Keresés

Részletes keresés

Aurora11 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 459
Csak az atomlézerek jelenleg még a kezdeti stádiumban vannak.
Előzmény: Törölt nick (456)
Aurora11 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 458
A diemziótorzulás elméletnek sokat segítene,ha nem kellene eltérő anyagi minőségű részecskéket használni.Így nem is kell magyarázatot adnia abban,hogy a proton miben tér el az elektrontól.
Előzmény: Törölt nick (456)
Aurora11 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 457

A hologramnak óriási előnye a hagyományos fémnyképekkel szemben,hogy a hologram térhatású képet készít,és nem kell hozzzá lencse.Gábor dénes azért akart hologramot készíteni,hogy röntgensugarakkal is tudjon fényképet készíteni.De röntgenlencsét nem lehet készíteni,ezért a lencse nélküli fényképezés az egyetlen megoldás.csak a hologramhoz szükség van elég erős monokromatikus ,és koherens fényforrásra,ilyet viszont a röntgensugarak tartományban nem lehet előállítani,hogy Gábor hologramja csak a látható tartományban terjedhetet el.A koherens,monokromatikus fényforrások interferenciája a lékepezésre váró fényhullámrendszerrel adja a lencse nélküli leképezés lehetőségét.

Viszont az atomlézerek rövid hullámhosszú koherens monkromatikus fényforrások lehetnének,és megvalósítható lenne Gábor Dénes eredeti álma.De emellett atomi részecskék anyaghullámának fázisát is lehetne rögzíteni.Ezt a hagyományos lézeres holográfiával nem lehet megtenni,mert a lézerfotonok hullámhossza sokkal hosszabb,mint az atomoké.(A röntgensugarak hullámhossza esik az elektron hullámhosszának nagyságrendjébe,de a röntgensugárból nincsen koherens,monokromatikus változat.)Az anyaghullám fázisviszonyai plussz információt jelentenek,mert manapság mérni csak valószínűséget lehet,de az anyaghullám amplitúdóját(a fázisokkal együtt) nem lehet.Szerint az a szükség,hogy eltérő anyagi minőségű részecskékkel kell elméletet kidolgozni szerintem pont azért van,mert csak a valószínűségeket tudjuk csak műszerekkel kimérni,az amplitudókat nem.

Előzmény: Törölt nick (456)
Törölt nick Creative Commons License 2009.03.15 0 0 456
Ezt nem igazán értem, mondom - már megint ezt kell írnom.
Előzmény: Aurora11 (453)
Aurora11 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 455

Szia Metasémikus!

 

Nagyon érdekes cikk!Az egyik természeti állandó,a vákuum dielektromos állandója,epszilon0 az elektromágneses mező oszcillátorához tartozó általános(kanonikus) tömeg.Az általános vagy kanonikus kifejezésen azt értik,hogy ez valójában nem tömeg,csak a harmonikus oszcillátor Hamilton-operátorává lehet tenni az elektromágneses mező Hamilton-operátorát,ha epszilon0-nak a tömeg felel meg.(A kitérésnek a vektorpotenciál felel meg a mező esetén.)

Előzmény: Törölt nick (452)
Törölt nick Creative Commons License 2009.03.15 0 0 454
UI: itt két linket tettem be:
Az első sorban is van egy, meg a másodikban is!
Előzmény: Törölt nick (452)
Aurora11 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 453
Az atomlézerek éppolyan hatalmas robbanást fognak előidézni az iparban és a hétköznapi életben,mint annakidején a lézer.És ami a legfontosabb,egy újfajta holográfia születhetne(és talán újfajta kvantummechanika).Mert nagyon rövid hullámhosszú monokromatikus nem volt,például ezért nincs röntgenholográfiai(ha van is az is elég gyenge minőségű).Pedig Gábor Dénes a rövid hullámhosszak leképezéséhez akarta felhasználni.A lézer nagyon jó monokromatikusságú,és elég erős,de túl nagy a hullámhossza.Az atomlézerek jól monokromatikusak,de emellett erősek is lehetnek.Ha az atomlézer sugarát(ami Einstein-Bose kondenzáum) ráküldjük a rövid anyaghullámra,hogy mint referenciasugár rögzítse a fázisviszonyokat,akkor plussz információ juthatna a kezünkbe.Mert nemcsak a hullámfügvény intenzitása a fontos(a részecske megtalálhatósági valószínűsége),hanem a fázisviszonyai is.Az a véleményem,ha ezt sikerülne rögzíteni,akkor nem lenne szükség eltérő anyagi minőségű részecskékkel való leírással.Mert az anyagi minőség fogalma szerint a fázisinformáció jelenlegi hiánya miatt szükséges feltevés.
Előzmény: Aurora11 (451)
Törölt nick Creative Commons License 2009.03.15 0 0 452
Előzmény: Aurora11 (451)
Aurora11 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 451

Szia Metasémikus!

 

Nagyon jó az összefoglalód!

Érdekes cikkek amikkel foglalkoznunk kell:

 

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0146/08.html 
parent.document.getElementById("oIFrameID0").style.height = document.body.scrollHeight +"px"; http://www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/tortenet/nobel/fizika/kroo.html

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1997/9748/fiznobel/fiznobel.html

http://www.otka.hu/print.php?akt_menu=3572


 

Törölt nick Creative Commons License 2009.03.10 0 0 450


Dimenziótorzulás elmélet
(legújabb változat, azon célból, hogy erre hivatkozzak)




Előszó:

Napjaink nagy kérdései olyan dolgokat is feszegetnek, melyeknek nincsen gazdasági vonata, de mégis foglalkozunk velük, mert az ösztöneinken túlmutató vágyaink igénylik. Válaszokat keresünk a minket körülvevő világra és egyes megfigyelésekből elméleteket alkotunk. Az elmélet lehet egy jó kiinduló pont a tényanyagot illetőleg is, és elsősorban ennek kell a céljának lennie, mert többet hiába akar az ember, annál a logikai töréspontnál fogva, hogy minél többet tud, annál inkább felismeri, hogy még semmit sem tud. A falszifikálhatóság elkerülése érdekében, többek közt törekednünk kell a sztereotípiáktól való mentességre is egy-egy elmélet kidolgozásánál, ha azt szeretnénk, hogy megadhassa a kezdő fázist a tudománynak.
Éppen ezért ezt az elméletet, melyet eredetileg a gravitáció megválaszolására ötöltem ki, több szempontból is értékeltem és a benne legnagyobb szerepet játszó fogalomról neveztem el, a dimenziótorzulásról.
Az elmélet tehát ezeket a tárgyköröket érinti:
1. A gravitáció okának megválaszolása
2. Az ősrobbanás elmélet igazolása
3. A tér tágulásának oka és a sötét energia és a sötét anyag keresése
4. A dimenziók értelmezése
5. Az antiszimmetria megértése, avagy hol keressük az antianyagot


A kutatási terület:

Ezért az elméleti kutatás során legelőször fel kellett tárni a gravitációs erővel kapcsolatos problémákat, melyek befolyásolják ezen gyenge kölcsönhatás magyarázatát:
1. Mai napig nem sikerült a gravitációs abszorpció létét hihetően bizonyítani, vagyis nem lehet leárnyékolni a gravitációt.
2. A gravitont hipotetikusan vezették be a fizikai modellekbe, de nem sikerült graviton részecskét kimutatni a részecske gyorsítások során az ütközésekben keletkező bomlástermékek között. Vagyis nem tudják a tudósok minek tulajdonítani a negyedik kölcsönhatás okát. A bizonyíték hiánya itt ezúttal a hiány bizonyítékára enged következtetni.
3. Mindemellett nem tudnak olyan graviton modellt felállítani, ami egyeztethető lenne a kvantumfizikával (milyen kapcsolatai vannak az elemi részecskékkel, miért nem lehet abszorbeálni, milyen kölcsönhatásban van a társrészecskéivel, hogyan hozható össze a graviton-kölcsönhatás a Standard modellel, és egyáltalán milyen spinű részecske).
4. Kérdés még hogy miként függ össze a gravitáció azon tulajdonsága a többi kötéssel, hogy minél távolabb megyünk egy adott tömegtől, annál gyengébb gravitációs erővel hatunk egymásra.

Mi lehet még fontos tényező a gravitáció megmagyarázásánál?
1.A tér tágulásának elemzése
2.A gravitációs idődilatáció (a vonatkoztatási rendszerek egymáshoz képest gyorsulnak).
3.A standard-modellbe illesztés lehetősége

Milyen fogalmaink vannak ezekről a tényezőkről?
1. A vörös eltolódás a doppler-effektusra enged következtetni, ami pedig a galaxisok gyorsuló távolodásának a következménye Kérdés: miért távolodnak a szuper-halmazok és galaxisok egymástól, ha a tömegvonzás összehúzza őket? A dimenziótorzulás elmélet a csillagászati megfigyelésekre a választ a kvantum mechanikai kötésekben kereste, abból az okból, hogy az ősrobbanás utáni inflációs növekedés visszafordításához még a sötét anyag tömegének beszámításával is csak tized része lenne annak a tömegnek, ami visszafordítaná a tágulási folyamatot a gravitációval.
2. Az idődilatációból következik, hogy, minél erősebb a gravitációs erő két test között, annál lassabban telik az idő egy gyengébb gravitáció térben tett megfigyelésből vizsgálva. Vagyis ha valaki a gravitációval foglalkozik, akkor elméletének átfogóan kell értelmeznie az időt és a gravitációt, mert csak úgy tud logikai összefüggést levezetni.
3. Illetve mondhatjuk még, hogy a négy kötés magyarázatához mindenképpen kell egy standard-modell, hiszen minden az ősrobbanás által jött létre. Ennek függvényében a gravitációt is csak úgy szabad csak prezentálni, hogy a másik hárommal egyeztetjük.




Az idő része a téridő fizikának, vagyis ha a gravitációról beszélünk, akkor ismernünk kell a téridőt, ismernünk kell minden dimenziót, hogy hogyan alakultak, és alakulnak ki, és mennyire relatív az értelmezésük.
A dimenziók értelmezési tartományainál pedig ismét csak figyelembe kell venni, hogy világegyetem tágul és mivel minden pontból ezt figyelhetjük meg, ezért értelemszerűen kétdimenziós gömbfelületként kell modelleznünk a világegyetemet, amiben valóban nincs kitüntetett pont, amitől a többit elvonatkoztathatnánk.
Mindezt értékelve hipotézist állatottunk fel, miszerint az anyag fermion spinű térfogata a kölcsönható bozon részecskéje által egyre több háromdimenziós teret tölt be, időben korábbi állapotához viszonyítva, de mivel ezáltal térben torzul, ezért egy vele ellentétesen torzuló fermionnal van kölcsönhatásban. Így jön létre az atom. A bozonok által történő kölcsönhatás a fermionokat eltávolítja egymástól, ez kelti a fermionok relatív szemszögéből a téridő tágulást. Ez ellentétes a graviton létezésének feltételezésével, mert a gravitációs kötést nem elemi részecskéknek tulajdonítja, hanem bizonyos vektor bozonok kölcsönhatásaiból származó dimenziótorzulásnak.
Egy másik megfogalmazásban így néz ki: a felületnövekedési faktorok torzult dimenzióiban a bázisvektor két koordinátája egymáshoz viszonyítva téridőben nem meghatározható elhelyezkedésű. Itt arra kell gondolni, hogy nem beszélhetünk sohasem egy meghatározott részecskéről, és annak méretéről, hanem csak úgy fogalmazhatunk, hogy annak és annak a bizonyos részecskének a valószínűsége van „ott”. Ezért használják a fizikusok ezt a kifejezést (pl. a fermionok valószínűségén). Ezt figyelhetjük meg a Heisenberg-féle határozatlansági relációnál is nem véletlenül. De hogy ezt hogyan lehet fizikailag modellezni, arra a végén térek, ki. Hogy további képekkel biztosítsam a vizuális értelmezést, szívesen szemléltetném a fraktálokkal a nem lineáris dimenziókat. Gondoljunk ebben az esetben a hópelyhek alakjára.

