A művelt világban egyedülálló, hogy Magyarországon létezik hivatalos nyelvészeti álláspont, amit az összes magyarságtudomány vallani köteles, és a tőle való eltérés a tudományosságból való kirekesztést vonja maga után.
A klasszikusokat ezért cenzúrázzák.
Gárdonyi Gézának Láthatatlan ember című remekművéhez írt három jegyzetfejezete évtizedek óta nem jelenhet meg.
E mondatok miatt kíméltetik a magyar olvasó Gárdonyi teljes művének olvasásától:
A magyar történetírásban Hunfalvinak [Hunfalvy Pál, 18101891, nyelvész, történész, néprajzos] Batu káni szerepe volt: földúlt és elégetett minden hagyományt. A hun rokonságot merőben megtagadta, s Attila magyari dicsőségét beledobta az Akadémia szemetes ládájába. Csak az utóbbi években akadt egy Nagy Géza [18551915, régész, történész, néprajztudós], egy Thury József [18611906, nyelvész, turkológus], hogy az örökké cáfolt nagyérdemű tudóst, Vámbérit [18321913, keletkutató] ne is említsem , ezek bebizonyították, hogy Hunfalvi piromániában szenvedett, s hogy igenis a mi régi történetíróink szava az igaz: a hunok rokonaink és elődeink voltak, s Attila öröksége valóban örökségünk nekünk. (Gárdonyi Géza, Láthatatlan ember, Dante, Bp., 1943. Életrajzi adatok: Cz. G.)
A linkben megadott elgondolást illetően abban azért vitatkoznék a szerzővel, hogy karácsonykor az emberek az "Új Év" megszületését ünnepelték volna. Ez szerintem téves, illetve a sorrend téves.
Karácsonykor őseink a nap "újjászületését" ünnepelték, aki az erősödése által (egyre magasabbra emelkedik) ismét elhozza nekik a fényt, a világosságot, a meleget, egyszóval, magát az életet. Természetesen, a valóságban is ekkor veszi kezdetét egy újabb időszak, "időkör" is, az "új év", amit őseink ennek az új időszaknak, az "új évnek" a megszületéseként képzeltek el...
Abban viszont egyetértek a szerzővel, hogy a karácsony szavunk semmiképpen sem szláv eredetű, mivel egyrészt a mai szláv nyelvek a mi karácsony szavunkra teljesen más kifejezéseket használnak:
Látható tehát, hogy a szláv nyelvekben a karácsony megnevezése egyáltalán nem egységes, a szlovák és a cseh pl. egyértelműen a német Weihnachten átvétele, és a mi karácsonyunkkal semmiféle hasonlóságot nem mutatnak.
De ezt már ők sem hiszik el, jóllehet a magyarázatuk így is teljesen logikátlan és "természetesen" forrásmegjelölés nélkül. Az alábbi linkben (azt hiszem szlovákul van), a következők állnak (guglival fordítottam), amit megpróbáltam értelemszerűen magyarra fordítani.
"Název kračun pravděpodobně pochází z latinského creātiō "stvoření".[zdroj?] Nepravděpodobný je výklad z praslovanského kortЪkЪ "krátký" a zesilující přípony "-un", pak by znamenal nejkratší den v roce analogicky k římskému bruma, označujímu též zimní slunovrat.[zdroj?]"
Magyarul:
"A kracun neve valószínűleg a latin Creatim "teremtés" szóból származik. [Forrás?] Az értelmezése valószínűtlen a proto-szláv kortЪkЪ "rövid" jelentésű szóból is, a fokozó raggal "-un", mert akkor ehhez hasonlóan a latin bruma (tél) is az év legrövidebb napját, a téli napfordulót jelentené [forrás?]"
Aztán leírják, hogy a kifejezést használják még a szlovákok, ruszinok és esetenként a bolgárok is, majd megjegyzik, hogy a szót a magyarok és a románok a szlávból vették át...
Nem életszerű, hogy egy ilyen alapvető jelenség megnevezését át kellett volna bárkitől is vennie a magyar népnek..."
