Keresés

Részletes keresés

miafranc*** Creative Commons License 2011.08.28 0 0 1000

Köszönöm a szép verseket, képeket :)

*****************************

Rónai György

Verőfény

 

Se vágy, se láz, se láng: csak egy parányi

tisztaságot adj.

Villantsd felém egy illanó mosollyal

tisztaságodat.

Fénylő derűdből ez a lankadó szív

többet úgyse kér:

annyit csupán, amennyi könnyedén a

két szemedbe fér.

Szerelmek, szenvedélyek, szenvedések! -

semmi nem igaz,

csak ez a kis mosoly, mit - könnyű labdát -

felém hajitasz.

Visszadobjam? - Forgatom és elejtem.

Játék, semmi más.

De ez legalább szép volt. Tiszta, könnyű

őszi ragyogás.

 

gamidka Creative Commons License 2011.08.27 0 0 999

Váci Mihály

Pipacsok a búzamezőben

 

Búza, búzakalász!

véle szél hadonász:

hajlik, lengedezik,

amíg cseperedik.

Búza, búzakalász.

 

Színe még nem arany:

mint a fű, csak olyan.

Szerte búzamező

zöld színben repeső,

- színe még nem arany.

 

Amíg érik a mag,

lassan, jó nap alatt,

- könnyű kis pipacsok

szirma, lángja lobog,

amíg érik a mag.

 

Messze virítanak.

Lenge szirmaikat

rázva vérpirosan,

mag felett magasan,

messze virítanak.

 

Tőlük piros a táj!

_"Ime itt van a nyár!"

Őket nézegetik,

szép csokorba szedik.

Tőlük piros a táj.

 

A zöld búzamezők,

észrevétlenek ők!

De lehull a pipacs,

s felragyognak a nagy

érett búzamezők!

 

gamidka Creative Commons License 2011.08.18 0 0 998

Várnai Zseni

Rózsa

 

Rózsa vagyok, rózsa,

szerelem virága,

vadrózsából lettem

kertek rózsaszála,

sziromruhám, kelyhem

illatárját szórja,

de tüskés az ágam,

le ne téphess róla,

le ne téphess róla!

 

Rózsa ha nem volna,

talán nyár se volna,

pille nem csapongna,

madár se dalolna!

 

Égő piros rózsa,

rózsaszínű rózsa,

hófehér, halovány,

sárga tearózsa.

Ahányféle rózsa,

mind a világ szépe,

annyifélék vagyunk,

mint a világ népe,

mint a világ népe!

 

Rózsa ha nem volna,

talán nyár se volna,

pille nem csapongna,

madár se dalolna!

 

jogini Creative Commons License 2011.08.17 0 0 997

Hópehely

 

Hóperencián innen,

hóperencián túl,

havában hempereg

a tél,élvezi hidegét.

 

Végre minden vízcsepp

megélheti egyediségét,

csodát láthat magában,

hisz nincs két egyforma

kerek egy világon.

jogini Creative Commons License 2011.08.17 0 0 996

Császári ősz

 

Itt van hát a császári ősz.

 

Bíborbársony palástját

 

terítve, aratni jött.

 

Vörösarany lombok, versengve

 

susogják diadalát.

 

Császári őszünk, kincseit

 

lába előtt számba veszi

 

s pazarul kínálja,

 

bíborban, bársonyban.

jogini Creative Commons License 2011.08.17 0 0 995

Lágyítón

 

Nyárnak szirma hull.

 

Ősznek könnye csordul.

 

Télnek szava koppan.

 

Tavasz jő lágyítón.

jogini Creative Commons License 2011.08.14 0 0 994

Kosztolányi Dezső

 

Szeptember elején

 

A hosszú, néma mozdulatlan ősz,

aranyköpenyben fekszik nyári, dús

játékai közt, megvert Dárius,

és nem reméli már, hogy újra győz.

Körös körül bíborgyümölcse ég

s nem várja, hogy a kedvét

töltse még, a csönd, a szél,

a fázó zöldes ég, fülébe súg,

elég volt már, elég s ő bólogat,

mert tudja-tudja rég, hogy egy

az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent,

ami szép, el kell veszítenem.

A bölcsesség nehéz aranymezébe

öltözöm s minden szavam

mosolygás és közöny.

 

jogini Creative Commons License 2011.08.13 0 0 993

Villám

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Villám

 

Lecsapott az égnek dühe.

Fényt akartok?

