Postagalamb-ászat van,volt lesz!
Postagalamb-ászat történelem A-tól Z-ig.
Örülnék ha mások is gazdagítanák az oldalt,
akár egy régi történettel,képpel,újság cikekkel......
„Kotymán Imre neve fogalommá vált. Eredményeinek töretlen mivolta példa nélküli a 100 éves magyar postagalamb-történelem távlatában.” (Száraz Gy.)
Galambász pályafutása a kezdetektől a csúcsig
Már az 50-es évek elején, általános iskolás korában – Szentesen - is voltak postagalambjai. Középiskolás korában érdeklődése más sportok felé fordult és a galambok árván maradtak a szülői ház padlásán. 1964-ben lett ismét egyesületi tag. Munkahelyi főnöke a vidéki kiszállások alkalmával magával vitte postagalambászokhoz, így lassan ismét „megfertőződött”. Ezúttal első galambjait az egri Balogh Kálmántól kapta, de vásárolt galambokat a kalocsai Pirisi Gyulától is. Kezdeti eredményei szerények voltak.
Pályafutásában döntő fordulatot az Anker Alfonzzal és Ujházi Péterrel kialakított kapcsolat jelentette. Előbbivel 1967-ben kezdett levelezni, utóbbit 1968-ban személyesen kereste föl. A látogatás galambvásárláshoz vezetett, így 1968 végén rendelkezett 3-4 Fabry tenyészpárral, melyek 1969 tavaszán, a szentesi padláson kezdték meg egy nagy versenygeneráció „gyártását”.
A legjelentősebb négy Fábry madár és származása:
80 kcsh.
Apja: Belg. 58-1005218 kh. (Cron x Margaret)
Anyja: Belg. 62-1002631 kkt. (L’Aiglon x Belg. 59-1005216 kt.)
824 kkt.
Apja: B12-52-61-201 skh. (Belg. 58-1005218 kh. x Belg. 57-1005836 skt.)
Anyja: Belg. 66-1006456 skt. (Mosquito x Exelence)
651 kcsh.
Apja: 0787-62-307 kh. Király Lászlótól (B14-3-59-95 kh. x Belg. 55-1007108 kt.)
Anyja: 0787-62-297 kcst. Király Lászlótól (B14-3-59-121 skh. x B14-3-59-124 kktat.)
719 kt.
Apja: 1430-65-568 kh. (DEMIL B14-3-58-140 kh. x Belg. 62-1002631 kkt.)
Anyja: 1430-65-582 fat. (1430-63-317 kh. x 1430-64-405 fat.)
(Saját megjegyzésem, hogy az anyai oldalon a színeknél vagy elírás történt vagy az apaság lehet kérdéses a színöröklődés szabályai miatt. De ez áll az irodalomban. - Krétás)
1969-ben költözött Csongrádra, ekkor építette kétszintes házának padlásán azt a kétrészes dúcot melyben a következő évtől elindult egy fantasztikus sorozat. Ide már csak az 1969-es fiatalok kerültek, majd a harmadik keltés után a négy tenyészpár is. A régi állományt teljesen fölszámolta. 1970-ben 14 egyévessel indul a szezonnak.
„Csupa egyévessel versenyezte végig a teljes versenyprogramot és nagyon erős mezőnyben kerületi 2. lett az összesített bajnokságban. Egyetlen éven felüli madár nélkül! Pedig ha a versenyek kilométerátlagait a versenynapok dátumaival összevetjük, elmondhatjuk, hogy kemény követelmények voltak.” (Anker)
A Fabry-k mellé 1969-ben kezdte meg a Marcel Desmet madarak beszerzését. Ankertól jött a 1047 kt. és 1049 kt. (Füles x Mongol), Ujházitól a 129 kkh. 1970-ben Ankertól a 1237 kkt. (Marcel x Milleken) Ujházitól a 1047 kkh. és a 1048 kkt. majd ugyanebben az évben a jászberényi Szentirmay Szabolcstól eredeti Fulgoni szülőktől hozott fiatalokat. 1973 tavaszán a Fabry, Marcel Desmet (Fulgoni) vérvonal mellé beállított egy Symons tenyészpárt. A tojó a pécsi Albrecht Istvántól, a hím a soltvadkerti Kovács Lajostól származott. Ez lett a híres 690 x 443 pár!
3501-71-690 kh. (1972 évi)
Apja: Belg. 71-4015440 kh. (Dief x Kamilla) Cornel Symonstól – Jef Symons testvére
Anyja: Belg. 71-4015421 kt. (Jonge Louis x Belg. 66-4607618 - Desmet-Matthijs tojó)
1026-72-443 kt.
Apja: Sátán B5-30-60-565 kh (Pol x Nele)
Anyja: 1026-70-367 kt. (Sátán fia x Fabry-Delbar tojó)
A Symons pár utódai rendíthetetlen pillérei lettek az állománynak. Versenyeken rendkívül szívósak, kitartóak, tenyésztésben bármivel történő keresztezésből megbízható utódokat adók. A Symons pár gyerekei több esetben csupán ülőkéről is repültek 7-8 kerületi helyezést! Mint például a 6844-73-293 kt és a 6844-73-294 kt.
293 kt.
294 kt.
A Symons csodapárat 1980-ban kölcsönkérte a holland Steven van Breemen, aki rövidesen megüzente, hogy küldene négy galambot és egy versenyórát a párért cserébe. Kotymán azt válaszolta: „Azonnal küldjék vissza a galambokat!”
1973-ban a híres hosszútávú belga bajnok Weyn állományából is hozott galambot. A sikerek évei alatt sem szűnt meg a kapcsolata a „forrásokkal”, így Ujházitól továbbra is évente 2-3 madár érkezett a dúcba. A Fabry vonalat 1975-ben a Belg. 66-100645 Mosquito-lánnyal egészítette ki.
Kotymán Imre kezében összpontosult génbank, nagy biztonságot és hosszabb kísérletezési időt biztosított más dúcokkal szemben, de ezek birtokában sem bízta magát csupán a szerencsére. Hitvallása volt, hogy az elégedett tenyésztő hamar a lejtőn találja magát.
A nagy sorozat:
1970. kerületi 2.
1971. kerületi 31.
1972. kerületi 1.
1973. kerületi 1.
1974. kerületi 1.
1975. kerületi 1. (165 kosárba tett galambból 90 helyezve, 72 x 10%-ban.)
1976. kerületi 1.
1977. kerületi 1. (134 kosárba tett galambból 101 helyezve.)
1978. kerületi 1. (A második csapata kerületi 3.)
1979. kerületi 1.
1980. kerületi 1.
1981. kerületi 2.
1982. kerületi 4.
Legkiemelkedőbb országos egyéni eredményeiből:
1974. Neusterlitz országos 1. és 4.
1975. Berlin országos 3.
1975. Grozow országos 2.
1976. Berlin országos 1. és 4.
1976 Teplice országos 9.
A feltűnően sikeres embereket előbb-utóbb kikezdik. Ő sem úszta meg. 1978-ban azt nyilatkozta: Nem készül bajnokságának megvédésére, mert elege van a rosszindulatú hangokból. Hosszú ideje van az élen és ez sok irigységet szült. Ezért a remek eredmények már inkább bosszúságot okoznak, mint örömet.