A magyar tényleg egy "öreg" nép, de - és ezt most csak úgy általában mondom - ez azért nem jelenti azt, hogy ne vettünk volna át szavakat, fogalmakat más nyelvekből. Azért az letagadhatatlan, hogy pl. vannak latin, német stb., eredetű szavaink. Vagy gondoljunk csak a legújabb angol szóáradatra (lájkolnak, heppik, fitek, topon vannak az emberek, csapat helyett jön a team, stb.), ami éri myelvünket.
Elképzelhető egyébként, hogy a karácsony a kör szavunk egyik képzett alakja, de én azért gondolom mégis, hogy ez egy őstörök örökség lehet, mert a kara (sötét, fekete) értelme, megvan a mi korom szavunkban is (sötét, fekete égéstermék) és számomra logikusabbnak tűnik, hogy a téli napforduló legjellemzőbb állapotát, a sötétséget, az ezt jelentő fogalommal is kifejezték...
Ha már a sumérokat emlegetted: "A sámán sem negatív, hiszen a szumir SAMAS napisten nevének folytatása.", akkor egy kis pontosítást hadd tegyek! Kevered a sumért és az akkádot. Szerintem a két szónak nincs köze egymáshoz!
A sumér napisten neve UTU.
dutu: the sun as a god = napisten (sumér)
Az akkád napisten neve:ama
A sámán név is ismert a suméroknál
aman [VESSEL] wr. dugaman2 "a vessel". Jelentése edény
aman rūti *= first class oil = első osztályú olaj
Talán a aman szó innen ered, a papok vagy varázslók szent olajat használhattak bizonyos szertartások vagy gyógyítások alkalmával.
Én azt javasolom, és sugallom, hogy MINDENKI bátran használja e két szó helyett: a MAGOC megnevezést. E név nem más, mint aminek változata a MAGosz a görögben, és MAGus a latinban. Mind a háromban ugyanaz a képző foglal helyet, mindegyiknek a saját nyelvén. A magyarban a magoc, és a tátoc a szinonimák, melyek egyenrangúan foglaltak helyet a magyar nyelvben. Az azutáni szerepük és helyükkülső behatás nélkül változhatott. Ma már befogadottabb a táltos.
A sámán sem negatív, hiszen a szumir SAMAS napisten nevének folytatása. Ennek ellenére, - azonkívül, hogy az utóbbi 150 évben a "---" kultúrájú kelet-szibériai kőkorszaki színtű törzsecskéknél a mai napig fennálló rendszerhez hasonlítandó, pejoratív céllal hozták be a magyar köztudatba - a sámánizmus eredetileg nem volt "elmaradott" kultúra jelzete. Mégis tudnunk kell, hogy magyar sámán nem volt, - az írásos emlékek szerint :)))). Magoc, volt. FMJ. "Magorum Pontifex" kifejezést is rögzített az inkvizíciós jkv.-ek fordításakor.
A kerecsensólyom a téli napforduló jelképes madara, amely a hiedelem szerint elhozza az embereknek a fényt, a világosságot, tehát tkp. az életet. Ezt a hiedelmet "testesítették" meg a kerecsensólymok röptetésével, amelyeket a sámán vagy a táltos megáldása után hajnalban, keleti irányba indítottak el és visszatértükkel a madarak "valóban" elhozták az embereknek az éltet adó fényt...
Nem ragaszkodom körömszakadtáig egy feltételezéshez.
Mindössze arról van szó, hogy mivel amióta a nyelvészet felütötte a fejét
a tudományok között, mindent sikerült elvenniük tőlünk.
Engedtessék meg nekem, hogy ezentúl a magyart tartsam a kiindulópontnak és ebből a
pozícióból közelítsek vagy hátráljak meg -ha úgy tetszik- az igazság felé és ne fordítva.
Azt megteszik nekünk a mi kedves indoeurópai barátaink.
Az az álláspontom, hogy a törökben is a magyart kell elsősorban keresni. Az idegen szavakban szintúgy.
Majd, ha minden lehetőséget kizártunk akkor ami megmarad az lehet idegen szó.
Az, hogy egy csomó régi nevet és szót nem értünk ma már, közel sem azt jelenti, hogy
azok idegen szavak.
