:-) Mondom, hogy a Te feltevéseidet tulajdonítod nekem...
Mert lássuk csak:
Tehát számodra ez probléma, ami ellen hogyan teszel?
Ugye, ehhez a "perecsütést" kellene ismerni. Az én "perecsütésem", lehetőséget ad arra, hogy szóvá tegyem, elmondjam, leírjam.
A másik "perecsütésem" pedig arra, hogy olykor segítsek másoknak
hogy szerinted ne legyünk csendes többség, akiket irányítani lehet, és akik beletörődnek, hanem? zajosan, önfejűen és lázadóan kerekítsük a perecet még kerekebbre? :)
Csak ez a két lehetőség van? Vagy lázadni, vagy beletörődni? Nem vagyok anarchista, és nem vagyok opportunista sem.
Azt teszem, amit a "perecsütésem" megenged. Azt lehetőleg jól. (De biztos, hogy lelkiismeretesen...)
Én nem érzek semmi ellentmondást, hiszen ha én a magam területén lehetőségeimnek és lelkiismeretemnek megfelelően teszem a dolgom, akkor már tettem valamit.
Lássuk hát.
Írod: És, amig mi "leszarjuk az egészet" jönnek az ambícióval fűtött politikusok, akik helyettünk megmondják a tutit. Tehát számodra ez probléma, ami ellen hogyan teszel? Még kerekebb pereceket sütsz? :)
Legyünk csak "csendes többség" akiket irányítani lehet, akik beletörődnek és "csendesen művelik kertecskéjüket"... Ennek ugye a valódi értelme az, hogy szerinted ne legyünk csendes többség, akiket irányítani lehet, és akik beletörődnek, hanem? zajosan, önfejűen és lázadóan kerekítsük a perecet még kerekebbre? :)
Na, ezek az ellentmondások, amiket én biza ellentmondásnak látok, akkor is, ha te nem látod annak.
Nem, nem siklottam át, csak a beidézett hozzászólásod és a (139) között felfedezni véltem némi diszkrepanciát, ennyi.
Talán azért, mert van valami előfeltevésed, és ehhez igazítod a többi infot.
Én nem érzek semmi ellentmondást, hiszen ha én a magam területén lehetőségeimnek és lelkiismeretemnek megfelelően teszem a dolgom, akkor már tettem valamit.
Nem biztos, hogy a "földet kell a sarkából kifordítani".
A változások lassan kezdődnek, aztán elérnek egy kritikus szintet.
"Manapság az írókban, még magamban is, van valami hajlam a szellem lerombolására, s bizony éppen elég gyakran rombolják és pusztítják is. Az írónak azonban az a kötelessége, hogy felemeljen, hogy nagyobbá tegyen, hogy bátorítson." (Steinbeck, 1950)
Ja, mert nem tudnak számolni. Ma már olyan 8k körül vidéken is kapható internet, teljesen reális számokkal kalkulálva olyan napi 350 forintból kijön a fórumozás, amiben már benne van egy elfogadható netes gép amortizációja is, ezzel szemben ennyi pénzből még teszkós vodkából sem vehetnék annyit, amennyi az elvárt eredményt hozni tudná.
Talán átsiklottál felette. Nem, nem siklottam át, csak a beidézett hozzászólásod és a (139) között felfedezni véltem némi diszkrepanciát, ennyi.
És, Te milyent? Nálam a fórumozás része az énvédő mechanizmusnak:
"Néha elcsodálkozom azon, hogy mindazok, akik nem írnak, nem szereznek zenét, vagy nem festenek, hogyan tudnak az őrültség, a melankólia és a pánik elől elmenekülni, amelyek pedig az emberi élet inherens részei." Graham Greene
Namost, újabb kérdés következik: szerinted attól, hogy te itt bőszen leírod másféltucat embernek a magad kis akármilyen véleményét úgy mégis, milyen változást remélsz?
Teljesen igaza van azoknak az olvtársaknak, akik azt írták, hogy a világ változása úgy érhető el, ha magunkon változtatunk, mert erre tényleg van egy minimális lehetőségünk. Például megpróbáljuk pótolni a tudásbéli hiányosságainkat, igyekszünk a megszerzett tudásunkat arra használni, hogy megértsük a világot, hiszen Durkheim több, mint száz évvel ezelőtt megmondta, hogy mecsoda hüleség, miszerint a modern ember mindent rögtön meg akar reparálni úgy, hogy nem is próbálja megérteni annak a működését.
Szóval biza hogy azt kéne, kapálgatni a kertecskénket és csiszolgatni azt a kurva selfet, mert nagyon darabos még, oszt abból az a jó, ha minél komplexebb, nem? ;)
Az egész emberi élet egy permanens veszély, és az ember benne egy kockázatmenedzser, aki ha jól méri fel a dógokat, akkor túlél, ha nem, akkor megszívja.
Namost, ha megkérdeznénk azt a bizonyos anyukát, mibe, hogy azt válaszolná, miszerint ő aztán egyáltalán nem kényszeríti rá az akaratát senkire a szeretet jegyében, és ezt hótt őszintén hinné is!
Mondom én, elenyésző az a gazság, amit a gyűlölet nevében követnek el mindahoz képest, amit a szeretet nevében. :)
Javíts ki ha rosszul tudom, de szerintem vannak olyan anyukák, akik minden ellenekező híreszteléssel szemben előbb-utóbb az ösztöneikre hallgatnak és nem úgy viselkednek, ahogy a tankönyvekben írva vagyon!
Senki nem vitatkozik azon, hogy a szeretetnek torzult formái is lehetnek, ilyen a "bekebelező" szeretetet (később birtoklás) érez valaki akár a gyermeke, akár a partnere iránt.
Ez a szeretet nemcsak káros, hanem valósággal megfojtja a másikat, nem engedve önállóságot, saját egyéniséget, szabadságot.
A bekebelező (birtokló) szeretet, elsősorban a szeretet torzulásaiból/annak hiányából fakadó vágy.
Nyilván az anya saját bizonytalansága miatt nem mer arra vállalkozni, hogy gyermeke idővel maga képes kialakítani önálló álláspontot, az hiszi azzal kell megvédenie gyermekét, hogy a dolgokhoz való viszonyulását is meghatározza.
Ennek sokkal inkább az anyához van köze, mint a szeretethez....
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gogösködik, Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal. Mindent eltur, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel.