Előszó, hogy miket kell tudni az elmélet megértéséhez:

A dimenziótorzulás elmélet:fontos alap köve, hogy az űr tágulása nem csak gyorsuló hanem visszafordíthatatlan, mert addig tágul, amíg a szingularitásokon kívül lesz olyan anyagi állapot, ami a három dimenziós teret tágulónak érzékeli. Ezt az bizonyítja, hogy a tágulás megfordításához szükséges tömegnek a sötét anyag beleszámításával is csak a tíz százaléka van meg. Még kilencszer annyi tömeget kellene észlelnünk ahhoz, hogy összeroppanást idézzen elő. Illetve S. W. Hawking megállapítása szerint a világegyetem kezdeti inflációs tágulása is arra utal, hogy ez a folyamat épp olyan, mint az entrópia: vagyis sosem csökken. A gyorsuló világegyetemet, a vörös eltolódások által figyelték, miszerint a minél távolabb van az világegyetemben bármely ponttól egy galaxis, annál nagyobb mértékben torzul el a vörös felé a fénye. Ez a doppler-effektus jelensége, ami akkor van ha a két objektum távolodik egymástól. A vörös felé egyre nagyobb mértékben torzulnak el a fényforrások és eszerint van az a képlet, hogy Vgalaxis=r/TH. Mindezt összegezve kijelenthetjük, hogy a Dimenziótorzulás elmélet egyik ilyen axiómája ez. Az elmélet másik alapfeltétele, hogy a bozon-erők feltétlen távolodást eredményeznek a fermionok között. Fermionoknak nevezzük a feles vagy félegész (1/2; 3/2; 5/2…) spinű részecskéket. Azonos részecskék esetén teljesen antiszimmetrikus kvantumállapotot alkotnak. Teljesül rájuk a Pauli-elv, amely szerint nem lehet két azonos részecske azonos kvantumállapotban, szemben a bozonokkal. Ilyenek például: elektron kvark proton neutron Δ részecske (barion) neutrínó. A bozonok azonos részecskék esetén teljesen szimmetrikus, összetett kvantumállapotot alkotnak, ami miatt a Bose-Einstein statisztikának engedelmeskednek. A spin-statisztika elve szerint belső spinnel rendelkeznek, ami csak pozitív egész szám lehet. Az alapvető kölcsönhatásokat úgynevezett mértékbozonok közvetítik, amelyek egyes spinű részecskék. Minden elemi részecske vagy bozon vagy fermion, ideértve az atommagokat, atomokat és molekulákat. Az összetett részecskék a teljes spinük (egész, illetve félegész) függvényében lehetnek bozonok, illetve fermionok. Így az atommagok nagy része történetesen bozon. Na mármost az elmélet mindössze a kölcsönható mértékbozonokra fog koncentrálódni, és ezeket fogja a továbbiakban bozonnak nevezni. Míg a fermionok engedelmeskednek a Pauli-féle kizárási elvnek, addig a bozonokra nem teljesül a kizárási elv. Minden akadály nélkül nagyon nagy számban kerülhetnek azonos kvantumállapotba, sőt ez is a tendencia valójában.
Először is figyelembe kellett vennünk, hogy a kvantumfizikában nem fontos tényező a rettentően gyengének érzékelhető gravitáció. Az eredő erőket, amelyek a tömegvonzásért felelősek azonban itt kell először feltételeznünk. Az egyesített elmélet, mely a négy alapvető kölcsönhatás megmagyarázását szeretné, erre a kapcsolatra keresi a választ. A kvantum fizikában feltétlenül torzultnak lennie a dimenzióknak, mert a kvantumfizikában nincsenek szabályos gömbök, és nincsenek szabályos körmozgásmodellek az elektron-állóhullám pályájára nézve. Nagyon behatárolja az ember kutatási tevékenységét, ha az atomot gömbként képzeli el, az elektront és az atommagot pedig úgy, mint a Nap körül keringő csillagokat. Éppen ezért, mivel nem lehet meghatározni az atom térszerkezetét, magát, az atommagot sem szabad középponttal rendelkező gömbként felfogni. Ilyen kis tartományokban tehát nem beszélhetünk az általunk érzékelhető három dimenziós térről. Tehát se a bozon, sem a fermion nem gömb, amiért is spinről beszélünk náluk és nem perdületről.

Jóföldi Zsolt a virtuális pionokról: Kezdeném először is az atommag bemutatásával. A nukleonok közti kölcsönhatást pionoknak tulajdonítják, és a modell szerint ezek a mezonok olyan bozonok, melyek fénysebességgel lökődnek át az egyik nukleonból a másikba és elnyelődnek benne, majd vissza. No de miért beszélhetünk arról, hogy ez a hatás összetartaná a nukleonokat, és hogyan mehetnének fénysebességgel, ha egyszer az, aminek tömege van nem mehet fénysebességgel. Azt, hogy miért lesz vonzó hatás a nukleonok között, azt a dimenziótorzulás elmélet fogja modellezni, míg, hogy miért jön szóba, hogy fénysebességgel mennek, azt a fizikusok magyarázatával fogom bemutatni. Vagyis csak a szabad pionok sebességének kell kisebbnek lennie, mint c, mert van tömege. A nukleonok között ható magerőt közvetítő pionok viszont virtuális pionok,és ezekhez lehet c sebességet rendelni. Azért mert nem ténylegesen létező részecskék, hanem a két nukleon leírásakor a független részecskés közelítéstől való eltérés (ami a köztük levő kölcsönhatást jelképezi a kvantummechanikában) különböző rendű perturbációk sorának összessége, amit részecskének tekintenek. A független részecskés közelítésnél elhanyagolják a nukleonok közötti kölcsönhatást, a nukleonok úgy viselkednek, mintha szabad állapotban lennének, de ha kölcsön hatnak egymással akkor az energiájuk lecsökken. Ennek oka az, hogy megzavarják egymást (perturbálják egymást) és emiatt csökken le az energiájuk. De ezt az energiacsökkenést úgy lehet leírni, mintha a nukleonok szabadon lennének csak negatív energiájú részecskéket cserélnek ki egymás között. Ezek a negatív energiájú részecskék csak leírási segédeszközök, ezek a virtuális részecskék. Mégis az egyes virtuális részecskéhez rendelhető egy ténylegesen létező valós részecske. A virtuális részecskék alagúthatással közlekednek a két valós részecske között. Ez minden bizonnyal haladhat c-vel. De azok a pionok, amik valóságosak nem pedig virtuálisak, úgy kell viselkedniük, ahogy a relativitáselmélet elvárja, vagyis mivel tömegük van, nem haladhatnak c-vel csak megközelíthetik azt. Csak a tömeg nélküli részecskék haladhatnak c-vel. Valós pionok nincsenek a magban, csak a részecskeátalakulásoknál keletkező pionok azok amik valóságosak, a magban levő pionok virtuálisak vagyis a nukleonok kölcsönhatására bevezetett leírási segéd eszközök. És a virtuális részecskékre se a diszperziós reláció, se a relativitáselmélet, sem az impulzusmegmaradás nem teljesül. A relativitáselméletet ott sérti, hogy van tömege,de van c sebessége(a tömege megjelenik a Yukawa-potenciálban,a pion tömege jellemzi a magerő hatótávolságát).Az impulzusmegmaradást nem teljesíti, mert a nukleonok nem lökődnek vissza amikor a virtuális piont kisugározzák. Míg a valós részecskék kisugározásánál mindig a sugárzó részecske is visszalökődik. A diszperziós relációt úgy sértik, hogy a virtuális részecskék impulzusa sok esetben képzetes.

Röviden a dimenziótorzulás elméletről:

A teljes elmélet nincs még kidolgozva fizikai képletekkel, és több okfejtést tartalmaz, amit Kedves Olvasó itt olvasni fogsz, az egy rövidített változat.
Tehát az atommag nukleonjai közt virtuális mezonok (pionok) hatnak, és ezek eredményezik a neutron-neutron, proton-neutron, és proton-proton kölcsönhatást. A fentebb említett okok miatt ezek nem létezhetnek az atommagban valóságosan. Ezért a dimenziótorzulás elmélet a virtuális részecske modellt az alapjainál ragadta meg, vagyis, ott, hogy habár vonzzák egymást a nukleonok, de akkor kielégítheti ez a modell a választ: Miszerint Yukawa skalár részecske hipotézisében a virtuális pionok fénysebességgel lökődnek át egyik nukleonból a másikba, és elnyelődnek benne, majd ezek nem távolodást, hanem épp ellenkezőleg, vonzást eredményeznek a nukleonok közt. (Ilyen lehet minden egész spinű skalár részecske a fizika jelen álláspontja szerint, de elismerik a vektor bozonok létezését is, melyek a Newton törvényeknek megfelelőbb jelenséget, vagyis a távolodást eredményezik a fermionok között). A skalár részecske hipotézissel magyarázva feltételezik a graviton létezését is. Ezek a pion mezonok a Yukawa modell szerint energiakölcsönt vesznek fel, hogy a kölcsönhatást fenntartsák, és a másodperc tört része alatt vissza is szolgáltatják a nukleonnak. Ezt a fizika úgy magyarázza képletesen, hogy a kvantum bankból mivel energia nem veszhet el, ezért úgy kell felvenni belőle a kölcsönt, amíg a természet nem figyel oda. Vajon mi indukálhatja, hogy energiát vegyenek fel és szolgáltassanak vissza a másodperc tört része alatt Mindjárt látjuk, hogy egy csomó megválaszolatlan kérdés, és egy csomó alaptalan hipotézis elégíti ki a választ. És szomorúan de be kell ismernünk, hogy ezek a hipotézisek legfeljebb annyira vannak harmóniában az igazsággal, mint a Bohr-féle atommodell. Vajon az össze kérdésre, gravitációra, atommagra, űr tágulására, nincsen egy olyan modell, amit ami értelmezési tartományaink nem tudnak ábrázolni? Félre ne értsék, nem egy tésztát akarunk gyúrni az egészből, mint valami laikus, aki az össze ismeretlent egy válasz alá sűrít. Éppen ezért vissza is térek a konkrét témához. Egyelőre csak téziseket fogalmazunk meg, és utóbb bizonyítjuk. A dimenziótorzulás modellünk pozitív impulzussal számolva így vezeti le a pion-modellt: Habár a pionok a nukleonok idősíkján kívül vannak, a nukleonok a saját idejükben érzékelik a hatását, tehát időben erő hat rájuk, és ez az erő pedig távolodást eredményez, és mint utóbb részletezni fogom dimenziókban helyezik el az anyagi világot. Vagyis a pion elnyelődve a nukleonban átadja energiáját, és a nukleon ennek megfelelő dimenziótorzulást szenved, így a két nukleon közt fellépő kölcsönhatás dimenziókat idéz elő, amiért is időben érzékelik a nukleonok az esetet. A hivatalos fizikai magyarázat szerint a pionok csak virtuálisan léteznek a nukleonok között, mert a valós pionoknak van tömegük, vagyis nincs valós részecske jelen a kölcsönhatásnál, ennek ellenére mégis vonzó erők vannak az atommagon belül. Joggal felételezhetjük hát, hogy az a tendencia, hogy a tér tágul, itt is megfigyelhető, sőt az itteni torzult tér és időtágulást keltő virtuális időn kívül létező kölcsönhatások magát a fermiont helyezik el tér-idődimenzióban, amiért is felület növekedése, torzult mátrix determinánsa van a vele kölcsönható részecskéhez képest. Általában az elektronnál két meghatározó bázisvektor van, melyek ellentétesek egymással, míg a neutronnál ez a két ellentétes bázisvektor pont egyenlő mértékű. Igen ám, de felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán miért ép így alakult ki az atom szerkezete. Először is tudjuk, hogy az elektron az atommag körül saját modelljeinken ábrázolhatatlan, illetve torzítva ábrázolja a valóságot. Az atommaggal lévő kölcsönhatásban a rá ható bozon az elektront "elszórja" az energiastabilitási pályáján. Ha az elszórás nem történne meg, akkor nem lenne stabil energiaszintű pályája sem, mert az elektron minden egyes idődimenzióban stabil energiaszinten van, és az ebből való kitérésre külső erőhatásra van szükség. Azért alakult ki így az atom szerkezete, mert az elektron mátrix determinánsa ellentétesen torzult a protonéval, ami az atommag felületnövekedési faktorát adja, hiszen az atommag pozitív töltésű. Ez a két ellentétes mátrix determináns, mely a taszító bozon erő ellenére alakult ki, mintegy egymást alakította ki a z ősrobbanásban, annak okán hogy mint fermionok kölcsönhatottak egymással. Növekvő elektron állóhullám tapasztalható és vele arányosan növő atommag az elmélet szerint. Hogy ilyen kis tartományban is viszonylag szorosan összetartsanak a részecskék, kell egy sokkal erősebb kölcsönhatás, mint a gyenge egyenletes növekedés. Az elektron és proton egymásra irányuló dimenziótorzulása kellőképpen képviseli ezt a feladatot. Éppen a hozzájuk mért nagy távolságok miatt alakult ki náluk az, hogy ilyen dimenziótorzuláson menjenek keresztül. A bozon biztosítja, hogy továbbra is legyen torzult dimenzió az atommag és az elektronpálya között. Mint látjuk nincs időben okozati viszony aközött, hogy most a bozoni erők hatása miatt tágul a téridő, vagy a téridő tágulása miatt hatnak a bozonok. Ez is azt mutatja, hogy az ősrobbanás nem történt meg időben. Így az elektron stabil energiaszintű pálya egyikére áll, ha pedig több elektron van, akkor más és más módját "találják" meg, hogy a bozoni kölcsönhatás alapján milyen stabilitásokat szerezzenek. Igen ám, de értelemszerűen egyre csökken ezeknek a pályáknak a lehetősége, hiszen az elektronok is hatással vannak egymásra, tehát egyre nagyobb torzult térdimenziót kell átölelnie egy elektron pályának. A poszturán elemek ezért a szingularitás közeli állapotokból születhetnek, ugyanis mikor a La típusú szupernóva belsejében nagy mennyiségű neutron képződik, akkor a torzult dimenziók is nehezebb tömegszámú atomot tudnak magukba rejteni. Ebből következtethetünk arra, hogy miért vannak neutronok egyáltalán az atommagban.

