Ki is próbáltam, valóban 2 másodperc alatt lecsavarható a szivacs. Eddig nem mertem hozzányúlni, mert nem tudom hogy lehetne a szivacsot levenni. Most legalább ki tudom tisztítani a belső részt. Még egyszer köszönöm az infókat és a segítséget! Az ebayen már elvitték a szivacsokat, az imént néztem. Annyit kérdezz még meg légyszi a barátodtól, hogy hazánkban hol lehet beszerezni K-601-eshez szivacsokat? Vennék belőle többet is, hogy legyen tartalékba.
Hát köszönöm a kimeírtő választ! Megnyugodtam, hogy egy elhasználódott szivacs miatt nem kell új fejhallgatót vennem 80 ezerért. Láttam is az ebayen K-601-eshez külön szivacsokat, gyárit, tehát tényleg jó dolog, hogy van ilyen lehetőség. Azért az durva lenne, hogy a szivacs miatt új fejhallgatót kellene venni, mert nem cserélhető rajta a szivacs. Jó, hogy erre is gondoltak a komolyabb gyártók.
Peti barátom ezt írta ,beidézem az engedélye nélkül...:-)
"Ha AKG, akkor szerintem a legegyszerűbb megoldás a gyári fülpárna csere. Ez esetben nincs is szükség "specialistára".
A K5xx, 6xx, 7xx esetében már lehet próbálkozni házilag előállított fülpárnával, mivel más rendszerű a csatlakozása. A levétele borzasztó egyszerű, mivel bajonettes. Kb. fél centimétert el kell csavarni balra, és már le is jött. Úgy kell elképzelni a fülpárnát, hogy van egy vékony műanyag lap (ez a bajonettes alap), arra kerül a szivacs, és a lapot + szivacsot fogja össze a plüss borítás. Barkácsoló kedvűek könnyen vághatnak rá szivacsot, vagy szövetet, esetleg a szövet helyett használható harisnya. Kérdés, hogy megéri-e szenvedni vele, mert tulajdonképp erre sem olyan drága a gyári. Arról nem beszélve, hogy a gyári szivacshoz hasonló minőségűt nehezen találni. A gyári szivacs könnyebben porlad, de jobb a tartása és az izolációja, mint egy sima kárpitos szivacsé. Arról nem beszélve, hogy a gyári szivacs 3D formált, azaz az egyik irányba vastagszik (ezt házilag nehezebb dolog kivitelezni). A K601, K701 fülpárnája kivételesen jó minőségű. Kemény, de mégis kényelmes, és marha jól izolál. Nehéz otthon reprodukálni. A gyári K501-esek párnája viszont már sokkal gyatrább minőség. Én szeretném majd lecserélni egy K601-es párnájára (elvileg passzol rá), azzal egy picit több mélyet lehet kicsikarni a fülesből.
Szóval AKG-nél nincs sok értelme kísérletezgetni, legfeljebb ha rávisz a kényszer. Pl. a K145-ösre nem nagyon akartam költeni, lévén, hogy egy 4 ezer Ft-os fejhallgatóról beszélünk (ennyiért adták használtan). Úgyhogy annál kénytelen voltam magam elkészíteni a fülpárnát: vágtam rá egy vékony műanyag lapot (papír-írószer bolt), arra került a szivacs, rágörgettem a harisnyát, és 2 oldalas ragasztószalaggal rögzítettem a fülesre. :-) "
Igen, K-601-esem van. Igazából a 601-es az 501-es továbbfejlesztett változata, karakterre olyan, mint az 501, csak jobb a felbontás és a térhatás. Szerintem ki kellene próbálnia a barátodnak a 601-est is, lehet az pont a középút lenne neki is. Én is azért vettem meg, mert tényleg nagyon sokféle zenéhez jó, és mindegyik műfaj élvezhetően szépen szól rajta, és nem utolsó sorban kényelmes is, szivacsos pránával, külső bársony borítással, tehát nem lehet beleizzadni.
Egy baj van a fejhallgatókkal, előbb-utóbb tönkre mennek a párnák, szivacsok, bőrborítások. Tudsz róla, van ilyen specialista, aki ilyesmiket ki tud cserélni füleseken? enyémen már elég koszos a szivacs és kopik is. 6 éve van meg, de nagyon sokat használtam.
Sajnos a Yes - Yessongs HDCD-hez nem volt még szerencsém , így nem tudok nyilatkozni egyenlőre.
Viszont itt volt nálam egy AKG K-701 , egy K-501 és egy K-240.
Volt egy Parasound erősítő , meg egy fejes erősítő beépített DAC-al.
Összemértük a Stax Lambda Nova Signature + SRM-310-el.Mindenesetre érdekes volt a vége a dolognak , igazából koránt sincs vége!
A barátom (az AKG-k gazdája) szerint a K-701 úgy szól ,mintha dobozból hallanánk a zenét , nem volt tere ,de még bejáratós.A K-501-re szavazott a másik kettővel szemben.A Staxot kivettük a tesztből ,nem volt értelme összehasonlítani ,mert teljesen más árkategória!
Egyébként még mindig azt mondom , a Stax az AKG-hoz képest hozzátesz a zenéhez.Nekem nem baj , de biztos van olyan ,akinek nem tetszene.
A véleményem , hogy nagyon sok potenciál van még a K-701-ben!Nem szeret minden zenét, de szerintem nagyon jó választás volt!Hiába sír , hogy a K-501 jobb:-))
A tere miatt a Stax jobban tetszett , olyasmi volt , mint a K-501 több basszussal.De egy lemez után kiszedtük.
