Hosszasan böngésztema fórumot, de nem találtam semmilyen topicot a kínai történelemről -holott van nekik, ráadásul meglehetősen gazdag.
Kezdetnek itt van ez a Múlt-kor cikk, európai őslakókról a Tarim-medencében.Északról érkezett birodalomegyesítők, nyugatról jött hódítók...ópium, császárok, elvtársak, miegymás.Hajrá!
Utánnanéztem, hogy hozzáértők szerint (én nem vagyok az), mit tudtak a dzsunkák, amik így első ránézésre nem tűnnek valami tengerjáró hajónak.A kínaiak meg nem tűntek tengerjáró népségnek.
Itt egy cikk, méghozzá elég jónak tűnő a dzsunkákról -sőt, benne még egy, teljes cikk is, ez itt.E szerint a cikk szerint a kor legmodernebb hajói voltak, így akár belefért egy hosszabb tengeri út is (no de ennyi és ilyen távolságra?)
A cikk szerzője majdhogynem tényként fogja fel a kínai expedíciókat, ám ha jól sejtem, akkor erről ezidáig egy meglehetősen bizonytalan eredetű térkép az egyetlen bizonyíték...
Apropó.Vannak elméletek, mely szerint a kínai felfedezők évszázadokkal megelőzték a világot, kvázi felderítve a Csendes-óceán és az Indiai-óceán teljes partvidékét (asszem' van is erről egy topic)
Íme Cseng He (avagy Zheng He) térképe:
Egy kínai térképgyűjtő olyan ősi térképmásolatra bukkant, ami szerinte bizonyítja azokat a sokat vitatott elméleteket, melyek szerint egy kínai felfedező jutott el elsőként Amerikába és hajózta körbe a világot.
A gyűjtő - név szerint Liu Gang - a kínai Xinhua hírügynökségnek tett nyilatkozata szerint a térkép alátámasztja azt a nemrég napvilágot látott elméletet, amely megnyirbálná Kolombusz dicsőségét. A térkép szerint a kínaiak Zheng He vezetésével 70 évvel megelőzték az európai felfedezőt és olyan területeket is feltérképeztek, mint a déli sarkvidék és Kanada északi része.
A térképen 1763. szerepel dátumként, azonban azt is egyértelműen jelölték, hogy az eredeti 1418-ban készült - ez egybeesik Zheng He 1405 és 1432 közötti utazásaival. Liu 2001-ben 500 dollárért vásárolta meg a térképet egy másik gyűjtőtől Sanghajban, fontosságára azonban csak akkor eszmélt rá miután elolvasta Gavin Menzies "1421: Az év, amikor Kína felfedezte a világot" című könyvét. Ebben a műben Menzies leírja, hogy a Zheng He admirálisai által megrajzolt térképeket európai térképészek lemásolták, majd a nagy nyugati felfedezők, mint Kolombusz, Magellán, Vasco Da Gama és James Cook széleskörűen alkalmazták azokat útjaik során. Menzies elméleteit az óceáni áramlatokról, a kontinentális passzátszelekről és a csillagok alapján történő navigációról brit haditengerészeti parancsnokként megszerzett ismereteire alapozta. Könyve bár bestseller lett, rengeteg kritikát kapott a történészektől, főként azért, mert elméletét nagyon kevés bizonyítékkal tudta alátámasztani.
Zheng hatalmas, gyakran több száz hajóból álló flottát irányított és számos felfedező utat vezényelt le. Ezeket a Ming dinasztia Zhu Di császár halála után - elsősorban a flotta hatalmas fenntartási költségei miatt - betiltott, mivel azokat az új uralkodó elődjével szemben már nem volt hajlandó finanszírozni.
Zheng He utazásairól készült feljegyzések nagy része eltűnt, egy részét szándékosan semmisítették meg a tilalom miatt, míg jelentős része a pekingi császári palotában az 1420-as években pusztító tűzvésznek esett áldozatul. Liu szerint ezzel együtt is sok feljegyzés létezik még, a kínai tudósok azonban általában figyelmen kívül hagyták azokat, így most legtöbbjük különböző gyűjtemények vagy archívumok mélyén pihen.