A dúc
Nélkülözött minden luxust. Két részes padlásdúc, északra néző kijárókkal, szigeteletlen tetőcseréppel, salakbeton padlóval. A kedvezőtlen fekvés ellenére a dúc száraz és levegős volt. A kijárók az év minden szakában (versenynapokat kivéve) éjjel-nappal nyitva voltak. A tenyész- és versenygalambok közös helyiségben (4 x 2,5 m) voltak elhelyezve, részükre 28 tágas fészekfülkével. Ezekből a dúcnak mind a négy oldalára jutott, eltérő darabszámban. Az állománylétszám 1973-ig kb. 60-70 db volt a fiatalokkal együtt, utána 100-110 db átteleltetett galambra ugrott, mely a korábbihoz képest zsúfoltságot eredményezett.
„Első alkalommal számomra szokatlan volt, amit láttam. Nem fogadott pedáns rend, sem tágas, világos dúc, amelyben agyongondozott, kezes galambok nyugodtan pihennek fészekfülkéjük ülődeszkáján.” (Tamás I.)
„Kotymán sporttárs az ország ma messze legerősebb versenyzője évente egyszer takarít, hallottuk valahol. Ez sokakat fellelkesített. Ezért megjegyzem, hogy Kotymán Imre azért takarít évente egyszer, mert a trágyát csak lakásán keresztül viheti le és ettől a felesége nem kellően lelkesül... Galambjai tökéletesen egészségesek, hiszen különben azonnal vége lenne nagyszerű sorozatának. Így a kiürülő trágyában nincsenek kórokozók, az nem fertőz vissza. A tenyésztők 95 százalékánál nem ez a helyzet.” (Anker)
Összbenyomás a galambokról
Az állomány jelentős része kemény, szívós, harcedzett típust mutatott. Közepesnél nagyobbak, hosszú szárnyúak voltak. A Fabry-k is inkább szikár, V alakú testformával és nem a szépen gömbölyödő, selymes tollú típussal, amilyenek sok más dúcban voltak. A galambok izomzata nem nagy tömegű, de igen elasztikus, rugalmas. Kotymán a közepesen mély mellcsontot kedvelte, véleménye szerint a sorozatterheléseket ezek a galambok jobban tűrik, mint a lapos galambok. A szemek általában barna, sárgásbarna, ritkán üvegszemek voltak. A galambok nem voltak kezesek, de vadak sem. Télen kevés időt töltött a dúcban, alapos ellenőrzésre, napi kézbevételre csak a versenyszezon alatt fordított időt.
A versenyzési módszer
Természetes módszerrel röptetett. A galambok az első költés mindkét fiatalját fölnevelték, utána csak egyet-egyet. Különleges felkészítést, trükköket nem alkalmazott. Gyakran előfordult, hogy egyéves tojókkal melyeknek nem jutott sem pár, sem fészekfülke igen szép eredményeket ért el. Az évesek is a külföldi utakat repülték, mivel a csongrádi egyesület nem tartott párhuzamosan belföldi utakat.
A tenyészgalambok (a versenyzőkkel közös dúcrészben) február elején kezdték a költést, de a versenyzők csak március második felében kerültek párba. Tréning utaknál a fokozatosság elvét vallotta, egyénileg 10-20-40-100 km-re küldte őket. A gyűjtés napján kondíció, vitalitás alapján válogatta a csapatba a galambokat. A 15-ös csapatba már hét közben 20 db-ot „jelölt”, melyek esténként – a közös etetésen felül – sötétedésnél fészeketetőben kedvenc magvakat, főként kendermagot kaptak. Ez a sötétedéskori etetés azt célozta, hogy a szülők ezt már ne etessék át a fiataloknak. Az útról hazatérő madár ugyancsak fészekben kapta a takarmányt.
A fészekállapotnál csak a pattogó tojást és a 6 napos fiatal közötti pépelési szakaszt tartotta kedvezőtlennek. A kétéves galamboknak már minden terhelést bírniuk kellett, hétről-hétre kosárba kerültek.
Az eredményes szereplés sarokkövei
Megfelelő állományból beszerzett tenyészanyag, szigorú szelekció és tökéletes takarmányozás, egészég! Állománya kialakításánál és fejlesztésénél olyan galambok beszerzésére törekedett, melyek családjaiban sűrűn fordultak elő nagyteljesítményű egyedek. „Nem tudta az Anker és Ujházi mesterduó, hogy milyen szellemet engedtek útjára, amikor Imrét a szárnyaik alá vették.” (Száraz Gy.) „Maximális jóindulattal és segítőkészséggel voltak irányomban!” – mondta róluk Kotymán.
A „Milyen tenyésztési elveket követ?” kérdésre az alábbi választ adta 1978-ban:
„A tenyésztőre van bízva, hogy minek tulajdonít nagy jelentőséget és mit, milyen minőségben folytat tovább. Én rengeteget adok a származásra!!! Arra törekszem, hogy az ősök közt minél több NAGYTELJESÍTMÉNYŰ legyen. A párosításoknál a szülő-unoka párosítás már végeredmény, ez a legnagyobb rokonsági fok. De keresztezem is.”
A párokat „papíron”, származási alapon tervezte meg, küllem vagy típus közben nem érdekelte. Tapasztalat szerint a Fabry-k unokatestvér szintig jól tűrték a rokontenyésztést. Nagyszerű versenygalambokat kapott ilyen variációkból. Viszont ezek a galambok akár Desmet-tel akár Symons-sal keresztezve, gyengébb teljesítményű utódokat adtak. A Desmet nagyszerűen ment a Fulgoni-hoz. Jobb volt a tapasztalata a Desmet-Symons keresztezéssel. A származások nyilvántartásában rendkívül alapos volt. Az állandó fejlődés érdekében szükségesnek vélte minden évben 1-2 új szerzemény bevonását a tenyésztésbe, persze kiváló ősöktől.
Szelekció terén vasszigor jellemezte. A fiatalok nem repültek, csak egyévesen, teljesen kivedlett állapotban. Már 1970-ben 50%-os eredmény elérését követelte (éves) galambjaitól. Az éveseknek általában egyharmada veszett el a versenyutak során. Az idősebb galambokból 1976-1977-ben nem volt vesztesége. A benevezett 40-ből csak 23-at mozgatott!!!
„1977-ben a tréning utak idején katona voltam, sporttársaim már Budapestről röptettek. 10 napon volt az első mosonmagyaróvári versenyig. 10-20-40-80 km-es távolságról röptettem galambjaimat s ezután jött a verseny. Ezt csináltam máskor is, csak nem 2 naponként, hanem nagyobb szünetekkel.” (Kotymán I.)
