Aki veszi a fáradságot, és rákeres a hozzászólásaimra, az láthatja, hogy erősen nemzeti konzervatív szemléletű vagyok. És jobbikos. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, hogy ne lehessen balos elfogultsággal vádolni. Tudom, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig, de a közfelháborodás zaja talán igen. Remélem, ez a topik annak a része lesz!
Hogyne lenne , ha a nemetek komoly magyar reszvetelt akarnak szereljek fel a magyar hadsereget,nekik van ra szukseguk nem nekunk kimenni a don kanyarba
"Mellesleg; az angolok és a franciák talán felszerelték a lengyel hadsereget a német támadás előtt?"
Hogy lehet a kettot osszehasonlitani? Az angolok-franciak nem voltak haboruban, nem koveteltek a lengyelektol,hogy lepjenek be az o oldalukon egy mar folyo haboruba. Viszont a nem keves lengyelt akik eljutottak angliaba mar felszereltek ,de akkor mar haboru volt.
Hat nem is Jany-nak kellett volna,hanem a magyar kormanynak mindjart az elejetol. Lertt volna ra hivatkozasi alap,hogy a magyar fegyveres erok alkalmatlanok ilyen hadjaratra legfeljebb hatorszagi megszallo feladatra.
Ha a nemetek meg komoly reszvetelt akarnak sereljek fel a magyar hadsereget,mint az elvonalbeli nemet egysegeket de ok erre nem voltak hajlandok.
"Kétlem, hogy a nácikhoz való hűség vezérelte volna."
Jany nem volnacibarat,nemetbarat volt,mint a KuK drillben nevelkedett magyar katonai vezetes tobbsege.Volt respektje a nemet katonai hagymanyoknak,de nem a nacizmusnak hanem ez meg a csaszari idokbol ered. MO hagymanyosan nemetorientiacioju ,nem is lehet mas foldrajzi helyzete miatt, ma is a nemet orientacio a legerosebb.
Azzal a hadsereggel akkora szakaszon akarmilyen felszereltsegu nem lehetett kiepiteni hatekony vedelmi rendszert,nem volt eleg ember hozza ,a felszereltsegrol nem is beszelve. Konnyu hadosztalyok kaptak olyan szakaszokat amihez teljes feltoltottsegu hadosztalyok kelletek volna melysegi vedelemmel. eros pancelelharitassal.Raadasul az allomany jelentos resze idos pottartalekos volt,a nagyapam is 4 gyerek mellol lett behivva 38 eves koraban,igaz o nem elso fronbeli volt hanem a legieronel volt GH-as ormester,mert 1925 ota kisebb nagyobb megszakitasokkal hivatasos katona volt a zakanyi hatarvadaszoknal kezdett.
Nem kétlem hogy olyan személyes tapasztalatiad vannak, ami nekem nincs, de a szubjektivitás nagyon elvihet téves irányba.
Maradjunk annyiban hogy a topiknyitóban általad írottak rám is igazak, de érzelmi töltettel csak akkor szállok szembe ha amúgy nem nagyon becsülöm a vitapartnert
Moszkalenko konrkrétan azt írta hogy mikor kikúszott az első vonalba látta, hogy bár a magyar bunkerrendszer nagyszerűségéről a magyar vezetés meg van győződve, az első csapás elsöpri.
- az alsóbb szintű parancsnokok továbbra is parancsnokok?
- kötelesek vezetni a térképet olvasni nem tudó parasztbakákat?
- a parasztbakák kötelesek továbbra is engedelmeskedni?
- a vonatnak (hadtápnak) továbbra is feladata ellátni élelemmel, ruházattal, lőszerrel, győgyszerrel, kötszerrel, üzemanyaggal, a
csapatokat, vagy minden az övé, ami nála van, a többieknek meg coki?
- az ellenség mozgásának felderítése, figyelése, a híradás, csapatrészek mozgásának összehangolása...
Amit Sromm tett, azért is halál jár! Ha nem esik fogságba, biztos hogy itthon kivégzik. Olyan nincs, hogy egy parancsnok azt mondja a katonáinak - főleg harcok közben -, hogy "slussz, én befejeztem, mindenki csináljon amit akar, mehet amerre lát!"
Ez is tömeggyilkosság, csak aranypapírba csomagolva.
Ezt nagyon határozottan így gondolom!
És miközben ezt nagyon határozottan így gondolom, meleg szobában, kényelmes székben ücsörögve, isteni paranyicát rágcsálva, fennséges Tokaji Ó-Furmintot szopogatva kedvtelésből írogatok.
És imádkozom azért hogy ne derülhessen ki, hogy miként gondolkoznék erről, ha olyan helyzetbe kerülnék, mint amilyenben parancsa kiadásakor Stomm tábornok volt!
Jány Gusztávval szemben igen erős ellenszenvvel viseltetem. Meggyőződésem, hogy sok tízezer honfitársának, idegen érdekekért történő lemészároltatásával, gyalázatos, soha meg nem bocsátható nemzetellenes bűnt, hazaárulást követett el. A háború után a népbíróság halálra ítélte és kivégezték.
