1940 őszétől kezdve a Szovjetúnió támadó felvonulást hajtott végre a magyar határral szemben. Két, mehkorpuszokkal megerősített, egy kiszögellésben előretolt szovjet hadseregről van szó, a 12.-ről és a 26.-ról, amelyekkel szemben magyar oldalon csupán 4 dandár állt (1. és 2. hegyi, 8. határvadász és 1. lovasdandár), és amelyeknek állománya 1941 júniusának közepéig jórészt be se volt vonultatva.

A szovjet csapatok - köztük hegyivadász és páncélos alakulatok - részben a Keleti-Kárpátok hágóihoz vezető utakon gyülekeztek. Gyakorolták az átkelést a hágókon, és arra is van jel, hogy mélyfelderítést végeztek magyar területen.
Miért tabu téma ez a magyar történelemszakmában mindmáig? Miért nincs benne ez a szovjet felvonulás a magyar gimnazista történelemkönyvekben?
1941 júniusában például a 132. szovjet lövész hadtest hegyivadász hadosztályai pont az Uzsoki, Vereckei és Toronyai hágókkal szemben foglaltak állást, ahol a magyar honvédség már az 1. világháború idején is súlyos harcokat folytatott a betörő oroszok ellen.
Miben ólálkodtak a magyarországra vezető hágók mentén már 1940 őszétől felfeljődő szovjet csapatok? Az említett hegyi hadosztályok minimum elegendők lettek volna az átjárók birtokbavételére és az út biztosítására a határ mindkét oldalán a mögöttük felvonuló csapatok számára.
"A Monarchia külpolitikáját kizárólagosan osztrák érdekek határozták meg."
Andrássyval, Kálnokyval, Buriánnal, mint külügyminiszterrel?
Nonszensz.
A kiegyezés magyar szemszögből Deákék azon felismerésén alapult, hogy 1848-49 tapasztalataiból okulva az orosszal szemben sem Ausztria, sem Magyarország önmagában nem tud megállni, szövetkezniük kell.
Oroszország folyamatos áskálódása a Monarchia szlávok által is lakott területei irányába, plusz ígérete Romániának, hogy egész Erdélyt megkapják, Magyarország életbevágó, eminens érdekévé tette az Ausztriával való együttműködést.
"Hogy a német és szovjet hadseregek mennyire voltak felszerelve, abba nem akarok nagyon belemenni, mert nem erről szól ez a fórumtéma."
A szovjet hadosztályok - a városi legenda ellenére, amit egy óriási propagandahatdjátat pergőtüze terjeszt már hetven éve - majdnem minden szempontból felülmúlták a németeket. Az nem a németek hibája volt, hogy feltöltésük nem fejeződött be teljesen 1941 júniusáig.
Érdemes elolvasni Szolonyin leírását, ami korabeli levéltári anyagokra támaszkodik:
Románia és Olaszország kiugrása azért sikerülhetett számukra, mert még voltak utánuk olyan országok, amelyek harcoltak német szövetségben vagy megszállás alatt. Ha ők lettek volna az utolsók Németország felé és nem pl. mi, akkor más lett volna Románia megítélése is.
Hogy a német és szovjet hadseregek mennyire voltak felszerelve, abba nem akarok nagyon belemenni, mert nem erről szól ez a fórumtéma. De számomra veled ellentétben nem tűnik olyannyira hihetetlennek az, hogy a szovjetek Karélia, a Baltikum, Besszarábia és Kelet-lengyel területek bekebelezése után ne törekedett volna újabb hódításokra. És ennek előbb-utóbb hazánk is áldozatul esett volna. Szerinted az addigi szovjet terjeszkedésből nem azt szűrte le mindenki, hogy az egy agresszív, hódító ország (méltó utóda a cári Oroszországnak)? Ha egy ilyen van a szomszédodban, te nyugodt lennél?
Tényleg, vajon miért zártak a levéltárak, 70-80 évvel évvel az események után?
