És nyújtás. A megfelelő (eredeti) hosszúságú izom nem húzzza úgy össze az ízületet, hogy a porcfelületek összeérjenek. Márpedig ha nem érnek össze, nem koptatják egymást.
Sziasztok, a minap találtam egy remek ajánlatot a vaterán, Stabilitás tréner nagyon jó áron! Gondoltam megosztom veletek, hátha valakinek éppen ilyenre van szüksége, a bolti ár feléért!
Ó, hát ha már meg lettem szólítva név szerint! (Istenem, még ismernek!! ;-) )
erősen gondolkodtam, hogy szerzek egy lepattanó Szentlászló Trailes nevezést és elindulok, de az utolsó 2 versenyem, amit végigcsináltam olyan szinten volt pocsék, hogy fogadalmat tettem magamnak, a Cortináig semmi ultra.
Egy kis háttér: tavaly ugye volt 3 hónap kihagyásom valami csípő tájéki makacs húzódás/fájdalom/rövidülés miatt, ami után nagyon lassan kezdtem újra építkezni, várva, hogy újra jelentkezik-e az izombemerevedés. Szerencsére egyelőre békén hagy. Jött azonban helyette a "kedves régi ismerősöm", Sarkantyú Gyula. Szóval próbálkozom én, de a tisztességes edzésmunka fáj. Futottam azért pár "hosszút" már, Tortúra/Ómassa-Eger, Bükkiki Fun Run, VTM ultra.
Aztán az első komoly megmérettetésnek, az örök Mátrabércnek is neki szaladtam fejjel, remélve, hogy egy mérsékelt tempóval nem leszek túl messze a magamtól elvárt időtől. Nem tudom, mi lett volna, ha nem követem el azt a hibát, hogy összebandázom Kékesnél az épp elég ramatyul lévő Szimandl Anitával, akivel ezen állapotában épp megfelelő tempót tudtam menni. Igen ám, de Anita Ágasvár körül kijött a kátyúból, és mivel folyton biztatott, hogy menjek tovább vele, szétszakítottam magam Keresztesig. Soha ilyen pocsék Muzslám nem volt még, pedig elég sok szenvedést köszönhetek már eddig is annak a hegynek. Még a lefelén is csak vánszorogtam, és ha Lúdtalp nem ér be a patak után már a szekérúton, és nem vonszol magával a célba, tán még most is ott ténfergek hamvaimban. Amúgy se mentem volna nagyot, de ez a ballépésem Anitával okozott bő 2 óra küzdelmet, nem beszélve a célban a majd 1 órás rosszullétről, amiből csak az 1. sör hozott ki. :)
Tetéztem ezt a hülyeséget egy jóval korábbival, rokonszenvi/baráti alapon még a tavasz elején beneveztem az Ultrakék Börzsönyi etapjára, mit nekem, hogy 1 héttel van a MTB után?! A MTB kálváriája itt is megismétlődött, még a pályának is megvan a maga "Muzslája", hogy teljes legyen a de ja vu. Rohadt meleg is volt, szétfőttem, a verseny utolsó 3 órájában csak az járt a fejemben, hogy miafaszért csinálom én ezt, ha csak szenvedést okoz? No akkor döntöttem el, hogy ideje átállni valami értelmesebb edzésre, hogy a következő versenyre legalább hangyányit felkészültebben álljak oda a rajtvonalra.
Most 20 év után elkezdtem lassú, zsíron futásokat csinálni, amiket néha váltok csak fel pörgősebb edzésekkel. Egyelőre semmi hatását nem érzem, de van még 4 hét a Cortináig, és egy csomó hónap a Piros85-ig. :)
De hogy mondjak valami negatívat is zárszó gyanánt, a csípőhúzódás elkezdett ismét beköszöngetni...