A névadás időközben teljesen megváltozott. A XVI. századra már az eredeti magyar nevek többsége kicserélődött
"keresztény" nevekre. A mai helyzetről meg szó se essen, mert gyakorlatilag nem létezik magyar név a naptárban.
Nem állíthatjuk, hogy az általad felsorolt nevek nem magyarok.
Majd, ha egy török bebizonyítja, hogy a Zoltán megmagyarázható a törökből és levezeti a származását akkor majd elhiszem,
hogy török szó.
Addig maradok az alpári konyhanyelvészetemnél és azt mondom, hogy a Zoltán magyar szó.
A "zol" a Nap (szol), mert SÜL vagy SÜT, a ten pedig időtlen idők óta az Isten neve. Ten = te+nő.
A te a "ta" gyököt rejti, ami szétterülőt, terjedőt jelent. (tesz, teremt) A nő szó pedig önmagáért beszél.
A TEN az anyaistennő neve. (Ezért tehén a tehén is és Athéné is.)
A sekrestye gyanúsan magyar eredetű nem? Igencsak hajaz a keresztes szóra.
Az ámen szintén egy gyanús szó, ami megint csak a magyarból magyarázható meg.
A jelentése: a mén. Most nehogy azt hidd, hogy viccelek! Ez a magasrangú férfiak megszólítása a fél világban.
Nem tudom, csak föltételezem, hogy az imádság végén ezzel Krisztus urunknak ajánljuk a mondókánkat
fölemlegetve a rangját.
Érdekes, de Végvári Józseftől hallottam egy előadásában, hogy pl. a rádió is magyar eredetű szó, pedig ki gondolná?!
A ragyog szóból könnyedén megmagyarázható. Ugyan így a diák, diakónus a gyak szóból. Ezt Varga Csaba bebizonyította.
A többi általad emlegetett szóra nem tudok kapásból magyarázatot találni, de amint mondtam az az elvem, hogy próbáljuk meg mindenek előtt magyarul megmagyarázni őket.
Eszemben sem volt sértegetni téged, de ez nem az a hely, ahol kesztyűs kézzel bánunk egymással. A személyeskedést
el kell kerülni, de a nézetek terén nem baj az, ha ITT ölre megyünk.
Övön aluli, amit írsz, amit nekem akarsz tulajdonítani, mert mindent félremagyarázol. Nincsenek előítéleteim a magyar nyelvvel kapcsolatban, nem tőlem kell féltened a magyar nyelvet, védtem én eleget más fórumokon, de nem a karácsony az egyetlen szó, ami nem magyarázható meggyőzően a magyar nyelvből. Nekem is van egy véleményem a karácsony szóról és neked is, amihez te körömszakadtáig ragaszkodsz. Nem hiszem, hogy attól lennék magyarellenes, ha egy szó eredetéről nem tudunk megegyezni, ráadásul én nem is állítom, csak hihetőnek tartom a magyarázatot. Tudjuk, hogy a magyar nyelv olyan, hogy bárki tud pillanatok alatt hasra ütéssel új szót alkotni, amit mások is megértenek, (te is ezt csináltad) ez a magyar nyelv egyik csodája! Nagyon nehezen tudnánk ma beszélni, ha eltűnnének az idegen eredetű szavak egy pillanat alatt nyelvünkből. A forma, fasírt, kollégium, busz, index, taxi, televízió, bojler, stb. mind beépült a magyar nyelvbe. Vagy árnyékszékre mennénk vécé helyett? Nem törökösítem a magyarságot, eszembe sincs! Csupán azt feltételezem, hogy Árpád közvetlen környezetének, gyerekeinek törökös neveik voltak! Liüntika (Levente), Falicsi,Jelek (Üllő), Jutocsa (Jutas), Tarhacsi (Tarhos), Zolta neve a bizonyíték, ezek nem magyar nevek! Nem is maradtak fönn a nép között, Levente már egy magyarosított név! Nem állítok többet, mint azt, hogy Árpádék bejövetele után az uralkodó réteg a földeket szétosztotta egymás között, nagyon sokan választottak itt feleséget maguknak, falujukat, ahol