az oroszok, 1945 marciusanak idusan adtak at a romanoknak Eszak Erdelyt ...
azokban a napokban Groza Peterek ezert dolgoztak, mi meg Pesten "Becsulet napoztunk" ...
szoval Erdely megtartasat en sokkal nagyobb szazalek eselyre adtam volna a fogadoirodaknal, mondjuk 50-60% ...
azokban a honapokban, egy sikeres kiugras utan, ugyanaz a jatek mehetett volna erdelyert az oroszok kegyeiert, mint korabban Hitler kegyeiert (+ Karpataljat tolunk is elvettek, ez kiegyenliti Besszarabia elcsatolasat) a tobbi pedig mar csak hadosztalyok kerdese lett volna ...
Erdélyhez még talán célszerű azt is hozzávenni, hogy a románok előbb vezették be a kommunizmust, mint mi. 1946-ban ott már kommunista kormány volt, míg nálunk még nem volt 100%-osan megmondható, hogy sikerül a hatalomátvétel. Így lényegében Románia a szovjetek csatlós állama volt 1946-tól, velünk szemben Sztálin nyilván őket támogatta a béketárgyalásokon. (Ahol pont a szovjetek torpedózták meg a magyar-román határkiigazítást).
Tudod egy kocsmába sem ülünk ahhoz az asztalhoz, ahol nem látnak szívesen. Te leültél, első körben felrúgtad a borosüveget, le akartad cserélni a terítőt...
Csináltak ott néhányan egy jó hangulatú fórumot, érthető, hogy féltik. Ne aggódj, nem fognak veszekedni veled (nagyon helyesen), hozzád sem fognak szólni. (Szintén helyesen.)
"Nem sikerült a revízió és nem valami átkos sors miatt."
Azért meghallgatnám a sikeres revízió receptjét. Hogy is kellett volna csinálni?
Mert még egyszer mondom, ha sikerül is a kiugrás, akkor sem valószínű, hogy megmaradnak a visszaszerzett területek. Utoljára sorra veszem a megőrzés valószínűségét:
1. Felvidék 0% - vissza akarták állítani Csehszlovákiát 2. Kárpátalja 0% - a SZU kebelezte be 3. Délvidék 0% - Titó foglalta vissza 4. Erdély 30% - Ellene szól, hogy Románia hamarabb ugrott ki, olaja van, tengere van, a SZU területeket vett el tőle. Mellettünk nem szól semmi.
A Sztálingrádi fordulat minden-egy kicsit is tájékozott- ember számára egyértelművé tette, hogy a németek azt a háborút el fogják veszíteni. Csak idő kérdése.
Egy ország vezetőinek pedig ezekkel mindenkinél jobban tisztában kellett lennie.
Példaként erre engedd meg, hogy édesapámat idézzem, aki "Levente-korú" volt azokban az időkben, Ő azt mondja, hogy tudták a frontról jövő hírekből, hogy a háború el van veszítve..... pedig(!) mindez egy pici alföldi faluban, a Hortobágy és a Tisza között történt! Nem Pesten a Kormányzó háza táján!
Tehát ha napnál világosabb volt, mi lesz a végkimenetel, igenis súlyos politikai hibát követtek el az országgal szemben az ország vezetői, bele értve a tisztikart is!!
Át kellett volna állni.... . Menteni a menthetőt, legalább Észak-Erdélyt!!
Az Oroszok egyébként is mindig jóindulatóan viszonyultak hozzánk '45 előtt is. Lett volna némi sanszunk.
Kedves Dió! Nem kívánok vitát gerjeszteni, de tennék néhány megjegyzést a másik fórumon történtekhez.
Vitát kiváltó megjegyzésem követően az a bizonyos, 4-5(?) hozzászóló ahelyett, hogy érdemben cáfolta volna írásomat, személyeskedésbe mentek át, egymást licitálva a rám dobált jelzőket illetően. Hirtelenjében nemzetgyalázó, ostoba, agyhalott, komcsi, zsidó, stb. lettem.