Ezt azért írtam le , mert ha jól emlékszem ,K-601-ed van!
Itt nem csak SHM-es japán CD-kről lehet írni, bármely japán CD-ről írhatsz, szóval ne kérj elnézést! Jó is, hogy leírtad a teszteredményt!
Az SHM önmagában nem jelenti azt, hogy azon van külön japán mastering vagy remaster, ha van rajta, akkor a japán bookletbe vagy az OBI-n feltüntetik. A K2-es japán CD-knél adott, hogy átmennek a K2-es masteringen, a többi, sima japán CD-nél pedig nem tudni. Előfordul, hogy a japán bookletbe feltüntetik, hogy XY japán ember remasterizálta, de ha nincs feltüntetve, akkor általában az csak egy meglévő EU-s változat japán változata, hangzásbeli eltérés nélkül. Az USA CD-knél sem mindegyiken van külön USA remaster. Pl. a Rhino-s Yesekből van német és USA változat, ugyanaz a booklet, és hangzásban sincs eltérés. Nyersanyagra, az USA CD jobbnak néz ki, masszívabb.
Napokban összehasonlítottam az első King Crimson EU-s HDCD-t a japán HDCD változattal, és itt sem volt hangzásbeli eltérés. Annyi, hogy a japán változat nagyon szép, profi minőségű papíranyag, színazonosság az egykori LP kiadással, és van hozzá egy dedikált lemezborító-matrica is, és természetesen maga a CD lemez nagyon masszív és vastag. Igazából ez a nagy előnye a japán CD-knek. A mostani EU-s CD-k nagyon vkéonykák, szemmel láthatóan már közel sem olyan profi minőségűek, mint egykor a nyolcvanas és kilencvenes évek derekán a német CD-k, a japán CD-kkel pedig össze se lehet őket hasonlítani vastagság és nyersanyag szempontjából. A mostani EU-s CD-knél szemmel is lehet látni, hogy tömegtermelési gyorstermékek silányabb minőséggel, főleg azok a CD-k, amelyeket kis cégek gyártanak le (pl. Mediamotion, stb). Az adott kis cég neve a CD alján hologramosan olvasható. Pl. amikor megjelentek a 30th anniversarys Crimson HDCD-k, EU-s kiadásban, azok még vastag, masszív CD-k voltak, aztán a készlet szépen elfogyott, és az utángyártást már kis cégek csinálták, és az első nyomáshoz képest ezek az után-nyomások már silányabb minőségűek voltak anyagra és vastagságra.
Van itt valaki, aki a japán HDCD-s Yes: Yessongs koncertet összehasonlította az SHM-es változattal? Állítólag nagyon jól szól HDCD-s változatban az egyébként nem túl jó minőségű koncertfelvétel. Én SHM-ben hallottam, ami szerintem a korábbi EU-s CD-khez képest jól szól.
Tegnap és ma Voivod és King Diamond cd-ket hasonlítgattam össze.Japán és első
nyomású Német lemezek voltak.Akárhogy figyeltem , egyszerűen semmi különbség nem volt a hangzásban , természetesen nem shm cd-k voltak!Egyedül a Fatal Portrait volt egy picit tompább hangzású , mint a Német eredeti , ami a Japánhoz képest egy picit eq-s lett!
Ugyanezt Voivod lemezekkel is végig játszottam , Ott sem voltak különbségek , viszont az USA (combat) nyomású disc nagyon eltérően , halkan és tompán szólt!
Elnézést , hogy megint nem shm lemezekről írok.Feltehetően amely lemezek között semmi különbség nem volt , azokat egy az egyben vették át és fel a Japánok.
A képen a CD alsó felén pedig a hologramos IFPI szám látszik, ami gyakran nem egyezik meg a gravírozott IFPI számmal, de ettől még eredeti. A lényeg mindig a gravírozott IFPI, mert hologramos IFPI-t már az oroszok is csinálnak, gravírozott IFPI-t viszont még nem.
Hát igen, amit írsz, abból is az jön le, hogy mennyire ízlésfüggő ez az egész hifizés és zenehallgatás, és tényleg csak azt tudom mondani, hogy hallgassunk meg sokféle cuccot, hogy meg tudjuk később találni a számunkra megfelelő hangzást, ami viszont nehéz, ha az ember annyiféle zenét hallgat, mint pl. Te. Nálam azért van egy szűk határ, amin túl már nem megyek. Pl. Nitzer Ebb és hasonlókat én nem tudok meghallgatni, nekem az már nagyon műanyag zene, műanyag hangzással. Az agyonelektronikázott hangokat nem szeretem, azokban már semmi természetesség nincs. Egy nyolcvanas-évekbeli szinti se közelít meg egy mellotront vagy egy hammondot, vagy Fender zongorát számomra.
Visszakanyarodva kicsit a japán CD-khez:
AZ utóbbi időben hallottam pár olyan japán CD-t, amelyek egyáltalán nem szóltak jól, sőt, rosszabb volt a hangképük, mint az EU-s remastereknek. Érdemes letölteni a netről és meghallgatni a kiszemelt japán CD-t, mivel nagyon drágák, és nem biztos, hogy tetszést fog okozni vásárlás után. Vannak nagyon jó japán CD-k, de vannak rosszak is, és az, hogy japán CD, még nem garancia arra, hogy kiválóan fog szólni.