letelepedtek, talán róluk nevezték el. Nézd meg az Árpád-kori magyar faluk nevét, de a telefonkönyvben található magyar település lista tele van olyan névvel, aminek nem ismerjük a jelentését! Mit jelent Perkáta, Vecsés, Szabolcs, Balsa, Bodó, Devecser, Céce, Tuzsa, Arka, Regmec, Karakó, Abda, Abod, Abony, Acsa, Acsád, Acsalag, Adács, Adásztevel, Anarcs, Andocs neve? Alig van olyan magyar településünk, aminek értenénk az elnevezését! Sorolhatnám napestig! István korában elterjedt a kereszténység, új vallással kapcsolatos szavak jelentek meg nyelvünkben. A templom, mise, sekrestye, ministráns, ámen, stb. nem magyar eredetű szavak, szemben a kereszt szavunkkal, amit csak a magyar nyelvből lehet tökéletesen levezetni és én abban látom kör szavunkat! Nem látom be, ha a karácsony szó ismert volt az Árpád-háziak körében, miért ne épülhetett volna be a keresztény ünnepek közé ez az elnevezés. Ha az urak ezt használták, a nép átvette, mivel előtte ez nem volt ünnep, miközben lassan a magyar nyelv megmaradt és néhány generáció után az urakra csak lakóhelyük neve emlékeztetett, nyelvük eltűnt.
Hogy manapság egy szót használnak-e vagy sem az nem túl erős érv.
Ha egy összetett szóban benne van a "körecs", akkor semmi sem indokolja, hogy önállóan ne lenne létjogosultsága.
A karács-onyban a köröcs-kében benne van csak a szó tovább lett ragozva.
További példának felhozhatom Körcsönye nevét (baranyai puszta) és Körcsénye nevét (somogyi puszta).
Úgy képezzük ezeket a szavakat, hogy az alapszóhoz hozzáragasztunk egy másikat, az öcs szót.
Pl.: üveg-öcs = üvegcse
gyú -(t; vendéghang)-öcs = gyutacs
forog-öcs = forgács
A törökség a hunok után tűnik fel a volt hun területeken. Logikus, hogy ők a pusztai kultúra átvevői és nem fordítva.
Előszeretettel próbálnak bennünket "törökösíteni" minden alap nélkül.
Sem a hunok nyelvéről, (ami sokak erőlködése eredményeképpen szintén töröknek van időnként kikiáltva) sem Árpád magyarjainak török nyelvéről az égvilágon semmi bizonyíték nem került elő. Ezek puszta feltevések, amiket tényként közölni meglehetős szemérmetlenség.
Ráadásul mint említettem a kis és nagy évkör szakrális vonatkozásai tízezer évek óta az emberek életrendjének irányítói.
A karácsony éppen a KÖR szentségéhez az egyik legalapvetőbben kötődő misztérium. Ez semmi képpen nem lehet kereszténység
utáni átvétel. Ez a fény, a Nap feltámadásának ősi ünnepe. Ehhez viszont ezer szállal kötődik a sólyom madár, a Nap madara.
aki a haldokló világot megmenti, amikor felemeli a napot egyre feljebb- és feljebb.
(A sólyom a Nap ellenfényében függőlegesen emelkedik föl messze az égbe mielőtt lecsapna.)
Ez a sólyomhoz kötődő képzet szinte minden magas kultúrában megtalálható.
Hogy Árpádék nem is lettek volna magyarok?
A krónikák mást mondanak.
A népi emlékezetben sincs annak nyoma, hogy ne lettek volna magyarok.
Ha idegenek lettek volna feldúlták, kifosztották volna Magyarországot tömegsírokat hátrahagyva.
Hogy egy másik nyelvjárást használtak az természetesen nagyon valószínű.
Visszatérve a karácsony szóra.
Szerinted a törökös Árpádék elnevezhették akár a saját nyelvük szerint is.
Én azt nem értem, hogy miért nem a magyar KÖRT és a hozzá kapcsolódó vallási eszméket látod a szó mögött,
miért idegen vizekre akarsz mindenáron evezni?