Minden évben igyekezett valami újat kipróbálni takarmányozásban is. Egyetlen évben sem etette ugyanazt. Rendre módosított az arányokon. 1974-ben pl. a versenyidőszakban egy szem kukoricát sem ettek galambjai. Versenyidényben háromszor etetett, kétszer közös etetőben, a harmadszor villanyfénynél fészekben (lásd korábban). A takarmányt sosem „dekázta”, a galambok annyit ettek amennyit kívántak. Nyáron mindig maradt az etetőben a kevésbé kedvelt magvakból. Nem volt híve a mezőztetésnek, de meggátolni nem tudta. Télen egyszer etetett, villanyfénynél. Vitaminokat ivóvízben adta, általában a könnyen hozzáférhetőket, mint Philasol-Combi. Galambjai a folyamatos kijárás mellett sokat mozogtak, télen is szívesen repültek. Ősszel, szép idő esetén, néhány szombaton és vasárnap egész napra kizárta őket.
Néhány eredményes galamb a nagy időkből
6844-69-111 kkh.(10.000 dkm felett)
80 kcsh x 824 skt Fárby pártól
6844-69-122 kh. (16.000 dkm felett)
80 kcsh x 824 Fabry pártól
6844-69-129 kkh. (Rendkívül megbízható versenyző)
Ujházi Péter gyűrűzte, Belg. 68-320077 orig. Marcel Desmet x 170 Fulgoni
6844-72-235 kkt. (1975-ben mindhárom országos úton az élben helyezve!)
(Összeállításom elkészítésénél felhasználtam Tamás István -1976. Hunyadvári Árpád -1978. , Száraz György -1981. évi írásait, a Délkerület évkönyveit valamint Anker Alfonz írásait és jegyzeteit. - Krétás)
Sajnos!!! A lapon szereplő két cikk mindkettőjére igaz az állításom mert Molnár sporttársak nem volt alkalmam megismerni emezt meg látom eleget!!!! A világ szégyene volt hogy az olimpiai kiállított galambok mellet árult!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
üdv mindenkinek ! Keresek egy hosszú évek óta rokontenyésztett és totál özvegy módszerben röptetett állományt, ami kiemelkedő eredményeket is produkál ! Tud valaki segíteni ?
Frici ! A karácsonyra való tekintettel függesszük fel eszmecserénket . Addig is rápihenhetsz egy kicsit a válaszokra . Minden kedves fórumozónak békés karácsonyt és eredményekben gazdag boldog új évet kívánok , természetesen neked és kedves családodnak is .
Sikerült a fiatalok utolsó versenyének a begyűjtését kiszedned,ami a lehető legritkábban van.Több egyesület nem vett részt,3 egyesületből átvitték a szomszéd egyesületbe a galambokat stb.
A megtett km ezen jóval kevesebb ,mint egy átlagos normál versenye,ahol minden egyesület részt vesz.
De írok Neked egy kört az egyik autónak, aztán bogarászhatod a km-eket!
Szombathely-Körmend-Zalaegerszeg (itt 2 egyesület is van némi helyi km-rel)-Nagykanizsa-Keszthely-Devecser-Jánosháza-Celldömölk.
Ez az egyik autó köre,számolhatsz, hogy Ti ennyi km-ből meddig értek el!
A Dél-Tisza Versenykerület külföldi csapatbajnokságát több éven át dr. Elefánti György - 6900 Makó, Hold u. 22. sz., tel.: 62/211-876 - 55 éves állatorvos nyerte. Tapasztalatairól faggatom.
Mikor kezdtél postagalambokkal foglalkozni és mióta vannak kiemelkedő eredményeid?
Ha jól emlékszem, 12 éves koromban titokban kezdtem galambokat tartani, mert apám - aki szintén gyerekkorban kezdte és nála a tanulás rovására ment - hevesen ellenezte.
1970-ben az egyetem elvégzése után kezdtem ismét galambászni. 1974-ben már I. osztályú versenyző voltam, de 1975-ben szinte egyik óráról a másikra abbahagytam és egészen 1989-ig csak a gyerekeimmel töltöttem a szabadidőmet. A fiamnak én voltam a sakkedzője, a lányomat pedig rendszeresen én hordtam be Apátfalváról Makóra és Szegedre nyelvórákra. Felszámolt állományom krémjét apámnak ajándékoztam, aki aztán ezek utódaival Szentesen sokáig nem akadt legyőzőre. Az Anker-tól vásárolt Bonte Zachten nevű tojómra az apátfalvi Vári László kiváló állományt épített. 1989-ben aztán apám is felszámolta az állományt és én nosztalgiából elhoztam tőle 10 db-ot a régi vérvonalakból. Ekkor sajna újból beindult a vezérhangya és azóta benne vagyok nyakig. 1992. decemberében volt egy infarktusom, de a sürgős szívműtétemet '93 őszére halasztottam, mert mindenképpen be akartam fejezni a magamnak előírt évi tenyésztési és versenyzési programot. Ebben az évben már a kerületi bajnokság közelében jártam, mert csapataim a kerület 4., 6., 30. és 55. helyen végeztek. Enyém volt ebben az évben a kerület champion I. hímje, az 5990 kkcsh. Ugyanez a hím a kerületben az "Év galambja" kategóriában I. és országos V. A "First Lady" nevű tojóm az év legjobb évese lett az országban, úgy hogy a 7 helyezéséből 4-et 600 km feletti utakon szerzett és Magdeburgból (920 km) a "C" zóna V. díját elhozta. 1994. aztán meghozta az igazi sikert. Megnyertem a kerületi bajnokságot betli úttal és betli út nélkül. Az már csak hab volt a tortán, hogy a kerület II. csapata is az enyém lett. A totál befutós 9 utas bajnokság értékét csak növelte, hogy az én galambjaimnak csak 8 útja volt beszámítva (egy út kiesett) és így is 162 ponttal előztem meg az utánam következőt. Ezen kívül sikerült megnyerni a hosszú távú bajnokságot és a "Tisza Kupát" is. Az egy út eldobása ellenére enyém a kerület I. championja, a 6032 kcsh, "aki" egyben a kerület I. és az ország III. hosszú távú sportgalambja. Ismét az enyém volt a kerület legjobb évese, a 7779 kkh, amely országos V. lett. '95-ben a külföldi versenyeken ismét megnyertem minden bajnokságot és átvettem a vezetést a kerületi "Elit Klub"-ban. Négy champion tojóm és három champion hímem lett. Nagyon örültem a négy kerület viszonylatában megrendezett - két Teplicéből és Magdeburgból álló - hosszú távú bajnokságnak, amelyet szintén megnyertem. Olyan nagyágyúk előtt, mint Steinmann István vagy Richter Béla. Ennek a rangját az adja meg, hogy átlagosan utanként több, mint 5.000 galamb vett részt a versenyeken.
1995-ben kiállításra nem vittem galambot, mert standardot elvből nem állítok ki, a sportkategóriában pedig azért maradtam távol, mert így próbáltam egyet nem értésemet kifejezésre juttatni azzal a coefficiens számítással szemben, amely hosszú távnál sem veszi figyelembe a megtett távolságot. Tehát ugyanaz az értéke egy 1.000 km-ről megszerzett I. díjnak, mint egy 501 km-ről szerzettnek. Mindkét galambot hosszú távúnak nevezik. Ez szerintem kőkemény tenyésztéspolitikai döntés, amely felháborító és felmérhetetlenül káros, mert rettenetesen kontraszelektív hatású a valóban hosszú távú galambokra nézve.
Milyen származású galambokkal éred el ezeket a kiváló eredményeket?
