Kedves jointfanni!
A kövér betű véletlen sikeredett, nem ilyenre akartam.
Nem vagyok Jehova tanúja, nem is voltam soha, és nem is leszek!
Igazságkereső ember vagyok, ezért Jézushoz adtam magam. Mert ő magáról azt mondta, hogy ő az Igazság, és a beszédei ismeretében el is hittem. Tehát hozzá adtam magam.
Ebben az országban, szinte mindenki beleszületik valamilyen keresztény vallásfelekezetbe, ami mid mást tanít, és meg van győződve az igazáról. Ebből adódik, hogy sok hazudik. Hogy melyiknek van igaza azt ki kell deríteni. Mert "aki keres az talál!"
Amikor felismertem annak az egyháznak amelybe beleszülettem, egy Bibliával ellentétes állásfoglalását, ott hagytam, és ott hagytam többet, amelybe jóhiszeműen belekeveredtem. Aztán csak észrevettem egy Igét, ami arról szól, hogy sokan fognak jönni Jézu azaz az Igazság nevében, de mi ne higyjük.
A saját kereszténynek mondott vallásfelekezete tanitásának igazságairól kezdetben senki sem gondolja, hogy csapda.
Pál apostol azt mondta, hogy nyilvánvaló Igazsággal kelletik magukat/magát.
Tehát Isten igazsága olyan ami érthető.
Azok a tanok amik nem érthetők, olyanok, mint egy bálvány, ami előtt hajlonganak, félelmükben nem mernek ellene gondolni sem, nem hogy szólni a hívei. A faragott bálvány jelképe az emberek faragta tévtanoknak, amit azokkal az Igékkel védenek, ami az Igaz tanokhoz vannak rendelve.
Pl: "El ne hagyja senki a maga gyülekezetét". Egy olyan ember, aki nem kérődzi az Igét, mint ahogyan a tiszta állatok, annak mindent be lehet adni Jézusról, mint a mindenevő disznónak, aki gondolkozás nélkül mindet felfal, amit az Igazság nevében eléje tesznek. Azt az Igét pedig, hogy:"...Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból"(Jel 18,4) szinte senki sem érti arra a hamis tanra amelyben éppen csücsül.
Pl. Azt, is beveszi, hogy Mária alapból szent volt, amiről a Szentírásban egy szó sincs!
Viszont arról igen, hogy Jézus elhatárolta magát a test szerinti anyjától, aki őt "bűnben melengette", mint minden más embert is az anyja. Elmondta akkor nyíltan kit tartott az anyjának, amikor őt a test szerinti anyja Jézus féltestvéreivel együtt fölkereste:
"46. Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48. Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49. És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50. Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám."(Máté 12)
Ebből látszik, hogy csak a mennyei atyjától való származását értékelte, a testi anyjától valót pedig lélek szerint semmire sem!
Vagy a másik dolog amit felhoztál, hogy Jézus nem követett el bűnt!
Ezt szentségtörésnek vélik még bele gondolni is, akik egy elmisztifikált hamis tan áldozatai, ami magát a kezdetektől szentnek eredezteti, mint Máriát is.
Pedig az Ige lelke másról beszél:
Tudjuk, hogy a "bűn zsoldja a halál". Lelki értelemben pedig a halálban az van, aki bűnben van.
Jézusról ez van megírva:
"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért."(Zsid 5,7)
Itt nyilvánvalóan a saját bűnös állapota aggasztotta Jézust, amit nála is az emberi "bűn teste" okozott, amit anyja segédletével magára öltött. Lád: "Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk," (2Kor 5,21)
Aztán, aki engedelmes Istennek, azt nem kell fenyítések álltal engedelmeségre tanítani, Jézust pedig kellett:
"Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;"(Zsid 5,8)
Azután: Ha valaki helyből igaz nem kell megigazítani:
Jézusról ez van megírva:
"És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben..."(1Tim 3,16)
Aztán, ha valaki tőkéletes, nem kell tökéletségre jutnia:
Jézusról ez van megírva:
" És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek," (Zsid 5,9)
Azután: A főpap először a maga bűneiért áldozott, majd a népe bűneiért külön. Jézusról tudjuk, hogy Ő népe Főpapja.