(így szól a netes cikk, amúgy egy csomó helyen fent van)
No meg ilyen méretekben és területeken a háború jórészt logisztikából és élelmezésből áll, a csata kevesebbet jelent. ÖSsze lehet gyűjteni egy többszázezres sereget, amely lenyomja a betörő 50000-s nomádot, de mikorra ér oda? meg amerre az országban megy, ott rekvirálás van, sorozás, parlagon hagyott földek, pedig ez a saját sereg, oszt mégis pusztít... Elég párszor megjáratni egy ilyen nagy sereget, oszt csatázni már nem is kell.
Érdekességként: Máni tiszta Fény-vallásának (gnosztikus megszabadulástan) legnagyobb sikere az volt, amikor 762-ben az Ujgúr Birodalom államvallása lett...
És szintén Kínában, Dunhuangban, a legnagyobb buddhista-szöveg lelet-együttesben találták meg a legtöbb kínai nyelvű manicheus írást.
Itt van 1 sztem igen jó vélemény a könyvről. Nálam a hitelességét nagyban növeli, h a nem kínai források közül a leggyakrabban az oroszokra hivatkozik és ugye egyedül ők voltak pontosan informáltak arról, h mi történik Kínában (a sokezer szovjet tanácsadó miatt).
A másik állítás szerint Maoékat valójában Csang Kaj-sekék töketlenkedése mentette meg a nagy menetelés során. Ez igaz?
Elég logikus, hisz Csang min. 20szoros túlerővel rendelkezett, +légierővel is. Bármikor simán megsemmíthette volna a teljesen demoralizálódott kis csapatot. Az is logikus, h Sztálin nem engedhette+ az általuk létrehozott kommunista párt megszüntetését és h Csangnk engedelmeskednie kellett, hisz ekkor még Sztálin inkább őt támogatta (és a fia túsz volt a SZU-ban). De a tajvani forrásokból nyilván minden pontosan kideríthető.
Sőt, ugye a szerzők tucatnyi oldalon sorolják a meginterjúvoltakat és köztük jópár olyan van, aki végigcsinálta a menetelést, sőt egyikük -a német Braun- még feljegyzést is vezetett.
Szvsz a Szung (hivatalosan ugye Song) időben elképzelhető. Az 1000 körüli évtizedekben többszörözték meg a létszámot. Ez volt a kínai reneszánsz, ekkor volt a legnagyobb a különbség a kínai gazdaság, technika és világ többi részének fejlettsége között. De ekkor is csak úgy lehetett ilyen magas, ha beleszámítjuk a paraszti milíciákat is. A kvt nagyobb része ment el a hadseregre.
Érdekes, h ekkor a nagy reformer főminiszter (Wang Anshi) megpróbálta meghonosítani a lótenyésztést a mg-i területeken, de nem sikerült.
4 cirkálónk és 500 tengerészünk vett részt a követségi negyed felszabadításában. A Monarchia tengerészgyalagosainak (köztük sok magyar) helytállását a német fővezér külön napiparancsban emelte ki.
De később is harcoltak Kínában : 1914-ben Csingtau védelmében a japánok és az angolok ellen (58 magyar esett japán hadifogságba)
1 milliós hadsereg marhaság. A Nat Geora jellemző szokásos túlzás (nekem jár az újság is). Pl. van kimutatásunk a hatlma csúcsán levő -és jóval későbbi- Tang-dinasztia haderejéről 740 körül : kb. 400e katona mindent beleértve.
Mind a Qin, a Tang, és a Han elsősorban sorállomány volt, a zsoldosság csak a Szung-dinasztia idején lett meghatározó.
A Han-korban a határvédelmet a földművelő és a (jórészt külföldi) zsoldos-katonák láttál el.
Kérdés: hogy lehet, hogy ilyen technikai fölénnyel, amely még évszázadok múltán is technikai fölény, a számban jóval, de jóval kevesebb északi nomádok rendre gondot okoztak nekik?-akár a mongolok.Még a legűberebb nomád íj is semmivé lesz, ha egy ekkora sereg mondjuk 100 ezer íjásza tüzelni kezd.
A helyzet kulcsa a lovasság. Ha ez nics, akkor az esetleg szorult helyzetbe került nomád támadó simán biztonságba tudott menekülni Kína összes nyugati és északi határán és össze tudta szedni magát.