Jelenleg kb. 11 olyan galambom van, amelyeket tenyészgalambnak mernék nevezni. Az én felfogásom szerint ugyanis egy galamb attól nem lesz tenyészgalamb, hogy betesszük a tenyészdúcba. Akkor válik azzá, amikor használható utódokat produkál. 1-1 tenyészgalambot kb. 30-40 db hasonló származású társa közül válogattam ki, az utódok magam módján való tesztelésével. A következő galambok maradtak fenn a rostán: 88 4039 kt Országh-Gáspár-tól (45% D-Mathijs, 50% De Baere, 5% Aarden), 88 4008 vtah Országh-Gáspártól (75% De Baere, 25% D-Mathijs), 89 4791 kktah Országh-Gáspártól (75% De Baere, 25% Aarden), 89 4112 és 4113 kkh-k (fészektestvérek) Guzsik Gábortól (25% D-Mathijs, 37,5% Janssen, 25% Hermes, 12,5% Stichelbaut), 89 4045 kh Guzsik Gábortól (telivér Vermota), 91 5921 kkcsh Barcza Bélától (75% Barcza, 25% Aarden), 91 5932 kcst Barcza Bélától (telivér Barcza), 90 5045 kh Jakab Sándortól (telivér Nyakasféle Norbert Norman), 92 4670 kkt Csordás Károlytól, 94 0042 kkh Süveges Andrástól. A felsorolt galambok ősei között a 2. és 3. ősi sorban olyan közismert galambok vannak, mint a Schone Kleine, Klare 2, Szilaj Klare, Dikke Zwarte, Crayonné, Plastron-60, Extra Rappe. Achtje, Genaide, Valere 1., Barcza Béla 37-es kkh-je, Süveges András 4987-es kkh-je.
Mit tudsz mondani a galambok elhelyezéséről, a dúcokról?
Sajnos ezzel nem sok dicsekedni valóm van. A versenygalambok négyrekeszes dúcban vannak, ami tulajdonképpen nem más, mint egy földszintes, eredetileg más célra készült melléképület betonpadozattal. A dúcok elejét drótháló borítja. Később csináltam két, pozdorja lemezből készült, fiatalok elhelyezésére szolgáló bódét, betongerendákra ráhelyezve. Ezeknek az eleje is drótháló. Utoljára egy északi fekvésű melléképület egy része lett kialakítva tenyészdúcnak. Ez is betonpadozatú, nyirkos és hideg. A dúcok takarítása nem mondható erősségemnek. Legföljebb havonta egyszer takarítok. Fióka nevelés idején a fészkeket gyakrabban.
Úgy hallottam, hogy elég sajátos a versenyzési és szelektálás/ módszered. Mondj nekünk erről is valamit!
Igen, ezt már egy cikkben leírtam. Én másokkal ellentétben nem a galambok tulajdonosát tartom döntő tényezőnek a versenyeredmények létrejöttében, hanem a galambot. Gondolja csak végig a Kedves Olvasó mondjuk az elmúlt 20 évet! Fusson végig a régi nagy bajnokok névsorán és azt fogja tapasztalni, hogy döntő többségük jelenleg nagyon is átlagos versenyző. Vajon mi ennek az oka? Talán elbutultak, vagy egyik évről a másikra elfelejtették a siker létrejöttének "titkát"? Vagy esetleg abban az időben sem tudtak többet vagy mást, mint a többiek? Szerintem egész egyszerűen jobbak voltak a galambjaik, mint a vetélytársaiké. Azt hiszem, nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy azért estek vissza, mert képtelenek voltak olyan minőségű galambokat tenyészteni, mint fénykorukban. Ezért szoktam gyakran hangoztatni, hogy a versenyzőket a galambjaik teszik naggyá, számos esetben anélkül, hogy tehetnének róla. Az elmondottakból pedig az a következtetésem, hogy döntően a tenyésztésre kell koncentrálni. A tenyésztés során pedig tisztán kell látni, hogy a zseniális versenyző éppen olyan ritka, mint az emberek között. Éppen ezért az állományok hanyatlása sok esetben akkor indul meg, ha csökken a szelekciós nyomás. Ez azonban az eredményekben, illetve azok halványulá-sában csak évek múlva szokott jelentkezni. Ezen meggondolások alapján alakítottam ki a magam módszerét, melynek lényege az embertelenül kemény szelekció már két hónapos kortól. Egyébként természetes kímélős módszerrel versenyzem. A versenyzők 1 fiatalt nevelnek, amit 19-21 napos korban leválasztok. Igyekszem olyan szigorúan szelektálni, mint példaképem Pol Bostyn és olyan keményen röptetni a fiatalokat, mint Norbert Norman.
Az évkönyveket tanulmányozva úgy látom, hogy a belföldi versenyeken és a fiatalok versenyén nincsenek eredményeid. Mi ennek az oka ?
Ez pontosan így van és ennek magyarázata valószínűleg az én teljesítménycentrikus, maximalista hozzáállásomban keresendő. Én úgy hiszem, hogy egy normális - nem katasztrófa - 600 km körüli út megválasztja a galambokat. Valószínű, hogy 600 km alatt még komoly hibákat is ellensúlyozhat a hazatérési vágy, de 600 km körül vagy afelett ez már nem elég. És én az ilyen szervezetű galambokat keresem. Éppen ezért a belföldi versenyekre nagyon kevés galambot küldök és ezeket sem stoppolom. A mozgatott 80-90 versenyzőmből ugyanis utanként 60-at külföldre pakolok. A belföldi versenyek számomra érdektelenek. Az első és második kelésű fiatalokat már az öregek versenyén igyekszem elküldeni 600 kilométerre. A fiatalok röptetése kizárólag szelekciós célból történik, ezért ilyenkor örülök a nehéz utaknak. A fiataloktól csak azt várom el, hogy ne túlságosan megkésve jöjjenek haza egy 600 km-es útról. Mert az a megfigyelésem, hogy sokszor azok lesznek 2 évesen a legjobb versenyzőim, amelyek fiatalon közepesek voltak. Az éves galambokkal végigversenyzem a külföldi programot, de még itt sem várok el tőlük helyezéseket, csak időbeni hazatérést. Kétévesen aztán a tojónál 4, hímeknél az 5 helyezés 10%-on belül a megmaradás feltétele.
A takarmányozás hagyományos, vagy itt is van eltérés a megszokottól?
Nem tudom, hogy mit nevezhetünk megszokottnak, de én január közepétől március 15-ig tisztán árpát etetek és a legrosszabb időben is naponta kétszer kihajtom a galambokat. Ilyenkor annyit repülnek, amennyi nekik jólesik. Ez napi 2-4 órát szokott kitenni. Ebben az időszakban a galambok általában elég fittek és kissé szikárak. Március közepétől aztán teszek a keverékbe kukoricát, borsót, kölest, búzát és napraforgót. Árpát majd csak a következő januárban kapnak. A versenyek alatt kétféle takarmányt etetek. A verseny napján szombaton, vasárnap és hétfőn: 2 mérő kukorica, 2 borsó, 2 köles, 1 búza és 6 napraforgó. Kedd, szerda és csütörtök nincs borsó!!, viszont az előbb leírt keverékhez teszek 1 mérő fénymagot és ad libitum kendermagot. Nagyon vulgárisan azt szoktam mondani, hogy a galambnak a borsó ugyanaz, mint nekünk a hús. És én a fáradt galamboknak megadom a lehetőséget, hogy húst is egyenek. Borzasztó nagy hiba viszont, ha a galambok a szállítóketrecben borsót vagy bükkönyt esznek. Ezek megemésztéséhez ugyanis nagyon sok vizet kíván a szervezet. A napraforgót és az olajos magvakat a verseny előtt és a szállítóketrecben azért kedvelem, mert a szervezetbe való beépülésük során víz szabadul fel. A takarmányt nem adagolom a galambjaimnak - erre időm sincs - lehetőséget adok nekik viszont, hogy abból a magféleségből, amely éppen abban az időben jobban ízlik nekik, étvágy szerint ehessenek.
