Latinul, héberül, magyarul, görögül is értelmezik, az etrusazkok által készített írásos emlékeket. Teljes bizonyosság a mai napig nincsen! Vajon miért?
Magyar Adorján: Mi sem természetesebb, mint hogy a kerek lapra vagy lapokra kerülő írás sora a lapon avagy lapokon kacskaringó (spirál) vonalba haladóan készült. Ismeretesek az égetett agyagból való etruszk és krétai kerek lapok, amelyeken az írás szintén kacskaringó vonalban halad. A spirálvonalú sorvezetés tehát régen szokásos volt.
A ballada mai magyar nyelvű olvasata az én értelmezésem szerint (a szöveg átírásánál éltem az egyes szavak mai szinonim megfelelőjének alkalmazásával): -------------------
Nos szépen igazolod magaadtól is, hogy miért nem vehető komolyan az etruszk magyarázat és a magyarral kapcsolatba hozás.
Én is tudnék még többet is idézni ezekkel kapcsolatosan, más "megfejtők"-től is, de feleslegesnek találom.
Én ugyan egy szemesztert hallgattam az etruszk nyelvvel kapcsolatosan, de ugyanúgy kétségeim vannak vele szemben mint a sumer magyarításával.
A ballada mai magyar nyelvű olvasata az én értelmezésem szerint (a szöveg átírásánál éltem az egyes szavak mai szinonim megfelelőjének alkalmazásával): …………gazdája sír. Gyeplőszár vitte, mint villám, a Másvilágra. Fák levele fonnyad, szép másnak a fagy. A nyárszínek avarrá vesztek. Adj a farára, csapd! Üss, gyeplő szára, üsd-vágd lovát! Roskad a hó, lottyadt csali jégág locsol a fákról. Csillámlik az ág, téli szép rohanás. Áskál, pofoz gyeplő szára. Legyél együtt a lánnyal, mafla! Fuss, fuss! Állj! Húzd arra! Ne féltsd miben vétlen lészen, lásd ő árva, most lopva, nyelve rossz, rozst lop az bálával. Űzd e kicsi verebet! Gyeplőd szára zászló! Anyját, rossz nyelvit lökd a sárba! A ló rátapos. Fát a rongyfajzatra! Fuss már! Visz már a gyeplőszár. Az rí, rátapod, tép. Repedj fattya! Kuss a nyársra, nyelvelj a Másvilágra! Gyeplő szára, talpadnak szúrása szorítja, csapd! Nyerj, gyeplő szára! Gyászolja vajh, férfi? Kötőfék, errébb párna. Gyeplő szára oszd! A fő, hasad! Az felsír, míg reped avarban. Feszít révében szíved, de avarba visz ez tova. Gyeplő szíja vonszolja a Másvilágra. Rácsap zabra, rátapod nyoszolyára, és rátapos ismét. ……………………………… Gyeplő szára vájja fába egyenesen, szépen, a kötőfék elenyész. Ráakad a lába, meséli a törzs és az ága: piros gyepre vér fest fűzfai árnyat. Gyeplő szára vonszol, seper: Üsd seprő, vén seprő! Gyep a gyepen, e férfi gyenge. Gyepen siklik, szánva mocsárba, s teperi, a gyeplő szára, adja a Másra. Üsd! Sírsz? Pucér gyepen esnek egymásra. Szája habos. Sáros lóhas alól.
Az etruszkok az i. e. 12–8. században jelentős tengeri hatalmat építettek ki (thalasszokrácia=Halászok?). Mint rettegett kalózok, keleten és nyugaton egyaránt legendás akciókat hajtottak végre. Egyes görög híradások szerint magát Dionüszosz istent is elrabolták egyszer; a kor másik tengeri nagyhatalmával, Karthágóval pedig egy atlanti-óceáni sziget birtokjogáért csatároztak. A görög történelemben "sötét kornak" számító, meglehetősen kevéssé ismert időszak végén a tirrének intenzív kapcsolatba kerültek a hellén törzsekkel, akik ekkoriban hozták létre első telepeiket Észak-Itália kikötőiben. Az etruszk–görög kölcsönhatás ettől kezdve nemcsak a kereskedelemben, hanem a m?vészetekben is érvényesült. Az i. e. 6-5. században a görög befolyás annyira felerősödött, hogy egyes vélemények szerint a hellének gyarmatosították az etruszkokat.