Le kéne már szokni arról az előítéletről, hogy ami nem magyar az biztos helyes (még, ha csak feltevés is), ami meg nyilvánvalóan magyar az kamu.
Akár igazad is lehet, de mint írod, részedről ez "puszta okoskodás"! A baj az, hogy a "körecs" szót nem használják sehol, legalábbis én sohasem hallottam. Azt nem tudom, hogy a török miért sokkal fiatalabb a magyarnál, legfeljebb mi sokkal előbb voltunk itt Európában. Ha elfogadom azt, amit írsz, hogy a magyar Európa egyik ősnépe, az még nem magyarázza meg a karácsony szó eredetét! Úgy gondolom, hogy a KM-ben lakó nép megőrizte saját nyelvét, ezt nevezzük ma magyar nyelvnek, miközben Árpád és a vele uralomra jutott uralkodó réteg nem a magyar nyelvet beszélte! A keresztény vallás elterjedésével a vallással kapcsolatos szavak egy része átvétel a magyar nyelvben, és nem látom be, hogy a talán valamilyen török nyelvet beszélő Árpádháziak miért ne a saját nyelvükön nevezték volna el ezt a téli napfordulót, és Jézus születésének ünnepét! Talán van, ami fordítva van és a karácsony szó után neveztek el egy sólyomfajtát kerecsennek!
Elég meggyőző, amit írsz a karácsony szavunk eredetéről, magam is gondoltam a kara szóra, ami elég ismert szó fekete jelentéssel. Magyarországon található Karakó község és Erdélyben egy Karakó nevű völgyhíd. A csony szót şon formában nem ismertem, de hozzá gondoltam a "csonk" szavunkat, ami valaminek a lerövidítését (csonka, csonkolás) vagy hiányát jelenti. Lényegében ez is ugyanaz!
Lehet, hogy volt már, de mivel itt a karácsony, ezért talán nem árt ha tudjuk az eredtét és jelentését.
A karácsony szavunk egy nagyon régi, még az őstörök népekkel való együttélésünk korából származik, és semmi köze a kereszténység korában kialakult egyéb fogalmainkhoz.
Mint minden természeti népnek, így a magyarnak is, nagy fontosságú volt a téli napforduló idejének meghatározása, mivel ebből tudták, hogy ezután a nap "újjá születik" és egyre "erősebb lesz", több fényt és világosságot ad, ami tkp. az élet biztosítását jelenti.
A legtöbb török nyelvben a kara kifejezés a sötétséggel, kapcsolatos fogalmakat jelenti. Érdekes, hogy ez az őstörök fogalom megvan a mi nyelvünkben is, mégpedig a korom szavunkban, ami egy sötét, fekete színű égéstermék.
A törökşon (korábban esetlegşun) = utolsó, utoljára, jelentésű szó érdekes módon szinte azonos alakú a karácsony szavunk utolsó szótakával –csony (şon-csony). Tehát az is elképzelhető, hogy a mai karácsony szavunk valamikor két szóból állhatott (kara şon, kara- şun), és annak az utolsó sötét napnak a megjelölésére szolgált, ami az idők folyamán egyszavas fogalommá olvadt össze (karaşun, karaşon) és nyerte el mai karácsony alakját.
A karácsony szavunknak (szó szerint "sötét utolsó") tehát értelemszerűen az "utolsó sötét" (nap) a jelentése, ami teljesen megfelel e nap jellegének...
Milyen érdekes, hogy a belinkelt tőltcső videót érdekes módon lenyúlta, letiltotta a vígszínház. (?????)
Vajon miért? Az övék, vagy a mi a fészkes fene!? Nem is közkincs?
Itt egy másik ugyanaz.
Ami meg a szavak eredetét illeti. Most van-e összefüggés a reppen, repül, rebeg, ráripakodik a ripacs, rebben............. röppen szavaink közt? És mit is jelent Rebi néni? Reppenj el, károgó bosszúálló boszorka. És vajon milyen alapon is?
