni. Ezek jók iránymutatásnak. Sajnos az emberi természet mit sem változott többezer év alatt, úgyhogy sztem bátran lehet az örökérvényű darabokhoz fordlni.
Am, én az áruházakban fellelhető árutukmálást is a Sátán művének tartom. Pl. nemsokára, vagy már aktuális a karácsonyi tukmazene, ahol olyan klasszikus műveket is képesek lejátszani a vásárlás aláfestésére, amit a karácsonyi ünnepkor a templomokban szokás... Képesek, és berakják az áruház vibráló neonfényébe, és a csillogó műanyag csomagolások közé a templomi zenét... Hogy mire odaérne az ember, h ünnepelne, megcsömörlik az egésztől... Éppen ezért én igyexem elkerülni az ilyen helyeket karácsony felé...
saját önzésem, dühöm, közönyöm, lustaságom, vagy éppen gyengeségem, ostobaságom hozzá... Én ezeket többnyire nem az Ő támadásainak élem meg, hanem a saját tévelygésemként, balgaságomként, és gyengeségemként.
Sztem sokkal könnyebb, ha mint újjászületettek a hitben, elhisszük, h már Jézus Krisztus lakik bennünk, így a fentebb kiemelt tulajdonságoknak nincs helye bennünk. Ezért mivel ezek a tulajdonságok elhagytak bennünket, amikor Krisztus belénk költözött, csakis a Sátán lehet, ha az Óemberünkből előcsalogatja ezeket a nemkívánatos elemeit a személyiségünknek. Így nagyon egyszerű a dolgunk, mivel, ha hisszük, h ezek a Sátán művei, csupáncsak Krisztust kell segítségül hívnunk, és már el is röppentek ezek a gyarlóságok. A helyzet az, hogy a Krisztushoz való fohászkodás valóban segít.
Amúgy viccet félretéve igen, nem is egyszer. Bár az én meglátásom szerint Sátán nem is kellett hozzá, elég volt a saját önzésem, dühöm, közönyöm, lustaságom, vagy éppen gyengeségem, ostobaságom hozzá... Én ezeket többnyire nem az Ő támadásainak élem meg, hanem a saját tévelygésemként, balgaságomként, és gyengeségemként.
A Sátán sokkal kifinomultabb.
Csak egy példa:
Vajon mi vezeti rá egyes "keresztény" irányzatok "képviselőit" arra, hogy áltudományos és hazug kiadványaikkal minél nagyobb tömegeket csapjanak be, minél több embert ábrándítsanak ki az Istenkeresésből, és a mérhetetlen szemét információval minél többeket akadályozzanak meg abban, hogy az valóban értékes irományokra, és segítő magyarázatokra is rátalálhasson?
Na ebben már inkább tetten érhető a Sátán munkálkodása... Szerintem.
Mindkettőt igénybeveszem. Azt is, h tudomásul veszem, h ez az ember képtelen az érzésekre, és a Sátánt is figyelembe veszem. Így könnyebb Krisztusba kapaszkodva kezelnem a helyzetet.
A szeretet azt jelenti, hogy: "Jót cselekszem veled, tehát szeretlek".
Igen! Krisztus azt tanítja, h imádkozzunk pl. ellenségeinkért is. Ma megpróbáltam. Sokat segít, bár nem tom, h pszichológiailag, vagy h tényleg Krisztus az, aki közbenjár. Nem mindig sikerült ugyan. De ma csak egyszer gondoltam azt, h "Te Buzi!" ... Utána rögtön megbántam... :-( Igyexem úgy gondolni erre az emberre, mint egy beteg emberre, aki fogyatékos... Merthogy valójában az is...
Te tudsz konkrét példát mondani, amikor felismerted, h a Sátánnal taliztál?
A fickó némely kifejezést nem tud értelmezni. Érzésekről nem lehet vele beszélgetni. A zsiráfnyelv az érzelmek kifejezéséről szól, de ezzel az emberrel erről nem lehet.
Téged megtalált már a Sátán? Bármilyen formában, pl. többet költöttél már feleslegesen egy-egy vásárlásnál, vagy kívülről indított már ellened támadást, csábítást?
Szerintem ha úgy gondolsz az illetőre, hogy nincs neki jól működő előagya, azaz egyszerűen nincs olyan szerve, ami az empátiához kell, akkor nincs szükséged a vitatott sátánfogalomra. És talán magadat is könnyebben túlteszed a problémán. Ehhez persze az kell, hogy legalább te szuper előaggyal rendelkezz.
Az ember a rátörő érzésekért nem felelős. De a cselekedeteiért (s ezáltal az érzelmeiért) már igen. (érzés: dühös vagyok - feldühített valami; érzelem: haragszom rád, meg vagyok sértődve).
Igen! Ki kell találnod valamilyen imát, amit az ilyen esetben következetesen, könyörtelenül, és átélve végigmondasz (erőszakkal törekedvén arra, hogy nem hagyod félbe). Ezzel "megsimogatod(?)" a gonosz fejét, hogy "Jól van, nem vagy kockafejű". Valójában azonban megköszönöd Istennek, hogy a gonosz által imádkozhattál őhozzá, azaz beszélhettél vele, tehát szereted - más szóval imádod - Őt.
De soha ne panaszkodjunk! A Panasz egy ima a Gonosz felé! A Sátán imádása!
OFF U. i. : Itt az indexen nem szokás az önnullázás, azaz a topiknyitóra magunknak válaszolni nulladik hozzászólásként. Legyünk türelmesek, bízzuk azt másra. ON
Amikor megnéztük az "Ádám almái" c. filmet, akkor rájöttünk, hogy az - helyesen értelmezve - rólunk szól!
De mások is találkoznak vele úgy is, hogy nem veszik észre. Emlékezzünk csak Eperjes szavaira: "Az ördög még soha nem volt ennyire csinos".
Vagy a lábai elé borulhatunk a gyönyörűségétől megszédülvén, vagy megpróbálunk jót cselekedni. Ez utóbbinak legtöbbször meg van a "jutalma"! Ezt a hasba rúgást pedig el kell viselnünk. Sokszor - gyakran keresztényektől - jön a dorgálás: "Miért másokkal teszel jót? Miért nem VELEM? Nem jut RÁM időd! Hagyd őket! Tegyed ezt CSAK VELEM! EGYEDÜL VELEM!". És még hosszasan papolnak állapotbéli kötelességről.
A szeretet NEM azt jelenti, hogy: "Jajj de nagyon szeretlek, mert olyan jó vagy hozzám"!
A szeretet azt jelenti, hogy: "Jót cselekszem veled, tehát szeretlek".
"Ha szeretet nincs bennem SEMMI vagyok"
Sokszor azért kapunk magunk mellé ilyen SEMMI-t, hogy kimutathassuk rajta a szeretetünket.
S egyszer "színről színre" látván meg magunkat, ez elhalványít, és eltöröl minden vétket, s már NEM mondhatjuk azt - az egyébként soha nem vádoló - hívó szóra, hogy: Hogyan mehetnék, hogyan engedhetném ÉN ezt az embert (MAGAMAT) oda, HOZZÁD?
Egyszer eljön majd az az idő, amikor a SEMMI-nek is ítélkeznie kell - mintha egy idegenről lenne szó - ÖNMAGA felett. S vigyázzunk: mi nem ítélhetjük meg őt! Nem tudhatjuk, hogy tudva és akarva lett-e SEMMI! Vagy csak tudatlanul borult le a gonosz lábai elé, hogy élete végéig szolgálja...
