A Katonavárosban, az ún. szánkódombnál van - legalábbis tudomásom szerint - a legnagyobb bajai játszótér, melyet a múlt évben építettek. Csak hallottam a hírt, hogy valaki a cső alakű csúszdában végezte a nagydolgát, és egy kis gyermeket alig tudtak hazavinni a szülei az autójukban.Ha tényleg ez történt, akkor elképzelni sem tudom, hogy hogyan és ki tudja kitisztítani a csúszdát.
Amit viszont saját szememmel láttam.Az egyik asztal lapjának egyik lécéből kivették a két kapupánt csavart. Ehhez csavarkulcs kellett, tehát speciális felszerelés. A másik asztalnak a lapja kb. 5-6 lécből állt, valamennyi hiányzik. Nincs asztallap. Az asztalláb vasból lévén, valószínűleg rövidesen a hulladéktelepre kerül. Úgy hallom, a többi játszótér sem jár sokkal jobban.
Kosz és szemét mindenütt, hiába tisztogatunk néhányan társadalmi munkában.
Vajon mit lehetne tenni, hogy Baja méltó állapotban várja a vendégeket? Egyébként a tönkretett dolgokban, elforgatott, grafittivel összekent, meggyűrt közlekedési táblákban és a további, rengeteg rongálásban valamennyiünk pénze benne van.
Elgondolkodtam rajta, hogy miután reggel összeszedtem az utcákban az úttesten eldobott mindöissze két db csikket és egy papírzsebkendőt, hogy amennyiben a boltok előtt lehet majd cigarettázni, gondoskodni kell hamutartóról is. Felmerül a kérdés, hogyz kinek lesz a kötelessége, és kinek a költségére történik a beszerzés. Az egyik óvoda előtt láttam, hogy a szeméttartót odaláncolták. Praktikus megoldás, hiszen az óvoda vezetőségének a szeméttartóval nyilván el kell számolni.
A jelen kultúrát - magyarul kultúrt - figyelembe véve javasolom, egy tartóbak lebetonozását minden üzlet elé, melyhez a megfelelően kialakított hamutartó-szeméttartót hozzá lehet láncolni. Mivel az ilyen lakatok kulcsa előbb-utóbb elveszik, legyen minden boltban megfelelő fűrész, és munkavédelmi szempontból a fűrészhasználathoz kiképzett dolgozó. (Akadályztatása esetén legalább egy helyettes is.)
Egyébként az egész város tele van cigarettacsikkel. Tegnap megnéztem a katonavárosi játszóteret. A padok mellett - egyébként van szemétláda is - tele van cigarattacsikkel és szeméttel. Persze, felmerül a kérdés, hogy miért írkálok róla, miért nem szedem össze. Nos, rendszeresen takarítok a játszótéren, és úgy látom, többen vagyunk, akik hasonlóképpen cselekszünk. Abban a pillanatban feleslegessé válna a tevékenységünk, amint mindenki átlátná, hogy a szemeteléssel a gyermekekeket is neveljük. Csakhoigy rossz irányba!
Sok ember van, - ennek nyilván valláserkölcsi okai vannak -, akinél ilyenkor nagypénteken megtisztul a lélek. Jómagam a Sugó Hangja mai és egyben utolsó számában egy nagyszombati katasztrófáról írtam, amikor 1901-ben egy ház omlása folytán hat ember vesztette életét Baján. Ezt csak azért említem, mert akkor néma csend volt, de még az én gyermekkoromban sem hangoskodtunk az úgynevezett nagyhéten. Nagypénteken inkább valami csendes elfoglaltságot kerestünk, utcára se nagyon mentünk.
Nos, a mai nagypéntek semmivel sem különbözött más napoktól. Az emberek hangoskodtak, lökdösődtek, autóikkal rohangásztak a városban. Azért azt meg kell említenem, hogy a Dózsa György út és a Bezerédj út kereszteződésénél a zebránál megállt egy autó, és átengedett, miközben toltam a biciklimet. Erre azt hiszem, évek óta nem volt példa. Igaz, hogy rendőrségi gépkocsi volt.