Kínának csak a nyugati hegyvidék és dél-Mandzsúria hegyi legelői tudták biztosítani a szükséges, 6-700ezres lóállományt, ahhoz, h ütőképes lovasságuk legyen, vagy pedig az esetleges hűbéres sztyeppei törzsek. (hiszen háborús helyzetben a nomádok beszüntették a lóexportot). Mindkét eset azt feltételezi, h Kína döntő fölényben legyen a határai mentén, ami azt jelenti, h a kínai történelemben a szomszédos barbárokkal szemben mindig a dupla v semmi játék folyt. A dupla esetén ők uralták a környező népeket, a semminél adót fizettek és/vagy északon nomád dinasztia uralkodott.
Pl. a Tang-dinasztia ideiglenes megingása során, (763-ban) a tibetiek elhajtották a lóállomány nagy részét, úgy 500ezret
Íme a számszeríj -mellesleg a legelső dokumentált feljegyzés természetesen Kínából származik a számszeríjat illetően ie 341-ben
Sőt, volt ismétlő nyílpuskájuk is (!!!)
A korabeli kínai haderő elképesztő technikai színvonalon volt, ez elmondható. Mindent felvonultattak:modern tömeghadsereget, pontosan előírt, dokumentált képzéssel. Harci szekerek, ostromfegyverek, lovasság, íjászat, és egymillió katona. Még jó, hogy távol voltak Rómától.
Éppen most megy a National Geographicon egy igen érdekes, és látványos dokumentumfilm Kína első császáráról, Csinről (Quin).
Pár dolog megütötte a fülemet:
Egy milliós hadsereg
Nyílpuska, 800-m hatótávolsággal
Az agyaghadsereg mellett teljes épségben maradó, tehát rozsdamentes, krómozott kardok.
Kérdés: hogy lehet, hogy ilyen technikai fölénnyel, amely még évszázadok múltán is technikai fölény, a számban jóval, de jóval kevesebb északi nomádok rendre gondot okoztak nekik?-akár a mongolok.Még a legűberebb nomád íj is semmivé lesz, ha egy ekkora sereg mondjuk 100 ezer íjásza tüzelni kezd.
Utánnaolvastam most, meglepően erős keresztény térítőmozgalom volt akkor Kínában-gondolom meglehetősen erőszakos.A pravoszlűvokon kívül gyakorlatilag minden keresztény egyház és egyéb csoport (a mormonoktól a jezsuitákig) tud "felmutatni" mártírokat -ami azt mutatja, hogy nem véletlenül kerültek a figyelem középpontjába Kínában.A huszadik században ehhez hasonló térítőmozgalom talán csak Haitin volt tapasztalaható a Duvalier család bukása után.
Amúgy aháború több oknál fogva is ,,első" volt saját nemében.
Ez volt az első háború, amelyben a rádiót, ráadió-felderítést és zavarást mindkét fél alkalmazta. Ez volt az első háború, amelyben mindkét fél alkalmazott légi járműveket (aerosztátok, megfigyelő ballonok), illetve mindkét félnél KÜLÖN FELÁLLÍTOTT KATONAI ALAKULATOK látták el ezt a feladatot (az oroszoknál a Léghajózó Hadtest emberei, a japánok részéről a Császári Katonai Műszaki szolgálat léghajós egysége). Magyarán -első konfliktus, amelyben katonai légierő szerepelt (bár, sajátos módon). Első konfliktus, amelyben mindkét harcoló fél tengeri aknaháborút alkalmazott em csak védelemre, de támadó műveletekre is, illetve ebből a célból külön az adott feladatra épült hajókat alkalmaztak. Ez volt a világ első pozíciós, azaz állóháborúja. Ez volt az első háború, amelyben mindkét harcoló fél harcászati mérgező anyagokat alkalmazott (irritánsokat (könnygázt)). Ebben a háborúban alkalmazott mindkét fél rádióval történő célravezetést.
Ezenkívül volt egy sor újítás, amitcsak az egyik fél vezetett be, és alkalmazott először a történelem során.
Oroszok: 1. Vasbeton bunkereket és erődöket (az első háború volt, amelyben alkalmazták); 2. Kézigránátok (a XIX. század 70-es éveiben tűntek el az egyszerű szerkezetű kézigránátok a katonák fegyvertárából, az orosz japán háború során jelentek meg ismét. Bár ekkor még kuriózumnak számítottak - a világ többi hadseregének többsége gyakorlatilag ezek nélkül lépett be az I.VH-ba.) 3. Aknavetők (a világ első aknavetője Port-Arthurban jelent meg, a háború alatt). 4. Gépkocsik (a német ,,Mercedes" gyár egy külön gépkocsizó századot állított fel, amely be is lett vetve Mandzsúriában). 5. Villanykerítések alkalmazása a műszaki záró műveletekben. 6. Az első háború, amelyben könnyen hordozható raj-géppuskákat vetettek be (Madsen modellje).