Bozonok:

Tehát a nukleonok az elmélet szerint növekedésükkel időben eltérő térkitöltésűek és ebből fakadóan illetve ez által más-más térkoordinátájúak is időben. Vagyis torzult dimenziójúak. Tehát ne úgy képzeljék el őket, mint valami folyamatosan felfúvódó luftballon belsejét, mert akkor nem lehetne sem a mértékbozoni kölcsönhatást prezentálni, sem a hullám-részecske kettősséget igazolni, sem azt, hogy hogyan lehet a három dimenzióban megtalálni a legkisebb elemet, sem azt, hogy az atom szerkezete miért és hogyan épül fel. A pionok pedig nem energiát kölcsönöznek a “kvantumbankból” hanem energiát nyernek a torzult dimenziót tágító nukleon által, a másik nukleon szemszögéhez viszonyítva, de mivel nincs okozatiság, ezért úgy is ki lehet fejezni, hogy a pionok által torzul a nukleonok dimenziója, aminek folyamatos dimenziótágulása megnyilvánul a belőle kilépő nukleonban. Ezt a továbbiakban elmagyarázzuk, hogy azon okból van így, mert a mérték bozonok által közvetített kölcsönhatásnak feltétel nélkülinek kell lennie a fermionok szingularitásának felbomlásához. Amiért pedig nincs okozatiság a fermion dimenziótorzulása és a bozoni kölcsönhatás között, ezért van úgy, hogy a fermionok szemszögéből, a bozonok is időben torzult térdimenzióban növekednek, tehát egymáshoz viszonyítva ugyanakkora lesz az impulzus, és ugyanakkora energiát adnak át egymásnak minden időben. Ugyanez érvényes minden kvantum mechanikai részecskére. Ezért a pionoknál is kisebb bozonok a gluonok, és a nukleonokat alkotó kvarkok is ugyanilyen szisztémának tesznek eleget. Mindjárt látjuk, hogy ez miként, és hogyan is néz ki. De előbb térjünk vissza az előbbi tényre, arra, hogy mindegy, hogy a kölcsönhatás-e vagy a dimenziótorzulás-e a kiváltó ok. Miért mondhatjuk ezt így? Miért van az, hogy egyszerre a bozoni kölcsönhatás következménye a dimenziótorzulás, és egyszerre a dimenziótorzulás következménye a kölcsönhatás, hiszen a fermion idődimenziójában egymáshoz képest okozati viszonyban vannak. mert a mérték bozonok által közvetített kölcsönhatásnak feltétel nélkülinek kell lennie a fermionok szingularitásának felbomlásához, és erre pedig a vákuumfluktuáció fog majd magyarázatot adni, de ne siessünk. Előbb említettük, hogy a kölcsönhatás legfőbb lényege, hogy mivel tágulnak a torzult dimenziók, ezért a fermionok idődimenziójában ezt erőhatásnak értelmezhetjük. És felvetődött itt két fogalom: energiakölcsön és energia fölösleg. Magyarán szólva a kölcsönhatás a dimenziótágulásból merít energiát, amit pedig átad egy fermionnak, ami pedig az energia hatására szintén dimenziótágul. De ezt nem úgy, mint egy láncreakciót kell felfogni, mert mint mondtam az okozatiság relatív, a bozonok szemszögéből pedig nincs is okozatiság, tehát minden egyszerre történik. Vagyis ezt az energiafölösleget nem úgy kell érteni, hogy több energia van a kelleténél, hanem, hogy a térdimenziók irányában a határozatlan dimenziósíkban energiakölcsön születik a részecskék között, ami ezzel biztosítja, hogy időben a fermion folyamatosan egyre nagyobb térdimenziót töltsön be. Magyarán szólva a kölcsönhatás egy folyamatos erőhatás, ami arra készteti az egész világot hogy téridődimenzióban táguljon. Vagyis az űr gyorsuló tágulása teljesen természetes. Akkor csodálkoznánk igazán, ha nem tágulna a világegyetem gyorsulva. De hogy is néz ki ez?
Tehát említettük, hogy az elméletből következik, miszerint a bozonok a dimenziótorzulásos energia-átadásukkal nagy léptékben a galaxisok távolodását idézik elő, vagyis a bozonok által keltett erő az a bizonyos sötét energia, amit annyira kutat haszontalanul a tudomány. Ez azért van így, mert a dimenziótorzulás csak egy bizonyos tartományig tartja össze az anyagi világot, de a bozonok időben végtelen utat járnak be, amiért is ott is érzékelhető a hatásuk, ahol a dimenziótorzulás már nem hat. A bozonok távolító kölcsönhatását indirekt módon feltételezi az elmélet. Vagyis azt próbálja tagadni, hogy miért okoznának vonzást a fermionok között. A Yukawa-modell szerint, ami azt mondja ki, hogy két nukleon között egy virtuális pion a nukleonok vonzását eredményezi, sérti az impulzus megmaradás törvényét, és nem ad választ arra sem, hogy miként kerüli el azt az állapotot az atommag, hogy a protonok ne taszítsák ki a neutronokat azokból a dimenziókból, ahol erősebb az elektron vonzása. Az első ellenvetés Yukawa elméletének a Newton-törvények. Vagyis az, hogy ha az űrre tekintünk, akkor azt figyelhetnénk meg, ha két űrhajós egymás között egy tárgyat dobálna, pl.: egy labdát, akkor a dobások-ütközések hatására távolodnának egymástól, sőt egyre gyorsulva, mert folyamatos erő hat rájuk azáltal, hogy a mozgásban lévő labda átadja energiáját nekik. (Mellesleg megemlítjük, hogy a galaxisok (Vgalaxis=r/TH) távolodása így igaz a kvantum fizikára, csak eltérésekkel, amiért valóban következtethetünk arra, hogy az űrtágulásának eredő erői a kvantum fizikában vannak.) Magában a nukleonban is hasonló folyamatok játszódnak le. A protonnál például két felfelé és egy lefelé kvark van. Egy neutronnál két lefelé és egy felfelé kvark figyelhető meg. A gluonok felelősek azért, hogy a kvarkok dimenziótorulásával meghatározzák a nukleon dimenziótorzulását, illetve azt, hogy ha egy neutron átalakul protonná, illetve ha egy proton neutronná. A kvark dimenziótorzulását már több bázisvektor határozza meg. Megkülönböztetünk különböző színű, aromájú, spinű és még sok egyéb tulajdonsággal felruházott kvarkot. A két lefele egy felfele és a két felfele egy lefele kvarkokból álló nukleonmodellek alapján következik, hogy a nukleonok nem kezdenek különválni az atommagon belül, (nem kerülnek a protonok az elektromágneses dimenziótorzulás következtében a torzult anyaghalmaz azon részébe, ahol a legközelebb lehetnek a velük ellentétes dimenziótorzulású elektronhoz) mert az atommagmodellben mindig két-két szemközti ill. egy-egy szemközti kvarkellentétekkel “találkoznak”, ezért a protonok és neutronok eloszlása megmarad az előző időbeli állapothoz képest az atommagban. De ez csak elmélet az elméletben. Az atommag így ugyanakkora távolságra kiható gyenge kölcsönhatást biztosító W bozonokkal bombázza az elektront minden időben. Természetesen a béta-bomlás az közbeszól, de ebbe most nem megyünk bele. Röviden tehát ennyit mondanánk a bizonyításról és arról, hogy miért illik jól a dimenziótorzulás modell mindkét kérdés megválaszolására. De mielőtt fellélegeznek, közlöm, hogy ez csak töredéke az elméletnek, hiszen most következik az, hogy mindebből hogyan jutunk el a gravitációig.

