Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Van aki társat egy életre, más szexpartnert vagy szeretőt keres ... Ez egy új kategória és az aktuális trendnek próbál eleget tenni. Van (házas)társam vagy nincs de nem is akarok, szerető túl sok nyüg, de szeretnék egy barátot vagy barátnőt, akivel mindent meg tudok beszélni és néha jó a szex is együtt. Ideális kapcsolat? Hogy gondolod?
Ha medve, akkor túl sokat ül a gép előtt :) Ebben a korban még többet kellene mozognia. Én látom a hátrányát, van olyan ismerős gyerek, aki nagyon görbe hátú, egyfolytában a gép előtt ül. Az én fiam nagyon jól sportol, de ha csak az edzésekre megy el, és azon kívül mozdulatlanul ül egész nap, azzal nem sokra fogja vinni. Érdekes, hogy nincs benne motiváció egészen addig, amíg a pályára nem ér. Ott viszont nagyon jó. Nálunk a nagy nem (volt) ilyen játékfüggő. Ő is sokat van gép előtt, de egy csomó mindent csinál rajta, és társaságba is jár sokat. A fiam pedig egy nap lejátszik 20 fél órás menetet ugyanazzal a játékkal, és ha szólok neki, akkor pont nem tud jönni, mert még nincs vége a meccsnek. Van egy csomó érdekes játék, de ha valaki mindig ugyanazzal játszik, az szerintem nem normális. Na mindegy, abbahagyom, majd benézek valamilyen nevelési topikba.
Köszönöm a bátorítást! Igyekszem olyan türelmesebbnek lenni, mint egy Tibeti szerzetes :) (de oly nehéz)
No, elriasztottunk minden szeretőt vagy extrákkal bíró barátot/barátnőt keresni akarót ebből a topikból a gyermeknevelési beszélgetéseinkkel... :) Hiába no, az élet nem habos torta! :D
Ma pl be kellett volna mennie a suliba tájékoztatásra, hogy hogyan tovább, hogyan sikerültek az eddigi írásbelijei. Be sem állította a telefonját sem az ébresztőjét... naná hogy lemaradt róla. Az ofő és az osztálytársai meg hiányolták, merthogy persze megint csak Ő nem volt ott, ahol lenni kellett volna... :( Ez a "szarokbele", "szétesem olyan laza vagyok", "hőbörgök és követelőzöm de semmit sem teljesítek" hozzáállástól is agyhimbit kapok.
Semmi olyat nem látok a jövőjéből, ami miatt nyugodtan legyinthetnék... Kivétel, hogy nagyon jólelkű.
De lehet, én vagyok a hülye :) (ami ugyibár lehetetlen)
A jóstehetség és a jövőbelátás szóljon belőled! :)
Igazándiból sok más választásom nincs. Vagy kitartani és így a fejemet a homokba bedugni, vagy kidobni itthonról. S lehet, ez utóbbival tennék jót vele. De ezt a feleségem sohasem hagyná.
Amúgy tudom én, hogy nincs értelme általánosítani a három gyereknél, de hogy olyan egyszerű minimum elvárásnak ne tudjon valaki megfelelni, hogy kihozza a koszos edényeket és ruhákat, no meg a flakonokat... Hogy nagyobbakat ne említsek, mint pl tanulni, nem bunkózni, szorgalmasabbnak lenni stb.
Az általánosítás másban sem műkszik... Mivel fontosnak tartjuk, és a mai világban nélkülözhetetlennek, ám nagyon drágának, ezért mindhárom gyereknek álljuk a jogosítványt. A nagyobbik 18 évesen kezdte, és háromnegyed év alatt letudta. Azóta már vidáman nyúlja le hol a feleségem, hol az én autómat. A szendvicsgyermekünk tavaly nyár elején elvégezte a KRESZ tanfolyamot, aztán nagy csönd... Egy darabig még szóltunk, hogy tán kéne menni vizsgára... semmi. Aztán nagy nehezen nekidurálta magát, s második próbálkozásra decemberben levizsgázott KRESZből. Azóta megint szünet, se az elsősegély-tanfolyamot és vizsgát nem csinálta meg, sem a vezetést nem kezdte el. Ám közben ábrándozik arról, hogy de jó lenne vezetni... S ha meg lenne a jogsija, hagynánk is folyamatosan vezetni, sőt pár hónap után már akár autót is elvihetné egyedül. De nem... Mondjuk most az érettséginél tankönyvet sem láttam a kezében eddig...
