Exupéry: Citadella
Olvassuk együtt, s beszélgessünk Exupéry hitvallásáról, amit a Citadellában tár elénk!
http://mek.niif.hu/00300/00382/html/index.htm
Mert van ideje a vetőmagvak kiválasztásának, de van a végérvényes választás megtörténte után a termés növekedésén való örvendezésnek is. Ideje a teremtésnek és ideje a teremtménynek. Ideje a tűzvörös mennykőnek, amely széthasítja az ég vizeinek gátjait, és ideje a ciszternáknak, amelyekben majd összegyűlnek az elszabadult vizek. Ideje a hódításnak, de ideje a birodalmak megszilárdulásának is. Engem, aki Isten szolgája vagyok, vonz az örökkévalóság.
(II.fejezet)
Ez pedig a Prédikátor:
Préd 3 Préd 3.1 Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Préd 3.2 Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Préd 3.3 Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Préd 3.4 Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. Préd 3.5 Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Préd 3.6 Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Préd 3.7 Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Préd 3.8 Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.
"Én csak azt mentem meg, aki meg tud valósulni, aki képes háza belső udvara körül szerveződni, ahogyan a cédrus is a magja körül épül fel, és a saját határai között találja meg kibontakozását." (II. fejezet)
A Citadella egy olyan építmény, amit ezzel a könyvvel, gondolatai egybegyűjtésével emel Exupéry. A Citadella az ember szimbóluma. Tehát Exupéry maga a Citadella, és a könyvvel arra készet minket, hogy mi is építsük fel magunkban a saját Citadellánkat. Illetve együtt egy közös Citadellát is, mivel az ember közösségi lény is.
"Mert megértettem, hogy az ember teljesen olyan, mint a Citadella." (II.fejezet)
Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki beköszönt ma a Citadellába. Köszönöm, hogy együtt olvastok, elmélkedtek és osztoztok velem.
Igen, Chlodvig, sok a bibliai párhuzam a Citadellában. Exupéry katolikus neveltetést kapott, de a hite nem katolikus hit. Talán nem is keresztény hit. De szvsz figyelemre méltó hit. Remélem, ti is annak találjátok, miközben a Citadellát olvassátok.
Érdemben nem tudok hozzászólni, de azt fontosnak tartom, hogy elmondjam; köszönöm, hogy ezt megosztottad velünk. A sok ingertől befásultam kicsit, de ez megtudott érinteni. Köszi.
A Kis Herceg után az volt az első dolgom, hogy kerestem tőle más olvasnivalókat. De valószínűleg nem voltam elég "érett" hozzá még akkor. Legalábbis most ezt gondolom :)
Időnként előveszek ilyen "bukott próbálkozásokat" újra, amikor úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy változtam annyit, hogy megértsem.
Annak idején a Száz év magánnyal is így jártam. Azóta az összes Márquezt elolvastam, amit csak találtam, és kedvenc íróm lett.
A Citadella számomra nem egy szentírás. Sokkal inkább egy mélyen érző, sokat vívódó, érzékeny elme és szív szavai. Úgy olvasom mindig, mint egy nagyon érdekes és értékes ember gondolatait. Nem mindenben értek egyet Exupéryvel, nem mindig felemelő olvasni. De mindig érdekes olvasni. Hát ezért olvasom.
Örülök, hogy beszálltál a Citadella felépítésébe. Köszönöm a szép és igaz Exupéry gondolatot, szívből kívánom, hogy magányod feloldódjon köztünk, és napról napra közösen tudj építkezni itt a fórumon velem és a többiekkel:)
Szervusztok! Végre egy topik, ahol minden hozzászólást 'együltömben' végig tudtam böngészni. :-) Ezt a könyvét még nem olvastam, felkerült az elolvasandóim listájára. Köszönet, Jávorfácska, hogy megosztod velünk e szépet.
