A helyváltoztatás iránti igény egy évszázad alatt a sokszorosára nőtt. Ezzel együtt a közlekedésben résztvevők veszélyeztetettsége is. Kérem gyalogos, kerékpáros és járművezető társaim véleményét, hogy mit tehetnénk a balesetmentes közlekedésért.
Egy olyan jelenségre szeretném felhívni a figylemet, mely - ha gakorlattá válik -, emberéleteket követelhet.
Ma este, pontosan 19 óra 10 perckor a Déri kert és a Petőfi utca sarkán várakoztam. Óriási zajjal 3 személygépkocsi érkezett a főtér felől. A résztvevők kb. 100 km-/óra sebességgel versenyeztek a szerencsére üres Deák Ferenc utcán. A 3. gépkocsi valamivel a gyermekkórház után, a vizuális iskola előtt előzte meg a jobboldali sávban egymás mögött száguldó két gépkocsit. Ha akár a Czirfusz utcából, akár a kórház irányából érkezett volna egy gépkocsi, frontális ütközés, esetleg több ember halálát okozó baleset következett volna be.
Kérdés, hogy a verseny egyedi eset volt-e. Mindenestre számítani lehet arra, hogy a versenyzés divatja - mint más városokról is hallható - a továbbiakban még terjed. Ilyesminek csak súlyos baleset vet gátat. (Szeretnék emlékeztetni a Sugovica-hídról ugráló gyerekek esetére, ami csak egy fiú halálával szűnt meg.)
Kérem a szülőket - ha egyáltalán fiatalokról volt szó - és az autós társadalmat, hogy figyelmeztesse a versenyzőket az előrelátható következménykre. (Ne úgy, mint a Sugovica-hídról ugráláskor, amikor egyes felnőttek még pénzt is adtak a gyerekeknek, úgy budították őket az ugrálásra.)
Megrendülten olvasom, hogy ma reggel milyen sok súlyos, csúszásos baleset történt Bács-Kiskun Megyében. Ezek mögött a balesetek mögött megrokkant emberek, tönkrement családok állhatnak.
Magam sem hinném, ha nem lettem volna tanúja. hogy előfordulhat: tökéletesen járható úton egy rövid szakaszon tükörjég keletkezik. A Baja - Csávoly közötti szakaszon egy ilyen esetet láttam, de többről hallottam. Kivédeni talán egyetlen módon lehet, úgy, hogyha gyanúnk van a jegesedésre, lassabban haladunk, és jóelőre gondoskodunk megfelelő, jó állapotban levő téli gumiabroncsról.
Ha nem okvetlenül szkséges, ne induljunk útnak. Nem vagyok ügynöke egyik autóbusz vállalatnak sem, de jómagam jpobban bízom a gyakorlott autóbuszvezetőben, mint saját magamban. Még akkor is, ha immár 55 éves jogosítványommal ezideig egy karcolást sem okoztam.Természetesen több alkalommal kerültem balesetveszélyes helyzetbe, de szerencsém volt. Védekező típusú (defenzív) vezetési móddal sikerült a bajt elkerülnöm.
A türelmetlenségtől - amikor gyorsabb haladásra vagy a védett útvonalra idő előtt kihajtásra serkentenek - nem ijedek meg, bár kétségtelenül zavar. Ha a szabályos 50 km/órával haladok a Dózsa György (Pesti) úton, szinte mindig gyorsabb haladásra ösztökélnek. Érdemes arra szoktatni magunkat, hogy a közlekedési szabályokat betartsuk. A relatív gyorshajtást is kerüljük el.
Többször szóvá tettem, hogy a mai közlekedésben szükség lenne udvariasságra, egymás iránti figyelemre és előzékenységre.
Nem tartom valami nagy jelentőségű dolognak, mégis szóvá teszem mai "élményemet". Akik bajai heyismerettel rendelkeznek, számukra különös magyarázat nem kell, de megkísérlem úgy leírni, hogy mások számára is érthető legyen.
