Köszönöm, köszönöm, hogy klubtag lehetek!
Azt gondoltam, akkor itt is visszavonulnék egy csendes vitamentes szigetre, hogy aki épp belefáradt a nagy szellemi harcokba, vagy csak nincs kedve épp
párbajozni, jöhessen egy kicsit beszélgetni, hitről, reményről, szeretetről szépen, szelíden:)
Köszönöm nektek, ha majd nem kell egyedül lennem ezen a szigeten:)
"Drága Big4! Először is szeretném leszögezni, hogy ebben a klubban és ezen a topikon én nem kívánok veszekedni, és bízom benne, hoyg ez részedről is így marad. "
Ha valaki egy hitvitában a veszekedés szükségszerűségét, kényszerét ill. veszélyét sejti, javallik önmagába néznie... Azonban ez nemhogy nem veszekedős, de még csak nem is vita-topik ugyebár... ;)
"Ha ráérzel ugyanis a valódi Igazság ízére, a Hangjára, akkor egyből felismered, hoyg mi az az íz, az a hang, ami nem az, akármennyire is igyekszik a jóság köntösébe burkolózni."
Hát azt hittem, ennél meggyőzőbb objektív érveid vannak. Már kezdtem bizakodni, hogy na most végre "here is the man"... De csalódnom kellett. Reménytelenül szubjektív vagy, tehát sajnos irreleváns... Ezen okfejtésed szintje megfelel nagyjából annak, mintha arról győzködnél hogy szeressem meg a cukros káposztástésztát, mert neked az jobban ízlik és emiatt biztos hogy finom...
"Voltak nekem is néha megdöbbentő képességeim, vagy annak látszó véletlenek,"
Eddigy úgy tűnt nekem, véletlenek nincsenek, a hívők szerint...
" tehát valószínűleg a korábbiakat se én produkáltam, csak bűvésztrükk volt az ellenfél részéről. "
Valószínűleg? Tehát nem biztos! Nos én biztos pontokat kutatok, nem valószínűsítések kellenek, azokkal tele a padlás... Ha ilyen szinte vagyunk, akkor én meg alappal vélelmezhetem, hogy minden létező vallás, egyház és misztika, kivétel nélkül az "ellenfél" bűvésztrükkje...
"Az ezotéria egyszerűen nem váltja be a hozzá fűzött reményeket ha reálisan nézzük a dolgokat."
Ismét figyelmeztetlek, a totális parttalan szubjektivitás triviális csapdájában vergődsz. Az, hogy a te reményeid mik, nem referál az objektív valóságról sajnos. Az ezoteria egy igen tág gyüjtőfogalom. Kétlem, hogy minden létező szubsztanciáját, amit csak magában foglal, alaposan megvizsgáltál... A modern, divat ezoteria, a new-age, pedig lényegében egy kommersz, amerikanista, siker-média-biznisz birodalom, épphogy köszönőviszonyban a valódi, hiteles misztikákkal, ergo nem szerencsés abban elmélyedni, ha az ember az ezoteriát kutatja. Tanácsos inkább eredeti okkult misztikákkal, teozófiával, antropozófiával, gnózissal, szufival, hermetikával, kabbalával, buddhizmussal, taoizmussal,hinduizmussal és pl Rózsakeresztes misztikával foglalkozni.
"Te is először ezt fogod észrevenni, hogy nincs lelki békéd, sőt: lelki életed hihetetlenül megbonyolódik, egyre kuszább lesz, egyre nagyobb lesz a káosz és az egyszerűségedet veszíted el a leghamarabb és leginkább."
Ne gondold, hogy ez ilyen könnyen megy, hogy rá tudod húzni másokra a sémádat! Így engem aligha fogsz tudni programozni, manipulálni. Nem beszélve arról, hogy ha figyeltél már leírtam: ezeken túl vagyok. Pl egy buddhista vagy taoista vagy hindu elcsendesedő, meditatív aszketikus életmódnál (pl jóga) nyomokban sincs az, amiről beszélsz, ellenkezőleg, pontosan a lelki béke, harmónia, szeretet és egységtudat az, ami megélhető, Jézus nélkül... A zaklatottságot és káoszt én éppen a keresztényégben tapasztaltam meg, magamon is és másokon is...
"Ami minden vallásban ott van, minden vallás egyértelmű alapja és magja, abban mi a titkos? Azt már bizony mindenki régesrég tudja! Ha egyszer egyetlen vallásban is benne van és ráadásul még nemcsak egyben, hanem az összesben, az soha nem volt rejtett és titkos és bárki észreveheti, akár egy, akár kettő, akár az összes vallást ismeri."
Az "okkult", azaz rejtett és a titkos nem teljesen ugyanazt jelenti. Próbáld megérteni úgy, hogy ezen megfogalmazások helyett alkalmazd ezt: "benne rejlő". Nem titkos, bár titokzatos, ám ez sem szándékos, nem valami gonosz, önző emberek titkolták el (bár ez ilyen törekvések is vannak pontosan a nagyegyházak részéről nyilvánvalóan), hanem olyan, amit egyszeri, beavatatlan, arra alkalmatlan nem ért meg, addig, amíg egy előrébb járó, el nem magyarázza, be nem mutatja korrekten neki.
