Tegyük fel, hogy az „üres” téridő végtelen, nyílt halmaz. Ebben található az anyaghalmaz, ami véges és zárt halmaz. Az energiabank a végtelen téridő-halmaz, ami kölcsönadja az energiát az anyaghalmaznak. A Nagy bummal megkezdődik a kölcsön (kamatmentes) visszafizetése, majd amikor a kölcsön lejár, az anyaghalmaz energiája visszakerült a bankba. (a banknak sosincs vesztesége) :-)
Szerintem az energia megmaradása, az univerzumot/univerzumokat befogadó diszkrét elemekből álló végtelen téridőre vonatkozik. Az univerzumok energiája belőle ered és abba tér vissza.
Vajon létezik-e az idő, vagy csak egy számítási segédeszköz?
A válaszom igen és megint igen. Az idő egyrészről azért létezik, mert dinamikus, a mozgást, a változást mutatja fel, érzékelteti velünk. Másrészről segédeszköz minden változás adagokra, kvantumokra osztottságának méréséhez. Szerintem van az időnek abszolút értékű formája, mégpedig a térrel karöltve, a téridő-kvantum alakjában. A téridő-kvantum, a legrövidebb sajátidőben létező térfogat, a mozgás helye.
A magam részéről a Semmi egy elméleti kategória, szemben a VAN és Létezik kategóriákkal, amelyeket a mozdulatlanság és a mozgás állapot különböztet meg. A semmi akkor „lenne”, ha ami van és létezik, semmivé válhatna. De mivel ami van és létezik nem a semmiből, hanem a végtelen nagy potenciából (áll), a diszkrét téridő-kvantumok fluktuációjából (mozog), azokból az együttműködő, kölcsönható „halmazokból” egzisztál, amit anyagnak nevezünk.
A tudományos megfogalmazás szerint, nincs értelme a Planck távolság és Planck idő alatti, nullához tartó értékekkel foglalkozni, mivel azok meghatározhatatlanok, érzékelhetetlenek. A lehetőségi létezők közé tartoznak oda, ahová a szellemi létezők is, mint az Isten. Viszont arra jó okot adnak, hogy a semmit helyettesítsék a valamiből való keletkezés számára.
Amikor a tudomány elérkezik egy általa átléphetetlen határhoz, akkor az elme nem képes belenyugodni a megtorpanásba. Ebből születnek azok az „elszabadult” elméletek, amikből rengeteg használhatatlan, de ötleteket adhat a megtorpanóknak. Lényeg az, hogy a vak tyúk is találjon szemet.
A természetben minden izeg-mozog, rezeg-forog. Még azok a létezők is, amikről nem is tudunk. Magam részéről abban látom Isten mindenhatóságát, hogy a legapróbb rezgésekkel is befolyásolni képes a valóságot, amit azért nem ismerhetünk meg a teljességében, mert nem kaptunk rá szenzort. Azt csak az Isten birtokolja.:)
A fantáziánkat ki kell önteni valahová, ahol elpárologhat. A tapasztalatok szerint, a dolgok kitágulnak, majd összezsugorodnak. Maga az univerzum is kitágulási fázisban van, amiből arra is következtethetünk, hogy majd zsugorodni fog. Ha gondolatban lemegyünk a Plank méretek alá, és azzal a feltevéssel élünk, hogy a téridő kvantumos, ami szintén kitágul majd összezsugorodik pontszerűvé mielőtt elérné a számunkra érzékelhető mérethatárt, ami 10−33 centiméter. Az időtartam, ami ezalatt eltelik szintén jóval kisebb, mint az elvileg érzékelhető. Azonban megszámlálhatatlanul végtelen sok ilyen kvantum egzisztál a saját idejét nem egyigejűleg letöltve. Ebben a halmazban lehetséges, talán szükségszerű is, hogy legyen olyan részhalmaz, amelyben a kvantumok azonos időben születnek és halnak el. Amennyiben az, az energia nem veszhet el amitől a kvantumok létezésben vannak, mini-szingularitásokba „tömörülnek”. átalakul a halmaz energiája elemi anyagi részecskékké, amelyeknek a sajátideje már meghaladja a téridő kvantumokét. A kiterjedtsége azonban már eléri az érzékelhető hatáskeresztmetszetet. A diszkrét elemekből álló téridő halmazból, inherens módon bukkan elő az anyag. A kvantumvákuum kölcsönadja energiáját az anyagnak, ami aztán lebomlik téridő kvantumokra, potenciapontokra (mini-szingularitásokra). Majd kezdődik minden előröl.
A holisztikus szemlélet szerint, az agyunk kapcsolatban van az úgynevezett Pszi mezővel, (kvantum vákuum) amit egyesek az Istennel való találkozási helynek neveznek.
Az egész EMBERISÉG eddigi tudása, nem fér bele a legokosabb ember fejébe sem. Az ember ilyenformán mindig alulmarad, egy nála magasabb rendű „képződménnyel” szemben. Az „istenszektor”, olyan területe az agyunknak, amit a tudomány igazolt. Ennélfogva az istenképzet evolúciós öröksége az embernek. (lehet, hogy a miheztartás végett?)
„Tudjuk, istenek nincsenek a valóságban és ha egy ilyen emberek által teremtett fogalomistenséget kellene elfogadnom, akkor egy mesei kabalát nyernék vele, semmi többet, a valóság egészen más természetű!”
Az ember nem képes térben és időben, a teljességében áttekinteni a valóságot. A felmerülő hiányérzet, a tudáshiány, valamint az ebből eredő kisebbrendűség érzete alkotta meg az Isten fogalmát. Az Isten, mindenféle jelző és tulajdonság ráruházása nélkül, maga a teljes VALÓSÁG. A valóságból annyit tudunk igazolni a magunk számunkra, amennyit átélünk és tudatunkkal értelmezve felfogunk belőle. Aki marad az értelem igazolt keretein belül az ateista, aki kitekint a kereteken túlra az már hívő.
Az egész bolygón zavarodott társadalmak vannak. Aki életben akar maradni, el kell fogadnia a helyi körülmények diktálta feltételeket. A hősök korszaka már elmúlt. Habár ekkora pandémia esetén az egészségügyi dolgozókat oda sorolhatjuk.
Nem csak a papok, de minden ember holtig tanul. Ami a legfontosabb, azt a vég felé közeledve fogja fel az ember. Aki korán megtanul elfogadni, azt nem éri váratlanul a kellemetlen, és csak a jóval lesz elfoglalva.