A zeneiskolából hoztam két kisunokámat. Az iskola melleti kis utcában van parkolási lehetőség. Onnan hajtottam ki jobbra, természetesen a külsó sávba. A Kölcsey úti kereszteződés talán 150 méterre van, a következő forgalmi lámpánál szerettem volna balra kanyarodni a Szegedi útra. Ehhez el kellett volna jutnom először a belső, majd a balra kanyarodó sávba. Mindkét lámpáig folyamtosan jeleztem, hogy szeretnék átjutni a belső sávba. Nem engedtek be, jóllehet egy másodpercnyi késedelem árán meg lehetett volna tenni. Nem vettem a lelkemre, egyszerűen továbbmentem a sávomban a következő forgalmi lámpáig, a Pázmány utcáig. Került talán egy-másfél deciliter benzinbe, és egy kis szomorúságba. Nem általánosítok. Két perccel később egy autós lemondott elsőbbségéről, hogy előmozdítsa a Stop-táblánál a kihajtásomat.
Az előbbiekben javasoltam a Déri sétány és a Deák Frenc utca kereszteződésénél levő
forgalmi lámpa átszabályozását. Ma fél 11-kor, tehát nem csúcsforgalmi időben megfigyeltem az itteni közlekedési helyzetet.
A főtér felöl 7 személygépkocsi várt a balra kanyarodásra. A zöld fényre átjutottak a szemből jövők, továbbá a 7 kocsi közül kettő tudott balra kanyarodni. A többiek a következő 2 lámpaváltás után kanyarodhattak csak rá az 51-esre. Egy közülük meglehetősen rámenősen, a zöld fényre kilőve tette ezt, úgy, hogy a szembejövőnek nem adta meg az elsőbbséget. Közben újab járművek érkeztek a főtér felöl.
Köszönöm, hogy élteti ezt a témát, magyarul topicot. Tegnap este olvadt még. előre látható volt, hogy reggelre fagyni fog, csupa jég lesz minden. A jelenség, hogy nem kielégítő a jégmentesítés, gyermekkorom óta, idestova hatvan év óta mindig előjön, csak régebben nem volt szabad írni róla.
Az Újváros helyén még nem is olyan régen süppedős, ingoványos terület volt, mely valamivel mélyebben fekszik, mint a Bajcsy-Zsilinszky út. Ebből származik a gond, hogy jeges útnál a környező lakótelepi utcákról nehéz feljutni a főútra.
Még nem is olyan régen közelebb voltam a témához. A legkedvezőbb lenne, ha minden bajai utcához jutna egy sószóró jármű. Nyilván lehetetlen ilyen flottát fenntartani a majd félezer utcához. Megoldás lehetne még minden utcához homokot elhelyezni és mellé egy lapátot. (Utóbbit rögtön, homokot apránként elvinnék.) Hómunkást sem lehet készenlétben tartani, egy éjszaka folyamán mozgósítani. (Magam is csináltam fiatal koromban. Csak akkor mentem, ha nem volt pénzem.)
Szerintem jövőre is nehéz lesz az azonnali jégmentesítést megoldani, mivel a jégmentesítő flotta darabszámát továbbra is optimalizálni kell, hiszen fenntartásának, karbantartásának nyáron is költségei vannak, a szakképzett személyzetet akkor is biztosítani kell.
Ha a megoldásra valakinek van ötlete, kérem, ossza meg a téma olvasóival!
A hórol annyit, hogy Baján nem láthatóak a hóeltakarító gépek. Az Újvárosi lakótelepről nem lehet felhajtani a Bajcsy-Zsilinszky útra, mert teljesen le van fagyva. Ott állnak az autók sorban, és csak kínlódva tudnak kihajtani. Van egy kis emelkedő, és már csúszik is vissza az autó. A lényeg, hogy fel vannak készülve a télre az arra illetékesek. Egyébként ezen kívűl is minden út tiszta jég. Csak ennyit szerettem volna. Akkor halihó mindenkinek.
Az új forgalmi rend szerint a bajai főtérről a Deák Ferenc utcán haladva (tehát a városháza mellett) a közlekedési lámpánál a balra kanyarodáshoz "tele" fény van. Ez ma már aránylag ritkán használt jelzés, a zöld fényre balra kanyarodni szándékozó autós esetleg önkéntelenül is elindul. A szembe, tehát a főtér felé haladóknak elsőbbsége van, amit vagy megadnak vagy nem. Emellett fennáll a veszély, hogy a főtér felé egyenesen haladók elsőbbsége miatt a főtérről érkező és balra kanyarodni szándékozó járművek feltorlódnak.
Javasolom a közlekedési lámpa átszabályozását úgy, hogy a főtér irányából érkező és a lámpámál balra kanyarodni szándékozók szabadon kanyarodhassanak a zöld fényre, és ne kelljen a szemből egyenesen haldó járművek elsőbbségével számolniuk.