Csak kultúrális antropológiai okai vannak, vagy olyan mértékű disznóságok derülhetnek ki, amik "alapjában megrázkódtatnák a nép világról alkotott felfogását" ? :)
A nyolcvanas évek óta sok minden megjelent ebben a témában, itt van néhány szerző: M. Meltyuhov, V. Danilov, V. Nyevezin, K. Plshakov, Mark Szolonyin, Boris Szokolov.
De a sokszor megrostált, zárt levéltárak miatt elsősorban arra vagyunk szoritkozva, hogy átgondoljuk az akkori geopolitikai helyzetet.
Még ha a magyar határ túloldalán (is) gyülekező, nagyon is létező gigantikus felvonulás nem is volt még befejezve, akkor is muszáj volt lépni. Azon is lehet gondolkodni, hogy később mit kellett volna másképp csinálni.
Az 1914 és 1918 között megtapasztaltak (részt venni egy olyan háborúban, amelynek az eredménye csak vészt, bajt hozott az országra (Trianon és az ezzel járó minden egyéb és aminek persze szerves folytatása volt mindaz, ami 1918 - ban, azután 1919 - ben, majd 1919 után következett, az nem volt ámokfutás. Mert ha utána gondolsz, az teljesen világos, hogy ami 1919 - ben történt itthon, az nem előzmények nélkül való volt. Ha nem lett volna az, úgy ez se lett volna és ez nem csupáncsak magyar tapasztalat, de több európai országban is bekövetkezett (Oroszország, Németország, Ausztria és nem sorolnám tovább). Úgyhogy ne azt ragadd ki önkényesen a történetből, ami a sor végén állt, hanem vezesd végig az egész folyamatot. Talán nem volt az sem véletlen, hogy a Monarchia akkori politikai - katonai vezetéséből az egyetlen szó, amelyil 1914 - ben a háború ellen szavazott, magyar volt. Kár, hogy a II. világháború idején már nem maradt ilyen épeszű politikus a magyar állam - vezetésben.
Nem tudom, hogy a Szovjetizáló mikor, mit és miért lépett volna. Ez az egész "mi lett volna, ha ez, vagy az bekövetkezett volna" egy teljesen értelmetlen polémia. 1941 - ben keletről nyugatra vezető irányban semmi sem következett be. Még egyszer mondom, hogy amit íróasztal - stratégák 75 évvel azután mit olvasnak ki a kávézaccból, annyi relevanciával sem bírn a történelem alakulására, mint a lepke finom szárnyrezdülése.
Ha pedig két ország között ilyen arány - különbség van, mint az akkori Magyarország és az akkori Szovjetunió, azt félreérteni és félreismerni még ma is botorság, pláne akkor. Azért az sem véletlen, hogy valamikor 1944 táján maguk Horthy - ék is amellett döntöttek, hogy valamiféle kiút kellene a
a német szövetségből. Érdekes módon, amikor rájöttek, hogy az angolszászok sokszáz kilométerre, míg az oroszok úgy jó 0 - 50 km - re állanak a magyar határtól, egyből Moszkvában keresték ezt a kiutat. Azért nem kell azt gondolni, hogy Moszkvában hülyék alakították a politikát és a katona-politikát. Valahogy nekik is fel kellett tűnjön, hogy ez a pálfordulás miért éppen akkor (1944 - őszén következett) és ezzel a magyar állami (politikai és katonai vezetés egyaránt) nagyon is a kezükre játszott. Csak remélni merem és lehet, hogy nem tudatosan, csakis botorságból.
Hogy mondta Pál pápa a "Legyetek jók, ha tudtok" c. filmben ?, mikor a középkori római rablólovagok számára felajánlott pápai kegyelemről és a vétkesek bűnbánó megtérésérők szült ?
"Csodálatos módon mindazok éltek a felajánlott kegyelemért folyamodás lehetőségével, akik már a rács mögött voltak. Akik kívül völtak, azok közül egy sem jelentkezett - folyamodott kegyelemért".