Bátor, becsületes katonaként jellemezték, akik ismerték. De mindegyik minősítés a Don-kanyari tragédia előtti Jányra vonatkozott. De akkor, amikor honfitársai százezreinek, szó szerint életbevágóan fontosak lettek volna ezen emberi értékei, - gyalázatos módon cáfolt rá ezekre! Gyávaságával és szolgalelkűségével több tízezer magyar honvédet lökött, idegen érdekek szolgájaként, messze földön, ismeretlen helyen, gyűlölettel öveztetve, megszenteletlen sírba, lett magyar családok tízezrei életének megnyomorítója.
Hogy az álszentségnek nincs határa, azt bizonyítja ennek a tébolyult, bigott akarnoknak az a mondata, amit nem átallott a sírkeresztjére iratni - mert neki van a Lovagkeresztjén kívül sírkeresztje is - vésetni:
"Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll. Krisztus."
Botoztatni, kiköttetni fagyott, menni is alig tudó "felebarátokat", tízezreikre halált, szenvedést, nyomorúságot mérni - és ezeket KRISZTUS NEVÉBEN!!! Óh, irgalom Atyja ne hagyj el!
Egykori barátai a háború után azt a legendát terjesztették róla, hogy volt tisztjeinek védelmére, a felelősséget felvállalni jött volna haza. "Addig, míg tisztjeimet miattam kivégzik, nem maradhatok tétlenül, védelmükre hazamegyek vállalva a felelősséget azért, ami történt. . ."
Az igaz, hogy Jányt sok háborús bűnössel ellentétben nem toloncolták, hanem önszántából jött haza (különben később toloncolták volna), de nem a felelősség vállalására, nem tisztjei védelmére. Több száz, vonaton hazatérő katona közé vegyült. A hatóságoknál nem jelentkezett, hanem a kaposvári szűrőállomáson felismerték, és erős tiltakozása ellenére kiemelték. A felelősséget nem ismerte el. Budapestre történt felkísérése után elsőre közölte, hogy nem érzi magát bűnösnek, ő csak a kapott parancsokat teljesítette.
A rendszerváltás után egy hadbíró - aki egyébként még a kommunista rendszerben esküdött fel - rehabilitálta. Véleményem szerint ez a hadbíró, ezt az ítéletet az önmagában újólag felismert, demokrata mivoltának bizonyítására hozta meg. Lelkiismerete rajta! Nem tudom, legalább néha hallja-e, mikor - a gyászolókkal együtt - százezrek "éneklik hangosan, a vértanúk dalát"?
Jányt golyóval végezték ki. Kegyelemből, mert önként jött haza. Bátran halt meg. Úgy gondolom, így próbált törleszteni hadseregének.
Jány Gusztáv tehát újabban és jelenleg nem minősül bűnösnek. Bírói ítélet szerint - nem. De tábornokot azért ne csináljunk újra belőle!
Egyrészt a "lehengerlő erejű" az relatív. Ami ennek gyenge próbálkozás, az lehet annak lehengerlő, megsemmisítő erejű. A magyar erőknek a szovjet áttörés bizony lehengerlő erejű volt.
A tisztikar becsülettel tette a dolgát. Ami nem zárja ki, hogy lehetett a tisztek között nemtörődöm, mitöbb még gyáva is de, hogy ez lett volna a jellemző azt tagadom, sőt visszautasítom!
Alapító tagja vagyok a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetségnek. A szövetséggé alakulásunk 1989-ben történt Doni Bajtársi Szövetség néven, de már három-négy évvel azt megelőzően összejártunk Székesfehérváron. Akkor még sok doni veterán élt, volt alkalmam első kézből információkat szerezni. Beszélhettem még századparancsnokokkal is. Míg élek, büszkén gondolok arra, hogy Kéri Kálmán vezérezredes barátjának nevezett, és rendszeresen vendége lehettem otthonában. Kéri tábornok úr magyar királyi vezérkari ezredesként, nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, a II. magyar hadsereg doni harcainak idején honvédelmi miniszter, kabinetirodájának vezetője, köznyelven szárnysegédje volt. Vele volt Nagy Vilmos '42 szeptemberi hadseregszemléjén is, tanuja volt a Jány által Nagy Vilmostól kért miniszteri kihallgatásnak és sok másnak. Fenti kijelentésemet a tőlük kapott érzés, és tudás birtokában voltam bátor megtenni.
Itt meg kell jegyeznem, hogy Jányról alkotott véleményem nem minden esetben azonos az övékkel. De én Jányt nem ismertem, közülük sokan pedig igen. Személyesen és közelről.
