Tény, hogy gondok vannak ma Magyarországon a testneveléssel, tömegsporttal, de azért 1952 óta megváltozott pár dolog, a világ sportjában is. Az olimpiát felfedezte magának a televízió, a szórakoztatóipar, valamint egyre több ország indul és követel helyet magának, miközben az USA és Kína elhúz - ennek a kétirányú folyamatnak vesztesei leginkább az európaiak.
Bocs, de szerinted 1952 -ben több pénz volt? Jobbak voltak a társadalmi viszonyok? Hány aranyérmet is nyertünk? (Mivel akkor nagy valószínűséggel nem éltél, megsúgom: 16-ot!!!!!!!! TIZENHATOT!!!) Úgyhogy ne dumáljunk politikáról, pénzről: a mai magyar generáció ennyit és nem többet tud... (Nobel díjasaink sincsenek mostanában, úgyhogy a satnyulás nem csak fizikai! :-)))
A kérdés, mint annyi egyszerűnek tűnő kérdés nem könnyen válaszolható meg! Ugyanis annak is igaza van, aki elégedett és annak is, aki nem. A nézőpont, a megközelítés különbözősége szempontjából igaza van itt a legtöbb hozzászólónak. Az ostoba, provokatív kérdéseket feszegetők persze itt is megjelennek, s hiénaként, vagy egyéb állatokként rombolják szét a topikot, véletlenül sem azt boncolgatva, hogy miért is fontos az USA-nak vagy az usákoknak, hogy mindenáron az éremtáblázat élén tudhassák magukat, még ha ezzel az íratlan szokásokat is rúgják fel, csak egy kicsit rúgjunk már saját magunkba, persze, ők a magyarokról többes szám harmadik személyben beszélnek (éreznek) általában
Miért volt tragédia a valahai dream-team leszereplése, és miért is fontos a példaképek számának növelése egy ország számára? Mert erre nem válasz az, hogy csak a diktatúrákban fontos! Vagy ezek szerint az USA egy kínai típusú diktatúra? Igenis ami a fontos, az bizony a PÉNZ, s másod- és harmadsorban is a pénz. Mert ha a példaképek nyomán százak, ezrek kezdenek sportolni, a mozgáshoz hozzászokni, akkor kevesebb pénzt kell költeni az egészségügyre. Az aktív korosztály munkabírása, feladatmegoldó-képessége, az élet kihívásaira adott válaszai gyerekkortól kezdve edzésben lesznek Nem mellékesen a szórakoztatóipar is egy jól jövedelmező ágazat, amelynek része az élsport...
Folytathatnám a sort, de felesleges, ezt többen is tudnák itt rajtam kívül. Tehát nem csupán az első értelemben, hanem második és harmadik dimenziójában is alapvetően pénzkérdés a jó élsport megléte, egy egész nemzet, egy egész ország fejlődésének egyik pillérét képezi. A példák számosak: s még olyanokat is nyugodtan sorolok, mint például a spanyolok, akik most talán magukhoz képest szintén alulteljesítettek. De nézzük meg, hogy a mintegy 10-15 éve elkezdett szisztematikus építkezésük a sport terén, egészen a fiatal gyerekektől a felnőtt korosztályokig, hová jutatta őket? Ha a barcelonai olimpia előtt a sportjukat vizsgálod, akkor a focin kívül mi lett volna a második? Talán a bikaviadal és a kerékpár. Ma pedig egy sor egyéni- és csapatsportban a világ élmezőnyéhez tartoznak. Ezen kívül a technikai sportokban elképesztő sikereket érnek el. S lám az ország is hasonló fejlődést mutat. Na nem azonnal, úgy 10 év csúszással, ahogyan a sportolók kiöregszenek és belépnek a gazdasági életbe.
Nos ezért fontos, hogy hogyan szerepelünk, s ezért mondom azt, hogy lehetünk elégedettek, ha viszonyítunk más országokhoz, s észreveszzük, hogy a világ visszavonhatatlanul megváltozott, s erre reagálni illik, ahogy pólósaink tették az olimpián mindig, amikor érezték az ellenfél, vagy a bírók színeváltozását, s lehetünk elégedetlenek is, ha a saját sportbéli lehetőségeink, esélyeink be nem váltását fájlaljuk. Nekem leginkább nem az fájt, hogy esélyeseink csődöt mondtak, hanem az, ahogy megadták magukat! Kikapni lehet a jobbtól, de még a rosszabbtól is, de lélektelenül, félszegen nézni, ahogyan elszáguld mellettünk egy világ, azt nem lehet! S bizony, ebben volt részünk elég, ezen az olimpián! Pedig ők is dolgoztak rengeteget, nem azzal volt a baj, elismerésem mindenért, ahogy eljutottak Pekingig, csak ott egy kicsit többet kellett volna küzdeni tudásból megmutatni, mert ha úgy kapnak ki, akkor minden megbocsátható, lásd a kézislányokat. Szóval röviden ennyit
Nem láttam én csak idéztem a ma reggeli Kosszuth rádióban megszólaló testnevelés egyetemi docens asszonyt. Hogy mennyibe kerülnek a sportszerek, meg tudja e vásárolni azt egy szülő stb.