Gravitáció:

Na már most miért figyelhető meg az olyan mérettartományokban a gravitáció, mint a mienk, egészen a galaxisok és szuper halmazok tartományáig. Miért van az, hogy a kvantum fizikában nem számottevő jelenség, és végeredményben az űr tágulásánál is elenyésző az, amit kifejt. Erre mondtuk eddig a Stephen Hawkingos példát. Tehát kérdés, hogy hogyan juthatunk ahhoz a következtetéshez, hogy a gravitáció térben egyenletes dimenziótágulás egy adott fermionhoz viszonyítva, hiszen sejthetjük, hogy az elmélet a dimenziótorzulásból ilyen következtetést akar levonni. Először is vizsgáljuk meg azt, hogy a kvantum mechanika világát elhagyva a kötések immáron fermionokkal valósulnak meg atom és atom között, vagyis elektronokkal, amiért is a kölcsönhatások immár közös dimenziókban játszódnak le. Vagyis a kölcsönható anyag is feles vagy félegész spinű és azok az anyagok, amelyek között kölcsönhat, azok is feles illet félegész spinűek. Más szóval a torzult dimenziók világa és a határozatlan koordináták megszűnnek és immár meghatározott, szabályos téridő dimenziójú világot analizálhatunk. Ezért figyelhetjük meg a térben szabályos kiterjedésű alakzatot, a gömböt. A gömb alakzatban a lejátszódó erők vektori összege eloszlik a két dimenziós felületen és egy egyenletesen gyorsuló, de a többi dimenziótorzuláshoz képest nagyon kisméretű növekedést mutat. Vagyis a gravitációt. Az eredő erők természetesen egy-egy bázisvektor hatását jobban kidomboríthatják, hiszen a gravitációs erőkön kívül más egyéb erőt is megfigyelhetünk világunkban. De visszatérve leszögezhetjük azt, hogy a gravitáció tulajdonképpen póriasan megfogalmazva az, hogy az anyag növekszik! Hogy is mondta egy híres fizikus: „Ha egyik nap lefekszünk és felkelünk észre se vesszük, hogy körülöttünk minden ezerszeresére nőtt.” Valahogy így fogalmazott, de ez természetesen nem pontos megfogalmazás, hiszen a növekedésnek a fentebb leírtak szerint nincsen mértéke.
Megemlítenénk még, hogy a világegyetem tele van háromdimenziós roppant tömegek halmazával. És tudjuk, hogy minél nagyobb a rendszer sugara és tömege, annál nagyobb a rendszer centrumára ható nyomás. (Az anyagi növekedésnek mellesleg ez a 3. legkézenfekvőbb magyarázata, hiszen ha csak a Földet nézzük, a Földmagnál akkora a nyomás, hogy szupravezetés jön létre.) A kölcsönhatások tehát távolodást és ebből fakadó dimenziótorzulásos növekedést mutatnak egy fermionnál a korábbi állapotához képest, és attól függően erősek vagy gyengék, hogy milyen a kölcsönható bozon dimenziótorzulása. Közelítés akkor lép fel, ha a dimenzió torzulás vektorok egymás felé mutatnak. Ennek akkor lehetünk szemtanúi, ha egy bizonyos anyag-együttes a sűrűsége miatt nagyobb eredő növekedést produkál, mint környezete, vagyis bizonyos térdimenzió-határon belül van tőle egy másik sűrűbb anyag, és köztük egy ritkább, több vákuumot tartalmazó tér rész. Ilyenkor az eredő gyorsuló növekedés, összehozza a két sűrűbb felületet, de közelítés gyorsulása sose függ a tömegtől, mert a sűrűbb anyag több kölcsönható anyagot is bocsát ki, (ezért van, hogy a Földön mindig 10m/s2 a gyorsulás). A távolodásnál pedig épp az a magyarázat, hogy a kölcsönható bozonok ereje átfogja az egész világot, míg az általuk létrejövő növekedés sűrűségtől-távolságtól függően hat ki a környezetre.

Az ősrobbanás:

Erre a feltételezésre egy másik fontos indíték az, hogy az ősrobbanás okozat is egy növekedési folyamat volt, amiért is következtethetünk, hogy minden vele született anyag is ugyanebben a dimenziótágulásban szenved. Az ősrobbanásban a nagy mennyiségű energia szétrepítette a kezdeti állapotban lévő anyagi világot, amit jelen esetben modellezzünk egy felfúvódó léggömb felületének. Az én modellemben az ősrobbanás nem a felületen történt, hanem a gömbön belül. Azaz még meg se történt időben, tehát a modellben pontszerű kiterjedése sincs. Csak a következményeket tudjuk prezentálni. Ugyanis csak az okozat: a tágulás helyezhető el térben és időben, (ami pedig már nem volt szingularitásban), tehát a modellben nem szükséges törekednünk, hogy az okozatot, mint a lehető legkisebb pontot rajzoljuk le, mert volt egy meghatározott mérete, minthogy most is van meghatározott mennyiségű anyag a határtalan anyagi világban. A növekedés az ősrobbanás által folyamatban van, de ez az elmélet csak modell rá, mert lehetne máshogy is nevezni (térszűkítésnek például) abból kifolyólag, hogy az anyagok, melyek az ős-szingularitásban kölcsönhatásba kerültek egymással, feltárult számukra a Pauli elv, amiért is térben eltávolodtak egymástól, de ezt csak a fermionok képzetes idejükben tudták megtenni. Vagyis nem tudták megtartani az eredeti állapotot, a szingularitást, ami felé törekedve azonban szűkítik is a teret, amiért mindenképpen a köztük lévő kölcsönhatásnak kell egyúttal a felelőse lennie, hiszen így születésének nem tulajdonítható időben okozati hatás, hiszen a szingularitás megtartására törekedés szükségszerű kell, hogy legyen, hiszen magától nem bomlik fel a szingularitás. Ez tulajdonképpen mindennek (térnek és időnek) a kezdete, és innentől van értelme az anyag fogalmának is. Ezért a kölcsönhatás egyszerre teret is szül és a fermionok általa be is szűkítik azt. Ilyen maguk az egész spinű bozonok is, mivel a fermion idősíkjában dimenziótorzuló, növekedő anyagokban nyelődnek el és távoznak, ezért ő is rendelkeznek a fermion szemszögéből dimenziótorzulásos növekedéssel. Egyre nagyobb mértékben történik a növekedés az erőhatás következtében, amiért is a bekebelezett bozonok helyett egyre nagyobb, és még nagyobb bozonokat bocsátanak ki időben. Leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a távolodás így vonja maga után a dimenziótorzulást, mely pedig a távolodást. Azt se lehet mondani, hogy véletlenszerű volt a szingularitás felbomlása, hiszen szükségszerű az, hogy a meglévő semmi, vagyis az anyag és antianyag kapcsolatba lépjen magával ill. egymással, hiszen akkor továbbra is semminek lehetne mondani őket, márpedig azáltal, hogy ellentétei egymásnak, eltérést mutatnak a semmitől külön-külön, de együtt egyenlőek a semmivel. Tehát ha nem semmik, akkor kapcsolatban vannak, és ezáltal nyilvánvaló a létezésük is az anyag és az antianyag szemszögéből. A létezés pedig csak dimenzió koordinátákkal értelmezhető. Ebből kifolyólag alkotja meg az ősrobbanás okozat a teret és az időt. Tehát a világ létrejöttének esélye nem 0%, vagy 50%, hanem 100%. És az sem véletlenszerű, hogy az anyag és antianyag nem oltotta ki egymást, hiszen szükségszerű, hogy a kölcsönhatás szülte térben valami határozatlan állapotba kerüljön, ugyanis, az ősrobbanás nem térben történt, tehát nem lehet az általa okozott anyagon kívül tér, vagyis feltétlen kell a térben olyan viszonyítási pontnak lennie, ahonnan valami határozatlan, hiszen csak a térben vannak határozott viszonyítások (Ez azt jelenti, hogy a megszületett térben léteznek olyan koordináták, melyeknek a helyzete határozatlan egy adott koordinátához képest, hiszen csak így értelmezhető a tér határtalansága és egyben végessége.) Ezáltal minden viszonyítási alaphoz kell tartoznia egy C-vel való távolodásnak, hiszen a C sebesség végtelen utat jár be, tehát egy adott pontból nem lehet meghatározni a C-vel mozgó test helyét, vagyis határozatlan helyzetű az adott ponthoz képest. Vagyis az ősrobbanásban kialakult egy olyan állapot, ahol az anyag és az antianyag egymástól C-vel távolodott, és távolodik, vagyis a távolságuk az ősrobbanás okozati állapotában végtelen lett, és térben és időben határozatlan helyzetűek egymáshoz képest. Következésképpen mi a két távolodó ellentét közül az egyik vagyunk, amit a látható világegyetemként értelmezhetünk. Nem kell tehát azt feltételezni, hogy mivel a vákuumfluktuáció szerint anyag nem létezhet antianyag nélkül, ezért minden bizonnyal egyes galaxisok miért miért nem antianyagból vannak. Az elmélet ennek a valószínűtlen állítást megcáfolja.

Határtalan-véges világegyetem:

