Dr. Ónodi-Szűcs Zoltánt bízta meg a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) vezetésével október elsejétől Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter.
1914-ben a budapesti Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként 1917-ben professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett, ott is telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét
Monspart Sarolta (Budapest, 1944. november 17. –) tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség (enkefalitisz) szakította meg. Ma nőket buzdít arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás.
Jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Intézetben dolgozik, egyebek mellett a Johan Béla Népegészségügyi Programban vesz részt, az Avon országos női mozgásprogram szakmai vezetője, továbbá a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöke volt 2004 októberéig.
Ligeti György Sándor (1923-2005) - Kossuth-díjas zeneszerző.
Tanulmányai elvégzése után népzenekutatással foglalkozott. Romániában ösztöndíjasként több száz erdélyi magyar népdalt gyűjtött. 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított. Az 1956-os forradalom leverése után a kölni rádióhoz került külső munkatársként.
1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot.
Állandó résztvevője volt a darmstadti nyári mesterkurzusoknak, vendégtanárként oktatott a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán. Tanított Berlinben és a kaliforniai Stanford Egyetemen is. 1973-ban Hamburgban telepedett le, ahol a helyi zeneművészeti főiskolán zeneszerzéstanári állást vállalt.
Egyetlen operáját – amely világhírűvé vált – 1978-ban írta Le grand macabre címmel, ennek ősbemutatója 1978-ban Stockholmban volt. A Hieronymus Bosch festménye nyomán komponált művet azóta bemutatta a világ számos jelentős operaháza. Műveit a nyugati avantgárd zene mellett a magyar muzsika is jellemzi. 1978-as Hungarian Rock és Passacaglia ungherese című műveiben magyar hangzást idéz modern eszközökkel. Számos művét mozifilmekben is felhasználták (2001: Űrodüsszeia, Ragyogás stb.)
Kemény János (1926. máj. 31. 1992. dec. 26.) Matematikus, számítástechnikus, a BASIC programozási nyelv társ kifejlesztője. Családjával 1940-ben kivándorolt Amerikába, ezért középiskoláit New Yorkban folytatta. Katonai szolgálatra Los Alamosba került, s a Manhattan-terv (az A bomba) keretében a későbbi Nobel-díjas Richard Feynman munkatársa volt. Miután lediplomázott, Albert Einstein tanársegédje lett. Együtt kutatták az egyesített térelméletet. 27 évesen meghívták a Dartmouth-i Főiskolára matematikaprofesszornak. Két év múlva a matematikai intézet vezetője lett. 1964-ben Tom Kurtz-al kidolgozta a BASIC nevű programozási nyelvet. 1970-ben a Dartmouth-i Főiskola rektora lett, és a kisvárosi főiskolát világszerte ismertté tette. Az 1980-as években munkatársával kifejlesztették a True BASIC-et, amely egy erősebb változata a BASIC-nek és megfelel az ANSI és az ISO szabványoknak.
Goldziher Ignác (1850–1921) - orientalista, egyetemi tanár. Az orientalisták 1889-i stockholmi nemzetközi kongresszusán II. Oszkár svéd király személyesen nyújtotta át neki a nagy aranyérmet. 1904-ben az amerikai Saint Louis-i, 1913-ban az Uppsalai Egyetem meghívására tartott előadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban levelező, 1892-ben rendes tagjává fogadta. Nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául.
Ék Sándor (1902-1975) - Kossuth-díjas, Munkácsy-díjas, érdemes művész festő, grafikus. Először avantgard, majd konstruktivista, aztán realista, végül szocialista realista stílusban alkotott.
Az 1956-os eseményekben résztvevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Azokban az években általános iskolai tanárként dolgozott. Az 1956-os forradalmat vállaló meggyőződéséért fél évtizedig a német nyelv és a magyar irodalom tanításából élt (1957-1961), a Neue Zeitungmunkatársa (1961) és a Pesti Műsor szerkesztőségi tagja is volt.
Dobó István (1502 körül - 1572) - felvidéki nagybirtokos nemes, az egri vár kapitánya az 1552-es török ostrom idején. Később Bars vármegyei főispán, erdélyi vajda, végül a pozsonyi vár rabja. Az onnan való szabadulása után nem sokkal halt meg.
1947-ben született a Borsod megyei Igriciben. Középiskoláit Miskolcon végezte. Felsőfokú tanulmányait pedig 1969-1974 között az ELTE magyar-népművelés és esztétika szakán folytatta. Már ezt megelőzően, 1966-1968 között asszisztensként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban. 1975-1999 között a Magyar Televízió előbb külsős, majd belsős munkatársa volt. Eközben, 1986-től a Fiatal művészek stúdiójának volt a vezetője. Kő, a víz és a kutya című filmjét független rendezőként 2001-ben készítette el, és ezzel mutatkozott be az az évi Magyar Filmszemlén is.
Tagja volt a Nemzeti Kulturális Alap Film és Videó Szakmai Kollégiumának és a Magyar Mozgókép Alapítvány Játékfilmes kuratóriumnak.
Aba Sámuel (? - 1044) - Magyarország harmadik királya 1041-től 1044-ben bekövetkezett haláláig, a magyar történelem első választott királya. István udvarában a második számú ember volt a király után. István alatt a palotaispán címet viselte. Nagyban hozzájárult a Magyar Királyság egységének kialakulásához, a Kárpát-medence feletti hatalom megszerzéséhez.
Édesapja, Wein János a Fővárosi vízművek első igazgatója és részben megteremtője. 1881-ben a Színészeti Akadémia opera tanszakán végzett,1884 és 1899 között a budapesti operaház tagja. Bécsben (1897.) és Kolozsvárott is fellépett. 1882-ben feleségül ment Ábrányi Emil költőhöz. 1901-1920 között a Zeneakadémia tanára. Több opera címszerepét elsőként énekelte Budapesten. Főszerepet énekelt az alábbi operákban.
Voinovich Géza (1877-1952) - irodalomtörténész, esztéta.
1910-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1923-tól rendes tagja, 1935 és 1949 között főtitkára volt. 1910-1914 között a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a Budapesti Szemle szerkesztője is volt. 1912-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1925-től titkára, később másodelnöke, 1936–tól elnöke volt. 1920-tól a Petőfi Társaság tagja lett. 1933–1935 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1939-től felsőházi tag.