Ezt a topikot Enteominak szóló tiszteletből és meglepetésnek, ajándékul nyitom.
A zsiráfnyelv eleve kizárja a vitát, úgyhogy magától értetődik: vitatkozni ebben a topikomban sem lehet.
A zsiráfnyelv önmagában foglal egy különleges életfilozófiát is, érdemes megismerkedni vele, mert érték.
Bizony, a madarak valahogy jobban lenyugoznek :-) A baglyok pedig a kedvenceim, igazi egyenisegek :-) A siralyokat is szoktam figyelni, hihetelen, hogy miket tudnak csinalni :-))
Koszonom a gondolataidat. Igen ez azt hiszem igy van, ahogy irtad...
A vers azert "lepett" meg egy kicsit amikor belinkelted ide, mert elotte kb. feloraval en is feltettem egy masik topikban, de en mas celbol: nemregiben lattam egy hatalmas albatroszt - nem allatkertben, szabadon, es ez az elmeny nagy hatassal volt ram...:-)
Az imént olvasgattam azt a honlapot, amit Enteomi belinkelt egy másik topikban, mindenféle önismereti gondolatokat lehet találni ott. Többek közt olyat, hogy az emberek úgy bánnak veled, ahogyan te bánsz önmagaddal... valóban igaz lehet, hogy ki mit sugároz, ad, osztogat, áraszt magából, aszerint bánik vele a környezete...
Az albatroszos vers is voltaképpen egy erről szóló üzenet szvsz... a körülmények változhatnak, egy madár, pl. fogságba eshet, de törött szárnyakkal is éreztetheti környezetével kellő lelki erővel, hogy ő madár volt és az is marad... nagyon sok életfilozófiai gondolatot sugall szerintem ez a vers, ezért linkeltem be ide nektek, akikről tudom, hogy megértő érdeklődéssel fogadjátok...
Enteomi, nagyon fontos lenne, hogy mailben leírjak neked valamit... légyszi küldj egy mailt nekem, hogy tudjam hová írjak... tényleg nagyon fontos lenne...
Zsiráfszívem minden nap elidőzik többször is itt a fórumos jó élményeim és én így mondom, lelki feladataim között.
Itt mindig megtapasztaltam az örömet keresek, örömet adok, örömet kapok állandó körforgását, és a fórumnak köszönhetően is nagyon-nagyon bízom az emberség erényében...
Már egy jó ideje tudatosan törekszem arra, hogy a mindennapokban az emberség erejével éljek, ami, úgy vettem észre, egy fontos összekötő erővé válhat két olyan idegen bolygó között, amit egyik ember a másiknak jelent...
Az emberségünk nagy veszélyben forog, mert a sürgés-forgás, céltalan sietség, tartalmatlan zajongás, ide-oda futkosás, értelmetlen gyakorlati, pl. adminisztratív feladatok sokasága, ami elé a társadalom állít, a sok felesleges ügyintézés, körbekerített lényegtelenség, útvesztő, amibe a társadalmi gépezet és az elanyagiasodott lét sodor, mind-mind sorvasztja és megfojtja az ember emberségét... ma már csak oázisok léteznek, mint egy csodálatos csendes, papírzizegés áhítatával átitatott könyvtár miliője...
Mindenkinek boldog és eredményes oáziskeresést kívánok a nagyvilágban, túl a taposómalmok, mókuskerekek forgásán, túl a piszkos, agyonszennyezett porfelhőkön, ahol emberségre találhat....
Természetesen érzékelem, hogy másként hiszel a "természetfelettiben", és kicsit más meggyőződéssel élsz mint én, de ez nem akadályoz meg engem abban, hogy tündérkezekekről is írjak Neked, úgy gondolom, úgyis átvitt értelemben olvasod, és a magad meggyőződése szerint értelmezed:)))))
Valahogy így szeretek beszélgetni, nem meggyőzni egymást, hanem a saját meggyőződésünket olyan formában átadni, hogy a másik ember azt kezdjen vele, amit csak akar:))))
A teljesség igénye nélkül írok most Neked, szeretek úgy írni, amikor és ahogy időm és érkezésem engedi.
