Köszi. Franciául sok mindent értek leírva, de én magam nem merek semmit franciául leírni, mert azért a francia eléggé "különc" újlatin nyelv. Sok dolgot ávett a germánoktól.
Az is számít ám, hogy még most is viszonylag összefüggő területet alkotnak (a magyar és a többi finnugor nyelv már a történelmük kezdete óta nem alkotott összefüggő nyelvterületet).
Jól megfigyelhető az is, hogy az olasz rendelkezik a legkevesebb idegen elemmel (ezért van neki a legnagyobb közös szókinccse a többivel), míg az elszigetelt román érteti meg magát legkevésbé a többivel.
A magyar nyelv finnugor nyelvcsaládon belüli helyzetét leginkább a románhoz lehetne hasonlítani az újlatin nyelveken belül, csakhogy a magyarnál, ahogy írtad, legalább 3000 évről van szó és nem legfeljebb 1200-ról.
A szókincsbeli egyezés mértéke az újlatin nyelvek között (az Ethnologue adatai alapján):
francia—olasz: 89%
francia—portugál/román/spanyol: 75%
francia—rétoromán: 78%
francia—szárd: 80%
katalán—olasz: 87%
katalán—portugál/spanyol: 85%
katalán—rétoromán: 76%
katalán—román: 73%
katalán—szárd: 75%
olasz—rétoromán: 78%
olasz—román: 77%
olasz—spanyol: 82%
olasz—szárd: 85%*
portugál—rétoromán: 74%
portugál—román: 72%
portugál—spanyol: 89%
portugál—szárd: 78%
rétoromán—román: 72%
rétoromán—spanyol/szárd: 74%
román—spanyol: 71%
román—szárd: 74%
spanyol—szárd: 76%
*Az olasz—szárdot tovább bontja, ami, bevallom, számomra is kicsit érthetetlen, ugyanis azt mondja, hogy olasz—szárd 85%, de utána meg az szerepel, hogy szárd—sztenderd olasz csak 62%, ugyanakkor a logudorói és a campidanói szárd között is csak 73%-os egyezés szerepel. Szóval nem igazán értem, hogy kell ezt értelmezni.
"Nuorese, Northern Logudorese, Barbaricino, Southwestern Logudorese. No one form of Sardinian is selected as standard for literary purposes. Logudorese is different from other Sardinian varieties. Lexical similarity: 68% with Standard Italian, 73% with Sassarese [sdc] and Cagliare dialect of Sardinian, Campidanese [sro], 70% with Gallurese [sdn]. ‘Sardinian’ has 85% lexical similarity with Italian, 80% with French, 78% with Portuguese, 76% with Spanish, 74% with Romanian [ron] and Ladin [lld]."
Én ebből kiszálmoltam egy-egy újlatin nyelv átlagos szókincsbeli egyezését a többivel:
francia: 78,67%
katalán: 80,17%
olasz: 83,00 %
portugál: 78,83%
rétoromán: 75,14%
román: 73,43%
spanyol: 78,86%
szárd: 77,42%
Ebből felállítható egy rangsor a legnagyobb közös szókincs szerint:
olasz > katalán > spanyol > portugál > francia > szárd > rétoromán > román.
A mai spanyolban is előfordul idegen szavak esetén, hogy megtartják az eredeti többest, pl. el buzuki / los buzukia (bár nem szeretik a kivételeket, így a köznyelvben általában a buzukis alakot használják).
Megpróbálom leírni a szöveget, amit értek belőle. A mai spanyolban nem használt vagy eltérő (használatú) alakok mellé zárójelben odaírtam a mai megfelelőt. Van néhány szó, amit sejtek, hogy mi, de a DRAE nem hozza, ezeket szögletes zárójelbe tettem kérdőjellel.
