Most nincs idom megnezni a videot de azt en is nagyon tudom ertekelni hogy nem vezette kicsinyes bosszu, / vagy esetleg megmondtak neki hogy errol szo sem lehet mert ugye hagytak hogy nyerjen, illetve elosegitettek hogy elnok legyen hogy befogjak a nep szajat, hogy elejet vegyek valami nagyon veres polgarhaborunak/.
Amin en mulatni szoktam ha eszembe jut az volt hogy a valahai bortonorei hogy be lehettek tojva amikor megvalasztottak hogy most vajon mi lesz! Nagyon lapithattak! Hehehe...
Nyugodjon békében, elvégre Osama Bin Laden is bevégezte, Mandela sem úszhatta meg. Valahol már az elszámolóbiztos előtt áll, s a műve, amit létrehozott, inkább egy fortyogó üsttel jutalmaztatik, mint bájosan kacagó angyalkákkal a kettes felhőn. :?S
Az öreg bürokrata nem volt túlzottan nyitott a tanulásra, õ kizárólag pragmatikus szemszögbõl látta a birodalmat, benne az állandóan kekeckedõ és tömegeikben földbuta homályi magyar néppel, ahol volt összesen 1pár ezer, magasan képzett (és érzelmeikben az Ausztriai Házhoz húzó) entellektüell. Jobbára arisztokraták.
Sissynek az a szerep jutott a politikában, hogy szeretnie kell a magyarokat, és ezzel kissé feledtetni 1849.-et, Aradot és az egész Bach korszakot.
Hogy érzelmei voltak-é a dologban, azt nem tudhatjuk,.... Andrássy grófot egy szemérmes szerelemmel szerette, pár magyar nobilotást személyesen ismert, de aligha látott belülrõl egy alföldi parasztházat.
Nem azért, mintha ez a Sissy-kultuszt akarná homályosítan.
A népeknek kell 1-2 l illúzió, ha nincs, akkor csinálnak maguknak késõbb.
– Ha békét akarsz kötni az ellenségeddel, nincs más választásod, mint az együttműködés. Így lesz az ellenségből partner – mondta egyszer Nelson Mandela. A 95 éves korában, súlyos tüdőbetegség következtében elhunyt volt dél-afrikai elnökről, szabadságharcosról és a fekete kontinens „lelkiismeretéről” sokan azt tartják, hogy a huszadik század egyik legkarizmatikusabb és egyben leginspirálóbb hatású politikusa volt. Aki tényleg megváltoztatta a történelmet. Ő maga legnagyobb sikerének azt tartotta, hogy legyőzte a félelmét. S bátorságot merített ahhoz, hogy nekivágjon a szabadság felé vezető hosszú útnak.
Az 1918. július 18-án született, thembu törzsből származó Mandela jogot végzett, s kamaszfejjel, tizenhat évesen bekapcsolódott a politikába. A fehér uralom ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) egyik legismertebb politikusává vált, aki ügyvédként is segítette a legkisebb vétségekért is bíróság elé citált feketéket. Már az 1950-es években felismerte, hogy rendszerváltást csak széles összefogással lehet elérni. Az indiai közösségekkel és fehér polgári jogi aktivistákkal együtt küzdött a feketéket röghöz kötő úgynevezett övezetátlépési törvények ellen. Valahol itt született meg a szivárványnemzet, az a sok etnikumú, szabad és demokratikus Dél-Afrikai Köztársaság, amely Mandela legnagyobb álma volt.
Idáig azonban hosszú és fájdalmas út vezetett. Amikor a dél-afrikai rezsim névleg független, valójában rezervátumoknak megfelelő bantusztánokat gondolt biztosítani a „nagyobb mozgásszabadság érdekében”, Mandela csatlakozott az ANC fegyveres szárnyához. 1962-ben letartóztatták, államellenes és szabotázscselekményekért előbb kényszermunkára, majd életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Robben Island híres 46664-es számú foglya 1991-ben szabadult, s egy teljesen más világ fogadta. Az ember időközben megjárta a Holdat, véget ért a hidegháború és a számítógép elindult hódító útjára. Mandela nem hirdetett bosszúhadjáratot, éppen ellenkezőleg: az akkori államfővel, Frederik Willem de Klerkkel együttműködve próbálta meg előkészíteni a békés átmenetet. Ezért mindketten megkapták a Béke Nobel-díjat.
Az 1994-ben megrendezett első demokratikus választásokat nagy fölénnyel az ANC nyerte. Nem sokkal később Mandela lett Afrika legfejlettebb államának első fekete bőrű államfője. Bár sok fehér elmenekült, az elnyomásból a demokráciába való átmenet mégis sikeresnek bizonyult. A fehérek felé a legnagyobb gesztust azzal tette, amikor magára húzta a rögbiválogatott mezét. Ahhoz azonban Mandela karizmája is kevésnek bizonyult, hogy orvosolja a szegénységet, felszámolja a nyomornegyedeket és megfékezze a bűnözést. A börtönből könnyebb volt elképzelni egy szivárványnemzetet, mint irányítani egy megosztott országot.
Más térségbeli államok számára ugyanakkor Dél-Afrika még mindig az „ígéret földje”. S amely a kontinensen elsőként láthatott vendégül olyan globális eseményt, mint a 2010-es labdarúgó-világbajnokság.
Mandela rendkívüli ember volt. Invictus, azaz Legyőzhetetlen – ezt a címet adta Clint Eastwood a bálvány életéről Morgan Freeman főszereplésével forgatott játékfilmjének. A Legyőzhetetlen Dél-Afrikának és a világnak örökül azt a meggyőződését hagyta, hogy eleve elrendeltnek hitt dolgokat is meg lehet változtatni. Azt, hogy egyik faj uralkodjon a másik felett. S ezért azzal is kész volt összefogni, aki előző nap legszívesebben a túlvilágra küldte volna.
