Lehet, hogy az én "Dream Team"-em (vagy valaki más, hasonló "válogatottjának") bikinis naptárát kellett volna adni az EB jegyei mellé, hogy jobban fogyjanak...
Az EB előtt nem sokkal megsérült Isabell Klein és Susann Müller, azaz elfogytak a jobbátlövők. Christine Beier, aki ugyan jobbkezes, de jobbátlövőt játszik, munkahelyi okok miatt nem állt rendelkezésre. Jensen erre a helyzetre nagyon rosszul reagált (bár az idő rövidsége miatt azért túl sok lehetősége nem is volt). Shenia Minevskaját erőltette, aki soha életében nem játszott ezen az oldalon, terített betli volt a játéka, és ráadásul kivégezte a jobbszélső posztot is. Valamelyik meccsen néztük, hogy a jobbszélsőknek éles helyzetben (tehát a labdafelhozatalkor csinált laza húzást nem számítva) háromszor volt a kezükben a labda az egész meccsen. Minevskaja egyet tudott a labdával: visszapasszolni középre.
Ez borzasztóan behatárolta a válogatott játékát, az ellenfelek el is tolhatták a védekezésüket a másik oldalra, mert innét semmire nem kellett számítani. A Románia elleni két edzőmérkőzés már megmutatta ezt a problémát, de Jensen csak az EB negyedik fordulója után látta be a tévedését, és addigra már nagyon behatároltak voltak a lehetőségei.
A csapatnak nem volt balszélsője. Natalie Augsburgban gondolkodott Jensen, ami alapvető tévedés volt. Augsburg már levezet, nincs a válogatotthoz szükséges erőnléti állapotban. Ezt maga a játékos látta be, és mondta le az EB előtt egy héttel (a Románia elleni edzőmeccsek után) a válogatottságot. Angie Geschke nem balszélső, azon a poszton csak akkor lehet eredményes, ha nagyon nagy helye van - ezt egyetlen ellenfél, Franciaország hagyta meg neki. Arrók a posztról az első négy meccsen lőttek 6 gólt talán összesen.
Anja Althaus és Kerstin Wohlbold, hogy egy klasszikus idézzek: túl vannak a pályájuk zenitjén. Wohlbold főállásban tanár, elképzelheted, milyen az edzésmunkája. A szerda-szombat ritmusú ősz után, mint egy mosott rongy, úgy érkezett a válogatotthoz, és alig tudott bármit is hozzátenni a játékhoz. Althaus meg csak útban volt, amikor kivették a csapatból, és Luisa Schulze játszott helyette, egyből meglendült a csapat játéka. Schulze mellőzése, szerintem, komoly hiba volt. Ha mindenki egészséges, még keretbe se került volna.
És ehhez jön, hogy Jensen ragaszkodott a kapusai előzetesen elhatározott rotációjához, pedig Schülke sokkal jobb formában van, mint Woltering.
Szóval szerintem ezen az EB-n, ill. az EB előtt, Heine Jensen alapvető hibák egész sorozatát követte el, és ez azért vissza is ütött.
Kicsit általánosabban: hiányzik a csapatból a harci szellem, a győzelemhez szükséges mentalitás. Őket arra tanítják, hogy élvezzék a játékot. Az utánpótlásban sokszor nem is számolják a gólokat. Nem a győzelem a fontos, hanem, hogy szeress kézilabdázni. Ha nyersz, az is jó, ha nem, az is. Itt van Kim Naidzinavicius. Állítom, a Görbicz utáni korosztály világszinten legtehetségesebb irányítója. És eljátszogat hobbyból, közben könyvelőként dolgozik. Ha profi mentalitású lenne, simán beférne szinte bármelyik BL-résztvevő csapatba (jó védő is), de ez hiányzik nála. És ez megjelenik a válogatottnál is. De ez csak egy kiragadott példa, a háttér maga elég általános. A küzdelem, az én itt ma győzni akarok érzés, hiányzik. És anélkül nem is lehet igazán nyerni.
tisztában vagyok EV múltbéli tevékenységével hol a Fradi ellen szurkolt, hol a Győr ellen és a Dunaferr volt az isten az időtájt...de mondjatok tőle jobb riportert aki ért is a kézihez a szabályokkal tisztában van.
És igen, innen kellene elindulni, ha bármit is akarunk... nem csak Rióban, hanem a válogatott kapcsán: "... a hibákat pedig kijavíthatjuk. Csak először be kell őket ismerni."
Bár ha azt nézzük, hogy a regeneráció fontosságára az EB alatt derítünk fényt, akkor azért én egy intenzívebb javítási folyamatot javasolnék...
Én személy szerint rühellem Egrit, viszont ebben az írásában szerintem is teljesen a frankót írja le. Nehéz lenne nem egyetérteni vele.
Más: a német női kézilabdát nálam jobban követő fórumtársaktól kérdezném, hogy miért szerepel le rendszeresen a női válogatottjuk?
Kiváló kapuspárosuk van (Woltering és Schülke), sok nagy lövőjük (oké, Müller most sérült volt), ügyes szélsőik, Jensen lipcsei tevékenysége alapján jó edző szerintem.
De akkor is bukdácsoltak, amikor még nem ő volt a kapitány.
Igazából szerintem nem N.A.-val van itt a baj hanem az edzökkel csak hát most Ö képviseli a szakmát ami már lemaradt jó pár évvel ... kb olyan mint a fociban( 6éve is ezt írtam ide) csak ott nagyobb lett a konkurencia így a lemaradás még nagyobb.
Lehet hogy baja van NA-val, de itt semmi extrát nem ír, csak olyan nyilvánvaló dolgokat, amik mindenki számára jól láthatóak akik komolyabban követik a sportágat. Az újságíróknak is inkább ezt kellene csinálniuk, nem pedig lovat adni Vetési és NA alá...