Nem vitatkoztak, helyette gyűlölködtek. De(!) és ez itt nagyon fontos, csupán ez a 4-5 személy. Nem több. Tehát szó sincs többségről., és ez az egyik, amivel nem értünk most mi ketten egyet.
A nagy többség olvasott, megvolt az ilyen-olyan véleménye és - hallgatott.
Az, hogy ne ott legyen ez a vita, már csak a végfázisban, a lecsengésben hangzott el. De -mint ahogyan látom, ezzel Te sem értesz egyet- hogy-hogy nem lehet egy ilyen fontos történelmi dolgot ott megbeszélni? Nonszensz.
Nincs mit tiszteletben tartani, mert ez a téma ott nem off topic, a szabályzat értelmében tehát helye van ott, abban a topicban.
Én inkább úgy látom, ez a 4-5 fő teljesen a saját felségterületének tekinti ezt a közösségi teret. Ha valami nekik nem tetszik, szedik széjjel, támadják ezerrel. Ehhez azonban semmilyen plusz joguk nincs hozzánk képest. Egyenlő joggal szólhatunk hozzá.... még a topic nyitójának sincs semmilyen plusz joga és ez szintén nagyon fontos!
Egyedül a fórum szabályzat használható a hozzászólások moderálásában, más nem. De mindenkit egyenlő jogok illetnek!
Ők nem kérték az elején, hogy ne ott, hanem máshol beszéljük meg, ehelyett minősíthetetlenül gyűlölködtek.
Én továbbra is ott leszek, hozzászólok, ha úgy adódik, s ha bárkit igaztalanul bántanak, meg fogom védeni. De én eddig is, ezután is az irónia, humor, s ha kell, a gúny eszközét fogom használni velük szemmben.
S annak örülök, hogy egyébként alapvetően egyetértünk. (Kivéve a SZU elleni hadba lépés elkerülhetetlenségét.)
Őszintén szólva megértem az erdélyi fórum törzstagjait (remélem én is az vagyok), hogy ezt a témát száműzték onnan. Azt gondolom, hogy nem a témával van baj, hanem a hozzáállással. Arra panaszkodtok, hogy érvek nélkül hajtottak el Titeket, ugyanakkor az érvekre nem reagáltok, csak mantrázzátok a saját igazatokat.
"Meg sem próbáltunk kimaradni" - Tényleg érdekelne, hogy hogyan lehetett volna kimaradni. Az Északi tengertől a Földközi tengerig egész Európa német megszállás alatt áll. De itt középen marad egy ország, amelyik kimarad az egészből. Nem erős, nem gazdag, csak éppen nincs kedve. Aha.
Abban igazad van, hogy az 1941-es belépést el lehetett volna kerülni, ugyanakkor az a rossz hír, hogy az 1942-est már nem. A 2. magyar hadsereg pedig 1943 januárjában veszett oda.
Abban igazad van, hogy a politikai rendszer 30 éven át regnáló fejének (Horthynak), valamint a háttérben meghúzódó vezetőinek (Bethlen és köre) igen nagy felelőssége van abban, hogy a magyar politikai és katonai elit az 1940-es évekre kicsúszott az irányításuk alól. Ennek köszönhető, hogy nem hogy a kiugrás nem sikerült, hanem számottevő (legalább a szövetségesek felé demonstratív, még ha elbukik is) ellánállásra sem volt képes a kormány 1944 októberében. Sőt, ahhoz is impotensek voltak (ha már itthon semmire nem voltak képesek), hogy 6-8 jó emberüket valahogyan kidobják Londonba és csináljanak egy fasza kis emigráns kormányt ellenpontként a puccsista nyilasokkal szemben.
Az itt vitatkozók közül is volt aki azt mondta ne itt. A többség így kívánta. Akkor pedig ezt tiszteletben kell tartani.
Pedig én se értek egyet vele, magam is úgy gondolom lenne helye ennek ott is. De ha kifejezetten kérik többen is, hogy ne itt beszéljük meg, mi mégis ezt tesszük, akkor joggal vetik a szemünkre, hogy provokáljuk őket. Az egész végül még rondább veszekedésbe torkollana, s ez nem lehet célunk.
