Keresés

1. A „nem Mózest olvasom, hanem Isten Szavát” jámbor hangzású mondat, de rossz módszert takar

Azzal kezded, hogy te nem Mózest olvasod Mózes könyvéből, hanem Isten Szavát. Szép mondat, csak éppen úgy használod, mintha Isten Szava nem emberi szerzőkön, nyelven, műfajon, szövegösszefüggésen és kinyilatkoztatási rendben adatott volna. A Szentírás Isten szava, igen; de nem lebegő szótári atomok gyűjteménye. Mózes könyve Mózes könyveként is Isten szava. Zsoltár zsoltárként, prófécia próféciaként, evangélium evangéliumként, apostoli levél apostoli levélként Isten szava.

Te viszont úgy teszel, mintha a „Isten szava” kifejezés felmentene minden szövegmagyarázati fegyelem alól. Ha valahol „istenek” szerepel, te azonnal természet szerint valódi isteneket olvasol ki belőle. Nem érdekel a műfaj, nem érdekel a polemikus nyelv, nem érdekel a bálványellenes összefüggés, nem érdekel a bírói vagy angyali használat, nem érdekel az egész könyv monoteista tengelye. Neked elég a szó: „istenek”. És már kész is a panteon.

Ez nem „hittel és hamisítatlanul” befogadás. Ez szószerinti merevség ott, ahol a Szentírás nyelve sokkal gazdagabb, majd önkényes mitológiai következtetés ott, ahol a hit józanságot kívánna.

2. Az „Istenek Istene bolondnak feltüntetése” vádad csak indulati füst

Azt mondod, a katolikusok bolondnak akarják feltüntetni Istent, mintha amikor „istenekről” beszél, akkor valójában azok nem létezését akarná mondani. Ez megint hangos, de pontatlan vád. Senki nem mondja, hogy Isten „nem tudta, mit beszél”. Azt mondjuk, hogy te nem érted, milyen többértelmű a bibliai „isten” szóhasználat.

A Szentírás beszél hamis istenekről. Ez nem jelenti, hogy azok természet szerint valódi Istenek. Beszél bálványokról. Ez nem jelenti, hogy a bálványok isteni létezők. Beszél „isteneknek” nevezett bírákról vagy hatalmasságokról. Ez nem jelenti, hogy teremtetlen isteni természetük van. Beszél angyalokról és mennyei seregekről. Ez nem jelenti, hogy Isten mellett más istenek vannak ugyanabban az isteni értelemben. Beszél a népek isteneiről. Ez sokszor éppen azért történik, hogy az Úr fölényét és azok semmisségét megmutassa.

Tehát nem Isten beszél zavarosan, hanem te olvasol egysíkúan. A szóhasználatot összekevered az ontológiával. Ha a Biblia valakit vagy valamit „istennek” nevez valamilyen értelemben, te máris természet szerinti istenséget gyártasz belőle. Ez nem Isten tisztelete, hanem szótári bálványöntés.

3. A „ne ölj” és „ne lopj” hasonlatod hamis, mert nem ugyanarról a nyelvi jelenségről van szó

Előhozod a pszichiáteres példádat: mintha a katolikus értelmezés olyan volna, mint amikor valaki a „ne ölj” parancsból azt olvasná ki, hogy ölni kell, vagy a „ne lopj”-ból azt, hogy lopni kell. Ez látványos, de teljesen hamis hasonlat. A „ne ölj” és „ne lopj” egyszerű tiltó parancsok. Az „istenek” szó viszont nem egyszerű parancs, hanem többféle jelentésmezőben használt vallási kifejezés.

A kérdés nem az, hogy az „istenek” szót „nem isteneknek” kell-e fordítani. A kérdés az, hogy milyen értelemben szerepel. A magyarban is mondjuk: „a pénz lett az istene”, „a stadionban istenként ünnepelték”, „a bíró élet és halál ura volt”, „a hatalom istenei”. Ettől nem állítjuk, hogy a pénz, a sportoló vagy a bíró természet szerint teremtetlen isten. A szó használata nem mindig azonos rangú ontológiai állítás.

A Szentírásban ez még nyilvánvalóbb. A bálványokat „isteneknek” nevezheti a szöveg, de ugyanakkor semminek is mondhatja őket. A bírákat vagy hatalmasságokat „isteneknek” nevezheti képviseleti értelemben. A mennyei lényeket isteni udvartartásként említheti, de ettől nem lesznek a Teremtővel egy természetben álló istenek. A te hasonlatod tehát nem érvelés, hanem durva leegyszerűsítés.

4. A római császári ediktum állandó emlegetése nem törli el Izajás, Mózes, Pál és János monoteizmusát

Megint előveszed a római császárok ediktumát, mintha az egyistenhit ott született volna. Ez történeti és teológiai fantázia. Az egyetlen Isten hite nem 380-ban keletkezett. Nem római jogi papíron találták fel. Nem a császár írta be először a világba. Mózes, Izajás, a zsoltárok, Jézus, Pál, János és az apostoli Egyház mind az egyetlen Isten hitén belül beszélnek.

Izajás könyve újra meg újra mondja: az Úron kívül nincs más Isten; előtte nem alkottatott isten, utána sem lesz; rajta kívül nincs szabadító; ő az első és az utolsó. Ezt nem lehet 380-as császári trükknek nevezni. Ez ószövetségi kinyilatkoztatás. Pál pedig a pogány világ „sok isten és sok úr” nyelvével szemben mondja: nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van minden. Ez nem császári rendelet, hanem apostoli hitvallás.

A császári ediktumot úgy rángatod elő minden bekezdésben, mint egy gumibotot. Csakhogy a Szentírás monoteizmusa nem ettől áll vagy bukik.

5. A csecsemőkeresztség, kényszer és „Sátán egyháza” bekeverése nem cáfolja az istenfogalmat

Azt mondod, döntésképtelen csecsemőket erőszakkal belekereszteltek a Sátán egyházába, és ezzel elhitették velük a római császári istent. Ez megint érzelmi töltetű kitérő. A csecsemőkeresztség kérdése külön téma. Az, hogy szerinted helytelen, nem bizonyítja a többistenhitet. Az sem bizonyítja, hogy a Szentháromság hamis. Az sem bizonyítja, hogy Izrael Istene egy született istenfi a sok közül.

A katolikus csecsemőkeresztség nem sátáni beavatás, hanem a kegyelmi szövetségbe való beoltás. Lehet róla vitatkozni, de itt nem ez a tét. Te minden vitás kérdést ugyanabba a fekete üstbe dobsz: Róma, csecsemőkeresztség, képek, császár, Sátán, tized, máglya, gyermekbántalmazás, háromarcú isten. A végeredmény hangos, de nem tiszta érvelés.

A kérdés most az: tanít-e a Szentírás sok természet szerint valódi Istent? Nem. A csecsemőkeresztségről szóló indulataid ezt nem változtatják meg.

6. A „nem nekem kell bizonyítani” mondatod kényelmes, de hamis

Azt mondod: nem neked kell bizonyítani az Istenek Istenének, társainak és Atyjuknak a létezését, mert az a Szentírás által bizonyított. Nem. Neked igenis bizonyítanod kell, hogy a Szentírásban szereplő „istenek” természet szerint valódi, élő isteni lények, és nem bálványok, angyalok, hatalmasságok, bírák, költői alakok, hamis istenek vagy névleges istenek. A puszta szó nem elég.

Ha valaki a Szentírásban olvassa, hogy „minden fa tapsol”, nem kell elhinnie, hogy botanikai értelemben tenyérrel rendelkező fák vannak. Ha azt olvassa, hogy „a hegyek ugrálnak”, nem kell geológiai tornagyakorlatot hirdetnie. Ha azt olvassa, hogy a népek istenei említve vannak, nem kell természet szerinti istenek sokaságát vallania. A nyelvet érteni kell, nem csak szavakat számolni.

Te viszont azt mondod: szerepel az „istenek” szó, tehát az ügy lezárva. Ez nem bizonyítás. Ez szótári rövidzárlat.

7. A protestánsok emlegetése nem segít: a keresztény monoteizmus nem római magánvélemény

Azt mondod, a protestáns tévtanítók is a római főpap istenmodelljét fogadták el. Ez annyiban érdekes, hogy még Rómával szemben álló közösségek nagy része is felismerte: az apostoli hitből nem következik sokistenhit. Lehet vitájuk a pápasággal, szentségekkel, képekkel, Máriával, hagyománnyal, mégis a legtöbb történelmi keresztény felekezet vallja az egy Istent, az Atya, Fiú és Szentlélek személyes megkülönböztetésével.

Ez nem azért van, mert mindannyian császári hipnózisban élnek. Hanem mert az Újszövetség adatai ebbe az irányba kényszerítenek: egy Isten van; Jézus isteni méltóságban áll; a Szentlélek isteni módon cselekszik; az Atya, Fiú és Lélek különböznek. Ezeket együtt kell tartani. A Szentháromság ezt teszi. A te rendszered szétszedi.

A protestánsokra mutogatás tehát nem cáfolat. Inkább azt mutatja, hogy nem csak katolikus sajátosság, hanem a klasszikus kereszténység alapvonala az, amit támadsz.

8. A Szentháromságot pogány mitológiából levezetni olcsó, de bizonyítatlan vád

Azt állítod, hogy a római császárok pogány mitológiából találták ki a háromarcú istent, és kellett hozzá egy isten és szűz emberlány kapcsolatából született Fiú. Ez már nem is dogmatörténet, hanem antikatolikus mesemondás. A Szentháromság tana nem arról szól, hogy egy isten nemi kapcsolatba lép egy szűzzel, és ebből félisten-fiú születik. Ez pogány mitológiai séma, de nem keresztény dogma.

A keresztény hit szerint a Fiú öröktől születik az Atyától, nem időbeli testi nemzés útján. A megtestesülésben pedig a Fiú a Szentlélek erejéből valóságos emberi természetet vesz fel Máriától. Nincs isteni szexuális kapcsolat. Nincs félisten-szaporulat. Nincs nefilim-mítosz. Nincs pogány héroszgyártás.

Te a katolikus tanítást előbb pogány mitológiává torzítod, aztán diadalmasan kijelented, hogy pogány. Ez olyan, mintha valakit előbb bohócnak sminkelnél, majd kinevetnéd, hogy bohócnak néz ki.

9. A nefilim-hasonlatod teológiai abszurditás

Azt mondod, ha Mária valóban Istenszülő volna, Jézust nefilimnek kellene nevezni, mert az istenfiak és földi nők kapcsolatából származó lények voltak nefilimek. Ez teljes félreértés. A megtestesülés nem azonos a Teremtés könyvében szereplő engedetlen istenfiak és emberek leányainak tiltott kapcsolatával. A keresztény hitben nincs testi isteni nemzés, nincs szexuális kapcsolat, nincs félisten-biológia.

Mária azért Istenszülő, mert akit szült, az személy szerint Isten Fia. Nem azért, mert Mária az isteni természet forrása. Nem azért, mert az istenség Máriából ered. Nem azért, mert Mária valamilyen isteni-női párkapcsolat része. Az ő méhében az örök Fiú vett fel emberi természetet. A gyermek Jézus személye az örök Ige személye. Ezért a megszült személy Isten, még ha az isteni természet nem Máriából származik is.

A nefilim-hasonlat tehát nem cáfolat, hanem kategóriatévesztés. Pogány és apokrif nemzési fantáziával támadod a keresztény megtestesülést, amely éppen nem ilyen.

10. Izajás 9 jövő idejű gyermekszületése nem cáfolja az örök Fiút

Azt mondod, Izajás 9-ben a gyermek jövőben születik, tehát nem lehet örök Isten. Ez megint azért rossz, mert nem különbözteted meg a Fiú örök isteni személyét és emberi születését. A keresztény hit nem azt mondja, hogy Jézus emberi születése öröktől fogva megtörtént. Azt mondja, hogy az örök Fiú időben emberré lett. Az emberi természet kezdete időbeli; a Fiú személye örök.

Amikor a prófécia azt mondja, hogy gyermek születik, fiú adatik, ez a megtestesülés és messiási küldetés történeti bekövetkezésére vonatkozik. Nem arra, hogy a Fiú isteni személye akkor kezdett létezni. Ha ezt nem különbözteted meg, akkor minden megtestesülésről szóló szöveget félre fogsz olvasni.

Pontosan ezért kellett a krisztológiai dogma: egy személy, két természet. Az emberi születés valóságos; az isteni Fiúság örök. Te a kettőt vagy összekevered, vagy szétvágod. Egyik sem apostoli hit.

11. Izrael nem „egy örök isten eljövetelét” várta ilyen lapos megfogalmazásban, de a Messiás isteni titka nem idegen az Ószövetségtől

Azt mondod, Izrael fiai nem egy örök Isten eljövetelét, hanem Isten Krisztusát, egy húsvér embert vártak. Ez részben igaz, részben félrevezető. Valóban: a Messiás Dávid fia, emberi király, Izrael vigasztalása, Isten felkentje. De az Ószövetség messiási reménye ennél mélyebb és gazdagabb. Izajás 9-ben a gyermek nevei között olyan királyi-isteni címek jelennek meg, amelyek túlnőnek egy puszta politikai emberalak keretén. Mikeás Betlehemből jövő uralkodóról beszél, akinek eredete ősidőktől van. Dániel Emberfia-alakja mennyei uralmat kap. A zsoltárokban a királyi-messiási alak olyan méltóságot hordoz, amelyet az Újszövetség Krisztusban lát beteljesedni.

Te a Messiást szűkíted le puszta húsvér emberre, mert a rendszered nem bírja el az Ige megtestesülését. A keresztény hit viszont nem tagadja Jézus emberségét. Ellenkezőleg: ő valóságos ember. De nem puszta ember. Ő az örök Fiú emberré lettként.

12. Lukács 1 nem Dávidot teszi Jézus végső Atyjává

Gábriel szavait idézed: Jézus nagy lesz, a Magasságos Fiának hívják, és az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját. Ebből azt mondod, Gábriel Dávidot nevezi Jézus Atyjának, nem a Magasságos Istentől való születést tanítja. Ez megint félolvasás.

Dávid „atyja” itt királyi-dávidi leszármazási értelemben szerepel. Jézus Dávid fia, Dávid trónjának örököse. Ez nem zárja ki, hogy ő a Magasságos Fia. A következő versekben Gábriel pontosan megmondja: a Szentlélek száll rád, a Magasságos ereje árnyékoz meg, ezért a születendő szent Isten Fiának fog neveztetni. Ez több, mint udvarias cím. Ez a fogantatás titkát és Jézus isteni fiúságának különleges rendjét kapcsolja össze.

Te csak a neked kényelmes Dávid-sort emeled ki, majd úgy teszel, mintha a szöveg nem folytatódna. Ez nem Lukács értelmezése, hanem Lukács megcsonkítása.

13. A „Magasságos Fiának fogják hívni” nem puszta népi becenév

Azt mondod, Gábriel nem azt mondta, hogy Jézus a Magasságos Istentől születik, hanem hogy a Magasságos Fiának fogják hívni. De a bibliai „hívni fogják” nem puszta látszatcím. Gyakran azt jelenti: az lesz, annak bizonyul, olyan méltóságot hordoz. A szöveg ráadásul azonnal megadja az okot: a Szentlélek száll Máriára, a Magasságos ereje árnyékozza be, ezért a születendő szent Isten Fiának fog neveztetni.

Ez nem azt jelenti, hogy Jézus csak később kap egy tiszteleti becenevet. Nem is azt jelenti, hogy biológiai isten-nő kapcsolatból születik. Azt jelenti, hogy fogantatása Isten különleges teremtő cselekvése, és személye Isten Fiaként jelenik meg. A keresztény hit ezt nem pogányosan, hanem szűzi fogantatásként és megtestesülésként érti.

A te olvasatod viszont úgy szűkíti le, mintha Gábriel csak annyit mondana: „majd így fogják nevezni”. Nem, ennél a szöveg sokkal többet mond.

14. Jézus Atyának nevezi Istent, de nem úgy, ahogy a tanítványok

Azt mondod, abból, hogy Jézus Atyának nevezte Istent, nem következik, hogy örök Isten volna, hiszen a tanítványok is Atyának nevezik Istent. Ez igaznak látszó, de félrevezető érv. Az Újszövetség különbséget tesz Jézus Fiúsága és a hívők fiúsága között. Jézus természet szerint Fiú; mi kegyelemből, örökbefogadás által vagyunk fiak.