Adventi időszakban engem ez a gondolat talált meg nagyon: "Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket. Csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk, magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni." (Antoine de Saint-Exupéry)
"Volt benne egy terem, ezt kizárólag a követségeknek tartották fenn, s csak azokon a napokon tárták ki az ablakait, hogy besüssön rajtuk a nap, amikor porfelhő kavargott a közelgő lovasok nyomában, s a látóhatáron feltűntek nagy zászlaik, mintha tengeri szél lobogtatta volna őket. Jelentéktelen, apró fejedelmek látogatásakor ez a terem üresen maradt. Volt aztán egy olyan, amelyikben törvényt ültek, meg egy másik, ahol a halottakat terítették ki. És volt végül egy üres szoba, amelynek rendeltetését soha senki nem tudta meg - talán nem is volt neki, hacsak az nem, hogy megtanítson a titok értelmére, és arra, hogy mindent soha nem érthet meg elménk."
"Az ember nem olyan, mint a hízóba fogott állat, a szeretet fontosabb számára a hasznosságnál. Az ember nem szerethet egy olyan házat, amelyiknek nincs arca, s ahol a lépéseknek nincs értelmük."
"És a hagyományos rend ugyanazt jelenti az időben, amit a ház a térben. Mert jó dolog az, hogy a múló időt ne úgy fogjuk fel, mint ami koptat és elveszejt, ne egy marék homokot lássunk benne, hanem valamit, amiben kiteljesedünk. Jó dolog az, ha az idő építő munkává válik. Így ünnepről ünnepre, születésnapról születésnapra, szüretről szüretre megyek, mint gyermekkoromban a tanácsteremből a pihenőházba atyám palotájának falai között, ahol minden lépésnek értelme volt."
A Citadella kézirata szinte olvashatatlan, zavaros jegyzettömegként maradt ránk. Az író rendszeresen dolgozott rajta esténként, aztán diktafonba mondva újra fogalmazta a kézírásos jegyzetanyagot, s másnap az egészet lemásolta a gépírója. Ez a másolat azonban rengeteg hibát, következetlenséget, helytelen olvasatot tartalmaz, Saint-Exupéry ugyanis gyorsan mondta a szöveget, sokszor tévedett, homonimákat összezavart, s az elkészült anyagot nem mindig, sőt csak nagyon ritkán tudta átolvasni. A fennmaradt kilencszázkilencvenöt oldalnyi kézírásos jegyzethez viszonyítva a gépírásos szöveg rengeteg eltérést tartalmaz, helyenként alig hasonlít hozzá, s mivel a kézírás szinte olvashatatlan, nagyon nehéz, sőt helyenként teljesen lehetetlen volt kijavítani a hibákat. Az író azt tervezte, hogy az anyagot majd megszerkeszti, végleges formába önti, de ebben megakadályozta a halála. Ez magyarázza a jelenlegi szövegben a rengeteg ismétlést, átfedést, itt-ott ellentmondást. Egyes fejezetekkel szemben, amelyek úgyszólván véglegesnek tekinthetők (például az atya palotájáról, a kivégzett asszonyról, a gránitszikláról szóló parabolák), mások nem többek odavetett, alapos átdolgozásra szoruló nyersanyagnál. Ez, sajnos, nagyon nehezen olvashatóvá teszi ezt a rengeteg mélységet és szépséget tartalmazó, poétikusan didaktikus művet. Az olvasó ezért sokszor homályosnak fogja tartani a szöveget. A fordító elnézést kér mindezért: nem mindig az ő hibája, ha ez így van: számtalan esetben még az alany és állítmány egyezését sem lehetett megállapítani, nem beszélve arról, hogy sokszor nincs is alany vagy állítmány. De megtettünk mindent azért, hogy élvezhetővé tegyük a magyar változatot. Arra kérjük tehát az olvasót, hogy a Citadellát ne tekintse kész műnek, s főleg ne folyamatos olvasmánynak. Lásson benne gondolatgyűjteményt, s ha részletekben, breviáriumszerűen olvassa, rengeteg szépséget fog benne felfedezni, és eltörölhetetlen, megragadó költőiségű képekbe sűrítve maradnak meg benne az író elmélkedései életről, halálról, a dolgok értelméről...