Több etruszk istenség neve közvetlenül átment a latinba: Uni–Juno, Menerva–Minerva, Nethun–Neptunus, Velchan–Vulcanus stb. Ennek a Nethun kifejezésnek, vajon mi lehetett az értelme?
D. H. Lawrence és Aldous Huxley regényeiben (Etruszk helyek, Pont és ellenpont) az ősi Etruria műveltsége szimbolikusan átváltozott egy "elsüllyedt világ" mítoszává, amely nemcsak a zsidó–keresztény, hanem a görög–római civilizáció szellemi-erkölcsi rendjének ellentétét jelentette.
Azt remélik, hogy egy Firenze közelében előkerült bronztábla hozzásegíti a kutatókat az etruszk írás rejtélyének megfejtéséhez. A Firenze környéki Cortonáról (állítólag ott került elő a tábla) elnevezett Tabula cortonensis eredetileg 28,5 centiméter széles, 45,8 centiméter magas és 2 milliméternyi vastag volt. Két oldalán összesen negyven sornyi írás van, s az két magas rangú etruszk család üzleti szerződését örökíti meg – jelentette be Luciano Agostini nyelvész. A szöveget a Kr. e. III–II. században legalább két ember véste bele a bronzba, de a mesterek egységes stílusban és minőségben dolgoztak, s a betűket pontosan egyformán mélyítették le. Ezután a táblát szándékosan nyolc darabra törték szét. Francesco Nicosia régész szerint a nyolcból hét darabot találtak meg. A nyolcadik rész alighanem már régebben előkerült, és magántulajdonban lappang. A táblán hatvan betűcsoport van, közülük azonban huszonhét szónak az értelmét nem tudták megfejteni. A fölfedezés elsősorban azért nagy fontosságú, mert az egyik leghosszabb etruszk nyelven írt szöveget tárta fel.
úgy érzem, hogy hozzászólásod megérdemel itt 1 helyet:))
"Az etruszkok egyik népneve a Tursikinna is érdekes. Hurri nyelven értelmezve talán a turu-szikinna a szigünnákról levált-letörött lenne a helyes bár ez azért kétséges. A másik már annál érdekesebb a 'Rasenna'. Ez két dolgot is elárul nekünk. Az egyik az hogy az etruszk vezető réteg valószínűleg katonás szervezeti egységekben élhetett a kezdeti időszakban az elvegyülés korai stádiumában - raj - a másik pedig még ennél is fontosabb Hérodotosz közlését megerősítve miszerint harckocsikkal járnak : 'ratta'. RAJTA, RUID, RAID. Egyes hadtörténeti munkákban megtalálható az a technicus terminus hogy 'rajdolás' ami a rácsapást jelenti. Ha ez valamiféle vándorszó is a rajtát, a rajtolást senki nem veheti el. Az indoeurópainak gondolt fehér lovat áldozó, kocsiversenyző szokásvilág első nevén nevezhető hordozói a kelták mellett mindenesetre szerintem megvannak.
A tursikinna népnév talán egy másik hurri kifejezéssel is kapcsolatban állhat. Tarshua= minden ember vagyis törzs, társadalom, társaság, tovaris. Eredeti jelentése TORZSalkodó akikből lesznek a törzsalkotók(TURÁNI ÁTOK) :-)"
Bevezetés
A magyar őstörténet tárgyalásakor általában nem szokás kitérni az etruszkok kultúrájának bemutatására. Sőt, ha a külföldi szakirodalmat lapozgatjuk, ott is az áll, hogy bár a tudósok rengeteg erőfeszítést tettek az etruszkok eredetének kutatására, nyelvük megismerésére, ez a kutatómunka igen csekély kézzelfogható eredménnyel járt. A hivatalos felfogás szerint az etruszk ismeretlen eredetű nép, nyelve is ismeretlen, holt nyelv.
Az etruszk kultúra a magyar kultúra szempontjából kiemelkedően fontos, hiszen részét képezi elveszettnek hirdetett őstörténetünknek. Tizennégyezer etruszk felirat jelentős részének értelmezése várat még magára!
Az etruszk kultúra és az etruszk nép fontosságát az európai történelem színterén jól példázza az a tény, hogy az etruszkok a Római Birodalom alapját adták mind tárgyi, mind személyi feltételek terén. Róma (etruszk nevén Ruma) városát az etruszkok alapították, első királyaik, a Tarquinius dinasztia tagjai is etruszkok voltak: eredetüket, mint nevük is mutatja, Tarhunra, a legendás etruszk hősre vezették vissza.