Szeretném kérni azt a közlekedésszervezőt, aki kitalálta, hogy a főiskola előtti széles járdáról áttereli a kerékpáros forgalmat a másik oldalra, hogy legalább festesse fel a járdára is a "kerékpár út" jelet!
Ugyanis az iskola időszak kezdetével keskeny lett a járda: 4-5 gyerek egy sorban, +kerékpár nem fér el egymás mellett! A kitett táblát a fiatalok/járókelők nem nézik, és álmos-kába szemmel nézik, hogy nem csak ők vannak jelen a forgalomban.
A téma (magyarul topic) inkább a közlekedés anomáliáival fogalkozik. De tanulságos lehet a következő, a közlekedés közben történt esemény is.
A Sugovica part helyett a magyar tenger partjára igyekeztem. Fonyódon át kellett szállnom egy másik vonatra. Nem ültem le, mivel csak két megállót kellett utaznom. Gyönyörködtem a balatoni panorámában. Utazótáskámat a csomagtartóra tettem. Az első megálló, Bélatelep csak két kilométerre van Fonyódtól. Amikor megállt a vonat, rápillantottam a csomagtartóra. Nem volt ott a táskám. Ugrottam, és kiragadtam az egyik leszállésra készülő fiatalember kezéből. (Ketten voltak, jól öltözöttek, drága hátizsákkal felszerelve, 18 és 16 évesek.)
Gondoltam végzek egy kísérletet a Hiányzó hős csapdájával kapcsolatban. (Számos tapasztalatomról sokszor írtam.) Tehát torkom szakadtából kiáltozni kezdtem: - Tolvaj, tolvaj, fogják meg! Mintha az egész emberiség csupa nagyothalló lett volna. Az emberek rezdületlenül sétáltak tovább. A két fiatalember sem nyugtalankodott. Komótosan bandukoltak a bélatelepi kemping felé. (Gondolom, az lehetett a tervük, hogy végiglopják a balatoni kempingeket, ebből fedezik a nyaralásukat.)
Pontosítanám a hozzászólást! a a mezőgazdasági vontató és a lovaskocsi mellé kézikocsit kelleni rakni, nem pedig kerékpárt! Köszönöm Zolibá ha tesz érte valamit
Mindenek előtt "juhlaci" kedves levezetőrársamtól kérek elnézést. Még arra sem jutott időm, hogy arra felé kerekezzek.
Viszont ma egy fél órára autóba kellett ülnöm. A Lőkert soron akadt dolgom, és a Kálvária utcán mentem végig a belváros irányából. A Lőkert sori kereszteződésnél Stop tábla van, ami azért is indokolt, mert nehezen belátható a kereszteződés. Balről érkezett egy kerékpáros hölgy, akit a mögöttem megálló három autó vezetője nem láthatott, így lelkes tülköléssel serkentettek indulásra. Ez engem különösen nem zavart, mert mindig fenntartom magamnak a jogot, hogy az általam vezetett autót a Kresz szabályai szerint irányítsam. A Kreszt lehet bírálni, lehet időnként változtatni, de a Stop táblánál való megállás és a szükséges ideig történő várakozás tekintetében az autót vezetőé, és nem a tülkölőké a felelősség.
Tisztában vagyok azzal, hogy a nagy meleg ingerlékennyé, türelmetlenné teszi gépkocsit vezető embertársaimat. Azt is el tudom képzelni, hogy aki egész nap vezetett, szeretne mielőbb otthon lenni a családjánál vagy csak sietni akarna. A ma történt szörnyű balesetnél, legalább is úgy hírlik, közre játszhatott a túlhajszoltság. (E pillanatig nem tudni még a részleteket, hogy az autóbuszon, melyen három vezető is volt, mindhárom fáradt volt-e vagy esetleg rosszullét következtében történt a tragikus baleset.)
Egy biztos, hogy a járművek számának növekedését még a nagyon gazdag országok sem tudják az útépítéssel követni. (Egyébként az útépítésnek és a járműforgalom növekedésének komoly természetkárosító hatásai lehetnek. Az emberiség lassan eljut oda, hogy ezt kezdi komolyan venni.)
Addig szeretném szíves figyelmükbe ajánlani a defenzív (védekező típusú) vezetési módot. És azt, hogy járművezetés közben tanusítsunk türelmet, megértést, előzékenységet embertársaink iránt.