Sziasztok ! (elnézést, valahogy egy ősrégi, ideiglenes nick-kel voltam belépve, inkább a szokásossal osztom meg) (az előző törléséhez meg kérme az admin-t)
Május 12-13-én a megadott 30 órán belül teljesítettem a Börzsönyben a KÖR-t (152 km + 7100 m), amely futásom során végig volt nálam GoPro kamera, stabilizátorral. A 100 perces nyersanyagból vágtam egy 19 perces best of videót (teljes videó is lesz, kb 90 perc). Jó szórakozást hozzá ! :) Itt nézhető meg az átélhető videó :)
nem rossz értelemben futóceleb, hanem mint ismert és elismert arc. :) ha oldalt volt a szám, akkor passz. korán értél oda, nagyon nem volt még mit csinálniuk. :) előző két évben sok terepfutás.hu versenyen voltam, egyszer crewként is sz7óval nagyjából megvannak az arcok, azt mondjuk nem tudtam, hogy konkrétan négy futótársam is ponton lesz, nem került szóba.
na nekem is pont oldalt volt a rajtszám. és ne m is sértegettem őket :)
persze direkt nem írtam, hol történt ez meg kétszer is. nem akartam általánosítani.
továbbra is nagy respekt az önkénteseknek, én is minden évben egyszer elmegyek csanya versenyre segíteni.
volt olyan pont egyébként, ahol az egész csapatot ismertem, nem ott szóltak nyilván.
egyébként, hogy nem ismerem a crewt, semmit nem jelent, sőt, nem is kell ismernem, csak azért jegyeztem meg, hogy mennyire más már a társaság ezeken a versenyeken és nem olyan belterjes szerencsére, mint régen.. ez jó.
Nem voltam, amikor ezekre nevezni kell, még nem tudhatom, hogy lesz-e addig elég edzés, mondjuk idén lett volna. De max a 52-re mentem volna, a köztes 85 hiánypótló ezen a versenyen, jó ötlet, de ez nekem még mindig olyan táv, amit nehezen vállalnék be. Szerintem elég belőle ősz végén egy piros :)
Érdekes, nekem nem szóltak, pedig oldalt volt a rajtszám és segítettek is a pontokon, töltöttek, kínáltak, etettek... mondjuk négy frissítőnél is volt futó ismerősöm a csapatban, pedig én nem vagyok "futóceleb". :)
én tegnap volt a szentlászló trailen, végre nagyjából élveztem a menet nagy részét, egész jól pörgött a táv, csak a vége ragadt be kicsit, nyerges hegy, meg az a ronda aszfalt a végén.
de fasza kis verseny, a pályát ugyan rogyásig ismerem már ,de azért ez nem egyszerű karakterisztika..
az időm szódával elmegy, hűen tükrözi a mostani állapotomat.
egy fél óra minimum benne maradt.
pinyót nem láttam a sok táv indulói között, zoncsi is a missing táblán volt..
a rendezvény egyre profibb, a célegyenes a Duna parton, patent na.
nagyon fura, hogy az indulók 90%-át nagyjából nem ismerem, de a crew-t sem, ez még meglepőbb.
itt azért egy kis kritika, csanya úgysem olvassa ezt, hogy több ponton a legfontosabb dolga az volt a népes crew személyzetnek, hogy hangsúlyosan figyelmeztessen: legyen látható a rajtszámom, különben kizárnak!
WTF? Mondom a nagyjából iskolai osztálylétszámú csapatnak, akik egyébként semmit nem csináltak a ponton, önkiszolgáltam, hogy voltak már terepultra versenyen?
Merthogy itt elcsúszik. hátramegy a nyomorult rajtszám, koszos lesz, feltűrődik, stb. De nem mondtam, mert nyilvánvaló volt, hogy még sosem voltak és biztosan a rakparti tízesen vannak, akik rajtszám nélkül futnak.
De mégis egy terepultrán jön az illető, szétszopatja magát rajtszám nélkül és felzabálja a tuc tuc kekszet??
Voltam már meglehetősen sok külföldi terepultrán, de még sosem szóltak rám, hogy húzzam előre láthatóan a rajtszámot. valahogy 100 km-en, vagy 100 mérföldön nem indulnak potyautazók.
