Még egy kérdés, másik objektívvel próbáltad? Csak hogy az objektíven a rekesz hibát kizárd.
Ha ilyen gyakran csinálja, akkor könnyen reprodukálható, próbáld meg azt, hogy leveszed az objektívet, hosszabb záridőt állítasz be, és figyeld szemből, hogy nyílik-e a zár.
Az egyre gyakrabban azt jelenti, hogy egy hónapja még mondjuk 20-ból egy volt fekete, manapság 10-ből 7-8. A kép olyan, mintha rajta lenne az obin a sapka, teljesen fekete. Tükörcsapódás hallatszik, az exifet még nem néztem, ez jó ötlet, megkukkantok egyet.
Hátha tud valaki valami támpontot adni. Adott egy K30, ami egyre gyakrabban fénykép helyett csak fekete képet készít. Találkozott már valaki ezzel a hibával?
Jobban jársz, ha a Pentax Fan Clubba írsz. Ha jól rémlik, akkor vannak környékbeli Pentaxosok. Érdemes lenne egy eredeti, szerinted rossz képet feltenni valahova a netre, exif-ből is sok mindent meg lehet állapítani. Lehet, hogy csak véletlenül el lett állítva valamilyen paraméter.
van köztetek Szombathelyi, vagy környéki K30 tulaj, akinek lenne rám egy kis ideje? Összenézném vele az én gépemet, mert valami nem stimmel, nagyon rossz képeket tudunk csak vele csinálni.
Kijelzőn még csak-csak elmegy, amikor megnézem a képet, de monitoron már rossz a kép, belezoomolva pedig egyenesen borzasztó. WR KIT Obival vettem pár hónapja, de azóta nem találjuk az összhangot vele.
Fárasztó. Évi átlag 80-90 különböző esemény. Több száz óra a számítógép előtt. Ez szakma. Természetesen mindig dolgozom valami saját projekten. Ekkor pihenek.
Hm. Szóval van valami, amihez nagyon jól értesz, kenyered részét adja, hobbid is egyben (20%, ahogy mondod), de jórészt mégis nyűg. Mint Michelangelónak széklábat faragni?
Viszont láthatólag élvezed, amit csinálsz. Nem emlékszem, hogy láttam volna a képeidet, de borítékolni lehet, hogy jók. És örülök, hogy itt vagy, mert minden szavadra érdemes figyelni.
Optimális helyet ideálisat akartam írni. Különben ezért is becsülöm MB. mert kreatív a sok Vasárnapi fotós lenyúlásában is. Megteremti nekik az ideális lehetőség illúzióját.
Nem tudom nézted-e már Máté Bence honlapját. Az időjárást nem tudja befolyásolni, arra még nem képes. De a lesei úgy vannak megépítve, hogy adott időszakban jó helyről érkezzen a fény, jó legyen a háttér, jó legyen a környezet, jó legyen az előtér, és nagy százalékban garantálja a megnevezett fajok adott időszakban való megjelenését. Ez igaz a hazai és a közép-amerikai leseire is, de a Duna Deltában lévőkre is. Ne tudnák megcsinálni ezt Afrikában is? Beül a lesre x napra, a többit megoldják helyette. A kép eredményességét csak az adott állat viselkedése határozza meg, ami tanítható (nesze neked természetfotózás), befolyásolható (pl ragadozó eltávolítása vagy épp szabadon eresztése, vagy ivóvíz/élelem szerzési lehetőség befolyásolása), vagy a szokásait megfigyelve alkalmazkodni lehet hozzá. Ha csak egy szál hátizsákkal és egy bridge géppel ledobnák őt egy gépről valahol, akkor biztos jobb képeket készítene mint egy átlag fotós, de korántsem azt a minőséget, mint amit megszoktak tőle.
Az, hogy az adott lesen ki ül nagyjából mindegy, mindenki meg tudja csinálni ugyanazt a képet, max a képkivágás lesz más.
Egyszer hallottam egy természetfotóst arról beszélni, hogy készült egy adott képe. Kiválasztotta a helyszínt, kialakította a számára megfelelő környezetet, hozzászoktatta az adott területen élő állatokat a sátorhoz, a gép zárhangjához, a jelenlétéhez, folyamatosan etetett. Pár év felkészülés után már csak meg kellett várni azt a pillanatot amit szeretett volna fényképezni, és már el is készült a díjnyertes kép. Egy pillanat alatt, vagy ha jobban tetszik, akkor 1/320 s alatt. Mostanában láttam tőle egy másik, akciófotót. Az állatok szépek rajta, látszik, hogy ismeri őket, de maga a kép éppen hogy csak felette van egy tucatfotónak, mert a környezet és az időjárási viszonyok azzá teszik. De arra a képre nem tudott felkészülni, menet közben "találta".
Ugyanez megvan a fényképészet bármely ágában, ahol van benne pénz, sok pénz. Az eredményt hozni kell.
A festéssel kapcsolatos írásomnál elbeszélünk egymás mellett. Arra próbáltam volna rávilágítani, hogy ha valami nincs, akkor azzal egy profi sem tud mit kezdeni. Ha nincs piros, akkor nem fog tudni pipacsot festeni. Ha nincs 2,8 akkor nem fog tudni elmosott hátteret csinálni. Az már jó ha van, ha van piros, akkor nem a festék minősége fogja nagyrészt meghatározni a festmény minőségét. Ha van 2,8, akkor az már majdmindegy, hogy egy 50 éves optika van kéznél, vagy a legújabb fejlesztésű, a profi mindkettővel brilliánsat alkot. A fizikát azért senki nem tudja meghágni, ahhoz kellenek a technikai paraméterek.