Japánok: 1. A propaganda (mind a civil lakosság irányában, mint az eleve megtévesztő hírek elhelyezése a külföldi lapokban az ellenség megtévesztése végett). 2. Az ellenséges ország fellázítása, mint a stratégiai tervezés és hadműveleti végrehajtás egyik alappillére a modern hadviselésben). 3. Az ellenséges kommunikációs vonalak zaklatása és rombolása partizánegységek által, és az adott egységek központi irányítása és vezetése, akcióik összehangolása a hadsereg műveleteivel, külön állami hivatal által, illetve az adott egységek kiképzése, ellátása a háború előtt, mint a nemzeti stratégiai terv része. A hadsereg tisztjeinek kirendelése a partizánosztagok (hunhuzok) mellé. 4. Ráadió alkalmazása az ellenség hátában tevékenykedő partizánosztagokkal történő folyamatos kapcsolattartáshoz. 5. Szárazföldi elektromos légi figyelő fényszórók első alkalmazása.
Itt van egy bővebb cikk a kínai pravoszláv misszióról a Boxer-lázadás idején (lusta vagyok fordítani). Rosszul emlékeztem, nem 100, hanem 222 mártírja volt a pogromnak. http://ricolor.org/rz/kitai/mp/4/
3. GEOSTARTÉGIAI OKOK: Az orosz hadsereg 1904-1905-ös háborúban elszenvedett vereségének egyik fő oka Oroszország központjainak nagy mértékű eltávolodása a hűáború hadszínterétől, és a vasúti hálózat kis áteresztő kapacitása volt (magyarán - a kommunikációs hálózat nagymértékű elhúzódása és akadozása). A háború kezdetén Oroszország egész ázsiai részén (a Bajkáltól Vlagyivosztoig) a hadsereg és flotta teljes létszáma (beleértve az irreguláris csapatokat (kozákok, burját milíciák, a Transszibériai Vasúttársaság Őrszolgálata, stb.) alig érte el a 100 ezer főt. A háború kitörése után elkezdődött a csapatok intenzív, de ettől még nem túl gyors felállítása (a hadsereg ellátása és utánpótlása gyakorlatilag csak a háború első éve után vált elfogadhatóvá). Sok időbe tellett a csapatok és haditengerészeti erők Keletre történő átcsoportosítása. A hadszíntér Oroszország központjától 8000 km távolságban volt, Japánhoz mérten pedig törzsszomszédságban, aminek köszönhetően a császári haderő ellátása gyors volt, akadálymentes és szervezetten ment végbe, ami nem kis mértékben befolyásolta a harc kimenetelét. Az orosz csapatok nagyobb része nem ismerte a hadszínteret (a területet hegygerincek, folyók sokasága, tajga, nagy nyílét sztyeppék szabdalják, az úthálózat nagyon gyér), még megfelelő térképekkel sem rendelkeztek, és a helyi lakosságot sem tudták maguk mellé állítani; Japán, ellenben, hosszú éveken keresztül tanulmányozta a jövendő háború helyszínét, kiváló térképészeti szolgálattal rendelkezett, ráadásul önálló hivatal foglalkozott a helyi lakosság körében kifejtett propagandával (a viláon ez volt az első háború, melyben állami szinten foglalkoztak a propagandával, mint a hadviselés egyik fontos alkotóelemével).
És még vannak a tisztán katonai okai a konfliktusnak, amelyeket nagyon hosszú lenne vázolni. (De megteszem, ha muszáj).