Állatorvos vagy, ezért fokozottan érdekelne, hogy milyen gyógyszereket, oltóanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat használsz?
Januárban Tetramisollal féregtele-nítek (10 testsúlykilogram/2 g ivóvízben feloldva). Ajánlatos az adagolás pontos betartása, mert többszörös túladagolása mérgezési tüneteket idézhet elő. Február közepén Phylapesttel vakcinázok. Fokozható a védettség egy február végén elvégzett Phylavac itatással. Március 10-e körül 5 napos itatás BAYCOX-al 1 ml/1 liter ivóvíz adagolásban. Március 15-én párosítás. Letojás után 5 napos kezelés RIGEDAZOL-lal (1 g/1 liter ivóvíz), majd 2 napos kezelés Gerovit-tal (5 galamb) 1 kapszula ivóvízben feloldva naponta. 1 hét szünet után 5 napos kezelés NORFLOX 200-al (0,5 ml/1 liter ivóvíz) légzőszervi megbetegedések és salmonellózis ellen. Utána ismét 2 napig GEROVIT. Az első külföldi verseny előtt 1 héttel, szombati napon kezdem meg a versenyzőkkel azt a kúrát, amely szakmai körökben is vegyes érzelmeket vált ki. Előre bocsátom, hogy ezt a rendszert azért voltam kénytelen ilyen módon bevezetni, mert a Dél-Tiszában a mai napig a szállító ketrecekben a galambok alá szórjuk a takarmányt. Hogy ettől libabőrös a szakember háta? Hát igen. Az egyértelmű, hogy a galambok keresztül-kasul fertőzik egymást. Fel kell tehát feltételeznem, hogy a versenyzőm a szállítási és versenyzési stress miatt csökkent ellenálló képességgel és addig még ismeretlen immunbiológiai tulajdonságokkal rendelkező kórokozó törzsekkel fertőzve érkezik haza. Úgy gondolom, hogy a trichomoniázisra, a coccidiózisra, a mycoplasmózisra és egyéb légzőszervi megbetegedésekre, valamint a paratífuszra kell elsősorban koncentrálni. Ennek megfelelően használok Rigedazolt (ugyanez az Anidazol és a Dimetridazol), Baycox-ot, Norflox 200-at és Linco-Spectin pulvist utasítás szerinti adagolásban ivóvízben oldva. A versenyről hazatérő galambokat mindig gyógyszeres vízzel várom és ezt 3 napig kapják. A gyógyszerek egymás utániságát úgy állítom össze, hogy a Norflox 200 és a Linco-Spectin ne egymás után következzék. Tehát pl.: Rigedazol -Norflox 200 - Baycox - Linco-Spectin.
Óriási problémát jelent, hogy szinte senki nincs tisztában az antibiotikumok használatának szabályaival. Az alapszabály a következő: sohasem szabad a gyógyszert kisebb adagban használni, mint ahogyan azt a használati utasítás előírja és a kezelést legalább 3 napig kell folytatni. Ellenkező esetben a kórokozók kisebb-nagyobb hányada túléli a kezelést és a túlélők elszaporodásával kialakul az alkalmazott gyógyszerrel szembenálló törzs. Az a legfőbb probléma, hogy ezzel a rezisztens törzzsel az aláetetés során azok a galambok is befertőződnek, amelyeket szakszerűen gyógyszereznek. E kis kitérő után folytatom a kúra elmondását. Hétfőn este minden olyan galamb, amelyet pakolni szándékozom, egy fokhagymaolaj kapszulát kap, mégpedig búzacsíra olajjal dúsí-tottat, melynek jelentős az E vitamin tartalma. Itt ismét kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni, mert kevesen tudják, hogy az E vitaminnak a szaporodásban játszott döntő szerepe mellett többek között van egy olyan hatása is, hogy optimális jelenléte esetén később alakul ki a fáradtság és az izmok lemerevedése. Ezenkívül, az egyik legfontosabb antioxidáns. Vigyázni kell azonban, nehogy túladagoljuk, mert a zsírban oldódó vitaminok túladagolásakor súlyos mellékhatások jelentkezhetnek. Folytatva a kúrát: kedden és szerdán Gerovit kapszulát (5 galamb/kapszula/nap) oldok fel ivóvízben és ezt kapják'a versenyzők. Csütörtök tiszta víz. Persze, hogyha vasárnap van a verseny, akkor az egész program 1 nappal tolódik. Ilyen módon a versenyidőszak alatt minden gyógyszerre kétszer kerül sor 4 hetenként. A versenyek végeztével aztán - kivéve a nagyvedlést, amikor vitaminozok -a következő év elejéig, hacsak nem kényszerülök rá, mellőzöm a gyógyszereket. A közönséges konyhasóból, kőporból, Natural grittből, Kondi-fix minerálból, Röptéből és Zeolitből álló saját összeállítású ásványi keverék mindig előttük áll. Galambjaim egyébként 1990 óta ugyanezeket a gyógyszereket, vitaminokat és takarmányt kapják, de az eredmény csak az állomány minőségének feljavulása után jelentkezett.
Milyen elveket követsz a tenyésztésben?
El kell mondanom, - és ezt nem szoktam véka alá rejteni - hogy megrögzött ellensége vagyok a postagalambok kézből való megítélésének. Mert órákat, sőt napokat lehet beszélni az általunk kitapogatott izomzat minőségéről, a szemről, a felkarcsontról, a szárnytollakról, a farokkötésről, a nyitottságról vagy zártságról, a mellcsontról stb., de ez az én megközelítésemben csak arra jó, hogy 1-2 pohár bor mellett a többi galambász között úgy érezze az ember, hogy istentelen nagy koponya és csalhatatlan szakértője ennek a fajtának. Jó érzés, nem mondom és szinte minden galambász legkedvesebb gyermekeként dédelgeti magában ezt a "szakértelmet". Ha viszont a cél a jó eredmények elérése, akkor az előbbieknek semmi értelme.