"Az én titkomra hiába lesel. Kikiálthatnám a háztetőkről, akkor is titok maradna." (Szepes Mária, Vörös Oroszlán)
"óriási a paletta és mi tényleg azt az ambíciózus célt tűztük ki, hoyg minden vallás közös magvára találunk rá, az kellő kutatás után gyakorlailag EGYETLENEGY tételre redukálható: van a jejen látható világ mellettl egy trancsendens valóság."
Nah hát akkor kutakodásaid szintén ide vittek téged is... ;)
"Kész, punktum. Bármi mást mondunk, az már nem minden vallás közös magja lesz."
Vélhetőleg azért mert, az igazság ennyi; és addig tart, amíg a közös alap, s amik utána jönnek a misztikákban, azok már mind sallangok, emberi kreálmányok, hazugságok, tévedések. Nem gondolod?
"De ha nekem nem hiszel, semmi kényszer, járd végig ezt az utat. Ha józan maradsz, akkor észreveheted, hoyg mikor mész tényleg felfelé, mikor lefelé és mikor hajtasz csak egy mókuskereket, ahol azt adják be neked, hoyg haladsz, de valójában saját farkadat kergeted. Hajrá! :)"
Ó köszi a bíztatást és a megtisztelő kedves tanácsokat! Azonban ha nem bánod, nem kisérleteznék ilymódon, hiszen úgy vélem, egy életem van. És egy utat VÉGIG-járni, uszkve egy életöltőnyi időt igényel. Nomármost inkább olyan útra lépnék, ahol a leginkább számíthatok a sikerre, a cél belátható időn belül való elérésre, mivel a halálos ágyon már nem igazán lehet áttérni másik útra, ha netán rádöbbenünk, hogy kudarcot vallottunk... Nemde? Tehát engedelmeddel még egy kicsit keresek, mielőtt elkötelezem magam egy út mellett...
Drága Big4! Először is szeretném leszögezni, hogy ebben a klubban és ezen a topikon én nem kívánok veszekedni, és bízom benne, hoyg ez részedről is így marad. Maradjunk akkor a puszta érvelésnél, ami ha csak egy szellemi játék marad a felszínen, akkor az marad.
Először is szeretném leszögezni, hoyg Hozzád hasonlóan én sem hánytam azoktól az okkult, ezós dolgoktól, amiket csináltam - akkor , amikor csináltam. Ez csak utólag következett be, amikor felébredtem és rájöttem, hoyg mennyire hülye voltam és mennyire meg tudott vezetni az a szellemi lény, akinek vagy 1000-es IQ-ja van, de gyűlöli az embert. Felébredésem, visszatérésem, megszabadulásom után sok ideig egyszerűen fizikai rosszullétet éreztem, ha valamilyen ezós vagy eretnek könyvet vettem a kezembe, már akkor rosszul lettem, amikor még nem fogta fel az értelmem, hoyg mit is olvasok. Ha ráérzel ugyanis a valódi Igazság ízére, a Hangjára, akkor egyből felismered, hoyg mi az az íz, az a hang, ami nem az, akármennyire is igyekszik a jóság köntösébe burkolózni. De amíg ezós voltam, addig engem is spanolt ez az egész, hoyg most én leszek a király parafenomén és a sok buta embernek én megmutatom, hoyg tévelyegnek, és sehol sincsenek az én tudásomhoz képest, és micsoda tudás birtokába kerülhetek én is (de később rájöttem, hoyg ezerszer többet tudtak azok, akiket akkor bíráltam). Aztán egy szép napon Isten kegyelméből rájöttem, hoyg ez az egész csak mézesmadzag, mint valami őrületbe kergető MLM rendszer (pl. Amway). Azok is mindig hihetetlen gazdagsággal kecsegtetnek, és nem engedik hoyg az emebr egyszer józanul mérleget vonjon, hoyg rohadtul nem lehet belőle mégsem meggazdagodni objektíven nézve.
Voltak nekem is néha megdöbbentő képességeim, vagy annak látszó véletlenek, de aztán rá kellett jönnöm, hoyg ezeknek sok gyakorlati haszna nincs és nem is tudom őket irányítani és mindig biztosan reprodukálni, ha szükség van rá: egyszerűen elenyésző sikerszázalékkal működnek ezek, tehát valószínűleg a korábbiakat se én produkáltam, csak bűvésztrükk volt az ellenfél részéről. Ami képességet meg esetleg mégis biztosabban tudtam elsajátítani, azok már korábban is megvoltak bennem és teljesen normális lelki képességek voltak. Az ezotéria egyszerűen nem váltja be a hozzá fűzött reményeket ha reálisan nézzük a dolgokat. Pusztán arra van ereje, hogy eltántorít a helyes úttól, ha hagyjuk. De az ellenfélnek nem is az a célja, hoyg bármit adjon neked, hanem hoyg ne juss hozzá jogos örökségedhez sem, amit Isten szánt Neked. Őt egyáltalán nem érdekli az, hoyg bármit adjon Neked, csak kecsegtet.