A topicoknak és a topicgazdáknak vannak szabályai, kérései, ennyiben valóban meghatározzák mit mondhatsz egy topicban. Fogadjuk ezt el, nem olyan nagy valami ide kattintani.
És miként lehetett volna megtartani a területeket? Nem üzenünk hadat a Szovjetuniónak? Vajon maradhattunk volna a szívesség után - ha nem is angolszászokkal kokettáltunk volna - semlegesek mint a svédek, svájciak? Nem hiszem. A németek a front közeledtével biztosan megszállták volna az országot ugyanúgy, az első orosz csapatok megjelenésekori egységes átállás így kizárt lett volna. De amúgyse lehetett volna ezt könnyen lezavarni. Mi lett volna az indok? Morálisan ez mindenképpen árulás lett volna, s az egész ország joggal idegenkedett a keleti hódítóktól, miközben a németbarátságnak, kulturális közeledésnek már sok évtizedes hagyománya volt. Talán egy egységes megadás és szabad átvonulás biztosítása lehetett volna egy lehetőség, de ez is csak elméleti. Ez a hadsereg (orosz) hódítani, elégtételt venni is akart. S a győztesek azok lettek, akik Trianonban is, nyilván nem hagyták helyben a vesztesek döntéseit. Ha az amerikaiak pl. Horvátországban (is) szálltak volna partra, akkor lehetett volna teljesen más a helyzet.
Évtizedekig nem is tudtunk sokan arról, micsoda trauma volt Trianon. Vitatkoznak a jogosságán, de az mindenképpen el volt hallgatva '90 előtt, hogy miként élte ezt meg az ország. Hogy micsoda tiltakozások voltak, hogy mennyi volt a menekült, hogy az egész ország milyen egységesen állt ki a revízió mellett. S a hallgatásnak meg lett az eredménye, ma a nem érettségizett, rokoni szálak által nem érintett ember románnak nevezi az erdélyieket szinte kivétel nélkül. Ma a revíziót, ha az anyagi és főleg emberi áldozatokkal járna, a többség nem támogatná, mert előbbre valónak tartja a saját boldogulását.
De akkor, én is azt hiszem, nem volt esélye másra a politikának, olyan nagy volt a revízió támogatottsága. S ez természetesen egybevágott a nemzeti érdekeinkkel is, ahogyan ma is egybevágna. Nem lehetett nem elfogadni a németek által felkínált esélyt, bizony még a hadseregnyi ember feláldozása árán sem. Mert azt viszont nem lehetett tudni, hogy az áldozat értelmetlen lesz, senki nem tudta megmondani 1940-ben, hogy Németország elveszíti a háborút 5 év múlva.
Hogy mindennek mennyire volt ára a Szu elleni hadüzenet, nehéz kérdés. Mindenképpen jó lett volna elkerülni, ha a Kárpátokban esett volna el ugyanaz a hadsereg, egészen más hatása, értelme lett volna. Egyértelműen honvédelem bontakozott volna ki, nem pedig a vesztésre álló visszavonulása lett volna ez saját határain belül, s a kiugrásra is sokkal jobb esélyünk lehetett volna. Rossz lóra tettünk, az az igazság, de szerintem abban a légkörben legtöbbünk ugyanígy tett volna.
Ami valóban hibaként róható fel, az szerintem is az, hogy néhány éleseszű vezetőnek '44-ben már feltétlenül látnia kellett, legkésőbb a normandiai partraszállás után, hogy Németország veszít, s lázasan keresni kellett volna a kiugrás lehetőségét, az ellenállás szervezését. De ilyen lehetőséget találni, ezt megszervezni nagyon nehéz lett volna. A Monarchia időszaka alatt a magyarság németellenessége megszűnt, a revízió után meg főleg. Sokkal inkább a környező népeket tekintették ellenségnek, s féltek az oroszoktól. Joggal. A szövetségi rendszer miatt a franciák, angolszászok is ellenségként kezeltek bennünket, megkezdődött az ország bombázása. S ezért maradtunk jobb híján a németek mellett a végsőkig, ezért nem volt semmiféle lázadás a Szálasi kormány ellen. A magyarok ugyanis rebelisségüket nem veszítették el, példa rá '56. Végiggondolva a dolgokat, nem nagyon volt esély másra, mert a közvélemény is a németeket pártolta vagy semleges volt, vagyis a kiugrásnak nem lett volna igazán nagy társadalmi támogatottsága, egyszerűen esélytelen volt, hogy felkelés bontakozzon ki a németek ellen.
