Keresés

Részletes keresés

AnnKa Creative Commons License 5 napja 0 0 17756

Szervusztok Drága Teresa, Bajkálifóka, kellemes napot kívánok szeretettel, köszönöm!:)

&

 

Vasadi Péter

 

Védőbeszéd

Fáklyád nincs
tenyered üres
csak a sóvárgást hallod
csak a fák zuhanását

megmérsz, kiszabadítasz, lemetszel
szorongásod tájfunok magja
mégis – az éjszaka kőtömbje közé
építed a fény kapuboltozatát

 

 

jelujsag hu

Teresa7 Creative Commons License 5 napja 0 0 17755

Oravecz Imre

 

Csendélet

 

Kint alkonyul,
a lemenő Nap az ablakon át visszaveszi az utolsó sárga sugarat,
lassú homály tölti meg a szobát,
és a benn ülő még sokáig látja a tárgyakat,

 

a sarokban félig bevetett ágy,
a polcokon porlepte könyvek,
az éjjeliszekrényen fényképek,
a fiókokban, dobozokban emlékek, relikviák,
itt ruhadarabok, óra, szemüveg,
amott telefon, imakönyv, naptár,
és egyéb használati eszközök célszerű közelségben

 

a kezek az ölben nyugszanak,
az egyik most felemelkedik,
kikeres egy fájdalmas visszeret,
megtapintja
és visszaszáll –

 

az ember magára marad az életével.

 

Csendélet

Teresa7 Creative Commons License 6 napja 0 0 17754

Szervusztok, Drága Annka, kedves Bajkálifóka, jó reggelt, szép napot kívánok!:-)

 

*******

 

Dsida Jenő

 

Zúg az őszi szél

 

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.
De októberben nagyon félünk.
Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk
s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

 

Gyümölcsök helyett kis szobánkban
a polcokra meséket rakunk,
duruzsoló, piros, érett meséket:
fehér időkre kellenek.

 

Gondjainkkal megtömjük a kályhát,
– hiszen annyi van, annyi van! –
rövidke négy hónapig, öt hónapig
bizton eltartanak.

 

Vacogva megcsókoljuk egymást.
Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt
húzunk magunkra takarónak:
Téli álomra térünk.

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.12 0 0 17753

Szervusztok!:)
——-

 

József Attila

 

INDIÁBAN, HOL ÉJJEL VADAK...

 

 

Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, -
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.

 

Parancsot adott, büszkét, szigorút:
"Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!"

 

Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.

 

Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
"Ami égi, ne hozd a földre!"
A kapu pántja kérte a napot.

 

Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.

 

S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;

kicsordult a nap lángos özöne.

 

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz. 
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta 
az őserdő egy hűvös éjjelen.

 

1934-1935

AnnKa Creative Commons License 2021.01.12 0 0 17752

Szervusztok Drága Teresa, Kedves Bajkálifóka, kellemes napot kívánok!:)

&

 

Gárdonyi Géza

A CICA

A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem szűntelen.
Én csupa illem vagyok nálad:
ő rád ugrik, a szemtelen.

Én a kezed se merem fogni,
fülét ő kebledhez feni,
s amire nem mernék gondolni:
bajszát orcádhoz dörzsöli.

Én szólok mint az Illem-könyve;
ő meg szép nyakadhoz dőlve
mormolgat, mint egy vén szerelmes.
S amíg a méreg engem csikland,
szemed reám édesen pillant,
és mondod: "A Micó... úgy-e kedves?"

 

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.11 0 0 17751

Kamarás Klára 

 

Mint fák a szélben

 

A dombtetőn, a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...

Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
Vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...

Most mintha azt zúgnák a szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem..

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.11 0 0 17750

Jevgenyij Jevtusenko

Köszönöm


Mondd: „köszönöm”, a szivárgó könnynek,
s ne töröld sietve a szemed.
Hogyha sírva is - létezni könnyebb.
Halott, aki meg sem született.
 
Ha törten, ha verten is - ki élő,
plazma-éjszakában nem maradt.
Léte a teremtés szekeréről
ellopott zöld fűszál-pillanat.
 