A XX. század legelején Kína volt az a terület, amelyért elkezdődött a gyarmatosítási harc. Sokan szerették volna békésen meghódítani az országot úgy, hogy ellenőrzésük alá vonják Kína piacát, nyersanyag-készleteit és területét. Elsőnek ezt az angolok és franciák kezdték, majd a XIX. század legvégén a versenybe bekapcsolódott Németország. Nem volt kivétel ezalól Oroszország és Japán sem. Oroszország érdeklődéseKína iránt nem hagyta nyugodni Angliát és az USA-t (nekik nem volt érdekük Oroszország megerősödése Keleten, ugyanis akkor tranzit-álammá vált volna az Európából irányuló kereskedelem számára, ami akkoriban elsősorban az angol kereskedelmi flotta kezében volt. Viszont az 1900-tól épülő két interkontinentális vasúti pálya (a Transszib és a Kelet-Kínai vasútvonal) nagyon komoly aggodalmakra adott okot. Eredményképpen támogatták Japánt. 1902-ben kötötte meg Nagy-Britannia és Japán a titkos katonai és gazdasági együttműködésről szóló egyezményt, amely szabad kezet adott a császárságnak Ázsiában. Az USA és Anglia mindenben segítette a japánok területhódításait: hatalmas kölcsönöket bocsájtottak rendelkezésükre, nyersanyagot szállítottak, katonai technológiákat, kiképezték és felépítették az egész hadsereget és flottát. Számukra nyilvánvaló volt, hogy a jövő konfliktusával kölcsönösen gyengíthetik Oroszországot és Japánt. Németország és Franciaország - lévén kontinentális államok, ráadásul olyanok, akiknek komoly érdekeltségeik voltak Oroszországban, illetve Kínában, nem hagyhatták a brit monopol-helyzet megerősödését, illetve a Japán terjeszkedést. Viszont Oroszország távol-keleti terjeszkedése sem volt érdekük. Így politikai szinten a cári birodalom mellé álltak, krediteket nyújtottak az országnak, de a konfliktusban - a gyakorlatban - inkább kivárró álláspontra helyezkedtek. A nagyhatalmak külpolitikája a gyakorlatban arra irányult, hogy egymásra uszítsák Oroszországot és Japánt, hogy a háború során maximálisan gyengítsék egymást, így a háború gyümölcsein a nagyhatalmak tudtak volna osztozkodni a konfliktus után. Így Anglia és az USA a ,,gyengébb" fél, Japán mellé álltak. Oroszország az adott háborúban rosszul választotta meg szövetségeseit, illetve a vereség a szövetségesek passzivitásában is megtalálható (sem Franciaország, sem Németország nem mert nyíltan Oroszország mellé állni - mint az tették Nagy-Britannia és az USA Japánnal, - mivel az a másik országot automatikusan Anglia szövetségesévé tette volna; túl komoly konfliktusok voltak a franciák és németek között.)
Az 1904-1905-ös orosz-japán háborúban elszenvedett orosz vereségnek az okait több főcsoportba lehetne foglalni:
1. AZ ORSZÁG BELSŐ ÁLLAPOTA, HELYZETE.
Még a Port-Arthur feladása, illetve a Mugden és Cusima mellett elszenvedett vereségek után is Oroszországnak még elegendő erőforrása és lehetősége volt arra, hogy megnyerje a háborút. Ha a háború még egy vagy két évre elhúzódott volna, akkor Oroszország legalább ,,döntetlenre" ki tudta volna hozni a küzdelmet (rosszabbik esetben), vagy ki is szoríthatta Japánt a kontinensről (jobbik esetben). Viszont a japánok által pénzelt és szervezett belső villongások miatt - parasztfelkelések, munkássztrájkok, fegyveres felkelések, katonai és haditengerészeti zendülések, a kormány érdekelt volt abban, hogy mielőbb véget vessen a háborúnak, hogy a felszabadult erőket a belső forradalmi helyzet lokalizálására tudja irányítani. Ez volt az, amit ,,Első orosz forradalomnak (1905-1907) nevezünk. Elég jól ismertek az akkori orosz belügyminiszter, V.K.Pleve szavai: ,,Hogy visszaszorítsuk a forradalmat - szükségünk van egy kis győzedelmes hadjáratra". Ezekben a szavakban megtalálható az igazság : a forradalom már régóta érlelődött Oroszországban, és csak is egy győzelemmel záruló háború tarthatta azt vissza. Viszont az események másképpen alakultak, ésppen az orosz-japán háború vereségei gyorsították meg a forradalmi folyamatokat (nem kis mértékben a japán vezérkar és külügy kiváló aknamunkájának köszönhetően).. A kudarcok komoly csapást jelentettek Oroszország presztizsére, az meg, saját részről, növelte a kormányellenes hangulatot a lakosság és hadsereg körében. A háború, ezenkívül, kiélezett több, orosz társadalomban és hadseregben meglévő problémát: bürokratizmus, az anyagi javak könnyelmű és felelőtlen pazarlása, a társadalmi és katonai vezetés elavultsága és korszerűsíthetetlensége (a kezdeményezőkészséget nem hogy nem díjazták a hadseregnél, hanem büntették). Az állam szinte minden életszférájában változásokra volt szükség.
