Én egy 49 éves 5 gyerekes édesapa vagyok és kb. 25 éve vidéken élek, de a néhai szüleim valamint több más rokonom még jelenleg is a fővérosban él, emiatt elég gyakran járok ill. járunk a fővárosba
Az elmúlt hetet ügyintézés miatt kellett itt töltenem. A minap reggel a néhai szüleim házától indulván felszálltam a három arra közlekedeő busz egyikére. Nekem még mázlim is volt, mert még olyan megállóban szálltam fel, ahol még volt ülőhely, így helyet tudtam foglalni a menetirány szerinti baloldalon a második üléspáros belső, ablak melletti ülésen. Mellettem egy idős, nagyjából 70 év körüli bácsi ült, aki egyébként bottal járt. Néhány megállóval később felszállt egy édesanya a két fiával. A kisebbik mindössze 6-8 év körüli, míg a nagyobbik 11-12 év körüli volt.
A nagyobbik alig bírt az egyik lábára raállni. Én nagyon szívesen átadtam volna a helyemet, de akkora tömeg volt, hogy attól tartottam, hogy hiába mutatok magamra mutatóan emberséget, de mire eljutnák odáig, hogy szólni tudjak a fiúnak, hogy üljön le, addigra már más elfoglalná azt az ülőhelyet, ahonnan én felálltam. A két előttem ülő 16-20 év közötti srácnak viszont eszük ágában sem volt emberséget mutatni, pedig hát ők még könnyedébben előre juthattak volna a a "helycsere" megvalósításához, mint én.
1. Miért nincs az emberekben és főleg a fiatalokban annyi, hogyha ilyet látnak, akkor átadják a helyüket, még akkor is, ha az, akinek a helyet átadják esetleg náluk is fiatalabb?
2. Miért gondolják azt, hogy ez rájuk nézve szégyen lenne és nem az a szégyen, hogyha ilyen esetben önzően csak magukra és a saját kényelmükre gondolnak?
Nem nagyon akarok kekeckedni veled, de nem hallottál még olyanról, hogy valakit munkába vagy gyerek esetében iskolába menet ér baleset?
Egyébként meg a kisebbiknél volt táska, de a nagyobbiknál nem. De még az anyjánál is csak "ridikül" táska volt. Szóval valószínűsíthető volt, hogy otthoni készülődés alatt történt a gyerekkel valami, de esetleg először nem tűnt annyira súlyosnak, hogy rögtön mentőt hívjanak hozzá.
Értem a megjegyzésed! A jojozós fiatal fiút meg TV-be is bemutatták. Tényleg undorító volt, ahogy reagált arra, hogy rámertek szólni az utastársak, hogy a jokó az nem odavaló.
Talán azért volt szükséges kiemelnem, hogy Budapesten történt, mert vidéken, legalébbis, ahol én élek és amerre én járok igencsak odafigyelnek egymásra az emberek. De leírtam azt is, hogy 49 éves vagyok és kb. 25 éve lakok vidéken, de azóta is egyéb okok miatt gyakran járok Budapesten. Bennem meg volt a szándék, de kicsivel nehezebb lett volna a szándák megvalósítása, mindazokkal szemben akok esetleg közelebb ültek az ajtóhoz.
Mert Budapest egy ilyen élhetetlen hely már úgy 5-6 ève, ilyen a mentalitás. Nekem a személyes kedvencem a maga mellé táskát rakó, de úgy hogy ő az ülèssor belső oldalán legyen, hogy mellè ne üljön senki, mert az neki jár,d e akkor mièrt nincs" tehetsége" egy kocsihoz.
De van ennél cifrább is a youtubeon a nègyesmetrón jojozós fiatalról szóló anyagot nem javaslom hogy megnézze a topicindító, mert nem biztos,hogy kibírja a szervezete.
31 èv èlek Pesten, de már nem szeretem.
"Egyenkènt mindenki Jèzust kiállított, a tömeg hangja mègis úgy hangzott Barabás"
Ha te nem segítesz, legalább ne várd el mástól! És ez messze nem Budapest kérdése, hiába csinánál belőle azt. Mert mi a fenéért volt fontos, hogy Budapesten történt?
Talán azért mert ők nekik egyszerűbben és könnyebben átadhatták volna a helyüket. Magam jó példával akartam volna eljárni, de ezt a helyzet nem úgy engedte, ahogy az jó lett volna.De egyébként ha jól emlékszem, akkor a nyitó hozzászólásomban említést tettem egy 40 év körüli úri emberről is, akinek szintén könnyebben megoldható lett volna a hely átadása, de ő sem tette meg.
" Én nagyon szívesen átadtam volna a helyemet, de akkora tömeg volt, hogy attól tartottam, hogy hiába mutatok magamra mutatóan emberséget, de mire eljutnák odáig, hogy szólni tudjak a fiúnak, hogy üljön le, addigra már más elfoglalná azt az ülőhelyet, ahonnan én felálltam."
Egy egyszerű megoldás: szól a maga mellett ülő idős bácsinak, hogy addig foglalja azt a helyet, ahonnan feláll. Odamegy a 2 gyerekhez és az anyukájukhoz, és szól nekik.
Miért pont ezt a 2 gyereket pécézted ki a rengeteg ülő utas közül? Miért mented fel saját magadat? Miért nem kérdés, hogy az ingyenesen utazó nyugdíjas miért pont a csúcsidőt választotta?
Annyival kiegészíteném, hogy az emberség sokszor nem csak a kamaszokból hiányzik, mert a másik oldalon ült egy nálam vélhetően 10-12 évvel fiatalabb úri ember és ő neki sem jutott ez eszébe, hogy esetleg ezzel a fiatalok felé pozitív példával járhatna el.