Nàlunk a leànyra rànézni sem lehetett csúnyàn.. a fiam simàn farkasszemet nézett felem, és odatartotta a képét, hogy adj egy pofont nyugodtan. Ekkor màr rég fölém tornyosult...vicces volt. Sosem csaptam nyakon. ☺
Minek?
Az tény, hogy suliba bejàrt, nem volt lógós, de csak a baràtnője miatt.
Hidd el làtja ő, hogy mi a helyes, meg fog àllni a làbàn, lehet, hogy jobban, mint a màsik kettő.
Milyen jó érzés lesz, mikor a mostani "kudarcélmény" helyett, visszaköszön a nevelésed.
Àllj ki mellette, hogy érezze, vele vagy minden helyzetben. Ez fontos, ha vilàg összedől is, akkor is a gyereked marad. ☺
Pàr év, és ezek csak morzsàk lesznek.
Tudom, nekem os volt àtvirrasztott éjszakàm. Elmúlt. És nagyon nagyon jóban vagyunk a fiammal.
Huh, nálatok akkor igencsak jól alakult a leválás dolog. Ez bizony valószínűleg nem csak szerencsének volt köszönhető. :)
"Nyugi"
Hát ez bizony a feleségemtől is sokszor hallom. Lehet, nektek, nőknek van igazatok. :)
De valahogy iszonyat idegesítő azt látnom, hogy beleszarik a dolgok közepébe. Meg amúgy mindenbe. A fiad valószínűleg azért is tudott jól teljesíteni, mert bár nem sokat tanult, de legalább bejárt az órákra. Hááááát bizony nálunk itt is erőst hiányosságok vannak, mert az elmúlt két évben csak azért nem húzták meg a hiányzásai miatt, mert az egyébként nagyon rendes osztályfőnöknél kanosszát járt a párom. A ofő mindig azzal vigasztalgatott minket, hogy majd benő a gyerek feje lágya, és igazándiból nincs vele semmi baj...
Meg a fejemben az is némi elégedetlenség cunamit okoz, hogy azt látom, pl a nagyobbik kvázi röhögve csinált ötös matek-fizika-angol érettségit, a kisebbik meg már most több nyelven kommunikál és színkitűnő... És így az elvárások...
De ettől függetlenül mindent őszintén meg tudunk beszélni a gyerekekkel, nincsen tabutéma, és bátran mernek kérdezni... Ez mindháromra igaz.
Boldog szülinapot a fiadnak, és az édesanyjának is. :) :D
Ez màr nem bimbózó kapcsolat, lassan 6 éves hàzasok, olyan a menyem, mint a 3. gyerekem. 15 évesek sem voltak, azóta együtt vannak. A bébijüket nevelgetik. A fiam totàlisan levàlt rólunk, gyakorlatilag 12 éves kora óta csak a hàttérből "igazgattuk", a döntéseit maga hozta. Csak akkor avatkoztunk be, ha túlsàgosan eltért az ő döntése, a mi elvàràsainktól.
Több, mint 5 éve nem is itthon élnek.
A gépezés nàlunk is nagy gond volt. Alig tanult, úgy ment pl nyelvvizsgàra, hogy könyvet mem làttam a kezében. Elsőre letette.
Annyi volt, hogy .suliba eljàrt
Mivel a menyem volt a padtàrsa, ő tàskàt sem hordott..minek? -mondta ő
4 esekre leérettségizett, majd felvette az egyetem,amit ott hagyott..mert unta. Aut gondoltam, kinyírom. Màst tanult..de örökké jàtszott
Mondtam, hogy nem ebből az idióta jàtékból fogsz megélni. Majd az első munkahelye éppen egy ilyen cégnél volt. Persze, hogy a képembe röhögött. Ott elég jól keresett, hamarosam vezető lett. Majd elmentek az orszàgból.
Màr nem jàtszik, pedig anno vagyont ölt bele..
Ma màr felelősségteljes apuka, eltart egy csalàdot, és teljesen hàttérbe került az egocskàja. Most mit mondjak? Néha kiakasztott, ez tény. Ma viszont örömmel tölt el, amit és ahogy csinàl!
Mondom, hogy nem éltünk hiàba, amikor lell, előhívjàk az ottjon làtott és tanult dolgokat
Mai eszemmel nem idegelném magam..de a valódi felnőtté vàlàs szerintem a 23-24 év. Ők akkor, egy bőrönd ruhàval és némi pénzel dobbantottak. Egy nap alatt felnőttek!