Nagyon rosszul tudod - nem ,,győzeli emlékmű", hanem martirológ. Annak a száz keresztény áldozatnak az emlékére volt állítva (köztük 11 pravoszláv papnak és egyházi missziós munkatársnak) akiket a boxerek mészároltak le Tiensinben.
Te, mint az orosz történelem szakértője milyen infókkal rendelkezel az orosz-japán háborúról?-a boxerlázadástól már csak egy ugrás a harc Mandzsúria meghódításáig.Mi volt az oka a Japán fölénynek?
Katajev "Távolban egy fehér vitorla" c. könyvében kiemelt szerepet kap az orosz lakosság megdöbbenése, amikor megjönnek a hírek a japánok győzelmeiről.
Ímé, Ivánék menetelnek Mandzsúriában.
Egyébként az orosz-kínai területszerző összezördülések is megérnek egy misét a XVIII.századtól.
A konfliktusban résztvevő felek zászlói: A konfliktusban érintett felek lobogói: 1. Boxer zászló (Yihetuan Qiye szövetség). A zászló háromszög alakú (a testszínű rózsaszín nem tartozik hozzá.
2. Az USA akkori zászlója (1903-ban bővül még egy csillaggal).
3. Az orosz lobogó. A Boxer-lázadás leverésénél nem az ország cári standartját (fehér, fekete, sárga) használták, hanem a nemzeti színeket.
4. Olasz Királyság. Ez a zászló 1918-ig nem változott.
5. Német Birodalom. (1918-ig változatlan).
6. Kínai Császárság (ami érdekes, ez a fajta, európai hagyományokra épülő lobogó 1883-ban jelent meg Kínában).
7. Japán Birodalom. A lobogó változatlan formában 1907-ig létezett, ezután - kevesebb sugárral, kizárólag a haditengerészet lobogója lett (a Boxer-lázadás alatt gyakran használták a japán képviseletek még a fekete alapon fehér krizantémos lobogót is).
8. Portugál Királyság. A zászló 1910-ben változott meg a mai is szokásosra, a forradalom után.
9. Francia köztársaság.
10. O.-M. Monarchia. Az 1869-es katonai missziós és haditengerészeti hadilobogót használták hivatalos zászló-ként a lázadás alatt.
Valamikor felvezető cikket írtam a honlapukra a Boxer-lázadáshoz. Beteszem ide is. Illetve a térképet.
A XIX. Század vége bőkezűen osztotta a halált, könnyeket és szenvedést világszerte. Utolsó évében történt egy különösen vészjós esemény, ami szinte egy gyors vázlata volt mindannak, amit a XX. Század hozott az emberiségnek, - a század, amely úgy tűnt, hogy az emberi jóság, igazságosság és felvirágzás kora lesz. Ha a nagyhatalmak komolyan megfontolták volna a Boxer-lázadás tanulságait, ki tudja, lehet, hogy a történelemfejlődés menete is másképpen alakul? A XIX. Század második fele hozott olyan ideológiákat, amik csak a kolonializmus és a gyors ipari, monopol-gazdaság fejlődése során jöhettek létre: egyes államok tömegeinek öntudata szülte a ,,kiöregedett birodalmakkal" és ,,a vad, civilizálatlan népek" feletti faji felsőbbség ideológiáját. Ez a feljebbvalóság vezetett oda, hogy a politika egyre jobban a pénz és a katonai erő uralmára épült, egybemosva mindezt a ,,keresztényi predesztináció" és
,,civilizációs kiváltságosság" elméletével, melynek során gyakran megalázták más népek öntudatát, kultúráját, nemzeti tradícióit, és mindössze a politikai önteltség formált jogot más országok bekebelezéséhez. Ez volt az az időszak, amikor a bolygónkon hirtelen szűk lett a hely - nem az oxigén, föld, víz vagy megmunkálható föld hiánya miatt, hanem mindössze hirtelen megnőtt a szállítóeszközök és hadihajók hatótávolsága, messzebb vittek az ágyúk, megnőtt a lövedékek pusztító ereje, és gyorsabban lehetett mozgatni a seregeket egyik helyről a másikra. A világ régi országai új színeket öltöttek magukra, és igyekeztek ebbe átfesteni a Föld más területeit, majd az olyan, több-ezer éve ismert fogalmak, mint az ,,ezeréves birodalom", ,,ésszerű elnyomás" vagy a ,,cél szentesíti az eszközt" - hirtelen új, egészen konkrét értelmet nyertek. Kína volt egyike a régóta áhított, és még fel nem darabolt tortáknak: az európai államok vele szemben tanúsított érdeklődést még az is fokozta, hogy az országot a XVII. Századtól uraló dinasztia közel állt a bukáshoz. A dinasztiaváltás bármely ország számára igen fájdalmas folyamat; Kína történelme során sokszor szembesült evvel, és ezeket mindig polgárháborúk, káosz és az állam gyengülései követték. Ilyen viszonyok között kezdett ismerkedni Kína a ,,civilizált világgal", mely előjogának tekintette beletaposni más nemzetek lelkébe. Ezt a folyamatot szenvedte meg Kína a XIX. Század elejétől, és ezt nevezték később, nagy keserűséggel, a ,,görögdinnye feldarabolásának". 1900 egész nyarán a világsajtó figyelme Kínára és az ott zajló eseményekre összpontosult. Az eseményekre, melyek később a Boxerek lázadása elnevezést kapta, és ez tette fel a koronát a világ gyarmatosításának korára. A ,,kínai örökség" feletti harcba bekapcsolódtak olyan régi gyarmatbirodalmak és területszerző országok, mint Anglia, Franciaország vagy Oroszország, de egyre jobban felemelték hangjukat az olyan ,,ifjú titánok", mint Németország, Japán és az USA. A Boxer-lázadás nem csak nyilvánvaló példája volt annak, hogy mi mindenre képesek a nagytőkével rendelkező államok, de sajátos erőpróbája, parádéja, seregszemléje volt mindazoknak az országoknak, akik hamarosan egymás torkának estek, és vérrel borították az emberiség XX. Századi történelmét.
"The Boxer Rebellion was a religious, anti-foreign movement in China that begin in early 1900 and led to the deaths of many Christians, both missionaries and Chinese converts. Members of this movement were called "Boxers" by Westerners because of their rituals of martial arts and calisthenics. They belonged to a secret society in northern China that believed that Western influences were destroying Chinese culture. The aim of the Boxers was to overthrow the Qing Dynasty and expel all foreigners and foreign influences from China. "
Szép képek vannak a cikkben, érdemes ráklikkelni:) De mint mindenhol, itt is bizonyos politikai csoportok és erők álltak a háttérben, nekik csak "jókor jött" egy vallási fanatikus csoport felkelése
Tsing Tao-ban a németek állomásoztak és meghonosították a sörfőzést a városban --> egész Kínában elterjedt a Csing Tao sörmárka. Rengeteg helyen lehet kapni.
Ezek a boxerek kínai parasztok voltak? Volt valami közük a Triádokhoz? Valahol olvastam h egy titkos taoista szekta tagjai voltak az értelmi szerzői a boxer lázadásnak.
1. Boxer zászló (Yihetuan Qiye szövetség). A zászló háromszög alakú (a testszínű rózsaszín nem tartozik hozzá.
2. Az USA akkori zászlója (1903-ban bővül még egy csillaggal).
3. Az orosz lobogó. A Boxer-lázadás leverésénél nem az ország cári standartját (fehér, fekete, sárga) használták, hanem a nemzeti színeket.
4. Olasz Királyság. Ez a zászló 1918-ig nem változott.
5. Német Birodalom. (1918-ig változatlan).
6. Kínai Császárság (ami érdekes, ez a fajta, európai hagyományokra épülő lobogó 1883-ban jelent meg Kínában).
7. Japán Birodalom. A lobogó változatlan formában 1907-ig létezett, ezután - kevesebb sugárral, kizárólag a haditengerészet lobogója lett (a Boxer-lázadás alatt gyakran használták a japán képviseletek még a fekete alapon fehér krizantémos lobogót is).
8. Portugál Királyság. A zászló 1910-ben változott meg a mai is szokásosra, a forradalom után.
9. Francia köztársaság. 
10. O.-M. Monarchia. Az 1869-es katonai missziós és haditengerészeti hadilobogót használták hivatalos zászló-ként a lázadás alatt.