Jézus ezért mondja: „az én Atyám és a ti Atyátok”, nem egyszerűen „a mi Atyánk” ugyanabban az értelemben. Ő egyedülálló módon ismeri az Atyát, és az Atyát senki sem ismeri, csak a Fiú és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. A tanítványok az Atyához a Fiú által jutnak. A Fiú nem egy tanítvány a tanítványok között.

Te a közös „Atya” szó alapján azonos szintre akarod hozni Jézus fiúságát és a hívők fogadott fiúságát. Ez olyan, mintha azt mondanád: mivel egy örökbefogadott gyermek is apjának nevez valakit, ezért nincs különbség örök és fogadott fiúság között. Van különbség. Az Újszövetség erre épül.

15. A „benne lakozó Isten” elmélet megint szétszedi Krisztust

Azt mondod, Jézus testében nem az az Isten lakozott, akitől az istenek születtek, hanem a Logosz, aki egyike volt a született isteneknek, és az istenek istenévé tétetett. Ez nem János evangéliuma. János nem azt mondja, hogy egy született alisten, a Logosz beköltözött egy ember testébe. Azt mondja: kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; minden általa lett; az Ige testté lett.

Az Ige nem „egyike a született isteneknek”. Nem egy mennyei lény a sok közül. Minden, ami lett, általa lett. Ha minden teremtett valóság általa lett, akkor ő nem tartozik a lett dolgok közé. Ő nem született isten a többiek között, hanem örök Ige.

És az Ige nem úgy „lakozott” Jézusban, mint bérlő a házban. Az Ige testté lett. Ez személyes egység, nem lakóviszony. Te itt újra a nesztoriánus darabolásnál is tovább mész: a Logoszt külön istenné, Jézust külön emberré teszed, majd a kettőt laza lakhatási kapcsolattal összekötöd. Ez nem keresztény krisztológia.

16. A Zsoltár 45 nem úgy bizonyít, ahogy állítod

A 45. zsoltárt újra koronatanúként hozod: egy Istent felkent az Istene társai fölé. Azt mondod, csak értelmét vesztett ember gondolhatja, hogy ott királyi felkenésről van szó. Csakhogy a zsoltár eredeti műfaja királyi menyegzői, királyi-messiási zsoltár. A királyi nyelv magas, teológiai, ünnepélyes. A Zsidókhoz írt levél pedig ezt a zsoltárt Krisztusra alkalmazza, mert a királyi-messiási értelem Krisztusban teljesedik be.

Ez nem azt jelenti, hogy a zsoltár eredeti szintjén panteonbeli istenfelkenési jegyzőkönyv volna. A Zsidókhoz írt levél sem azt mondja: itt egy istenfajtán belüli főisten-avatás történik. A Fiú felségét mutatja meg az angyalokkal szemben. A felkenés messiási királyi nyelv; Krisztusban teljesedik be. Nem sok isten ontológiája.

Te a zsoltárt úgy kezeled, mintha az templomi ének formájában őrizte volna a mennyei istenhierarchia alapító okiratát. Ez fantázia. A zsoltár Krisztusra mutat, de nem a te henoteista szerkezeted szerint.

17. A Zsidókhoz írt levél nem „Fiú Istent” mutat be Jézustól függetlenül

Azt állítod, a Zsidókhoz írt levél első fejezete a Fiú Istent azonosítja, nem egy ember királyt, és ezt Róma belehazudja. Csakhogy a katolikus értelmezés nem azt mondja, hogy a Zsidók 1 pusztán egy ember királyról szól. Azt mondja, hogy a zsoltár királyi-messiási nyelve Krisztusban, az örök Fiúban teljesedik be. A Fiú isteni méltóságú, de ez a Fiú Jézus Krisztus, nem Jézustól különálló „Felkent Isten”.

A levél később ugyanerről a Fiúról mondja, hogy testben és vérben részesedett, testvéreihez hasonló lett, szenvedett, főpap lett, vérét adta. Ez nem másik alany. Nem két Fiú. Nem egy mennyei Fiú és egy ember Jézus. Egyetlen Krisztus.

Te a Zsidók 1 magas krisztológiáját leválasztod a levél megtestesülésről és szenvedésről szóló részeiről. Ez olyan, mintha egyetlen könyvet kettéfűrészelnél, majd kijelentenéd, hogy két külön könyv volt.

18. Lukács 2 nem puszta emberi Messiást, hanem az Úr Krisztusát hirdeti

Lukács 2-ben az angyal azt mondja: „ma született nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, Dávid városában.” Te ebből azt olvasod ki, hogy pusztán Isten emberi Krisztusa született. De már a mondat is többet mond: Üdvözítő, Úr, Krisztus. Lukács egész evangéliumi nyelvében ezek nem jelentéktelen címek.

Simeon is azt mondja: szemeim látták üdvösségedet, amelyet minden nép szeme láttára készítettél, világosságul a pogányoknak és Izrael dicsőségére. A gyermek Jézusban Isten üdvössége jelenik meg. Nem egy egyszerű próféta, nem egy puszta emberi megbízott, nem egy előre gyártott emberi szellem hordozója. Az evangélium Jézust az Úr üdvözítő cselekvésének középpontjába állítja.

A katolikus hit nem tagadja, hogy Jézus emberként született. De azt sem engedi, hogy ezt az emberséget ürügyként használd isteni személyének tagadására.

19. A körülmetélés nem cáfolja Jézus istenségét, hanem bizonyítja valóságos emberségét és Izraelhez tartozását

Megkérdezed: ha Jézus örök Istenként született volna, miért kellett körülmetélni? A válasz egyszerű: mert valóságos emberként született Izrael népébe, a törvény alá. A körülmetélés nem azt bizonyítja, hogy nem Isten, hanem azt, hogy valódi ember, valódi zsidó gyermek, Ábrahám utóda, Dávid fia, aki a törvény rendjébe belépett.

A katolikus hit nem azt mondja, hogy Jézus embersége látszat. Nem azt mondja, hogy a csecsemő Jézus nem volt csecsemő. Nem azt mondja, hogy nem volt alávetve a törvény külső rendjének. Éppen ellenkezőleg: valóban született asszonytól, valóban a törvény alatt, valóban körülmetélték, valóban növekedett, valóban szenvedett, valóban meghalt. Ez a megtestesülés valósága.

A kérdésed tehát a katolikus tanítás ellen nem működik. Mi pontosan valljuk azt, amit a körülmetélés mutat: az örök Fiú valódi emberré lett.

20. Mária Istenszülő volta nem azt jelenti, hogy az isteni természet Máriából ered

Ezt újra el kell mondani, mert láthatóan szándékosan félreérted. Mária nem azért Istenszülő, mert ő az isteni természet forrása. Nem azért, mert az istenség belőle keletkezett. Nem azért, mert Istennek testi anyja lenne istensége szerint. Hanem azért, mert akit test szerint szült, az a személy szerint örök Fiú.

Az anyaság személyre vonatkozik, nem természetre elvontan. Egy anya nem „emberi természetet” szül önmagában, hanem személyt, aki emberi természetben létezik. Mária Jézust szülte. Jézus személye pedig az örök Fiú. Ezért Mária Istenszülő. Ez nem nefilim, nem pogány mítosz, nem isteni nemzés, hanem a megtestesülés személyes egységének védelme.

Ha ezt tagadod, akkor Jézust két alanyra bontod: egy emberre, akit Mária szült, és egy isteni valakire, aki valahogy benne lakott. Ez a keresztény hit szétszakítása.

21. A váltságáldozat emberi lelke nem áll szemben Krisztus istenségével

A végén azt mondod, a háromságimádók elutasítják Jézus emberi lelkét mint váltságáldozatot. Ez hamis vád. A katolikus hit vallja, hogy Krisztus valóságos ember, valóságos emberi lélekkel és testtel. A megváltásban valódi emberi engedelmességet, szenvedést, halált és önátadást hoz. Nem tagadjuk Krisztus emberi lelkét. Ellenkezőleg: aki tagadná, az nem katolikus krisztológiát vallana.

De Krisztus emberi lelke nem puszta emberi személyhez tartozik, hanem az örök Fiú felvett emberi természetéhez. Ezért az ő áldozatának végtelen méltósága van: emberként szenved és engedelmeskedik, de az áldozat alanya az isteni Fiú. Ezért nem pusztán egy igaz ember halála, hanem az Isten Fia megváltó önátadása emberi természetében.

Te vagy az, aki szétválasztod: emberi Jézus külön, isteni Logosz külön. A katolikus hit tartja egyben Krisztus teljes emberségét és teljes istenségét.

22. A „Róma mindenkori főpapjai” vádözöne nem válasz a szövegekre

A szövegedben újra minden bekezdésben ott van Róma, főpapok, császárok, képek, csecsemők, Sátán, bálványisten, protestáns tévtanítók. Ez retorikailag zajos, de exegetikailag kevés. A kérdés nem az, mennyire utálod Rómát. A kérdés az, hogy Lukács, János, Pál, Zsidók, Izajás és Mózes mit tanítanak Krisztusról és Istenről.

A katolikus válasz nem az, hogy történelmi bűnök nem voltak. Nem az, hogy minden egyházi személy szent volt. Nem az, hogy minden ikonográfiai forma szerencsés volt. Hanem az, hogy az apostoli hit nem engedi Jézust puszta emberré fokozni, a Logost született alistenné tenni, az Atyát két Atyára osztani, és a Szentírás „istenek” nyelvét panteonná alakítani.

Te a történelmi és érzelmi vádakat úgy használod, mint füstbombát. De a füst mögött ugyanaz a krisztológiai tévedés áll.

23. Összegzés: a válaszod nem cáfolat, hanem a korábbi zűrzavar kibővített változata

Összefoglalva: az „istenek” bibliai említése nem bizonyít sok természet szerint valódi Istent. A Szentírás többféle értelemben használja ezt a szót, és az egész kinyilatkoztatás világosan vallja az egyetlen igaz Istent. A római császári ediktum emlegetése nem cáfolja Mózes, Izajás, Jézus és Pál monoteizmusát. A Szentháromság nem pogány háromarcú istenmodell, hanem az apostoli hit fogalmi védelme: egy Isten, három személy.

A nefilimek, pogány mitológiák és isten-szűz kapcsolat emlegetése nem találja el a keresztény megtestesülést, mert a keresztény hit nem testi isteni nemzésről beszél. Izajás 9 jövő idejű gyermekszületése nem cáfolja az örök Fiút, mert az örök Fiú időben emberré lett. Lukács 1 nem puszta címadást tanít, hanem a szűzi fogantatás isteni titkát. Jézus Atya-kapcsolata nem azonos a tanítványok fogadott fiúságával. János Logosza nem született isten a sok közül, hanem az örök Ige, aki által minden lett. A Zsoltár 45 és a Zsidókhoz írt levél nem panteont, hanem Krisztus királyi és isteni felségét hirdeti. Lukács 2 és Simeon tanúsága nem puszta emberi hőst, hanem Isten üdvösségét mutatja meg a gyermek Jézusban. A körülmetélés nem Jézus istenségét cáfolja, hanem valóságos emberségét bizonyítja. Mária Istenszülő volta nem pogány nefilim-elmélet, hanem annak megvallása, hogy akit szült, az személy szerint az örök Fiú.

A te rendszered minden szöveget ugyanabba a darálóba tesz: sok isten, két Atya, külön Logosz-Isten, külön ember Jézus, Jézusban lakó isten, Mária nem Istenszülő, Szentháromság pogány találmány, Róma sátáni. Ez nem a Szentírás hamisítatlan befogadása. Ez antikatolikus indulatból, szektás szó szerinti merevségből és saját gyártású panteonból összerakott magánteológia.

A keresztény hit viszont egyben tartja azt, amit te szétszaggatsz: egy Isten van; az Atya, a Fiú és a Szentlélek valóságosan különböznek; az örök Fiú Jézus Krisztusban emberré lett; Mária a megtestesült Fiú anyja; Krisztus valóságos emberi lélekkel és testtel hozta meg a váltságáldozatot; és az ő istensége nem elnyeli, hanem megváltja és felemeli emberségét. Ez az apostoli hit. A te változatod pedig nem „eredeti jelentés”, hanem a megírtakból kifaragott henoteista bálvány.

EMBER VAGY ISTEN AZ ÚR JÉZUS?

Miután  H.N. Adventista Egyház tévtanítói a Róma Főpapja által képviselt istenmodellt fogadták el istenükül, számos ellentmondásba kerültek az Isten Szavával szemben.

A római császárok háromságisten modelljének egyik arca a Fiú nevet viseli.

Mivel a római császárok háromarcú istenüket a pogány mitológia alapján találták ki ,feltétlenül

kellett, hogy legyen egy isten és egy szűz, húsvér leányzó ember kapcsolatából született Fiú tagja.

Mivel a Szentírásban ilyen tagok már a vízözön óta nem léteznek - tudniillik a nefilimek elpusztultak testileg  - nem maradt más lehetőség , mint hogy a Messiás Jézust, aki asszonytól született testileg,

a Szent Szellem és Mária közös gyermekeként mutassák be, hangoztatva, hogy a Szent Szellemtől és Máriától született, mégpedig Heródes király uralkodásának idején. De volt ezzel a magyarázkodással egy probléma, mégpedig az, hogy a római császárok úgy definiálták a háromság istenmodeljük Fiú nevet viselő arcát,hogy az egy örök isten. Ez hatalmas zűrzavart okozott a római császárok által kinevezett püspökök fejében, hisz Ésaiás Próféta Könyvének a 9. fejezetében Izrael Istene a Messiás gyermekként való születéséről a jövő időben prófétál, ami azt jelenti, hogy nem lehet örök isten,

ha még Ésaiás próféta életében sem született meg.

Ez azt jelenti, hogy Izrael fiainak nem egy örök isten ígértetett Messiásul, hanem egy húsvér ember,

akinek valamikor a jövőben kellett megszületnie gyermekként a Földön.

Mindenesetre Izrael fiai Isten Messiásának (Krisztoszának ) a megszületését  várták és nem egy örök isten eljövetelét.

Az Isten Krisztosza és az Isten nem ugyanaz.

Gábriel angyal , amikor bejelenti Máriának Jézus fogantatásának tényét a közeli időben, azt mondta neki, hogy habár a Magasságos Isten fiának fogják őt hívni , Dávidot nevezi meg Atyjaként.

Lukács 1:31 És ímé, fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az Ő nevét Jézusnak. 32 Nagy lészen Ő, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az Ő atyjának királyiszékét; 

Nem azt mondta az Agyal, hogy a Messiás Jázus a Magasságos Istentől  születik, hanem azt mondta, hogy a Magasságos Isten fiának fogják hívni.

Miután az Úr Jézus megszületett, azt az Istent, aki benne lakozott nevezte Atyjának.

Ebből elhamarkodottan le lehetne vezetni azt a következtetést, hogy az Úr Jézus Isten, hisz Atyjának nevezte a benne lakozó Istent.

De ez nem ilyen egyszerű, ugyanis az Úr Jézus tanítványai is Atyjuknak nevezték az Úr Jézus Istenét és Atyját, velük kapcsolatban mégsem állították(állítják) Róma mindenkori főpapjai, hogy mindnyájan örök istenek.

Abból tehát, hogy az Úr Jézus a benne lakozó Istent Atyjának hívta nem következik hogy örök isten lenne, ahogyan őt a római császárok által kitalált istenmodellben szerepeltetni tervezték.

Arról nem beszélve, hogy az Úr Jézus testében nem az az Isten lakozott, akitől az istenek születtek,

hanem az Ige Isten, görögül a Logosz, aki egyike volt a született isteneknek, majd azok istenévé tétetett az istenek Atyjának akaratából.

Róma mindenkori főpapjainak és teológusainak nemcsak azt kellene tudni bebizonyítani a Szentírás alapján, hogy az Úr Jézus örök isten, hanem azt is , hogy csak egy isten létezik.

Ez azonban képtelenség, hisz a 45. Zsoltár arról tanúskodik, hogy egy Istent felkent az Istene a társai fölé. 

Erre szoktak úgy reagálni, az istentelen tévtanítók, hogy ott nem egy Istennek egy másik Isten általi felkenetéséről van szó , hanem egy királynak a felkenetéséről.

Nos ezt olyan ember,akit nem hagyott el az érteleme  a szöveg alapján nem godolhatja komolyan.

és az istentelen tévtanítók pechjére ezt az elképzelést Pál apostol is kizárta ,amikor a Hébereknek írt levelének első fejezetében a Fiú Istent azonosítja be a zsoltárok 45. fejezetét szó szerint idézve,

és nem egy ember királyt, ahogyan azt Róma főpapjai és teológusaik megpróbálják belehzudni a kijelentésbe.

