Hosszú életemben napi rendszerességgel iszok tejet, minimum egy bögrével, de fiatalabb koromban akár egy litert is bereggeliztem. Sajnos azonban manapság a tejet oly mértékben mérgezik tartósítás címén, hogy ma már nem is kapható olyan tej, amely ne lenne valami keserű katyvasz, amely képtelen még megaludni is, megsavanyodni is. Hogyan is adhatnám át a tej szeretetét utódaimnak, ha a kapható tejek ihatatlanok, és csak öklendezésre készteti őket. Mi történt a tejjel? Mire jó az, ha nap nap után ki kell öntenem az állítólagos friss tejet? Vagy csak én, és a családom ilyen finnyás, és a tej amúgy kiváló? Vagy senkit nem érdekel már a tej? Végleg lemondtunk róla?
A pasztőrözés elkerülhetetlenül szükséges az életveszélyes fertőző betegségek elkerülésére. De ez a hőkezelés 70 C°-on történik, és nem azonos a teljes csírátlanítással, amelyet a hosszú távú élelmiszertárolás esetére alkalmaznak. Két teljesen eltérő célról, és két teljesen eltérő eljárástól van szó, és ennek megfelelően két különböző terméknek kellene lennie az eredménynek.
Az egyik termék az UHT tej, amely hűtés nélkül is hónapokig tárolható, és lenne egy másik termék is, amely valójában nincs. Nincs, gyakorlatilag nem kapható pasztörözött tej.
Természetesen a "csak" pasztörözött tej romlandó, tehát a boltokba szállítása, és eladása hasonló gyorsaságot igényel (igényelne) mint mondjuk a friss kenyéré. De valahogy a gazdaság, és a kereskedelem ellustult, és érzéketlenné vált a vásárlói igényekkel szemben. Sajnálatos módon ezen a tunyaságon a kereskedelem, és a tejipar elkényelmesedő hozzáállása semmit sem old meg. Teljesen hiába égetik agyon ihatatlanná a tejet, ha a kereskedelem ahhoz is lusta, hogy legalább ezt az elrontott terméket időben a polcokra tegye. A végeredmény így is az, hogy a termék a polcokon, vagy a raktárakban romlik meg. Emlékszem, gyerekkoromban a friss (, és pasztörözött) tejet kannákban vitték a boltokba kora reggel, és kimérve árulták, és apám azzal kezdte a napot, hogy leszaladt friss tejért, és kenyérért. Mert ezek olyan termékek, amelyeket értelmetlen tartósítani, tartósításukkal a lényegüket vesztik el. Sajnos a lustaság nem jó tanácsadó.
Egy csomó helyen ott van már a pléhboci :-DDD A boltok oldalában. Bedobod a pénzt, alátartod az üveget, és kijön annyi tej, amennyi pénzt bedobtál. Olcsóbb, és finomabb, mint a bolti katyvasz.
Ilyen jellegű cikkeket sokat kellene mindenkinek olvasni, hogy végre kiderüljön már:
Nem az igazság a fontos! Hanem az, hogy éppen mit hitetünk el igazságnak. Mert legyen bármíly nagy hazugság is az, amit elhitetünk, mindig az jár a mai üzleti életben jól, akinek leginkább sikerül elhitetnie a saját hazugságait.
Ma már nincsenek tények! Ahogy Soros György jelentette ki pár évvel ezelőtt egy migvilágosodottabb pillanatában: "Minden narratíva!". Bármiről is essék szó...
Amit leírtál, azt pontosan így tapasztalom én is... most én is ráerősíthetnék, hogy bezzeg a gyerekkoromban...15 éves koromig csak frissenfejt kecsketejet ittam, aztán, még volt szerencsém a klf jegyes, és egyéb üveges/kannás tejekhez....