Ha van ideje akkor elintézhetné ,hogy ki legyenek már cserélve a kerékpárosokra vonatkozó tiltó táblák a Jelky tértől , A Déry kertig . Már legalább 10 éve így van kitéve, hogy az egyik felén lehet kerékpározni a másik felén nem /szerintem tévedésből/ mert nem volt egyforma táblájuk. Üdv egy Bajai!
Kerekeztem a sorompó felől a Szegedi úton a belvárosba. Egy hölgy figyelmeztetett, hogy nekem kívül, tehát az úttest felöli oldalon van a helyem. Igaza volt, megköszöntem a felvilágosítást. Természetesen én is tudtam, hogy kívül van a kerékpároknak a helye, csakhogy ott gyalogosok haladtak.
Már régóta gondolkodom, hogy miként lehetne megoldani a kerékpárközlekedést a Szegedi útnak a rendőrség és a Bányai iskola előtti szakaszán, de a jelenleginél, ami nyilván nem jó, de alkalmas a kerékpárral való közlekedésre, nincs jobb ötletem. A másik oldalra, a vonatkert felöli oldalra, tehát a tanítóképző elé átvinni a kerékpárutat, csak látszatra lenne jó megoldás. A járda itt elég széles, viszont számolni kellene azzal, hogy a Szegedi úton a városhatártól jövő hosszú kerékpárúton át kellene kelni a másik oldalra. Ezt elkerülendő, talán mégis a jelenlegi a kedvezőbb megoldás.
Nem tartozik az előbbi témához, de elég sok betorkollás van a városban, ahol a kilátást növényzet, villanyoszlop vagy valami műtárgy akadályozza, ha gépkocsival közlekedünk. Ellene vagyok akár egyetlen fűszál kiirtásának is, de azt meg lehet tenni, hogy ezekre a helyekre alacsonyabb növényzet kerüljön. A kilátást akadályozó oszlopok következő cseréjénél pedig majd valami karcsúbb vagy máshova helyezett oszlop lehet a megoldás.
Ma reggel vettem észre, hogy a Szegedi úti vasúti átkelőhöz is kamerát szereltek fel, egyértelműen a sorompót nézi. Szóval, csak óvatosan az utolsó pillanatos sprintekkel.
A híreket lassan csepegtetik. Annak kapcsán, hogy meghalt Lakiteleknél az iskolabuszról leszálló kisfiú is, megtudhatjuk, hogy a gyermekekre tábla figyelmezteti a közlekedőket. Ami a táblákat illeti, elegendő, ha a Bernhart Sándor utcán körülnézünk. Semmi becsületük sincs. Az Epreskert utca és a Bernhart Sándor utca találkozásánál 30-as tábla van. Jó, ha csak 60-70 km/óra sebességgel haladó autóval találkozunk itt. A Bernhart Sándor utcánál, az óvodánál szintén van gyermekekre figyelmeztető tábla. Talán egyszer fordult elő, hogy az átkelésnél, látva, hogy kisgyermekkel vagyok, megállt egy autó. Nem várom el, hogy megálljanak, de legalább ne ott száguldozzanak! Nem értem, hogy miként változik meg egy ember természete az szerint, hogy kerékpáron ül vagy gépkocsi kormánya mögött!?
A kerékpárúton célszerű leszállni, még ha elsőbbségünk van is! És a gyerekeket meg kell tanítani, hogyha párhuzamos közlekedésnél a zebránál megáll egy autó a külső sávban, soha nem bízzanak abban, hogy a belső sávban jövő is megteszi!
Mindig megrendít a közlekedési baleset, de különösen, ha gyermek az áldozat. Most Lakitelek mellett, az iskolabuszról leszálló és az úttesten átszaladó gyermekeket ért halálos baleset, illetve súlyos sérülés.
A híradásból nem lehet kiigazodni. Van olyan híradás, hogy a gyermekek egy kamion miatt nem voltak láthatók.
Ezért elvonatkoztatok a jelen esettől. Baján is van sok autóbuszmegálló a közút melett. Hol buszöböllel, hol anélkül. Ha álló autóbuszt vagy kamiont látunk, célszerű lassítani. Hátha valaki kilép mögüle. Legfeljebb egy másodpercet veszítünk, de emberéletet kímélhetünk meg.