De a legtisztábban érzékelt dolog az az volt, és ha felnyílik a szemed, valószínűleg Te is először ezt fogod észrevenni, hoyg nincs lelki békéd, sőt: lelki életed hihetetlenül megbonyolódik, egyre kuszább lesz, egyre nagyobb lesz a káosz és az egyszerűségedet veszíted el a leghamarabb és leginkább. Nem tudsz egyszerű lenni, következésképpen nem fogsz tudni tisztán látni, következésképpen nem fogod tudni, merre kellene haladnod. De ezt még most mind nem érzékeled, én se érzékeltem annak idején, mert vak voltam és azt hittem, a zavarok el fognak múlni azoktól a technikáktól, amik azt okozták.
De akkor nézzük csak meg első lépésben azt, amit a józanság megőrzéséről mondtam, pusztán az alapján, amit írtál. Van két állításod:
1. Ez egy titkos tudás. 2. Ez minden vallás ősmagja.
Az ellenfél ismer minket és mindig az alantasabb vágyainkra építi fel stratégiáját, mert így van esélye beférkőzni belénk. Egy vírus, amely vonzónak, ártatlannak vagy észrevehetetlennek látszik, csak azért hoyg átjusson az immunrendszer védelmén, és ott elkezdjen a gazdaszerven élősködni. Nos, az első állítást az ellenfél azért adja be az embernek, mert a gőgére apellál, hogy elittudatára és kiválasztottság-vágyának vonzó legyen: és ez majdnem mindenkinél bejön, mert egy titkos tudásba beavatódni csábító dolog ha engedünk ilyen vágyainknak. Annak idején nem a tiltott tudás fájáról akart az emebr enni? Nem egy tiltott tudás birtokába akart jutni? A második ezzel szemben az útközben feltámadó lelkiismeretünket, a lelki immunrendszert igyekszik elaltatni, a veszélyérzetet kikapcsolni, mert az beindítaná a védekező mechanizmusokat. Ha ez minden vallás magja, akkor nem érezzük idegennek, veszélyesnek, bűnösnek annak a követését. Tehát semmi rossz nincs abban, amit csinálunk. Ugyanmár, ez csak egy sajt - szólt az egér, akire a következő pillanatban rákattant a halálos egérfogó.
Na de ha az ember előveszi a józanság erényét, akkor megnyerheti a játszmát a hazugság és csúsztatás fejedelme ellen. Merthogy először is a két állítás között egy baromi nagy logikai önellentmondás van: Ami minden vallásban ott van, minden vallás egyértelmű alapja és magja, abban mi a titkos? Azt már bizony mindenki régesrég tudja! Ha egyszer egyetlen vallásban is benne van és ráadásul még nemcsak egyben, hanem az összesben, az soha nem volt rejtett és titkos és bárki észreveheti, akár egy, akár kettő, akár az összes vallást ismeri.
De a józanság még ennél tovább is mehet, megvizsgálva saját maga és nem hallgatva másra, hoyg mi is minden vallás közös alapja valójában. Ha összevetjük a természeti vallásokat, animizmust, panteizmust, totemizmust, Föld-anya kultuszokat, a judaizmust, a zorosztrianizmust, a sumér, akkád, babilóniai, egyiptomi, északi népek őskultuszait, a kínai univerzalizmust, a taoizmust, a konfucianizmust, a keresztényságet, a pszeudobvallásokat (pl. MOrmon, Jehova tanúi, stb.), a hinduizmust, buddhizmust és ezek külön iskoláit (a háromféle szekeret), a Krsna Tudatúakat, a dzsainizmust, a Bahai-t, az egyes hindu isteneke külön kultuszait, stb. stb. hiszen óriási a paletta és mi tényleg azt az ambíciózus célt tűztük ki, hoyg minden vallás közös magvára találunk rá, az kellő kutatás után gyakorlailag EGYETLENEGY tételre redukálható: van a jejen látható világ mellettl egy trancsendens valóság. Kész, punktum. Bármi mást mondunk, az már nem minden vallás közös magja lesz. Mert már eltérés van az emberről alkotott képben, a teremtésről, a természetről alkotott képben, Istenről is, hyog egyáltalán van-e, milyen, hány személy, ha egyáltalán személy, milyen lények vannak rajta kívül a transzcendens világban, mi az emebr feladata, hoygan juthat el egy magasabb szintre, és egyáltalán mikor hogyan nyilvánult meg a trancszendencia, hogyan van jelen evilági dolgokban, stb. stb.: Nos mindezek már régen nem minden vallás közös magjai, hanem csak specifikus tantételek, amik csak egy vagy több vallásban érvényesek és mutatnak némi hasonlóságot. Tehát ha bármi mást akarnak neked beadni, mint "minden vallás közös magvát" azon kívül, hoyg létezik egyfajta transzendens világ a láthatón kívül, akkor a józan mérlegeléssel bizony nem a minden vallásban közösen meghúzódó mag (ami tényleg mindenhol ugyanaz), hanem már egy specifikus értelmezés. Sőt: már ez a fajta transzcendencia-fogalom se mondható még precízebb vizsgálat tán közösnek, mert a mennyei világot az ábrahámita vallások a földi felett valónak képzelik, a távolkeletieknél a földi világ alatt és felett is sok transzcendens szféra helyezkedik el, a természeti vallásokban meg nehezen megállapítható, hoyg a transzcendens evilág felett, mögött vagy benne helyezkedik el. Tehát gyakorlatilag teljesen közös alap nem is nagyon van. Talán esteleg annyi, hoyg az emebr legyen jó, de néhány vallásban néhány alapvetően hasonló erkölcsi parnacson kívül megint vannak eltérések erkölcsi szint terén, és egyes vallásokban még az se motiváció, hoyg az emebr legyen jobb, inkább az, hoyg legyen bölcsebb, mert a jóságát nem maga adja, hanem a transzendens bábja/álma ő is, meg ehhez hasonlók.