Viszont egy drogériában azt lophattam volna el, amit csak akarok. Végül nem loptam semmit, de tudom, hogy azt mondhatok, amit akarok, ha nem értek tetten. Márpedig nem is érhettek. Az őr ugyanis, akitól elvárhattam volna, hogy akadályozza meg, hogy ellopjak valamit a boltból, mivel a bére benne van az általam vásárolt borotvahabban, kint cigarettázott az áruház előtt. Majd egyszerűség kedvéért a csikket mindjárt eldobta az ajtó mellé. Volt ott már több is, gondolom óránként gyújthatott rá. Viszont 8 órai munkaidejéből számításom szerint legalább 80 percig nem vigyázott reánk, a potenciális tolvajokra, miközben legkevesebb 8 darab cigarettacsikkel szennyezte a városnak ezt a részét. Amíg a biciklim zárját nyitottam, egy fiatalember szintén hasonló művelettel foglalkozott. Egy vadnyugati filmben főszereplő lehetett volna, olyan hatalmasat, turidanisat köpött közben. Lehet - mondhatja valaki -, hogy az irigység beszél belólem, mert én nem tudok olyan nagyot köpni. Meg gátlásos is vagyok a köpködés terén. De erre szokták mondani, hgy gyakorlat teszi a mestert! Még fejlődhetek.
Köszönöm az ötletet. Az 1905-ös szállásvárosi tűzvészről természetesen tudtam, valahol meg is van az idézett képeslap nekem is, de az ötletet, hogy kissé utánajárjak, Tőled kaptam. A Sugó Hangja tegnap kikerült számában van róla egy oldalnyi. Igyekeztem összefoglalni, amit a tűzvészről fontos tudni. (Rengeteg minden van a világon, amit nem érdemes tudni, és rengetegen foglalkoznak azzal, hogy a már tudott dolgok közé betoldanak valami érdektelent, és az alkalom arra, hogy újra feldolgozzák a témát.)
Több alkalommal szót emeltem már az ügyben, de eddig nem volt foganatja.
Javasolom, hogy a kecskeméti és vodicai Mária-szobrok tönkretétele után ne késlekedjünk! Baja legrégibb szobrát, a Ferences templom déli oldalán egyébként is rosszul elhelyezett Mária-szobrot haladéktalanul be kell vinni a templomba. Ha valakinek kezébe kerül a Sugó Hangja c. hetilap, a múlt hétem éppen a Kálvária szobrairól írtam. Innen szárnmazik a Mária szobor is, az áthozatal 1747-es évszámával.
Nem szabad megvárni, amíg egy vandál tökreteszi! Baja pótolhatatlan, így felbecsülhetetlen eszmei értékű szobráról van szó.
Annak idején gyakoriak voltak a tűzesetek, mivel a házak anyaga, tetőzete, kerítése mind-mind gyúlékony, könnyen éghető anyagból volt. Persze a mezőgazdasággal kapcsolatos létesítmények, csűrök, boglyák is bőven voltak a Szállásvárosban.
Könnyen lángra kapott valami, elég volt egy kis vigyázatlanság, a szenes vasaló, a kenyérsütő kemence lángja, hogy tűz keletkezzen. Szörnyű katasztrófa történt 1905. május 6-án, egy szombati napon. Azt mondhatni, hogy leégett az egész Szállásváros. Vagy ötven-hatvan ház lett a lángok martaléka a Darázs utca és a Pásztor utca környékén. Önkéntes tűzoltóság már volt ugyan, de egy-két lajtos kocsi, különösen ezen a szomorú napon, amikor erős szél fújt, tulajdonképpen mitsem segíthetett. Ilyenkor persze szaladt mindenki vödörrel, meg lapáttal, de az 1905. évi szállásvárosi tűznél sajnos nem segíthettek.
Adtál egy ötletet, - az általad feltett kép valóságos unikum -, kicsit jobban utánajárok. Mint történt az 1939-es fonodai tűzzel kapcsolatban, mely sokakat érdkelt, mert szüleiktől hallottak róla. (Lőrinczi Csaba barátom rátette a cikket a bajastory.info internetes újságjára, Helytörténet alatt.)
Jóllehet úgy tűnhet, hogy ez a téma (magyarul topic) haldoklik, hírt adok arról, hogy március 10-én, csütörtökön közgyűlést tartott a Bajai Városvédő Egyesület. Az összejövetelen részvett Búcsú Lajos alpolgármester, és ismertette a városközpont rekonstrukciós munkáival kapcsolatos elképzeléseket. Említette a pályázati rendszer hibáit. Például csak a gyűjtőutak burkolására vannak pályázatok, holott Baján ezek rendben vannak, viszont a mellékutcákat kellene kikövezni.