Jézusról ez van megírva:
"A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván." ( Zsid 7,27 )
Itt nyilvánvaló, hogy a maga bűneiért, és a népe bűneiért is áldozott egyszerre! Ha a maga bűneiért nem nem áldozott volna, akor ez ki lenne mondva, mint ahogy az alábbiakban sincs kimondva:
"1. Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,
2. A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.
3. És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért.
4. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.
5. Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged."
Itt még ki kell emelni, hogy a szent Isten szülte őt, ami arról beszél, hogy a testi anyjának Jézusnak Krisztussá válásához lelki értelemben semmi köze nincs!
Itt Jézus lelki újjászületéséről van szó, ahol az anya szerep is Isten lelkéé egyedül. Akinek segítségével élete végére egyedi módon tökéletesen Igazzá, és jóvá azaz szenté azaz Istenné vált. Szenté bármi szinten, csak öt (a tökéletessé formált embert, azaz Isten elsőszülötjét) követve, lelki újjászületés során válhat valaki, ahogyan az nála is történt:
"Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjászületéskor..."(Mt 19,28)
Ha bármi kétej merülne fel ez ellen, itt nyilvánvaló, hogy Jézus is Újjászületett, amire nem lett volna szüksége, ha helyből tökéletes lett volna.
Vagy ahogyan ő a megfeszítését értette, amikor a mindennapok újjászületési saját kínjairól beszél, amint a bűnei ellen harcolt, ahol a golgotai kereszt a legutolsó és egyben legnagyobb megkisértését jelentette. Amit megúszhatott volna egy kis hazugsággal: ha megtagadja, Krisztus voltát:
"Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."(Lk 9,23)
Észre kell venned, hogy nem az Igazságot véded, hanem egy csavaros, hazug dogmát, ami neked semmit nem használ, csak félrevezet, és árt!
Egy bálvány tehát lehet egy emberek faragta dogma is. Ezek mind Jézus nevében vannak tálalva! Hirdetői mind értelmetlen emberek, mert az Igazság elől, azt gondolják, hogy el lehet bújni az Igéből kreált hamis tanok mögé, és majd ezt Jézus az Igazság méltányolni is fogja, mert hogy Jézust hirdették.
De tudjuk, hogy az igazság kettéválasztja a nevében hadakozókat kecskékre, akik a kárhozatra mennek, és bárányokra, akik az üdvösségre mennek. Tehát nagyon fontos, hogy az Igazságot magáért a megérthető Igazságért keressük, különben végünk.
Természetes, hogy mivel Jézus lelke maga Jehova Isten volt, értelmesebb volt minden más embernél, noha hozzánk hasonlóan tudatlan kisbabaként kezdte!
A körülöttünk lévő, és zajló dolgok felfogása, és értése az agy dolga. Ennek növekedéséhes képest tudjuk csak a lélek dolgait is érteni. Jézusnál is így volt. Testi állapota növekedésének függvényebbén nyílt meg számára is a világ:
"Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben."(Lk 2,52)
Tehát gyarapodott az Isten előtt is, nem volt egyből mindentudó istenfiú! Még ha tizenkét éves korában le is bilincselte tudásával az Irástudókat, és a véneket, akkor is csak harminc éves korára lett olyanná, hogy Isten fiának nevezhette:
"21. Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
22. És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
23. Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett,"(Luk 3)
Ekkorra ért meg arra, hogy az egek megnyíltak számára, és a szentlélekkel telve tanítani tudott, amit a csodák is követtek, de még mindíg nem volt kész. Ameddig azt nem mondta a kereszten, hogy Bevégeztetett, addig magát nem tartotta Jónak, elutasitva a "jó mester" megszólítást.
Ebből a jelenlévő dzsumbujból, csak egyénileg, és sziklába kapaszkodva lehet kikecmeregni, mert olyan, mint a feneketlen visszahúzó iszap.
Üdv: Amet