És nehogy azt hidd, hoyg én azon a szinten állok, hoyg még csak felszínesen eltérőknek látom a vallásokat. Én már vagy 20 éve foglalkozom vallásközi témákkal egyébként. Először az emebr azt hiszi, hoyg minden vallás tökre más. Aztán ha elkezd kutatni, rájön, hoyg mégis sok hasonlóság van közöttük. Aztán ha még tovább kutat, egyre jobban szétválik, hoyg mik azok, amiknek lehet közös lelki élmény az alapja, legfeljebb az adott kulturális gondolati rendszer a más, amiben azok be vannak ágyazódva és mik azok, amik viszont totál eltérőek, és az emebr a 3. szinten jut csak el ahhoz a látásmódhoz, hoyg meglátja, hoyg minden mögött az emebr Istenhez való viszonya áll, és ez minden dolog mozgatórugója, és egyszerű erkölcsi magarartás-modellek alapján helyrerázódik az összes vallás egy nagy rendsezrben. Lesznek olyan vallások, ahol az emebr őszintén közeledik Istenhez, és ebben különféle szintig jutnbak el, lesznek olyanok, ahol nem Istenhez közeledikaz ember (ezek a primitívebb vagy ál-vallások), olyanok is, ahol egy ideig Isten felé közeledtek, majd egy pontotn elfordultak Tőle, és lesz az a rendszer, ahol Maga Isten közeledik az emberhez és a legtisztábban teszi rendbe a dolgokat. Ez nálam a legtisztábban az Ortodox Egyházban kristályosodik ki. De ha nekem nem hiszel, semmi kényszer, járd végig ezt az utat. Ha józan maradsz, akkor észreveheted, hoyg mikor mész tényleg felfelé, mikor lefelé és mikor hajtasz csak egy mókuskereket, ahol azt adják be neked, hoyg haladsz, de valójában saját farkadat kergeted. Hajrá! :)
Köszi a jószándékú tanácsokat, de el kell keserítselek: ezeken régesrég túl vagyok és még mindig a "sátánnál" maradtam... A gondolkodás képességének elvesztését pontosan a vallások agymosásánál látom, tehát szerintem pontosan fordítva gondolkodsz és te vagy megvezetve. Amit eddig írtál nem volt túl meggyőző, csak a szokásos gyenge sablonszöveg. Ám én nyitott vagyok figyelek, parancsolj, győzz meg..! ;) Amíg ez nem sikerül neked, alappal élek a gyanúperrel, hogy te tévedsz... És tudod miből látszik ez? Te hánysz attól, amit úgy vélsz, téves és sátáni; én viszont nem hányok attól amit tévesnek vélek, hanem tanulmányozom továbbra is nyitottan, gondolkodva, keresve.... Ha gondolkodásod képességét még megőrízted, javaslom ezen kicsit gondolkodj el..!
Khm. Csak szólok, hogy nem kell ahhoz valami hatalams nagy szintet elérni a kereszténységben, hoyg az emebr rájöjjön, hogy amiről írsz, az a Sátán megtévesztése. Egy másik Jézus az Antikrisztus. És tudom, hoyg erre kapásból azt fogod mondani, hogy én is egy megtévesztett áldozat vagyok, aki nem mer kiléápni a dogmák mögül, és számodra teljességgel hihetetlen az, hogy ChonGhe egy olyan emebr, aki megismerte mindkét oldalt, a dogmák mélyére hatolt, amennyire lehetett és megmártózott az ezotériában és okkultizmusban is jócskán, és az utóbbitól hányingere lett, az előbbiben pedig felfedezett egy olyan kicset, amihez képest minden megtévesztő csillogás még a hatmilliárd univerzumi dimenzióval együtt is egy röhejes baromság. Nem kell bedőlni az ilyen csábításoknak. Persze hogy olyat villant fel az ellenfél, ami vonzó: ez egy bátor tett, egy titkos tudás birtokába jutsz, minden szent egy idióta megtévesztett, de te okosabb leszel, olyan leszel, mint Isten és nem halsz meg! Ugyanazt adja be most is, mint régen. Big4: rendeben, kiábrándultál egy üres keresztáénysgből, mert nem jól képviselték neked, és lépre mentél az ordító oroszlánnak, ami csak erre az alkalomra várt. Azt mondom, ha gyorsítani akarsz: merülj csak el az ozóban, kergesd a titkos tudást, ásd bele magad. Csak egy dolgot ne veszíts el: a gondolkodási képességedet. Mert az ellenfél ezt is vélba fogja venni, de azt ugye nem akarnád elveszíteni? Nézd csak meg, mik azok a titkos tanok, kicsoda az a másik krisztus és az ősi magnak beállított tudás. Gondold végig azokat, ne csak 5 ventiig láss, vizsgálfd meg, emnnyire következetesek önamgukban ezek a rendsezrek, és legfőképp: bizsgáld meg magad jól, hogy mindez a titokos tudás milyen hatást gyakorol a lelkedre! Erkölcsösebb leszel, csodás képességeid lesznek, amelyeket minden tekintetben itrányítani tudsz? Meg tudod őriznia szíved egyszerűségét? Meg tudod őrizni gondolataid épségét? Gyerünk, merülj el ebben a tudásban... És amikor majd ebben is csalódsz és hánysz egyet és már semmi msára nem vágysz, csak az egyszerűségre és a békére és a megbocsátásra, akkor fogsz rájönni, hoyg ChonGhe-nak igaza volt, amikor mindezt az ősellenség emebrgyűlölő csapdájának állította be, és vissza fogsz menekülni a dogmákhoz, hogy valami szilárd legyen végre a lábad alatt. És akkor a dogmák mélyére fogsz hatolni és rájössz, hogy milyen hihetetlen kics volt az orrrod előtt már kezdetben is, amihez képest senki más nem tudott semmit nyújtani. Ez a tékozló fiú állapota, aki nagy gazdagságát eltékozolva már annak is örül, hogy legalább béresként fogadja vissza az apja, aki már a disznók eledelével si megelégedne. Csak az a lényeg, hoyg az ismét otthonra találjon, hyg apja visszafogadja egy egyszerű szolágnak.