Örvendetes volt, hogy sok-sok civil szervezet összefog és városi kezdeményezés is lesz a Tiszta Bajáért mozgalom keretében. Szükség is van rá. Minden reggeli foglalatosságom a cigarettacsikkek, különböző dobozok összeszedése az utcán. Tegnap egy kis terepszemlét tartottam a városban. Mindenütt csikkek - padok mellett is, ahol 2 m-re van a szemétgyűjtő -, buszmegállókban szintén. A Szent György kápolna mellett vezető új járda két oldalán csikkek, sörösdobozok. A Déri sétányon a buszmegálló ablakát betörték, a Deák Ferenc utcán a lámpa előtti besorolást jelző táblát, elfordították, meggyűrték. Szomorú, hogy így várjuk az ünnepet, és valószínűleg így fogadjuk a nyári vendégeket is.
Az előbbiekben csak néhány rossz példát említettem. Sajnos, folytathatnám a sort. Vajon az összefogás tud-e majd tartós javulást eredményezni? Higgyük, hogy igen!
A Városvédő Egyesület közgyűlése a Zeneiskolában volt. Abban az épületben, melyhez személyes érzelmek fűznek, melynek zeneiskolává válásához meglehetősen sok közöm volt. Kodály Zoltán portréja és fejszobra mellett elgondolkodtam, hogy eljő-e az idő, amikor a magyartalan "kultúr-" összetétellel kapcsolatban megfogadjuk Kodály Zoltán intését. Eljő-e az idő, amikor a "kultúrpalotának" sikerül hangulatos és a magyar nyelvnek megfelelő nevet találni. (Sajnos, a tiltakozásom nem jutott el az illetékesekhez. Egyébként számítani lehet, hogy a közeljövőben egy tucat "kultúrpalota" nyílik az országban. Jórészük inkább ház, épület lesz, nem annyira palota. Egyébként Baján hajdan a Grassalkovich-palotát, a mai Városháza elődjét "kastély"-nak nevezték.)
Sokszor előfordul, hogy szívesen változtatnék valamin. Persze, én úgy gondolom, hogy jobbítanék. Így vagyok a "kultúrpalota" elnevezéssel is, mivel Kodály Zoltánt és véleményét tisztelem.
Sokan vannak, akik az idegenforgalom fellendítésétől remélik Baja felvirágzását. (A hónap folyamán emlékezünk meg dr. Ujpétery Elemér születésének 100. évfordulójáról, aki már 1934-ben írott könyvében említi ezt a lehetőséget.)
Hírünk a világban javul. Hajdan zeneiskolás gyermekekből érkezett küldöttség érkezett Bajára. A gyermekeket szívesen látták a vendégül a szülők, a négy autóbuszvezetőről azonban valahogy megfeledkeztek. Így nálunk lettek szívesen látott vendégek. Még abban az időben volt, amikor rólunk még az a kép élet a nagyvilágban, hogy nyereg alatt puhítjuk a húst. Vendégeink csodálkoztak, hogy ló híján biciklin érkeztem, a lakás meg tele volt könyvekkel. Mivel vendégeink úgy gondolták, hogy akinek mondanivalója van számukra, tanulja meg a nyelvüket, hálás voltam egykori tanáraimnak. A társalgást kéz és láb rásegítéssel meg tudtuk oldani.
A tavalyi szilveszterkor oly jól érezték magukat kb. ezer km-ről érkezett vendégeink, így idén ismét minket választottak. Minden szép volt, hangulat, közönség, vacsora, egy azonban visszatetszést keltett, bár ők nem tették szóvá. Legfeljebb hamarabb javasolták a szilveszterezés befejezését. Ugyanis náluk az a szokás, hogy aki rá akar gyújtani, kimegy az előtérbe vagy a levegőre. Itt meg az, hogy a vendégek egymás orra alá fújják, hogy szinte vágni lehet a füstöt. Aki nem dohányzik, nehezen viseli el, hogy nem kap levegőt. A ruhák szellőztetése pl. még most is folyik, egyelőre kevesebb, mint több sikerrel. Az új esztendő első órái pedig azonnali hajmosással teltek el.