És még egy dolog. Az általunk oly - annyira lenézett Románia két alkalommal is úgy ért el világháború utáni diplomáciai sikert (amit azonnal ország - gyarapításra használt a rovásunkra), hogy - amellett, hogy éppen annyira a központi hatalmak (I. világháború idején), illetve Németország (II. világháború) szövetségese volt, mint mi, csak éppen valahogy a legutolsó, alkalmas pillanatban valahogy mindig sikerült kihátrálnia ebből és az eredményt láthatod Közép Európa térképén. Hasonlóan cselekedett és viselkedett mindkét esetben Olaszország is, szinte azonos végeredménnyel.
"Aki az első csapást méri . . ."
Nem tudom, jól végiggondoltad - e, amit itt leírtál. Az biztos, hogy először pusztít és még az is lehet, hogy lényeges, fontos sebeket okoz a másikon. Ámde éppen Japán (és persze Németország) példája mutatja a legjobban, hogy milyen vad és dühödt lesz a válaszcsapás, ami a másik fél oldalról érkezik.
Az pedig, hogy a német haderő mennyire volt felkészülve, talán ne itt döntsük el. Az, ahogy végig - gázoltak nyugat - Európán, az nem téged igazol. Ha azt írtad volna, hogy Olaszország nemigen volt felkészülve egy abesszíniai invázióra, azt gondolkodás nélkül, készséggel, azonnal elfogadtam volna.
Az 1939. - es német hadsereg mindenben, ami egy ilyen korszerű eszközökkel (harckocsi, tüzérség, légierő) vívandó -ahogy nevezték - "villámháború" megvívásához messze jobb minőségű fegyverrel volt felszerelve, mint akármelyik ellenfele a szövetségesek közül. Állítsd szembe a Mark III - IV. harc- kocsikat a korabeli francia - angol, vagy éppen az orosz T 32 - ekkel. T 34 hk. akkor még éppen csak mutatóban volt. Állítsd szembe a Me 109, 110 - et, az akkori francia, angol és orosz vadászgépekkel.
I - 16 Csajka, akkor még ugyancsak mutatóban volt. A Ju 87 - nek megfelelő harci eszköz pedig még mutatóban sem volt a szövetségeseknél. És akkor még nem is beszéltünk a német hadsereg / katona ki - képzettségének akkori mércével mérhető hihetetlen magas színvonaláról.A 88 mm - es kaliberű német légvédelmi agyú a háború folyamán mindvégig a legjobb volt az összes tűzérségi eszköz közül.
És folytathatnánk nyugodtan ezt a sort a kézi és nem - kézi - gyalogsági fegyverekkel (a géppisztoly - géppuska - golyószóró). A csapatok gépesítettsége messze fejlettebb volt a német hadseregben, mint a szövetségesek akármely másikában 1939 - 43 között. Az igaz, hogy 1936 - ban (München idején), a német hadsereg még messze nem volt felkészülve a háborúra, ám ez 1939 - re nagyot változott. Az
utánpótlási problémáik persze jelentkeztek, de csakis akkor, amikor - Napóleonhoz hasonlóan - túl messzire, több ezer kilométerre nyomultak be a Szovjetunióba (Moszkváig, Sztálingrádi, etc.). Ezzel azonban egy valódi hadvezetőnek számolni kell. Ha a német tábornokok ezt meg is merték volna mondani a legfőbb vezérüknek, talán nem szívnak akkorát. Ugyanezzel a problémával persze meg kellett küzdeni a bevonuló szövetséges (olasz, magyar és román) csapatoknak is, sőt visszaútban - nyugati irányban, Berlin felé - a szovjet hadseregnek is.
Ha ettől lényegesen eltérőt állítanál, úgy ha amatőr (civil) volnál, tévednél, ha pedig hadtörténész, vagy történész úgy egész egyszerűen nem mondanál igazat De ezzel nem szeretnélek megsérteni, így feltételezem, hogy - hozzám hasonlóan - érdeklődő civil vagy.