Nevess nagyot, fogd marokra késed,
harapd, mint retket, az örömöt.
Rosszabb volna meg-nem születésed,
életed akárhogyan nyögöd.
 
Fagyalszirom-zuhatagban járva,
semmitől s mindentől részegen,
eszméltessen a világ csodája,
ámulj önnön létezéseden.
 
Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
de váddal se bántsd az életet.
Nem köszönt be még egy élet hozzád,
ez az egy is - véletlen tied.
 
Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
A pitypangos fűbe vesd magad,
ne könyörögj nagyon a világnak,
nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!
 
Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
Lelkek élnek a romok felett!
Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
ünnepelve akár szégyened.
 
Köszönd meg a legfeketébb macskát,
mely előtted keresztbe futott,
utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
amelyen a lábad megcsúszott.
 
Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
szenvedésed is hasznodra volt.
Mondd: „köszönöm”, a legárvább sorsnak,
hiszen az is ember sorsa volt.
 
(Rab Zsuzsa fordítása)



Teresa7 Creative Commons License 2021.01.11 0 0 17749

Szervusztok, szép napot, kellemes hetet kívánok!:-)

 

********

 

Rab Zsuzsa

 

De addig

 

De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is…

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.10 0 0 17748

 

Szabó Magda

Tanú vagy, nem mehetsz el


Hány napja, hogy nem élsz már, s nem hiszem.
Csak bámulom, mért vagy a kő alatt,
s mit tétovázik úgy bokád mögött
a mozdulat,
hogy nem dob már felém, ha elkiáltom
neved.
„Madár csak – biztatom magam –, madár
e föld, mely eltemet,
majd elhessentem, s felröpül.”
Még visszatartom félénk csontjaid
között a lelkedet.


És más sem hiszi, lásd. A hajlékony tavasz
megtorpant. Az esők
csak lógnak le az égről, nem mernek kibomolni,
hogy fel ne lazuljon a föld
feletted, el ne tömje szád. Nem értem,
hogy nem mozdulsz. Ágyad, tányérod ép.
Hogy tudná összetörni az enyészet
szemed gömbölyű tükörét?


Tanú vagy, nem mehetsz el. Ki felel
mellettem, ha te nem?
Te láttad nőni napjaim,
s a szőlőt a hegyen.
Kelj fel! Magamban nem bírok:
veled védekezem,
hogy itt lengek kifosztottan, üresen,
s mégis akkora súllyal, hogy az ág,
mire pihenni szállnék, eltörik.
Rád bíztam minden titkomat;
az volt az ifjúság.


Másnak ismertél. Igazold a lábam
hajdani lépteit, holt tarka macska,
Tanúja voltál, tanusítsd,
hogy nőttem egykor én is, mint a fák,
most dagadok csupán, keleszt a rémület,
s egyre szűkebb e század. Úgy szorít.


Kelj fel! Keresd velem! Hol a világ?
A tengerek?
Nem igaz, hogy kerek
e föld. Indultam annyiszor,
s mindig eltévedek.


Már rég nem pörlök semmivel
semmiért. S lásd, miattad
most újra kifenem szavam,
pörbeszállok riadtan
vele, akiben egyedül
hiszek: az elmúlással,
s birkóznám a fagyott talajjal,
hogy testedet kiássam.
Tanú vagy. Nézz fel újra! Nem tudom
megbocsátani nélküled,
hogy szerteömlöm jeltelen,
mint fiatal vizek,
s magába szív e szomjas évtized

bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.10 0 0 17747

Juhász Gyula

 

Nietzsche

 

 Magányos úton a magasba törve 
Köszöntelek, termékeny álmodó. 
Bohócsipkáját dobja rád a törpe 
S vakon ugráljon az örök gödörbe: 
Nekem Te vagy az utat mutató! 


 
Komor eszméid alpesorma szédít, 
De a magasból szebb ez a világ, 
S ki töretlenül törtet fel az égig, 
Felejti útja meddő meredékit, 
Melyen véréből nyílhat csak virág! 