...de...ez annyit változott, hogy így hetven évesen szarok az egészbe...azt iszom, amit elémtesznek...ez a beletörődés azért is van, mert tudom, milyen hálátlan élet a tehén/kecske/birkatartás, és milyen odafigyelést kíván a tejkezelés...azontúl sosem fizetik meg..
marad a tartós tej, vagy a cukormentes cola...(erre a kis időre, ami még hátra van)
(azért van iható tej is, csak sírnak, hogy az milyen drága...jah kérem..a minőséget meg kell fizetni)
Na de akkor szerinted milyen tejet kellene forralni ahhoz, hogy leteszteljem az UHT tejhez képesti ízét? Ezt tulajdonképpen csak a gyárban lehetne megcsinálni, akkor viszont fölösleges lenne, mert láthatnánk mindent.
Én nem vagyok tisztában a boltokba kerülő tejnek a gyártásával, de a homogenizálás és a pasztőrözés nem ördögtől való. Ezektől még tej maradna a tej, ahogy a tartósító csomagolsától is. A frissen fejt tej zsírtartalma azonban 4,5-5%, a boltokban kaphat legnépszerűbbeké pedig 2,8 és 1,5%. Ez persze duplán jó a gyártónak, hiszen az egy liter tejből marad (majdnem) egy liter eladható "tej", plusz a drágán eladható tejtermék, amit nem tudom micsoda, mert nem értek hozzá (tejszín, tejföl?). Így minél többet dolgoznak vele, annál töb forintot csikarnak ki egy liter tejből, amitől akár a tej is olcsóbb lehetne, de nem lesz az.
Az viszont maradéktalanul igaz, hogy a hozzászoktatás működik. Én is megszoktam például a margarinokat, és természetesnek vettem, hogy azt eszem. Mondjuk ettől még nem hatott idegennek a vaj íze, amikor elkezdtem arra átállni. Viszont amikor felnőtt fejjel vaj híján margarinnal akartam azt pótolni, bizony ehetetlennek minősült a margarin.
Én össze tudom vetni, közel sem azonos az ízük. Persze ehhez annak si köze van, hogy a tej és az UHT tej között nem csak hőkezelésben van különbség, hanem zsírtartalomban is. És még ki tudja miben.
Nekem évtizedek óta szívfájdalmam, hogy nem kapható TEJ!
Azok a dobozok, zacskók, stb. amiket a T az E és a J betűk egymásutániságával feliratoznak - utalva ezzel az áru elnevezésére - a vásárlók megtévesztését követik el. Ez a helyzet évtizedek alatt, folyamatában alakult így, és sokan ma már azt hiszik, hogy amit így vesznek, az a tej.
Azonban az a tej, amit még valamikor kannákban hoztunk haza, vagy papírkorong kupakú tejesüvegben vásároltunk (esetleg hozták ki házhoz) teljesen más termék.
Ennek az igazi tejnek volt több olyan előnyös tulajdonsága, amit a forgalmazók hátrányként éltek meg, és foggal-körömmel küzdöttek ezek megszüntetéséért. Törekvéseik sikerrel jártak és létrehoztak egy olyan árut, amit TEJ-nek neveztek el. Ezt a hazugságot mi bevettük, és gyermekeink, ha vidéken frissen fejt tejet isznak, akkor undorodva jelentik ki, hogy "Mi ez a borzalom? Ez NEM tej!", s mi leesett állal tekintünk rájuk.
Mert a tej bizony egy másfajta termék, mint ami helyett mi megvásároljuk az a folyékony, fogat vásó, más ízű, zsírtalannak tünő tej alapú, átalakított készterméket. És hiába veszünk helyette kimért "tej"-et, mert azoknak is kötelezően át kell menniük azokon az eljárásokon, amelyek elrontják azt, és csak ugyanazt kapjuk, mint amit csomagolva vennénk.