Az orosz hadkészültséggel egész más volt a helyzet. Maguk az orosz katona - politikusok is beismerik, hogy az oroszok voltak éppen azok, akik - elsősorban Sztálin végtelen arroganciája következtében - egyáltalán nem voltak felkészülve egy német (sőt semmilyen) őket érő támadásra, háborúra. Ennek
a legékesebb bizonyítéka az oroszokénál sokkal gyengébb potenciállal rendelkező Mannerheim - féle finn hadsereggel vívott eredménytelen háború kimenetele. Csakis ennek volt betudható, hogy 1941. június 22 - 30. között a behatoló német csapatok - lényegében akadály nélkül előretörve - a földön semmisítették meg az ott "lenyűgözött" és akkori mércével igencsak elavultnak tekinthető orosz harci repülőgépeket. Vagy a német Mark III - IV. harckocsik könnyedén küzdötték le az arcvonalban ellenük bevetett és fáklyaként égő "benzinmotoros" orosz könnyű - harckocsikat. Szóval erről ennyit. A keleti háború 1. fázisa annyi erőfeszítést követelt a benyomuló német hadseregtől, mint a lengyelországi hadjárat / lerohanási, majd később a holland ,- belga és francia érdekterületek elfoglalása. Az orosz-országi hadjárat legelső fázisának tapasztalatairól sok egykori német tábornok - akkori csapattest - parancsnok írt a későbbi megemlékezéseiben és ezekben az elsőként jelentkező problémákat - szinte kivétek nélkül - előrenyomulással, annak feszített tempójával kapcsolatos utánpótlási problémákkal, illetve a késő őszi - téli hadviselés okozta oroszországi különleges problémákkal hozták / hozzák összefüggésbe. Csak már közvetlen Moszkva alatti harcoknál említik meg, hogy az orosz fővároshoz közeledve egyre erősödik az ellenállás és az orosz katonák egyre elszántabban küzdenek a harcban.
Ha pedig más analógiát keresnél nézd meg, hogy mit tudott művelni 6 japán repülőgép - hordozó a Hawai - i szigeteken, vagy 5 japán lövészhadosztály Malájföldön, Szingapúrban, majd Szumátrán és Jáván 1941. december 7. - én, 8. - án - után. Jellemző, hogy az utóbbi esetben a japán inváziós erők parancsnoka, Jamashita tábornok a számára felállított - mozgósított 6 császári hadosztályból 1 - et egyszerűen törölt a bevetésből, mert indokolatlannak, túlzottnak tartotta és a feladatot kisebb erő bevetésével is megoldhatónak tartotta. Meg is oldotta.
Segítség képpen, ha írsz nekem, megkapod tőlem Viktor Szuvorov jégtörő című könyvét, az van leírva amit ítt írsz, és másolni fogom Szuvorov másik könyvét, amelyben hasonlók vannak, és van egy harmadik is nem tőle, csak még át kell ültetnem magyarra.
A második világháborúról nagyon sok könyvem van, memoárok is, nem csak orosz íróktól, hanem nyugatiaktól, De Gaulle tábornoktól is, már az ötvenes évek elején fglalkoztatott a világháború témája, sok volt hadifogolyt ismertem, nyugatról is.
"Mi (az általatok oly - annyira magasztalt politikai vezetésünk és a katonai vezetésünk erőszakosabb
része - jól nevesíthetően - mindvégig ezt a "vörös veszedelem" című mantrát ontotta"
Az 1919-ben hazánkban már megtapasztalt bolsevista ámokfutás és a sztálini "munkásparadicsomból" érkező hírek, az ott folyó népírtás után nem is alaptalanul.
"a Szovjetunió megvívta a maga (saját) jogtalan és
felettébb erkölcstelen háborúit például Lengyelország keleti határán, Finnországi határán, és jogosnak
is akár tekinthető háborúját 1937 - 1939 - ben Halhin Gol - nál, amikor a japán intervenciós hadsereg
Mandzsúria / Észak Kína felől betört Mongóliába. Úgyhogy nem gondolnám, hogy ezidő szerint a Vörös
Hadsereg oly - nagyon elkötelezett lett volna egy keleti - Kárpátok - beli hadjárat megvívására."
És a katonailag oly gyenge és jelentéktelen Magyarország kellő pillanatban történő szovjetizálása miért ne lett volna ínyére Sztálinéknak?