Jéárd végig, hajrá, mert nekem úgyse fogsz hinni. Vizsgáld meg magad és maradj józan. Csak akkor nyered el valaha is az elveszített lelki békédet. Mert hoyg most nincs lelki békéd, ha őszintén magadba nézel, arra ide a bökőt!
Köszönöm, nagyon sokat tudtam töltekezni a szavaidból. Minden soroddal egyetértek. A szeretet valódi önfeladás, én-feladás, feloldódás egy másik személy érzéseiben, akaratában, vagy kérésében. Amikor szeretünk, megfeledkezünk önmagunkról, és minden amit érzünk, gondolunk, teszünk, a másikért történik. Ha a szeretet viszonzásra talál, az lehet a legcsodálatosabb. Amikor minden az egymás iránti törődésről szól. Bevallom, ilyesmiben még nem igazán volt részem, de majd talán a mennyországban:)
Hozok egy kis történetet neked, talán tetszeni fog:)
Egy éjszaka béka brekegése zavarta meg a kolostor kertjében imádkozó szerzetest. Megpróbált nem a brekegésre figyelni - mindhiába. Elfutotta a méreg, és rákiáltott a békára: - Csönd! Imádkozom! A szerzetes kérése - mivel szent ember volt - meghallgatásra talált az égben. Minden teremtmény nyomban elnémulva adta meg neki az imához szükséges csendet. De ekkor egy hang zavarta meg a barát imáját. Belülről jött, a lelke mélyéről: - És ha Isten ugyanolyan szépnek találja a béka brekegését, mint a te zsoltáros imádat?! - Mi tetszhet már az Úrnak egy béka brekegésében? válaszolta a szerzetes kelletlenül. De a hang nem csitult el: - Akkor miért teremtette az Isten a békát ilyen hanggal? A barát elhatározta, utánajár a kérdésnek. Odaszólt a békának: - Brekegj! A béka teljesítette a parancsot, hamarosan a környék összes békája csatlakozott hozzá, koncertjük betöltötte az éjszakát. A szerzetes hallgatta, hallgatta a késő békazenét, egyre szebbnek találta, harmonikusan illett a holdfényes éjszakához. Amikor felállt, hogy cellájába menjen, még egyszer hallani vélte a hangot a lelke mélyéből: - Régen nem voltunk már ilyen meghitten együtt.... - súgta fülébe a Teremtő....
"Az emberi érzésekről hogyan vélekedsz? Minden érzésünk illúzió és emiatt értéktelen?"
Igen szerintem mind illúzió, de hát végül is mi nem az? De ebből miért következne hogy értéktelen?
Az érzések, azaz emóciók, érzelmek azok amikre gondolsz nyilván. Mint szeretet, félelem, boldogság, szomorúság stb (tehát nem a fizikai, érzékszervi érzésekre gondolsz, mint testi fájdalom vagy -gyönyör stb - bár igaz ami igaz, valamelyest összefüggenek, legalábbis indukció szintjén)
Az, hogy illúziók vagy sem, egy szempontból mellékes; hiszen ha az, ha nem, mégis megéljük, megtapasztaljuk az érzelmeket, tehát valóságosak, léteznek számunkra legalábbis szubjektíve. Mivel meglehet, a létezésünk is csak illúzió, az illúzión belül egy szub-illúzió, az érzelem, azaz az illúziórendszer létjogosult része. Tehát mindenképpen számolni kell az érzelmekkel szerintem,semmiképpen sem elhanyagolható, szőnyeg alá söpörhető dolgok.
Azonban hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk nekik, milyen fontosnak tartjuk, milyen értéket rendelünk hozzá, az már abszolút szubjektív, mondhatni ízlés kérdése ill szeszély...