"Luz de Sefarad
Estamos hablando en sefardí, una lingua (lengua) de basa (base) medieval a la que se adjuntan palabras de los dialectos de los lugares y civdades (ciudades) onde (donde) los sefaradim (sefardíes) moraban (vivían). Y hoy queremos hablarvos (hablaros) de una banda de los recodros (recuerdos) de Doña Alegra Hemsi, hija de un afamado compositor, Don Alberto Hemsi. Ella mos (nos) hace conocer ciertos aspectos de la vida de este grande (gran) recogedor de romanzos (romances) y melodías, esto lo meldamos (leemos) de la publicación [... itt egy francia címet mond] de la chiquez (niñez) de Alegre Hemsi. Ella mos (nos) dice: "De chico le agradaba la música. Se veía que tenía muncho (mucho) gusto por ella. Ansí (Así), cuando morábamos (vivíamos) en Izmir, en la Filarmónica Djudía, él ganó una bursa (beca) para estudiar en el Conservatorio Verdi de Milano (Milán), y le pagaron el viaje. Le hicieron un pasaporto (pasaporte) envejeciéndolo (prolongándolo) de tres años para que pudiera partir solo. Donpués (Después) de pasar la guerra, poco dospués (después) arribó a Italia y fue de menester irse al frente porque era de nacionalidad italiana. Fue herido al brazo derecho y estuvo dos años en un hospital en Milano (Milán). Cuando ya se sanó, ha volto (vuelto) al conservatorio a continuar sus estudios". Y [...?] hablando de los recodros (recuerdos) de su padre, el grande (gran) recogedor y compositor, Alberto Hemsi. "Sintiendo (oyendo) estos hermosos cantes, mi padre pensó que cuando su babá (papá) se iba a morir, no iba a quedar nada de estos cantes, si no se escribían, ya recogían, es ansina (así) que le vino la idea de recoger este precioso capital folclórico, ya poco a poco empezó a demandar a su babá (papá) de cantarle todas las cantigas y romanzas que conocía, y ansí (así) estuvo escribiéndolas, y esto fue el ... [empecijo?] de esta grande obra que él llamó "Coplas sefardíes". Poco tiempo dospués (después) lo mandaron a la isla de Rodes. Allí él topó munchas (muchas) romanzas y cantigas, y también pudo dar liciones (lecciones) de piano a las hijas de familla (familia). Es ansí (así) que conoció muncha (mucha) gente. Y en poco tiempo se supo que había un profesor de piano muy famoso y que se interesaba recoger las cantigas que se cantaban en todas las famillas rodeslís". Es ansí (así) como mos (nos) dice la hija de Alberto Hemsi. "Cuando él tenía sesenta años, no se ... [descorajó?], se metió a buscar laburo (trabajo) para mantener a las mujeres de su familla (familia). Y muestra (nuestra) vida en París la empecemos (empezamos) en una casa moblada (amueblada) para morar (vivir) todos en djuntos (juntos). Fin a su muerte en 1975, estuvo laborando (trabajando) en estos dos cales (?) de París. Se hacían munchas (muchas) bodas y achaques (cosas) de la música que les agradaba. En disparte de (Aparte de) esto, dio liciones (lecciones/clases) en el seminario israelito de París [a elevos?] que estudiaban [...?] estos cantes". Y estos son los recodros (recuerdos) tan hermosos. Vamos agora (ahora) a sentir (escuchar/oír) un enxemplo (ejemplo) musical de este último CD actual aparejado agora: Alberto Hemsi: Coplas sefardíes [Chantes Judéens Espagnoles???], "Ya salió de la mar la galana". Y vos (os) hablaron en sefarsí Matilda y Raquel [Farnatan?] para Radio 5 — Todo Noticias.
Birtokomban van egy hanglemez, Ruth Yaakov Ensemble Shaaynez c. albuma. Ezen 20 ladino nyelvű dal szerepel. A hozzáadott füzetben latin betűs átírással a szövegek is olvashatók:
Pl.
Sultanachi se fue al baño, aman/Con la hija del xaxam/Rubenachi que la vido, aman/La corrio para axarvar
Sultanachi went/to the bathhouse/With the rabbi’s daughter/Rubenachi, who saw this/Ran up to beat her
A mancha mint főnév ('folt') a latin MÁCULA (> *MACLA > *MANCLA > *manlla > mancha), de úgy tudom, hogy mint földrajzi név csak véletlen egybeesés. A feltételezések szerint ez utóbbi az arab al-manša 'víz nélküli föld' szóból származik.
Ilyen archaizmusok egyébként a "rendes" spanyolban is vannak: pl. a hierro ['jerro] 'vas' szó Dél-Amerikai bizonyos területein fierro; a latin F-ből származó h-t az andalúz nyelvjárásban ejtik (pl. me harta [me 'harta] 'elegem van belőle'), viszont az f-et is ugyanígy h-nak ejtik (pl. fuerte ['hwerte] 'erős'). Az escribir 'írni' képzős alakjainak particiumában Argentínában és Uruguayban őrzik a p-t: descripto (descrito), inscripto (inscrito), adscripto (adscrito), susbscripto (suscrito) stb. Mexikóban őrzik a b-t a lat. OBS-, SUBS- kezdetű szavakban: obscuro (oscuro), substancia (sustancia) stb. az igényes beszélők legalábbis. A mexikói irodalmi nyelvben még előfordul a klitikus személyes névmás ragozott igealakhoz kapcsolása, találkoztam már vele újságcikkben is:rompióle el pantalón, ámote.