Itt van egy kép egy eredeti SHM-es CD alsó feléről. Bal oldalon látható halványan a gravírozott IFPI szám. Itt elég nagy méretű a gravírozás, általában EU-s CD-knél ennek a fele vagy negyede, tehát gyakran nagyító kell hozzá. Még annyit, hogy az orosz hamisítványokról a képen látható fehér SHM felirat is hiányzik általában.
Á , a Bathory típusú zenék nem a hangszeres tudásról szóltak anno.Ráadásul a kásás hangzás védjegye volt a Skandináv black metal mozgalomnak ,az inner circle-nek , amit ma is próbálnak sokan reprodukálni!Persze ma már más a helyzet , nagyon képzettek a keményebb metált játszó zenészek is.
Ha nem vagy vagy voltál fogékony az ilyen zenére , természetes , hogy nem foglalkoztál velük:-)
De teljesen más zenei álmokra ad megoldást a fent említett zenei vonal , és megint másra többi stílus.Köreimben volt olyan ,aki azzal jött , még mindig nem nőttem ki?!Hát megmondom őszintén , ez sértés , és önmaga ledegradálása.Én nem lázadásból vagy divatvól hallgattam ilyen zenét , vagy hallgatok a mai napig ,hanem mert szeretem ,mert majdhogynem megkönnyezem!Az életem része volt , ma is az , ez már soha nem fog megváltozni.
De hallgatok EBM-et is , Nitzer Ebbtől kezdve ...Van olyan zene , ami tetszik ,van olyan ami nem.
Nem szeretem a stílusbeli korlátokat.Viszont ennek eredménye a tökéletes rendszer kiépítésének a nehézsége.Eddig két rendszer jelentett megoldást a problémára.
Nem zárkózom el teljesen a hangfalaktól , de panelban , ráadásul nem egyedül élve inkább félrevonulva hallgatom a zenéim.Nem csaka Bathoryval fárasztanám a másikat , a jazzrockot vagy a progot sem értenék meg.
Nem tudom ismered e a Spiral Architect egyetlen lemezét , a barátnőm csak egyszerűen annyit mondott , ez hülyeség.Nem nyitottam vitát , az ilyen véleményen csak nevetni lehet.
Gyenizsénél hallgattam olyan rendszert , ahol dvd-t használt meghajtónak!Nem tetszett , azóta én is próbáltam házimozi rendszeren zenét hallgatni , számomra hallgathatatlan volt!A már említett H/K DVD-10 , a Denon AVR-1602 és a Tannoy Mercury állókkal.Nem egy komoly cucc , de a nagy átlagnál mindenképpen jobb ,mégis mintha dobozból szólt volna minden hangszer , a hangzás tompa volt , pedig a Denonra nagyon mondta a srác ,akitől vettem ,hogy zenére is etalon...
Az is lehet ,a hangfal húzta le az egészet , nem kötöttem rá hifire eddig.
Anno elmentem egy ismerősömhöz tesztelni ,magammal vittem egy Tribal Tech lemezt , ő meg a mono felvételeit vette elő.A Cd játszó a Meridianom volt , fejeseket hallgattunk , a szokásos felállásban , csak volt egy nagyon régi Sennheiser elektrosztatikus is.
Ezt inkább a felvételek miatt hoztam szóba ,egyszerűen homlokegyenest eltérő volt a véleményünk a jó hangzásról!Ő a mono felvételeit istenítette , nekem a Német nyomású Tribal Tech - Thick tetszett , a mono felvételektől teljesen elhatárolódtam!Két teljesen eltérő ízlés találkozott , de azért megértettük a másik álláspontját:-)
Pontosan úgy van ahogy mondod , mindenki keresse meg a neki megfelelő rendszert , ami úgy szól ,ahogy ő szereti!
Köszönöm a bíztató infókat az újranyomott Lpk-el kapcsolatban!
A Bathoryt én nem szeretem, nem is foglalkoztam vele, nekem tényleg nagyon amatőr az a szint, amit csinált. Mondják sokan, ettől szép, hogy pontatlan és csörömpöl, bár nekem maga a zene nem tetszett, nem is a hangzással volt elsősorban bajom.
A hangdobozok mindenképpen közelebb vannak az élőzenéhez, mint a fejhallgató. Fejhallgató nem tud olyan basszust és térhatást produkálni, mint a hangdobozok, ugye eleve nagyobb hangszórókról van szó, nagyobb rezonancia, stb. A fülest viszont én is sokat használom, de ugyanennyit a hangdobozokat is mostanában.
A Jenő full csövesre tunningol saját Philips 304-esét hallottam múltkor az AudioNote cuccon, és nem tetszett. Igazából a teljesen akusztikus felvételek nem szóltak rosszul a Jenő gépén, de a rockzene meghalt rajta és nagyon mosott volt. Volt ott egy mai elég komoly DVD játszó is, külső DAC-kal, és az nekem jobban tetszett CD-nél, mint a csövesre tunningolt Philips 304-es. De még szeretnék meghallgatni pár csöves cuccot, hogy tudjak dönteni. Én is a saját fejem, de inkább a fülem után megyek. Meg kell hallgatni sok cuccot, hogy megtaláljuk azt a hangzást, ami leginkább kiszolgál minket.
Az új kiadású LP-kről teljesen eltérőek a vélemények. Állítólag a Gabrieles Genesis LP-k jobban sikerültek, mint a régi, első nyomású LP-k, és állítólag a 40th anniversarys King Crimson LP-k az eredeti mesterszalagokról készültek Robert Fripp által. Alapvetően azért jók az LP újrakiadások, de nem minden zenénél. Azért írtam, hogy állítólag, mert én nem LP-zek és nem is hallottam őket, csak véleményeket hallottam azoktól, akik LP-znek.