Azért ehhez csak annyit: ha bemennél néhány iskola sportöltözőjébe és fürdőjébe lehet hogy hanyatt homlok menekülnél ki. Pedig evidens lenne az edzés utáni fürdés. Nyilván az iskolák is spórolnak és itt kezdik. Bármely szinten. Alsóbasznádon és a Demszkájstadtban.
Jártál Te a '80-as években a csepeli kajak-kenu telepen? És nézd meg most. Az eredmények ettől nem letetk jobbak(persze, nehéz is a jó eredményeket felülmúlni)..
Másik példa: Csepel FC egy év alatt lett bajnok - és feljutó BLASZ I-ben. A körülményeket hadd ne részletezzem..
Borzasztó dolgok történnek, szegény, szegény Magyarország 1924 óta nem szerzett ilyen kevés aranyérmet [1]. Szörnyű csapás ez szegény Magyarországra, mert a magyar olimpiacentrikus nemzet. A magyar azért is szeret magyarnak lenni, mert a magyar sportolók kiváló eredményeket érnek el az olimpiákon. Nagyszerű olimpiai hagyományaink vannak. Nemcsak az olimpiai bizottságban lesz nagy a tülekedés
Pekingben nem nagyon sikerült akkurátusan tovább gömbölyíteni a nagyszerű olimpiai hagyományok fonalát. A 3 arany, az 5 ezüst és a 2 bronz állítólag csalódás, messze van nemcsak a Schmitt Pál-i 666-tól [2] - Schmitt Pál mondjon le -, hanem attól is, amit mi magunk valószínűsítettünk [3].
Most mindenki elkezd felelősöket boncolgatni és okokat keresni, vagy fordítva. Nemcsak az olimpiai bizottságban lesz nagy a tülekedés - lmf: Schmitt Pál mondjon le -, hanem minden sportági szakszövetségben is, amely sportágak nem hozták az eredményeket. Márpedig ilyenből sok van, több, mint a nem ilyenekből, a vívástól a cselgáncson és a birkózáson át az öttusáig, ezúton kérünk elnézést mindenkitől, aki kimaradt a felsorolásból. A cikk a hirdetés után folytatódik h i r d e t é s
Nagyon sokat fognak beszélni a sportfinanszírozásról is. Arról van miért. Tele van az ország rothadó stadionokkal, koszos öltözőkkel, omladozó csarnokokkal, a fenének van kedve ilyen körülmények közé vinni a gyerekét. Megállt az idő, ideje elindítani az órát. Kinek, nem tudom, kiderül a következő pár évben. Sokan fognak mondani sokfélét. Nem katonatisztek és iparoslegények szabadidős tevékenysége
Mondanak máris [4], a pénzhiány emlegetésén túl olyanokat, hogy tönkretették a sportirányítást, éppen egy volt sportminiszter, a miniszterelnök fokozta le a sportot szakállamtitkári szintre - Gyurcsány Ferenc mondjon le -, nem mehet így tovább.
De biztos, hogy ez a 3-5-2 annyira rettenetes?
A sport rég nem coubertini eszme, nem katonatisztek és iparoslegények szabadidős tevékenysége. A sport a szórakoztatóipar igen fontos, milliókat megmozgató része. Többen néznek sportot, mint amennyien popzenét hallgatnak, moziba járnak vagy pálinkát isznak. Sokkal többen.
Márpedig ha a sport szórakoztatóipari kategória, szórakoztatóiparosodnia kell, még inkább, mint eddig. Bele kell tenni a pénzt, hogy többet lehessen kivenni belőle. És hát szórakozni mindenki szeretne, ezért hatalmas tempóban bővül a mezőny.
A labdarúgáson régóta látszik, hogyan megy ez. Egyre többen művelik, a 2010-es futball-világbajnokság selejtezőin 204 ország indult. A múlt század 70-es éveiben körberöhögtük az ázsiai és az afrikai csapatokat, ma már tucatjával vannak, amelyekkel szemben nincs esélyünk. A vb-ken még nem kerültek a legjobbak közé, olimpiát már 1996-ban nyertek, döntőt játszottak ezúttal is [5]. Magyarország mindeközben a világranglista 50. helye környékén szerencsétlenkedik, volt gyatrább is. A jamaicaiak és a kenyaiak futnak, a kaukázusiak birkóznak, a fehéroroszok kajak-kenuznak
Ugyanez van/lesz az olimpiai sportokban is. Pekingben dettó 204 ország sportolói versenyeztek, 87 ország szerzett érmet [6]. Jönnek fel a világ minden tájáról, mindenféle sportágban. A jamaicaiak [7] és a kenyaiak futnak, a kaukázusiak birkóznak, a fehéroroszok kajak-kenuznak [8]. Jönnek a semmiből, jól csinálják, okosan, tehetségesen.