"Az pedig, hogy a Szovjetunió a háború"előestéjén" milyen felkészültségi állapotban volt, elsősorban is
a nyugati (a Balti, a Belorusz és a Kiev -i) Katonai körzetekben, elég jó tanulsággal szolgálhat, hogy a
behatoló német hadsereg - csoportok milyen hatékonysággal és sebességgel haladtak előre és hogy
milyen csekély élőerő - veszteséggel okoztak döntő csapásokat a Vörös Hadseregnek. Kb. ennyire
hiteles a "Kárpátok - beli szovjet felvonulás" veszélye."
Aki az első csapást méri, az általában hatékonyabb műveletet hajt végre, nagyobb a siker esélye.
A németek egyébként sem voltak annyira felkészülve, mint ahogy később a szovjet propaganda felnagyította: hadianyaggal és felszereléssel még magukat sem voltak képesek ellátni (nemhogy szövetségeseiket), annyira nem volt felpörgetve még a német hadiipar, és ami volt, az sem éppen a Szovjetunióbeli viszonyokra volt tervezve (keskeny lánctalpú, főleg benzines harckocsik).
Az egyetlen esélyük tényleg az volt, ha megelőzik a szovjeteket.
Régi recept: vádold azzal a másikat, amiben megad vagy ludas.
A jelek szerint téged nem zavarnak a tények: ott gyülekeztek a szovjet hadseregek a határainkon. Minket előkelő kivülállóként ez egyáltalán nem érintett?
1920 májusában, a rövid életű Perzsa SSR megalakításának nyitányaként.
1941 augusztus 25-én két szovjet hadsereg gépesített hadosztályokkal és 1000 tankkal harcokban elfoglalta Észak-Iránt.
Nehogy azzal gyere, hogy én várni ütést jobbról.. :)
Vajon Szovjet-Oroszország a cári birodalom felbomlása után jogosan tartott igényt annak a gyarmati területeire? Teszem azt, a 19. század végén megszerzett bukharai vagy khívai emirátusra? Amelyeket aztán több évnyi harcban gyűrtek le?
"Van, persze, de nem a középiskolai tankönyvekben."
Pedig annyi minden apró részletre meg mellékkörülményre van bennük hely, pont egy ilyen lényeges szempontra, ami alapvetően jellemezte az országra leselkedő veszélyt, ne lenne?
"Egyszer felhánytorgatod, hogy utólag könnyű okosnak lenni, most meg ezt írod "Annak ismeretében, milyen sorsra jutottak azok az országok"
Kis töprengés után magad is rájöhetsz, Magyarország 1945 után nem volt abban a helyzetben, hogy eldöntse: nem vesz részt a Szovjetúnió elleni háborúban Németország oldalán. 1941-ben viszont még volt módja mérlegelni, hogyan tudja mindenáron megakadályozni, hogy a szovjet által megszállt balti országok, vagy neadjisten Lengyelország sorsára jusson, amit a németek is, a szovjetek is lerohantak és a legszörnyűbb módon bántak el vele.
A tények nem zavarják, miért is lenne figyelemmel erre, csak hiteltelenné tennék a koncepcióját.
Én legalábbis úgy látom, hogy mozdíthatatlan ebben, elsősorban is érzelmi alapon áll, viszonyul mindenhez és ez egyfelől akár tisztelhető is lenne, ám amikor ezt a tények ellenében teszi, akkor sajnos már nem lehetünk vele megértőbbek.
Te is jobban tennéd, ha nem tennéd magad olyan könnyen túl azon, hogy "történészeink" (kinek a történészei?) ahelyett, hogy az ország határain gyülekező veszedelmet vizsgálgatnák, abban versenyeznek, ki tudja cirkalmasabban vagy körmönfontabban szapulni a magyarokat és vezetésüket.
"A magyar királyi honvédség magasabb egységei is kb. ilyen, vagy ennél még kisebb távolságban voltak az akkori államhatárainktól."
Tényleg nem látsz apró különbséget a két ország viszonyai között?
Megnézted egyáltalán az általam betett térképet?