A magyar tudósokat és amatör kutatókat is régóta foglalkoztatta az „etruszk rejtély". Az 1800-as években, amikor az iskolai tankönyvekben azt tanították, hogy a magyar napkeleti nép, a szkíták leszármazottja, még maradványaiban élt a köztudatban, hogy a szkíták egy csoportja Itália területén keresett hazát. Nem lehetetlen az a feltevés, hogy ezek az itáliai szkíták voltak az etruszkok.
Bár a tanulmányban felvázolt történet a mai hazai hivatalos történeti és nyelvészeti szemléletbe időben és térben nehezen illeszthető be, ennek ellenére nem újkeletü dolog az etruszk-magyar nyelvazonosság gondolata.
1956-ban jelent meg Mészöly Géza ómagyar nyelvemlékeket tárgyaló műve, melyben a dél-itáliai „perugiai kő" ómagyar nyelvemlékként szerepel. BadinyJós Ferenc (aki az etaiszkokat pelazg nyelvű népnek tartja) közli Faragó Zsigmond a „magliano-i pecsét"-röl 1963-ban készített magyar szövegolvasatát. Szabó Károly a 60-as években írt egy nagyon érdekes tanulmányt „Etruszkok és magyarok" címmel, melyben igen sok szövegolvasatot is közöl. Értekezését a Magyar Tudományos Akadémia „felette naív"-ként értékelte. Az etruszk kérdés nyelvi vetületével foglalkozott Kúr Géza is.
László-Zsóka György ,,A toszkánai harangok" című tanulmányában részletesen leírja az etruszkok történetét, és meglepő végkövetkeztetésre jut: véleménye szerint a székelyek nem mások, mint a római vérengzések miatt új hazát keresett itáliai őslakos etruszkok leszármazottjai. Ők voltak azok, akik a magyar „Honfoglalás"-kor Árpád elé lovagoltak. Az etruszkok magyar, vagy magyarral rokon származását vallja történeti síkon Baráth Tibor, Götz László, Mesterházy Zsolt, Padányi Viktor is.
Mario Alinei olasz nyelvészprofesszor 2003-ban egy igen hosszú tanulmányban (Mario Alinei: Etrusco: Una forma areaica di ungherese (Az etruszk nyelv: a magyar nyelv egy archaikus formája) összegezte kutatásai eredményeit. Nyelvészeti és régészeti összefüggéseket tárgyal a Kárpát-medence és az Itáliai-félsziget történelein előtti és ókori nyelve és kultúrája között. A 1TI. fejezetben található egy rövid összefoglalás Alinei professzor könyvéről, ám én az általa levont következtetésekre, valamint az általa használt, ma általánosan elfogadott etruszk ábécé hang-jel párosítására (így az általa közölt olvasatokra) nem támaszkodom.
A jelen tanulmányban szereplő, módosított ábécé segítségével az etruszk szövegek jelentős része magyar nyelven olvasható és érthető. Bár az ábécét igyekeztem legjobb tudásom szerint kidolgozni és összesíteni, lehetséges, hogy a jövőben olyan etruszk szövegek kerülnek napvilágra, amelyek olyan jeleket tartalmaznak, amelyek még az itt közölt ábécében nem szerepelnek, így ez a jelrendszer folyamatos kiegészítést kívánhat.
Az etruszk rejtély magyar szempontú vizsgálata még gyermekcipőben jár, így e tanulmány bizonyára az utókor számára nem lesz tévedésektől mentes. Fontosnak tartottam minél több, a tárgyra vonatkozó téma felvetését, hisz így több út nyílik meg előttünk az etruszkokkal kapcsolatos jelenségek magyarázatára, megértésére és továbbgondolására.
Ha Olvasóimnak sikerül bebizonyítanom, hogy az etruszk feliratok nyelve a ma magyarnak nevezett ősi nyelv volt. és ezzel elérem, hogy magyar nyelvre úgy gondoljanak, mint a világ egyik legősibb kincsére, akkor, úgy érzem, fáradozásom nem volt hiábavaló.
Buróné Benedekfy Ágnes
Egy titokzatos nép holt (?)nyelve: az etruszk
Hivatalos fordítása szerint ez a kőtömb egy etruszk területi határjelző kő, amely a határra vonatkozó szerződést tartalmazza.