Nem véletlenül hivatkozott Pál a Héberekhez írott levelének 45. fejezetére, hogy bemutassa a Fiú Istent, hisz Izrael fiai ennek az eseménynek a tényét, jól ismerték, hisz azt a zsoltár által zengendezték az Úr Házában korszakokon keresztül.

És mivel az igaz hitű Izrael fiai tudták, hoy az Ő istenük az, aki felkenetett társai fölés a 45. Zsoltár tanúsága szerint és tétetett így az Istenek Istenévé, és azt is tudták, hogy az Ésaiás 9. fejezetében megígért Fiú gyermekként, húsvér emberként kellett hogy megszülessen , nem egy örök istent vártak

megígért Messiásként, hanem az Isten Khrisztoszát, a gyermekként születendő húsvér embert.

És mivel Izrael szentjei nem a római császárok mitológiájának megismerésében voltak foglalatosak,

eszükbe nem jutott olyan zagyvaság, hogy azt higyjék, asszonyembertől , gyermekként születik az Isten. 

Ezért a megszületett gyermeket nem istenként üdvözölték, hanem az Isten megígért Krisztusaként.

Születésének idejét pedig az angyal arra a napra értette, amelyen megszületésének a tényét  a pásztoroknak bejelentette.

Lukács 2:11 Mert ma született néktek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Lukács 2:25 És ímé, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta az Izrael vigasztalását, és a Szent Szellem volt őrajta. 26 És kijelentetett néki a Szent Szellem által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. 27 És ő a Szellem indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy érette a törvény szokása szerint cselekedjenek, 28 Akkor ő karjaiba vette Őt, és áldá az Istent, és monda: 29 Mostan bocsátod el, Uram, a Te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben: 30 Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet, 31 Amelyet készítettél minden népeknek szemeláttára; 32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, az Izraelnek dicsőségére. 33 József pedig és az Ő anyja csodálkozának azokon, amiket Őfelőle mondottak.

Ha az Úr Jézus örök istenként született volna,ahogyan azt a Róma Főpapjai és teológusai állították, és állítják mind a mai napig, akkor miért is kellett volna őt körülmetélni?

Ha Mária valóban istenszülő lett volna, akkor az Úr Jézust nefilimnek kellett volna nevezni, hisz így nevezte Isten azokat, akik az Isten engedetlen fiainak és a Föld leányainak tiltott kapcsolatából születtek.

Ezen kellene elgondolkodni a H.N. Adventista Egyház és a HIT Gyülekezet megtévesztett tagjainak,

és minden más egyház tagjának, akik a Róma Főpapja által vezetett egyház háromságistenét imádják

az Élő Isten, az Istene által, társai az istenek fölé felkent istent pedig megvetik és vele együtt az ember Jézust is, az Istenek Istenének a Khrisztoszát , elutasítva annak emberi lelkét, mint váltságáldozatot.

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK!

Azzal kezded, hogy „Izraelnek egy Isten jutott sors által az istenek közül, más nemzeteknek pedig más istenek”. Ez nem levezetés, hanem a saját rendszered első mondata. Már eleve úgy olvasod Mózest, mintha a Szentírás egy égi birtokmegosztási jegyzőkönyv volna: a Fenséges kiosztotta a népeket a természet szerinti istenfiaknak, Izrael pedig kapott egy saját nemzeti istent. Ez a te henoteista sablonod, nem a bibliai monoteizmus.

A Szentírás ugyan beszél Isten fiairól, mennyei seregekről, angyalokról, hatalmasságokról, bírákról, népek isteneiről, sőt „istenekről” is. De ezekből nem következik, hogy sok teremtetlen, természet szerint valódi Isten létezik. 

------------------------------------------------

Én nem Mózest olvasom Mózes Könyvéből hanem az Isten Szavát. Nem véletlenül mondotta az Úr Jézus a farizeusoknak, hogy nem ismerik az írásokat. Ez érvényes a Róma Főpapja vezetett egyház teológusaira is. Hiába van bármi is leírva Mózes Könyvében, vagy más próféták nevét viselő könyvben,

ti ,akik istentelenek vagytok, azt nem fogadjátok be hittel és hamisítatlanul, hanem helyette meséket költötök, amelyek által ellentmondtok mindannak, amit az Istenek Istene prófétáin keresztül kinyilatkoztatott, többek között azt Is, hogy Izrael Istene az Úr egy a Felséges Isten fiai közül, 

akinek sors által Jákób népe öröksége jutott, amikor a Fenséges Isten felosztotta a népek örökségét.

Én elfogadom az írást úgy, ahogyan azt Mózes feljegyezte az Isten parancsa szerint.

Te azt állítod, hogy, amikor Mózes Istene istenek létezéséről tanúskodik számos helyen a Szentírásba,

azt mind úgy kell érteni, hogy Mózes Istene tagadja  más Isten létezését. 

Szerinted mit szólna egy pszichiáter, ha valaki azt próbálná neki elmagyarázni, hogy az emberek nem jól értelmezik a törvényeket. Ha a törvényben az van írva, hogy ne ölj, azzal Isten épp azt akarta kifejezni, hogy ölni kel. Vagy ha az van írva, hogy ne lopj, akkor abból az következik, hogy lopni kell.

Pontosan ezt teszik a Róma Főpapja által vezetett egyház mindenkori főpapjai és teológusaik,

amikor azt állítják, hogy amikor Mózes Istene más istenek létezéséről tanúskodott, azzal tagadta azok létezését.

Bolondnak akarjátok feltüntetni az Istenek Istenét, mintha nem tudta volna, hogy mit beszél, és ahol istenek létezéséről beszélt azzal azt akarta az emberek tudtára adni, hogy nem léteznek istenek, mert

nektek a római császárok Ediktuma a szent, amely egy isten létezésének a lehetőségét írja elő.

Sikerült a római császárok háromságistenének feltalálása óta eltelt  1500 éven keresztül elhallgattatni Róma mindenkori főpapjainak azokat, akik a római császárok által definiált három az egyben istenmodellt elutasítva , az Ég isteneiről tanúskodtak, ahogyan Mózes Istene is tanúskodott róluk, és Atyjukról a Fennséges Istenről.

Sikerült döntésképtelen csecsemőket a törvény ereje által erőszakkal belekeresztelni a Sátán egyházába,és azokkal elhitetni, hogy csak a római császárok által elismert isten létezik, elrejtve ezektől az emberektől az Isten hamisítatlan beszédét, olyannyira, hogy még a Róma Főpapjait kritizáló reformátorok sem vették észre , hogy az Isten Szava olyan isten létezését nem támogat, amilyet a római császárok kitaláltak. Ellenben tanúskodik az Istenek Istenéről, az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istenről, az istenek Atyjáról, és az Isten fiairól az Égben, akik ahogyan Izrael Istene is, aki egy közülük, ,minnyájan istenek.

Mivel az értelmemet a képek és szobrok előtt való leborulás bűnének a cselekménye nem vette el,

és pszicháter sem állapította meg, hogy elmezavarodott lennék, nem tudom magamévá tenni azon

eszmefuttatásodat -  amelyet egyházad teológusaitól vettél - miszerint, amikor Mózes Istene társai az istenek létezéséről tanúskodott, akár személyesen, akár a Bölcsesség és az Értelem Szelleme által

tulajdonképen tagadta azok létezését, csak ő azt még akkor nem tudta, mert Róma mindenkori főpapjai és teológusai még nem adták a tudtára.

Ezért az istenek létezésének a tagadására összeállított eszmefuttatásod cáfolatára több időt nem pazarolnék, ha megengeded. Én maradok az Istenek Istene által tett kinyilatkoztatások eredeti jelentése mellett.

Nem nekem kell bizonyítani az Istenek Istenének és társainak, továbbá Atyjuknak a születetlen Istennek a létezését, hisz az a Szentírás által bizonyított. Neked van problémád a Szentírás által bebizonyítani a három az egyben istenmodell létezését, ezért bocsátkoztál egyházad teológusainak 

azon elképzelésének az ismertetésébe, ami arra irányul, hogy a Mózes Istene nem tudta, hogy mit beszél, amikor az istenek létezésről tanúskodott.

1. A kiinduló állításod megint a henoteista előfeltevésed ismétlése, nem bizonyítás

Azzal kezded, hogy „Izraelnek egy Isten jutott sors által az istenek közül, más nemzeteknek pedig más istenek”. Ez nem levezetés, hanem a saját rendszered első mondata. Már eleve úgy olvasod Mózest, mintha a Szentírás egy égi birtokmegosztási jegyzőkönyv volna: a Fenséges kiosztotta a népeket a természet szerinti istenfiaknak, Izrael pedig kapott egy saját nemzeti istent. Ez a te henoteista sablonod, nem a bibliai monoteizmus.

A Szentírás ugyan beszél Isten fiairól, mennyei seregekről, angyalokról, hatalmasságokról, bírákról, népek isteneiről, sőt „istenekről” is. De ezekből nem következik, hogy sok teremtetlen, természet szerint valódi Isten létezik. A bibliai nyelv sokféle módon használja az „isten” szót: lehet hamis isten, bálvány, angyali hatalmasság, bírói képviselet, népek által istennek nevezett kultikus alak, vagy költői-polemikus kifejezés. Te viszont mindent egyetlen síkra lapítasz: ahol „istenek” áll, ott szerinted természet szerint valódi istenek vannak. Ez nem bibliahűség, hanem szótári panteonépítés.

Izrael nem azért szolgálta egyedül az Urat, mert neki „ez jutott a sok isten közül”, hanem mert az Úr az egyetlen igaz Isten, az ég és föld Teremtője, nem pedig egy mennyei parcella birtokosa.

2. Az „imádni” szó elleni etimológiai hadjáratod nyelvészeti porhintés

Azt mondod, az „imádni” szó idegen a Szentírástól, mert a görögben nem ez áll, hanem a proszküneo és latreuo. Ez olyan érv, mintha azt mondanád: a „megváltás” szó sem érvényes, mert a görögben nem magyarul van. Természetesen a görög eredetiben nem a magyar „imádni” szó áll. A magyar fordítás éppen azért fordítás, mert magyar szavakkal adja vissza az eredeti értelmet.

Az „imádni” magyar keresztény használatban azt jelenti: Istennek kijáró legfőbb vallási hódolatot adni. Ezt a jelentést évszázados keresztény nyelvhasználat rögzítette. Az, hogy te a szó valamilyen feltételezett régi, népi, bűbájos, „szemmel verős” eredetével hadonászol, nem változtatja meg a mai teológiai jelentést. A szavak jelentése történetileg változik. A keresztény magyar nyelvben az „imádni” nem azt jelenti, hogy „szemmel verni Istent”. Ezt komolyan előadni már nem nyelvészet, hanem etimológiai kabaré.

Ha minden szót az általad kiszemelt ősi vagy mellékes jelentésével kellene vádolni, akkor a teljes vallási nyelvhasználat összeomlana. A „templom”, „oltár”, „pap”, „áldozat”, „lélek”, „szellem”, „kultusz” mind rendelkezhet vallástörténeti, nyelvtörténeti, pogány vagy világi háttérrel. Ettől még a keresztény használatuk nem válik pogány varázslássá. A nyelv nem múzeumi csontváz: él, változik, jelentést kap.

3. Jézus pusztai válasza nem a te szóháborúdat igazolja, hanem az egyedül Istennek járó hódolatot

Azt mondod, Jézus nem azt mondta a Sátánnak, hogy „imádd az Urat”, hanem azt, hogy az Úr előtt borulj le és csak neki szolgálj. Rendben: a szövegben a proszküneo és latreuo megfelelői állnak. De ebből nem következik, hogy a magyar „imádni” fordítás hamis. Jézus válasza pontosan azt jelenti: Istennek jár az a legfőbb vallási hódolat és szolgálat, amelyet a Sátán magának akart kicsikarni.

A lényeg nem az, hogy a magyar fordító melyik szót használja, hanem az, hogy Jézus kizárja a Sátánnak adott vallási hódolatot. „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj” magyarul teljesen helyes teológiai értelmi fordítás. Nem szemmel verésről van szó, nem bűbájról, nem nyelvi sátánizmusról, hanem az Istennek kijáró kizárólagos hódolatról.

Te a görög szavakkal úgy hadonászol, mintha a proszküneo és latreuo puszta említése megsemmisítené az „imádás” fogalmát. Nem semmisíti meg. A proszküneo lehet hódolat, leborulás; a latreuo kultikus szolgálat. Amikor ezek Isten felé irányulnak, a magyar teológiai nyelvben teljes joggal beszélünk imádásról.

4. A politeizmus nem csak azt jelenti, hogy egyszerre több istent szolgálsz

Azt állítod, hogy politeista az, aki egyszerre több istent „imád”, vagyis több istennek ad szolgálatot. Ez túlságosan kényelmes meghatározás, mert így ki akarod menteni magad a többistenhitből: sok valódi istent vallotok, de csak egyet szolgáltok, tehát szerinted nem vagytok politeisták. Ez nem bibliai monoteizmus, hanem monolátria többistenhívő ontológiával.

A kérdés nem csak az, hogy hány istent szolgálsz kultikusan. A kérdés az is, hány természet szerint valódi Istent tartasz létezőnek. Ha azt mondod, hogy sok élő, valóságos, mennyei isten van, akik a Felséges fiai, és ezek közül egyet szolgáltok, akkor ez nem keresztény monoteizmus. Nevezheted henoteizmusnak, monolátriának vagy saját nyelveden „igaz hitnek”; a lényeg ugyanaz: nem az apostoli egyistenhit.

A Szentírás nem azt tanítja, hogy „sok valóságos isten van, de nekünk csak egyhez kell tartoznunk”. Azt tanítja, hogy az Úr az Isten, és rajta kívül nincs más. Az úgynevezett istenek nem állnak vele egy természetben. Ő a Teremtő; minden más teremtmény, hamis isten, bálvány, angyal, hatalmasság vagy névleges isten.

5. Az Apostolok cselekedetei 15 nem a sokistenhit cáfolatára írt traktátus, de nem is a te rendszeredet igazolja

Azt mondod, az Apostolok cselekedetei 15-ben nincs semmi, ami tagadná az istenek többesének létezését. Ez eléggé gyenge fogás. Egy szöveg nem attól nem cáfol valamit, hogy nem arról a kérdésről ír tankönyvi formában. Az apostoli zsinat a pogányból lett hívők terheiről, a bálványoktól való tartózkodásról, a vértől, fojtott állattól és paráznaságtól való óvakodásról rendelkezik. Nem metafizikai istenlistát állít össze.

De az egész apostoli háttér világos: a pogányok a bálványoktól fordulnak az élő Istenhez. Nem arról van szó, hogy egyik istenkörből átmennek egy másik istenhez. Nem arról, hogy eddig Zeusz, Hermész vagy a népek istenei szolgálata volt, most pedig Izraelnek kijelölt istenét szolgálják a sok közül. Az apostoli igehirdetés a bálványoktól az egy igaz Istenhez hív.

Tehát igen: az Apostolok cselekedetei 15 nem egy dogmatikai monoteizmus-fejezet. De az egész apostoli misszió logikája a te henoteizmusod ellen dolgozik.

6. „Nem azért kell egyedül az Urat szolgálni, mert egyedül létezik” — ez a mondatod a vita magva

Azt írod: nem azért kell egyedül az Urat leborulva szolgálni, mert egyedül létezik Istenként, hanem mert Istene és Atyja minden isten fölé felkente. Ezzel megint elárulod, hogy a rendszeredben az Úr nem az egyetlen igaz Isten, hanem a legfőbb kijelölt istenség. Ez pontosan henoteizmus: sok valóságos isten van, de egyet kell szolgálni, mert ő kapta a főhatalmat.

A bibliai hit ezzel szemben nem így beszél. Az Úr nem azért egyedül imádandó, mert megnyerte a mennyei rangversenyt. Nem azért, mert a Fenséges kinevezte főistennek. Nem azért, mert a többi isten fölé emelkedett. Hanem azért, mert ő az egyetlen igaz Isten, Teremtő és Úr. A bálványok semmik; a népek istenei nem Istenek ugyanabban az értelemben; a mennyei hatalmasságok teremtmények.

A te rendszeredben az Úr felsőbbsége delegált rang. A Szentírásban az Úr felsőbbsége isteni egyedülállóság.

7. Zsidók 1 nem „minden isten fölé kent alistent” tanít

A Zsidókhoz írt levélre hivatkozol, mintha ott Pál körültekintően bemutatta volna, hogy az egyik Isten felkente a Fiú Istent a többi isten fölé. Csakhogy a Zsidók 1 nem a te istenpiramidodat építi, hanem a Fiú felségét mutatja meg az angyalokhoz képest.