 
Ó szép voltál völgy, te szelíd szerelmes, 
Hová szívem még halkan visszavon, 
De a magasság egyre kedvesebb lesz, 
Oly jó közel a kéklő végtelenhez, 
Nevetni a leküzdött tájakon. 


 
S ha fölzokognak a letűnt szerelmek 
S fölzokognak az elmúlt tavaszok: 
Mint tört játékán elméláz a gyermek, 
Felejtek balgán küzdést, győzedelmet,

 

Csak azt tudom, hogy egyedül vagyok

 

(megj. 

kell ismerni az életrajzát)

Előzmény: Teresa7 (17744)
bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.10 0 0 17746

Előzmény: Teresa7 (17744)
Teresa7 Creative Commons License 2021.01.10 0 0 17745

Kálnoky László

 

Múlt

 

Nem indulok feléd többé zarándokútra.
A felhőt, mit körül holdfényszalag szegett,
felhúzták éjjel a kalózok árbocukra,
s tavi ősz lázbeteg freskói kéklenek.

 

Tétován meg-megáll a szél, ha fölkereng is.
Nem a lég árama, de az idő sodor
tájat, várost, szobát, miket oly messze elvisz,
s arcot, mely félig arc, félig már ködgomoly.

 

Mozdulatlan, tutajravatalra kötözve
úszik mindaz, mi volt, s elúszik hidegen,
elúszik céltalan, elúszik mindörökre,
és nem üzen neked, és nem üzen nekem.

Teresa7 Creative Commons License 2021.01.10 0 0 17744

Szervusztok, szép vasárnapot kívánok!:-)

 

********

 

Friedrich Nietzsche

 

Elhagyatva

 

A varjúraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar –
boldog, kinek van otthona.

Sötéten állsz,
s hátra meredsz – mióta már!
Mondd: merre szállsz
a tél elől, bolond madár?!

Feléd havas
sivár puszták ásítanak!
Nem nyughat az,
ki oly kifosztott, mint te vagy.

Sors átka ver:
téli bolyongással gyötör,
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe tör.

Károgd siket
pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szíved?
Dacba, jégbe takarhatod!

A varjúraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar –
jaj, akinek nincs otthona!

Fordította: Képes Géza

AnnKa Creative Commons License 2021.01.09 0 0 17743

 

 

John Masefield: Tengerláz


Megyek, hívnak a tengerek, a szabad tenger meg az ég,
s amit kérek, csak egy nagy hajó: előtte csillag ég:
ráng a kormány, szél zúg, reng a vitorlák vászna
s ködös nap ragyog a tenger ködös arcára.

Megyek, hívnak a tengerek, torlódik, fut a dagály,
a hívás vad hang s tiszta hang, parancsol s visszavár:
amit kérek, csak egy szeles nap és sok gyors, fehér felleg
és sirályszó és röpke hab és porló permet.

Megyek, hívnak a tengerek, a cigányélet, a veszély,
a sirályok útja, a bálnák útja, ahol késel a szél:
s amit kérek, csak egy vidám mese, igazi matróz-féle,
és béke és édes álom a nagy út végére.

Fordította: Szabó Lőrinc


ekultura hu

AnnKa Creative Commons License 2021.01.09 0 0 17742

 

 

Sík Sándor


    A mester


        (Schütz Antalnak, a mesternek és barátnak)

A katedrán egy Férfi ül.
A két szeme úgy szúr belém,
Akár az Írás kettesélű kardja.
Úgy átjár, mint a szűz acél,
És mégis meleg, mint a mécs:
A hűvös eszmén átizzik a Lélek.

Beszél. Az Ige szól az ajkán,
És minden szava, mint a mérleg,
Amelyen minden egyensúlyban áll:
A fogalom, a sejtelem,
Az ihlet és az értelem,
A véges és a végtelen,
Tudás, tapintás, reveláció.

Néz és beszél. Van és vezet.
Érzem a végzetes Kezet,
Amely lenyúl és kényszerít megállni
A húsos földön, mint a fát,
És felnyúlni felhőkön át,
És hallani a harsonát:
,,Deum docet et a Deo docetur.''