A törökök nem zavarták szét a hadseregüket az első világháború után. Ez a kulcsmondat a Trianoni béke ügyében. Az első lehetőség egyébként nem ez... Az első lehetőség az első vh-ban volt, akkor egy olyan háborúban vettünk részt, amiből akkor sem jövünk ki jól, ha történetesen győztünk volna.
Attól, hogy a határok az etnikai viszonyokat tükrözték még nem következik, hogy meg is lehetett volna tartani őket. Mint ahogyan nem sikerült megtartani Finnországnak Karéliát, Németországnak Kelet-Poroszországot, Elzászt, Lotharingiát, a baltiaknak az államaikat, Lengyelországnak Kelet-Lengyelországot, Horvátországot, Szlovéniát, Írországot stb...
Lelkesen részt vettünk egy háborúban -írod. AZ a kérdés, hogy hogyan maradhattunk volna ki belőle? Elnézték volna, hogy van egy angolszászokkal kokettáló sziget Európa közepén? Soha nem vonultak volna be a németek? Nem találtak volna egy bábkormányt? Hogy képzeled, hogy maradhattunk volna ki?
1. Megállapítottuk, hogy mindenki revíziót akart. 2. Ki a fittyfenével lettünk volna barátságban Németországon kívül? Európában az egyetlen nagyhatalom volt, amelyik felül akarta vizsgálni a Párizs környéki békéket. Próbálkoztunk másnál is. Érdemes diplomáciai iratokat olvasgatni ezügyben. Esélyünk sem volt. 3. A két bécsi döntéssel visszakapott területek megőrzésére nem sok esély volt. Csehszlovákiát mindenképpen vissza akarták csinálni - Felvidék ugrott. Észak Erdély ügyében lett volna keresnivaló, ha legkésőbb 44 októberében kiugrunk. Nem 100%, még csak nem is 50, olyan 30. Nem tudtunk kiugrani, ez tényleg hiba volt.
Mindezt a két világháború közötti politika érte el? Francokat... A háborús részvételünk? Dehogy... Ez nettó baromság.
Az asszimiláció érte el és csak az a csoda, hogy csak ennyire. A kiegyezéskor a magyarok részaránya 48% volt, 50 év múlva 54%. Ennek a nagy része asszimiláció volt - akkor is. Egész nagyvárosok váltak magyarrá (Elég Pestre, Pozsonyra gondolnunk.) Mindez úgy történt, hogy a magyar nemzetiségi politika a korban (minden más híreszteléssel ellentétben) nagyon liberális volt.
Ez fordítva is működött. (Voltak természetesen olyanok is - nem kevesen - akik a változó szélnek megfelelően hajlottak. Érdemes ezügyben a 10-es magyar, a későbbi utódállamos, majd a bécsi döntések utáni magyar népszámlálások eredményeit tanulmányozni. Százezrek váltottak nemzetiséget.)
A két vh. közötti politika hibája - mint már mondtam - elsősorban nem a SZU megtámadása volt, hanem a belpolitika, ahol a katonai és politikai elit nagy része kritikátlanul németbarát lett, lehetetlenné téve a kiugrást, vagy a különbékét.
Akkor idézd kérlek azt, hogy én azt írtam, hogy elismerték. Nem írtam ilyet. Hallgatólagosan jóváhagyták, ezt írtam. (Románia esetén viszont tiltakoztak). Ez fontos különbség a diplomáciában, ezért kell különbséget tenni a két bécsi döntés között.
Mivel a vitát, pontosabban a mocskolódásokat az én véleményem váltotta ki, annyit el kell mondjak, az "erőn felüli akarás" alatt a SZU-val való értelmetlen konfliktust értettem. Szerintem elkerülhető lett volna. Számunkra anyagilag , gazdaságilag is vállalhatatlan lépés volt a keleti fronton való részvétel.