A fejezetben az angyalok szolgáló lelkek. A Fiú viszont az, akinek trónja örök, akire az Úr teremtői szavai vonatkoznak: „te alapítottad kezdetben a földet”. Ez nem egy istenek közötti adminisztratív kinevezés. Ez a Fiú teremtői, isteni méltóságának tanúsága. Ha a Fiú által lett a világ, akkor nem lehet egy kezdettel bíró istenfi a sok közül.

A „felkent téged az Isten, a te Istened” messiási-királyi nyelv. A megtestesült Fiú üdvtörténeti küldetésének és királyi megdicsőítésének nyelve. Nem azt jelenti, hogy a Fiú istensége akkor kezdődött vagy hogy egy mennyei istenek közti versenyt nyert.

8. Az ApCsel 4,12 nem azt jelenti, hogy Jézus csak „egyedüli ember a sok ember között”

Az ApCsel 4,12-ben azt emeled ki, hogy „emberek között” nincs más név. Ebből azt akarod kihozni, hogy Jézus csak az emberek között egyedülálló, de ez nem zárja ki a sok isten létezését. Ez megint szűkítő olvasat.

Péter beszéde nem azt mondja: „a sok mennyei isten közül van egy felkent Isten, az emberek között pedig van egy külön emberi Jézus, akinek neve üdvözít”. A szöveg a názáreti Jézus Krisztusról beszél, akit megfeszítettek, akit Isten feltámasztott, és akinek nevében üdvösség van. Az üdvösség univerzális kizárólagosságáról van szó: nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.

Az „emberek között” nem lefokozás, hanem az emberiségnek adott üdvözítő név kijelölése. Jézus nem csak egy kiváló ember a sok közül. Ő a megfeszített és feltámadt Úr, akiben Isten üdvössége jelen van. Péter nem hagy helyet egy külön mennyei „Felkent Istennek”, akinek Jézus csak emberi megbízottja volna.

9. Filippi 2 éppen ellened szól: Jézus nevére hajol meg minden térd

Filippi 2-t úgy idézed, mintha az csak azt bizonyítaná, hogy Jézus ajándékba kapott egy nevet, tehát nem lehet örök isteni személy. Pedig a szakasz egész mozgása ellened szól. Krisztus Jézus Isten formájában volt, nem ragaszkodott zsákmányként isteni méltóságához, kiüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberré lett, engedelmes volt a halálig, ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely minden név fölött való, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, és minden nyelv vallja: Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére.

Ez a szöveg nem puszta emberi kinevezés. Pál Izajás nyelvét alkalmazza Jézusra: minden térd meghajlik, minden nyelv vall. Az Ószövetségben ez az Úr egyedülálló isteni hódolatának nyelve. Pál ezt Jézusra alkalmazza. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus egy második isten a panteonban, hanem hogy Jézus az Úr isteni méltóságában részesedik, és az ő megvallása az Atya dicsőségére történik.

Az, hogy az Atya dicsőségére történik, nem csökkenti Jézust. Éppen azt mutatja, hogy a Fiú tisztelete nem vetélytársa az Atya dicsőségének, hanem annak kinyilatkoztatása. A te rendszeredben Jézus csak emberi címviselő. Pálnál Jézus nevére meghajlik minden mennyei, földi és földalatti lény.

10. Az „ajándékozott név” nem bizonyítja, hogy Jézus nem örök Fiú

A „név ajándékozása” az üdvtörténeti felmagasztalás nyelve. Krisztus mint megtestesült, megalázott, engedelmes emberi életet élő Fiú nyilvánosan, királyi-messiási módon megkapja azt a nevet és uralmi elismerést, amely megmutatja, ki ő. Ez nem azt jelenti, hogy előtte semmi köze nem volt az isteni Úr-névhez. A szakasz eleje már magas krisztológiával indul: Isten formájában volt.

A katolikus hit különbséget tesz az örök Fiú isteni méltósága és a megtestesült Krisztus üdvtörténeti megdicsőítése között. Te ezt nem tudod vagy nem akarod megkülönböztetni. Ha valami „adatott” Krisztusnak az üdvtörténetben, abból rögtön azt következteted, hogy ő természet szerint nem Isten. Ez hibás következtetés. A megtestesült Fiú emberi természetében kap, engedelmeskedik, imádkozik, szenved és megdicsőül; isteni természetében öröktől az, aki.

11. Az „egyedüli” Jézus nem úgy egyedüli, mint egy ember a sok közül, hanem mint egyetlen Üdvözítő

Azt mondod, ahogy Jézus egyedülivé vált az emberek között, ez nem jelenti, hogy rajta kívül nincsenek más emberek. Ezzel próbálsz párhuzamot vonni: az Úr egyedüli az istenek között, de ez nem jelenti, hogy nincsenek más istenek. Csakhogy a párhuzam hamis.

Az emberek sokasága és az isteni természet kérdése nem ugyanaz. Az emberi természet teremtményi faj, sok személyben létezhet. Az isteni természet nem fajfogalom, amelyből több példány lehet. Az egyetlen Üdvözítő egyedülállósága pedig nem pusztán rangbeli, hanem üdvtörténeti és isteni jelentőségű. A „nincs más név” nem olyan, mint „nincs más ember ebben a szerepben”. Az egész üdvösség központi kizárólagosságáról van szó.

A te párhuzamod tehát szétesik: sok ember lehet, de sok természet szerint valódi Isten nem lehet. Az emberi egyediség és az isteni egyedülállóság nem ugyanazon kategória.

12. Zsoltár 96 nem azt mondja, hogy az Úr csak főisten, hanem hogy a népek istenei fölött áll

Zsoltár 96-ot idézed: az Úr rettenetes minden isten felett. A következő gondolat azonban a zsoltárban világossá teszi a polemikus irányt: a népek istenei bálványok, az Úr pedig az egek alkotója. Ez nem panteonteológia, hanem bálványellenes monoteista himnusz.

A zsoltár nem azt mondja: „sok valódi isten van, de az Úr a legerősebb közöttük.” Azt mondja: a népek istenei semmik, bálványok, az Úr viszont Teremtő. A „minden isten felett” kifejezés nem ontológiai istenlista, hanem polemikus felsőbbségi nyelv: bármit nevezzenek is istennek a népek, az Úr egyedülálló.

Te megint kiveszed a neked tetsző sort, és a zsoltár következő monoteista ütését elhallgatod. Ez nem zsoltármagyarázat, hanem idézetvadászat.

13. Zsoltár 97 és a „meghajolnak előtte mind az istenek” nem természet szerinti istenek hódolatát tanítja

Zsoltár 97-ben az „istenek” meghajolnak az Úr előtt. Ez a szöveg lehet mennyei lényekre, angyalokra, hatalmasságokra, vagy a népek istenei fölötti isteni ítélet költői nyelvére vonatkozó kép. De nem bizonyít sok természet szerinti Istent. A zsoltár eleve bálványellenes: megszégyenülnek a faragott képek szolgái. A lényeg az Úr királyi dicsősége és minden hamis kultusz megszégyenülése.

Ha „istenek” itt mennyei lényeket jelöl, akkor teremtményi hatalmasságokról van szó, nem teremtetlen istenségekről. Ha a népek isteneinek költői megszemélyesítése, akkor a bálványkultuszok megalázásáról van szó. Egyik sem a te panteonod.

Ráadásul amikor az Újszövetség hasonló hódolatnyelvet alkalmaz Krisztusra, az nem azt bizonyítja, hogy Krisztus is egy isten a sok közül, hanem hogy ő isteni méltóságban áll a teremtményi hatalmasságok fölött.

14. Zsoltár 138 „az istenek előtt” sora sem panteonbizonyíték

Dávid azt mondja: „énekkel áldalak az istenek előtt.” Ez jelenthet angyalokat, mennyei udvartartást, királyokat, hatalmasságokat, vagy a hamis istenekkel szembeni nyilvános hitvallást. De ebből nem lesz sok természet szerinti Isten. A zsoltári költészet nem filozófiai istenkatalógus. A kép lényege az, hogy Dávid az Úr dicséretét minden hatalmasság, minden úgynevezett isten, minden mennyei vagy földi tekintély előtt megvallja.

Te ezt megint úgy olvasod, mintha Dávid azt mondaná: „a panteon tagjai előtt éneklek az egyik főistennek.” Nem ezt mondja. A zsoltár célja az Úr magasztalása, nem a többistenhit dogmatikája.

15. A „mi nem vagyunk politeisták” védekezésed csak szócsere

Azt mondod, te és c. István nem vagytok politeisták, mert csak egy Istent szolgáltok az ég istenei közül. De ezzel nem oldottad meg a problémát. Ha sok valóságos, élő, természet szerint isteni lény létezését vallod, és ezek közül egyet szolgálsz, akkor a keresztény monoteizmust már elhagytad. Hívhatod magad nem politeistának, mert nem szolgálsz többet; de a valóságos istenek sokaságát vallod. Ez legalább henoteizmus.

A bibliai hit nem azt mondja: ne szolgálj több istent, bár azok léteznek ugyanabban az isteni értelemben. Hanem azt: az Úr az Isten, és nincs más. A népek istenei nem versenytársai az Úrnak az isteni természet szintjén. A mennyei lények nem természet szerinti istenek. A bálványok nem istenek. A démoni hatalmasságok nem istenek. A bírák és királyok nem istenek.

Az, hogy egyetlen főistent szolgálsz a sok közül, nem apostoli hit. Ez a panteonból választott monolátria.

16. A Szentléleknek „nem szolgálunk, csak engedelmeskedünk” mondatod önellentmondásos

Azt mondod, a Szent Szellemet, az Urat nem szolgáljátok, hanem engedelmeskedtek neki. De ha a Szent Szellem Úr, és isteni módon parancsol, vezet, szól, küld, akkor az engedelmesség vallási értelemben már a neki kijáró isteni tekintély elismerése. Nem lehet úgy beszélni róla, mint Úrról, isteni tanítóról és vezetőről, majd közben mereven megtagadni tőle a kultikus tiszteletet csak azért, mert a rendszeredben a fő szolgálatot egy másik istennek tartod fenn.

A keresztény hit világosabb: a Szentlélek nem külön alacsonyabb isten, akinek engedelmeskedünk, de nem imádjuk. A Szentlélek az egyetlen Isten harmadik személye, ezért az Atyával és a Fiúval együtt imádandó és dicsőítendő. Nem panteonbeli segítő, nem rangban alsóbb szellemisten, nem puszta erő. Ő Isten Lelke, személyesen és isteni módon cselekszik.

17. A „három az egyben bálványisten” ismételgetése nem cáfolat, hanem propaganda

Újra és újra „három az egyben bálványistenről” beszélsz. Ez nem a katolikus tanítás. A katolikus hit nem háromarcú bálványt vall, nem három istent gyúr össze, nem egy mitológiai modellt imád. Egy Istent vall három személyben. A személyek nem részek; az isteni természet nem osztható; az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három külön isteni egyed.

Azért ismételgeted a „három az egyben bálványisten” formulát, mert így nem kell a valódi tanítással megküzdened. A szalmabáb mindig könnyebben ég, mint a dogmatika. Csakhogy a katolikus tanítás nem az általad felgyújtott szalmabáb.

18. A hetednapi adventisták és a tizedszedő tévtanítók emlegetése mellékszál

A szövegben hirtelen a hetednapi adventisták, tizedszedő tévtanítók és bálványszervezetek ellen fordulsz. Ez lehet külön vita, de itt témaváltás. Nem abból következik a Szentháromság hamissága, hogy egy közösségben visszaélnek a hatalommal, pénzzel vagy tanítással. Ha vannak visszaélések, azokat külön kell bírálni. De ebből nem következik, hogy sok természet szerinti isten létezik, vagy hogy Jézus nem az örök Fiú.

A botrány nem exegézis. A tizedvita nem krisztológia. Egy szervezet hibája nem bizonyítja a panteonodat.

19. A „Szentírás sok istenről ad hírt” mondatod csak akkor működik, ha figyelmen kívül hagyod a Szentírás saját magyarázó kulcsait

Igen, a Szentírás beszél „istenekről”. De ugyanaz a Szentírás meg is különbözteti az Urat minden úgynevezett istentől. Beszél bálványokról, amelyek semmik. Beszél angyalokról, akik szolgáló lelkek. Beszél bírákról, akik Isten nevében ítélnek. Beszél hatalmasságokról, amelyek teremtmények. Beszél a népek isteneiről, amelyeket az Úr legyőz, megszégyenít vagy semmiként leplez le.

Te a „sok isten” kifejezést elszakítod a Biblia belső kritikájától. Azt mondod: ha a Szentírás beszél róluk, akkor valóságos istenek. De a Szentírás beszél bálványokról is, mégsem ismeri el őket valódi istenként. Beszél hamis prófétákról is, mégsem tekinti őket igaz prófétáknak. Beszél halálról, bűnről és sátáni hatalmakról is, de nem emeli őket isteni rangra.

A puszta említés nem ontológiai elismerés. Ez alapszabály. Nálad viszont minden említés istenné avatás.

20. Máté 28,19-ben nem homályos, hogy ki a Fiú: az, aki a parancsot adja

Azt állítod, Máté 28,19-ben egyértelmű a Szent Szellem, de nem egyértelmű az Atya és a Fiú. Ez csak azért tűnik neked így, mert előzőleg kitaláltál két Atyát és két Fiút. A szövegben semmi nem utal arra, hogy a „Fiú” nem Jézus volna. Éppen a feltámadt Jézus mondja: minden hatalom nekem adatott mennyben és földön; menjetek, kereszteljetek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére. Ki a Fiú? Az, aki az evangélium egészében Isten Fiaként jelenik meg: Jézus.

Máté evangéliumában Jézus keresztségénél az Atya hangja mondja: „ez az én szeretett Fiam”. A színeváltozásnál ugyanez hangzik el. Péter vallomása szerint Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. A százados a kereszt alatt felismeri: valóban Isten Fia volt. És te ezek után azt kérdezed, hogy Máté 28-ban a „Fiú” vajon nem egy Jézustól különálló Felkent Isten-e? Ez nem kérdés, hanem a szövegösszefüggés szándékos figyelmen kívül hagyása.

21. Az „Atya” Máté 28,19-ben nem két lehetséges Isten között lebegő cím

Ugyanez igaz az Atyára. Jézus egész tanítása az Atyáról szól: az én Atyám, a ti Atyátok; mennyei Atyátok; Atyám háza; Atyám akarata; Atyám dicsősége. Sehol nem vezet be két Atya-Istent: egy születetlen istenek Atyját és egy született Izrael-Atyát. Ez a te konstrukciód.

Jeremiás 3,19 szövetségi atyaságról beszél: Izrael hívja Istent Atyjának, mert Isten népévé fogadja. Ez nem második Atya-Isten. A királyra is mondhatja Isten: „én Atyja leszek, ő Fiam lesz”, és ez sem új isteni személyt jelent, hanem szövetségi-adoptív viszonyt. Te minden atyai cím mögé új istent állítasz. Ez nem mélység, hanem címhalmozó zűrzavar.

22. A „Fiú Isten helyett Jézusra alkalmazták a Fiú kifejezést” állításod szembemegy az evangéliumokkal

Azt mondod, a császári-püspöki félreértés miatt Jézusra alkalmazták a Fiú kifejezést, miközben a Fiú valójában az Istene által felkent Izrael-Isten. Ez a szöveg teljes kifordítása. Az Újszövetség nem későbbi császári félreértésként alkalmazza Jézusra a Fiú címet, hanem saját központi tanúságaként.

Az angyal Jézus születése előtt Isten Fiának nevezi őt. A démonok Isten Fiának nevezik. Péter Isten Fiának vallja. János evangéliuma azért íródott, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia. Pál Jézust Isten Fiaként hirdeti. A Zsidókhoz írt levél Fiúja azonos a megtestesült, szenvedő, főpapi Krisztussal.

Te ezt mind félresöpröd, és azt mondod: valójában a Fiú nem Jézus. Ez már nem katolikusellenesség, hanem nyílt szakítás az apostoli Krisztus-hittel.

23. A Janus-hasonlat és a római mitológiázás olcsó, de hamis eredetmagyarázat

Azt írod, hogy a római császárok a mitológiákból vették az új keresztény istenmodellt, Janus kétarcúságához hasonlóan, csak három arccal. Ez szellemesnek szánt mese, de történetileg és teológiailag üres. A Szentháromság tana nem Janusból származik. Nem több arcú istenkép. Nem császári ikonográfiai projekt. A Szentháromság tana az apostoli kinyilatkoztatásból nő ki: az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt jelennek meg az üdvösség rendjében, miközben a Szentírás egy Istent vall.