Az elmélet másik fontos alapköve a dimenzióvégesség (azon okból, hogy a világ nem a térbe tágul bele, tehát „határtalan, de véges”): Ha egy térben két pont határozott koordinátájú helyzetben van egymáshoz viszonyítva, akkor a két ponton átmenő egyenesen a két ponton túl is állítható több pont, mely meghatározott távolságra van tőlük. Tehát az egyenes végtelen hosszú lehet, és nem éppen ezért nem lehet alkalmazni a véges anyagi világra. Ha tehát egy rendszer zárt, akkor matematikailag egyértelmű, hogy a benne meghatározott szakasz végpontjain túl nincs más pont, tehát a szakasz végpontjai határozatlan helyzetben vannak egymáshoz viszonyítva, mert ezáltal nem lehet azt feltételezni, hogy egy meghatározott koordinátájú pontokból álló végtelen hosszú egyenesen vannak, ami két irányban végtelen. Tehát a felfúvódó világegyetemen belül a mi látókörünkben előbb utóbb egyre határozatlanabb helyzetű csillagokat találunk, amint egyre távolabb nézelődünk. (Ez egybe fog vágni a vörös eltolódás jelenségével, de elsőnek ezt a gondolatmenetet folytatom) Így a tőlünk kiinduló egyenes nem fog a végtelenbe tartani, hanem előbb utóbb a látókörzetünket behatároló gömbfelületet fogja alkotni. Amik az egyenes ezen teljes határozatlan helyzetű pontját alkotják, az az antianyagi világ a mi megfigyelésünk szemszögéből. Visszatérve a csillagok fényének vöröseltolódására: Minden testre, amire erő hat, az gyorsul. A mi relatív szemszögünkből nézve tehát az anyagnövekedés, és a távolodás is erőhatás következménye. Ezért érzékelhetjük Földünkön a gravitációs gyorsulást, és tapasztalhatjuk a vörös eltolódást az űrben. Azért érvényesült eltérően más-más területeken egyik és másik, mert az anyagnövekedésnek attól függően, hogy mennyi anyaggal lép kapcsolatba, aszerint van kihatása. Magyarán a gravitációs erő a távolság függvényében gyengül a tömegek között. A lökések eredő ereje a látható univerzum „relatív peremterülete” felé haladva a megfigyelőtől, egyre inkább a három dimenzióban látszólagos végtelen sebességűnek mutatja az objektumokat. Ez a magyarázat Hubble megfigyelésére, miszerint a galaxisok távolodása a földi megfigyelőtől minél távolabb van, annál a nagyobb mértékű gyorsuló sebességgel történik.
Szembeni határozatlanság elv: Az anyagi világegyetem minden pontjából állítható olyan megfigyelés, miszerint egy távolodási sebességi határon túl C-vel távolodik tőle valami, ami időben meg sem született. Ellenben amely galaxisok sebessége nem éri el az antianyagi világ távolodási sebességét, azok az anyagi világ részei, csak más és más határozatlan helyzetben vannak a megfigyelőhöz viszonyítva. Bizonyítás: Tegyük fel, azt tapasztaljuk, hogy a tőlünk egyik leggyorsabban távolodó galaxistól (mondjuk a neve G25, és időfaktora már több mint egy) húzott egyenes mentén, vele szemben egy másik ugyanilyen gyorsan távolodó galaxist (A42) találunk, mely szintén ugyanolyan határozatlan helyzetben is van. Akkor most mi a helyzet, ha a két galaxis egyikéből teszünk megfigyelést a másikra nézve. Összeadódnak a távolsági adatok a képzelt egyenes mentén? Mindenképpen az előbbi megfigyelő helyzetünk (Föld) ebben az esetben ugyanolyan határozatlan helyzetbe kerül, mint amennyire eddig volt a mostani G25 megfigyelő hely. Az előbbi megfigyelés szerinti másik A42 galaxis pedig most az előbbi megfigyelővel (Föld) kerül szembe ugyanolyan határozatlan állapotban. Ez nem azt jelenti, hogy magába csavarodik a világ, hanem hogy a határozatlan helyzetű pontoknak mivel nincs határozott helyzete, ezért tulajdonképpen bárhol lehetnek a tőlünk legtávolabb eső pontok halmazán belül. És mivel nincs egy adott pont a világegyetemben, ahonnan minden távolodik, ezért nem lehet azt mondani, hogy a tőlünk legtávolabb lévő dolog közelebb van, vagy távolabb van tőlünk, mint egy másik megfigyelőtől a tőle legtávolabbi dolog. Tehát ha a látszólagos egyenesen figyelt galaxisokat nézzük, azt vehetjük észre, hogy a legtöbb esély arra van, hogy ők is a lehető legtávolabb kerüljenek egymástól, hiszen csak rajta vannak egy látszólagos egyenesen. Vagyis a szembeni határozatlanság elv kimondja hogy a látszólagos egyenesen lévő látszólagos félút valójában egy egyenlő oldalú háromszög harmadik csúcsának tudható be matematikailag modellezve. De ez csak modell, hiszen a galaxisokból jövő fényt a gravitáció elhajlítja, tehát nem lehetne ilyen megfigyeléseket tenni.
Tehát a világegyetem minden pontjából megfigyelhető egy látható világegyetem, melyen túl az anyagi mivoltának ellentéte van, ahova a megfigyelő sose juthat el, tehát számára a határtalan világegyetem végtelen. Vagyis ahogy egy test időfaktora hozzánk viszonyítva nő, úgy nő a térben betöltött bizonytalansága is. (Egyre több dimenzió nyílik meg a látókörzetből eltűnni akaró anyag számára, és egy adott dimenziós térbe egyre nagyobb mennyiségű anyag jut a relatív megfigyelő szerint). Ez mind tehát, a fentebb említett egész spinű bozonok erőinek következménye, melyek végtelen utat járnak be a fermionok között (ezért nem lehet azt mondani egy viszonyítási pontra, hogy ez az igaz pont). Vagyis mivel ugyan ilyen megfigyelésnek vagyunk mi is kitéve minden más anyag szemszögéből, ezért mondhatjuk, hogy az űrben nincs meghatározott helyünk, és nincs az űr egészére vonatkozólag meghatározott tömegünk, mert minden pontjából relatív a megfigyelés. Így máris értelmezést nyer akkor, hogy miként helyezhető el a háromdimenziós világegyetem a dimenziótlanságban, míg minden egyes pontjából egy meghatározott nagyságú három dimenziót figyelhetünk meg. Ugyanígy van ez az anyagi világban és ugyanígy az antianyagi világban. Modellezni úgy lehetne, hogy két felfúvódó lufi felszíne közül az egyiket vesszük az anyagi világnak, a másikat az antianyag birodalmának. A modellben a lufik felszíni pontjai minden szemszögből nézve ugyanolyan távol vannak egymástól. A végtelen mennyiségű anyag hipotézise azonban nem csak az antianyag létezése miatt értelmezhetetlen, hanem azért sem, mert akkor nem lehetett volna ősrobbanás, se kezdeti szingularitás, hiszen végtelen mennyiségű anyag nem keletkezhet meghatározott mennyiségű anyagból.) Tehát az antianyag létezik, csak megtalálni soha se fogjuk. Egy űrhajós C közeli sebességgel hiába ered utána, előbb-utóbb eltéved a látható világegyetemben, hiszen a Földtől kiinduló sugár mentén egyre inkább azt figyelheti meg, hogy a Föld nem is egyenes úton van, hanem közelít a gömbfelszínen való teljes eloszláshoz, vagyis, nem lesz meghatározott helye a Földnek a megfigyelése szerint, és Földről is egyre inkább nem tudják beazonosítani az eltávolodó űrhajóst. Teljes beazonosítatlanság sosem lesz, hiszen sosem fogja elérni a földi megfigyelő szerint az űrhajós a C-t. (Összegezve a feltétel nélküli eltévedés nem a feltétel nélküli végtelenséget, hanem a feltétel nélküli határtalanságot bizonyítja). Az anyagi világon belül más pontból azért nem feltételezhetünk sehol sem C-vel való távolodást, mert akkor mindennek a helyzete épp úgy határozatlan lenne, mint az antianyagnak, tehát nem lehetne a létezésünket értelmezni. Márpedig gondolkodunk, tehát vagyunk, vagyis nem semmisültünk meg. Következésképpen feltétlenül igaz, miszerint a látható világegyetem az anyagi világ, és a nem látható bármilyen ponttól C-vel távolodó világegyetem az antianyag világegyeteme. Vagyis azok a galaxisok, amelyeknek a távolodási sebességét már fénysebesség közelinek érzékeljük, sose fogják elérni a fénysebességet, csak az idők végezetéig közelíteni fognak hozzá. Tehát a felfúvódó világegyetemen belül a mi látókörünkben előbb utóbb egyre határozatlanabb helyzetű csillagokat találunk, amint egyre távolabb nézelődünk. Így a tőlünk kiinduló egyenes nem fog a végtelenbe tartani, hanem előbb utóbb a látókörzetünket behatároló gömbfelületet fogja alkotni. Ebből tehát lehet asszociálni, hogy mint minden térnek (legjobban a gömb lehet rá példa) van felszíne, és azon kívül más valami van, mint az adott gömbön belüli anyagok. Képzelj tehát el egy gömböt, tele csillagokkal. De egy a baj, hogy a gömb térben van! Márpedig mi azt mondtuk, hogy a gömbön kívül nincsen tér. És itt jön az elméletem végkifejlete, mely alátámasztja a dimenziók-torzult dimenziók jelenségét. A gömb úgymond felszíni pontjai ugyanolyan pontok, mint a gömb belsejében lévők, ugyanúgy távolodik tőlük minden. Tehát magyarán nincs olyan hogy felszín, vagyis az az egyenes, ami átmérője a gömbnek határozatlan végű, hiszen ha meglenne határozva, akkor a felszín is meglenne határozva. Ezért ugyanúgy meghúzható minden pontból, tehát minden ponttól ahogy távolodunk egyre határozatlanabb helyzetbe kerülünk tőle. A C-vel való távolodás pedig a teljes határozatlanság. Az anyagi világ és az antianyagvilág van egymástól ilyen pozícióba, ezért van az, hogy nem semmisültünk meg időben. Képtelenség, de ha elérnénk a C sebességet, határozott lenne számunkra téridőben az anyagi és az antianyagi világ, vagyis megsemmisülnénk.

Mi a téridő?

Az előbbi gondolatmenetet folytatva látjuk, hogy azok a részecskék, melyek a tágulásért felelősek, és dimenzióktól függetlenül végtelen utat járnak be, egyszerre felelősek a tér tágulásáért is és valószínűleg az idő tágulásáért is. Ez azért vetődhet fel, mert ha indirekt módon bizonyítanánk, vagyis a kölcsönható anyagok hiányát vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy az anyag nem kerül kölcsönhatásba a másik anyaggal, és szingularitásban lévő fekete lyuk jön létre, ahol megáll az idő. A bizonyítást folytatva vizsgáljuk azt, ha csak részlegesen érintik a fermionokat a bozonok a sűrűségtől torzult dimenziójuk miatt: tehát a bozonok időben (de torzult térdimenzióban) egyenletesé teszik a fermionok növekedését (neutronok lesznek). Vagyis neutronokból álló neutroncsillagról beszélünk, és mondhatni a világegyetemben itt a legnagyobb a gravitáció, mert a fekete csillag után itt a legsűrűbb az anyag. Tehát mivel nincs szingularitás, mert a neutronok torzult dimenziókban kölcsönhatásban vannak egymással, ezért van itt is idő, de értelemszerűen sokkal lassabban telik, egy jóval ritkább, kisebb gravitációjú objektumhoz képest. Tovább tekintve láthatjuk, hogy minél ritkább egy közeg, annál gyorsabb az idő – laikusként megfogalmazva. Vagyis mivel egy fermionhoz tartozó kölcsönhatás és a vele kölcsönható fermionok a felelős azért, hogy a fermion téridőben el van helyezve, ezért a teret és az időt mindig csak egy adott viszonyítási ponthoz lehet rendelni. Tehát egy adott fermionhoz képest, minél határozatlanabb helyzetben van valami, annál lassabbnak érzékeli az ott végbemenő események egymásutániságát. Ebből pedig következik, hogy a fénysebesség 99%-ával mozgó űrhajót kisebbnek kell érzékelnünk, mert a növekedési eseményeit lassabbnak érzékeljük, de ettől függetlenül érzékeljük a feléje tartó térszűkítésünket is. Ez utóbbi miatt van, hogy a lézerfény elgörbül a neutroncsillag közelében.
*Összegezve a tér: A tér tehát az anyagok nem egy pontban való elrendeződése, melyek növekedése által tágul. A bozonok által kölcsönhatás születik az anyagok közt, melyek így egymásutániságba helyezik az egyre nagyobb és nagyobb térdimenziók betöltését az anyagi világi megfigyelés szempontjából, míg az antianyagi v. megfigyelése szerint ez az antianyagoknál történt meg. Megfigyelése az anyagi v.-n belül is relatív, mert a tágulásban minden anyag egyformán vesz részt.
*Összegezve az idő: Az idő tehát jelenti, hogy K és K’ nem egy adott pillanatban léteznek háromdimenziós központi fermionjukhoz viszonyítva. K’ K után van. Sűrűségi változásaikat előidéző erőtől függ, hogy a bennük lévő események milyen gyorsan mennek végbe. K anyagait K’-ben jobban szétszórja, és K entrópiáját K’-ben megnöveli. K és K’ közötti események minden viszonyítási ponthoz mérten eltérő gyorsasággal következtek be.
*Összegezve téridő: Az időfaktor és a térfaktor tágulása együtt történik, és közösen alkotják a téridőfaktor tágulás törvényét. Az anyag és az antianyag egymáshoz képest határozatlan tér-idődimenziójú, és csak a saját világegyetemükben létezik a relatív téridő.
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.28 0 0 449
Előzmény: Aurora11 (448)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.28 0 0 448

A tölcsért a feketelyuk gravitációs terének modellezésénél láttam(tölcsér alakú lepedő).Az idődilatációnál szerintem inkább azt kell látnunk,hogy a térben mindenütt dimenzióhullámok vannak,amik mivel hullámok retardációval közvetítik a hatást,a kauzalitást ők tartják be.Ez az eltérő sebességű IR közötti idődilatációra vonatkozik.A gravitációs térben levő idődilatációnál szerintem az lehet,hogy a gravitáció befolyásolja a rezgések ütemét.A dimenzióhullámok egyes állapotok azonossága miatti kettős ingaszerű mozgásállapot,ahol, a dimenziók(bázisállapotok) energiát cserélnek egymással.Ezek a hullámok teljes rendszert alkotnak,de a kvantummechanika nem az egész komponenst vizsgálja,hanem csak az atomk nagyságrendjébe esőket.De vannak óriásmolekula,kolloid,vírus,esetleg baktérium méretű tartományra kiterjedő hullámok,amik kellenek ahoz,hogy a leírás tényleg zárt legyen,meglegyen az összes dimenzió ahoz,hogy minden állapotot felírhassunk ezek lineárkombinációjaként.Ha független részecskénk van,akkor az állapotok 99,99999%-a az egy atom mozgásállapotaira korlátozódik.De ha van egy bonyolult molekulánk,annak leírásához mondjuk a kolloid vagy vírus méretre kiterjedő mozgásformák bázisállapotai jelentősekké válnak,amiket ha kihagyunk,akkor a Schrödinger-egyenlet csak mondjuk 30% pontossággal adja vissza a megfigyelt frekvenciavonalak frekvenciáját.

