Ez érdekes dolog, de most hirtelen nem tudok mit mondani erre.
Viszont: Kínával kapcsolatban olvastad (én Krugman blogján olvastam, de egy sajnos előfizetős WSJ-cikkre hozott linket), hogy a kínai ipari termelési adatokat elképzelhető, hogy hamisítják? Tehát hogy a kínai GDP valójában lehet, hogy csökken?
Mondjuk azt nem egészen értem, hogyan valósitottak meg 17.2 billió jüannyi fixed asset investmentet, 4.8 billiónyi hitelből, úgy, hogy közben a vállalatok betéte még 2 billióval nőtt....
Benne van, hogy a lakossági bankbetétek állománya 2008 végén 22.1 billió yüan, a vállalati bankbetéteké 16.4 billió yüan. A lakossági bankbetétek 25%kal nőttek 2008ban, tehát 4.5 billió yüant. A vállalati betétek 13.5%ot nőttek, tehát kb 2 billió yüant.
Mindez idő alatt a hitelállomány 4.8 billió jüant ment.
Az import export különbözete 290 mrd dollár x 6.8 = 2 billió yüan.
Tehát elég szépen kijön hogy összmegtakaritás-összhitel kb egyenlő a fizetési mérleggel.
Az is látszik, hogyha a vállalatok nem lennének megtakaritók, mint ahogy az egy piacgazdaságban elvárható, akkor a külkerdeficit el is tünne!
Michael Pettis irt egy újabb cikket, arról miért takaritanak meg annyit a KInaiak: Why do Chinese save?
Felhoz egy csomó indokot, ami már önmagában gyanut kelt, sok indokot akkor hoznak fel, ha nincs igazán magyarázat. A komment szekcióban jól megkritizálták, miszerint nem is a kinai lakosság takarit meg sokat, a megtakaritási ráta alacsonyabb, mint Indiában, hanem a vállalatok, meg a kormány.
Ugye kifelé, Kina kb a GDPje 10%nak megfelelő megtakaritást dob a világ pénzpiacaira (300 mrd dollár fizetési mérleg többlet). Ez jórészt úgy jön össze, hogy a jegybank folyamatosan intervenciózik, hogy a jüant az exportálók számára megfelelő szinten tartsa. Tehát megvásárolja az exportőrök dollárját friss jüanért, és a dollárt Treasurykre költi. Végülis az érdekelne, hogy reálgazdaságilag az a megtakaritás, amit Kina kifelé ad, az honnan jön akkor mégis.
VMT Karzat és Global Economic Trends, összevonva, klubbolva, trolltalanítva.
Bízom benne, hogy a pénzügyi szakik, akik eltűntek, miután ellepték a persona non grata-k a régi és bevált topikjaikat, visszatérnek és tanúi lehetünk újra egy korrekt makroökonómiai, pénzügyi és gazdasági diskurzusnak.
Laikusok is vannak természetesen, sőt, határozott ellen oldal is, de itt nyugodt mederben ki lehet beszélni pl. a makroökonómia válságát, többek közt. A hangsúly a szakmaiságon és a vitakultúrán van, lehetőleg napi politikát kizárva.