A hivatalos olvasat (a második sortól kezdődően):
" (... ) ame vaxr lautn velthinas e
stla afunas sleleth caru
tezan fusleri tesnsteis
rasnes ipa ama hen naper
xii velthinathuras aras pe
rasc emuln lescul zuci en
Benedekfy 74. old
esci epl tularu
aulesi velthinas arznal cl
ensi thii thil scuna cenu e
plc felic larthals afunes
clen thunxulthe
falas xiem fusle velthina hintha cape municlet masu naper sranczl thii falsti v elthina hut naper penezs masu acnina clel afuna vel thin(i)am lerzinia inte mame
r cnl velthina zia satene
tesne eca velthinathuras th aura helu tesne <rasne> cei tesnsteis rasnes ximth sp
el thuta scuna afuna mena
hen naper ci cnl hare utuse
Gabriele Cateni - Stefano Bruni: Museo Archeologico di Peccioli: la scrittura etrusca. Un mistero svelato (Az etruszk írás. A megoldott rejtély) Peccioli, 2005. A peccioli-i kiállítás kézikönyve, 83.o.
A módosított ábécé alapján készített magyar olvasat a következő (a második sortól kezdve):
AME FA TeRüL A UToN FELOIN AS
ES GYaLA A BUNAS S LELE Ő KADUT
EGYAN BUS LETIT! ESZeN, S TE IS
RAS NES IBA AMA! HENNAP ER
XII. FELOINA Ő URA S ARA S BERA
S GEMÜL Mely ESZéK ÖL! GYŐ KLEN
ESZÖD EBbüL TULADU?
AVvaL ESI. FELOIN AS ARGYNAL KaL.
ENSI, OI IO IDeS GÜN A GENU
EP IG BELI KaL ATOAL S A BUNES
KaLENOUN TULOE.
BALASTIEM BUS LE? FELOINA
HINOA KAPE MUNIKa LET. MASU
NAP ER S RAN (?) KeGYLOII BALaSTaL
Benedekfy 75. old
FELOINA HUT NAP ER. PENE GYES.
MASU AGaN INA KaLEL A BUNA. FELOINAM? LERoGY INIA: INTEM AMER KéNaL. FELOINA GYI SATEN ET
ESZNE. EGYA? FELOINA Ő URA S
A URA HELÜT ESZNE. RAS NEKET!
ESZEN S TE IS RAS NES! GIMÖSE
EL OVTA S KÜNA A BÜNA. MENA
HENNAP ER KI KiNaL. HAT EUTUSE.
Mai magyar nyelven az általam ajánlott olvasat tehát:
Amely fa terül az úton, feledd (féljed) azt!
S megy a bűnös, s lele ő kígyót.
Egyél bölcs létet! Eszel,
S te is rossz leszel attól! Elérkezik a 12. nap (?)
Feledi ő urát, s árát, s bérét,
S a gyümölcs, melyet eszik, öl!
Tulajdon halandóságod eszed ebből! Feledjed! Holtan rogynál össze!
Egyed csak! Oly jó édes! Jön Genü.
Éppígy bele hal általa, s a bűnös
Halandóvá válik tőle.
Válasszam a bölcs létet?
Feledd azt! Kínul kapod a munkás létet!
Elérkezik a másnap, s a rossz kegyeltjéét választja. Feledd! Jön a Fene.
Másik igen inna: halál a bűne.
Feledjem? Lerogy inni. Intem amiért kínál. Feledi. Jön Setan. Eszne? Egye!
Feledi ő urát, s ura helyett enne.
Rossz neked! Eszel, s te is rossz leszel! Gyümölcstől óvta, s kínja a bűne. Megy
Másnap ki kínnal. Hát elüldöze.
Benedekfy 76. old
A szöveg nem más, mint a bűnbeesés története.
A történet azonban tartogat még számunkra egy-két érdekességet:
"megy a BŰNÖS, s lele ő KÍGYÓT"
A szöveg szerint a bűnös már bűnös volt, amikor a kígyót meglelte.
Hogyan lehetséges ez?
A magyarázat ismét ősvallásunkban rejlik, melynek neve: BÜÜN vallás.
Az ősmagyar vallási tételek lejegyzője. Máté Imre helyesen látja az elnevezés jelentését vizsgálva:
"Ha a "bűnbe esni" kifejezést vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy a kereszténység erőszakos terjesztése korában nem a "vétkezés" fogalmát födte, hanem a visszaesést a "pogányságba", a .,BÜÜN"-be.
A magyar BÜÜN vallás elnevezése azonos az ősi tibeti vallás, a BŐN nevével.