Amint az előbbiekből látható, fel sem merült bennem, hogy azonnali változásban reménykedjem. Csak a figyelmet szeretném ráirányítani, hogy a dohányzást még az idegenforgalom fejlesztése végett is érdemes mérsékelni.
Csak most vettem észre, már a vaskúti köncertre indulóban, hogy a Sugó Hangjába tett bejegyzésemmel talán egyidőben felhívta a figyelmet, hogy Baráti György örökre eltávozott e földi életből.
Köszönöm, hogy a szomorú hír közzétételében segítséget nyújtott.
Városunk védelmének fontos része a város életének (fény)képi megörökítése, hogy a jövendő nemzedékei is lássák, hogyan éltünk, dolgoztunk és ünnepeltünk itt az ezredforduló környékén.
Közvetlenül az ünnepek előtt távozott közülünk egy fáradhatatlan "krónikás", Baráti György.
Az információ sajnos hivatalos és igaz, a következő link alatt is megtalálható:
Egyetértek,és mélységesen elítélem az ilyen embereket,hiszen eszembe jut:milyen felnőtt válik az ilyen emberből?Tenni ellenük sajnos nemigen lehet,hiszen nem állíthatunk rendőrt minden játszótérhez.Reménykedhetünk,hogy legközelebb már nem fog ilyen előfordulni! Tisztelettel:Fatime
Azt kell mondanom, hogy az új bajai játszótereknek mindenki örül. Gyermekek szülők egyaránt. Vidám játék folyik szinte egész nap. Az imént kimentek a kisunokáim egy barátjukkal. Szörnyű állapotban jöttek vissza. A játszóteret nappal a gyerekek birtokolják, hogy este és éjszaka kik, azt csak sejteni lehet. Eddig megelégedtek a szemeteléssel. Most alaposabb munkát végeztek. Összehányták, mégpedig belül, hogy ne lehessen látni, a hengeres csúszdát. Amelyik gyerek lecsúszik, az az undortól rosszul lesz, és mégegyszer nem megy oda játszani.
Örömmel láttam, hogy a vasúti felüljáró (egy van Baján, az állomás feletti gyalogos felüljáróra gondolok) drótfonat kerítését helyrehozták. Ugyanakkor az elöregedett deszkákat is kicserélték a járólapon. Sajnos, a kerítés ép állapotban talán 3 napot bírt ki.Az alatta levő raktártetőre mennek ki, ami az ott levő elektromos vezetékek miatt különösen balesetveszélyes. Esetleg kisebb gyermekek is kimehetnek a tetőre vagy kieshetnek a kibontott fonaton.
Azt is örömmel látom, hogy a szánkódomb melletti játszótéren egyre kevesebb a szemét, holott szinte egész nap tele van gyermekekkel. A kisgyermekes szülők ügyelnek a rendre, szerintem az az anyuka, aki ott cigarettázott, időközben rájött, hogy nem illik, és a csikket nem ott kell elnyomni. És nem otthagyni a fúben, ahol ült. (Felszedtem, és betettem az 5 méterre levő szemétgyűjtőbe.)
Pécsett valami érdekeset láttam. A játszótéri homokozó mellett van egy ponyva, a szülő, aki legutoljára marad, este ráteszi a homokozóra. Űgy hallottam, a ponyva jó ideje ott van, nem lopták el. Cigarettacsikk ott is mindenütt van, a főtértől kezdve a buszmegállókig, a számos térig, amit a kulturális főváros keretében kialakítottak. Grafitti is van a felújított városközpont új vakolatain. Tulajdonképpen nem is rajzok, hanem egyszerűen végigfestékezték pl. a Csontváry Múzeumot.
Nem tartozik ide, de megdöbbentő az a nyelvi sivárság, amivel a játszótereken találkozom. Már tíz éves gyerekek is trágár szavakkal beszélnek. ( Jól öltözött gyerekek, drága biciklikkel) Pedagógiai célzattal kérdeztem, hogy otthon is így beszélnek-e a szüleik. A válasz: - Így. Itt felemerül a fontos nevelési eszköz, a személyes példaadás kérdése.
Még friss az "élmény", amit most szeretnék megosztani.