 

Példa egy elég nagy mérettartományban fellépő bázisállapotra az,amikor a fény hatására a cisz-retinal transz retinallá változik,és elterpeszkedik és a rhodopsinmolekula hét fehérjerésze szétnyílik,és ekkor a fényenergia az óriásmolekula mechanikai energiájává,majd elektrosztatikus potenciális energiájává alakul.Ez az energia később olyan enzimreakciók beindítására fordítódik,ami a receptorsejtekben elektromos áramot kelt,ez az ingerület,ami az agyban a látás érzetét okozza.

Ebben az esetben van két mezoszkópikus bázisállapot ket(1):összehúzodott állapot(cisz-retinal)=ket(cisz)

ket(2)=szétnyílt állapot(transz-retinal)=ket(transz)

 

Így a  rhodopszin-retinal rendszer mindenféle állapotai bizonyos körülmények között ezek lineárkombinációival előállítható:

ket(pszi)=alfa ket(cisz)+béta ket(transz)

 

A ket(cisz) és a ket(transz) mind tartalmazzák a fehérjemolekulák mikroszkópikus bázisállapotait amit messze nem alkotnak teljes rendszert,rengeteg bázisállapot hiányzik.

A periodúsos rendszer is teljes rejtélyt jelent.Már a héliumot is csak közelítőlg lehet kiszámolni,a többit még nehezebb kiszámolni.Milyen nehéz lehet akkor óriásmolekulát kvantummechanikailag leírni.Csak közelítőleg lehet.Miért?Mert a mezoszkópikus tartomány ismeretle,ugyanakkor az ottani állapotok által hordozott amplitúdók összetettebb atomi képződményeknék már jelentősekké válnak.

 

A "bizonyos körülmények között" azt jelenti,hogy ha a molekula olyan állapotban van,hogy a molekula még nagyobb méretekben rejtőző állapotai elhanyagolhatóak.

 

 

 

Előzmény: Törölt nick (446)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.28 0 0 447

Szia Metasémikus!

 

Ezek a képletek a kvantummechanikai állapotok leírására szólgáló operátorokat vezetik le.Mert rájuk van szükségünk a jelenségek leírásához.A keltő,és az eltüntető operátorok az energiaszinteken lépkedve(léptető operátoroknak is hívják őket)letapogatják az egyes energiaszintekhez tartozó amplitúdókat.Amiket képiessen keltenek vagy eltüntetnek az az energiaállapot egy szintkülönbségegysége(vagy energiakvantuma) ami a harmonikus oszcilláltornál egy állandó energiaegység(az energiaszintek közötti távolság azonos).

Előzmény: Törölt nick (445)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.28 0 0 446
Nem akarom elterelni a témát, maradjunk csak annál, amit itt bemásoltam Tőled, de lenne egy kérdésem:

Az idődilatáció is relatívnak írja le a dimenziókat.

Én nem értek a képletekhez, de Te le tudod simán vezetni, hogy mi van akkor ha egy űrhajó a fénysebesség 99,9%ával közlekedik... nos nem is kell leírnod, de gondoljunk akkor dimenziótorzulásra, és határozzuk meg úgy az operátorait, ahogyan itt, annyi különbséggel, hogy itt véleményem szerint az operátorokat úgy kéne modellezni, mint valami tölcsért.


Tehát azt mondom ,hogy képzelj egy tetszőleges alakú atommagot, és figyeld meg minden másodpercben, a modellben azt fogod látni hogy ahogyan növekszik, az őt meghatározó operátor mátrix determináns képe tölcsér alakú.


VAgy Rosszul fejeztem volna ki magam?
Előzmény: Törölt nick (445)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.27 0 0 445
Nagyon kevés idő jut mindenre. És egyszerűen nincs kapacitásom így leterhelve a dimenziótorzulásokkal foglalkozni, hiszen nagyon megdolgoztatják az agyat. De örömmel látom, Neked van rá erőd. Amit bemásoltam a hsz-idből annak a második feléből keveset értek.

Eltudod mondani, mit vezetnek le a képletek?

Nem kell hosszan.
Előzmény: Aurora11 (444)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.27 0 0 444

Szia Metasémikus!

 

Köszönöm,hogy összegyűjtötted az írásaimat!Azért írtam több hozzászólásba,mert amikor régebben írtam sokat,akkor félnek kellett,hogy nem fog letörlödni.

Hogy telnek a napjaid?

Előzmény: Törölt nick (443)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.27 0 0 443
Összeállítottam, hogy miket kell áttanulmányoznom, azokból amiket írtál, illetve van benne egy rész az én egyik volt hsz-mből. Azért csináltam ez,t hogy áttekinthető és egységes legyen.

Látom szeretsz inkább új hsz-t nyitni, minthogy az eredetit folytasd, de ezzel csak a fórumnak kedvezel, minél több hsz. annál többet fizetnek a reklámcégek.


"1. hullám-részecske kettősség"


Marx György Kvantumelektrodinamika:

"A hullám-részecske kettősség egy nagyon meglepő dolog a fizikában,és valójában önmagában egyik kép sem megfelelő,csak bizonyos határesetben.



Az elektromágneses hullámok leírására a Planck-féle sugárzási törvény müködik:

dE=h nü/(exp(h nü/kT)-1) dZ(nü)


Ennek a törvények kétféle határesete van:

dE(nü,T)=kT dZ(nü),ha h nü<<kT

Ez a határeset a fény hullámmodelljének felel meg:Boltzmann-statisztikát az egyes hullámformákra(üregmódusokra)alkalmazzuk,mindegyiket folytonosan változtatható smplitúdójú klasszikus oszcillátornak tekintjük,így mindegyik módusnál az ekviparticíó-tételt helyettesítjük be.Ez a Rayleigh-Jeans sugárzási törvény,amely alacsony rezgésszámokon,az {n}>>1 által benépesült módusokban(általában az infravörös és rádiótartományban) jó közelítés.


A Planck-törvény másik határesete:

dE(nü,T)=h nü exp(-h nü/kT) dZ(nü),ha h nü>>kT

Ez a közelítés viszont a h nü energiakvantumokra alkalmazott Boltzmann-statisztika,tehát a fény golyó modelljének felel meg.Ez a Wien-féle sugárzási törvény,amely magas frekvenciákon-általában az ultraibolyában,az {n}<<1 által jellemzett benépesült módusokban-jó közelítés.

Látható ezekből,hogy a Rayleigh-Jeans-közelítés a Boltzmann-statisztika fényhullém-modellre történő alkalmazásának,a Wien-közelítés a Boltzmann-statisztia fénykorposzkula-modellre történő alkalmazásának felel meg.A Planck-törvény egységesen figyelembe veszi a fény mindkét arcát.

A Planck-törvényhez a hullámmodellből úgy juthatuk el,hogy a hullámokat diszkrét energiaspektrumú kvantált oszcillátoroknak tekintjük(Debye),vagy a fotonokat Boltzmann-statisztikának engedelmeskedő klasszikus golyók helyett személytelen és megkülönböztethetetlen kvantumoknak tekintjük(Bose).


Planck-törvény szerint:

(dn)={n}({n}+1)

Az izzólámpa által kisugárzott fotonok nem követnek Poisson-eloszlást(ott (dn)2={n}2 lenne),tehát nem tekinthetők teljesen függetleneknek.Ennek oka az,hogy a

(k1,k2>=ak1+ak2+(0>

atb. foton-sajátfüggvények a cserestzabály értelmében szimmetrikusak:

(k2,k1˙>=(k1,k2>,

ami Bose-statisztikára jellemző korrelációt jelent a fotonok között.

Ha kT<<h nü(rövid hullámhosszak,Wien-féle sugárzási törvény):

(dn)2={n}2

ekkor a sok rezgésmódust gyéren benépesítő fotonok gyakorlatilag függetlenné válnak("golyó-modell")haatáresete),Poisson-eloszlásba mennem át.

Elkerülhetetlen a konkluzió:az elektromágneses mező éppolyan reális energia-és impulzus-hordozó,mint az atomok és az anyag egyébb tömörebb formái.A terjedés a Maxwell egyenletek szerint a szuperpozicíó elvének engedelmeskedik.Az elektromágneses mező energiát h nü,impulzust h nü/c adagokban vesz át az anyag más változataitól,de a felvett energiáról(ugyancsak kvantumos energialeadás formájában) hiánytalanul számot ad.

Ha a felvett h nü adagokat golyóknak képzeljük el,amely meghatározott pályán fut el az abszorpció helyéig,ellentmondásra jutunk.Úgyanúgy ellentmondásba ütközünk,ha az elektromágneses mező egyes elemi Huygens-hullámaira probáljuk folytonosan szétosztani az elektromágneses mező által hordozott energiaadagot.

Nem az egyes h nü energiakvantumok megszemélyesítésére elképzelt fénygolyóknak vagy a térben szétoszló elemi hullámvonulatoknak kell közvetlen objektív anyagi realitást tulajdonítanunk,hanem magának az elektromágneses mezőnek.Az előttünk álló feladat az elektromágneses mező kvantumelméletének kidolgozása.Ezt a feladatot Dirac,Fermi és mások végezték el 1927-től kezdve.Nevükhőz fűződik a kvantumelektrodinamika kiépítése."

"2. Elektron állóhullám az atommag körül, pontos részecske helyét nem lehet meghatározni"

Az elektron esetére is az igaz,mint a fotonok.Se a hullám sem a részecskekép nem tudja teljes egészében jellemezni.Van egy olyan,mondjuk leptonmező,aminek a gerjesztései az elektronok.A foton esetén a fotonmező az elektromágneses mező,aminek a gerjesztései a fotonok.A gerjesztés azt jelenti,hogy az elektromágneses mező,mint anyag,ha alapállapotban van az azt jelenti,hogy azon a helyen nulla foton tartozkódik.Ha az elektromágneses mező az n-edik gerjesztett állapotban van,akkor abban a pontban n darab foton van.ugyanez igaz az elektronra,vagyis egy leptonmező egy helyén az elektronszám annyi ahányadik energiaszinten azon a helyen a leptomező van gerjesztve.

Az mezőben a diszkrét kvantumok szerintem az erővonalakból lefűződő képződmények.A leptomezők,az elektromágneses mezők,vagy a kvarkmezők anyagi minőségben szerintem nem különböznek egymástól,csak más a mozgásállapotuk ,energiaszintjük.

"3. Pontos gömb modellt már nem állíthatunk a kvantum fizikában"

Igen,mindig vannak a környezet által jövő elektromágneses behatások,amik megváltoztatják az atomok gömb alakját,még az alapállapoti hidrogénatom esetén is.Ha az atom gerjesztett állapotban van,akkor mondjuk a súlyzó alakú pályáját szintén megváltoztatja a kicsi behatás.


Amit figyelembe kell vennünk az az elektromos és mágneses térerősségek csereszabálya:

{Ei(x,t),Bj(x',t)}=i eijk 8pi hvonás c d/dxl delta(x-x')

{Ei(x,t),Ej(x',t)}=0

{Bi(x,t),Bj(x',t)}=0

Itt {} kommutátort jelent,csak a szögletes zárójelet nem tudom előhívni.A térerősségoperátoroknál a delta a Dirac-delta.Mert megállapodásuk szerint {} az antikommutátor jele.

Van még a

{pi,rj}=-i hvonás delta(i,j)

Az impulzus- és a helyoerátorok közötti csererelációban a delta az egységtenzor,vagyis a Kronecker-delta.

Ezekből a csererelációkból származnak a Heisenberg-féle határozatlansági relációk.És a térerősségekre vonatkozó verzió magyarázza a vákuumfluktuációs rezgések megjelenítését a kvantumelektrodinamikában.