A háromarcú ábrázolások, ahol előfordultak, nem a dogma forrásai, hanem későbbi, vitatható vagy hibás képi próbálkozások. A dogmát nem képből vezetik le. A dogma nem három arc. A dogma egy isteni természet három személyben.

A Janus-hasonlat retorikai petárda: nagyot pukkan, de nem világít meg semmit.

24. Nesztorioszt megint teljesen másra használod, mint amiről a történeti vita szólt

Azt állítod, Nesztoriosz azt magyarázta, hogy két Atya nevű Isten van, az egyik a születetlen Isten, a másik a Khrisztosz Isten, és ezért Mária nem lehet Istenszülő. Ez történetileg torzítás. Nesztoriosz vitája nem a te két Atya-Istenes panteonodról szólt. Az ő problémája a Krisztusban lévő isteni és emberi valóság személyes egységének megfogalmazása volt.

Az Egyház azért vallja Máriát Istenszülőnek, mert akit ő szült test szerint, az a személy szerint örök Fiú. Nem azért, mert Mária az isteni természet forrása. Nem azért, mert Mária istenséget szül. Nem azért, mert a húsvér csecsemő isteni természet szerint Máriából ered. Hanem azért, mert Jézus egyetlen személye az örök Fiú, aki emberi természetet vett fel Máriától.

Te ezt megint karikatúrává teszed: „húsvér csecsemőt Istennek nevezni”. A katolikus válasz: a csecsemő Jézus személye az örök Fiú. Nem az emberi természet lett Istenből származó anyagi darab, hanem az örök Fiú vette fel az emberi természetet. Ez a hiposztatikus egység. Ezt nem értette jól a nesztoriánus irány, és ezt téped szét te még durvábban.

25. A „Jézus testében lakozó Isten” elméleted nem megtestesülés, hanem megszállás-szerű krisztológia

Azt mondod, az Úr Jézus Istene és Atyja formailag az ember Jézus testében lakozott, de testi lényegükben nem váltak eggyé. Ez nem keresztény megtestesülés. Ez olyan, mintha Jézus egy emberi tartály volna, amelyben egy isteni lakó működött. Ez közelebb áll egy ihletett ember vagy megszállott próféta sémájához, mint az apostoli hithez.

Az Újszövetség nem azt mondja, hogy egy isten beköltözött Jézus testébe. Azt mondja: az Ige testté lett. Nem azt, hogy az Ige meglátogatott egy testet. Nem azt, hogy az Ige használta Jézust. Nem azt, hogy egy isteni lény lakott benne, miközben Jézus külön emberi alany maradt. Hanem azt: a Fiú személye emberi természetet vett fel. Ezért Jézus egyetlen személy: valóságos Isten és valóságos ember.

A te elméleted szétszakítja Krisztust: van egy ember Jézus, benne egy másik isteni lakó. Ez nem apostoli hit, hanem krisztológiai bérlakás-elmélet.

26. Jézus előre megformált szellemének elmélete teljesen idegen az apostoli tanítástól

A szöveged végén előállsz egy különös elmélettel: Isten Ádám után másodikként megformálta Jézus emberi szellemét, majd évezredekig az égben őrizte, amíg a hústeste megfogant. Erre az 1Kor 15,47-et hozod: „a második ember, az Úr, a mennyből való.” Ez nem ezt jelenti. Pál nem azt mondja, hogy Jézus emberi szellemét másodikként gyártották le Ádám után egy mennyei raktár számára.

Az 1Kor 15 Ádámot és Krisztust mint két emberiségi fejet állítja szembe. Az első Ádám a földi, halandó, bűn és halál alá került emberiség feje. Krisztus az utolsó Ádám, a második ember, a mennyei, feltámadási, életadó rend feje. Ez tipológia, nem kozmikus szellemkészítési kronológia.

Ha „második ember” időrendben azt jelentené, amit mondasz, akkor Kain, Ábel, Sét és minden későbbi ember hol van a számozásban? Pál nem ennyire ügyetlen. A „második ember” nem időrendi sorszám, hanem üdvtörténeti és tipológiai cím: Krisztus az új emberiség feje.

27. Az eredendő bűnt nem úgy örököljük, hogy Ádám szelleme darabonként átkerül minden utódba

Azt is állítod, hogy Jézusnak azért kellett külön szellemet kapnia, mert ha Ádámtól örökölte volna a szellemét, akkor örökölte volna az engedetlenség bűnének terhét. Ez zavaros antropológia. A katolikus tanítás szerint az eredendő bűn nem úgy terjed, hogy Ádám személyes szelleme darabonként lemásolódik az utódokban. Nem valami fertőzött szellemanyag öröklődik.

Az eredendő bűn az emberi természet kegyelmi állapotának elvesztése, amely az emberi nem fejében, Ádámban történt, és amelybe természetes származás által születünk. Jézus bűntelensége nem azért áll fenn, mert valami előre gyártott szellemet kapott mennyei karanténban, hanem mert ő az örök Fiú, aki a Szentlélek erejéből, a Szűz Máriától vett fel emberi természetet, bűn nélkül.

A te elméleted emberi szellemet, hústestet, öröklést, bűnt és megváltást olyan módon kever, amelynek nincs apostoli alapja. Ez nem Pál tanítása, hanem saját gyártású szellemanatómia.

28. Filippi 2 és ApCsel 4 nem az ember Jézust választja el az isteni Fiútól, hanem az egy Jézus Krisztust magasztalja fel

Figyeld meg: amikor ApCsel 4-et és Filippi 2-t idézed, mindkét szöveg Jézus Krisztus egységéről beszél. ApCsel 4: a názáreti Jézus Krisztus neve által van üdvösség. Filippi 2: Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. Nem két alany: egy ember Jézus és külön egy Felkent Isten. Nem két névviselő. Nem egy emberi hordozó és mennyei névadó. Egy Jézus Krisztus.

A katolikus hit ezt őrzi: egy személy, két természet. Te ezt szétszeded: egy ember Jézus, egy benne lakó Felkent Isten, egy fölötte álló Istenek Atyja, egy külön Szent Szellem. A végeredmény nem mélyebb bibliai hit, hanem egy olyan vallási rendszer, amelyben a legegyszerűbb apostoli mondat is darabokra hullik.

29. A „nem szolgálunk más isteneket” kijelentésed mögött mégis ott áll a sokistenhit

Azt mondod, nem szolgáltok más élő istent az ég istenei közül, csak a társai fölé felkent Istent. Vagyis elismered, hogy szerinted sok élő isten van az égben. Ez a döntő. A Biblia nem azt kívánja, hogy a sok élő isten közül válassz egyet. A Biblia azt hirdeti, hogy az Úr az Isten, és rajta kívül nincs más.

A különbség óriási. A te rendszered: sok isten, egy szolgált főisten. Az apostoli hit: egy Isten, aki Atya, Fiú és Szentlélek. A te rendszered: Jézus ember, aki nevet és hatalmat kap. Az apostoli hit: Jézus Krisztus az örök Fiú megtestesülve. A te rendszered: a Szentléleknek engedelmeskedünk, de nem szolgáljuk. Az apostoli hit: a Szentlélek az Úr és Isten Lelke, az Atyával és Fiúval együtt imádandó.

Ez nem apró eltérés. Ez más vallási rendszer.

30. Összegzés: a te válaszod nem cáfolja a Szentháromságot, hanem végleg feltárja a saját panteonodat

Összefoglalva: az „imádni” szó elleni támadásod nyelvi porhintés. A proszküneo és latreuo jelentése nem cáfolja a magyar keresztény „imádás” fogalmát. Jézus pusztai válasza az egyedül Istennek járó hódolatot és szolgálatot erősíti meg, nem a henoteizmusodat. A politeizmus alól nem menekülsz ki azzal, hogy sok valóságos istent vallasz, de csak egyet szolgálsz. Ez nem keresztény monoteizmus, hanem monolátria sokistenhívő háttérrel.

ApCsel 4 nem pusztán egy emberi név egyediségéről beszél, hanem az egyetlen üdvözítő Jézus Krisztusról. Filippi 2 nem Jézust lefokozza, hanem az Úr isteni hódolatába állítja: minden térd meghajol előtte, az Atya dicsőségére. A Zsoltárok 96, 97 és 138 nem természet szerinti istenek panteonját tanítják, hanem az Úr felsőbbségét minden bálvány, angyal, hatalmasság, hamis isten és úgynevezett isten fölött. Máté 28,19-ben az Atya nem két Atya közül bizonytalanul az egyik, a Fiú pedig nem Jézustól különálló Felkent Isten, hanem Jézus Krisztus, az Isten Fia, az Atyával és Szentlélekkel együtt az egyetlen isteni névben.

Nesztorioszra hivatkozni a két Atya-Isten, két Fiú, két Krisztus rendszered igazolására történeti torzítás. A Theotokos tagadása nálad már nem egyszerű nesztoriánus csúszás, hanem az Ige megtestesülésének szétszedése. Jézus „előre megformált szelleméről” szóló elméleted pedig nem 1Kor 15 magyarázata, hanem bibliai szavakkal összeragasztott magánantropológia.

A keresztény hit nem azt vallja, hogy sok isten közül egyet szolgálunk. A keresztény hit azt vallja: egy Isten van. Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; mégsem három Isten, hanem egy Isten. Jézus Krisztus nem puszta ember, nem egy isteni lakó hordozója, nem előre tárolt emberi szellem, hanem az örök Fiú, aki emberré lett értünk.

A te rendszered sok istent gyárt, két Atyát talál ki, két Fiút választ szét, Jézust lefokozza, a Szentlelket külön istenként kezeli, a zsoltárok költői és polemikus nyelvét panteonná fújja, majd mindezt úgy adja elő, mintha ez volna az „igaz hit”. Nem az. Ez nem apostoli kereszténység, hanem bibliai idézetekből barkácsolt henoteista magánmitológia.

Helló Zé.

Még mindig várom a következő igéreted teljesítését:

"Az általad itt elém adott írásaidat majd elolvasom, és véleményezem,...".

Gondolom már olvastad az előző hsz-omat és az abban lévő linkekben Józsikácska-03 össze-vissza magyarázatát, ugye?

/Itt jegyzem meg, hogy ha bárki MI-vel írat hsz-t, azt az ő véleménye ill. kijelentéseként kell figyelembe venni, ha már a saját nickneve alatt teszi közzé./

Többször is megtettem amire kértél: "Szóval olvasd el majd a fenti linken található 1 évvel ezelőtti írásomat,.." és bár nem említetted, hogy érdekel a véleményem, most mégis reagálok rá.

/Ellentétben azzal amit én írtam a közzétett linkek után "olvasd el és mivel egyetértesz ebben a témában a katolikusokkal, tehát Józsikácska-3 érvelésével (is), ezért érdekel a TE értelmezésed."/..... 

Az ajánlott írásodban nem találtam semmi olyat, ami jogossá tenné a "szentháromságtant", ugyanis amikre hivatkoztál, azokat nem vizsgáltad meg a Szentírás fényében, ezért felszínes, általánosan elfogadott, hibás érvelés:

"Az “Istenek Istene” megjelölést látom,..." - Leslie o7 (akinek írtad) ellenében a folytatásban azt fejtetted ki, hogy az Istenek Istene, csak úgymondott (nem igazi) istenek Istene.

Akkor nézzük helytálló-e a magyarázatod: 

Zsolt. 45,6  Trónod, oh Isten(2), örökkévaló; igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. 7  Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten(1), a Te(2) Istened(1) öröm olajával a te társaid fölé.

/a Fiú Isten (nem Jézus) így lett: Messiás = Krisztus = Felkent Isten és Istenek Istene/ - Szerinted melyik(ek) nem igaz istenek az 1 vagy a 2 jelzésű, vagy a 2 Társai?

Említed mit mondott Jézus a Jn.10:34-35 igékben, ahol hívatkozik a Zsolt. 82 verseire, amit te is megtettél a hsz-od végén: "Az ószövetség tehát sokszínű az “Isten” fogalma tekintetében, sokmindent nevez annak, még minket, embereket is (Zsolt. 82.6.)."...

Ott van a válasz a 82, zsoltárban:

Zsolt. 82,1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istenek gyülekezetében (zsinagógájában), ítél az Istenek között. ... 6  Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek  fiai ti mindnyájan: 7 Mégis meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. - Ez (is) megvan írva.

Isten Istenekhez beszél nem emberekhez, ugye? Ha emberkhez beszélt, miért mondta volna, hogy "Mégis meghaltok, mint a közember...", hogyan másként halhat meg egy ember? 

Megerősítésnek, kommentár nélkül: 

Zsolt. 8,4 Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?  5  Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél (Elohim), és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!  6  Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

Nézzük még ezt: "Jóbnál is “Isten fiaiként” vannak leírva teremtett lények..."

Jób. 38,7  Amikor lettek a csillagok, ujjongva dicsértek engem(2) az Isten(1) fiai(3) mindnyájan. - a Teremtés kezdeti részlete van itt leírva.

Akkor milyen teremtett lények voltak “Isten fiaiként” említve?

Egyelőre ennyi.

Várom az Ézsaiás 48 értelmezését.   

Szép estét.

A Szent Szellemnek is és a Fiúnak is van önálló akarata, de a saját akaratukat egy az egyben alárendelik az Atya akaratának. 

Ezt Laciék nem egylényegűségként értelmezik, hanem azonos isteni minőségek alá és fölé rendelt hatalmi viszonyulásának.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor kb. azonos tudással és minőséggel rendelkező emberek közül van egy vezető, aki Vele azonos minőségű embereket vezetőként vezeti és a tökéletes összhangot az azonos emberi minőségük garantálja."

-------------------------------------------------

Azért vannak ennél nagyobb eltérések is a háromságisten imádók és közöttünk, akik az Istenek Istenétől a Szent Szellem által vesszük a tanítást.

Az Úr Jézus, ahogyan minden igaz hitű izraelita az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istent 

azaz az istenek közül a Felkentet nevezték Atyjuknak.

Az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten, pedig azt az isten nevezte Atyjának, akitől ők az istenek minnyájan születtek.

Ami pedig a Fiú személyét illeti, szintén két lehetőség van.

Az apostol a Héberekhez írott levelének első fejezetében idézve a zsoltárok 45. fejezetét az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istent azonosítja a Fiúval, azt az Istent, aki az Úr Jézus testében lakozott földi szolgálatának utolsó éveiben, és akit az Úr Jézus Atyjának nevezett, ahogyan a tanítványai is atyjuknak nevezték a Felkent Istent a Fiút.

Ezzel a képimádó, római császárok által kinevezett püspökök érthető okokból nem voltak tisztában,

és nem tudták figyelmeztetni a római császárokat, amikor azok elhamarkodottan Róma új kereszténynek nevezett istenét a szentháromságnak nevezett istent modelljét Ediktumban definiálták.

Így az Istene által, társai az istenek fölé felkent fiú isten helyett Jézusra alkalmazták a Fiú kifejezést,

a Máté 28:19-ben elhangzott Úr parancsa alapján, és az Atya nevéhez nem az Úr Jézus és Izrael Istenét és Atyját, a Felkent Fiú Istent rendelték hozzá, hanem az Szent Szellem Atyját.

Ebből adódott később a probléma.

Tudniillik az Úr Jézus parancsából a Máté 28:19-ben az egyértelmű, hogy Ki a Szent Szellem.

De az már nem egyértelmű, hogy ki az Atya, a két isten közül, akik mindketten az Atya nevet viselik,

akik közül az egyik Izrael Istenének és társainak az isteneknek az Atyja, a másik azonban nem atyja az isteneknek , hisz maga is egy az isten fiai közül,akit Istene és Atyja felkent társai az istenek fölé.

Ez korában  nem jelentett problémát, az Úr Jézus a parancsot a Máté 28:19 ben elhangzottak szertint

nem azzal a szándékkal adta, hogy majd annak alapján fogják elnevezni a római császárok által kiképzelgett a keresztényeknek szánt új istenmodellt, amelyet a római császárok az általuk ismert  ismert mitológiákból vettek, és amelynek a lényege az volt, hogy szerkezetileg egyetlen istent képezzen, de megnyilvánulásában több arca legyen, ahogyan Janus istent is két arccal ábrázolták, és a keresztényeknek szánt új istenmodellt is hasonlóan képzelték el, csak három arcúnak.

A római császárok elképzeléseiben ez teljesen normálisnak tűnt, csakhogy az Isten Szavában ilyen istent tetten érni lehetetlennek  bizonyult.

Már önmagában az a tény, hogy Izrael Istene a Fiú Isten az Atya néven kívül az Istenek Istene nevet is viselte, kizárta a háromarcú egy istenmodellnek a Szentírásból való eredeztetését.