A tejnek lassan és gyönyörűen jön fel a felszinére a zsírtartalma, amit akár ezután élvezettel lekanalazhatunk. Hamar megsavanyodik, és 1 nap múltán finom lágy, savanykás (nem epekeserű) aludtejet ehetünk, a tetején a csodaszép, sima, vajsárga zsírréteggel. A gyors savanyodás miatt persze, ha tartósabban félre szeretnénk rakni, akkor még fél napon belül fel kell forralnunk, de tudjuk, hogy az így elkészített tej már forralt tej, és nem ugyanaz mint a nyers. A főtt krupliról sem szoktuk azt állítani, hogy az nyers, és nem használjuk olyan helyen ahol a nyers változata szükséges. S nem beszélve a forralt tej tetején lévő mennyei eledelről, a föléről, melynek puha, zsíros állagát oly sokan szeretik (vagy szerették, mert sokan már nem élnek közöttünk, akik tapasztalhatták).
Elképzelhető, hogy egyszer "feltalálják" az eredeti tejet, és baromi drágán, (hiszen semmit sem kell vele csinálniuk) ránksózzák, mint valami údonságot. De mi nem csodálkozunk, hiszen efféle pofátlanságokkal nap mint nap találkozunk, hiszen ma már ez az üzleti élet lelke, és a kereskedőknek ezek a hétköznapi átverések adják a munkásságuknak a sava-borsát.
(S reménykedhetünk abban is, hogy a távoli jövőben feltalálják majd az üzleti életet, amelyben nem az a cél, hogy miként lehet a zsebünkből minél több pénzt kihúzni, miközben a munkahelyen a lehető legtöbb munkaidőben, a lehető legtöbb munkát úgy elvégeztetni velünk, hogy a zsebünkbe a lehető legkevesebb kerüljön ellentételezésként. Akkor majd a tej is végre tej lesz.).
Ez a válasz a kérdésedre, rá van írva, hogy így tartósítják, vegyszer és méreg nélkül.
Vakteszttel érdemes lenne megnézni, hogy a házilag forralt nyers tej ízre különbözik-e ettől. (Az árérzékeny kategória esetén kérdéses, hogy miből is van, az nem jó összehasonlításra.)
A hőkezelés gondolom nem csak a TBC-t és társait tünteti el hanem a tejsavbaktériumokat is ami az aludtejhez kellene.
Nincs mese, ha ennyire szereted, akkro meg kell oldanod, hogy közvetlen a termelőtől vehesd. Én is így teszek, bár nekem vidéken könnyebb. Egyébként a 2,8%-os zacskós tej még nem olyan gáz. A homogenizálás és a pasztőrözés nem sokat ront a tej élvezhetőségén, amíg csak ezeket teszik vele, szerintem nem gáz.
A tartós (UHT) tej éppen olyan ízű, mint az odakozmált forralt tej, így közvetlen fogyasztásra általában nem alkalmas, mivel kicsit undorító. De kakaónak, karamellának, kávéba elmegy. Ez persze nem helyettesíti a tejívás élvezetét. Ennél már a cukrozott sűritett tej is jobban élvezhető, feltéve, hogy szereti valaki az édes szirupot, lekvárt.
Még csak azt sem írják rá a tejre, hogy mit tesznek bele, mivel mérgeznek minket. Pedig aki elég öreg, az nyiván tudja, hogy a tej, ha nem isszák meg, akkor először megsavanyodik, amikor éppenséggel fogyaszthatatlan, majd tovább állni hagyva megalszik, és gyermekkorom csemegéjének számított mind az aludt tej, vagy az abból főzőtt túró, mind az üdítő savanykás, szénsavas savó.
A minap, megunva, hogy rendre ki kell öntenem a tejet, meg próbáltam megaltatni. Már már lemondtam erről, de másfél hét után mégis csak megaludt. De abban nem volt köszönet. A savó olyan keserű volt, hogy azonnal köptem is ki. Az aludtej is hasonló képpen. Bár megfőzve túró lett belőle, de alapos mosás után sem lett élvezhető.
Sajnos, mivel a tartósítás tényét, és módját nem írják rá a tejre, esélyem sincs arra, hogy olyan tejet vegyek, amely nincs tartósítva valami vegyszerrel, ami tippem szerint valami lúg lehet, hogy megkösse a savanyodó tej savasságát. Számomra ez a helyzet elfogadhatatla, és nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, ha a helyzet így marad, örökre búcsút mondhatunk a tejnek.