Elvagyunk mi a bV-sz hangutánzó gyökkel, ahol V többnyire mélyhangrendű. BAMM!!!!! BUMM!!!!! BOMM! bV+sz már (s ~z) egy toldalékolásnak látszik (ősi verbumképző??). BOM-BA. A B hang a fontos. A boss büntet, a büntetett búj. Búval bélelt. BÚÚÚÚ...... ez is hangutánzó. Bőg a tehét, mert nincs kalap a fején. Még napszúrást kap szegény, ha meleg az idő.
BOSSZÚ, BOSSZAN-T ............ BOSZOR ....... vagy mint a románok mondják rólunk BOZGOR.
Van kicsinyítőképzős BOSZORKA = BOSZORKÁNY is. Egye kánya!! :-))
A magyarból belülről hangalapon gyönyörűen levezethetők a szavak. Szophoklészek, szókrateszek szószobrászműhelye e nyelvi elv. Czu-Fo-ék voltak az úttörők. Csak ők még kevesebbet tudtak a világ virágos vallósságairól.
"A perzsa buszurnak nem is kell boszorkánnyá fejlődnie, de a magyarban minden további nélkül megtörténhet."
Végülis ez is lehetséges. Vagy egyszerűen a basz- = nyom az eredet, csak az ősök elhagyták a basz- (nyom) szót annak illetlen volta miatt, míg a törökben nem alakult ilyen jelentésűvé. Viszont a -kány képző magyar. (basz-or-kány = "nyomorkány" :-)))), vagy: "nyom-ár -kány" jelentésű. Ha mégis török, akkor mindenképp az: nyomó, nyomorgató.
A nyűg nyűve nyög, nyíg, nyaggat engem. Nyakam nyeklik, nyaklik s nyekken egyet, majd a testem meg se nyikkan. Egy nyikhaj vagyok, aki nyafog, s csak nyavalyog........ Lasszó a nyakamon. Na!? Na!? A nya!!! A nya!! A gyerek nyámnyilán nyavalyog. Ne nyávogj az anyád kínját!! :-))
O.E. hnecca "neck, back of the neck" (a fairly rare word) from P.Gmc. *khnekkon "the nape of the neck" (cf. O.Fris. hnekka, M.Du. necke, O.N. hnakkr, O.H.G. hnach, Ger. Nacken "neck"), with no certain cognates outside Gmc., though some suggest PIE *knok- "high point, ridge" (cf. O.Ir. cnocc, Welsh cnwch, O.Bret. cnoch "hill"). The more usual O.E. words were hals (the general Gmc. word, cf. Goth., O.N., Dan., Swed., Du., Ger. hals), cognate with L. collum (see collar); and swira, probably also from a PIE root meaning "column" (cf. Skt. svaru- "post"). The verb meaning "to kiss, embrace, caress" is first recorded 1825 (implied in necking) in northern England dial., from the noun. Neckerchief is late 14c., from kerchief (q.v.). Phrase neck of the woods (Amer.Eng.) is attested from 1780 in the sense of "narrow stretch of woods;" 1839 with meaning "settlement in a wooded region." Neckline of a garment is from 1904. To stick one's neck out "take a risk" is first recorded 1926, Amer.Eng. Horses running neck and neck is attested from 1799.
bossz-ant, felbossz-an. Hangutánzó gyökök után állnak ezek a képzők. kopog, koppan, koppant....... *boszog meg nincs, mert a egyetlen folyamatos állapot.
A főnök is mindig bosszús. Főleg ha meg is kell mutatnia ezt a fölérendeltségét. Kibasz az állásodból pl.
1540s, "swelling, projecting and rounded, decorated with bosses" from boss (2). Meaning "domineering, fond of ordering people about" is recorded 1882, from boss (1). As a common cow name it represents L. bos "cow".
"protuberance, button," c.1300, from O.Fr. boce "a hump, swelling, tumor" (12c., Mod.Fr. bosse), from either Frank. *botija or V.L. *bottia, both of uncertain origin.
"overseer," 1640s, Amer.Eng., from Du. baas "a master," M.Du. baes, of obscure origin. If original sense was "uncle," perhaps it is related to O.H.G. basa "aunt," but some sources discount this theory. The Du. form baas is attested in English from 1620s as the standard title of a Dutch ship's captain. The word's popularity in U.S. may reflect egalitarian avoidance of master as well as the need to distinguish slave from free labor. The verb is from 1856. The slang adjective meaning "excellent" is recorded in 1880s, revived, apparently independently, in teen and jazz slang in 1950s.