Átmeneti_m A csudákat van rajta nagy nyomás! Ha szerinted az elmúlt négy év alatt alig nézett bele a tankönyveibe, akkor most belenéz? A túlélésre játszik és a szerencséjére, hogy mindenből meglesz talán a kettes vagy hármas.
Amikor azt mondtam, hogy lusta, nagypofájú, nem tanul ...stb stb, akkor azt szó szerint kellett érteni... :( S az a bosszantó, hogy mindezek mellett egy végtelenül jóindulatú medve...
S az különösen fájó, hogy egyelőre nem látjuk azt, hogy mivel motiváljuk.
Ha már a számítógép... A nagyobbiknál bevált az, hogy az ötös érettségi+ egyetemi felvétel esetén az új gémer pécéjének felét mi álltuk. (A középsőnk csak elvárná, de nem fogja megkapni. Mire föl kapná?)
Nálunk mindhárom gyerek sokat gépezik, a legnagyobbnál és a legkisebbnél nem láttuk ennek hátrányát.
Hotblood
Nem biztos, hogy az is jó jel, ha a barátnője/felesége előtt édesanyjával példálózik egy bimbózó párkapcsolatban lévő férfiember. Ez a nőkből ellenérzéseket válthat ki. Bár természetesen jó érzés, hogy az ember példakép a gyerekei előtt, de talán az is a sikeres leválás része, hogy megtanulja a gyerek a saját útját járni, a saját döntéseit meghozni.
Bár mint ahogyan semmi másban, ebben sincs egyértelmű "használati utasítás" :)
Nem tudom, hogy a tudat elég-e, talán az egy kor fölött elég. Az enyéimen azt veszem most észre, hogy nem vallják be nagyon, hogy kell a segítség, sőt inkább mondják, hogy nem kell, de aztán látom, hogy milyen elégedettek, amikor sikerül valamit megoldani együtt. Olyankor utána is sokkal nyitottabbak, segítőkészebbek. Jó lehet már túl lenni ezen a korszakon :)
Most az a fő bajom, hogy a fiam folyton a számítógép előtt ül, és van egy nagyon jó nyári tábor, ahová várnák őt, és én is tudom, hogy jól érezné magát. Nem tudom, milyen fortéllyal vegyem rá, hogy elmenjen, vagy kényszerítsem, vagy hagyjam a fenébe az egészet? Már előre félek a nyártól, hogy minden napot a gép előtt tölt majd.
Szerintem mindig szükség van. A tudat is elég, hogy van a szülő. Az enyém még mindig felhív, hogy anyu szerinted? Ez tök jó
Persze van egy korszak, amikor mindenkinél mindent jobban tudnak--ezt hiszik
Amikor újra kikéri a véleményt..na akkor nőtt be a fejelàgya. Ez kb 23-24 év. Akkor lett felnőtt, nem 18 évesen. Egy csomószor hozza fel pl az én példàmat most is a feleségének, hogy anyu ezt anno így "élte túl". :)
Ha a fiad most érettségizik, akkor elég nagy nyomás alatt van szegény, szerintem most hagyd egy kicsit. Azért én sem engedem őket elkanászodni, ha nagyon ideges vagyok, akkor addig nem hagyom őket békén, amíg meg nem teszik, amit kértem. A fiamnál mondjuk azt láttam, bár ő még kisebb azért, hogy ha bemegyek a szobájába, és besegítek neki, azt nagyon szereti. Olyankor neki is kedve van pakolni, közben tudunk beszélgetni. Sokszor nincs rá elég időm, de egy-egy ilyen közös pakolás, vagy más közös foglalatosság után sokkal kezelhetőbb lesz. Azt vettem észre, hogy hiába nagyobbak a gyerekek, az ember azt gondolná, hogy már rá, mint szülőre nincs akkora szükség, de közben mégis.
A nagyobbik 20 éves, egyetemista. Vele igazándiból semmi gond nincs. Bár egyelőre jól érzi magát a mamahotelben, de azért kezd felnőttesedni... kicsit.
A középsőnk most érettségiző 19 éves. Vele már van gond, vita, üvöltözés stb rendesen. Tudom hogy nem jól van ez így, de vele kapcsolatban már elvesztettem a türelmemet... Hócipő effektus.