A másik problémát az ember Jézusnak, mint a Fiú név viselőjének örök istenként való beazonosítása jelentette.

Számos próféták által rögzített írás és az apostolok írásai is kizárták az Úr Jézusnak egy kezdet nélküli örök istenként való beazonosítását. Sőt az Úr Jézus Istenének és Atyjának a kezdet nélküli beazonosítása örök istenként lehetetlen a Szentírás alapján.

Hiába érvelt Róma Főpapjának és a háromsáistent támogató püspököknek  az antiochiai neveltetésű

Nesztoriosz - aki 428 és 431 között Kontantináply püspöke volt - hogy a Szentírás két Atya nevű istenről tanuskodik, akik közül az egyik a születetlen Isten, a Khrisztosz Isten Atyja, a másik pedig maga a Khrisztosz Isten, aki Izrael Istene és Atyja , nem hallgattak rá. Mint ahogyan arról sem akartak tudomást venni, hogy az Úr Jézus istene és Atyja nem más, mint az Istene által társai az istenek fölé felkent Isten, aki formailag az ember Jézus testében lakozott, de testi lényegükben nem váltak eggyé. Sőt mivel az Úr Jézus testileg  nem született sem Izrael Istenének Atyjától, sem Izrael Istenétől Izrael fiainak örökbe fogadó Atyjától, szülőanyját Máriát semmi kép nem lehet istenszülőnek nevezni. Ahogyan egy húsvér csecsemőt sem Istennek.

Nesztorioszt természetese megfosztották püspökségétől, és száműzték. És ha érvényben lett volna Justiniános császér 534-ben kiadott törvénye, miszerint a háromságisten tagadását és az újrakeresztelést máglyahalállal kell büntetni, akkor Nesztoriosz a máglya tüzéből kiáltotta volna világgá,az igazságot.

Ádám és minden ember szellemét ugyanaz az született Isten formálta, aki a Messiás Jézus szellemét,

még sem lettek ennek következtében az emberek istenekké, így az Úr Jézus sem született hústest szerint az Istentől.

Az Úr Jézus Istene és Atyja nem testi Atyja volt Izrael fiainak, hanem szellemi atyjuk lett, hogy örökösévé tegye őket.

Jeremiás 3:19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem Atyámnak, és ne pártolj el tőlem! 

Mert mi is a különbség az első ember, Ádám és a Második ember  az Úr Jézus között.

Egyszerűen csak az, hogy hogy Ádám testébe a hústestének a Föld anyagából való megformálása után azonnal belehelyezte az emberi szellemét, míg az Úr Jézus szellemét annak megformálása pillanatában nem helyezhette bele a hústestébe, hisz maga a hústest csak évezredekkel később fogantatott. Ezért a hústest fogantatásáig az Isten magánál az Égben őrizte az Úr Jézus szellemét.

Az Úr Jézus szellemének ily korán való megformálásának az oka az volt, hogy nem örökölhette Ádámtól a szellemét, mint Ádám összes leszármazottai, mert akkor nem lett volna mentes az engedetlenség bűnének terhe és következményei alól.

Ezért kellett az Úr Jézusnak külön szellemet formálnia az Istennek, másodikkként Ádám szelleme után, még mielőtt az emberiség világának a megalapítására sor került volna, hosz szelleme mentes legyen az Ádám engedetlensége bűnének következményeitől, és a Megváltás céljára alkalmas leygen.

1.Kor. 15: 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, a mennyből való.

“Ezzel szemben c.istván és leslie o7 (akiket te egy kalap alá veszel magaddal, mint a Szent Szellem által vezetett embereket) nyíltan egy politeista panteont, azaz több istent hirdetnek.

A monoteizmus (hogy egy Isten van) a zsidó-keresztény hit legabszolútabb, megkérdőjelezhetetlen fundamentuma (Semá Jiszráel).”

—————————————————————-

Te egyáltalán nem érted sem Laci, sem István ”többistenhit” látásának az alap jellemzőit.

Ők ugyanúgy egy minőségűnek nevezik Isten 3 személyét (akit Laci asszem 4-nek mond), mi ezt az alap látást egylényegűségnek nevezzük, Ők pedig azonos isteni minőségnek.

A Szent Szellemet Ők is Istennek nevezik, itt nincs vita érdemben, csak az, hogy mivel az Ige is külön személyként írja le a Szent Szellemet emiatt Ők külön Istennek, az Atya alá rendelt, de valós Istennek nevezik.

Az egyistenhívők ezt úgy mondják, hogy a Szent Szellem az Atya akaratát cselekszi, és ily módon azonos is Vele, de különálló személy is, Laciék azonban az Atyától, az Istenek Istenétől különálló valósága, személye (amit mi is így látunk, monoteisták) miatt külön Istenként kezelik, és nem hangsúlyozzák azt, amit mi, hogy a Szent Szellem amiatt cselekszi egy az egyben az Atya akaratát és azon kívüli akaratot nem, mert a különálló személy volta ellenére egy az Atyával Ő is, ahogyan a Fiú is.

A Szent Szellemnek is és a Fiúnak is van önálló akarata, de a saját akaratukat egy az egyben alárendelik az Atya akaratának. 

Ezt Laciék nem egylényegűségként értelmezik, hanem azonos isteni minőségek alá és fölé rendelt hatalmi viszonyulásának.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor kb. azonos tudással és minőséggel rendelkező emberek közül van egy vezető, aki Vele azonos minőségű embereket vezetőként vezeti és a tökéletes összhangot az azonos emberi minőségük garantálja. 

Az Atyától Fiú is ezen az alapon lett azonos minőségű az Atyával, hiszen az Atya nem képes Nálánál alacsonyabb szellemi minőséget létrehozni.

Tehát vak az a monoteista ember, aki nem veszi észre azt, hogy a 3 isteni személy között van egy elsőség, az Atya elsősége, és a Vele azonos isteni minőség és az Atya akarata elsődlegességének az elfogadása garantálja azt, hogy a Fiú és a Szent Szellem cselekedetei azonos minőségűek az Atyában foglalt isteni minőséggel, és ez az alárendeltség az egylényegűség alapja.

Lucifer ezzel szemben lázadt fel, és a Getsemáne kertben a saját, emberi akaratával szemben is az Atya akaratát vért izzadva elfogadó, és annak magát alárendelő Jézus pedig ebben nem bukott el.

Az Atya akaratának (az Ő olvasatukban az Istenek Istenének) való permanens alárendeltség a garanciája Laciék szerint is annak, hogy valaki az Atyán kívüli személyként Istennek neveztetik, hiszen az Igében nem csak többistenhivők nevezik “Istenek Istenének” az Atyát, hanem az Ige pozitív szereplői is (Józsué 22.22.; Zsolt. 50.1; 136.2.).

Tehát joggal hivatkozhatnak ezekre az “Istenek Istene” megnevezésekre Laciék, mondván, hogy az Igében sok helyem beszélnek a pozitív szereplők is többes számban “Istenekről”. 

De Laciék is, és mi monoteisták is ugyanazon az alapon nevezünk egy adott személyt Istennek, az Atyával azonos isteni minőség alapján, azaz Laciék sem hoztak létre “félisten, kicsit Isten, majdnem Isten” kategóriákat, hanem velünk azonos minőséget neveznek isteni minőségnek.

Ezen felül vannak még a gonosz szellemi lények, akik Istennek tüntetik fel magukat sokak szemében, és az Ige is úgy ír Róluk, pl. “Egyiptom isteneiről“ (Jer. 43.12.), vagy épp a Mihályékkal 21 napog hadakozó Persia fejedelméről, hogy abból első olvasatra nem tűnik ki az, hogy ezek a személyek valójában nem isteni rangúak, hanem csak nagy hatalmú gonosz szellemi lények, akik képesek szellemi erejük által térségeket, országokat és ott élőket érdemben befolyásolni, és akár csodákat is tenni (az Igaz Isten szolgájához, Mózeshez hasonlóan bot kígyóvá, víz vérre változtatása pl. az egyiptomi varázslók által).

Tehát a gonosz szellemi lények is képesek voltak “eladni” magukat Istenként, és erről az Ige is sok helyen beszámol, és ez is az egyik oka annak, hogy sok helyen van többes szám az Igében Isten személye kapcsán.

Amely személyekre vonatkozó többes számot mi, monoteisták is valljuk, azaz mi is 3 isteni személyről beszélünk, azaz sokak szemében mi is politeistáknak tűnhetünk, és magyarázkodni kényszerülünk e kapcsán, mondván e 3 személy igaz, hogy 3 személy, de amiatt nem 3 különálló Isten, mert az azonos lényegűségük, minőségük és az egy személy, az Atya akaratának való alárendeltségük garantálja az egy lényegűségüket.

Röviden írok most csak erről, de remélem ennyiből is érthető ez.

Az apostolok a jeruzsálemi zsinaton (ApCsel 15) arról vitatkoztak, hogy a pogányból lett keresztényekre kötelező-e a körülmetélkedés és a mózesi étkezési törvények betartása.

————————————————————-    

Teljes félreértésben vagy, nem csupán a körülmetélkedést és étkezési előírásokat akarták egyes, a Szent Szellemtől újjászületett, látszólag az igetanulmányozásaikkor is teljesen a Szent Szellem vezetésére hagyatkozó, farizeus háttérből jövők a pogány háttérből megtértekre ráerőltetni az Apcsel. 15-ben, hanem az egész mózesi törvényt, mind a 613 parancsolattal.

5.Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.

24.Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:

Mennyiszer kell még ezt leírnom Neked ahhoz, hogy felfogd az Apcsel 15-ben leírtak valódi súlyát?

De amikor az asztaltársaságod tagjai konkrétan több istent kezdenek el hirdetni, megcsonkítva a Biblia legalapvetőbb hitigazságát,"

Nem tehetnek mást, hisz a Szentírás ad hírt sok isten létezéséről,akik mindnyájan a Felséges Isten fiai és Izrael Istenének az Úrnak társai.

Ha az Istenek Istene fontosnak tartotta, hogy beszéljen róluk, szent prófétáinak, akkor kik vagyunk mi,hogy ezt elhallgassuk, és a római császárok és Róma mindenkori főpapjai által terjezstett hazugságot hírdessük, az egyetlen isten létezéséról, amelynek első leírása császári ediktumban jelent meg 380-ban? 

Az apostolok a jeruzsálemi zsinaton (ApCsel 15) arról vitatkoztak, hogy a pogányból lett keresztényekre kötelező-e a körülmetélkedés és a mózesi étkezési törvények betartása. Ez egy gyakorlati, szövetségi kérdés volt. Mindannyian ugyanazt az egy, egyetlen, Élő Istent imádták.

Ezzel szemben c.istván és leslie o7 (akiket te egy kalap alá veszel magaddal, mint a Szent Szellem által vezetett embereket) nyíltan egy politeista panteont, azaz több istent hirdetnek."

--------------------------------------------------

Lévén, hogy Izraelnek egy Isten jutott sors által az istenek közül, más nemzeteknek pedig más istenek,egyértelmű, hogy az igaz hitű zsidók a nekik sors által rendelt egy Istent szolgálták.

Azért nem használtal az általad használt imádni kifejezést, mert ez a kifejezés idegen a Szentírástól.

Az Úr Jézus,amikor idézte az Úr parancsát, nem azt mondotta, hogy az Urat a te Istenedet imádd,

hisz akkor azt monda volna a Sátánnak, hogy szemmel verje az Urat az Istent,tudniillik a "vimádni" ősi magyar szavunkból amit  Róma Főpapjai hibbant teológusai által "imádni" -ra változtatott eredetileg szemmelverést, bűbájolást jelentett.

Tehát maradjunk annál, hogy az Úr Jézus és azt mondotta a Sátánnak, hogy az van megírva, hogy az Ura Istene előtt boruljon le(proszküneo) leesve előtte és csakis neki szolgáljon.

Az általad  használt imádni kifejezésnek megfelelő szó nincs a görög eredetiben. A proszküneo mellett

a laltreuo kifejezést használta az Úr Jézus, ami szolgálatot jelentett.

Semmi olyat nem tartalmaz az ap. cselekedetei 15. fejezete, ami tagadná az istenek többesének a létezését.

Nem azért kell egyedül az Urat leborulva szolgálni, mert egyedül létezik, mint Isten,hanem azért, mert Istene és Atyja által ő lett felkenve minden isten fölé,amit Pál apostol a Héberekhez írott levelében 

kellő körültekintéssell ismertetett. A felkent Isten az Úr sok tekintetben egyedüli, összehasonlítva a többi istennel, többek között abban is, hogy előtte kell leborulni minden istennek , mert így döntött 

az istenek Atyja.

Miután az Istenek Istene ráruházta ezt az Istenek Atyjától kapott hatalmat a Messiás Jézusra,ő is egyedülivé vált az összes ember között, de ez még nem azt jelenteti, hogy rajta kívül nem léteznek emberek az Égben, vagy a Földön, vagy a Föld alsóbb részeiben.

Ap.Csel. 4: 12 És nincs senki másban üdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

Fil. 2: 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. 

Keserves próbálkozás volt ez a részedről,hogy a Felkent Isten az Úr egyedüli állásából azt a következtetést próbáltad levonni, hogy az Úron kívül nem létezik több isten.

Ezzel azt is állítottad, hogy az, akit a Zsoltárok 45. fejezetének beszámolója szerint, felkeni a Fiú Istent társai az istenek fölé, nem lehet isten, mert veled róma császárai és főpapjuk és a püspökekik elhitették, hogy csak egy Isten létezik, az pedig a háromság isten.

Tudtommal az tekinhető politeistának,aki egyszerre több istent imád a ti pogány eredetű imádni szóhasználatotokkal élve.

Az apostolok, akik az istenek közül a Felkent Istent szolgálták(latreuo) nem voltak politeisták, de azoknak az isteneknek a létezését sem tagadták, akik a Felkent Isten, az Úr előtt rendzseresen leborultak, mert az Úr az Isten minden isten felett, kivéve azt az Istent, akitől született, és aki felkente Őt társai az istenek fölé.

Zsoltárok 96: 4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

Zsoltárok 97: 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.

Zsolt.138. fejezet

1 Dávid zsoltára. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldalak az istenek előtt.

Megnyugtalak, hogy sem én sem c.istván, nem vagyunk politeisták. Mi nem szolgálunk  meg egyetlen élő isten sem az Ég istenei közül a társai az istenek fölé felekent Istenen kívül.

Nem hajlunk meg ellenben a római császárok által kiképelgett, három az egyben bálványisten bármely tagját ábrázoló, akár az Atya, akár a Fiú , akár a Szent Szellem nevet ruházták arra.

De nem is könyörgünk, a háromságistenhez, mert nekünk egy Istenünk van, az Istene által, társai az istenek fölé felkent Isten. A Szent Szellemet az Urat pedig nem szolgáljuk, hanem engedelmeskedünk neki, ahogyan az Úr Jézus parancsolatainak is.

SEGÍTSÜNK A LELKEIKBEN JAVAIKBAN,TIZEDSZEDŐ TÉVTANÍTÓK ÁLTAL KIZSÁKMÁNYOLT H.N.ADVENTISTÁKNAK,MEGSZABADULNI A BÁLVÁNYSZERVEZETÜKTŐL,ÉS ANNAK HÁROMSÁG ISTENÉNEK SZOLGÁLATÁTÓL,HOGY MEGÉRJENEK AZ IGAZ ISTENHEZ,AZ ISTENE ÁLTAL, TÁSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENHEZ.

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK!

Az apostolok a jeruzsálemi zsinaton (ApCsel 15) arról vitatkoztak, hogy a pogányból lett keresztényekre kötelező-e a körülmetélkedés és a mózesi étkezési törvények betartása. Ez egy gyakorlati, szövetségi kérdés volt. Mindannyian ugyanazt az egy, egyetlen, Élő Istent imádták.

Ezzel szemben c.istván és leslie o7 (akiket te egy kalap alá veszel magaddal, mint a Szent Szellem által vezetett embereket) nyíltan egy politeista panteont, azaz több istent hirdetnek.

A monoteizmus (hogy egy Isten van) a zsidó-keresztény hit legabszolútabb, megkérdőjelezhetetlen fundamentuma (Semá Jiszráel).

A többistenhit nem egy „apró látásbeli különbség”, amin a Szellem majd idővel finomít. A politeizmus a Biblia alapján a pogányság definíciója.

Azt állítani, hogy a többistenhit és az egyistenhit közötti szakadék kisebb, mint egy 1. századi körülmetélkedési vita, teológiai vakság.