Na egy érdekes szinkron mai fejlemény.
Sportoló srác kiment tanulni és dolgozni Hollandiába. Ott volt egy évet. Mivel igen jó játékos volt az adott sportágban, végigjátszotta bajnokságban az évet. Itthon volt egy torna, és a hollandok elég keményen basszusoztak, ha valamit a játék során elrontotttak. Én rögtön felismertem azt, hogy ez bizony egy ősi (magyar??) INDULATSZÓ. Gyorsan elsajátította a csapat a ~*sajssze!!,"sitt" helyett. Volt ott pár holland csapat, ők meg nem. Mivel játékvezettem, feltűnt ez a dolog.
Tehát. BAS(S)Z és BOS(S)Z, indulatszó eredetű.
Csak érdekességként említem, bamm! bumm!! bumfordi, bunkó módon, mi is zajlik tudomámosan itt:
Mi is folyik itt a farizeusok részéről a nyelvünkkel?
Nyelvi változás fejleményeket, képesek levezetni egy összetett szóból filológiai (írások!!) alapján. :-((
"Téves" és "helytelen" minősítgetnek. Jézusom!! Ezek bizos sötét bányarémek (lemegy a bányába és feljön tőlük a szén). És elbandukolhatnának már bánkódva a bűbánatosba!! :-(
Na persze, a tudomámosságnak és a mószertanuknak abbaszna be!! :-))
Tehát jobb anya = jobanya, aztán meg ugye a banya. Az ész megáll és ácsorog. Mondta ükapámnak a jobb anyája. :-((
És még ők vetik sokunk szemére, hogy iderakok odarakok, s szóragozok, szórakozok a hangokkal és így bármit lehet. De akkor vezessék már le azt is, hogy az anya, az miért is valami rossz jelentésű élőlény? Mert ha eredetileg ez volt tényleg, akkor kell elé a jobb jelző, hogy azért az alapvetően rossz ne legyen már annyira! Aztán a péjcsába is tévesen és helytelenül tagolván milliónyi beszélő banya rosszá faragta. Valszeg ők voltak a hülyék és ők ám a kivételeseen nagyon okosak. Mint a tavalyi kosok. Szomorú vagyok. :-((
A nyög-nyaggatás viszont más szó, mint a szúr-szúrkálás-szúrkány. Persze analógiaként felhozható.
A perzsa buszurnak nem is kell boszorkánnyá fejlődnie, de a magyarban minden további nélkül megtörténhet.
A nyelvtörténettel foglalkozó könyvek tudnak a melléknévi igenév képzőjének vokalizálódásáról. Nem egy sima k-val, hanem gammával jelölik, ha jól emlékszem, vagy x-szel? Egyik példájuk a "fehérvári hadi utu"-s. Ott meneh szerepel.
Még egy adalék a magas-magvas szavak összetartozására.
A magyar nyelv és az indoeurópai között szoktak egy olyan különbséget tenni, hogy a mi nyelvünk inkább hasonlatok, illetve mélyebb összefüggések szerint képezi le a világot, míg a hajlító nyelvnek alárendelő módon pillanatnyi állapotot rögzítenek. Rengeteget írtak erről, én is hoztam a növény és az állat példáját a magyar nyelv hosszútávú szemléletére. Feltételezhető, hogy amagszó lényege sem külső jelleg, hanem belső folyamat.
A nyelv kialakulásáról az a véleményem, hogy először az igék és a határozószavak fejlődtek ki, mert a bonyolult, összehangolt társas feladatoknál, illetve vészhelyzetben ahol a kiemelt jelentősége van a kommunikációnak, alapvetően azt kell közölni, hogy ki mit csináljon, merre menjen, honnan jön a veszély. Igék és irányok. Szerintem téves az a feltételezés, hogy az ember először a testrészeit nevezte meg, egy kicsit íróasztal szaga van.