A postagalambokon kívül 30 éve tenyésztek különböző fajtájú kutyákat és ezzel kapcsolatban sokszor borzongva gondolok a kutyatenyésztők által világra hívott szörnyszülött fajtákra. Arra, hogy ezek az elméleteket összeeszkábáló szuper szakértők az általuk megállapított küllemi hibák tömkelege miatt kiselejteznék a farkasok, gepárdok, tigrisek legnagyobb részét. Az persze mit sem számítana, hogy egy ilyen küllemi hibás farkas minden további nélkül lefut 50-60 kilométert egy éjszaka. Nem tudom, hogy pl. egy nyomorékká tenyésztett lejtős hátú - a standard leírás szerint hibátlan - német juhász kutya ezt mikor tudná utána csinálni. Pedig a németjuhász ilyen formájúra való tenyésztésének is megvan a maga teóriája, akár a postagalamb farokkötésének. Megfigyelhető, hogy egy-egy kiváló munkakutya fajta (pl. a puli) használhatóságának erős romlása, sokszor eredeti speciális tulajdonságainak teljes elvesztése mindig akkor következett be, amikor a tenyésztésben előtérbe került a standard.
Nálam két dolog miatt áll első helyen a tenyészthető állatfajták közül a postagalamb. Egyik a gyors generáció váltás, a másik, - a fontosabb -hogy szerintem a versenyeztetéssel tulajdonképpen szimuláljuk a természetben zajló szelekciót és ily módon az ott végbemenő evolúcióhoz hasonló folyamat egy kis szakaszának vagyunk az irányítói. Egy angol telivér tenyésztőnek például a nagyon lassú generációváltás miatt sokkal kisebbek a lehetőségei.
Én azt gondolom, hogy a postagalamb eredményességét három tényező határozza meg döntő mértékben:
1. A vele született tájékozódó képesség kvalitása.
2. A hazatérési vágy erőssége.
3. Az anyagcsere milyensége, típusa.
Ez utóbbinak számtalan összetevője van, de a summázata az, hogy meddig képes a galamb önmagát terhelni, illetve mikor következik be nála az izmok lemerevedése és a vér összetételének olyan fokú megváltozása, amely miatt az állat fizikailag és morálisan összeomlik. Tehát az anyagcsere típus határozza meg elsősorban a galambok távolságbírását.
Az általad elmondottak ellenére (?!) galambjaid csodálatos izomzattal, rendkívüli akaratot sugárzó szemekkel, nagyon finom bőségesen puderos tollazattal és ballonosságuk ellenére meglepően könnyű testsúllyal rendelkeznek.
Én viszont nem látok itt semmiféle ellentmondást. Abban viszont biztos vagyok, hogy ilyen küllemű galambokat még sok-sok ezret iehet találni ebben az országban, "csak" annyi a különbség, hogy ezek közül kevesen tudnak olyan teljesítményt nyújtani, mint az enyémek. Mint ahogyan olyan testalkatú - vagy annál is sokkal "szebb" - atléta is tízezrével van, mint Carl Lewis, de ezek közül csak ő volt képes az általunk is jól ismert különleges teljesítményekre. Ezt a plusz valamit azonban nem lehet kitapogatni, vagy a szemébe nézve megállapítani. Visszatérve a galambtenyésztésre: úgy gondolom, hogy egy állományban az igazi tenyésztési munka akkor kezdődhet el, ha már sikerült olyan egyedeket előállítani, amelyek sorozatban, több éven keresztül nyújtottak átlag fölötti teljesítményt. Eddig a pontig minden generáció teljesítmény alapján történő szigorú szelekciójával lehet eljutni. Innentől kezdve - és én most itt tartok - a cél a teljesítőképesség fenntartása mellett az állomány genotípusos egységesítése, vagyis a szakszerű rokontenyésztés, amely automatikusan egy, más törzsektől elkülöníthető, fenotípust fog teremteni.
Magyarra fordítva: azt szeretném megvalósítani, hogy néhány év múlva jó eredmények felmutatása mellett az állomány egésze valamilyen rokonságban legyen két galambommal. A 6032 kcsh-el és a "First Lady"-vel.
Befejezésül elmondom kedvenc teóriámat: Azt a hátrányt, hogy mi egy északnyugati irányból rendezett versenynél az ország legtávolabbi pontján fekszünk, én tulajdonképpen előnynek tekintem. Olyan megközelítésben, hogy a nagy távolság miatt nálunk sokkal keményebb a szelekció. Ezért aztán törvényszerűen itt teremnek a legszívósabb, legtökéletesebb szervezetű hosszú távú galambok. A hátrányosabb helyzet szükségszerűen életképesebb élőlényeket hoz létre. Többek között ezért kellene azon gondolkodni, hogy az ország délidélkeleti kerületei az erdélyi és vajdasági postagalambászokkal összefogva tudnának olyan szuper hosszú távú versenyeket rendezni északészaknyugati irányból, amelyek mindenkinek 900-1200 km-re lennének.
„Nem volnék igazságos, ha ama korszak nagy tenyésztői között nem Kajári Jánossal folytatnám a sort. Ez a nagyszerű, csendes, végtelenül szerény rákoskeresztúri tenyésztő már vagy 10 év óta valójában a legerősebb Pesten. Igaz, hogy a bajnokságban ma az egyik, holnap a másik előzi meg, de ő az, aki mindig ott van a legelső négy-öt között, a többiek cserélődnek. Galambjainak eredete az ún. „rákoskeresztúri-vér”, amely Kállai Ferenctől indult egyszer el és amellyel oly sok jó tenyésztő tette magát híressé. A galambok szépek, kezelésük egyenesen tökéletes és hogy ez az egyszerű, csendes Kajári tenyészteni is tud, arról az eredményei tanúskodnak.
Jó tenyésztő az, aki sok éven át fenn tudja magát tartani a díjlisták élén. Ez az, ami nem véletlen, amihez az ember tudására van szükség.” (Anker A.)
KAJÁRI JÁNOS
mesterversenyző
A Budapest I. kerület 1970 évi bajnoka Kajári János lett. Ebből az alkalomból kerestük fel a Mesterversenyzőt, hogy sikerekben gazdag tenyésztői munkájáról néhány gondolatban összefoglalót készítsünk.
Először talán az elmúlt 10 év eredményeiről. Ez idő alatt a kerületi bajnokságokban két alkalommal volt első, egyszer 5., négyszer 6., kétszer 7., egyszer 9. és 10. A B-6 egyesületben 1961. és 1962 évben második, azt követően minden évben bajnok. A kerületi sampionversenyek során 14 díjat, az egyesületi sampion díjak közül pedig 20 díj tulajdonosa lett. A fiatalok versenyében háromszor volt csapatelső. A kerületi kiállításokról 14, az egyesületi kiállításokról 17 díjat hozott el. Két alkalommal nyert galambja első díjat az országos kiállításon, egyszer pedig másodikat. Minden spartakiádon szerepelt galambja, háromszor pedig olimpikon is volt Kajári-galamb.
Ezek után első kérdésünk: hogyan indult?
Postagalambtenyésztői pályafutásomat hivatalosan 1952-ben kezdtem. ezt megelőzően jó néhány évet rendszeresen röpgalambokkal foglalkoztam. E témát azért említem meg, mert ezek az évek voltak a galambászatban az „inas” éveim és az itt szerzett tapasztalataimat hoztam át a postagalambászatba.
Lényeges ez azért, mert ebben az időben tapasztaltam ki egyes egyedek tulajdonságait, viselkedését, reagáló ösztönösségét, valamint betegségek felismerését, azok gyógyítását, a szükséges takarmány összetételét szb. és minden apróságot ami a galambtenyésztéssel kapcsolatos.