Jelentése: Fény-vallás, mint ezt a szógyök is igazolja: a P_N ősgyök módosulata mind a
B_ N, mind az F_ N gyök.
A BÜÜN vallás kimondja: Egy Istenben két személy van", tehát itt is jelen van a magyar nyelv és gondolkodás alapját is képező dualitás.''
Így vizsgáljuk meg a
"KADU" szót:
KADU à KÄDÜ à KETÜ à KETTŐ
És KADU à KAGYU à KEGYU à KÍGYÓ.
Maga a kettős örvény ábrázolása is olyan, mint egy kigyó:
Az tekercs irott betűi. Brugsch alphabet Auf den Wunsch des damaligen Museumvorstandes und in dessen Gegenwart löste ich behutsam nur die oberen Zeugschichten und war auf's Höchste überrascht, die Innenseiten derselben mit einer mir unbekannten, jedenfalls aber alphabetischen Schrift bedeckt zu finden. Da mir keine Zeit zum Copiren übrig blieb, so begnügte ich mich mit einem Auszuge der Schriftcharaktere, die ich Ihnen aus meinem damaligen Taschenbuche transscribire.
Text: IV 18-22 s'pureri methlumeric enas' s'in flere in craps'ti xis' esvis'c fas'e sin aiser fas'e s'in ais' cemnac fas'eis' raxth sutanas' celi suth eisna pevax vinum trau pruxs' IX 21-22
IX g 1 s'pureri methlumeric enas' s'in vinum flere nethunsl xis'
"A szöveg hosszúságát és a szavak mennyiségét illetõleg, ez egyike a legfontosabb etruszk okmányoknak. E kéziratot Egyiptomban találták meg egy múmia tekercsein és jelen pillanatban a zágrábi Nemzeti múzeumban õrzik (Horvátország). Ez az egyetlen fennmaradt etruszk könyv az utókor számára, tobábbá ez egyben az egyetlen létezõ példánya a lenvászonra írt könyveknek (innen a latin elnevezése Liber Linteus). Eredetileg egy tekercs lehetett, amit ismeretlen okokból Egyiptomba szállítottak. Késõbb szalagokra vágták és egy nõi múmia burkolására használták fel, valószinûleg idõszámításunk I évszázadában. A szalagokat egymás mellé rakva, lehetõvé vált az eredeti kézirat helyreállítása, mely 230 szövegsorból és 1200 szóból áll, melyek többé-kevésbé tisztán olvashatók, valamint további 100 szó az értelembõl nagy valószínûséggel határozható meg. A kézirat egyfajta vallásos kalendárium melyben indítékozzák, hogy hol és mikor kell szertartásokat tartani, említi a beavatott isteneket, az elkészítendõ áldozatokat stb."
1911-ben még egy szalag-foszlányt fedeztek fel a többi üres szalag közé tekercselve (az ú.n. "új" vagy Herbig foszlányt). A szalagokat hat sorba (angolulábra angolul) lehet rendszerezni (az ötödik nyilvánvalóan hiányzik). Sorrendjük hagyományosan 4, 2, 1, 5 és 3, mely elnevezésük a sorban található leghosszabb szalagról lett elfogadva a Krall-féle táblázatból. E szalagok 12 oszlopot (oldalt) képeznek. Az I és II oszlop erõsen sérült (feltételezhetõen a könyv felsõ oldalai lévén), de a többi 60%-80%-ban egész. A XII oszlop után ûr van a szalagokon, innen tudjuk, hogy ez a könyv vége. A szalagok itt bemutatott fényképei 1892-ben készültek az akkori idõk legjobb fényképész mûhelyében, amikor Krall professzor elõször alaposan szemügyre vette õket.
Közönséges fényben a betûk (melyeket szenesített elefántcsontból készült tintával írtak) kirívó különbsége (kontrasztja) kicsiny, azonban az infravörös fénykép sok részletet fed fel. A következõ táblázatban jelen van az oldalak nagy-felbontásu képeinek listája, melyek infravörös felvételek szerint készültek. Az etruszk szöveg itt latinbetûs átírásban van megadva (figyelem: az írás itt balról jobbra fut, ellentétben az eredetivel ahol jobbról balra futott). A különleges etruszk karakterek hiányában itt a q betû jele 0, c jele X, f jele PH és s' jele SH.
http://users.tpg.com.au/etr/etrusk/pt/text-I.html
Egyes közös etruszk-magyar szavak.
avil=év, avilxva=évi ais, eis (pl. aisar, eisar)=isten aisna, eisna=isteni apa=apa, atya ca, eca, eta, ta, etva, ica=ez culixna, culcna, xulixna=kehely huth=hat? haur, thaura=sír, thaurx=síri thui=itt ic, ix=és mi=én, mini=engem mur-=maradj sac-=szent sval=él, élõ ut-, uth-=ad falatu (fala)=(ég)bolt
Ha segédige és birtokviszony, akkor annak lehet valamilyen személyragos alakja.