Kéri Kálmán: Jány bátor katona volt. Egy katonai mintakép - így kellene mondanom. De - bocsáttassék meg szerénytelenségem - nem volt hadseregparancsnoknak való. Ő ott fejthette volna ki legjobban a képességeit, ahol még személyesen tud az eseményekre befolyást gyakorolni. Úgy hiszem, hogy Európa egyik legjobb hadosztályparancsnoka lett volna Jány; az a hadosztály verhetetlen lett volna. Értsük meg! Ilyen körülmények között a hadseregparancsnoksághoz több kell. Ez a több pedig az, hogy tudom magam a rám nyomasztólag ható parancsoktól elvonatkoztatni. Ehhez nem több lelkierő kell, nem. Több sütnivaló!
Lajtos Árpád vezérkari százados, a II. magyar hadsereg parancsnoksága hadműveleti osztálya vezetője, Jány közvetlen beosztottjta :
Amikor azután értesült a hadsereg kivonását elrendelő intézkedésről, átesett a másik végletbe. Nemcsak személyes szégyennek érezhette azt, hogy a hadseregét még a német vezetés is - amely pedig követelődző és kíméletlen - alkalmatlannak minősíti a további harcra. Nemzeti szégyent látott benne. Némileg utal erre a kivonási intézkedésnek egyik utolsó mondata is, ahol - nem szó szerint idézem - azt írja, hogy ha már meg kellett érnünk a szégyent, hogy kivonnak bennünket az arcvonalból, legalább ezt hajtsuk végre fegyelmezetten...
...Magyar történelmi szerencse lett volna, ha a hadsereg parancsnoka a személyes bátorságát nem a tűzvonalban érvényísíti, hanem "felfelé".
Ehhez hozzátenném, hogy már fél éve kinn volt a hadsereg a fronton és a minket ért támadás egyáltalán nem volt annyira lehengerlő túlerejű, fél év alatt fel lehetett volna készülni rá. A velünk szemben álló 40. szovjet hadsereg parancsnoka, Moszkalenko tábornok azért kért engedélyt a támadásra a Sztavkától mert látta, szakmailag és morálisan mennyire gyengék vagyunk
Ez a magyar tisztikar mulasztása volt, annak a csúcsán meg Jány állt.
Hogy a bakák nem akartak harcolni az egy érthető dolog, de a tisztek szartak rá mi lesz, ők is csak azzal foglalkoztak hogy mikor mehetnek haza. A történelem így büntet ezért, minden esetben.
"Január végén azonban, amidőn Keitel vezértábornagy látogatást tett Bartha honvé- delmi miniszternél és a szükséges páncélkocsik meg egyéb hadianyag rendelkezésünkre bocsátására ígéretet tett, mégis rászántuk magunkat, hogy Jány tábornok vezetése alatt 150.000 emberből álló második hadsereget állítsunk fel." - írja Horthy az emlékirataiban.
És mi az, hogy forrás? Könyv? Írás az interneten? Valós, vagy állítólagos szemtanú beszámolója? Jegyzőkönyv? Bármelyik lehet jóhiszeműségből téves, vagy szándékoltan hamis, kierőszakolt.
Ez pedig itt nem a MTA Történettudományi Intézete.
Görgényi Dániel vk. százados, a Stomm Marcell vörgy. vezette III. hadtest hadműveleti tisztje:
...Régi, ismert katonanóta a "Százados úr sej haj, százados úr, ha felül a lovára." Én is énekeltem, amikor a tiszti századdal vonultam, és közeledtünk a laktanyához. Akkor úgy neveztük, "sej-haj nóta". De most rettenetes hallani ezt a friss, pattogó indulót, a kimerült, iszonyúan elcsigázott katonák szájából. Már én is fáradt vagyok pedig nem gyalog vagy lóháton, hanem gépkocsin kísérem a gyalogmenetben vonuló alakulatokat, Solymossy oldalán. Segíteni nem lehet és nem is tudok. Solymossy ráadásul elmondja, hogy a parancsnokságon miképpen válaszolt Jány vezérezredes Gustav Harteneck ezredesnek (a 2. német hadsereg vezérkari főnöke, akinek rangja is, és besztása is alacsonyabb volt, mint Jányé. dajong) sürgető távmondatára. - Ilyen távmondatot még keveset hallottam. Jány vezérezredes úr alázatosan jelentette a németeknek, hogy a kiadott parancsot a lehető leggyorsabb tempóban végrehajtatja, szó sincs pihenőnapról a magyar hadseregnél."
Egy kis ugrás az időben, Jány kegyelmes úr következetességét és szövetségesi hűségét illusztrálandó:
"...Megtudjuk, hogy hajnalban nem indult meg a páncélos-hadosztály támadása Korotojak térségében; von Weichs vezérezredes helyt adott jány vezérezredes javaslatának, hogy a támadást 14-ére, vagy 15-ére halasszák el. Jány azzal indokolta a javaslatát, hogy a "B" hadseregcsoport által rendelkezésre bocsátott német ezred fáradtan érkezett be. Érdekes, gondolom, Jány kegyelmes úr az egész 12. könnyű hadosztályt 1200 kilométeres(!!!) gyalogmenet után minden "kegyelem" nélkül, menetből vetette harcba. A németekkel azonban kíméletes. Két napi menet után fáradtnak minősítette az ezredet."