 

AnnKa Creative Commons License 2021.01.09 0 0 17741

 

 

Ady Endre

SZEGÉNY, JÓ FIAIM
              

Hány tavaszon küldtem bárhonnan
Nektek a sok hitető verset,
A Jövőt prédikáltam nektek
S most a jelen be másként lobban,
Másként gondoltam, szebben, jobban.
Jaj, golyózáporba áztattátok
Üstökötöket és fejemet.
Fejem, fejem, bús felelős, te,
Miért adtál ifjaknak hiteket,
Mikor a világ csak hiteget
S én nem láttam, hogy a Föld por és rongy.
Drágáim, árváim, fiaim, Tik,
Kikkel, jaj, hogy most sem lehetek,
Hol jártok vén bolond fejemmel
S ama nagyszerű kegyelemmel,
Hogy a Halált ifjan éritek.
Drágáim, árváim, fiaim, Tik,
Az Élet csakugyan menekül?
Hol jártok, vagytok s kik - éltek - még?

Pesti Napló, 1917. augusztus 12.

Előzmény: AnnKa (17740)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.09 0 0 17740

Szervusztok, napsugaras szép napot, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!:)

&

 

Ady Endre

SZAKÍTS, FELEDJ!
              

Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgy sem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled!...

Bolondság volt ez is, mint minden,
Silányság volt ez is, mint minden,
Álom csupán...
S én, aki mindent elvesztettem,
Hogy' rohantam e lehetetlen
Álom után!...

Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled!...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj!...

1899. december 31.

Előzmény: Ann.Ka (14693)
bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.07 0 0 17739

Wass Albert

 

Jó lenne így...

 

 Bárkába szállni, nagyba feketébe,

úgy evezni ki a messzeségbe.

Sohanem látott part felé sietve

kikötni egy névtelen szigetre.

Lenni megbékélt önmagunknak árva,

nevétől fosztott Nemo-kapitánya.

Hullám felett, sziklába vájni házat,

gyökereket enni és csigákat.

Életet élni egymást nézve,

megcsöndesülve, megigézve.

Hegyre futni, ha jönnek mások:

babonás régi látomások.

Keresztet építeni, szörnyű-szépet,

homokba írni végtelen meséket.

Ha messziről jött honvágyak gyötörnek:

múlását lesni csendnek és időnek.

S amikor halkan közelit az óra,

befeküdni egy ringó koporsóba,

zöld vizeken sötétkék égre nézve:

így suhanni ki a semmiségbe.

 

AnnKa Creative Commons License 2021.01.07 0 0 17738

Szervusztok, napsugaras szép napot kívánok Mindannyiunknak, kedves Bajkálifóka köszönöm!:)

&

 

 

Baka Györgyi

Szabadulás


Eddig kívül kerestem
szabadságom hasztalan
most az ego által körbefalazva
találom az anyag áldozatában

az elmén túlról jövő imában
a csönd szilánkjai kitárják
leragadt szemem külső fény
a belsővel szétbonthatatlan

táncba kezd az áhítat határán
ami belül volt kívülre vetül
s felragyog egy új színfoltként
a hajnalpírlepke szárnyain

a kívül levő magát szétosztja
elveszítve: ott lobog mélyen
a gyermekkor fénysustorgású
titkokat őrző akácerdejében

 

Előzmény: bajkálifóka (17737)
bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.06 0 0 17737

Szép estét Nektek Kedves AnnKa, Tereska és Mindenkinek aki erre jár!:)

—————-

Dsida Jenö

Sajnálom öt...