Ez volt az "erőn túli akarás".
Az egykori revíziós szándékokkal egyetértek. Ma már ennek sem lenne értelme.
De hozzám közelebb áll egyik olvtársunk véleménye, idézem:
>Meglehetősen közismert a szovjet külügyminiszter és a moszkvai magyar követ beszélgetése, amikor már látható volt, hogy mi a Szu. ellen készülünk. A külügyminiszter kinyilvánította, hogy hazájának nincs érdekeltsége Románi és Erdély irányába, elismeri a bécsi döntéseket. Jóakaratuk bizonyításaként visszaadták a '48-as zászlókat is (és cserébe megkapták Rákosit). Tehát legalább egy nagyhatalom elismerte, vagy elismerte volna a bécsi döntéseket.
Magyarország lakossága 1910-ben fele részt nem magyar volt - és ezt összefüggő tömbökben tette - tehát az ország felbomlása, területvesztése mindenképpen bekövetkezett volna. A vesztes világháborúval csak azt lehetett elérni, hogy ez előbb következzen be, illetve a szükségesnél jóval nagyobb mértékben.
A bécsi döntések és az önálló magyar katonai akciók annyit értek el, amennyit lehetett, figyelembe véve az etnikai határokat. (Azért azt tudni kell, hogy Észak-Erdélyben lakott vagy 1 millió román is.)
Ha egy országot olyan veszteség ér, mint minket 1920-ban, akkor az utána jövő kormányok nem is tehetnek mást, mint hogy törekszenek a revízióra, figyelembe véve a realitásokat.
A "mindent vissza" sajnos irreális volt.
A bécsi döntések volt a realitás. Na, ezt kellett volna megőrizni, ebbe előbb-utóbb a szomszédaink is beletörődtek volna. Sajnos ez nem sikerült, s ez a magyar politika bűne - illetve ahogy Talleyrand mondja - "ez több mint bűn, ez hiba".
Hiba, mégpedig azért, mert ezután (és most) nincs esélyünk Trianon kijavítására.
A szomszédaink tanultak. Tessék megnézni az 1940-es Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Kassa, Beregszász és Munkács képeit a magyar nyelvű feliratokkal az üzleteken!
És tessék összehasonlítani ugyanezen városok nemzetiségi statisztikáit abból a korból és ma. Kassán ma már nem hallani magyar szót. Kolozsváron, a magyar színjátszás bölcsőjében a magyar színjátszás a valamikori nyári színházba szorult.
És mindezt a két vh. közötti politika érte el. És a háborús részvételünk. És a magyar katonák. akik még '44 októberében sem láttak semmit, meghiúsították a kiugrást, elintézték, hogy még csak véletlenül se lehessen semmiféle területet megtartani.
Ezért, bár öröm Kolozsvár visszatérése, de mit sem ért ez az öröm - mint látjuk.
És ezért nem az igazságtalan sors a felelős, hanem a szűklátókörű, ostoba magyar politika és katonai vezetés.
Szerinted miért is nem tiltakoztak Csehszlovákia felosztásakor? Nem azért, mert egyetértettek vele. Hanem azt gondolták, hogy Csehszlovákia felosztásával elkerülhetik a háborút. Szemet húnytak minden felett, csak béke legyen. 1940-re változott a helyzet, háború volt, nem volt már értelme szemet húnyni.
Erre azt mondani, hogy a Felvidék déli részének visszacsatolását elismerték - dőreség.
A németek állandó erőforrás hiányban háborúztak SZVSZ ha nem lépünk be nem büntettek volna meg minket azonnal, hanem a Szovjetúnió legyőzése után adták volna vissza Észak erdélyt Romániának. De ha nyiltan kiállunk a németek ellen akkor biztos összekapartak volna ellenünk csapatokat Román, Szlovák részvétellel. (Szállítunk élelmiszert, nyersanyagot, iparcikket, fegyvert, de semlegest játszuk, ezzel ellébocoltunk volna sokáig. A magyar hadsereget gyöngének tartották. Románia és Finnország két hadsereggel kezdte mi meg 1 db hadtesttel. (Nem számítom a kárpáti hadtestet júniusban.)
