Mivel "pop, rock" és "magyar nóta" már létezik a topikok között, miért ne legyen egy klasszikus zenei is. Az ezt kedvelőknek mindössze annyi a teendőjük, hogy ide beillesszenek egy általuk kedvelt alkotást. Célszerű, hogy viszonylag rövidebb művek közül válogassunk, tehát nem komplett operákról, szimfóniákról lenne szó, inkább ezek kisebb részleteiről - egy tétel, egy ária, stb. -, vagy eleve rövidebb lélegzetű művek (etűd, kórusmű, dal, etc.). Remélhetőleg egy idő után mind többen leszünk! Technikai kiegészítések még olvashatóak a "Topiknyitó" hozzászólásban.
Kedves B.Gerg! Szeretettel üdvözlünk körünkben! Az meg külön örömteli, hogy a legelső hozzászólásodat itt tetted meg, remélem, hogy gyakran fogunk itt találkozni! :)
Néhány nappal ez előtt ismét látható volt a West Side Story az egyik TV-ben és erről eszembe jutott, hogy ez a Leonard Bernstein nem csak ezt az egy darabot alkotta. Erre bizonyságul jöjjön most egy részlet a Candide című szatirikus musicaljéből, melynek alapja Voltaire műve volt. Az ősbemutatója 1956. december 1-én volt a Broadwayn és akkor 73 előadást ért meg, de azóta már többször felújították a világ számos színpadán. A most következő felvételen ebből adja elő Kunigunda dalát Diana Damrau, a Bajor Állami Opera szoprán énekesnője. A Metropolitan Opera zenekarát az izraeli Asher Fisch vezényli.
Az kétségtelen, hogy kissé szokatlan a kosztümük, még ha Tündérkirálynőről is van szó. Amúgy én úgy emlékszem gyermekkoromból, hogy a tündérek elég szépen fel voltak öltözve annak idején.
A Nabucco című négyfelvonásos opera Giuseppe Verdi egyik legismertebb műve. Ez volt sorrendben a harmadik operája és az 1842-es ősbemutatón rögtön hatalmas sikert aratott, s így ezzel Verdi rögtön be is tört az európai zeneszerzők élvonalába. A Va' pensiero kezdetű rabszolgakórus, mely az 1848-as forradalom során az olaszok egyik igen kedvelt dala lett, már szerepelt itt többször is különböző előadásokban. Most hallgassuk meg az opera nyitányát! Előadják a Cseh Filharmonikusok, vezényel Vladimír Válek.
Ma van Pjotr Iljics Csajkovszkij második balettje, a Csipkerózsika ősbemutatójának 125. évfordulója. Az előadásra a szentpétervári Mariinsky színházban került sor. A koreográfus Marius Petipa volt.
Következzék az előjátékból a Virágfüzér keringő, mégpedig a Kirov színház társulatával, tehát az örökösökkel!
Meglepő ez a feltöltésed,a könnyedebb,fülbemászó zenéket szoktad inkább és ez a Bartók művekre nem jellemző.Ha megengedsz egy kérdést:a különböző zenei stílusok közötti szakadékokat hogyan tudod áthídalni?....tényleg érdekel,nem kötekedi akarok!
Az égvilágon semmi probléma nincsen. Magam is úgy vagyok, hogy nem árt időnként ellenőrizni az embernek saját magát - az a biztos. A Haydn zenét pedig köszönöm, igen tetszett, amúgy is kedvelem őt!
Egy olyan szerző műve következik, aki idáig még itt nem fordult meg körünkben, pedig a maga idejében igencsak fontos és elismert művész volt, nevezetesen Luigi Boccherini (1743-1805), az olasz preklasszicista, vagy inkább már kifejezetten klasszicista korszak képviselője. Ő nagy csodálója és egyben követője volt Haydn zenéjének, stílusának. Egy nagyjából kortársának mondható (cca. 20 év volt közöttük) francia hegedűművész és zenepedagógus, Jean-Baptiste Cartier egy 1789-ben megjelent könyvében ezt írta róla: "Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, maga azonban Boccherinit hallgatna."
Ami most hallható lesz, az az E-dúrvonósötös 3. tétele, az a menüett, amit talán mindenki ismer, még az is, aki nem kedveli túlságosan a klasszikus zenét.
Mellesleg magának a vonósötösnek, tehát a négyes kibővítésének feltalálójaként is szokták Boccherinit nevezni.
Ezen a felvételen ráadásul még ez is alaposan ki van bővítve, ami nem válik a zene kárára. :)
Amúgy én úgy emlékszem gyermekkoromból, hogy a tündérek elég szépen fel voltak öltözve annak idején. 