Nagyon köszönöm a véleményeket, úgy látom sikerült egy kicsit felkavarnom az álló vizet vagy inkább újra elő jött az örök vita az "ember teszi a gépet vagy a gép az embert". Mivel foglalkozásomat tekintve pénzügyes vagyok most próbálok megoldást találni (-27%) hogy a beleférjek a 18-135 kit-be bár jobban örültem volna a 17-70 nek de azzal sajnos nem találtam kit-ben a k-30 ast. Mivel eddig filmes gépet használtam az utóbbi időben inkább azt sem ezért az utómunkálatokkal még egyáltalán nem foglalkoztam. Érdekelne hogy digitális esetén mit jelent a "utómunka" és hogy érdemes neki kezdeni a tanulásnak mindenképp szükség van rá vagy e nélkül is lehet jó képeket készíteni?
Persze, ezzel nehéz nem egyetérteni úgy általában. Gondolom azért neked elég jó szerkód van, vagy tévednék?
Én is azért javasoltam az 55-200-at, mert vannak bizonyos helyzetek, amelyeket nem lehet megoldani a 18-55-tel, de meg lehet oldani az 55-200-zal. Amikor megvettem a Tamron 18-200-at, akkor persze nagyon örültem és úgy képzeltem, hogy le sem fogom venni a gépről, és lesz egy superzoomom nagy szenzorral. Aztán csalódás lett, mert a korábbi Lumix bridge gépemnél sokkal életlenebb képeket csináltam vele, egyrészt a felbontása miatt, másrészt egyszerűen azért, mert nagy volt az AF hibaszázaléka. Ezért aztán a 18-55 volt a gépen szinte mindig, de néha előkerült tele gyanánt, a rövid végét nem használtam. És jó hogy volt, mert le tudtam fényképezni a mókust, meg a gémet, meg a cinkét. Aztán amikor megvettem a 18-135-öt, ami megbízhatóan éles képeket adott a képmező közepén, akkor örültem, hogy megszabadulok a Tamrontól.
Nem tudom egy fotónál mi az ideális körülmény. Én ideális körülmények között és semmilyen utómunkával nem tudtam volna megcsinálni. Más kérdés, hogy minek csinálnék olyat amit valaki már megcsinált. A fotózás szerves része az utómunka. Az nem szégyen, hanem elengedhetetlen feltétel.
Ha kék sárga festékem van eszembe sem jut vele pipacsmezőt festeni. Inkább elkezdem a kék sárga korszakomat.
De ha pipacsmezőt akarok festeni, nem azon fog múlni a kép értéke, hogy fulldrága szúper minőségű festékkel festettem, vagy csak én kevertem ki otthon valami sz@rból.
Nem vitatom, hogy lehet vele nagyon jó képet is készíteni, ideális körülmények között. Máté Bence is nagyot alkotott a bridge géppel, ideális körülmények között, és ki tudja mennyi utómunkával (a reklámoknak nem hiszek...).
A fotó elkészültében szerintem is a legnagyobb szerepet a fotós játsza, a technika csak kiszolgálja. Ahogy a festőt is a kellékei. Lehet valaki a világ legjobb festője, de ha csak kék és sárga festéke van, akkor nem fog piros pipacsmezőt festeni, csak pitypangos rétet.
Izlések és pofonok. Van akinek a jó obik okoznak örömöt, van akinek a jó képek. Sajnos a kettő között nincs egyenes összefüggés. Szerintem 55-200-al is lehet nemzetközi fotópályázatot nyerni. Ahogy egy neves természetfotósunk egy ultra zummos kompakttal is meglehetősen profi képeket csinált. Szerintem egy jó fotós bármilyen felszereléssel jó fotót csinál. Szerintem a fotó nem a technikáról szól, az csak egy eszköz. Ahogy a grafika sem a ceruzáról szól, a festészet sem a festékről. Ahogy szar ceruzával is lehet jó képet rajzolni, ha tehetséges valaki, és még folytathatnám a párhuzamokat...Sajnos a tehetséget a technika nem pótolja, de a tehetség pótolhatja a technikát.
Nekem az 55-200 kétszer okozott frenetikus örömet. Amikor megvettem, meg amikor eladtam. A Chinon 135/2,8-as manuál obit sokkal többre értékeltem, meg a Jupiter 135/3,5-öt is.
Hanem 18-135-el veszed én megvenném 55-200-is. Könnyen el lehet adni, ha mégsem kell. Azért lehet vele szép képeket készíteni. És így tényleg meg tudod majd ítélni, hogy Kell vagy nem. Egy szerethető obi.
Köszönöm a tanácsokat, még azon gondolkodtam el hogy mit érdemesebb venni egy sima 18-55 +50-200 párost vagy inkább egy 18-55 WR-t ha úgysem használom ki a 50-200 ast.
Én másfél évig éldegéltem a K-x + 18-55 + Tamron 18-200 kombinációval, ami árban 2011-ben 150e forint volt. A Tamron nagyon ritkán került elő. Nem mintha én lennék a zsinórmérték, csak "szíves információ gyanánt."