Ha már szóba hoztad a Bathoryt ,egyszerűen nem tudom elképzelni más minőségben ,mint ahogy ano megjelent!Vannak bandák , akiknek a lemezeit vagy bizonyos lemezét újrakeverve felveszik ,és nem a remaszterelésre gondolok.Nekem is van ilyen , meg is van az új verzió ,de nem azt hallgatom , nem tudom és nemis akarom megszokni az állítólag "jobb" hangzást.
ez olyan ,mint a régi megszokott szinkron és az újravett retek klubos közti különbség.Vagy ha nem is idevágó téma , de a felújított Star Wars nincs meg , nem is kell ,ehelyett hamis maláj - így fonetikusan - dvdn félve őrzöm.Persze azóta már megszereztem felújítás nélkül.
Érdekes amit írsz , hogy nem költenél annyit hifire!Gondolkodtam rajta , van e értelme a magasabb kategóriában keresni a megoldást a problémára , de azt kell mondjam , nincs , az én esetemben főleg!Még ha hallgatok "normális" zenéket is , ugyanilyen arányban jelen vannak a "csörömpölések":-)) is!
Ráadásul ne egy önjelölt próféte mondja meg Neked vagy másnak , hogy hogyan kéne zenét hallgatnia!Azt hiszem egy kicsit elment a high-end a sznobizmus felé , egyébként szívesen meghallgatom bárki véleményét , ajánlását , de úgy is a saját fejem után fogok menni.
Mondjuk én is hírdetem a natúr hangzást - most vonatkoztassunk el az extrém zenéktől - , mert ahhoz szoktattam hozzá a fülem!Egyszer úgy gondoltam , elindulok ezen az úton - nem mondom , hogy nem befolyás alatt - és az lett belőle , hogy én is ellenzem a színezést.De azt nem mondom , hogy mindenkinek ez a megoldás.Azt hiszem mindenkinek meg kell tapasztalnia mindkét oldalt , és úgy eldönteni merre megy tovább a hifiben!
Egy barátomnak volt Jadis Orchestra - ha jól emlékszem - csöves erősítője , Jenő által tuningolt Marantz CD74-el hajtotta meg , a hangfalak nem voltak erősek , valami felsőbb kategóriás B&W volt , nem emlékszem sajnos.A lényeg az ,hogy hiába volt a cuc "összerakva" , abszolút nem fogott meg a hangfalon áramló zene hangzása!
Azt tudni kell , hogy a barátom szinte csak írott cd-t hallgatott , ráadásul - szerintem - amatőrök írtak neki , főleg Tori Amos és társai voltak palettán , de ha ilyen összetevőkkel nem szólal meg a zene nekem tetszően , akkor nem kell ebbe az irányba elindulnom.
Úgy gondolom , a B&W hangfal volt a hibás , mivel annyira hozzá vagyok szokva a fejesekhez , egyszerűen nem tudom értékelni a hangfalak hangzását!
Audio Nothoz nem volt szerencsém csak az említett Jadishoz.Alapból nem szeretem a koncerteket , stúdió lemez párti vagyok.Így megint nincs szükségem a hangfalak állítólagos élőbb hatására és varázsára a csöves technikával egyetemben.
Ráadásul a zenehallgatási szokásaimba - és az időmbe - nem fér bele a bemelegítés...
Rengeteg első nyomású lp-nk - nyugati és jugó - van a 70-es évekből , pár darabról már lehúzta Gyenizse a lenco réteget - remélem a srác sikerrel járt! - de még nem hallgattam meg őket a Te szemléleteddel ,azaz nem hasonlítottam össze őket , de ha meg lesz az érősítő ,ami kell a Taya meghajtásához , akkor végig fogom hallgatni a lemezeim.Így sajnos nem tudok nyilatkozni a 70-es 80-as felvételek közti különbségekről , bár sejtem miről beszélsz ,hiszen az orrom előtt van nekem is a különbség , csak eddig nem figyeltem.A cd-nél viszont - persze más okból - azonnal észreveszem ha valami nem stimmel , pl DDD ügy.
Most arra vagyok nagyon kíváncsi , hogy a újonnan nyomott bakelitek és az első nyomások között milyen különbségek lesznek!Jönnek pont a Bathoryk meg még megannyi régi lp újranyomva nagy betűkkel hírdetve a remaszterelést!:-)
Ami megjelent újranyomva , azt inkább megveszem - kockáztatva - remaszter lp-n , mert az első nyomásokért horror árakat kérnek sajnos.
A nyolcvanas évek felvételei a kilencvenes évekhez képest sokkal jobbak voltak. Nagyjából a kilencvenes évek első felétől érezhető egy rohamos minőségromlás, amikor is egyre többen átálltak a digitális stúdiótechnikára. A nyolcvanas évekbeli metál és jazz-rock lemezek még viszonylag jól szólnak, jó most nem olyan csörömpölésekre gondolok, mint Bathory és Wenom, és hasonlók... Egy Iron Maiden, egy Black Sabbath lemez jól szólt a nyolcvanas években.