Tehát amagnem valami kerekded formát jelöl, hanem növekedést, gyarapodást, halmozódást, magasodást. A Czuczor-Fogarasi szótárban is érezhető ez a bizonytalanság, hogy adja magát az alaki hasonlóság, de mégis lehet más magyarázat is:
MADÁR
Mi e szó elemzését illeti, több ismeretes nyelvekben a madarat vagy tojó, vagy repülő, vagy mindkét tulajdonságáról nevezték el. Tojásra, vonatkoznak talán a vogulfinn:oijamadár, és lapfinn:aivatojás. Repülés viszonya van a hangokban is egyező szanszkritpat, honnan:patámi(szállok, repülök; esem) éspatatv.pataga(madár), között; így a hellenpetomai, pthnos, pteronés a szlávpták; továbbá a németVogelésfliegens a latinvolareésvolucris; s a repülés suhanó hangja után talán a törökkos-mak(szaladni) éskus(madár) között, melyhez tartozik a magyar madárüzőhess! repülj. 1) Amennyiben madár v. madar szóban a tojás, vagyismony alapfogalma látszik rejleni, gyökemad, gömbölyübbenmod, mint Dunán túl némely vidéken ejtik,modár, rokon amogy; mogyoró, tájdivatosanmagyaró, magyalv.mogyal(bogyótermő fa), amony, bod, bogy, bogyószókkal, mint melyekben alapfogalom a gömbölyü alak. Ide tartozik a hímgolyót jelentő finnmuna, muno, munyi, mok. 2) Ugyanezen ár képzővel amennyibenmadmozgást, különösebben emelkedést jelent, az emelkedési vagy repülési tulajdonság jelöltetnék.
Szerintem az emelkedés a kulcsszó, a madár magasan jár.
Az elfelejtettem írni, hogy a Czuczor-Fogarasiból vettem a szócikkeket.
Azért sok olyan szót lehet felhozni, ahol a tőhöz több képző is járul. Egyik sem felesleges, a magyar nyelv már csak így működik. A meglévő szó értelmét módosítja egy újabb képző hozzáragasztásával.
Nem egy esetben bizonyos köztes alakok kikopnak a nyelvből, így ha jelenleg már nem létezik egy forma, az még nem jelenti azt nem is volt. Szerintem éppen aboszorkánya nyoma aboszor, boszorogszavaknak.
Azon is el lehet gondolkozni, hogy talán abosszúés aboszor ugyanannak a szónak két nyelvjárásbeli változata. Minden nyelvben előforduló jelenség, hogy a szó vége fokozatosan lekopik. A magyarban az első szótagi hangsúly miatt hangsúlyosabban kellene jelentkeznie, amennyiben nem megy a képző rovására. Pl. a szóvégi rövid magánhangzók el is tűntek. Állítólag a folyamatos melléknévi igenevek vége (menő, alvó) eredetileg-aq volt. Viszont sok esetben amikor a germán nyelvekben -er a szó vége, az a magyarban folyamatos melléknévi igenévvel feleltethető meg. Az-ú, -ű képzőknél is egy mássalhangzó vokalizálódása történt. Aztán vannak olyan szópárok, mint a csángó-csangur(kangar, hungár), Csaba-Kuber(kabar, szabir). Meg lehetne jobban is vizsgálni ezt a témát.
Összehozhattam volna én is a boszorkányt a bosszúval, de a toldalékolás miatt nem látszik meggyőzőnek az eféle eredeztetés.
Az alap a bosszúnál az a dühös kifújás, amit az összeszorított ajkunk felpattanása után a fogak közt megeresztett, kb. "bb-ssz" hangsorral lehetne leírni. (Más indulattal ugyanígy képzett szó a bősz, bezzeg, bizony!)
Lehetett volna a "bssz"-t R-rel képezni (ma S-sel van: bosszús), de nincs nyoma a nyelvben ilyesminek. De ha lett volna, akkor is sok a fölöslegesnek tűnő további képzés: b-ssz > *bosz-or > *boszor-ag > *boszorag-ány > *boszorg'-ány > boszorkány.
Sztem inkább nem. De lehet meggyőző érvet hozni!
(A perzsába nyilván úgy került a szó, mint a többi: a médák hagyatéka.)