Ugyanazok voltak a döntőbírók... Hitler azért beszélt később Romániáról minden érvelésében, mert Románia létezett... Tiso Szlovákiája meg egy vicc volt csak.
A haditechnikai részletekbe nem mennék bele, azzal viszont egyetértek, hogy a trianoni béke után a revízió alapvető stratégiai-politikai cél volt. Ugyanakkor nem mosnám össze a két bécsi döntést, mert a kettő között jelentős különbség volt a megítélésében. Az első bécsi döntés, szorosan a Csehszlovákiához kapcsolódó eseményekben, a nyugati hatalmak hallgatólagos jóváhagyásával született meg. A második bécsi döntés azonban nem volt egyéb, mint Hitler "jóindulata", és ezt nem is fogadták már el, Romsics is utal rá a könyvében, hogy Hitler ezentúl minden döntésénél erre hivatkozott.
(Más kérdés, hogy a párizsi békéig vezető tárgyalásokon egyedül a román-magyar határ esetén gondolkoztak el a szövetségesek a határváltoztatáson).
Szóval: Arra nem tudok válaszolni, hogy másnak mi nem tetszett az idézett hozzászólásban, azt le tudom írni, hogy nekem mi nem tetszett:
1. Felszereltség: Az akkori magyar haderő tényleg nem tartozott a legmodernebbek közé, ugyanakkor jóval kisebb volt a lemaradásunk a kor csúcstechnológiájától, mint akár csak ma. Kár a ló vontatta lövegekkel, vagy az egylövetű puskákkal példálozni, mert a háborús filmekkel ellentétben a "modernnek tekintett" hadseregekben is rendszerben voltak a lovak és a puskák.
2. Revízió: Ismételten beleesett a hozzászóló az évtizedekig ismételt mantrák ismétlésébe. A két világháború között sok politikai vita volt, de a komolyan vehető politikai szereplők (gyak. a komcsikon kívül mindenki, a szociáldemokraták is) mindegyike revíziópárti volt. Feldolgozhatatlan volt az ország nagy részének elveszítése, kb. ahhoz hasonló lehetett, mintha ma elcsatolnák Debrecent, Szegedet, Pécset és Győrt a környékükkel együtt. Mindenkinek volt a határon túlra szakadt rokona, ismerőse... Szóval nem csak az elit akarta, hanem mindenki. Szó nincs tehát erőn felüli akarásról.
Másrészt a bécsi döntéseknek nem volt közvetlen következménye a háborúba való belépésünk. A konkrét hadüzenet idején (1941 júniusában) a németek egyáltalán nem akarták, hogy Magyarország belépjen a háborúba. Szerintem hiba volt a felkérésnek elébemenni, de hosszútávon (1943 eleje már hosszútáv) nem tudtuk volna elkerülni a segítséget.
Magyarország nem ok nélkül lett Németország szövetségese, egészen egyszerűen ez volt az egyetlen nagyhatalom Európában, amely nem volt érdekelt a párizsi békék életbentartásában. Próbálkoztunk eleget Angliánál, Franciaországnál, de néhány képviselő meggyőzésén túl soha nem jutottunk.
Hogy szerintem mi igaz a mantrákból? A háború idején Horthy már tényleg egy elaggott öregúr volt, gyakorlatilag minden kicsúszott a kezéből. Az tényleg bűn, hogy 1944-ben a magyar katonai és politikai vezetés nagy része már a németeknek dolgozott. A bevonuló németeket szövetségesekként fogadták, októberben már gyakorlatilag semmi haderőt nem tudott összevonni a kormányzó kiugráshoz.
Visszatérve Erdélyhez: A románok ezt a mókát klasszisokkal jobban csinálták.
Egy másik topicban nem odavalónak minősítették a témát, ezért írom ide. Ide, mert a célom a történelmi ismeretek bővítése, nem pedig aktuálpolitizálás.