Igen és amit itt alant írtál az erősen korrelál ezzel. Vagyis hogy szerintem a mezők, amelyekben a hozzájuk tartozó részecskék vannak, energiaállapotuk valamilyen összefüggésben van azon anyagok dimenziótorzulásával, elvégre, a mezők is dimenziótorzulás "megnyúlásai" egyszerre nőnek az anyaggal a korábbi téridőállapothoz viszonyítva.

De itt még kérdés, hogy: Milyen fizikai összefüggés van a mezők és a dimtorzulások között? Illetve hogy egyáltalán tudunk az összefüggésükre analízist találni.

UI: A Higgs-modell az miért nem jó ahhoz, hogy onnan induljunk ki a fizikai levezetésekhez. TEhát amit korábban egyes tudósok meghatároztak, (a Higgs-teret, az a higgs bozont, mindezt úgy építjük bele a dimtorzulás elméletbe, hogy kapjunk egy fizikai levezetést).

Tudod beszéltem arról, hogy:

A probléma valóban az, hogy a megfigyelésen alapuló Newtoni fizikából nem lehet fizikai elemzést támasztani, csak azt mondhatom el, hogy pl.: az elektron az atommag körül határozatlan helyzetben van, mint hullám, és az elektron és a proton vonzzák egymást, ennek ellenére még sem esik bele az atommagba. Ebből pedig elméleti síkon lehet következtetni arra, hogy itt a dimenziók 'másmilyenek' mint amit megtudunk figyelni, és az erőhatásokkal ekvivalens az itt megjelenő dimenziótorzulás. De ez fizikailag nem levezetés. Erre mondod Te, hogy be kéne vezetni, új fogalmakat a régebbiekből vonatkoztatva. No de az új fogalmat mindig valaminek a mérésére vezetik be, valaminek az arányára, a kiszámítására. Valamilyen meghatározó adatot kell találni a dimenziótorzulásokra. Pl. milyen időfaktort idéz elő egy részecske valószínűségén. Ehhez viszont legkézenfekvőbb a Higgs-bozon, amit azonban szintén nem figyeltek meg. A higgs valószínűleg minden egyes Plank-időben egyre több lesz, de megfigyelése lehetetlen, mert nincs tömege, és valószínűsége a dimenziótorzulásban nyilvánul meg. - mint ahogy korábban írtam. De ezzel az a baj, hogy ez is csak egy elképzelés, miszerint a dimenziótorzulásban dimenzióktól független Higgsek jelennek meg a kölcsönhatás következtében, és attól függően, hogy a kölcsönhatás milyen bozonokkal történik, annak függvényében határozzák meg a következő időpillanatban a fermion illetve a bozon valószínűségét. A Higgs-re vannak képletek, így ezt az elméletet lehet vele úgy összehozni, hogy korreláljon. Kérdés, hogy ez a Higgs-elmélet miként határozza meg a fermionok és bozonok valószínűségét a téridőben? És kérdés, miért vannak eltérő bozoni kölcsönhatások. Pl az atommagban erős kölcsönhatás van, az elektron és az atommag között gyenge. Ez azért van, mert az anyagi világ és az antianyag világ téridőben teljesen határozatlan, de a vákuumfluktuáció törvénye szerint ha határozott egymáshoz az anyag és az antianyag, akkor meg kell semmisülniük (hiszen dimenziótorzulásuk által vonzódnak egymáshoz). Na mármost a részecske valószínűségek ezért nem lehetnek az egész anyagi világban homogén eloszlásúak, amiért minden kötés nagyságrendtől függően más és más.
És nem találhatóak meg a Higgs-bozonk, mert valószínűsíthető hogy a dimenziótorzulásoknál, annál a 'szakasznál' amikor egy tetszőleges bozon elnyelődik a fermionban, akkor a kilépő bozon valószínűségét, és a kilépő bozonnal arányosan növekvő fermion valószínűségét ők határozzák meg, vagyis a Higgsek. Tehát nem lehet megfigyelni őket, hiszen nem tudjuk a dimenzióktól elvonatkoztatva megfigyelni őket. Ellenben a tudósok által rájuk állított tulajdonságok kisebb-nagyobb pontatlansággal, de igazak lehetnek.


Számomra az nem világos,hogy mi a szemléletes jelentése annak,hogy a fermionok felcserélésével az ampiltúdók előjele negatívvá válik.Ok tudom ebből jön ki a Pauli elv,vagyis hogy két fermion nem lehet ugyanabban az energiaállapotban,mert csak a nulla amplitúdó minusz egyszerese egyenlő önmagával.A feles spin van emögött az oké,és a bozonok felcserélésénél az amplitúdók állandónak maradása,azzal magyarázható,hogy feles spin egész számú többszöröseiből állnak.Mert páros számú negatív előjelből pozitív előjel lesz.De hogyan képzelhetnénk el a fermion tulajdonságot szemléletesen?



Írok egy táblázatot,a részecskék kategorizálására.Legyen az összeenrgiájúk E.

E=Em+V(r)+mc2

1.eset:Em>0,mc2>0 pozitív összenergiás,pozitív mozgási energiás valós részecske

2.eset:Em<0,mc2>0 pozitív összeenergiás,de negatív mozgásenergiás virtuális részecske

3.eset:Em>0,mc2<0,negatív összenergiás,pozitív mozgási energiás valós részecske(ennek hiánya,mint lyuk az antirészecske)

4.eset:Em<0,mc2<0,negatív összenergiás,és negatív mozgási energiás virtuálsi részecske(ennek hiánya,mint lyuk a virtuális antirészecske)


Nagyobb molekulákat,illetve kristályszerkezetekben levő atomokat harmonikus oszcillátorokkal helyettesítsük.És ezekre egy mátrixalgebrás leírást kell használni,amik lineárisak.Ezeket onnan kapjuk,hogy

lineáris differenciálegyenlet+határfeltételek=lineáris mátrixalgebra

ha sikerül a dimenziótorzulást észrevenni,akkor a mátrixalgebra keretein belül szerintem megmutatkozna.



Kezdjük el:{} továbbra is kommutátort jelent,csak a szögletes zárójelet nem tudom előhívni a billentyűzetből.Nézzük a egydiemnziós harmonikus oszcillátor Schrödinger egyenletét.



H=1/2m p2+1/2 m omega2x2,p=hvonási/i d/dx

{x,p}pszi=xp pszi-px pszi=xhvonás/i dpszi/dx-hvonás/i d(xpszi)/dx=

xhvonás/i dpszi/dx-hvonás/i pszi-xhvonás/i dpszi/dx=-hvonás/i pszi

vagyis csak az operátorokat leírva:

{x,p}=hvonás/i



vezessünk be egy távolságegységet:gyökalatt(hvonás/m omega)

ez méter mértékegységű.

és vezessünk be egy impulzusegységet:

gyökalatt(m hvonás omega)

ez kgm/s mértékegységű



És ezekkel az egységgel vezessük be a X,P mértékegység nélküli helykoordinátát és impulzuskoordinátát.



x=gyökalatt(hvonás/m omega) X

p=gyökalatt(m hvonás omega)P


H=p2/2m+m omega2 x2/2=hvonás omega/2 (P2+X2)


{X,P}=i


a=(X+iP)/gyök2 ez az abszprpció operátor

a+=(X-iP)/gyök2 ez az emisszió operátor

{a,a+}=aa+-a+a=(X+iP)(X-iP)/2-(X-iP)(X+iP)/2=-XiP+iPX=i(PX-XP)=-i2=1

X=(a+a+)/gyök2

P=(a-a+)/igyök2


N=a+a

N a kvantumszámoperátor



X=(a+a+)/gyök2

P=(a-a+)/igyök2



N=a+a

N a kvantumszámoperátor


H=hvonás omega/2 (aa++a+a)=hvonás omega(N+1/2)

{} a kommutátor,a kvantumszámoperátor csereszabályai

{a,N}=a

{a+,N}=-a+

H ket(n)=En ket(n)

En=hvonás omega(n+1/2)

N ket(n)=n ket(n)

a+ ket(n)=gyökalatt(n+1) ket(n+1)

a ket(n)=gyökalatt(n) ket(n-1)


ha a ket(n0)=0


akkor a+(a ket(n0))=0

tehát n0=0.A legkisebb sajátérték zérus,a megfelelő sajátvektor a harmonikus oszcillátor állapotát írja le.

Ezt az jellemzi,hogy a ket(0)=0.

Mivel n=0-ból a léptetéssel minden természetes számhoz eljuthatunk és mivel minden n-ből lefelé léve egyesével n0=0-ba kell érnünk,n csak nemnegatív egész szám lehet:n=0,1,2,....

Ez En=n hvonás omega+1/2 hvonás omega szerint meghatározza a harmonikus lineáris oszcillátor energiaértékeit is:

En=hvonás omega(n+1/2),n=0,1,2,...

A ket(0) által értelmezett alapállapotból a+ alkalmazásával minden sajátvektor megkapható:

ket(n)=(n!)-1/2(a+)n ket(0)

Az a+(n)=gyökalatt(n+1) ket(n+1) tulajdonság alapján a+ neve emisszióoperátor.A a+(n)=gyökalatt(n) ket(n-1) tulajdonság alapján a neve abszorpcióoperátor.N neve N ket(n)=n ket(n) alapján N neve kvantumszámoperátor.En=hvonás omega(n+1/2) energia az E0=hvonás omega/2 alapállapotenergián kívül hvonás omega energiakvantumokból tevődik össze.


{X,P}=i


P=-i d/dQ ,d/dQ=iP

a=(X+iP)/gyök2 a+=(X-iP)/gyök2

a=1/gyök2 (Q+d/dQ)

a+=1/gyök2 (Q-d/dQ)

Ekkor az alapállapot meghatározó egyenlete

a ket(0)=0 szerint

1/gyök2 (X+d/dX) bra(X)ket(0)=0

így az alapállapot X-reprezentációban a következő sajátfüggvény írja le:

bra(X)ket(0)=pi-1/4 exp(-1/2 X2)

A többi sajátfüggvény ebből X-reprezentációban ket(n)=(n!)-1/2 (a+)n ket(n) szerint képezhető:

bra(X)ket(n)=pi-1/4(n!)-1/22-n/2(X-d/dX)nexp(-1/2 X2)

Így adódik az ismert Hermite-polinomos-megoldás:

bra(X)ket(n)=Hn(X)exp(-1/2 X2)

Az emisszió-és abszorpcióoperátorok egyszerű matematikai szerkezete lehetővé teszi,hogy velük kompilkáltabb kifejezéseket is könnyen kiértékelhessük.Az

{a,a+}=1

felcserélési törvényből könnyen adódik:

{a,a+2}={a,a+}a++a+{a,a+}=2a+

{a,(a+)n}=n(a+)n-1

{a,szumma cn(a+)n}=szumma cn n(a+)n-1=d/da+ szumma cn(a+)n

tehát hatványsorba fejthető függvényekre

{a,f(a+)}=d(f(a+))/da+



Az a és a+ operátort bontsuk két hermitikus részre.Legyen:

a=gyökalatt(N) FI

a+=FI+ gyökalatt(N)

Itt gyökalatt(N) az a hermtikus operátor,amelynek négyzete az N kvantumszámoperátor.Ekkor pedig N=a+a-ból(legalábbis az Nnem=0 esetre)következik,hogy

FI+FI=1,mert a+a=FI+gyökalatt(N)gyökalatt(N)FI=N



FI tehát unitéroperátor(egy operátor akkor unitér,ha A+=A-1).



{a,a+}=1 alapján:

{FI,N}=0,ha Nnem=0 csereszabály.

{FI,a+a}=fi

FI unitér voltára hivatkozva gyakran kézenfekvő a fi=exp(-i fi) jelölést használni.

