Ja, ha ilyen jó érveid vannak, meghajlok előtte. De ha mégis rizsa, akkor most mire föl ez a topic? Ülsz a zsíros állásban, és fikázod azokat, akik tanultak? Vagy?...
A tudás minősége természetesen független annak megszerzési módjától. De fogadd el, hogy az intézményes oktatás a maga metodikájával bejáratott és csiszolt rendszer, és optimális tanulói hozzáállással nagyon is jól működik. Azt hiszem, kicsit többet lovagolsz az oktatásügy ekézésével, mint kellene.
A autodidakta tanulás akkor ér valamit, ha valamilyen módszertan szerint tanulsz. Programozó vagy, oké. Tanultál számelméletet? Algebrát? Analízist? Valószínűségszámítást? Numerikus analízist? Lineáris algebrát? Operáció kutatást? Nem egyetemen, nem. Otthon, magadtól. Vagy programozást? Programtervezést? Csak úgy, autodidakta módon, nem iskolapadban, meg nem vizsgázgatva belőle. Vagy hogyan tanultál programozni? Miért vagy abban biztos, hogy a te tudásod minden területen olyan, mintha jártál volna mondjuk progmatra?
Az egyetem egy dologra tanított meg, de arra nagyon: a tanuláskor fölöslegesnek tűnő tudás az, ami megkülönböztet azoktól, akik csak tapasztalati úton tanultak. És ez a tudás teszi hatékonyabbá a munkámat és jobbá az eredményeimet.
És lehet vetíteni, ahogy teszed, hogy többet ér a gyakorlat. Persze. Az egyetem valójában alapokat ad, a diploma pedig feljogosít arra, hogy tanuld meg azt, ami téged érdekel. De amikor ide eljutsz, akkor már tudod, hogy mit és hogyan tanuljál. Mit és hogyan. Ez fontos.
Ja, a mai magyar valóság? A végzettek egy része alibizik, mert teheti. Pont ezért nem is értem, miért gond egy papír, amikor már sok éve létezik a távképzés vagy a levelezős képzés. Tényleg csak a szándék kérdése a diploma, ha valóban májer vagy a saját területeden.
Nem csak erről van szó. Egy ötven feletti gyakorlott, nagytudású mérnök nehezen vagy egyáltalán nem kap munkát, mert nem lehet minimálbérrel kifizetni. Természetesen a gazdaság ezt belföldileg nem érzékeli, mert a döntési helyzet vagy aluldeterminált, vagy korrupción alapszik. Nemetközileg pedig megyünk a szopóágra emiatt. Ez van.
Én egy tisztességes kritikát írtam topikod tárgyához, erre te indokolatlan és érdemi tartalomtól mentes gúnyolódással válaszoltál, amire nem szolgáltam rá, és természetesen felbosszantottál. A méltányos bánásmódra innentől nem appellálhatnál... De spongyát rá, lehetőséget adok az újrakezdésedhez. Ps. egy sor dologhoz értek.
a kötőjel jelen esetben az "és" helyettesítése nyitottál már valaha topikot? igazi művészet és nem vagyok benne túl jó (de máshogy is kérdezhetem: értesz te egyáltalán bármihez is?)
Valóban. Olvasd csak: tudás-tehetség. :D Most vagy tudás, vagy tehetség? Vicces, amikor kisemberek nagylajbit vesznek fel, aztán felülnek a bakra hajtani a csikókat, pedrik a bajszot az árok parti lyányokra.
ez mind szép és jó, csak én nem ezt tapasztalom na jó, amit én csinálok, annak sok szempontból a művészethez is köze van (bár a programozó részen azért ez nem igazán igaz még így se) mint az elején írtam, szakmafüggő is a dolog
En versenyszferaban dolgozom, meghozza olyanban, ahol nagyon kellatehetseg es a tudas.
Ennek ellenere iszonyatosan erezheto, hogy kik azok, akiknek csak a tudasuk es tehetseguk van es ezt nem csiszoltak es nem egeszitettek ki tanulmanyaikkal. En ma nem veszek fel olyan dolgozot, akinek nincs felsofoku vegsettsege, vagy csak igen ritka esetben.
Aki jart egyetemre az tudja, hogy az egyetem nem csak, sot, sok szakon nem elsosorban a tudas elsajatitasara kepez, hanem a tudas elsajatitasanak es hasznalatanak modszerere. Nagy kulonbseg.
egyszer beült mellém a melóhelyen egy programozó palánta aki asszem 2. éves volt az egyetemen azokat a dolgokat nem tudta megoldani, amiket én általános 8. osztályban, 25 évvel ezelőtt...
Amúgy látva a szar állami oktatást, szerintem az első kategória(programozó, és sok más) állami finanszírozását az egyetemeken meg kellene szüntetni, aki akar pénzért vehet tudást, de akkor nyilván a színvonalat is el akarja várni(költségtérítéses évfolyamtársam épp most panaszkodott egy tanárra aki beül és nem tanít semmit, hanem netezik, miközben 5 éve feltöltött feladatait lehet megoldani az órán). A második kategóriában meg legyen államilag finanszírozás, de csak azoknak akik vállalnak utána x évet itthon.
Úgy van. Viszont a második kategóriába jóval kevesebb szakma tartozik mint az elsőbe, mégis az elsőben is sokszor a diploma a feltétel, sokszor teljesen feleslegesen.
Programozó. Arra vállalkozik, hogy létrehoz egy működő programot. A minőség átvételkor ellenőrizhető. Ha nem jó, nem veszik át vagy beperlik hibás teljesítésért. Ez egy eredményorientált szakma. Itt nyugodtan jöhetek forradalmian új megoldásokkal is.
Orvos. Látszólag két azonos betegséget ugyanúgy kezel, az egyik meggyógyul, a másik nem. Nem arra vállalkozik, hogy újra egészséges leszek, hanem arra, hogy a szakma jelenlegi állása szerint kezel. Ami vagy eredményes, vagy éppen nem. Felelősségre viszont csak akkor vonható, ha vét a szakma szabályai ellen. A páciens arra tarthat igényt, hogy az illető ismeri a szakma szabályait. Ennek letéteményese a diploma ( végzettség) lenne. Új eljárásokat (kipróbálatlan ötleteket) viszont nem igen értékelnek.
Egy programozó megteheti, ha nem szereti vagy nem ért hozzá, hogy nem vállal el egy munkát. Amihez pl. TCP/IP socket programozás kell. Egy orvos ügyeletben viszont nem mondhatja a betegnek, hogy tartson ki holnapig, mert én csak vakbelet tudok operálni, az epét nem szeretem.