 

 S néha messzebbről látom őt, 
aki most hozzátok beszél. 
Látom, amint a hűvös szalonban 
lassan cigarettára gyújt 
s fáradtan csöppen ajkáról a szó. 
Látom arcán a kora ráncokat, 
látom kusza erőtlen haját. 
Látom, amint lemegy a lépcsőn, 
s a kövezeten kong a lépte, 
s a háta csüggedten előre hajlik, 
s a két karját lóbálja 
szerencsétlenül. 
Látom, amint egyedül baktat 
keresztül a sötétedő sétatéren. 
Felöltőjét nyitogatja a szél, 
s kajla kalapja ereszként csurgatja 
az egyhangú, tavaszi esőt - - 


 És olyankor nagyon, 
nagyon sajnálom őt

AnnKa Creative Commons License 2021.01.06 0 0 17736

 

 

Károlyi Amy


Zsoltárparafrázis


Megváltozik, de nem múlik
múlik, de meg nem változik
a változás nem elmúlás
az elmúlás nem-változás
ilyen a szobor levegőből
folyton újuló felhő-alakban
a változó változhatatlan
a mulandó elmúlhatatlan.

 

AnnKa Creative Commons License 2021.01.06 0 0 17735

 

 

Károlyi Amy: Kipiheni magát a lélek


nincs keresés

csak megtalálás

ez a végső hazatalálás

 

Tedd ezt. Ne tedd ezt:

véget érnek. ellentétek

mint a bárányok összeférnek.

 

Kipiheni magát a lélek.

Összebékülnek napok-éjek,

volt aratások, volt vetések.

 

Nincs erény és nincs vétek

valótlanná válnak a tények

mint messzi harang-kondulás

elhangzottak az emlékezések

 

nem fojtogatnak többé kötések

képzelhetetlen szabadon

ring ama messzi kék tavon

kipiheni magát a lélek

 

AnnKa Creative Commons License 2021.01.06 0 0 17734

 

 

Sidney Keyes: Idő


Nem ad halasztást az idő,
nem írja az üres lapot,
mágus fut, döng az égmező,
óvatos vándor éjben tántorog.

Fogj tollat, fogj szemet, kivésni
a zord időről látomásodat;
az arc futó, a tett teljét nem éri,
csupán a reflex és a rím marad.

Most kezdd, ne mindjárt; elveszett
perceid átka visszacsap rád.
Nicolo, Martin, bolygó szellemek
hirdetik az idő kudarcát.

Donne rettegésben lelte meg a békét,
bár kerubok közt jelzi égi térkép,
ő nem félt félni. Úgy karolta át
Rilke az őszt, mint mélygyökerű fát.
De minden jó nap rémület nekem,
hogy fordul, roppan, széthull életem.
 

Fordította: Nemes Nagy Ágnes

ekultura hu

AnnKa Creative Commons License 2021.01.06 0 0 17733

Szervusztok, kellemes napot, estét kívánok!

&

 

 

ÁCS KÁROLY

VERSEIM VÉGÉRE

Nagybetűs kezdet; indulatszavak
harsogó felkiáltójelei
tűzdelték tele (öröm? vagy harag?

inkább az ifjú lélek elemi
zűrzavara : tagolatlan beszéd) ;
folyékony már, s ha néha belerí

(zárójelben) valami maradék
fájásféle, úgyszólván élvezet
ráhurkolni a ritmus kényszerét;

s romlik a szó, elfolyik a szöveg,
marad a pőre váz; akármit mondok,
nem fontos már; könnyű  szívvel teszek

— hosszú mondat volt — a végére pontot.

 


(1987. XII. 16.)

 

adattar.vmmi.org

 

VERSEK ÉVE  1988   -297-

Előzmény: AnnKa (16338)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17732

 

 

Bertók László

Az elveszek, az összeköt


Az illesztések, a közök,
a mihez mi, az oda ne,
a pontosan, a mód fölött,
a mindenütt a közepe.

A pillanat, a hogy bele,
az összes itt, a soha több,
a mégis a, a mit vele,
a foghatatlan mindörök.

A se helyet, a se időt,
a hiánya, a deleje,
a nem tudom, a működök,
a jaj de jó, a sohase.

A tépelődés ihlete,
az elveszek, az összeköt.

AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17731

 

 

Bertók László

Mi már

 


Mi már soha egy űrkabinban
soha együtt egy csigaház fölött
soha együtt lövészárokban mi már
nem öntözünk közös virágot
pedig itt áll Justitia
billeg a mérleg lebegünk
kidobált homokzsákok felett
egyikünk fölemelkedik
aztán fordítva így vagyunk
le-föl kinek van igaza?
ki tud a régi bajnokok
páncélingébe belenőni?
ki tud hamarább belefogyni?
nem lenne jobb saját gúnyánk?
nem a sziklát kellene inkább
közösen megmozdítani
amíg a nagy ívben kilőtt
tüzes golyó szét nem lapít?

AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17730

 

 

Szabó T. Anna

 

 

A sötétről

 

 

A szív helyén egy szó dobog: felejts.
De ott feküdtél a füvön hanyatt,
és érezted az izzó lüktetést,
a nap helyét a szemhéjad alatt,
a káprázat úgy ég a retinán,
mint a bőrön az érintés nyoma,
a fű, a nap, a fázás, száradás,
a hűlő víz felett a szél szaga
dobog a szó, dadog, felejtsd el, ejtsd el
ahogy az érdes és meleg tenyér,
olyan gyöngéden, szinte súlya sincs,
váratlanul a csupasz vállhoz ér,
sötétedő strand, szélborzolta víz,
a didergő test átforrósodik
mozdulni sem mersz.
Volt. Volt. Változik
az évszak, lassan fordul fenn az ég,
hó hull a vízre, hó, felejts, felejts,
a szem mögött hiánytalan sötét,
és súlya sincs, hogy érte könnyet ejts,
de ha elejted, vele hullsz te is
a fekete és jeges víz alá,
és nincs nap többé, ami hidegét
egy érintéssel felolvasztaná.

 


(A sötétről. A Nehézkedés című kötetemből, 1998)

Előzmény: Törölt nick (13797)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17729

 

 

Weöres Sándor: Ima


Köszöntelek a folyók zúgásával,
a felhő-arcú hegyekkel, a hegy forma fellegekkel,
a gong-alakú csillagokkal,
köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével,
és végül az ámulatos nap-ragyogással:
mind a tiéd!
valamennyiben itt vagy,
akkor is, ha szenderegsz és úgy is, ha leszállsz hozzánk váratlanul
s a teremtmények seregének megvilágítod újra meg újra
kerek pajzsaidat, eleven mezőkön és rideg mérföldköveken heverőket,
egyszerűségük örök titkában, nyíltságuk rejtelmében,
miket állandó ittlétük miatt oly könnyen, szüntelenül feledünk.

 

Előzmény: Ann.Ka (14568)
AnnKa Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17728

Szervusztok. Kellemes estét kívánok! Drága Teresa, Kedves Bajkálifóka!
Szívvel csatlakozom csodálatos kívánságodhoz, adja a sors, hogy így legyen!:)
Folytathatjuk az életünket a tennivalókkal, a kihívásokkal, erőt gyűjtve  megküzdünk,

a meglepetések örömmel tölthetnek el minket, jó egészségünk legyen hozzá Mindannyiunknak!:)

 

*

Ami van, fogadd el, ami volt, engedd el, és higgy abban, ami jönni fog!

Sonia Ricotti

 

*

 

Előzmény: Teresa7 (17726)
bajkálifóka Creative Commons License 2021.01.05 0 0 17727

Szervusztok!:)

——————-

 

Grigó Zoltán

 

Az élet sóhaja

 

Voltam már láng, és voltam szélvihar,
most magányos kőbe zárt csend vagyok,
az idő koptat, de még élni hagy,
bár árnyéka már csendben rám hajolt.

A múló élet, mint egy porszemet,
felkap magával, és visz tovább,
lelkemben rezgő apró gyöngyszemek
hevernek végtelen út porán.

Medrében görget az életfolyó,
apró kaviccsá mossa szívemet,
egyre kisebb, de örök álmodó,
bár sötétben már néha megremeg.

Ha útja végén a mélybe csobban,
az égen egy újabb csillag kigyúl,
ha utoljára még egyet dobban,
mielőtt a víz felette elsimul.

Az örök csendben talán megértem,
minden elmúlik egyszer, tovaszáll,
de mégsem megyek el üres kézzel,
magammal viszem az élet sóhaját

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!