Akik csöves erősítőket használnak, azt mondják, képtelenek már meghallgatni a tranzisztorost, állítólag annyira vacak a csöveshez képest. Legutóbb egy AudioNote full csövest hallottam, és a CD teljesen meghalt rajta, de alapvetően éreztem a csövesnél egy mosott hangkeraktert, olyan, mintha egy visszhangos koncert-teremből szólna rajta minden zene. A tranyós nagyon részletező, kihallhatóak jól az apróságok, részletek, jobban szétszedi a zenét, mint a csöves, de valóban teljesen más hangkarakter. A csöves élőzeneibb, de nekem erősen fülelnem kellett, hogy kihalljam külön a basszusmenetet, a cineket, stb. A tranyósnál mindezt azonnal hallom. Persze csöves és csöves között is állítólag nagy különbségek vannak, és hogy hiteles legyen a kép, még meg akarok majd hallgatni pár csöves cuccot, főleg vintage cuccokat. Én főleg hetvenes-évekbeli zenére vagyok specializálódva, de hallgatok komolyzenét is, a kettő közel áll egymáshoz, mert a hetvenes-évekbeli rockfelvételek alapvetően analóg hangképű felvételek. De így is azt érzem, hogy nekem a tranyós tetszik inkább. Annyiból is jobb, hogy amíg megy, addig megy, nem kell benne csöveket cserélni időnként.
Én elsősorban zenét hallgatni szeretek, és nem hifizni. 800 ezres cuccokat én sohase vennék, szerintem nem ér annyit. Amit hallottam AudioNote full csöves erősítőt, annak az új ára állítólag 800 ezer Ft, és a hangfalpár is ennyi hozzá. Nem éreztem akkora minőségbeli különbséget az én 200 ezres hifi-cuccom és az AN között. Úgy tudnék pontosan fogalmazni, hogy nem jobb, csak más, mivel alapvetően ez az egész nagyonis ízlésfüggő, és nincsenek objektív igazságok a hifizésben. Sok hifista beszél a lineár hangzásról úgy, mint alapigazságról, és hogy a színezés hiba a hifizésben, stb. Ezek szerintem buta kijelentések, mert ha valakinek a loudness-es remasteres hangzás tetszik jobban tranyós cuccokon, akkor az azért van, mert az adott ember ízlésének ez felel meg leginkább. Hallottam olyan lineár cuccokat, ami régi AAD-s CD-kkel pocsékul szólt számomra, utána kipróbáltuk a remasteres kiadásokat és megjött az élet a zenébe. De sokan mégis bebeszélik maguknak, hogy a lineár az igazi, akkor is ha borzasztóan szól. Én sem hifizek, hanem zenét hallgatok elsősorban, és nem kell ehhez milliós nagyságrendű hifi cucc. Régi, nyolcvanas, kilencvenes évekbeli tranyós cuccokból, már 150-200 ezer Ft értékben is össze lehet állítani egy tisztességes hifi cuccot CD-zéshez.
A Staxot saját erősítőjével használom , az SRM-310-el!Ez a rendszer elég lágy hangú , legalábbis nekem.Az én tapasztalataim szerint inkább akusztikus zenén szól nagyot , valamint az igényesebb jazz-rock , prog-rock zenéken.
Viszont a death metál pl. felejtős!
A kemény zenéket egy Marantz PM-47 és a Taya combóval hallgatom , ja ,a fejes a HD600.
A Marantzot lecserélem egy komolyabb Rotelre , a Tayát meg majd meglátom.
Annyira nem vagyok vájtfülű , mint Te , sőt , talán azt is mondhatom ,még nem teljesen érett meg a hallásom -vagy a zenehallgatási szokásaim- az igazi High-Endre!Még mindig van egy idealizált elképzelésem a szerintem jó hangról!
Ez stílusonként változó.
Értelemszerűen a kemény zenétől komlyabb basszust várnék , ezt a Stax rendszer nem tudja teljesíteni , viszont a HD600 is csak tranyós erősítővel képes valamivel "dögösebb" hangzásra.Pl. az AKG K 501 még kevesebb basszust tudott felmutatni , amikor hallgattuk.Természetesen ugyanazon meghajtókkal.
Itt inkább az a baj , hogy túl széles a zenei palettám ,amit valaha az életem bizonyos szakaszában hallgattam , azt mind a mai napig hallgatom , csak közben tágult az ízlésvilágom!
Azaz hallgatok pl. klasszikust , de utána kéopes vagyok Napalm Death-ot is felrakni!Itt akkora a kontraszt , hogy pl. a Stax rendszer nem tud megbírkózni mindegyikkel!Pl. erős a klasszikuson ,de nagyon gyenge death metálon!Viszont énnem várom el tőle , hogy ilyen szélsőségeket is abszolváljon , ezért kell külön rendszer!
Igen , nagyon bele vagyok szeretve a 80-as évek hangzásába ,de itt beszélhetünk new wave -ról , vagy az akkor előforduló összes metál stílusról!
Nagyon is igazad van abban , hogy sokan a hangzás miatt hallgatnak zenét.Ilyenek az én köreimben vannak.
Én meg szenvedek a szerintem nagyon jó zenékkel ,amiket akkoriban rossz körülmények között , vagy rossz keveréssel vettek fel.De ha az a jó zene , még ha szarul is szól , azt akarom hallgatni.
Nálam pont a fentebb írtak miatt ki van lőve a csöves erősítő!Az Lp-k szinte mind a keményeb metál műfajból kerültek ki , így tranzisztorodban gondolkodom csak , még ha színez is.
Az AKG K-501 elvileg mindenféle zenéhez jó, ezért standard fejhallgató. A 601-esen én próbáltam rockot, metált, jazzt és komolyzenét is, és mindegyik jól szólt rajta. Mivel hajtod meg a fülesed, van esetleg külön fejhallgató-erősítőd is?