Na mindegy csanya biztosan kiadta nekik, ők meg azt gondolták, hogy ettől professzionális a szervezés.
De a verseny amúgy téllég jó, ezt büszkén lehet már vállalni a sokszor provinciális magyar rendezvények között.
"Megint (majdnem) egy évvel öregebb lett(em), s bölcsebb is talán...!"
Ultrakék Trail Börzsöny Katalinpuszta-Nagymaros az OKT vonalán, 55 km, 1880m D+; 6:52:33 absz. 17, ffi 15. hely.
Tavalyi első evör terepultrácskám annyira szenvedős lett, hogy beneveztem az UKT-ra, pszichés megerősítési, egyúttal meg persze "haladás-felmérési" célzattal. Vacilláltam, hogy a Pilisen vegyek-e revansot, de a triatlon középtáv ob versenykiírása (máj. 26.) végül eldöntötte, hogy a 20-ai UTH helyett mást kell keresnem, mert regenerálódni kevés lenne ez az idő.
Az UKT Börzsöny adta magát, a táv kb. egyezik és szintben is hasonló (bár mint arra rájöüttem közben, azért a szinteloszlás milyensége sem kihagyandó tényező egy terepfutásnál :) ). Április elején Balatonudvariban futottam egy 25-öst (megnyertem, bár ehhez az egyértelmű favorit hibája is kellett, és nagyon sok szint sem volt benne, csak 450 m), 4:44-es átlaggal, szép pulzuson. Meg Ráckevén PR maratont mentem aszfalton (3:25, persze sehol sincs a nagyokhoz, de nekem 5 perc javulás ez novemberhez képest) - szóval úgy éreztem, jó a forma...
A rajtba családdal érkeztem 29-én reggel. Nem szoktak versenyre kísérni, de kicsilányom kitalálta, hogy járjuk le szép lassan az OKT-t családilag, így adta magát, hogy míg én lefutom a versenyt, ők Nógrád vá.-tól visszairányban lejárják a szakaszt és legalább áthozzák majd a kocsit Nagymarosra, a célba.
A nejem és a nagyobbik lányom nagyon nem szereti a versenyek hangulatát (fiamnak full mindegy, a kicsi mondjuk jól elvan vele, de ő a kicsi, teszi amit anyukája mond :D ), és őszintén szólva engem is feszélyezett kicsit a jelenlétük (szeretek magammal foglalkozni ilyenkor), de mivel amúgy is ment a Volán járata Nógrádra, szépen elbúcsúztunk egymástól azzal, hogy ha minden jól alakul, Nógrád környékén még találkozunk úgyis egymással szemben...
A versenyt az Ökofutás szervezte (Hegedűs Zsuzsa főnökletével), a startban nem volt semmi nagy faxni (ez nekem szimpatikus egyébként). Volt kis idétlenkedés pár futócimborával (nem sokakat ismerek, mert olykor vannak gátlásaim), aztán hajrá!
A fentiek szerint nézett ki a táv. A frissítőpontokból talán el tudtam volna viselni egyel többet is (főleg mert igen meleg volt és Kisinóc után sok volt a Napnak kitett rész), nem bántam meg, hogy a két fél literes kulacs mellé övön elvirttem a Compressport 6decisét is. Szinte minden elfogyott mindig a pontok közt (startból csak vízzel indultam, onnantól minden ponton egyik kulacsba iso-t kértem, a többibe vizet).
Garmin Fénix2-vel futok, a navigációt elindítottam a biztonság kedvéért (bár tudtam, hogy a Kék jól jelölt viszonylag), de gyakorlatilag 95%-ban a pulzus-képernyő volt kint az órán kizárólag... A terv az volt, hogy 150 alatt tartom (z3 156-tól indul nálam mostanában), mert ilyen távokat én igen ritkán futok (konkrétan évente ugye 1x :D ), másrészt nem jól tűröm a meleget sem (bár javulok e téren azért). A pulzusos terv jól sikerült egyébként, utólag a Strava-n is megnéztem, nagy kilengések nem voltak.