A napokban hallottam egy betelefonálós rádióműsorban azt a javaslatot, mely szerint a fővárosban a helytelenül közlekedőket, például akik a buszsávon előznek, dudakoncerttel kellene büntetni. A javaslattevő jó szándékához nem fér kétség, ennek ellenére a büntetés e módját nem helyeslem. Egyre többször hallom a dudaszót Baján is, ahol pedig a forgalom mérete végleg nem indokolja.
Két példa. Hajtom a biciklimet a Tóth Kálmán utcában. A tűzoltó laktanyával majdnem szemben van egy betorkolló utca, mely egyébként egyirányú. (Ennek a következőkben nincs jelentősége.) Autós társam részint a táblának engedelmeskedve, részint emberbaráti megfontolásból úgy dönt, hogy nem gázol el, hanem megadja a nekem járó elsőbbséget. Mögötte élesen, hosszan felhangzik a dudaszó. A mögötte megálló autós persze engem nem láthat, így nem tudja, hogy miért a megállás az elsőbbség táblánál. (Én természetesen örülök, hogy a dudaszó sem sarkallta indulásra az elsőbbséget magadó autóst.)
Másik példa: Unokámat vittem a Dózsa György úti zeneiskolába a város felöl, és az iskola melletti kis mellékutcába szerettem volna bejutni, ahol veszélytelenül meg lehet állni. A jopbboldali sávban mentem, ahol kiegészítő nyíl jelezte, hogy pirosnál is szabad egyenesen haladni. Közben váltott a lámpa, megindult a belső sávon a kocsisor. Volt még kb. 100 méter, azért úgy gondoltam, hogy nyugodtan behúzódhatok a kanyarodáshoz a belső sávba. Amúgy helyesen gondoltam, hiszen nem kellett miattam fékezni. De a dudaszó azért felhangzott.
Én elviseltem, de az a szegény hölgy, akinek ugyanennél a lámpánál lefulladt a motorja, kevésbé. Lehet, hogy ő nem volt elég gyakorlott, de az utána levő autósok egyszerűen neveletlenek voltak. Egyébként a dudálás - lehet, hogy csak egy csinos nőt lát az autós és azt jelzi dudaszóval - erősen zavaró. (Egyszer azt olvastam, hogy a váratlan, hirtelen hanghatás 10 percet vesz el az ember életéből.) A többi közlekedő nem tudja, hogy kinek szól a duda, esetleg őt figyelmeztetik, hogy valami rendellenesség van a kocsiján.
Többször kifejtettem azt a meggyőződésemet, hogy csak úgy lehet a megnövekedett forgalomban közlekedni, ha a közlekedés résztvevői egymásra tekintettel vannak, és türelmes magatartást tanúsítanak.
Azt a megoldást, hogy a kerékpárút a Szegedi úton a város felé a bal oldalon vezet végig, általában rossznak tartják. Én magam is úgy gondoltam, hogy más megoldás kellene. Persze felmerül, hogy tegyünk javaslatot a jobbításra. Nem nagyon tudunk jobb megoldást kitalálni., ha sarkalatos kívánalomnak tekintjük, hogy a kerékpárút ne haladjön át a másik oldalra. Márpedig ez is rendkívül lényeges a Szegedi út nagy forgalma miatt.
Én azt csinálom, hogyha nagy gyalogos forgalom idején megyek kerékpárral - lényegében iskolakezdéskor -, akkor leszállok a kerékpárról, és a kb. száz métert megteszem gyalog. Nem dől össze a világ. Azt is el tudom képzelni, hogy gyalogosok és kerékpárosok itt egymásra különös tekintettel legyenek. Például, ha babakocsit látok, mindig leszállok a kerékpárról. Tudom, hogy millió esetből esetleg egy a valószínűsége, de mi történne, ha megszédülnék, és ráesnék a kisbabára!
Rövidesen eléri az ember az említett szakaszon a körforgalmat. Itt akkor is gyalog megyek át, ha egyébként jogom van kerékpárral. (Azt viszont érdemes tudni, hogy a zebrán nem szabad kerékpározni.)