A nyolcvanas évek hangzása a hetvenes-hez képest már nem igazán analóg, inkább mesterséges, művibb. Már a hetvenes évek hangzásvilágára is sokan azt mondják az 50-es és 60-as évek felvételeihez képest, hogy nem teljesen analóg felvételek. Nekem a tökéletes hangzás az a hetvenes évek, sok hammonddal és mellotronnal. Itt még röfögtek igazán jól a csöves erősítőn a basszusgitárok, és a doboknak is olyan hangzásuk volt, ami alapvetően egy dobcucc natúr, természetes hangját adta vissza. A nyolcvanas években már igencsak elkevert, lemélyített dobhangzásokat lehetett hallani, amelyek távol álltak a dob natúr hangjától (ezt dobosként mondom). Persze a dolog ízlésfüggő, mert ha Te ennyire a nyolcvanas-évek hangzásába vagy szerelmes, nincs azzal baj, nekem is elsődleges a zene, a hangzás másodlagos. Sok hifis beleesik abba a hibába, hogy a hangzás miatt hallgatnak elsősorban zenét, és csak másodsorban a zene miatt.
Az LP mindenképpen jobb, mint a CD, tehát nincs olyan CD, ami 100 százalékosan hozná az LP-hangzást, s én úgy érzem, a csöves erősítő nem is előnyös a CD-hez, mert valahogy meghal rajta, talán, mert az LP-hez képest valóban túl digitális, de tranzisztoros erősítőkön nem éreztem ezt, mondják, színez a tranzisztoros, mégis, szerintem kell ez a színezés a CD-nél. A csöves kiváló az LP-hez, azzal tényleg verhetetlen az LP.
Annak idején Gyenizse az Audiolineban kinevetett , hogy külön fejest hasznélok különböző zenékre!Pl. metál zenét nem hallgatok Staxon ,hanem Sennheiseren.Ő vallotta , hogy egy fejhallgatónak minden műfajon jónak kell lennie!
De az enyémek nem jók mindenre:-)
Sőt , a metál zenéket inkább Lp-n szeretem hallgatni ,nem cd-n.
Ebben van jókora nosztalgia is , mert a 80-as években csak metál kazettáim és Lp-im voltak!
Teljes mértékben igazad van , hogy a fejes fárasztó , de sokszor van ,hogy elalszom a Staxot hallgatva!Mondjuk munka után , este fekve nem nehéz.Most van fotel beszerzés alatt ,csak a lemezek mindig előnyt élveznek...
Az én Staxom téglatest alakú , őszintén mondom , még nem éreztem kényelmetlennek , ha erre gondoltál , de a bőrpárna nem volt jó ötlet , nyáron vannak gondok az izzadás miatt!
A 80-as években szinte csak metál zenét hallgattam , majd később kezdtem el visszafele az időben az ismerkedést az évtized előadóival.Mivel 39 éves vagyok , így a 80-as évek hangzása közelebb áll a szívemhez , mint a 70-es vagy a 60-as éveké.
Én pl. nem szeretem a Hammond hangzást.Tulajdonképp nagyon nagy a különbség a 70-es és 80-as évek között.
Természetesen a Black Sabbath -ot én is hallgatom , főleg a Vol 4-et és a Paranoidot!
Sajnos nem tudok a köreimben ,sem a neten olyan oldalt ,ahol tudnám a játszó előéletét!Sőt , most nem is láttam hirtelen átfutva 304-et sem!
Az én Marantzomat egy barátom szerezte , aki már felhagyott a hifivel , nem tudom , Takács Jenő lehet többet tudna ebben segíteni!
Ami a hifizst illeti, nem feltétlen az a legjobb, ami a legdrágább, és ezért igazad is van abban, hogy az ízlés dönt. Érdekes, de gyakran tapasztalom, hogy egy adott zenét meghallgatok hangfalakon, és tetszik, aztán meghallgatmom fejhallgatón és nem tetszik, ez főleg számomra újdonságnak számító zenékre érvényes. A fejhallgató fársztóbb, mivel nagyon oda kell figyelni a zenére, és sokkal több részlet átjön, mint dobozokon, viszont a hangdobozokon való zenehallgatás sokkal közelebb áll az élőzenéhez. Én mindkettőt szeretem, így is, úgy is. Este inkább füles, napközben dobozok. A Stax-szal egy baj van, hogy formára nem igazán esztétikusak. Egyébként az AKG-vel is vannak gondok, pl. az összesnél egy idő után eltörik mindkét oldalon a két kis műanyag merevítő, de ettől még lehet használni utána is kényelmesen.
Hát igen, a lakatlan szigetes példánál szinte mindenki a régi kedvenceit választaná. Én a metált nem igazán szeretem (egy két kivétellel, pl. Black Sabbath klasszikus korszak és a Dio, Tony Martinos érák is), így a nyolcvanas években nem sok zenét találtam, amit tudok szeretni, a kilencvenes és kétezres évekről nem is beszélve.
Köszi a linkeket! Tudnál tippet adni, hol lehetne kevésbé használt, kifogástalan állapotban lévő Philips 304 MKII-es CD játszót venni? Az a baj, hogy a régi CD-játszók rizikósak, mert nem tudni, mennyi üzemóra van bennük, és mindenképpen ki kell próbálni, ezért hazai vételben gondolkodnék, nem ebay-es vételben.
Igen, a német nyomású CD-k jók még, bár szerintem a legtöbb Made in EU-sként kapható Cd is német nyomású.