A farizeusi kettős mérce csimborasszója

Ebben a mondatodban lepleződik le a legdurvábban a teológiai skizofréniád. Képes vagy vérre menő, soha véget nem érő szent háborút folytatni a történelmi felekezetek ellen egy magyar fordítási és nyelvújítási kérdés miatt (Szellem vs. Lélek). Képes vagy egy »Szentlélek« szóhasználat miatt komplett egyházakat testi szintre süllyedtnek, a Szellemet pedig tagadónak bélyegezni.

De amikor az asztaltársaságod tagjai konkrétan több istent kezdenek el hirdetni, megcsonkítva a Biblia legalapvetőbb hitigazságát, akkor hirtelen a tolerancia nagykövete leszel, átkarolod őket, és azzal bagatellizálod ezt az égbekiáltó eretnekséget, hogy "nem akkora a különbség a látásaitok terén".

Ez a krisztusi intés tankönyvi esete (Máté 23:24): kiszűröd a szúnyogot (magyar etimológiai és nyelvészeti viták), de gátlástalanul lenyeled a tevét

(a többistenhitet). Ha szerinted a monoteizmus és a politeizmus közötti különbség „nem akkora”, mint a mózesi törvények alkalmazása feletti vita volt, akkor nálad végleg eltört a teológiai iránytű."

"Te ennek a valós súlyát direkt nem akarod érteni.

Pont Hack Péter a lényeg, mert az AI-d annyira ostoba, hogy 

1. Egy szó sem esett Hack Péterről a beszélgetésünk során, de annyira nem bírja követni az emberi gondolatmenetet, hogy odaképzel olyat is, amiről/akiről egész egyszerűen nem volt szó!"

😃 édesegykomám, éppen ezt magyaráztam neked. És nem akar belemenni abba a kemény fejedbe az értelem. Hogy irjam már neked hogy megértsd?

Nem a gép, nem az MI irt Hack Péterről hanem én az ember. A minap hallottam beszélni amikoris a szervelizmusa felülkerekedett a jogászi mivoltán.

Majd te hencegtél róla milyen precizen szoktad kiszolgálni az államtitkárokat (ÁLLAMTITKÁROKAT😲-huuu de nagy ember ez a Vámmentes) csak nem tekintélyre hivatkozik, miközben engem vádolt tekintélyre való hivatkozással?? 

Nem emlékszem milyen pozicióban volt 50 évvel ezelőtt Hack Péter és nem is néztem utána mert csak egy mellékes elem volt, és te most egy kiegészitő részletbe kapaszkodsz bele egy formai tévesztésbe.😀 Nagyságodhoz képest elég kicsinyes módszerekkel élsz... 

Észrevételek az adventisták hamis tanításával kapsolatban

Az adventisták és a szombattartás újra meg újra nyugtalanítják Isten gyermekeinek szívét. A Szentírás alapján rá kívánunk mutatni arra, hogy fenti személyek "más evangéliumot" hirdetnek, s ezért átok alatt vannak a Galata 1:9 szerint.

1. kérdés: Mikor kaptak a nem zsidók parancsot arra, hogy Isten törvényét megtartsák? (Róm 2:14) A szombatot Izráel népe a Sinai-hegyen kapta, és szövetségi jelül szolgált Isten és Izráel között (2Móz 31:16-17).

2. kérdés: Hol tesz az Írás különbséget az ún. szertartási törvények és erkölcsi törvények között, ahogyan ezt az adventisták teszik? Minden parancsolatra ugyanaz az átok vonatkozik (5Móz 27:26).

3. kérdés: Amikor megkérdezték az Urat a tízparancsolat felől, nem a szombat megtartását mondta a legnagyobb parancsolatnak, sőt egyáltalán semmi hasonlót, hanem a szeretetet (Mt 22:35-40, 5Móz 6:5).

4. kérdés: Ha a 2Korintus 3:1-18 szerint az ószövetség szolgálata "múlandó" volt, kicsoda újította fel?

5. kérdés: Ha a Kolossé 2:14-18 szerint a szombat megtartása a törvény árnyékai közé tartozik, hogyan tehetjük ezt az árnyékot ismét hitünk egyik alaptételévé?

6. kérdés: Akkor a Cselekedetek 15-ben az apostolok és a vének hosszú megbeszélés után csak négy fontos dolgot soroltak föl, amit a nemzeteknek (pogányoknak) a zsidóságtól át kellett venniük, vajon miért hiányzott közülük a szombat?

7. kérdés: Ha az ősgyülekezet hívőinek - s itt eleninte kizárólag zsidókról volt szó - meg kellett volna tartaniuk a szombatot, miért helyezték át összejöveteleiket a hét első napjára? (Csel 20:7, 1Kor 16).

8. kérdés: Miért nem áldoznak az adventisták minden szombaton két hibátlan bárányt és olajjal elegített finomlisztet, mint ételáldozatot? Ennek elmulasztása a zsidók részére Isten egyenes kihívása lett volna.

9. kérdés: Miért tartják az adventisták a szombatnak csak egyik fajtáját? A 3Mózes 25 szerint 7. és 50. év szintén szombat volt.

10. kérdés: Azt állítják, hogy a szombatot már a törvény előtt megtartották. A körülmetélkedés is régebbi, mint a törvény. Miért nem metéli körül magát egyetlen adventista férfi sem?

11. kérdés: A Róma 7 szerint egy asszonynak nem lehet két férje: a "törvény és Krisztus". Az adventistáknak kettő van: a törvény és Krisztus.

12. kérdés: A tízparancsolat közül az Újszövetség kilencre hivatkozik. Csupán éppen a szombat parancsa hiányzik! Nem lellene-e ezen elgondolkodnunk?

13. kérdés: Volt-e valaha is olyan adventista, aki a szombatot Mózes rendelkezései szerint tartotta meg? Tökéletes nyugalom, nincs tűzrakás, nincs főzés és sütés, nincs utazás, nincs munka, nincs teherhordozás stb. Aki ezt nem tartotta meg, az a szombat meggyalázója volt. Ezek szerint valamennyi adventista a szombat meggyalázója.

14. kérdés: Ki tudná ma már megállapítani, hogy melyik nap a tényleges hivatalos szombat, minthogy a naptárt oly gyakran megváltoztatták, eleinte megfeledkeztek a szökőnapokról, majd később hozzácsatolták ezeket?

Van itt még valami:

2. Ellen White azt a megoldást választotta, hogy allegorizálja a hamis próféciát, méghozzá úgy, hogy a meghatározott időben Krisztus foglalta el a mennyei szentélyt. Tehát a dátum helyes volt, csak nem a Földre tért vissza Krisztus, hanem a mennyei szentélybe lépett be ekkor. Az adventisták valós bibliai igazságokat hirdettek, csak eltorzították azok értelmét, és a hozzájuk tartozó időmeghatározásokat. Azzal, hogy nem ismerték be a hibát és tévedésüket, egy fél évszázadnyi ideig bénították az utolsó időkre vonatkozó igazságok hirdetését. Az Újszövetség rámutat, hogy Krisztus mikor lépett be a szentélybe, s ez mennybemenetelével történt, a feltámadását követően. A Zsidókhoz írt levél 8. fejezetének 1-2. versei vázolják, hogy Krisztus Főpapként ül a mennyei, igaz szentélyben. Ez az első század óta így van, és azóta is közbenjár a választottakért, hogy visszatérjenek Istenhez. Ha pontos dátumot akarunk, akkor i. sz. 30, Niszán hónap 18-án, azaz vasárnap, a világi naptár szerint kalkulálva pedig április 30-án lépett be Krisztus a szentélybe (lásd még A megfeszítés és a feltámadás időzítése [159] című írást). A Zsidókhoz írt levél arra is rámutat, hogy "egyszer s mindenkorra belépett a szentélybe, és örök váltságot szerzett." Ez volt a nézete és hite az igaz egyháznak az elmúlt ezerkilencszáz évben. Ha Krisztus nem lépett volna be a szentélybe 1844-ig, a megelőző korok szentjei, mártírjai hiábavalóan haltak volna meg. Az 1844-es szentélybelépés tana egy abszurdum és eretnek tanítás, ráadásul egy szektás gondolkodást eredményezett, mint minden olyan tanítás, ami racionalizálja és megmagyarázza a hibákat, ahelyett, hogy elvetné és korrigálná azokat. Ez a nézet emiatt maradt fenn kihívás nélkül az egyház egy jelentős részében.

“E.G. WHITE LÁTTA BETELJESEDNI A PRÓFÉCIÁT,AMIKOR ISTEN MENNYEI SZENTÉLYÉBEN JÁRT.

E.G.White egyik írásában azt állította, hogy látta,amint a Sátán beült krisztus székébe a mennben,

amit sem az Atya, sem Krisztus nem vett észre. Ezzel be is teljesítette azt,amit az Apostol a 2. Thess. 2:4-ben próféciaként idézett.”

———————————————————————-

Laci, ez valami vicc, vagy valóban komoly?

Ez Zoli valóban komoly.

Más próféciát is beteljesített E.G. White az írásai által:

1. Úgy gondolták, hogy a francia forradalom vetett véget a pápai uralomnak és a Német-Római Birodalomnak. Legtöbben a dátumot 1798-ra tették, többek között E. G. White is ezen a véleményen volt. Eköré építettek fel aztán egy furcsa teológiát, ami szerint a két tanúbizonyság az Ó- és Újszövetség volt. Őket taposták Párizs utcáin a forradalom alatt stb. Ezekből a tévedésekből kiindulva Krisztus eljövetelét 1842-re tették. Ezt a dátumot aztán megváltoztatták: először 1844 Páska ünnepére, majd ugyanabban az évben az Engesztelés ünnepére. Az advent természetesen nem történt meg, s azok az adventisták, akik a "nagy csalódás" miatt nem hullottak ki a mozgalomból, E.G. Whitehoz hasonlóan újra a tervezőasztalhoz ültek, hogy valami módon értelmet tulajdonítsanak ennek a hamisnak bizonyult próféciának.

Természetesen Ellen White jobban tette volna, ha elveti ezt az egész okfejtést. Meg kellett volna vizsgálnia, hogy hol és miképpen bukott el az értelmezés logikája, és helyette megfelelő magyarázatot keresni. Lényegében a hiba a téves dátum meghatározásában rejlett, illetve az abból kiinduló számítgatásban. A római birodalmi rend hatalma ugyanis nem 1798-ban szűnt meg, ahogyan ők hirdették, sem 1914-ben, ahogyan azt az egyéb advent mozgalmak hirdetik. Ez az utóbbi nézet arra épült, hogy Napóleon bukása a Német-Római Birodalom bukása is volt egyben, így az 1260 év kiindulási pontját onnan visszaszámolva próbálták meghatározni a történelemben. Emiatt egy sor olyan hibás dátumot jelöltek meg, mint pl. Justinianus birodalmi helyreállításának időpontját, vagy a Busta Gallorumot stb.

http://churchofgod.hu/content.php?act=adventelotti

  MIÉRT NEM AKARNAK BEMENNI A H.N. ADVENTISTÁK AZ ÚR SZOMBATJÁBA?                                                                                                                                                                               Zsidók 4:3Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.6Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:

9Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.10Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól.

11Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

Miért feltételezhetjük, hogy a szombat parancsa a ceremoniális törvények közé tartozik, amelyek beteljesedtek Jézusban? Az alábbiak segítenek válaszolni erre a kérdésre: Az Újszövetség megerősítése – Az erkölcsi törvényeket az Újszövetség is megerősíti, és kihangsúlyozza, hogy azok még mindig érvényesek. A Tízparancsolat rendelkezései közül kilenc az erkölcsi törvény része, ezeket mind megerősíti az Újszövetség, a szombat azonban kimarad: 1. parancsolat: Isten imádatáról – 53 alkalommal: Mt 2:2, 2:8, 2:11, 4:9, 4:10, 14:33, 15:9, 28:9, 28:17, Mk 7:7, Lk 4:7, 4:8, 24:52, Jn 4:20, 21, 22 (x2), 23, 24 (x2), 9:38, 12:20, ApCsel 7:43, 8:27, 16:14, 17:23 (x2), 18:7, 18:13, 19:27, 24:11, Róm 1:25, 12:1, 1Kor 14:25, Fil 3:3, Kol 2:18, Zsid 1:6, 9:1, 9:6, 10:2, 11:21, Jel 4:10, 5:14, 7:11, 9:20, 11:1, 11:16, 14:7, 15:4, 19:4, 19:10, 22:8, 22:9. 2. parancsolat: a bálványimádásról – 20 alkalommal: ApCsel 15:20, 29, Róm 1:25, 1Kor 6:9, 8. fej., 10:7, 14, 12:2, 2Kor 6:16, 1Thessz 1:9, Gal 5:20, Ef 5:5, Kol 3:5, 1Pt 4:3, 1Jn 5:21, Jel 2:14, 20, 9:20, 21:8, 22:15. 3. parancsolat: Isten nevéről – 4 alkalommal: Mt 12:36, Ef 5:4, Róm 2:24, Jel 16:9. 4. parancsolat: a szombatról – 0 alkalommal. 5. parancsolat: a szülők tiszteletéről – 6 alkalommal: Mt 15:5, 19:19, Mk 7:10, 10:19, Lk 18:20, Ef 6:2. 6. parancsolat: a gyilkosságról – 7 alkalommal: Mt 5:21, 19:19, Mk 7:10, 10:19, Lk 18:20, Róm 1:29, 13:9, Jak 2:11. 7. parancsolat: a paráznaságról – 12 alkalommal: Mt 5:27, 28, 32, 19:9, 18, Mk 10:11, 19, Lk 16:18, 18:20, Róm 13:9, Jak 2:11, 2Pt 2:14. 8. parancsolat: a lopásról – 6 alkalommal: Mt 19:18, Mk 10:19, Lk 18:20, Róm 2:21, 13:9, Ef 4:28. 9. parancsolat: a hazugságról – 4 alkalommal: Mt 15:9, 19:18, Mk 10:19, Lk 18:20. 10. parancsolat: a kívánságról – 9 alkalommal: Mk 7:22, Lk 12:15, Róm 1:29, 7:7, 13:9, Ef 5:3, Kol 3:5, Zsid 13:5, 2Pt 2:14.

“E.G. WHITE LÁTTA BETELJESEDNI A PRÓFÉCIÁT,AMIKOR ISTEN MENNYEI SZENTÉLYÉBEN JÁRT.

E.G.White egyik írásában azt állította, hogy látta,amint a Sátán beült krisztus székébe a mennben,

amit sem az Atya, sem Krisztus nem vett észre. Ezzel be is teljesítette azt,amit az Apostol a 2. Thess. 2:4-ben próféciaként idézett.”

———————————————————————-

Laci, ez valami vicc, vagy valóban komoly?

Szóval azt állítottad, hogy kinyilatkoztatást kaptál? A Bibliához hozzá kéne csatolni esetleg a Vámmentessshez írt levelet? 

——————————————————————-

Józsikácska, nemááár!

Persze, hogy kapok nap mint nap kinyilatkoztatásokat pl. igetanulmányozás közben az Igét olvasva a Szent Szellemtől, hiszen ez az alap az újszövetségi-, a Szent Szellemmel betöltött hívők számára.

Most idézzem Neked ezzel az evidenciával kapcsolatban (a pneumát benne persze szellemnek fordítva) az egész 1. Kor. 2-t, ami végig erről az alapelvről szól!?

Alább adni nem érdemes az Istennel és a Szent Szellemmel való járásunkat annál, mint amit itt Pál mond, vagy épp Jézus a János 16.13-ban:

13.De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.

Szó szerint nem értem a felvetésedet, úgy véltem eddig, hogy Te is nap mint kapsz kijelentéseket, kinyilatkoztatásokat Isten valóságáról, az Ő személye és az Igéje mélységeiről!

És ha kiváncsi vagy, hogy az én szívembe milyen levelet írt az Úr, akkor az bizony ugyanaz a felismerés, amit a 4 szellemi lény “meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van és aki eljövendő.(Jel. 4.8.)

Na de ez már bele van írva az Igébe, tehát a számból veszik ki ők minden pillanatban ezeket a szavakat, és bízom benne, hogy a Te szádból is, azaz remélem, hogy Veled is ezt a levelet íratta le a mennyei Atya, mint az Isten kezébe letett életű emberek summáját.

Ne szűnj meg Te sem se éjjel, se nappal ezt hirdetni!

Nekem annyira evidens, hogy az Antikrisztus/Fenevad lesz ez a személy a Jelenések könyvéből és a Dániel 7-ből, hogy nem is emlékeztem arra, hogy Pál itt beszél a “bűn emberéről”, aki “beül a majd Szentélybe”, és a személye iránti imádatot vár majd el (Jel. 13.12-15.), “Isten gyanánt mutogatva magát”.