Amiért most előhozom a körforgalmat: a napokban a sorompó felől autóval a körforgalomba haladva a Czirfusz utcára igyekeztem. Ennek a körforgalomnak viszonylag kicsi a sugara, ezért lassaban megyek benne. Lehet, hogy valami megérzés is volt bennem, hogy a város felől jövő személyautó nem adja meg az elsőbbséget. Sikerült lefékeznem, nem ütköztünk össze. Az autó megállt a Czirfusz utcai kijáratnál, mintegy jelezve, hogy bocsánat, ezt elnéztem. Én pedig barátságosan intettem, hogy ilyesmi velem is előfordulhat. Tehát nem ordítoztam, káromkodtam, dudáltam, nem ráztam öklöt. A dudálással büntetésre - igaz, hogy a fővárosról volt szó - egy rádióműsorban hallottam a napokban javaslatot. Nem tartom jónak. Nem tudni, kinek szól a duda, viszont megijed tőle az ember. Kürtjelzést csak veszély esetén szabad használn a KRESZ szeint.
Egyébként változatlanul az a véleményem, hogy a jövőben a közlekedés egyetlen módon lesz megoldható. Úgy, hogy a közlekedők tekintettel lesznek egymásra.
Úgy tűnik, hogy nagy télnek nézünk elébe. Eddig is volt már néhány tragikus következményekkel járó baleset. A hajdani időkkel szemben bizonyos biztonságot jelent a téli gumik elterjedése.
Amelyek azonban korántsem csodaszerek. Aggodalommal nézem a tükörben, hogy az autóm végét 1 méterre közelíti meg a utánam jövó jármű. Nyilván sietős az útja, hogy azután a következő sarkon néhány társával élénk eszmecserét folytasson.
Érdemes tudni, hogy csúszós úton megnő a kovetési távolság.
Akinek nincs különösebb dolga, nyugodtan hagyhatja az autót a garázsban, jót tesz a gyalogséta a jó levegőn. Vannak bátor kerékpárosok. Gyakran tapasztalom, hogy nincsenek azzal tisztában, hogy amennyiben van kerékpárút, akkor azon kell haladniuk. Példaként a Szegedi utat említem, ahol a közúton gyakran látni kerékpárosokat.
Nagyon elegánsak a füstszínű ablakokkal ellátott autók. Egy baj van velük - a KRESZ idevágó szabályain kívül -. hogy nem lehet a vezető szándékára következtetni. Szerencsémre a kerékpárúton is leszálltam a bicikliről, ahol egyébként elsőbbségem lett volna. A füstszínű ablakokkal ellátott autó vezetője éppen a mobilján élénk csevelyt folytatván, csekélységmeről szemlátomást nem vett tudomást. Elővigyázatosságommal megtakarítottam ismerőseimnek és barátaimnak. hogy az ünnepi perceket kórházi látogatással rövidítsék meg.
Két tanácsot adhatok, mint rövidesen 54 esztendő óta balesetmentes vezető:
1. Akinek nem kell feltételnül autóval menni, hagyja a járművet a garázsban, és menjen gyalog.
2. Ha ezt nem teheti, akkor tartsa be a követési távolságot, és ha még erre is marad ereje, kerülje el a relatív gyorshajtást.
Köszönöm értékes hozzászólásodat. Bevallom, én ilyen mélyen nem is gondoltam bele. Az 55-ös út Baja - Bátaszék között a Gemencen, a Duna - Dráva Nemzeti Parkon megy keresztül. Kis unokáimmal utazva mindig gyönyörködünk, ha az út szélén érdeklődő őzet vagy szarvast látunk. De többször láttunk már vaddisznó anyakocát is a kicsinyeivel.
Tanácsaidat érdemes megszívlelni. Amit a ködlámpa bekapcsolásáról írsz, nagyon hasznos lehet. Ezután én is így teszek.
Nagyon elszomorít a sok tragédia, ami a tél beálltával történik. Hiszen ezek a tragédiák nem csak az áldozatokra terjednek ki, egész családok mennek lelkileg, sokszor anyagilag is tönkre. Tudok olyan esetekről, és nagyon megértem őket, amikor a szülők gyermekük halálát évtizedek múlva sem tudják elfogadni.
Igyekszem keveset autóba ülni, tegnap például a gyakorlatban is rájöttem, hogy mire való a lábam. Jó nagy utat tettem meg gyalog a Katonavárosból a Nagy István Képtárba, (tegnap nyílt a Téli tárlat) majd tovább. Jót tett a nagy séta a jó levegőn. Egyébként úgy tele volt a város gépkocsival, nyilván vidékről is sokan bejöttek vásárolni, hogy parkoló helyet nem is lehetett volna találni.
Mint a kerékpározás híve, megemlítem, hogy gyakran láttam a szürkületben, sőt az esti sötétségben (egy ideig valamiért nem működött az utcai világítás) kerékpárosokat világítás nélkül közlekedni. Sőt némelyik kerékpáros sötét ruhában volt, autóból szinte észrevehetetlen.