Szeretek "megérkezni" az írásaimba, jelen lenni bennük teljes valómmal. Ehhez mindig be kell járnom előzőleg egy kis lelki utat, ezért is jelzem, hogy most még a teljesség igénye nélkül írok neked, csak ami épp felvetődött bennem "csodaországról".
Hiszek a tündérkezekben, angyalszárnyakban, valamilyen égi jóságos kézben, amely folyton virágmintás takarókat sző, hogy alánk és fölénk borítsa, virágdíszbe öltöztesse szívünket, lelkünket, betakargasson, megvédjen, jó álmokat adjon, igaz életterveket sugalljon.
Hiszek benne, bár a virágmintás takarót mintha soha senki nem borította volna rám egész eddigi életem során... csak úgy álmodoztam, ábrándoztam róla egy kis írói képzelettel és persze szomorú sóvárgással, mert abban telt korábban az életem, sok silányságban...
A régi életem helyébe új valóságot kaptam, minden álmokat felülmúlót... Jávorfácska Tündérországban... én ezt mondogatom magamnak és Hoichinak itt az Aranykorban....
Amiben még hiszek, hogy a természetet ha belülről, lélekből szemléljük, akkor olyan üzeneteket kaphatunk, ami puszta szemmel láthatatlan...
Ezt én is hasonlóan gondolom. A világ belső lényege nem látható szemmel, nem hallható füllel, és nem érthető meg intellektussal.
Nem tudom, ha azt írom Neked, szerintem léteznek szakrális helyek, ez a kifejezés számodra mond-e bármit is, vagy pl. az erőtér kifejezés...
Nem nagyon foglalkoztat a szakrális hely téma, de valószínűleg vannak koordinátapontok, az egész Földet behálózva, ahol "erősebb az energia", mint máshol. Én valahogy azt gondolom, "isten" belül van, és bárhová megyünk, a középpontjában vagyunk:) És bárhová megyünk, azt, ami mi vagyunk, visszük magunkkal. Legfeljebb egy -egy hely sajátos "atmoszférája" jobban vagy kevésbé van harmóniában a lényegünkkel.
Később mondtam is Hoichinak, hát mondhatta volna nekem, hogy minél előbb költözzek Hozzá, mert itt található az ő szülővárosában a hegy, ahol én annyira vágytam találkozni Istennel...
Annyira szép ez az egész, amikről mesélsz:) Mintha Alice lennél csodaországban:)
Engem az élet nagyon érzékennyé tett, mert sok a lelki sebem. Megérzem, kinek megnyugtató a kisugárzása...vigyázzon az Önben élő emberségre ebben az embertelen világban, amelyben mostanság élünk...
Zsiráfosan megkérdeztem volna tőled, Ön aggódik, hogy az embertelennek látott világban az emberségüket megőrzők nem lesznek képesek ezt továbbra is megőrizni? :)
nem nézett bolondnak, mert észrevette, hogy a szívem mélyéből beszélek...
Nem, mert ő is bolondnak számít:) De azért ennyire nem sarkos a helyzet, szerintem:)
Eszembe jut időnként, hogy a természetben való szemlélődés számodra is fontos.
Szeretnék ezzel kapcsolatban egy kis üzenetet küldeni Neked és a topik olvasóinak.
Ahogy korosodom, egyre fontosabbá válik számomra az elmélyülés a természet szépségében, titkaiban és megnyugtató erejében. Nem tudom, ha azt írom Neked, szerintem léteznek szakrális helyek, ez a kifejezés számodra mond-e bármit is, vagy pl. az erőtér kifejezés... én azt gondolom, akár egy fa, vagy a folyóvíz mohos kövei, képesek életerőt közvetíteni az embernek, szavak nélkül lelket önteni belénk, mintha Isten azért teremtette volna a természetet, hogy az ember lelkét ezáltal is erősíthesse.