FI+FI=1-ből Nnem=0 esetén formálisan arra is gondolhatunk,hogy fi hermitikus.Ezért gyökalatt(N) nevezhető "amplitúdóoperátornak",fi pedig "fázisoperátornak.Ezeket az elnevezéseket az



a=gyökalatt(N)exp(-i fi)

a+=exp(i fi)gyökalatt(N)

X=1/gyök2 (a+a+)=1/gyök2 (gyökalatt(N)exp(-i fi)+exp(i fi)gyökalatt(N))

P=1/igyök2 (a-a+)=1/i gyök2 (gyökalatt(N)exp(-i fi)-exp(i fi)gyökalatt(N))

előállítások kézenfekvővé teszik.

{fi,N}=i határozatlansági reláció nem egyértelmű,mert a jelenlegi elméletekben

fi csak segédmennyiség nincs beépítve az elméletbe.Csak azt mondják,hogy

{exp(i fi),N}={exp(-i fi),N}=1 összefüggést engedik meg.Mert két állapotot akkor veszik azonosnak ha abszzólútértéknégyzet(pszi1)=abszolútértéknégyzet(pszi2) egyenlő.De nekünk be kell építeni az elméletbe a hullámfüggvény fázisát és azt kell mondanunk,hogy két állapot akkor azonos,ha pszi1=pszi2.Erre holgorafikus eljárást(fázisrögzítő) kell megalkotnunk.

És nekünk ekkor egyértelműen igaz lesz az {fi,N}=i csereszabály.



Mivel a+ ket(n)=gyökalatt(n+1) ket(n+1)

a ket(n)=gyökalatt(n) ket(n-1)

gyökalatt(N) ket(n)=gyökalatt(n) ket(n)



a=gyökalatt(N)FI,a+=FI+gyökalatt(N) egyenleteket figyelembe véve kapjuk:

FI+ ket(n)=ket(n+1)

FI ket(n)=ket(n-1) (ha nnem=0)

Az operátorok időfüggését Heisenberg-képben a mozgásegyenletek határozzák meg:

d(a)/dt=i/hvonás {H,a}=-i omega a

d(N)/dt=i/hvonás {H,N}=0

d(FI)/dt=i/hvonás {H,FI}=-i omega FI

d(P)/dt=i/hvonás {H,P}=-omega X

d(X)/dt=i/hvonás {H,X}=P

Mit kell tennünk?



Be kell vezetnünk a*,és a+* operátorokat,és ebből kell származtatnunk

gyökalatt(N)*,fi* fázisoperátorokat,amik tartalmazzák azt a plussz információt,amivel a

{fi*,N*}=1 csererelációt egyértelműen teljesítik.(Amúgy csak a {exp(+- i fi),N}=1 igaz egyértelműen.)

Ekkor szerintem megszünne az anyagi minőség fogalma,és a kölcsönhatások miatti összefonódás szétválna egyrészecskehullámfüggvények szorzatává.(Csak a mezoszkopikus tartományban is figyelembe kell venni bázisállapotokat.)

A harmonikus oszcillátorok összefüggése az elektromágneses mezőre is fenn áll.Legyen Al az l-edik sugárzási módushos tartozó vektorpotenciál,E az elektromos térerősség,B a mágneses térerősség,fi a skalárpotenciál:

használjuk a Coulomb mértéket:divA=0,és a töltésektől mentes tiszta sugárzási tér esetét:fi=0.



E=-dA/dt

B=rotA



Véges térfogatú dobozban a sugárzási térben a vektorpotenciál csak diszkrét értékeket vehet fel,normálmódusainak teljes rendszere alakul,amik szétcsatolódnak:

A(r,t)=szumma(Al(t)ul(r)



d2A/dt2=c2 nabla2A



hullámegyenlet külön-külön érvényes az egyes módusok vektorpotenciáljára.



Ha a módusok ortonormáltbázisrendszert alkotnak:

d2Al/dt2=-omegal2Al

Ez a Jeans-törvény.



A Hamilton-operátor:

H=integrál(epszilon0E2/2+B2/2mü0)=

epszilon0/2 szumma{l}(dAl/dt)2+szumma{l}Al2=

szumma{l}(epszilon0(dAl/dt)2/2+epszilon0omegal2Al2/2)



Ha itt epszilon0 helyébe egy m tömeget gondolunk,akkor minden tag pontosan egy harmonikus oszcillátor energiája,kifejezve az Al koordinátával és az dAl/dt sebességgel.Akkor viszont,px=mdx/dt analógiájára,pil=epszilon0dAl/dt az Al koordinátához konjugált impulzus.

Innen már egyenes út vezet a kvantumelmélethez:az Al(t) és pil(t) klasszikus mennyiségek helyett vezessük be Al és pil operátorokat,amelyek kielégítik a

{pil,Al}=hvonás/i I.

Itt {} a kommutátor,míg I az egységtenzor.

felcserélési relációt.


H=szumma{l}(pil2/(2 epszilon0)+epszilon0omegal2Al2/2)=

szumma{l}hvonás omegal(al+al+1/2),ahol bevezettük az l-edik módus

al=gyökalatt(epszilon0 omega/2hvonás)(Al+i pil/(epszilon0omegal))

eltüntető operátort és

al+=gyökalatt(epszilon0 omega/2hvonás)(Al-i pil/(epszilon0omegal))

keltő operátort,amelyek felcserélési relációja:{al,al+}=1



En1,n2,...=szumma{l}(hvonás omegal(nl+1/2))

az l-edik módusban nl foton található;ezek energiájából tevődik össze a szabad elektromágneses mező energiája.



Az al hatására egy foton eltünik,al+ hatására pedig keletkezik.

Vagyis a fotonok az elektromágneses mező gerjesztett állapotai. Vagyis csak az elektromágneses mező aminek fizikai realitása van,a foton pedig ennek energiaállapota ,amit megszemélyesítve részecskének.De más elemi részecskék is mezőknek a gerjesztett állapota.Például a pion+=müon++müoneutrino reakcióban nem az történik,hogy a pion szétszakad müonra és neutrinora.Mert a pionban a bomlás előtt nem volt müon és neutrino.Hanem a piont a bomlás pillanatában egy a eltünető operátor(abszorpcióoperátor) eltünteti,és közvetlenül utána a+ keltő operátorok(emisszióoperátor) kelti őket.A kvantumtérelmélet alapgondolata az,hogy a részecskeszám nem állandó,részecskék keletkezhetnek és eltünhetnek.

Sok összefüggést írtam Neked,amikben dogoznunk kell.Ezeket még majd a későbbiekben részletezném.Igazából ez csak egyszerű klasszikus mechanikai hullámtanként kezelhető.

Mondjuk a ket(1)=ket(omega) egy omega frekvenciájú síkhullámnak felel meg.

ket(2)=ket(2omega) pedig egy 2 omega frekvenciájú síkhullámnak.Ilyen síkhullámokat szimbolizálnak a bázisvektorok vagy ket vektorok.Míg a bra vektorok is ugyanilyenek,csak olyan kapcsolatban van a ket vektorral,mint a sor vektor az oszlopvektorral.A ket vektorok néha gyakran gömbhullám is lehet.Attól függ,hogy a teljes pszi hullámvektort síkhullám vagy gömbhullám módusok szerint fejtjük ki.
Előzmény: Aurora11 (441)
cíprian Creative Commons License 2009.02.27 0 0 442
Nem szóval irányított, hanem a hülye kérdéseivel terelte az interjút a saját műveltségére szabottan. Láttam, Frei nagyokat nyelt, de válaszolt rájuk.
Előzmény: Aurora11 (438)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.27 0 0 441

Szia Metasémikus!

 

Sok összefüggést írtam Neked,amikben dogoznunk kell.Ezeket még majd a későbbiekben részletezném.Igazából ez csak egyszerű klasszikus mechanikai hullámtanként kezelhető.

Mondjuk a ket(1)=ket(omega) egy omega frekvenciájú síkhullámnak felel meg.

ket(2)=ket(2omega) pedig egy 2 omega frekvenciájú síkhullámnak.Ilyen síkhullámokat szimbolizálnak a bázisvektorok vagy ket vektorok.Míg a bra vektorok is ugyanilyenek,csak olyan kapcsolatban van a ket vektorral,mint a sor vektor az oszlopvektorral.A ket vektorok néha gyakran gömbhullám is lehet.Attól függ,hogy a teljes pszi hullámvektort síkhullám vagy gömbhullám módusok szerint fejtjük ki.

 

Előzmény: Törölt nick (439)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.27 0 0 440
"Az inflaton finomhangolódásában a fő szerepet a Higgs-bozonoknak tulajdonítják: amikor a foton az inlatonból ki akart lépni, ekkor a Higgs-bozon hozta vissza az inflatonon belülre."

Erről nem tudtam és nem is tartom így fizikailag megalapozottnak, de ez nem jelent semmit, hiszen tévedhetek.
:)

A Higgs.nek dimenziótorzulást tulajdonítok, vagyis, azt, hogy a vektor bozonok által a fermionok "ugyanúgy" tágulnának, ahogyan a galaxisok, de a Higgs a kvantumfizikában "nem engedi" hogy eltávolodjanak a fermionok (nagyobb teret töltenek ki korábbi időállapotukhoz képest az anyagok a Higgs hatására)

Ez a kvantumfizika kötéseiben valósul meg. Nos de azok sokkal erősebbek, mint a gravitáció!

Erre vetettem fel, hogy vajon miért van a kvantumfizika mérettartományai és a galxisok mérettartományai között egy olyan mérettartomány, ahol nem a távolodás valósul meg.

Nos itt a gravitáció miatt van rendszer stabilitás szvsz, mert a kvantum fizika torzult dimenziónövekedéseinek összege egyenletesen gyorsuló térbeli növekedést eredményez.

Meta.
Előzmény: cíprian (428)
Törölt nick Creative Commons License 2009.02.27 0 0 439
Sziasztok Auróra és Ciprian!


Olvasom amiket írtok, még nem jutottam a végére...
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.27 0 0 438

Kedves Cíprian!

 

Akkor biztos,olyan interj lehetett,mint amit a Fábry(Hofi utánzat) szokott tartani az showjában.Belefojtja a szót a vendégekbe.:)

Előzmény: cíprian (437)
cíprian Creative Commons License 2009.02.27 0 0 437
Ne sajnáld Aurora11, a riporternő a gyermekkori élmények felé terelt (sárkányeregetés stb) :-)
Előzmény: Aurora11 (436)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.26 0 0 436

Szia Cíprian!

 

Sajnálom,hogy nem láthattuk!:(

Előzmény: cíprian (435)
cíprian Creative Commons License 2009.02.26 0 0 435
Hát nagy csalódás, az m2-n volt. A ripoternő saját magát interjúvolta meg elöre gyártott kérdéseivel. Minek ide a riportalany?
Előzmény: Aurora11 (434)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 434
Köszönöm,hogy szóltál!Kiváncsi vagyok miről lesz szó benne?
Előzmény: cíprian (433)
cíprian Creative Commons License 2009.02.25 0 0 433
Bocs, lehetséges hogy félre hallottam néhány perccel ezelőtt, talán holnap este lesz?
Előzmény: Aurora11 (432)
Aurora11 Creative Commons License 2009.02.25 0 0 432
Nagyon jó fej tanár,tanított engem asztrofizikából!
Előzmény: cíprian (431)
cíprian Creative Commons License 2009.02.25 0 0 431
Ma éppen a könyv egyik szerzője, Frei Zsolt ad interjút 2315-kor az m1-en !!!
Előzmény: Aurora11 (429)
cíprian Creative Commons License 2009.02.25 0 0 430

Én is megnézem ezt a könyvet

 

Nem könnyű olvasmány.

Előzmény: Aurora11 (429)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!