Abba , hogy kinek melyik fejhallgató hangzása tetszik , nagyban közrejátszik az ízlés.Már írtam , hogy végigjártam egy kisebb ranglétrát a fejesek terén!
Volt pl. egy Technics nem emlékszem mim ,ami akkoriban a kommersz kategóriában sem volt sehol ,csak jó nagy volt , belefért a fülem , én meg meg voltam elégedve milyen jó fejest vettem...
Aztán bementem vagánykodni a haveroknak az akkor még létező Monitorba , és mondták , nem eszik olyan forrón a kását!Elém rakták a Sennheiser egész palettáját a boltból , és végighallgattam őket!Mivel maximalista vagyok - csak a pénztárca szab határt - elkezdtem gyűjteni a HD600-ra ,ami a Technics-hez képest nagyon természetesnek tűnt , semmi színezettségel , semmi loudnessel!
3 hónap után megvettem a HD600-at , és a Technics - t félreraktam , örökre.Nem hagyott a gondolat nyugodni ,és bementem az Audioline-ba , hogy ott is vagánykodjak az új szerzeménnyel!
Ott mértük össze a Stax egy kisebb SR 202 és a kis SRM-212-vel , nekem elég egyértelmű volt a különbség a Stax javára , Gyenizse azt mondta , nem kell fejest váltanom.De kellett!
10 év elteltével jutottam hozzá a Staxomhoz , a HD600 pedig a pc-re lett kötve.
Ekkor kezdődtek a tesztek , ahol előjött aza bizonyos ízlés faktor egyeseknél!
Ugyanis azoknál az embereknél , akik nem hallgatnak zenét a mi szintünkön , egyöntetűen a HD600-at tartották nyertesnek , mivel az szólt "hifisen"...
Akkor mit lehet tenni?Tudomásul vettem a véleményüket , még ha nem is értettem egyet velük.
Persze a Stax sem isten , talán egy picit túl lett futtatva főleg az utóbbi időkben.de a lényeg , szeretek vele zenét hallgatni.pont.
Visszalépni nem lehet , meghallgattam a régi Technics fejesemet , hát kis híján vér folyt a fülemből...:-)
Talán egyszer majd a K-1000-et is meg tudom hallgatni , még nemvolt hozzá szerencsém sajnos.
Most csak és kizárólag azért vettem EU-s cd-ket ,mert sorban mondták vissza a rendeléseim , mivel már kifutó darabok voltak , nem tudták megszerezni!Ezek USA nyomásoklettek volna!
Még meg lehet próbálni Germany vagy Holland nyomásban megszerezni a kívánt darabokat , mielőtt ráfanyarodnánk az EU-s csodákra.:-)
Teljes mértékben egyet kell értenem azzal az álításoddal , hogy amiket régen is hallgattam jóval nagyobb nyomot hagytak bennem ,mint az azóta felfedezett együttesek vagy albumok!
Ezt egy egyszerű példával is tudnámjellemezni:a melyik 3 albumot vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre a válasz még mindig ugyanaz a 3 lemez , amit még a kezdetek elején hallgattam!
Ettől függetlenül mindig az éppen beszerzett darab forog a lemezjátszóban , és igen ritkán kerülnek elő a régi , de nem elfeledett albumok!
Itt azért az érzelmi kötődés , a nosztalgia is belejátszana a döntésbe.
Az , hogy alap zenék manapság nem annyira jelennek meg , hát nem is várhatjuk el , hiszen annyira erős volt a 60-as 70-es és a 80-as évek ,éles váltásokkal a zenében az évtized határokon , hogy nagyon nehéz dolguk van a mai zenészeknek , ha valami újat vagy egyénit akarnak nyújtani!
Metálban voltak inkább komoly dolgok , mint a Spiral Architect , a Meshuggah , de kár is neveket írni ,mert azt kel mondjam, metálban sok újító banda jelent meg a színen a 90-es évek óa!
Viszont az utóbbi évtized már egy kicsit laposabbra sikeredett.Vagy elmentem pár jó album mellett...
Az AKG K-501-es egy standard fejhallgató, a komolyzenétől a rockzenén át a jazzig szinte minden zenei műfajra használható, közkedvelt darab. Amikor vettem Pesten a Satsystembe a K-601-est, meghallgattam az 501-est is, tehát jó cuccon volt lehetőségem összehasonlítani őket. A 601-es standard fülesnek nevezhető, mert szintén lineáris és sokrétű, viszont jobb a felbontása, mint az 501-esnek, tehát az apró részletek jobban kihallhatóak a 601-esnél, ám az 501-eshez hasonlóan ez sem tesz hozzá külön a zenéhez, tehát linerába adja vissza a zenét, analóghűen. A Stax úgy tudom egy sokkal drágább kategória, de még nem volt szerencsém hozzá. Sennheisert próbáltam a Satsystembe, de nem tetszettek, mintha olyan loudness-esen szólnának, amit Te is írsz, mintha hozzátenni a zenéhez, mintha kiemelne.
DAC-os cuccot rendszerben még nem hallottam, de szeretnék majd hallani, hogy el tudjam dönteni, vegyek-e majd vagy sem. Azt mondják sokan, hogy a régi 14,16 bites DAC-rel rendelkező CD játszók jobban szólnak, mint a mostani 24 meg nem tudom hány bitesek. Nem tudom, de én hasonlítottam már össze egy adott hifi rendszeren új 24 bites CD játszót régi 14-16 bitessel, és nem érzetem szinte különbséget, tehát cseppet sem szólt szerintem jobban a mostani 24 bites lejátszó a régieknél.