Te persze nyilván a szeretetet kutatod és a szeretetről kívánsz leginkább értekezni, s az érdekel, hogy ki milyen értéket tulajdonít a szeretnek, ki hogy éli meg stb stb
Nálam ezügyben az a helyzet, hogy nem is igazán tudom definiálni a szeretetet. Hiszen a szimpátia, a kedvelés, vonzódás, szerintem nem azonos a szeretettel. (ezek valójában önkényes, önző érzelmek, és szerintem a valódi szeretetben nem lehet önzés, nem lehet benne egoizmus) Pl szerintem lehet szeretni olyan valakit is aki nem szimptikus, nem kedveljük. Hogy lehet ez? Úgy hogy szerintem a szeretet vélhetőleg valami mást jelent; valami olyasmit, hogy - a korábbi hsz-ekben emlegetett - EGYSÉG (ha tetszik: Isten) felismerése a másikban. Azt hogy nem különbözünk, nem rendelhetjük sem magunk fölé sem alá a másikat, mindenki egyenlő, mindenki egy. Aki igazán megvalósítja a szeretet, az UGYANAZT (amit csak tud, mindent!) adja a gyermekének és az anyjának, mint egy idegennek vagy egy tömeggyilkosnak is akár. Aki szeret igazán, bárkinek bármit megbocsát, bárknek bármit odaad, bárkiben megbízik, bárkiért-bármiért, feláldozza magát. Árad. Jézus, már ha igaz a története, ebben az állapotban volt, és ezt tanítota. Aki igazán elérte szeretetet, nem csak hogy naiv vesztesnek, hanem egyenesen elmebetegnek tűnik. Hiszen az igazi szeretet, egy állapot és nem egy érzelem, s ez az állapot pedig már ugyanaz az isteni állapot amiről az imént beszéltünk... De mindez csak magánvélemény.
Ezt én lelki, szellemi egységnek értem, de a hierarchikus szemléletemet mindez szvsz nem cáfolja. A világ isten teremtménye és képmása, Isten az alkotó és minden más az ő alkotása.
Pszichedelikus sámánizmus. Azért mert ott nem egy regula, dogma, ősi könyv vagy vezető határozza meg a dolgokat, hanem tisztán az elmém egy ősi természetes módszer (nővény) hatására. Egyes sámánista technikák állítólag teljesen felszabadítják az elme - Müller Péter fogalmával élve - kundabufferét, azaz lehull az illúzió-hazugság hájog a szemről és valóságot kezded látni. Nem tudom hogy így van-e, de egy próbát megér... ;)
"De bármit is olvasok, bármivel is ismerkedem, mindig úgy érzem, vissza kell térnem töltekezni a rózsaszín hitvilágomba, mert az az én otthonom."
Szerintem ezeket az infantilis és animális ösztönöket lehet tudatossággal túllépni... A kisgyerek, a kisállat, az aki mindig szeret a vackába (és mindig a régibe), anyukájához, a biztonság illúziójához, a megszokásba visszafutkosni.
"Ezért is szeretem meghallgatni mások másmilyen hitét. Szívesen hallgatlak téged is arról, hol tartasz éppen a keresésben."
Bölcs dolog.
Jó ideje megállapodtam az agnoszticizmusnál. Hiszen hogy jönnék én ahhoz, hogy bizonyságot állapítsak meg? Ilyen abszolút, fatális kérdésben, amit évezredek óta nem képesek legjobbjaink sem biztonsággal eldönteni és a közösségek sem megegyezni benne... Nagy gőgnek érezném azt vélni magamról, hogy képes vagyok eldönteni azt; biztosnak lenni, tudni vagy tagadni. Egyetlen egyféle gondolatot látok korrektnek: a nemtudást. Nem tudom, tehát agnosztikus vagyok.
A szubjektív bizonyságok élmények nem meggyőzőek - ha volt, ha nem - honnan tudhatnám biztosan, hogy nem csak az elmém csalt, meg? Hallucináció, önszuggesztió, valósnak megélt álom... A hagyományokról (misztikák, vallások, egyházak) és azok tanításairól tudom, hogy kivétel nélkül mind és mindig, önkényesen a hatalomért és vagyonért dolgozott, lépten-nyomon hazudoznak, hát alappal kérdőjelezem meg mindet....
A modern tudományt látom az egyetlen korrekt és őszinte emberi próbálkozásnak, az igazság, a valóság megismerésére. De az még nem ad végső válaszokat, még a munka közben tart, ráadásul csetlik-botlik, hibázik és szintúgy korrumpálódik.
Nincs hát támpont, biztos pont, nincs irányadó semmi; teháűt egyetlen ésszerű, korrekt, hazugság-, azaz önámítás mentes döntés az agnoszticizmus... bármi másra voksolnék csalónak érezném magam...
A következő lépés amit kitűztem kutatásaimban, az a misztikus pszichedelikumok (sámánizmus), korrekt vizsgálata (tehát nem önkényes, élveteg tudatmódosítás), de ahhoz számos feltételnek kell teljesülni, amit egyelőre nem tudok megvalósítani.
"A panteizmus semmiképp nem fér bele egy keresztény gondolatkörbe"
Mivel kb 2000 éven keresztül csűrték-csavarták, magyarázták önkényesen az egyházak és vallások.