A leglényegesebb talán az, hogy inkább kevesebb, de kiváló származású egyedekkel kell kezdeni. Bármilyen fajtáról legyen is szó, akár röp-, akár dísz- vagy éppen postagalambról, a jelszó csakis ez lehet: „Keveset de jót!”
E kis bevezető után érthető, hogy ezekkel a tapasztalatokkal és jelszóval indultam és kezdtem el a postagalambász pályafutásomat. 1950-1951. évben beszereztem 5-6 db kiváló galambot, melyek szüleik és testvéreik után ítélve remélhető volt, hogy ők is hasonló elismerést fognak kiérdemelni úgy a versenyzés mint a továbbtenyésztés esetében. Ezek a galambok egymástól vérileg idegenek voltak (Horváth János, Bricoux, Bonfit és nyugatnémet). 1952-ben kezdtem el ezzel a néhány galambbal a tenyésztést, legelőször ezek keresztezésével, majd mind jobban belemerülve – magától értetődően – rokontenyésztés alakult ki. Mivel abban az időben szaklapunk ilyen irányú témával nem foglalkozott így az itt-ott hallottakból és a saját elképzeléseim alapján tenyésztgettem.
Mint már említettem, a nevezett galambokon kívül érdemleges idegen anyag 1961-ig nem került állományomba, így a rokontenyésztés jónéhány variációját alkalmaztam. A mai megjegyzésem az, hogy sikeres volt. Ezt követően 1961. és 1962. évben Fábry-vérű négy galambot hoztam be. Ezeket először egymás között párosítottam majd fokozatosan beillesztettem a régi állományba. Ez kétirányú célt szolgált: egyrészt mert a Fabry-vérű galambok egymás közötti keresztezéséből származó ivadékok egy-két szem kivételével már első, de második életévükben elmaradtak, igaz meglétükig igen gyors és eredményes galambok voltak. Másrészt így már közös lett a cél: erősen rokontenyésztett állományom felfrissítése valamint az elmaradások csökkentése érdekében. A mai megjegyzésem ismét az, hogy sikeres volt. Igaz ugyan, hogy lassult az m/p sebesség, de az elveszés aránya csökkent, így a jelenlegi és további feladatom, hogy az m/p sebesség gyorsuljon de a veszteség aránya minimális maradjon.
a padlás kijáró
Mi a véleménye a versenyprogramról?
Az 1972. évi versenyprogramot még pontosan nem ismerem, annyit hallottam, hogy lengyel utak lesznek. Általában úgy veszem tudomásul ahogy lesz, rágódni nem érdemes, mert nincs annyi útirány amennyi az igény lenne. Nemrégiben különböző javaslatok kerültek a szaklapon keresztül napvilágra. Bizonyára ezek alapján dől el a lengyel utak ismételt beiktatása. Részemről teljesen mindegy, hogy merre, egy óhajom azonban volna. Úgy gondolom ez nem csak az enyém hanem az összes sporttársaké. Feltétlen tegyenek meg mindent az illetékesek a kiutazási idő jelentős csökkentése érdekében, mert az utóbbi néhány év szomorú tapasztalata azt bizonyítja, hogy a hosszú kiutazási idő alatt galambjaink jobban elfáradnak, mint a repülési idő alatt.
Elmondhatom, nagyon szeretek versenyezni, hisz ez a legvonzóbb az egész sportunkban, ennek dacára mégis elégedett vagyok a 6-8 külföldi versennyel, amihez 5-6 belföldi verseny + 3-4 fiatalok versenye jön számításba. ez engem teljes mértékben kielégít.
2400-66-731 vkh.
Mi a véleménye a fiatalok versenyéről?
Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, egészen a kiindulóponttal kell kezdeni. Nálunk Magyarországon a tenyésztők jelentős részénél az öregek versenyprogramja határozza meg a párosítás idejét. Legyen az akár két részben, pl. III. 10. és IV. 10, vagy általában III. 5. – III. 25. között, ki mikor szereti. Természetes a déli megyékben talán előbb is szükséges. Mindezek figyelembe vételével, az első kelésű fiatal kirepülési ideje pl. III. 15.-ös párosításból V. 10.-én lesz. Ezek a fiatalok az augusztus közepe táján kezdődő tréningekre a nagyvedlésen túlvannak, de a második kelésű és későbbi időpontban párosított szülőktől kikelő fiatalt már telibe kapja a nagyvedlés + a versenyzés. E kettős igénybevételt könnyen megsínyli a fiatal szervezet. Ehhez még hozzájöhet a kellemetlen esős, koraőszi idő is. Ettől függetlenül mégis helyesnek tartom a fiatalok versenyét, hisz jómagam is pályafutásom alatt talán 2-3 esetben maradtam távolt tőle valami közbejött ok miatt. Ha kizárólag rajtam múlna, akkor max. 200 km-ig röptetném őket és tréningjüket 10-30 km-ig hajtanám végre. Lényeges, hogy az első utak rövidek legyenek, még akkor is, ha egyénileg már a tenyésztők java része 40 km-ig is repteti őket.
Hogy miért látom így? Elsősorban az az óriási idegfeszültség amiben részük van az első 2-3 alkalommal a kosarakban, továbbá az a tömeg melynek ők maguk a szenvedői és szereplői. Minél nagyobb és területileg szétágazóbb a létszám és a nagy távolság annál körülményesebb a helyes út kiválasztása akár egyenként akár kisebb csapatokban. Ezért nézetem az, hogy a fiatalok tréningje 10-30 km legyen.
Az ilyen rövid és kisebb ugrások után már nyugodtan küldhető akár 80-200 km-es útra, mert megszokták a kosárközösséget és idegeik megnyugodtak Egyébként megfigyelésen, hogy az a fiatal galamb mely a fiatalok versenyén sampion volt, a későbbiek folyamán messze elmaradt azon társaitól melyek csak egyszer-kétszer kerültek listára. Ezen utóbbiakból kerültek ki állományom legjobb galambjai, míg a fiatalsampionokoból huszadrészük sincs meg mert első vagy másodéves korukban elmaradtak.
Milyen takarmányt etet és annak mi az aránya?
Bizonyára e kérdést a versenyszezonra gondolja, így elsődlegesen erre válaszolok. A takarmányt az utóbbi 7-8 évben nem keverem össze, mert változtatásokat, azaz egyes fajtákból időnként mennyiségi eltérést eszközölök. Attól teszem függővé, hogy a határban mit találnak. Így korlátozódik vagy növekedik a napi adagjuk legfőképpen a fehérje és szénhidrát tartalmú takarmányban. Egy-két példát: ha – teszem fel – a keverékbe 15-20% fehérjét tennék és a határban éppen borsószezon van akkor máros megnő az elképzelt papírforma. Vagy a határban éppen szénhidrát tartalmú takarmány található zömében (pl. búza, árpa stb.) ebben az esetben hiába adnám a 35-40%-ot, mert ők ezt a %-os arányt ilyen formában akár 80-90%-ra egyirányba kénytelenek fordítani.
