1. Az adóterhek szétterítése. Minden személyhez kötődő jövedelem, ami a (felhalmozási) termelési körből kikerül, legyen egyformán adóköteles. A jövedelemadónak ne legyen sem szociális, sem gazdaságpolitikai szerepe!
Ez az adónem: Általános Személyi Jövedelem Adó (ÁSZJA) egy széles társzadalmi konszenzuson alapuló adómérték, stabil, csak kétharmados parlamenti többséggel, vagy népszavazással szentesíthető. Mértéke legyen jelen e javaslatban 30%! Minden jövedelem alapesetben általánosan 30%-kal adózik, ami az állam bevétele, és az állam osztja meg a feladatai között. Tehát tartalmazza az összes eddigi járulékot, az alapvető, nyugdíj és egészségbiztosítási feladatokra is a fedezetet. Ez a bruttó jövedelem 30%-a, tehát 100 Ft-ból 70 Ft illeti meg az állampolgárt, 30 Ft az államot. Minden jövedelemre vonatkozik, alapesetben minden bevételre kivétel nélkül, tehát pl.: nyugdíj, családi pótlék, osztalék, árfolyamnyereség, ingatlanértékesítés, stb. Minden adózó egyéni adószámláján van nyilvántartva naprakészen az összes bevétele, alapesetben soha nem kell összesített éves adóbevallást készítenie.
Minden magyar állampolgár egy önálló természetes gazdasági egység, tehát ugyanúgy ahogy a többi vállalkozásnak, neki is joga van a fenntartásához szükséges költségekkel ellensúlyozni a bevételeit. Ez kétféleképp valósulhat meg. a. Személyes munkavégzés esetén a társadalmilag elismert ráfordítás, létminimumhoz szükséges összeg ráfordításként való elismerése. b. Egyéb bevételeknél a törvényesen elszámolható ráfordítások elszámolása.
2. A foglakoztatás szabályainak rugalmasabbá tétele. Az alapeset tehát az, hogy mindenki bármilyen személyes tevékenysége bruttó ellenértékét kézhez kapja, a kifizetőnek semmi dolga nincsen, csupán bejelentési kötelezettséggel tartozik az adóhatóság felé a kifizetésről. Minden adózó minden hónapban összesíti a jövedelmét, levonja az elismert létminimumrészt, és a maradék 30 %-át befizeti az adóhatóságnak. Ha a munkabér jellegű kifizetés az adóhatóság személyes adószámlájára történő utalással történik, az adóhatóság automatikusan levonja az adót, és hozzáférhetővé teszi, továbbutalja a maradékot. Ha az alkalmi jellegű munkák kiegyenlítése készpénzben történik, a visszaélések elkerülése végett a munkavállalásra jogosító adókártyát havonta validálni kell, ami nem jelent adott esetben többet, mint a helyi önkormányzatnál egy automatában történő rápecsételés.
3. A bürokratikus szabályrendszer egyszerűbbé tétele. Ez a rendszer rendkívül módon egyszerűvé teszi az alkalmi munkavállalást, lehetővé teszi , hogy akár a segélyezettek is szükség szerint munkához juthassanak.
Bárki alkalmi munkát adhat bárkinek, semmiféle adókötelezettsége, fenyegetettsége nem lesz, az egyszeri három adatot felölelő bejelentésen kívül. (Adószám, összeg, dátum) Ha utalással teljesít még ezek alól is mentesül.
Vállalkozások is élhetnek ezzel a megoldással, de rendszeres munkavégzésre már csak munkaszerződés kötése esetén van lehetőség. A rendszeresen itt nem a személy, hanem a munkakör értendő. Egyébirányú kötelezettsége ekkor sem keletkezik, a szokásos munka törvénykönyve szabályain kívül.
Az, hogy általánosan, egyetlen jogcímen fizet mindenki ÁSZJA-t amellett, hogy rendkívül leegyszerűsíti az adminisztrációs munkát, felszabadít azok alól a fenyegetettségek alól, amik most a tévedésekkel járnak, jótékonyan hat a gazdaság kifehérítésére is. Ha mindenki ugyanannyit fizet minden forint után, akkor kevésbé lesznek elnézőek ez emberek az eltévelyedőkkel. Nem kell változtatni évente többször az adószabályokat csupán amiatt, ha például az állam az egyik zsebéből áttesz a másikba néhány százalékot, nem szükséges újabb és újabb kiskapukat keresgélni, nyitogatni, csukogatni az állami bevételek megteremtéséhez.
Kemény megszorítások árán sikerült a költségvetés egyensúlyát úgy-ahogy helyrebillenteni, de ez csak illúzió. A megszorítások döntő része többletelvonást jelent, ami tovább folytja az amúgy is túlhűtött gazdaságot. Ez egy spirál, egyik karja ami próbálja helyretenni az egyensúlyt, de úgy, hogy a másik kart rövidíti, ezért a hiba továbbra is fennmarad.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tehernövekedés miatt minden fordulatnál nő a gazdaságból kiszorultak aránya, egyre több embert kell eltartaniuk a cselekvőképesebb rétegeknek.
Másik ok ami miatt sokan kiesnek a termelésből, a feketegazdaság elleni (jogos) küzdelem, aminek eredményeképp létrejön egy fiskális határ, ami alatt nem lehet senki a gazdaság aktív szereplője. Ez a minimálbér, az elvárt jövedelmek, és fix járulékok rendszere.
A feketegazdaság elleni fellépés bürokratikus eszközei sem hozzák meg a várt eredményeket. Az értelmetlen előírások irreális büntetések, leginkább a gazdaság mikroméretű fekete-fehér mezsgyén egyensúlyozó szereplőit sújtják, tovább ritkítva ezt a réteget, amelyből kinőhetnének az életképesebb vállalkozások, és amelyek az alacsony szakképzettségű munkavállalók döntő részét képesek lennének foglalkoztatni.
Minden eddigi lépés ami akár az egyensúly helyreállítása, vagy ugyanezért a feketegazdaság elleni küzdelem jegyében született. Azonnal újratermelte a problémát azzal, hogy újabb és újabb tömegeket zárt ki a munkavállalás, vagy a vállalkozás lehetőségéből.
A jelenlegi eszköztárakkal nincs mód e folyamat visszafordítására, ha nem következik be gyökeres fordulat, az ország egyre mélyebbre süllyed ebben az ördögi spirálban, egyre kevesebb ember munkája fog eltartani egyre többeket, és ennek az alapvető oka itt és most nem a népességcsökkenés, hanem a foglalkoztatás képességének csökkenése a gazdaságban.
Hosszú távon ezt egyedül az oktatás tudja megfordítani, azonban erre már nincs idő, sem a feltételek nem adottak.
Ha kiutat keresünk, akkor azokat okokat kell megszüntetnünk, ami leginkább közrejátszott a jelenlegi helyzet létrejöttében. Teljesen új adórendszert, adópolitikát kell kialakítani, olyat ami nem fékezi, hanem elősegíti a foglalkoztatást. 1. Az adóterhek szétterítésével. 2. A foglakoztatás szabályainak rugalmasabbá tételével. 3. A bürokratikus szabályrendszer egyszerűbbé tételével.
Mindhárom követelményt teljesíti a következőkben felvázolt és vitára ajánlott UGM rendszer.