Ich habe ein...
Du hast ein... (mociga mit csinálsz)
Er,Sie,Es hat ein...
Wir haben ein....
Ihr habt ein....
További hák....
Ha etruszkról van szó, meg a többi nyelvről, mi lehet az -m végződés személyragja? Valaki nagy ember magáról beszélt, hogy mit csinált, vagy mije volt??
Jó dolog ez, de további információk szükségesek egy profi etruszkológustól....
Nekem valami grammatikai elemnek tűnik. A levalószínűbb esetleg valami segédigei funkció.... Csak ötletelek. Aki ért az Etruszk nyelvhez jobban, talán besegít. Persze ő sem lehet biztos a dolgában. A követő szavak szófaja is sokat számít. Ha névszó és tényleg segédige, lehet birtokviszony. Ich habe ein(e(n)) ..... Ha igei, akkor igeidő és/vagy módjelző... I have had.....
És mégegyszer (vakok a vákumukban nem hallják, süketek nem látják (Nincs hang a vákumban s a vakondok is vakok a föld alatt) :-(((((():
A vak csak véletleségből nem ütközik bele semmibe. De állandóan kicsi ütközéséseket hajszol, mert FUra fehér furmányos furkós bottal a kezében botor módon botladozva botorkál. :-)))))))
image
c.1225, "artificial representation that looks like a person or thing," from O.Fr. image, earlier imagene (11c.), from L. imaginem (nom. imago) "copy, statue, picture, idea, appearance," from stem of imitari "to copy, imitate" (see imitate). Meaning "reflection in a mirror" is c.1315. The mental sense was in L., and appears in Eng. c.1374. Sense of "public impression" is attested in isolated cases from 1908 but not in common use until its rise in the jargon of advertising and public relations, c.1958. Imagism as the name of a movement in poetry that sought clarity of expression through use of precise visual images, "hard light, clear edges," was coined 1912 by Ezra Pound.
Mert biz kedves Sagarakti-Surias nyilván semmi jelentéstani összefüggés nincs az IMA, IMÁD, IMÁDkozik szavaink között.... :-((((
ÍM A!!! (Nesze mondhatnám... ímmel-ámmal mímelve, művelve..... ámorba, mámorba, ámítva e nyelvet nem értőket, melyről a mai tudomámnak szerintem fing-ugra sincsen..... :-(((()
imitation
1502, from O.Fr. imitacion, from L. imitationem (nom. imitatio) "imitation," from imitari "to copy, portray, imitate," from PIE *im-eto-, from base *aim- "copy." (Related to L. imago, see image). The verb imitate is first recorded 1534.
image
c.1225, "artificial representation that looks like a person or thing," from O.Fr. image, earlier imagene (11c.), from L. imaginem (nom. imago) "copy, statue, picture, idea, appearance," from stem of imitari "to copy, imitate" (see imitate). Meaning "reflection in a mirror" is c.1315. The mental sense was in L., and appears in Eng. c.1374. Sense of "public impression" is attested in isolated cases from 1908 but not in common use until its rise in the jargon of advertising and public relations, c.1958. Imagism as the name of a movement in poetry that sought clarity of expression through use of precise visual images, "hard light, clear edges," was coined 1912 by Ezra Pound.
imitate - ez nincs a szótárban..... (Miért!?)
A magyarázat egyszerű: Emígy, vagy amúgy, emitt meg amutt sem. Ámítás, és ámulás...... :-))))
Ui:
Mi ebből a tanulság? Semmi, hisz ezzel a mószertannal nem lehet kötni az ebet a jóllevert FUra karóhoz. Azaz (tudomámos mai mószertan): Nem vezet sehová, hisz az mindenhová elvezet. Tehát ilyenekkel mmmmi!? a francnak foglalkoznánk? Jó ennek a nyelvnek az Urálon túl FUráliában is...... (Biztos ez!?)