Mindezek figyelembe vételével úgy adagolom e szóban forgó takarmányt, hogy függővé teszem minek van a szezonja. Vagyis mi van a határban. Így at csökkentem. Azonban a többi fajtákat pl. kukorica, napraforgó stb. melyek kiesnek későbbi érésüknél fogva a versenyszezonból, így ezeket természetesen egyformán adagolom. Versenyszezonban a kukorica nem több mint 20-25%, a napraforgó – beleértve a többi olajtartalmú magvat is – 5-8 %, köles 20%. Az előbbiekben szóban forgó fehérjék, borsó, bükköny, szójabab, valamint a szénhidrátok, búza, árpa, zab csökkentést vagy növelést jelen esetben figyelmen kívül hagyva: fehérjék 10-15%, szénhidrát 30-35%.
A fiatal galambokat nevelő szülők, külön fészeketetőben dúsabb fehérjetartalmú takarmányt kapnak, valamint azon fiatalok is, akik kikerültek.
A téli takarmány összetétel természetesen módosul, mégpedig úgy, hogy kukoricából 40%, olajos magvak 15-20%, fehérjék 10-15%, szénhidrát tartalmú magvak 20%, egyéb aprómagok 5-10%.Továbbá, télen-nyáron kapják az emésztő- és ásványi anyagokat (pékanyag, oltott mész, tojáshéj, apró sóder, faszén, cukor, só, futor keverékét). Fürdés minden héten egyszer, kb. 20 liter vízbe 8-10 csepp ánizsolaj és 2 evőkanál denaturált szesz. Ez utóbbit csak a versenyszezon megkezdésétől a nagyvedlés kezdetéig. Rendszerint a versenyről megérkezés napján fürdetek (ha az de. lezajlik, ha nem akkor a következő napon).
10.000 dkm-es pár a fészekben
Mondjon véleményt a kiállításokról!
Sok mindent erről nemigen lehet beszélni, mert láttam és voltam szépen és jól megrendezett kiállításokon és ugyanígy olyat is láttam ami sok kívánnivalót hagyott maga után. ez rendezés és talán anyagi de nem utolsó sorban a jó kollektív munka eredményétől is függ. Azonban van egy szinte általános jelenség ami mondhatnám minden kiállításon előfordul. Vannak úgynevezett „röntgen-szemű” emberek, ezek lehetnek bírálói minősítéssel rendelkezők és olyanok is akik vajmi keveset értenek a bírálathoz, esetleg teljesen laikus emberek. Ez utóbbi nem túl vészes, mert csupán megjegyzi kisebb társaságban, hogy ez vagy az a galamb milyen szép, aranyos, kedves stb. De megdöbbentő hallani azokat a jelzőket, meléyeket az előbbiek használnak, annál is inkább elítélendő, mert kizárólag az első pozícióból (összbenyomás) ketrecen keresztül ők ítélkeznek és erősködnek, vitáznak, hangos megjegyzéseiket propagálják. A legmeglepőbb e ténykedés azoktól akiknek bármilyen érvényes és érvénytelen bírálói minősítése volt vagy van, hisz nekik feltétlen tudni kell, hogy a bírálat 5 pozícióból tevődik össze nem csupán az összbenyomás dönt.
Az ilyen sporttársaknak nemhogy helytelen a magatartása, hanem kötelességük volna a vitázókat, hangoskodó okoskodókat a helyes útra rávezetni.
A 2 autós gyűjtés azért van, hogy ne reggeltől estig tartson a begyűjtés.De attól a megtett begyűjtési km nem csökken,inkább még nől.Ha egyszerre kezdenénk mi a gyűjtést Veletek, akkor mire a mi autónk Rajkára ér,arra már Te régen a feleresztési helyen parkolsz,és pihennek a galambjaitok.
2400-65-725 kékkovácsolt tojó. Tenyésztője Kajári János (Budapest). 1965 és 1973 között (100-753 km-es utakon) 38 helyezést szállt, 33 x 10%-ban, 15.091 dkm-t teljesítve. 1967-ben IV. sampion, 1969-ben és 1970-ben is a B-I. kerület legjobb galambja volt! A közepes testnagyságú, nyugodt, rendkívül fészekszerető, kifogástalan izomzatú galamb az örökítésben is kiváló volt.
Néhány kiemelkedő eredménye:
Drezda 567 km 1301 galambból 9.
Brno 277 km 1600 galambból 11.
Riesa 601 km 1146 galambból 12.
Magdeburg 753 km 1355 galambból 19.
Brno 277 km 1265 galambból 21.
Drezda 567 km 1854 galambból 34.
Származása: Apja 2400-63-612 skh. Király-Fabry, kiváló versenyző volt. Anyja egy Vincze Jánostól származó 338 kkt.
Frici ! Megpróbálom rövidre fogni , mert látom kezdesz kifogyni az érvekből . Azért nagyon röviden válaszolhatnál arra most tulajdonképpen mennyi is a gyűjtő körötök a rövid közép és hosszútávon a több autós ráhordásos módszerrel , elég csak a kezdés és a befejezés idejét megadnod Én majd kiszámolom . Egyébként a hosszútávon is csak a saját tagszövünk galambjait viszem , nem kell félremagyarázni , nem is tudom melyik tagszövre gondolhattál . Azt sem tudom honnan vetted , hogy mi vagyunk az ország legjobb tagszövetsége , mert én ilyet soha nem mondtam, és ilyen kimutatás tudtommal nem is készült . Régebben az országos kiállítási eredmények alapján készítettek bizonyos rangsort , de ott sem mindig mi voltunk az elsők . A fényezésemre semmi szükség sőt egyenesen irritál , ugyanis nem azért teszem amit teszek . Engem a kitüntetés sem változtatott meg , hisz át se vettem bizonyos okok miatt . Olyat sem mondtam soha , hogy Én lennék a legjobb sofőr . Egyébként a gépkocsivezetők között van egy hallgatólagos szabály , hogy ilyet még csak nem is gondolnak babonából , mert nagyon jól tudják bárkivel bármikor előfordulhat valami . Ma Én holnap Te . Biztosan ismered ezt a szólást . Egyébként a munkánkhoz semmilyen emberfeletti képesség nem kell . A mostani autókba már tempomat gpsz. klíma segíti munkánkat a többi luxus felszereltséget már nem is említem . Ezért Én inkább elődeink előtt emelem meg a kalapomat akik közel sem ilyen körülmények között szállították galambjainkat .
Gyerek ! van egy nagyon jó módszer arra ha valakik eszmecseréjét nem veszi be a kényes gyomrod . Egyszerűen ne olvasd el . Nálam ez működik . A Te írásaidat Én is csak most olvastam el , mert kíváncsivá tettél . Néhány idézet tőled . . hallod, te kevered a szezont a faszommal. ha nincs igaza szard mán le,
akkor rábasztál rendesen , mert aztán magasról szarok a vonaltenyésztésre . meztelen picsa kép feltöltőktől ezek szerint mi a fasznak van a versenyszabályzat , Ezeket az idézeteket mindenki értékelje saját maga . Alighanem mindenre választ ad a következő idézet tőled .
Vétek János egy korrekt Úr , Ha esetleg érdekel , hogy többen miért vélekednek máskép , olvasd vissza egy kicsit a fórumot .