Csupa olyan példát soroltál fel, amelyben nincs abszolút jó és abszolút rossz. Max. vélemény lehet róla. Bármilyen sokat tapasztalt (itt: mikrofon előtt ülő) kritikus vagy somelier-ről van szó, az mégiscsak az ő véleménye. A kritikus által magasztalt vers lehet nekem unalmas, a lehúzott bor kedvemnek való, stb. (Rögtön hozzáteszem a 6. helynek én sem örültem).
De - megértve azért, amit mondotok - nem akarom szétverni ezzel az okoskodásommal a topikot, szóval felfüggeszthetjük ezt az elmélkedést is, ha gondolod az itteni mél-címemen folytathatjuk.
Tetszik a cikk, szinte mindenben egyetértek vele, talán annyit változtatnék, hogy egy igazán jó szerepléshez, Görbicz Anita egy jó kapus és Tóth Gabriella kevés lesz. Több játékosnak fel kellene nőni még a feladathoz.
Kedves FU, ezt most nagyon elvitted egy olyan irányba, amit én fel se vetettem (semmiféle "nagy-magyarsági-szenvedés" kérdés nem vetődött fel bennem), csak - többek között, mint magam is, kint is hosszabb időt eltöltött egykori "ingázó" - próbáltam felhívni a figyelmet a németországi 3 euro és az itthoni 945 forint közötti különbségre - mégha átváltásban egálnak is tűnik. És nem az első gondolatom volt (bár magyarnak érzem magam. :))
De egyetértek, zárjuk le, esetleg majd személyesen folyt. köv. :)
No igen, de attól még nem biztos, hogy jobban ért hozzá, és ha egy tévés "újságíró" (hisz hivatalosan, az aláírásában is a "Digi tévé kommentátora") véleménycikket ír - amit amúgy ritkán tesz -, annak azért valami oka van, és ezt én inkább az érzelmi viszonyulásban mint az objektív értékelés igényében érzem.
'.....Mert hát tudtommal EV sosem volt edző, nincs ilyen irányú gyakorlata, képzettsége, max. látott jónéhány meccset és beszélt róla sokat, esetleg még szereti is a sportágat....'
Ha valaki hivatássszerűen figyelemmel kisér egy tevékenységet és kellően tájékozott is abban, akkor igenis többet ér a véleménye mint 'bármelyik szurkolóé'. Attól még h nem tudsz verset írni, tehetsz szert olyan tapasztalatra h meg tudod ítélni melyik vers miért jó és miért nem, másoknál sokkal kompetensebben, attól még h nem tudsz filmet rendezni meg tudod ítélni h melyik film miért jó és miért nem, attól még hogy nem vagy borász meg tudod ítélni h melyik bor az igazán jó etc. etc.
lehet mindent a fizetésekhez mérni a benzintől a mosóporon át a meccsbelépőig
Szerintem meg csak ahhoz érdemes mérni, mert alapesetben mindezt a fizetésből veszik meg.
Megjegyzem az itteni EB-belépők is a fizetéshez voltak meghatározva, de nem a miénkhez, hanem a norvégokéhoz... (ami nem baj, fejjük meg őket, ha hajlandók és tudnak annyit fizetni, de a szegény hazai nézőknek kellett volna valami pozitív diszkriminációt biztosítani pl. a klubokon keresztül, vagy szurkolói kártya magyar honpolgároknak, vagy..., vagy...).
Ha a fizetésekhez számolom, akkor a Sparban (Tesco nincs) a magyarnál lényegesen olcsóbb, a sportcsarnokokban a magyarnál érezhetően drágább a sör és a kóla. Persze lehet mindent a fizetésekhez mérni a benzintől a mosóporon át a meccsbelépőig, inkább csak az országon belüli bolti/sportcsarnoki ár arányát találtam érdekesnek.
És hát NA sem ír cikket a tévékommentátorok munkájáról. Mert hát tudtommal EV sosem volt edző, nincs ilyen irányú gyakorlata, képzettsége, max. látott jónéhány meccset és beszélt róla sokat, esetleg még szereti is a sportágat, és így - függetlenül attól, hogy mennyire van vagy nincs igaza - nem ér többet a véleménye, mint itt bármelyikünké. Viták vagy indulatok generálására viszont biztos jó ez.
Inkább átlag órabérben kellene ezt mérni (hol hány percet dolgoznak érte), talán úgy nem kell sajnálni a németeket. Mert valszeg az jön ki, hogy pofátlanul olcsó a németeknél a Tescóban a sör/kóla. (Van ott Tesco egyáltalán?)
Itt a belépőhöz képest (!) a büfé nem is volt kiugróan drága.
Ez a 6. hely pont arra jó, hogy akiknek szimpatikus Németh, azok a pozitívumokat, akik meg utálják (mint E.V.) azok a valóban látható negatív dolgokat nagyítsák fel és hallgassák el az ellenérveket.
Pont két hee Mannheimban gondolkodtam el ezen. Magyarországon, ha a sportcsarnok büféjében kétszer annyiba kerül a sör/kóla, mint a Tescóban, mindenki fel van háborodva. Németországban a négyszeres különbség az átlag, de a hatszoros se ritka.
A legszörnyűbb, hogy bent is szabadrablás folyik. Az ember rá van kényszerítve, hogy a büfében valamit vegyen, mert az utazást beleszámítva az ottlétbe 6-8 órát éhen szomjan nehéz kibírni. Kaját és üdítőt pedig bevinni nem lehetséges, mert a biztonsági emberek kirakatják az elemózsiát a táskából.