Mindinkább szorgalmazni kell az önkéntes szabálykövetést. A józan ész is erre int bennünket.
Ha elkerülhetetlennek látszik az ütközés a nagy testű vaddal (vaddisznó, őz, szarvas) csak fékezni szabad, kormányt rángatni nem! Az autó összegyűrődik ugyan, de éppen ezzel véd meg bennünket. Ha elrántjuk a kormányt, akkor szinte biztosan elveszítjük az uralmat a jármű felett, karambolozhatunk frontálisan, de ha például az autó oldalával csapódunk egy fának, a karosszéria már nem képes megvédeni bennünket. Tehát CSAK FÉKEZNI!
A legjobb persze még a balesetveszélyes helyzet előtt lassítani. A táblákat nem viccből teszik ki, hanem olyan helyekre, ahol számítani lehet az utat keresztező vadállatokra. (Különösen a kora esti és a hajnali órákban mozognak.)
Saját tapasztalatom: ha nem jönnek szembe, érdemes az első ködlámpát felkapcsolni. A ködlámpa fénye jobbra-balra "elterül", nem csak előre világít. Így hamarabb észrevesszük az árokban vagy a bokrok mögött megbúvó állatokat. A szemük minden esetben prizmaként világít, erre érdemes koncentrálni.
Még egy tudnivaló: az ugró szarvast ábrázoló KRESZ-tábla nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag szarvas ugorhat át előttünk az úton. Ha a békák vagy a sündisznók vonulnak át rendszeresen, ugyanezt a táblát teszik ki, mert a KRESZ-ben csak ez az egy van.
Ami a Baja - Szeged kerékpárút létesítését illeti, örvendetesnek tartom. Az 55-ös út javítása, szélesítése, a tengelyterhelési mutató növelése régi vágya a községeknek, melyeken , vagy melyek mellett az út vezet. Ha átvezet az út a községen, biztosan lesznek lassítók. Szükséges is, hiszen jelenleg Baja felől sokszor szinte beszáguldanak a hatalmas járművek Csávolyra. Amennyire tudom, a kerékpárút közút mellettisége nem közvetlen a közút mellett futó kerékpárutat jelenti. (A Balaton parti kerékpárút sem közvetlenül a Balaton partján, de az ausztriai Duna melletti kedrékpárút sem közvetlenül a parton vezet.)
Olvasom, hogy az 55-ös Bátaszék felé eső szakaszán egy őz frontális balesetet okozott. (Szerencsére sérülések nélkül.) Ezen a szakaszon régebben sokat jártam autóval, de tegnap pl. autóbusszal. Észrevettem, hogy a vadveszély táblánál a gépkocsivezető mérsékelte a tempót. Nyilván tapasztalt vezető volt, a Szeged - Pécs gyorsjáratot nyilván nem bízzák kezdő vezetőre. (Tudom, hogy felmerül, hogy valaki 15 év után is úgy vezet, mint egy tanulóvezető, és van aki kezdőként is úgy vezet, mintha 15 éve vezetne.) Amúgy a tanulóvezetőket nem szeretném elmarasztalni. Ők azok, akik a zebránál biztosan megadják az elsőbbséget a gyalogosnak. Maradjon meg ez a szép szokásuk!
A vadveszélyt teljes biztonsággal nem lehet elkerülni. Gyógyszer lehet a lassabb haladás, és a lehetőségre, hogy bármelyik pillanatban átszaladhat egy szarvas vagy egy őz, lelkileg felkészülni. Inkább az autó törjon, mintsem félrerántani a kormányt. Azért javasolom ezt, mert ez ideig szerencsém volt, amiben a vadkáros szakaszokon a lassúbb vezetésnek is része lehetett. 53 év alatt még egy nyulat sem ütöttem el.
Ha választhatok, hogy a közúti közlekedésben melyik járművet vegyem igénybe, a saját autómat vagy az autóbuszt, én az utóbbit választom. Bízom az autóbusz vezetőkben, akik a hatalmas járművet oly nagy figyelemmel és felelősségérzettel vezetik. A tegnapi járműszemle után Jerkovitsné Kélesi Mária vezérigazgató oklevelet és emlékérmet adott át a bajai székhelyű Bács Volán Zrt. sokezer kilométeren balesetmentesen közlekedő gépkocsivezetőinek. Megérdemlik, hogy tisztelettel említsem a nevüket:
250 ezer km.: Kléber Dezső, Illés József, Rátkai Zoltán, Kerekes Zsolt, Berkó Gábor.