Magyarország az éremtáblázat 21. helyén végzett, nem az 50.-en, ahol a labdarúgás áll. Meg kell becsülni, lesz vékonyabb is. Ha a vívók és az öttusázók körülményei nem jobbak, mint a futballistákéi, ha a futballisták hagyományai nem rosszabbak, mint a vívókéi és az öttusázókéi, miért ne záródna az olló? Ráadásul a jamaicaiak és a kenyaiak után mások is rájöhetnek, hogy bírnak futni, a fehéroroszok után másoknak is eszükbe juthat, hogy van vizük, vehetnek hajót, lapátolhatnak.
Kereshetnek pénzt, főszereplői lehetnek a szórakoztatóiparnak, tévé van mindenütt, látják őket az emberek. Pontosan olyat, mint mindenki eddig, és majd ezután mindig
Ha nemcsak szegény, szegény Magyarországot nézzük, az is kérdés, milyen volt ez az olimpia. Az, hogy nemcsak azért lett a kínaiaké, mert ők rendezték, nem vitás, nincs is róla ok értekezni. Az ellenben érdekes, hogy a dopping olimpiája lett-e ez, vagy nem annyira. Jacques Rogge NOB-elnök a játékok előtt azt mondta [9], az lesz - mondott más butaságokat is, például Usain Boltról [10], úgyhogy mondjon le -, többen fognak lebukni, mint valaha. A játékok közben fél tucatnyi sportolót kapott el a WADA - meg majdnem annyi lovat -, a töredékét a négy évvel ezelőttinek, azok zömét is azért, mert hülyén csinálták [11].
Ettől még nyilván mindenki azon morfondírozik, mitől ilyen jó Michael Phelps [12]. Nagyjából három dologtól. Az egyik, hogy elképesztően tehetséges. A másik, hogy hihetetlenül sokat dolgozik. És lehet, hogy attól is, amit szed. Akármit is szed azonban, ennek az olimpiának ő volt a legnagyobb egyénisége, a yamgyökeres Bolt meg a másik [13]. Kellenek ilyenek ipari okokból.
Kivételes olimpiát csinált Peking, mondta a záróünnepségen [14] Jacques Rogge. Persze: pontosan olyat, mint mindenki eddig, és majd ezután mindig. Mindenesetre nem olyan nagy baj, hogy vége.
Versus
Olvasó a "most került helyére a magyar sport" nevű libsi szólamról 2008-08-24. 22:26
Nincs menekvés: napokon, heteken, hónapokon át hallgathatjuk azt az ökörséget, hogy "most került helyére a magyar sport".
Szó sincs tehát gyalázatos olimpiai szereplésről, nem kell keresni a felelősöket, nem kell megnézni, miért nem jut pénz a sportra sem, miért nevelik félre a magyar ifjúságot, miért lett a gazdag gyerekek szórakozása a sport, miért van annyi beteg, egészségtelen gyerek...
Nem, semmin sem kell változtatni, mert hiszen "most került a helyére a magyar sport". "Eddig erőnk felett teljesítettünk" - hallatszik a legújabb, barom libsi szólam. Nyugodjunk bele a vereségünkbe, nyugodjunk bele, hogy kicsik vagyunk, hogy elvették iparunkat, tönkretették mezőgazdaságunkat, szétdúlták az egykor kiváló magyar oktatást, és az úgy-ahogy, de mégis csak működő egsészségügyet, és akkor se szóljunk lehetőleg egy árva szót sem, ha eltakarítanak minket a Föld színéről.
De egyébként megkérdezem: mi van akkor, ha még mindig túlteljesítünk a sportban? Norvégiával osztozunk az éremtáblázat 21. helyén, márpedig Norvégia nálunk sokkal gazdagabb ország. Svédországnak pedig nincs aranya sem, tehát akkor nekünk sem kéne hogy legyen. Mi illik az ország "lehetőségeihez", a 30., a 40. hely, vagy még lejjebb kéne csúsznunk, hogy a "helyünkön legyünk"? És mi a helyzet Etiópiával, amely a 18. helyen áll, és Kenya is előttünk van 4 aranyéremmel. Ők vajon a "helyükön vannak" , vagy "túlteljesítenek"? És vajon a libsi megmondóemberek, meg az ország mai urai vajon ott vannak, ahol lenniük kellene?
A pénz esetén nem a sportolók finanszírozására gondolok. Hanem arra hogy néz ki mondjuk egy öltöző, van e melegvíz, milyen a WC stb. Utánpótlás kérdése stb. Mindez bizony pénz !!!
Ezek az országok soha nem voltak jelentősek az olimpiákon. Mi csak jobbak voltunk ennél a mostaninál. Viszont bejött a merjünk kicsik lenni, jelmondat. Sikerült.
Sokszor tényleg csak egy paraszthajszálon múlott. Mondjuk ha a négyes és Pintér arany máris előbbre vagyunk. De soha nincs ha. Most így sikerült. Példát kell venni az angolokról. De lesz e erre pénz ?
de hát ez tény. Kozmannék teljesítettek erőn felül. Vajda és Kovács-Janics hozták az elvártat, mint a női kajak 4-es. a többi számban viszont gyengébbek lettek eredmények az elvárttól.
a probléma az arányokkal van. korábban is voltak gyengébben teljesítők, de ezt ellensúlyozták mások. most ilyen nem volt.