E.G. WHITE LÁTTA BETELJESEDNI A PRÓFÉCIÁT,AMIKOR ISTEN MENNYEI SZENTÉLYÉBEN JÁRT.

E.G.White egyik írásában azt állította, hogy látta,amint a Sátán beült krisztus székébe a mennben,

amit sem az Atya, sem Krisztus nem vett észre. Ezzel be is teljesítette azt,amit az Apostol a 2. Thess. 2:4-ben próféciaként idézett.

Nem látok különbséget a Dániel próféta könyvében szereplő fejedelem és az apostol által említett bűn emberének a személye között.

Dániel 8: 10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. 11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van.

Dániel 9: 27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véresáldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

Dániel 11:

29 Bizonyos időben megjön, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint először volt. 30 Mert kitteus hajók jönnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, akik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertőztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot. 32 És akik gonoszul cselekszenek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hízelkedésekkel; ellenben az a nép, aki ismeri Istenét, az felbátorodik és cselekszik. 33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig. 34 S miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató beszédekkel. 35 És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van. 36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az Istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és növekedik, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erődített városokban így tesz az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. 40 De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat. 41 És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edóm, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.

42 És kezeit az országokra veti, és Egyiptom földje meg nem menekedhetik. 43 És ura lesz Egyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; líbiabeliek és szerecsenek is lesznek az ő kíséretében. 44 De megriasztják őt napkeletről és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszítsen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

Többször leírtam már, hogy én csak idéztem ezt egy katolikus szerző tanulmányából, amit Józsikácska küldött nekem itt linkként fél éve.

Nem a saját beszámolóm tehát ez a katolikus karizmatikusok látásbeli gazdagodásáról, és a hivatalos katolikus látással szembe menéséről, hanem Józsikácskától származik.

Ennyit írtam/írtunk Neked az elmúlt években az általad eddig valóságosan soha meg nem ismert Szent Szellemről és a munkálkodásának a módjáról, de még mindig nem vagy képes felfogni legalább elméleti síkon és akár csak az Apcsel.15, vagy az általam gyakorta idézett, mostanság is többször ki is bontott Jakab 3.15-17 alapján azt, hogy nem csak a Szent Szellem munkálkodhat szükségszerű módon az újjászületett emberekben, c.istvánban, Leslieben, vagy akár bennem, hanem jelen van továbbra is az elménk, a lelkünk a gondolatalkotásunkban, és körülöttünk is vannak hitető démoni szellemek is (1. Tim. 4.1.), akik szintén igyekeznek hatni ránk, és mindezek eredője az itt leírt véleményünk.

Én egy szóval sem állítottam azt, hogy én írom itt le az egyedül lehetséges igazságot, mindig azt írtam e kapcsán, hogy a saját igetanulmányozásom eredményét írom le, sőt, még csak nem is a gyülekezetemét.

Emiatt az Apcsel 15-ben a Szent Szellemmel betöltött apostolok is egymással homlokegyenest szembemenő véleményeket voltak képesek képviselni, felszólalva védve a saját látásukat, úgy, ahogyan mi is tesszük itt többen, hozzájuk hasonlóan szintén a Szent Szellemmel betöltekezett személyekként, de részben mégis másképp látva egyes dolgokat.

De Leslie, c.istván és én köztem nem akkora a különbség a látásaink terén, mint azon apostolok, tanítványok között, akik farizeus háttérből érkezve nem tudták azt annyira levetkőzni Szent Szellemmel betöltött krisztusi emberekként sem, hogy észrevegyék azt, hogy a pogány háttérből érkező hívőkre nem szükséges már kiszabni az egész mózesi törvényt a maga 613 betartandó parancsolatával, és azon apostolok és tanítványok között, akik e vita során alapból ezzel szemben érveltek.

Na így működik a Szent Szellem vezetése, ha kellő alázat van mindenkiben, és túl tudja magát tenni az előzetes elképzelésein, akkor létrejöhet közös látás is, ha az alázat nem kellő mértékű, akkor marad a vita. De közben látva azt is, hogy sokmindenben megvan az egyezés, és arra is korábban az általad eddig sajnos meg nem ismert Szent Szellem vezetett el bennünket.

Ezeket szemünk előtt tartva bízunk abban, hogy idővel a Szent Szellem közös álláspontra hoz mindannyiunkat, ahogyan tette ezt az Apcsel 15-ben.

Az Apcsel 15 tanulságairól Neked szerintem az elmúlt 1,5 évben vagy ötször írtam már, ez kb. a hatodik, hátha megérted egyszer végre!

HASONLÓSÁG A KUMRÁNI SZEKTA ÉS A H:N: ADVENTISTA MEGSZERVEZETT,MARADÉK EGYHÁZA KÖZÖTT

Nagy hasonlóság van a kumrániak tanítása és az Ortorony bálványszervezet tanítása kozott:

"A Damaszkuszi Irat szerint Isten arra jelölte ki az Igazság Tanítóját, hogy „tudassa a későbbi nemzedéket mindarról, amit a végső nemzedékkel cselekedni fog" (CD 1,12). A Habakuk kommentár szerint az Igazság Tanítója volt az, „akivel Isten az ő szolgái, a próféták szavainak minden titkát tudatta" (lQpHab 7,4). A Tanító éleslátásának és utasításainak köszönhetően a kumrá- niak tudatában voltak, hogy ők a „bűn korszakában" élnek, s feladatuknak tekintették készíteni az Ür útját az ú j idő számára, amely nemsokára felvirrad. Mind a kumráni szövetségben a prófé- tákat saját igazuk szerint értékelték és magyarázták."

A jóslatok beteljesedését azonban nem a próféták, hanem az Igazság Tanítója ismerte fel és közölte követőivel, s így joggal köszönhette meg Istennek, hogy neki megmutatta „csodálatos titkait", melyeket má- sok elől elrejtett.

„A közösség tanácsa tizenkét tagból és három papból áll, akik gáncstalanok a teljes Tan minden kinyilatkoztatásának teljesítésében" (1QS 8,1—2). 

A tizenkét világi (laikus) férfi valószínűleg Izrael tizenkét törzsét jelképezi, míg a három pap Lévi törzsének három családját jelenti.

A közösség főbb iratai: Közösségi Szabályzat (1QS), Gyülekezeti Szabályzat (lQSa), Damaszkuszi Irat (CD), Hálaadó Himnuszok v. Magasztalások (1QH) stb. A kéziratok jelölése a következőképpen történik. A szám jelenti a barlangot, amelyben megtalálták, pl. 1. sz. barlang. A Q Qumran rövidítése, míg az utána következő betű a kézirat tulajdonképpeni neve, pl. Serek = Szabályzat. Az idé- zeteknél mindenütt a nemzetközileg elfogadott rövidítést használom.

"Érdekes gyűjteményt jelent a könyv utolsó fejezeteként közölt mágikus és jósló szövegek csoportja.Fiziognómiai szövegek töredékei korábbi szövegkiadásokban is megjelentek már; ezek a szövegek külső emberi tulajdonságokat írnak le, és azok speciális értelmezéseit adják, vagyis, hogy milyen karakterjegyekre és sorsokra utalnak a leírt tulajdonságok. Ezeket itt most újabbak követik; olvasható továbbá a Brontologion (Mennydörgések jelei) néven ismert 4Q 318 jelzésű szöveg is, amely égi jelenségeket, valamint a hold és a zodiákus állásának kapcsolatait értelmezi hasonló módon. Az újszülöttet védi az ártó szellemektől a 4Q 560-as számot viselő démonelhárító szöveg. Mindezek az egész hellenisztikus Keleten nagyon is elterjedt gyakorlatok ismeretét tükrözik Qumránban."

Hmmmm, erre az igehelyre nem is emlékeztem…

Nekem annyira evidens, hogy az Antikrisztus/Fenevad lesz ez a személy a Jelenések könyvéből és a Dániel 7-ből, hogy nem is emlékeztem arra, hogy Pál itt beszél a “bűn emberéről”, aki “beül a majd Szentélybe”, és a személye iránti imádatot vár majd el (Jel. 13.12-15.), “Isten gyanánt mutogatva magát”.

Nem Hakk Péter státusza a lényeges, hanem a kapcsolat amiért fölhoztam:

——————————————————————

Te ennek a valós súlyát direkt nem akarod érteni.

Pont Hack Péter a lényeg, mert az AI-d annyira ostoba, hogy 

1. Egy szó sem esett Hack Péterről a beszélgetésünk során, de annyira nem bírja követni az emberi gondolatmenetet, hogy odaképzel olyat is, amiről/akiről egész egyszerűen nem volt szó!

2. Miután odaképzelt a beszélgetésbe egy olyan személyt, jelen esetben Hack Pétert, akiről Te sem, és én sem írtam e vita során most egy sort sem, utána ezt még tetézte azzal a hamisságával, hogy mellé tett egy totálisan hamis információt a beszélgetésünkben nem szereplő személyről, Őt hazug módon államtitkárnak nevezve, holott sohasem volt Hack Péter államtitkár.

Fogd már fel, hogy ezek a hazug kitalációk alkalmatlanná teszik az AI-dat emberekkel folytatott érdemi vitára, hiszen minden szava innentől

- ezekhez hasonló hazugság,

- hamis állítások sora, és

- emberi gondolatmenetek követésének képtelen volta lehet,

szó szerint egyetlen állításában sem lehet innentől megbízni, mindet egyenként ellenőrizni kell, és a saját, silány gondolatmenetét is, hiszen nem képes követni az ember vitapartnere gondolatmenetét, szó szerint elveszti a fonalat, és saját maga gyárt le hazugságokat a valódi vitaszál helyett, ehhez az esethez hasonlóan.

Na mindezt jelentik tartalmilag az AI-dnak ezek a hazug állításai.

Na tessék már megint :-) Nézz csak magadra, mennyi karakter vesztegettél hogy mellébeszélj. Nagyon rossz szokás ez a mellébeszélés mikor beleakaszkodsz egy részletkérdésbe, mit egybe? 10 be! és lényegtelen dolgokon lovagolsz.

Az MI-t kárhoztatod hogy nem tudja követni a gondolatmenetet, miközben neked okoz gondot az egészet átlátni.

Nem Hakk Péter státusza a lényeges, hanem a kapcsolat amiért fölhoztam:Tekintélyre való hivatkozással vádoltál sunyi módon, majd tekintélyre való hivatkozás cselekményét valósitottad meg előre megfontolt szándékkal. Észre se vetted.

Tudod mikor arrol beszéltél...hogy te milyen preciz vagy hogy az államtitkároknak pontokba szedve adod át a tudományt. (Hakk Péterre nem történt keresés, személye jelentéktelen, csak bedobtam a nevét mint valaha kormányközeli pozicióban lévő HGY-s szereplőt.)

A tekintélyre való hivatkozásod a lényeg, annak demonstrálása hogy miként itélted el saját magadat (nem Hakk Péter poziciója).

Érted már?  Amit másra kajabáltál azt magad követted el. Ezt még egy AI is fölismerné...de te nem láttad meg...most meg itt prédikálsz hogy az emberi elme mennyire éles, kifent, lekövethetetlen...Csak hát igy önmagadat parodizálod ki.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hagyjuk ennyiben a ködösitést és vissza a témához.

Azt irtad "...minket is Isten győzött meg a Szent Szellem által arról, hogy ezek az értelmezések tévesek..."

Téged és cIstvánt meggyőzött a Szentszellem hogy a "Szentszellem" a helyes és üdvös szóhasználat, nem más. Istvánt ezen tul arrol is meggyőzte hogy politeizmusban  az igazság és a 3-ságban hinni tévút.

Logikád és érvelésed szerint lehet hogy benne sokkal jobban müködik a Szellem, amire téged még nem vezetett el?

Na ezt eléggé félreértetted, holott már korábban is több topikban is leírtam ezt.

Sem Józsikácska AI-ja, sem a Tiéd nem éri el, pontosabban meg sem közelíti az emberek által írtakat, és gyakorta nem tudja logikai szinten emiatt az emberek által leírt gondolatmeneteket érdemben követni, nemhogy kellően megérteni az abban foglaltakat, urambocsá belátásra jutni érdemi ellenérvek hatására!

Emiatt március 27 és április 7 közötti 11 napban Józsikácska AI-jának a 18 nekem írt írásához írtam összesen 31 pontosítási, helyreigazítási kérelmet, amelyeket ”becsülettel” rendre pontosított is a nekem írt válaszaiban.

Józsikácska AI-ja nekem sokkal szelídebben ír, mint Lacinak, Bethsabénak, ezért hajlandó pontosítani felém magát, míg a Te és az AI-d annyira képtelen vagytok felém a belátásra, hogy napok óta nem vagy hajlandó két, Hack Péter személyével és az én egyes írásaimban írtak totális félreértelmezései miatt.

Emiatt bíbelődöm még olykor Józsikácska AI-jának írt válaszokkal (most is vannak válaszok felé a feje,ben megfogalmazva már napok óta, csak időm nincs leírni azokat), míg a Te (es az AI-dé) hozzá(m)állásod és belátási képességbeli hiányosságaid totális elveszi az ember kedvét a Neked és/vagy az AI-dnak való írásoktól.

Mert a Te AI-d olyan ostobaságokat képes állítani, felkutatni, hogy Hack Péter volt államtitkár (sohasem volt), és olyat is kitalál magától, hogy én azt írtam itt, hogy (a szerinte államtitkár) Hack Péternek bármikor is írtam volna bármilyen pontokba szedett feljegyzéseket, holott nem említettem a nevét az írásaimban kb már egy bő éve.

Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy hogyan lehet ennyire ostoba egy AI, hogyan lehet egy ember is annyira ostoba, hogy azután, hogy nem először érzékeljük, hogy ilyen szintű ostobaságokkal képes bármiféle előzmény nélkül állítani, összehordani az AI, akkor miért hallgatunk rá az állításai egyenkénti leellenőrzése nélkül!?

Nem lehetsz ennyire kényelmes Te sem Ilang-ilang, hiszen folyamatosan égeted magadat az AI-d által, és úgy jársz, ahogyan egy bő éve járt felém Józsikácska, amikor az Ő AI-ja azt kutatta ki, hogy Mákir úgy volt elsőszülött, hogy nem volt testvére, és amikor elé adtam az Igéből azt, hogy csak fiúkból volt Neki 6 testvére (Józsué 17.2.), és még lányai is (17.6.), akkor sűrű elnézések közepette kényszerült módosítani a téves alapokon álló érvelését e témában.

Ha Ti nem veszitek észre, hogy az AI-tok mennyi blődséget hord össze és vissza itt nap mint nap, és ha ezt csak mi vesszük észre itt, akik emberként írunk és olvasunk, akkor nagy ám a baj!

Szóval ilyen értelemben neveztem Józsefünk AI-jának az írásait a Tiédnél, vagy épp Luciusénál minőségibbnek, ahogyan az egyik gép/program minőségibb a másiknál, de ugyanúgy csupán gép/program. Mindegyik által elvégzett “munkát” totálisan le kell ellenőrizni, mert gyakorta hordanak össze hetet és sok-sok havat…

2. Thess. 2:1 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűjtésünkre nézve, 2 Hogy egyhamar el ne tántorítson a ti értelmetektől, s meg ne háborítson titeket, se szellem, se beszéd, se nékünk tulajdonított levél; mintha itt volna már az Úr napja. 3 Nehogy valaki megtévesszen titeket valami módon. Mert nem jön el addig az a nap, amíg be nem következik előbb a szakadás, és meg nem jelenik a bűn embere, a veszedelem fia, 4 Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Isten maga, és amire istenfélelemmel tekintünk, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten szentélyébe, Isten gyanánt mutogatván magát. 

Mielőtt be ülne, fel kell annak épülnie.

https://www.youtube.com/watch?v=duXx9kcdCE8

Megártott nekik Michael S. Heiser dekonstrukciója :)

"...minket is Isten győzött meg a Szent Szellem által arról, hogy ezek az értelmezések tévesek..." Mindeközben a politeista cIstvánt az olümposzi istenekröl is meggyőzte. Lehet hogy benne jobban munkálkodik a Szent Szellem?

"A katolikusok közül a karizmatikusaik érdekes módon azonnal elkezdtek szembe menni a felekezetük kétosztatú ember felosztásával (test és lélek), és elkezdték az írástudóik hirdetni a szellem, lélek, test felosztású emberképet pl. az 1. Thess.5.23; Zsidó 4.12 és más igehelyek alapján."

Az igen csak érdekes lenne. Olyan mint az olyan hitgyülis aki piliteista, vagy ariánus, esetleg jehovázó hitgyülis....