Hol volt két, gépesített hadtestekkel megerősített magyar hadsereg szorosan felvonulva a 22 millió négyzetkilométeres, 200 millió lakosú kolosszus államhatárára? Mögötte több, felzárkózó hadsereggel, sok ezer páncélossal? Közvetlenül azután, hogy a kolosszus több kisebb vele szomszédos országot lerohant és lakosságuk jelentős részét szörnyűséges módon elrekkentette?
Még az álmoskönyvben is benne van: szovjet mehkorpuszok és hegyivadász hadosztályok gyülekezése államhatárodon: nem jó jel.
Vegyük ezzel szemben a szovjet hadseregekkel szemben lévő magyar erőket. Összesen négy dandárt. Az 1. lovasdandár főhadiszállása pl. Nyíregyházán volt, ami nem 80, hanem 200 kilométerre van az akkori államhatártól. Ráadásul állománya az ellenségességek kitörésekor még mozgósítva sem volt, nem hogy az államhatárra felvonulva.
"Az pedig, hogy mi jött utána és mennyire szenvedte meg az ország azt, hogy az akkori vezetői mibe is bocsátkoztak, már jól ismerjük"
Pont ezt próbáltuk elkerülni, de legalább megpróbáltuk. Az akkori országvezetés csak az akkori tudásból indulhatott ki. Van pár közmondás az utólag okoskodásról.
"A topic - nyitódban az akkori magyar - orosz államhatártól vett távolság volt a zsinórmérték a számodra."
Én nem a topic-nyitómat kritizálom, hanem Nemeskürti csalárd módszerét, hogy a magyar fővárostól méri a távolságokat.
Nemeskürti kádárista konjunktúrakönyvével meggyalázta a 2. magyar hadsereg emlékét és hozzájárult vele azokhoz a máig tartó, borzasztó károkhoz, amiket a szovjet megszállókat szolgáló Kádár-rendszer okozott az ország lakosai jelentős részének tudatában. Mint azt néhány itteni kolléga hozzászólásai is példázzák.
Látom, képtelen vagy magad túltenni ezen az egész ügyön. Az, hogy a Kievi (Kiiv - i) Katonai Körzet magas - egységei 100 km - hadműveleti távolságon belül voltak a magyar határtól, érdek - szférától, mégis mire utal ? A magyar királyi honvédség magasabb egységei is kb. ilyen, vagy ennél még kisebb távolságban voltak az akkori államhatárainktól. Az pedig, hogy egy hadsereg és illetve egy magasabb egység (hadsereg, hadtest, hadosztály) törzse hol helyezkedik el, nos ettől az alárendeltségében lévő zászlóaljak - ezredek még egész más helyen települhettek. Ha már oly - annyira kutakodsz egy ilyen fontos kérdésben, akkor kérlek nézz utána, hogy az akkori (és természetesen mai) honvédelem ilyen alárendelt egységei a magasabb - egység - törzshöz képest hol - milyen távolságban települtek béke- időben. Amúgy pedig nem hinném, hogy amikor 1939 szeptember 1. hajnalán a Wehrmacht egységei behatoltak Lengyelországba, a német egységek több, mint 10 km . - megindulási távolságnál többre lettek volna az akkori elfogadott német - lengyel államhatároktól. És persze igaz ez a keleti lengyel - orosz / szovjet államhatárnál állomásozó - Belorusz Katonai Körzet - hez tartozó - orosz csapatokra is.
Gondoljunk csak a Miskolc - i, Debrecen - i, Szeged - i, Szombathely - i, de még a Budapest - i vegyes- dandárok elhelyezésére. Ezek ugye a békeidő - szervezetek voltak, ám mikor az 1., 2. és 3. hadsereg hadi állomány - feltöltésre került (persze, amint az tagadhatatlan, a Donhoz kivonuló hadsereg csakis 2/3 személyi, harctechnikai állománnyal került ki "könnyű" hadosztályokkal, ehhez méltó tüzérséggel, talán jónak minősíthető magyar "könnyű" Botond páncélkocsikkal és ócskavas Ansaldo harckocsikkal, valamint az orosz téli viszonyokhoz teljesen alkalmatlan egyéb felszereléssel) és az 1. Hadsereg már a "Bécsi döntés" - t követően, az Észak - Erdélybe történő bevonuláskor is teljes állomány feltöltéssel vonult be. Naná, természetesen. Ha nem így lett volna, botorság lett volna.