A lányom meg most lesz elsős gimis. Egy kis minizseni. Már most három nyelven képes igen jó szinten kommunikálni a magyaron kívül. De nyílik a csipája neki is .. :)
A fiaim nem igazán viszik túlzásba a csajozást. Csajozgatnak, de semmi komoly. Néha lehidalok azon, hogy jobban érdekli őket a számítógépük, mint hogy a lányok után fussanak. Más generáció... :)
Nekem amúgy mâzlim volt, a nagy, aki 29, koràn öszejött egy kislànnyal, még 15 éves korban. Akit később nőül vett. Tehàt a viharos kamaszkor( csajozàs, éjszakàzàs, vad bulik) nagyjàból kimaradt. Szépen élnek, kis porontyuk van. Viszont ennek örömére a kiskamaszmor volt zűrösebb...
A kicsi, aki 24 borzasztó szorgalmas, csendes làny volt...de, hogy vele sem ússzuk meg, ő 20 éves kora utàn "bolondult" meg.
Tanulsàg: szülőként nem lehet megúszni...
Nekem a làny olyan àbràndos, keresem a helyem.. Én azt hittem, ettől megyrk a falnak.. Persze nàlunk is volt raktuk vita, bàr nem sok.
Hab a tortàn, hogy nàlunk a fiam csak az enyém( meghalt az édesapja), a lànyunk közös.
Remélem, hogy hamarost én is megláthatom a fényt az alagút végén, s az nem a hathuszas gyors :D Egyelőre még ott tartok, hogy ha csak rajtam múlna, akkor a középsőnk repül (aki mellesleg most 19). A feleségemmel nagyon sok konfliktusunk van miatta, s ez mindig borít nálam is sok mindent. A lelkemben, a fejemben... :(
Téged illetve a tapasztalataidat olvasva sejthetően már csak pár évet kell kibírnom a szigorított elmegyógyintézetben :)
...engem is zavart..ment a balhézàs, szankciók szart sem értek..
Volt-elmúlt. Most utólag azt mondom, és hidd el! nem éri meg a minden napos zűrzavart. Sok minden felesleves és nem éri meg!
A végén mindig kialamulnak a dolgok. Te add a példàt, ők olyanok lesznek.. Óriàsi boldogsàg learatni a gyümölcsöt.
Én most ebben sütkérezek, és élvezem. Gondoskodó, jó szülők lettek! Làtom a hibàkat is...de màr nem szólok, tanàcsot csakis, ha kérnek. És kérnek. Mi is megharcoltuk a magunkét, ők is meg fogjàk. Ez így van rendjén. 😊
"De a lényeg az, amikor kell, előhívjàk az otthon làtott, és tanult dolgokat. Màr nem éltünk hiàba"
Ez tény, hiszen valahol reánk, szüleikre hasonlítanak.
De engem akkor is bosszant a dzsuvatenger, a nagypofájúság, a lustaság... Speciel fiatalon bár nagyon öntörvényű voltam, de el is tartottam már magam 17 és fél évesen, így hamar rájöttem, rend a lelke...
Amúgy remélem hogy én is megtapasztalhatom azt amit Te, hogy kinövik, normális felnőttekké vállnak..
Ezen így vagy úgy mindannyian àtesünk...és bosszankodunk.
Az enyémek màr külön élnek, és egyiket sem eszi meg a kosz. Pedig a fiam befeküdt a szennyes gatyàja mellé az àgyba, vagy a kivasaltak mellé, mert lusta volt a szekrénybe bepakolni..és làm, x év utàn előjött, hogy a példa meg a nevelés nem volt hiàbavaló! Ma rendet tart maga körül, pedàns, igényes! Igaz a felesége is az! A lànyom is hasonlóan él.
Àtmeneti időszak ez nàluk..igaz mi szülők beleőszülünk
De a lényeg az, amikor kell, előhívjàk az otthon làtott, és tanult dolgokat. Màr nem éltünk hiàba 😄
Persze, hogy minden gyerek más. De azért mind hasonlít, eszik, iszik, alszik... így nem nagy elvárás az, hogy másféle alapfunkciók is működjenek, mint például a koszos ruhák szennyes tartóig elvitele, a kiürült műanyagpalackok gyűjtőzsákig elvitele, a koszos edények mosogatógépig elcipelése... Lehet, nagyok az elvárásaim, és túl vaskalapos vagyok? :)