Nem gyenge. :))) De láttam én már fordításban érdekes dolgokat. Mindig is azt vallottam, hogy a fordításhoz nem elég csak a nyelvet tudni, valamennyire érteni kell ahhoz is, amit fordítunk. Elég sok műszaki fordítást láttam már sokféle témakörben, hát volt úgy, hogy egyszerűen újra kellett értelmeznem és újból lefordítanom az egészet a műszaki ismereteim alapján, mert túlzás nélkül semmi értelme nem volt a fordításnak; látszott, hogy valaki, aki csak beszéli a nyelvet, szó szerint lefordított mindent.
A romance egyébként a latin ROMANICE 'rómaiul, latinul' vagy 'a rómaiak nyelvén' alakból ered, amely később melléknévként önállósult a latinból származó nyelvek megjelölésére.
Érdekességképpen, a középkori spanyolok úgy hívták a saját nyelvüket, hogy "román paladino", vagyis kb. 'közérthető latin'.
Mint már volt róla szó, tudományos alapon nem definiálható, hogy mi a nyelv és mi a nyelvjárás. A ladino olyan kb., mint a magyarnak a csángó.
A Wikipédia cikket én írtam, de idézek máshonnan is:
"ladino, na. (Del lat. latīnus, latino). [...] 8. m. Ling. Variedad del castellano que, en época medieval, hablaban los judíos en España, y que, en la actualidad, hablan los judeoespañoles en Oriente."
"A kasztíliai változata, amelyet a középkorban a spanyolországi zsidók használtak, és jelenleg a zsidóspanyolok beszélik keleten." (DRAE)
A spanyol wikipédia szerint a spanyolból kialakult külön nyelv.
Én hallottam már ladinót, leginkább az argentin spanyolra hasonlít kiejtésben és hanglejtésben, egy-két szó kivételével, ami kicsit máshogy hangzik, 100% spanyol, tehát "tudományos alapon" hülyeség másik nyelvről beszélni.
Néhány kiegészítő érdekesség A világ neylvei alapján (Kiss Sándor rta a szócikket):
-elzárstsága miatt archaikus (XV-XVI. századi) spanyolt őrzött meg. A balkáni ladinóban pl. egyes olyan szavak elején, ahiol a spanyolban h van, f maradt (fazer - hacer).
- A szókincsében is vannak archaikus elemek.
- Érdekes megjegyzés, hogy az 'Isten' szó ladinóul Dio, mert a szokásos spanyol Dios-t végén levő s miatt többes számnak vélték, és ez a szentháromságra emlékeztette őket.
Aktuális — actual: így alakulnak ki az ún. hamis barátok (false friends). Alkalmasint az angol nyelvbeli jelentés felel meg jobban a latinnak. A latin actualis melléknév ugyanis nem nagyon klasszikus, inkább későlatin, és eredeti jelentése a ténylegességgel jobban összefüggött, mint az időszerűséggel.
Én teljesen elfogadom, sőt NAGYON TISZTELEM azt, ha valaki kitart - Don Quijoteként - egy igényes nyelvi forma mellett, ámde szeretném megemlíteni, hogy az idegen szavak, átvétel után, már nem kell megfeleljenek az eredeti nyelvtani szabályoknak, sőt: a jelentésük is megváltozhat.
Például az aktuális latinul (úgy tudom) és magyarul (mindenképpen) időszerűt jelent, angolul pedig az actual = valóságos, tényleges.
Nem jogos tehát megkövetelni egy idegen szó esetén a magyar nyelhasználat során az eredeti jelentés tiszteletben tartását.
(Elnézést, nem akartam a kákán is csomót keresni.)
"még szűkebb körökben azt is illik tudni, hogy az adverbiális e-t maguk a rómaiak é-nek ejtették"
Ahogyan a spanyol e-t. Igazság szerint sem az e, sem az é nem túl pontos megjelölés, zárt e. Azaz é lenne, de rövid. Tudtommal a klasszikus latinban nem volt olyan jellegű e/é megkülönböztetés, mint magyarban, csak rövid é [e] és hosszú é [e:]. A nyílt és zárt e már vulgáris latin fejlemény volt, de akkor már eltűnt a hosszúság.
Találkoztam már én is persze az abszolúte szóval, tudom, hogy régebben elterjedten használták, de ma már szerintem kikopott a magyar nyelvhasználatból, régiesnek tűnik, majdnem annyira, mint a Jókai regények latin beköpései. (Hic sum XY stb.)
Nem akarok felvágni, de azokban a körökben, ahol én szoktam forgolódni, kicsit ciki, ha azt az e-t elhagyod, sőt bizonyos még szűkebb körökben azt is illik tudni, hogy az adverbiális e-t maguk a rómaiak é-nek ejtették. Ilyen körök persze ma már kevesen vannak, és kevés tagjuk is van, arányuk azonban az elit értelmiség körében néhány évtizede még igen magas volt.