Frissítésre csak folyadékilag volt némi elképzelésem (lásd fent), High-5 zseléket tettem el, meg zabcsokit meg energiaszeletet meg egy kicsi szenyát. Másfél óránál (Nógrádnál), majd a Csóványos emelkedőjén, végül Kisinóci th előtt ettem egy-egy zselét, emellett a szendvics első felét Nógrád után egy emelkedőn, másik felét már a vége felé, a Julianus-toronyba baktattamban fogyasztottam el. is-ból ugye másfél l, vízből úgy 4-4,5 l ment le. KEVÉS VOLT. Talán a folyadék nem is, de a zselézést elb.sztam, ez egyértelmű. Hiába, hiányzik a rutin, meg hát ott volt a tavalyi rossz UTH_s tapasztalás, ahol f.stam többször is (bár a klóros csapvíztől, de tudatilag mégis mindig berzenkedek azóta is a zseléktől - ezen dolgoznom kell agyban, a triatlonhoz is muszáj lesz sűrítenem).
Onnan tudom, hogy kevés volt a frissítés, mert az NHH után elfogytam, önkínzó gondolataim támadtak, csipetnyi agresszív hullámvölgyekkel színesítve. Kóspallagon a ponton, egyes váltóban indult - oda kocsival "továbblőtt" - cimbik szerint nagyon szarul néztem ki. Ők a célban őszintén csodálkoztak az időmön, azt mondták, ahogy kinéztem ők arra számítottak hogy legyaloglom az egészet vagy kiszállok és visszafordulok. A pont után sok volt a gyaloglás már, ez tény, ott előzött meg a két első helyezett hölgy is.
Mindenesetre sokat tudtam tanulni erről az 50+-os műfajról megint, így összességében nagyon jó döntésnek érzem, hogy elindultam a versenyen. A pontok jól ellátottak voltak (NHH-t pl. a "Váci Jedik" vitték, Veriga tök aranyos volt, mindenkihez volt egy jó szava), a pontőrök készségesek, rutinosak és gyorsak.
A célban pedig végre Zoncsinak is be tudtam mutatkozni személyesen is...
Jövőre - hacsak valami triatlonos event át nem húzza megint - azt hiszem, visszatérek a Pilisbe, Csanyához. Az a 7ó30 perces tavalyi szenvedés a vasárnapi formámban szerintem majdnem egy óra mínusszal meglett volna... De mivel a "volna" nem értelmezhető a terepfutóversenyek kontextusában, hát muszáj leszek jövőre is bevállalni egy újabb ultrácskát. :)
Biztos mindenki edz a hegyen vagy a FB-on, mert itt nagy a csönd. Már Zserzselit is felbukkanni látom ott - igaz, inkognitóját megőrizve. :)
Múlt hétvégén Mátrabérc. Hol egy beszámoló? Bali, mi volt? Tudom, meleg. :)
Hétvégén Mátrabérc Trail, nem lesz könnyebb. Talán túrázó nem lesz annyi, de a jó idő miatt ez sem biztos.
Én szép csöndben már 3 versenyen eseményen vagyok már túl. A szokásos tavaszi menetrend: BükkiKi, VTM. Aztán magam se tudom, miért, talán Kiss Miki szárnybontogatása támogatásául a Libegő Trail. A tavalyi fenékizom probléma már nagyjából a múlté, bár még érzem. A sarkantyúm viszont újra támad, sőt, most már az egész bal bokám nyikorog. Azért edzek, csak a tempó meg a táv nem stimmel. :)
A Bükkin nagyon visszafogottan mentem, így is elfáradtam, a VTM-en küzdöttem, úgy voltam szar, a Libegőn legalább megpörgethettem a lábaimat. Persze csak lefelé. Felfelé nagyon nincs kraft.
Ez így elég rossz előrejelzés a MBT-re, de emiatt még Don Quijote nem hátrál meg az óriások elől.