Pedig Jézus nem árult zsákbamacskát. - Én és az Atya egyek vagyunk - Én tebenned vagyok és te énbennem (ergo mindenki egy az Istennel) - Hasítsd szét a fát, és én ott leszek; emeld fel a követ, és megtalálsz (ergo minden egy az Istennel)
Következésképpen minden és mindenki egy és egy az Istennel. Ez panteizmus... ;)
Szoktam ilyesmiket olvasni. Állandóan keresek én is. De bármit is olvasok, bármivel is ismerkedem, mindig úgy érzem, vissza kell térnem töltekezni a rózsaszín hitvilágomba, mert az az én otthonom. De tudom, hogy Isten a vallások felett áll, és azt is tudom, hogy ki kell lépnem a tágas térbe, ha közelebb akarok kerülni hozzá. Ezért is szeretem meghallgatni mások másmilyen hitét. Szívesen hallgatlak téged is arról, hol tartasz éppen a keresésben.
Nos, talán így találhatunk rá a közös ezoterikus fundamentumra, amit a leginkább a new age hírdet mostanában. Hogy mivel az igazság egy, ezért a filozófiák, vallások, bölcseletek, misztériumok alapja is egy közös igazság, a belső kör, az egy mély lényeg, melyre alapul a kereszténység is; még ha exoterikusan, a profán, külsőségek, a gyakorlat és rítusok közepette elveszett, elfeledett már ez a közös, generális lényeg.
Ha képes és elég bátor és nyitott vagy a Biblián, a kereszténység dogmáin túllépni és az emberi hitrendszerek mögé kukkantani kicsit (amihez leginkább azért kell bátorság, hiszen kockáztatod vele, hogy esetleg megroggyan a szép rózsaszín hitvilág, amit felépítettél, ill aminek áldozatul estél...), akkor kutatásaid során felbukkanhat egy másik Jézus, egy másik Isten, másik kereszténység, mely része a pl az egyház által üldözött kiátkozott számos dolog, pl apokrif iratok, alkímia, pogány hitrendszerek. Ha igazán érdekel az igazság, nem árt kutakodni és rájöhetsz a profán, exoterikus, buta tömegnek szánt rózsaszín, hazug köd mögött, felsejlik egy sokkal mélyebb bölcselet, ami az egyetlen igazság felé mutat. S mivel fatális, misztikus, egyetemes igazság egyetlen egy van, minden rendszer, minden kultúra ugyanoda kell hogy mutasson. Én ezt kutatom...
15-20 éve "gyakorlatozgatok" a magam módján, a magam tempójában, több kevesebb kihagyással, több-kevesebb sikerrel és igen, többnyire meditációval. De ne feledd: nem hiszek ebben, csak remélem (hinni akarok)... ;)
A panteizmus semmiképp nem fér bele egy keresztény gondolatkörbe. De a kérdés többi része, az elérendő cél, a "megvilágosodás" nálunk is ugyanaz: valamiképpen az örökkévalóság részeseivé válni. Ez a létállapot pedig már a halálunk előtt is elérhető.
Te gyakorlatok útján is próbálsz közelebb kerülni ehhez a megváltozott tudatállapothoz, pl. meditációval, vagy "csak" az igazságkereséssel?
A kérdésed kézenfekvő. És azt gondolom, egybehangzóan minden ezt tanító misztika (pl az okkult keresztények is mint, Rózsakeresztesek, Teozófia, Antropozófia és sok egyéb okkult szellemtudomány és misztika, kelleti vallások, s tán a Szabadkőművesek egyes misztikus irányzatai is) szerint természetesen nem kell ehhez meghalni valóban. Már életünkben is elérhetjük szerintük, ezt az állapotot, tudatállapotot (és e megfogalmazás ismét választ ad korábbi kérdésedre, hogy tudatos-e), de ezt csak a legnagyobb mesterek képesek véghezvinni. Sok néven nevezik ezt; megvilágosodás, Nirvána, Grál, kémiai mennyegző, Nagy Árkánum stb stb
És az idézeted nagyon is idevág, lényegében ugyanerről referál...
De ezeknek az eretnek gondolatoknak keresztény templomokban nem nagyon van helyük, ha jól tévedek... ;)
A beszélgetéseimben gyakran kérdezek, ennek az az egyik oka, hogy számos téren sajnos tájékozatlan vagyok. Panteistával sem beszélgettem még soha... most az vetődött fel bennem kérdésként: miért csak a halálunk után ébredhetünk magunkra? Tegnap láttam egy filmet, a La Bambát.
http://www.tutifilmek.hu/la_bamba-film-4653
Ebben hangzik el egy érdekes mondat. Azért érdekes, mert szerintem gondolatébresztő. Érdekelne, hogy benned milyen gondolatokat indít el: Az élet álom, a halál felébredés.
A kérdésedre a válasz nem könnyű. Egyrészt mivel nem tudom pontosan, csak feltevésem lehet róla. De azt gondolom igen, vélhetőleg tudatos, hiszen egy transzcendens mindent átható lény pan-teo azaz mindenben jelen levő Isten. S isten mint entitás tudattal bír. Persze nyilván merész elképzelés, hogy istenként az univerzummal azonos abszolút lényként ébredünk magunkra a halál után, de nem én találtam ki, számos keleti misztika gondolja így...
Hitről és szeretetről kevésbé, de reményről tudok értekezni, mert utóbbit tudni vélem micsoda és bizonyos vagyok abban hogy olyanom van nekem. Azt remélem hogy nem szűnök meg létezni, azaz létezésem nem szűnik meg, hanem visszatér az eredethez, öntudatomra ébredek egyszer a transzcendens univerzumban, azaz akkor ismerem fel hogy egy vagyok, azonos vagyok vele. Nem hiszek ebben, hanem remélem. S ez a bizonyos transzcendens létező univerzum, mely mindennel egy, mindent áthat, a panteizmus lényege.