Másik, itt megszólaló kollégákkal egybehangzóan magam is úgy vélem, hogy amit az akkori magyar politikai és katonai vezetés művelt, az több, mint kalandorság volt, amint ahogy ezt a fajta felelőtlen kockázatot más is bevállalta jó 140 évvel korábban és annak is megvolt reá, egész későbbi politikai - katonai pályafutására nézve az eredménye. Én azt hiszem, hogy az akkori magyar vezetés úgy ítélte, hogy a Don - i felvonulás csupán futó kaland lesz és a német hadsereg könnyedén és gyorsan végez a keleti fronton. Az pedig, hogy mi jött utána és mennyire szenvedte meg az ország azt, hogy az akkori vezetői mibe is bocsátkoztak, már jól ismerjük és ez teljesen független attól, hogy magáról a II. világ-háborúról, annak céljairól és kimeneteléről mi - egymástól eltérően - mit is gondolunk.
r
Végül egyetlen dolog az utolsó hivatkozásodhoz (a Kuril szigetek) :
Ez ügyben talán tanulmányoznod kellene Japán XX. századi hadviselési mentalitását - magatartását egészen a század elejéig visszamenőleg. Úgy sorjában 1904 - 1905 Liao - Tung félsziget / Port Arthur, 1920 - 1936 Kína keleti partvidéke és Mandzsúria, 1936 Mongolia, 1941 - 45 Malájföld - Szingapur - az akkori Holland - Indonézia akkori részei - a Fülöp - szigetek - a teljes Hátsó India - Óceánia - Ausztrália - Hawaii szigetek és így tovább. Úgy - e nem gondolod komolyan, hogy van Ázsiában olyan - Japánon kívüli - ország, melynek kormánya, népessége nincs teljes tisztában azzal az egyszerű ténnyel, hogy Japán a XX. század során mindig is fegyverrel üzent hadat és viselt így, brutális - kegyetlen háborút bármikor, bárhol és bárkivel szemben. Az persze egy másik kérdés, hogy a túlzott étvágyára időnként és alkalmakkor rettentően ráfizetett és ezáltal a saját népének mérhetetlen szenvedést okozott.
Végül :
Hány km - re vannak a Kuril - szigetek Moszkvától - kérded ! Ezt a botorságot szerintem sokáig kellett szülnöd - emésztened. A topic - nyitódban az akkori magyar - orosz államhatártól vett távolság volt a zsinórmérték a számodra. Mégis hány km - re vannak a Kuril - szigetek a távol - keleti Orosz (- akkori Szovjet) államhatártól ? Ennyi és nem több a válasz.
Legvégül. :
Amikor a korábbi hsz. - eimben hivatkozásul leírtam Nemeskürti István nevét szinte előre sejtettem és borítékoltam az első reakciódat, mármint azt, hogy csak szitokszóként fogod emlegetni a nevét. Azért remélem, hogy első felgerjedt indulatodban nem rohansz ki a temetőbe megtaposni a sírját. Ez még méltatlanabb lenne, mint amit itt, az előbbi hsz. - edben írásban műveltél Vele - úgy gondolom.
"logikus döntés volt, hogy a sztálini "munkásparadicsom" megsemmisítését lehetőleg a szovjetek területén kell véghezvinni,"
Annak ismeretében, milyen sorsra jutottak azok az országok, amiket Sztalin felszabadított (Baltikum, Kelet-Lengyelország, Besszarábia) teljesen világos volt, hogy részt kell venni a veszély elhárításában. Az, hogy ez nem sikerült, nem jelenti azt, hogy hiba volt. Legalább nem lehetett elmondani utólag, hogy nem próbáltuk a veszélyt megelőzni. Azt már, hogy Hitler milyen stratégiai baklövéseket követett el a háború menetében, nem lehet felróni a magyar vezetésnek.