Itt van!

Nézzetek bele,ha tudtok!

Erő kell?

Sok?

Itt van!

Fogjátok meg, ha meritek!

Most mit futtok, veszett gyáván?

Az eget vágyjátok szüntelen.

Itt van!

Lehoztam a fényt, s az erőt.

Halálra ijedtek?

Hitetlenek!

Jó lesz vigyázni a sóvárgással!

S égnek dühe, dörögve

lecsattan, újból és újból.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

gamidka Creative Commons License 2011.08.06 0 0 992

Radnóti Miklós

PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL

 

Kilenc perccel nyolc óra múlt,

kigyúlt a víz alatt a tűz

és sűrübb lett a parti fűz,

hogy az árnyék közészorúlt.

 

Az este jő s a Tisza csak

locsog a nagy tutajjal itt,

mert úszni véle rest s akit

figyelget: a bujdosó nap

 

búvik a magas füvek között,

pihen a lejtős földeken,

majd szerteszáll és hirtelen

sötétebb lesz az út fölött.

 

Híven tüntet két pipacs, nem

bánja, hogy őket látni még,

de büntet is rögtön az ég:

szuronyos szellővel üzen;

 

s mosolyg a szálldosó sötét,

hogy nem törik, csak hajlik a

virág s könnyedén aligha

hagyhatja el piros hitét.

 

(Így öregszik az alkonyat,

estének is mondhatni már,

feketén pillant a Tiszán

s beleheli a partokat.)

 

jogini Creative Commons License 2011.08.04 0 0 991

 

Csiga-biga

 

Rókák a szélben,vidáman keringnek.

Hívják a csigát repüljön velük.

Égre mereszti bigaszemét a csiga,

gondolja tréfát űznek belőle.

Rókafarok a szélben szilajul lobog.

Csiga-biga bambán behúzódik,s

befalazza házát, a repülő rókáktól.

 

jogini Creative Commons License 2011.08.04 0 0 990

Ébredés

 

Halkan, neszezve foszlik,

az éj hodfényes bársonya.

Napfényes mosollyal nyújtózik

a reggel, ragyogó szemét

rányitja az égre,szivárványos

kacagása ébredésre késztet.

jogini Creative Commons License 2011.08.02 0 0 989

Bajban van a tenger,hányingere támadt.

Viharosan öklendi mérgét,vissza a partra.

A szél is bántja,fokozva kínját.

Hasztalan hányja,veti magát,az undor

hatalmas dagálya, kínozza szüntelen.

Dobálja magát, szűk medrében,keserves

terhétől ,nem fosztja semmi.

Gyomrában tüzes fekélyek lángolnak,

feketén böfögve, ordító baját.

Bömbölve tombol,magával ránt mindent.

Mérgét méreggel tetézve,

hátát medrének feszítve,

fröcsögve ordítja kínját az égre.

jogini Creative Commons License 2011.08.01 0 0 988

Ásító virágok torkát,

izgatott méhek,

csiklandozzák.

Kuncogó illatfelhők

szállnak,messze,

fel az égig.

Különös lények,

mohón szürcsölik.

Bódultan ásítoznak,

s kuncognak szüntelen.

Szellőkön ringanak,

napfényben fürdenek,

felhők között kergetik,

az alanti világok,

kacagó nektárát.

 

jogini Creative Commons License 2011.08.01 0 0 987

Egy kis cinke ,

kint az ágon,

elcsicsrgi bánatát.

Itt a tél,és fázom.

Te kis ugri-bugri

jószág,életnek

apró hőse,de csodállak!

Könnyű tollruhádban,

meztelen csontlábaddal,

míly bátran viseled,

életed cifraságát.

jogini Creative Commons License 2011.08.01 0 0 986

Fátylait igazgatja, már az alkony.

Egyenként szétteríti,hegyekre,völgyekre.

Végül a legszebbet,a vörösen izzó Napra.

Álomra hajtja fejét,s álmosan hallgatja,

az elnyugvó világ neszét.

 

jogini Creative Commons License 2011.08.01 0 0 985

Császára az évnek,

deres ágyában,

magára húzza, jégszilánkos

takaróját.

Mindhiába, a fagyott

csendben,dicsét,kincsét

feladva, vérét ontva,

fáradtan ájul,a fagyos csendbe.

A jeges hatalomban,

boldogan álmodja, életnek

új diadalát.