500 ezer km.: Majdanics László, Felső László, Horváth András, Kövesdi János, Kontra János, Hódos Zoltán, Bogárdi Sándor, Majdanics Attila, Fucin Károly, Mészáros Attila, Bársony András.
750 ezer km.: Csőzik Tibor, Farkas Antal, Szunyogh István, Fercsák János.
Most olvasom, hogy ismét két kerékpárost gázoltak halálra. A pontos körülményeket nem tudni még, de az egyiken nem volt láthatósági mellény, és a kerékpárja sem volt kivilágítva.
Eléggé ismert tény, hogy autó és kerékpáros ütközésénél a kerékpáros jár rosszabbul. Lehet, hogy a kerékpáros Kreszből nem tett vizsgát. Igaz, az autós tett - nyilván nem akarok általánosítani - de nagyon soknak látok a fülén mobiltelefont a városi forgalomban. Gyakran van olyan érzésem, hogy ha kerépáron megyek, az autós nem vesz észre. Elfoglalja a mobiltelefon, a szövegelés, az ordító rádió stb.
Tegnap Pesten jártam. (Én autóbuszon, villamoson közlekedtem.) Elképesztő a sok szabálytalanság, ordítozás, agresszivitás, amit láttam, tapasztaltam. Parkolóhely sehol, - még sok pénzért sincs -, legfeljebb a járdákon állnak az autók. Sok helyen úgy, hogy még egy babakocsi sem fér el mellettük.
De Pestet könnyebben elviselem, igyekszem minél kevesebbszer megfordulni ott, hiszen még levegő sincs, legfeljebb por meg kipufogógáz. De próbáljon meg valai Baján átkelni a Bernhart Sándor úti óvodánál a 30 km-es tábla ellenére 80-al száguldozó autók között. Legjobb, ha unokáját ölbe veszi, úgy igyekszik át a túloldalra. (Előfordult, hogy az autós megállt, a gyermekkel való átjutást előasegítendi. Ritka, mint a fehér holló!) Életveszélyes az Epreskert utcából a Bernhart Sándor utcára kikanyarodni. Az ittlevő 30-as táblákat 90-esnek nézik.
Mind gyakoribb a játszó gyermekek között rohangáló autók látványa pl. a Zengő vagy az Illyés Gyula utcán. Javasolnám a lakó-pihenő övezet idáig való kiterjesztését.
Örülök a Czirfusz utcai körförgalomnak. Minden bizonnyal csökkenti a balesetek számát a reggeli és délutáni csúcsforgalmi időben mindig zsúfolt kereszteződésben.
A napi közlekedés valószínűleg hoz egy-két tapasztalatot, amit érdemes lesz figyelembe venni. Például a Szegedi úton a Czifusz utcába jobbra kanyarodáshoz osztósávot kialakítani. Természetesen látom, hogy a Szegedi úton levő helyi autóbusz megálló bonyolítja a helyzetet.
Amiről viszont meg vagyok győződve: változtatni kell a kerékpárút nyomvonalán. Kiscsávoly és Katonaváros felől a kijelölt kerékpárúton nagyon nehéz bejutni a belvárosba. A kerékpárút összeeresztése a gyalogos forgalommal amúgy is veszélyt rejt.
Megfontolandónak tartom: a Szeged irányából jövő kerékpáros forgalmat ismét vissza lehetne helyezni az út jobb oldalára a sorompó után. Itt kisebb a gyalogos forgalom, a tanítóképző előtt pedig elég széles is a járda. Tisztában vagyok, hogy a jelenlegi útvezetés is komoly megfontolás eredménye, ugyanis így a körforgalomig, és még valamivel tovább is a kerékpárút a Szegedi út mellett végig egyenesen halad. (Hogy utána mi lesz vele, az jelenleg még nincs megoldva.)
Tisztelettel: Gál Zoltán
U. i. A Czirfusz utcai körforgalom jótékony csillapító hatását minden alkalommal érzem, amikor kis unokámmal- természetesen kerékpárról leszállva, kis unokámat a gyermekülésen tolva - átkelek a gyalogátkelőhelyen. Az autósok mindig megállnak, sokan udvarias intéssel jelzik, hogy menjek nyugodtan.