Egy vélemény íródott eképpen, az 1940-es észak-erdélyi bevonulásról:
"Rossz nézni a sok gyalogos, biciklis, egylövetű Mauser(?) puskás, az akkori csúcstechnikát "képviselő" lóvontatású légvédelmi ágyús egykori hadseregünk boldog arcait, hogy aztán pár év múlva már soha ne térjenek vissza az orosz télből. Esélyük sem volt az szovjet túlerővel szemben. Súlyosan elhibázott politika, erőn felüli akarás kellett mindezek megtörténéséhez."
Az elhibázottnak nevezett politika védelmeképpen íródott erre egy érdemi válasz:
"A helyzet sajnos korántsem ennyire egyszerű... A tény az tény, sajnos a 2. Magyar Hadsereget gyakorlatilag koncként dobták oda az orosz télbe. Ugyanakkor olyan harapófogóban volt egész Közép Európa, amelynek egyedül még a legnagyobb ország sem tudott ellenállni. (Lásd Lengyelország, amelyet a legnagyobb egyetértésben osztottak fel a németek és az oroszok egymás között. Aztán jutalomból a háború végén azt kapták, amit mi büntetésből. (Győztesként azért nem egyszerű lehetett megélniük, hogy a keleti területeiket megkapta a SZU - amiért nyugaton kaptak "kárpótlást").) Csupán csak annyit akartam írni, hogy a nagyhatalmak úgy játszottak itt mindenkivel, mint macska az egérrel, a folyamatokat még a "kis győztesek" sem bírták befolyásolni......A bakákat persze sajnálni kell, de az a rossz hír, hogy a pusztulásuk elkerülhetetlen volt. (A magyar katonai áldozatok nagy része nem a Donnál, hanem magyar területeken halt meg, két évvel a doni katasztrófa után.) Területet és ellenséget választhattunk a halálukhoz, de elkerülni nem tudhattuk volna..."
Erre páran elkezdték szidalmazni az eredeti írás íróját, amit nem idéznék, de utaltak rá, hogy hamis képet fest a múltról az igazsággal szemben. De hogy mi az ő igazságuk, azt nem tudom, mert erre rákérdezve az lett a dolog vége, hogy ez nem abba a topicba való téma.
Úgy gondolom, ide viszont nagyon is való. Röviden összefoglalva, a revíziós politika árát, van aki sokallja, úgy gondolva nem volt értelme, hiszen így is maradtak a trianoni határok, a másik vélemény szerint viszont elkerülhetetlen volt az ebbe való belefutás, s a hiábavaló áldozat is, mert esélyünk se volt ennek elkerülésére. De mi lehet az érdemi véleményt nem mondók verziója, akik csak szitkozódtak? Talán veszik a fáradságot néhányan és megírják mi a problémájuk, ha nem, örülnék, ha valaki segítene megfejteni.
KÉrdeszd meg róla Sztálin elvtársat :) Max. ő tudja a választ. Sakk nyelven szólva mi gyalogok voltunk a partiban - s a SZU elleni hadiállapotig igen jól lépegettünk. A mi lett volna... dolgokat meg el lehet felejteni.
Mi lett volna ha a szovjetunió unszolására németek ellenére valósítjuk meg az erdélyi revíziós törekvéseket ? Mert amikor Sztálinék megszállták besszarábiát akkor buzdítottak minket hogy érvényesítsük mi is területi követeléseinket erdély iránt. Vajon a németek megakadályozták volna ? A szovjetek milyen erdélyi határokat állapítottak volna meg ? Jobbat vagy rosszabbat a német olasz döntésnél ? Ha nem lépünk hadba a Szu ellen akkor Hitler visszaadja észak erdélyt a románoknak ? Ha nem csinálunk semmit, tehát nemcsak a szovjet ajánlatot nem fogadjuk el, de a román kezdeményezésre történt kétoldalú tárgyalásokat, és a német olasz döntőbíráskodást is visszautasítjuk, és természetesen a Szu-t sem támadjuk meg, akkor lett volna arra esély hogy a háború után Sztálin visszaadja nekünk erdély legalább akkora részét mint amit a német olasz döntés kijelölt ?