A természetben számos módon megnyilvánul szerintem Isten gondviselése, és égi üzeneteket kaphatunk. Tudom, hogy nem Istennek nevezed Te magadban az erőt, ami több, mint az ember, és hat az emberre, de úgy vélem az emberre ható külső erőket Te is figyeled, élsz velük, általuk...
Ahol most élek, itt a közelben hegyek vesznek körbe, közülük az egyik szerintem egy szakrális hegy, és feljárunk a hegyre bizonyos időközönként hálát adni Istennek Hoichival.
Amit még fontosnak tartok itt megjegyezni, az egyik kedvenc topikom volt sokáig a Süllyedő hajó mellett az Ég és föld találkozása c. topik, nagyon vágytam az Istennel való valódi találkozásra, és ezt a helyet magamban mindig egy hegyen képzeltem el. Később mondtam is Hoichinak, hát mondhatta volna nekem, hogy minél előbb költözzek Hozzá, mert itt található az ő szülővárosában a hegy, ahol én annyira vágytam találkozni Istennel...
Amiben még hiszek, hogy a természetet ha belülről, lélekből szemléljük, akkor olyan üzeneteket kaphatunk, ami puszta szemmel láthatatlan...
Kedves Ho-ho-ho ez egy csodaszép könyv, amelyben Gozsdu Elek élete alkonyán a lenyugvó nap színpompájában, minden lelki értéket, amit csak elő tudott hívni magában, megosztott Weisz Annával... egy egész életen át várta, hogy valakinek átadhassa magából szíve kincseit... 10 éven át írta lelkesült leveleit Annának... 700 oldalas könyv vált belőle...
És a könyv az Aranykor méltó olvasmánya is lehet... úgy vélem, lelki érzékenységed és olvasmányaid révén Te is minden nap bepillanthatsz egy kicsit az Aranykorba, amely helyet kér magának ebben a pusztító, embereket felmorzsoló Vaskorban... szlovák származású barátod nyitott az ilyen témájú beszélgetésekre is?
Elhangzik itt a videóban is, amit most én így fogalmazok meg: a felgyorsult élet maga a pokol. Embertelen.
Hálás vagyok Istennek, hogy mindig úgy érezhettem és úgy élhettem, hogy jut időm arra, amit fontosnak érzek. Ennek az egyik oka, hogy nem látom a fától az erdőt, képes vagyok elmerülni egy fa látványában és megfeledkezni minden más körülményről. Bele tudom élni magam a pillanat csodájába, derűjébe, és ez az időtlenségbe emel. A gyönyörködés ima Gozsdu Elek szerint, mostanában az ő könyvét is olvasom, már hetek óta lenyűgöz, átérzem és sokat gondolkodom róla.
A gyönyörködés, az örömre való képesség teljesség-érzet is, amely megállítja az embert lelke nyugtalanságában és figyelmezteti: ne siess sehová, ne űzd, ne kergesd vélt vagy valós feladataidat, ne pörgesd túl a motort, csak élj és érezz szelíden, a percek adta értékeknek adózva... és akkor az életcélod is rád talál, mert helyet is időt szentelsz a saját lelkednek, életérzéseidnek...
Megnéztük a videót Hoichival, köszönjük szépen. Nagyon sok mostani gondolatunkra rárímel.
A napokban elolvastam Platón Lakomájából azt a részt, ahol Arisztophanész elmondja, valaha minden ember gömb alakú, kétfejű, négykezű, négylábú teremtmény volt, két érző szív és lélek egysége. Amiért Zeusz kettévágatta a gömbembereket annak oka az emberi gőgből adódó felfuvalkodott rosszakarat volt, mert ezek a nagyon erős gömbemberek rosszra fordították erejüket.