Igen, a japán CD-k nagyon drágák, nekem is meg kell gondolnom, hogy mit vegyek meg, mert ami kevésbé kedvenc, az megfelel EU-s kiadásban is negyedáron.
Én régen kazettáztam sokáig, és már akkor voltak kazettán ritkaságnak számító prog-rock csemegéim a hetvenes évekből. A net jó ilyen szempontból, amit írsz, de amelyek nekem mai napig kedvencek, azokat régen is ismertem kazettán, amiket pedig a net által ismertem meg, azok között nem nagyon találtam olyant, ami olyan nagyon mérvadó lenne. Persze néha előfordul 1-2 jobb fajta kincs és ritkaság, de az a baj, hogy sok a közepes zene, és kevés a nagyon kiemelkedő, sok jó zene van, de kevés isteni mellbevágó zene.
A családban is van egy AKG K-501 , igazából azt is én szereztem bátyámnak!
Egy barátomnak is K-501 van , csináltunk egy tesztet , ahol az én Sennheiser HD 600-am , a Stax Lambda Nova - SRM-310 kombóm játszott az AKG-val szemben!
Érdekes volt a teszt eredméyne , legalábbis számomra , ugyanis az AKG lazán leverte a Sennheiseremet , a HD 600 eléggé hozzátesz a zenéhez , míg a K-501 természetesebben szólt!
Persze a HD 600 is nagyon profi fejes , de az AKG jobbank bizonyult , nem beszélve a HD 600 állandó kábel problémájáról...
A Stax nyert , de nem voltak egyenlőek a feltételek!Nagyon jó a kis AKG , biztos vagyok benne , hogy a K-601 is egy remek fejes!
Hát megmondom őszintén , attól függetlenül , hogy külső DAC-om nincs , hallottam már rendszerben , én is külső DAC párti vagyok azóta!
Az Audioline-ban Gyenizse mutatott egy Rotel DAC-ot - ha jól emlékszem - , Rotel cd játszó volt meg nem emlékszem milyen integrált.Megnéztük DAC-al és DAC nélkül is többször , de én leizzadtam , ha ment a DAC!
Azóta gondolkodom és gyűjtögetek...Persze volt a Meridian 206 D/S-em , de az mégis más.
Ha őszinte akarok lenni ,csak azért nem veszek mostanában japán cd-ket , mert nagyon felment az áruk itthon.
Majd ha visszaáll a rend , visszatérek rájuk.
Én a 70-es évektől a 90-es évekig hallgatom a többségét as zenéknek , de jelennek meg manapság is értékes albumok!
Szerencsére nagyon kevés mai zenét hallgatok , így nem fenyeget az a veszély , hogy az előadó albuma nem jelent volna meg cd-n!
Inkább a rég elfeledett lemezek között kutakszom , ezért nagyon hálás vagyok a netnek , ha nincs , alig ismerek valamit a meglévő albumaim közül!Ha van ihletem , kutakszom különböző módszerekkel , pl. megnézem kik játszanak egy általam favorizált albumon , majd az összes tag diszkográfiáját átnézem ,és így tovább.Nagyon sok projectet vagy bandát ismertem meg ezen a módon.
Ami a fejhallgatózást illeti, én is nagyon sokáig csak fejhallgatóztam, van egy AKG K601-esem, és az utóbbi két évben kezdtem csak dobozokon is zenét hallgatni, s mivel padlástéri, ferdetetős szobám van, többnyire mostanában is inkább a fülest veszem elő, mert nem tudom úgy elhelyezni a hangdobozokat a szobámban, hogy kényelmesen le tudjak ülni zenét hallgatni, amúgy is csak Jamo Studio 180-asaim vannak, ami hát közel sem high end kategória, de szeretnék majd később komolyabb hangfalakat komolyabb erősítővel. Azt nem tudom egyébként, hogy egy külső DAC mennyire fontos egy alapvetően jó CD játszóhoz. Sokan azt mondják, nagyon sokat nyom egy jó DAc, sokan azt mondják, hogy felesleges egy kiváló CD játszóhoz. Csövesre tunningolt CD játszót még nem hallottam, de nemsokára lesz rá lehetőségem.
A Denon azt hiszem Sony alapú, tehát majdnem Sony. Hasonlóképpen, ahogy a Marantz majdnem Philips.
A CD-gyűjtéssel hasonlóképpen vagyok, mint Te, a kedvenceim java már megvan, és már csak néhány dolgot szeretnék megvenni japán CD-n, tehát szinte már csak japán CD-ket veszek meg. Én nagyjából 1969-től 1980-ig hallgatok zenét, a hetvenes-évekbeli prog-rock a kedvencem, és az igazi hetvenes-évekbeli analóg felvételek. Vannak most is értékes zenék, de kevés, és engem zavar a steril DDD-s hangzás. Mostani együtteseknél egyre gyakoribb, hogy már nem adják ki az új lemezüket CD-n, hanem a weboldalukról letölthető pénzért, általában mp3-ban. Hát ide jutottunk... Azért az új Astra remélhetőleg kijön CD-n. Az első, The weirding c. lemezük közelíti az analóg hangzást, fátyolos az egész és teljes mértékben hetvenes évekbeli hangszereket használnak, tele mellotronnal. Sajnos mostanásg ritka az ennyire "retros" prog zene.
A DVD-audio számomra felejtős, és a sima CD-t jobb szeretem az SACD-nél.