 

jogini Creative Commons License 2011.08.01 0 0 984

nagyon tetszik,gyönyörű

Előzmény: miafranc*** (972)
gamidka Creative Commons License 2011.08.01 0 0 983

 

Balla Zsuzsanna

Igéző

 

Csipkebogyó-csók, igéző parázs,

Nyugtalan nappalok, fülledt éji nász,

Örökkön bennük kószáló vágy

Fohásza betölt, átitat:

Pogány ima, kökény-áhítat,

Szerelmek rejteke, szirom-áldozat,

Virág kelyhében kábulat.

 

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 981

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 980

Charles Baudelaire   

Az ember és a tenger     

 

 

Szabadság embere, tengert imádni hű!     

Szeresd csak: tükröd ő, hullámló végtelenje     

Minthogyha parttalan bús lelked képe lenne     

S ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű.     

 

Képmásod mély ölén alámerülsz gyönyörrel,     

Szem és kar rásimul s felejti már saját     

Háborgását szíved, figyelve ős zaját,     

Mely egyre féktelen és vad panaszba tör fel.     

 

Mindkettőtök setét s rejtelmesen rideg:     

Ember, örvényeid kinek van mérni ónja?     

Tenger, halk kincseid napfényre fel ki vonja?     

A meghitt titkokat irigyen őrzitek.     

 

És mégis, míg a vén századok tűnni térnek,     

Kegyetlen és konok küzdéstek egyre áll,      

Jaj, mert szerelmetek a gyilok és halál,     

Oh örök birkózók, oh vad dacú fivérek!     

 

Tóth Árpád

 


miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 979

Ady Endre

A KÉK TENGER PARTJÁN

 

 

Ahol mások élnek, szeretnek,

Én eljöttem ide betegnek,

Csókot temetni, álmot dobni,

Nyugodt partokon nem nyugodni.

 

Mindig a holnapra mosolygok,

Elvágyom onnan, ahol bolygok,

Úgy vágytam ide s most már szállnék.

Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

 


 

 

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 978

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 977

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 976

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 975

 

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 974

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 973

DSIDA JENŐ

A NAPHOZ

 

Te, ki szomorú lényegemmel

kezdettől kezdve vagy rokon,

csókold, csókold, csókold meg tűzzel

az én csóktalan homlokom.

 

 Látod, itt állok mindhiába,

kezem sóváran integet -

Mindenkitől csak csókot kérek

és szórom, szórom, kincsemet.

 

 De szeretet-csók nincs szívökben

és tovább mennek hidegen,

s mire kincsem már mind a múlté,

minden ember-arc idegen.

 

 Csak Te osztod a csókot mindig,

csak Tőled van, ki lángra kap -

Te a természet ős szerelme,

ujjongó-lelkű, drága Nap.

 

 Bíbor tüzed itt megfehérül,

mint szűzi, havas ormokon;

csak csókold, csókold, csókold tűzzel

az én csóktalan homlokom.

 


miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 972

Dsida Jenő

A Semmi álma

 

Elszenderült a Semmi

És azt álmodta, hogy Valami lett,

S az a Valami - én vagyok!

 

És azt álmodta, hogy a messzeségben

Előttem egy szent Cél ragyog,

Egy ismeretlen Cél,

Amely felé megyek, megyek...

 

És jönnek szembe utasok

És kérdeznek: honnan jössz?

És felelek rá: nem tudom!

És kérdeznek: hová mégy?

És felelek rá: nem tudom!

 

Lopódzva jő az Alkony, -

Lilába olvadnak a zöld mezők

És szürkébe a kék hegyek,

És én fáradtan, csüggedt fővel

Megyek, megyek!... -

 

- - - - - - - - - - - - - - - - -

Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

 


miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 971

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.10 0 0 970

Dsida Jenő

Az én dalom

 

Az én dalom a bérci hegynek

Vidáman csörtető patakja,

Madárka, mely a boldogságát

Minden fán, bokron eldalolja.

 

Az én dalom az őszi lombok

Borús, sejtelmes suttogása,

Hulló levelek zizegése,

Hollószárnyaknak csattogása.

 

Az én dalom földet megrázó

Dörgése a haragvó mennynek

Amelyre a zúgó visszhangok

Vad rettegéssel jaj-t felelnek.

 

Az én dalom egy halk imádság,

- Rebegik lázas, haló ajkak, -

Egy-egy utolsó kondulása

Szívemnek, e repedt harangnak.

 


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!