Az ikerlángok a gömb két fele, akik Isten kegyelméből egymásra találhatnak. Szerintem csak alázatos, megtört, és/vagy Zeusz, vagyis Isten előtt meghódolt lelkek számára adatik meg az újbóli gömbbé válás. Hogy a gömbemberek erejüket jóra fordítsák... elhangzik a videóban, hogy központi kérdéssé válik szép lassan, kinek mi a feladata ebben a világban...én hozzátennék még egy fontos kérdést, ki milyen eszközökkel véli célravezetőnek saját életfeladata megvalósítását... szvsz hasonló alapokon nyugvó magatartásra volna szükség az emberség és az emberre szabott feladatok megéléséhez: szeretet, alázat, rugalmas gondolkodás... és azt hiszem ébredés is szükséges...ráébredés korunk szellemi csodáira, amiket odafentről kapunk...
Kedves Ho-ho-ho... örömteli nagyon, amit írsz... szívemből kívánom, hogy idővel életed egyik legnagyobb találkozásai közé sorolhasd ezt a most megszülető érzékeny barátságot, ami közted és egy másik mély érzésű ember közt kialakul... szerintem az a nyitottság, őszinte érdeklődés, a megértés szándéka amivel Te élsz, a legfontosabb lelki kincsek közé tartozik...
Ha bolondnak is nézik, ha mély hit, meggyőződés, jószándék, küldetéstudat, önzetlenség, emberség érződik a a bolond megnyilvánulásaiban, azt a bolondot egyszer csak irigyelni és tisztelni kezdik... az igazi bolond nem tud nem bolond lenni, így jártam szerintem én is...
Nekem sokszor olyan érzésem van a mindennapokban, ha a társadalmunkat nézem, hogy a fogaskerekek apróra felőrlik az emberek lelkét, ha a szeretet, életöröm, szépség, jóság és más valódi érték nem tud felül kerekedni ezen a vastag és szürke mocskon, ami az evilág... és az új életemben megpróbálok tőlem telhetően minden percet értékessé tenni, egy nagyon fontos értékrangsort követni, és ehhez sok-sok égi és földi támogatást kapok...
Kedves Enteomi, kicsit zsiráfkodtam tegnap is a könyvtárban. Ez egy szép nagy könyvtár, ahová én az újjászületésemet követően itt az új lakóhelyemen beiratkoztam. Csak úgy nyüzsögnek benne a könyvtárosok, én meg mint a könyvtár bolondja folyton a nyakukra járok az olvasmányaim apropóján.
Tegnap, miután egy elkallódott könyvet is sikerült előkeresniük számomra, éreztem, hogy valami fontosat kell mondanom köszönetképpen.
Úgy kezdtem, hogy: Kérem ne nézzen bolondnak amiatt, amit most mondani szeretnék, miközben odafordultam az egyik könyvtáros hölgyhöz.
Engem az élet nagyon érzékennyé tett, mert sok a lelki sebem. Megérzem, kinek megnyugtató a kisugárzása...vigyázzon az Önben élő emberségre ebben az embertelen világban, amelyben mostanság élünk... nem nézett bolondnak, mert észrevette, hogy a szívem mélyéből beszélek...
Többször is megcsodáltuk már a képet Hoichival, és mivel kettőnknek küldted, megbeszéltük, hogy előbb Ő köszöni meg, de most már rajtam a sor:))))
A képnek én ezt a címet adnám: Szeretetteljes törődés...
Gondolj bele Enteomi, mekkorát fordulna a világ, ha az önzés helyét az őszinte szívbeli törődés venné át... még a hajók sem süllyednének el... az én hajómat legalábbis az index fórumosok és Hoichi különleges törődése mentette meg...
A bolond szinonimájaként szívesen használom magamban a megszállott kifejezést. Akinek a lelkére rászáll valami szokatlan, amivel megmozgatja, olykor akár fel is rázza önmaga körül a világot... bolondok, megszállottak, költők, kobzosok, próféták...