Itt folytatnám a jelenésekről szóló topikban elkezdett beszélgetésünket arról, hogy ha Isten korlátozza a saját cselekedeteit, tekinthetjük-e őt mindenhatónak:
Vegyünk egy példát.
Képzeljünk el egy földbirtokost. Övé, ameddig a szem ellát, minden talpalatnyi termőföld. Ez a földbirtokos meglát egyszer egy kislányt, aki egy rózsakertben gyönyörködik. Azt gondolja, enyém a széles határ, adok belőle egy darabot a kislánynak, hogy legyen neki is egy rózsakertje. Megtehetné, hogy nem adja, megteheti, hogy adja, megteheti, hogy idővel elvegye, és megteheti, hogy meghagyja a kislánynak. Lehet, hogy nem tesz semmit miután odaadja kertet, csak nézi, hogy kislány hogyan nevelgeti a rózsáit a saját földjén. Bárhogy tesz vagy nem tesz, mindenható marad, szvsz.
Nagyon érdekesnek találom, hogy a buddhizmus, amely számomra a te tolmácsolásodban egy teljesen belátáson és tapasztalatokon alapuló életfilozófiának, és nem vallásnak tűnik, eljut egy olyan pontra, következtetések útján, persze, amely már nem látható be földi képzetek segítségével:
"a Nibbána inkább a legmagasabb átszellemülés állapota, melyről kétségkívül senki, kit még földi kötelékek bilincselnek, elégséges képzelettel nem bírhat."
Ez a leírás akár a mennyországra is illenék ugyanis... lehet, hogy más úton, más megközelítésből, de végül ugyanahhoz a létállapothoz igyekszik a buddhizmus, mint a kereszténység?
Nagyon érdekes, köszönöm:) És ezzel így már sokkal biztatóbbá vált a kép bennem a buddhizmusról:) Csak egy apró kérdés: miért használja a szövegíró a szent jelzőt, mit jelent ez a fogalom a buddhizmusban?
Na, itt van rögtön két részlet is, amelyek érdekesek lehetnek :-)
"Nibbánáról az európaiak legnagyobb részénél, dacára a kiváló tudósok által rég adott helyes magyarázatoknak, még mindig sajátságos fogalmak uralkodnak. Nibbána, szó szerint lefordítva: kialudva, eloltva lenni - mint egy láng, melyet a szél eloltott, vagy amely táplálék hiányában kialudt. Ebből látták aztán szükségesnek következtetni azt, hogy a Nibbána a semmit jelenti. Ez téves vélemény; a Nibbána inkább a legmagasabb átszellemülés állapota, melyről kétségkívül senki, kit még földi kötelékek bilincselnek, elégséges képzelettel nem bírhat.
De hát mi van a Nibbánában kioltva vagy elmúlva? Ki van oltva az élet-akarat, a törekvés a lét és élvezet után ezen vagy más világon; az a tévhit van kioltva, miszerint az anyagi javak valami benső értékkel bírnának, vagy maradandók lehetnének. Kialudt az érzékiség és vágy tüze, végképp kialudt az "énség" szállongó csalfénye. Pedig él a tökéletes szent, az arahat (csak az ilyen érheti el már ez életben a Nibbánát), a testben még tovább is, mert a tévelynek és az előbbi születések hibáinak hatását, mely működését már megkezdte, és éppen azért mutatkozik a jelenben, mint élő test - meg nem történtté tenni nem lehet; de a test múlandó, majd eljön az óra, midőn elenyészik. És akkor nem marad hátra semmi, ami okot adhatna egy új megszületésre, és az arahat bejut az örök békébe, a Parinibbánába (a túlsó Nibbánába).
A Parinibbána más vallástanok és a tudományos materializmus értelmében igenis teljes megsemmisülés, tökéletes feloszlása az egyéniségnek, mert a Parinibbánát elérőből semmi sem marad hátra, ami valamiképpen megfelelne az emberi fogalom szerint való létnek. Annak álláspontjáról azonban, ki az arahatságot elérte, inkább a világ az ő összes jelenségeivel együtt "semmi", egy tükörkép, egy csillogó szappanbuborék, és éppen a Parinibbána képezi a bejutást a valódi létbe, az örökkévalóságba, a maradandóságba, ahol többé semmi különbség, semmi harc, és semmi szenvedés nincs."
"Az "élet-akarat" (tanhá) kifejezése buddhista felfogás szerint nemcsak azt jelenti, amit az európaiak tudatos akarat alatt értenek, hanem a minden lényben (az állatokban és növényekben is) benne lakó, részben tudatos, részben öntudatlan "élet-ösztönt", a lét megtartására, a jólét és élvezet elérésére irányuló minden önző törekvés, indulat, vágy, vonzalom és idegenkedés összességét. Az európai olvasónak, ki a Tan valódi értelmébe be akar hatolni, a szónak ezt a jelentését kell mindig szem előtt tartania."
(Ez a tanhá az, amit Buddha a Második Nemes Igazságban a szenvedés okaként megjelölt. Fordítják vágynak, szomj-nak is.)