Több alkalommal említettem, hogy most lenne jó gyermeknek lenni, már ami az új játszötereket illeti, mindenképpen. Ma legkisebb unokám úgy rendelkezett, hogy a másik, a Világos utcai játszótérre menjünk. Először egyedül voltunk, később jött még egy kislány a szüleivel. A kicsik szépen játszottak, én a padon üldögéltem. Örömmel láttam, hogy szemét nincs. (Azért cigarettacsikk volt bőven a szemétláda mellett. Egy hölgy bájos kiskutyát hozott. A kutyus boldogan szaladgált a játszótér homokján, a hölgy az egyik hintából felügyelte. Gondoltam, helyes lenne figylemeztetni, hogyha leszakad a hinta, megütheti magát. Nem nyugodt a lelkismeretem, hogy mégsem mertem szólni. De a tekintetén láttam, hogy nagyon nem tetszene neki a figyelmeztetés. Nyilván azt hitte, hogy a kutyuska ellen van valami kifogásom.
Egy édesanya a másik katonavárosi játszótérnél - itt mindig bőven van szemét, meg cigarettacsikk, pillepalack stb. - panaszolta, hogy egy kutyás ember váltig nyugtatgatta négy kisgyermekét, hogy - Nem bánt! Nem bánt! A kicsik mégis visítottak a félelemtől, úgyhogy nekik kellett hazamenni. A kutya maradt.
Nem szeretnék általánosítani, hiszen tudom, hogy a kutyabarátok túlnyomó többségének eszébe sem jutna kutyáját a játszótérre vinni. De aki odaviszi, szankciót kell alkalmazni vele szemben. Ha ez megtörténik, még azt is tudatosítani kellene, hogy a játszótéren dohányozni sem szabad.
Hogy valami jóval kezdjem. Tegnap a Türr kilátótól visszakerekezőben megpihentem egy padon a kerékpárút mellett. Szívet melenegető volt a sok szép virág látványa. A pad - nyilván nem ok nélkü - egy fához volt láncolva. Tudom, hogy szükséges intézkedés, mégis elszomorított.
Elszomorított a kis Dunafürdő állomás látványa. Egy tenyérnyi hely sincs rajta grafitti nélkül.
Ismét bicikliutam "élménye": a Bernhart Sándor utcai körforgalomnál már régebben meggyűrték a Katonaváros irányát mutató táblát. (Ez az első és egyelőre az egyetlen Katonavárost feltűntető tábla.Sokszor szorgalmaztam a régi városrész nevek visszahozását, mint Szállásváros, Homokvárso, Rókusváros, Józsefváros, Istvánmegye, Kiscsávoly.) Most összefestékezték és megtörték a másik iránymutató táblát is. Közvetlenül nem érezzük, de a rendvbehozás költségét valamennyien fizetjük.
Mindjárt megnéztem a Dömötör utca melletti, tehát a szánkódombnál levő játszóteret. A nemrég kitett padok - sokan hiányolták őket - még épek. Megvannak a kb. másfél méterre levő ízléses szemétgyűjtók is, melyeket egyesek dísznek tekintenek. A cigarettacsikket - játszótéren nem is szabad dohányozni - továbbra is a padok mellé dobják. A szemetet szintén. Kedvenc időtöltésem - mások is részt vesznek benne - a játszótéri szemétgyújtés. Most nem történt meg, mert nem voltam kellőképpen felszerelkezve. (Védőkesztyű, szemetes-zsák javasolt.)
Pécsről, egy nagyon szép tárlatról - Kézművesség az egyházművészetben - megérkezve értesülök a megrendító hírről. Nem találok szavakat. Olyan ember távozott közülünk, aki minden gondolatával szeretett városának kultúráját szolgálta. Megtiszteltetésnek tartottam, ha néha megkért valami kis segítségre. (Rendezvényeinek propagálására, hangszer rendbehozatalára, hasonló tennivalókra)
Korán, tele tervekkel szólította magához a Teremtő. Távoztát fájdalmasan érezzük, és emlékét kegyelettel megőrizzük!
SCHMIDT ANTAL
(1944-2010)
Szabadjon bemásolnom az elhúnyttal készült interjúmat, mely 2005 áprilisban jelent meg a helyi újságban.
"
Toncsi 60 éves!
Barátai, ismerősei, sőt nagyon sok fiatal is csak egyszerűen így hívja: Toncsi. Pedig - szinte hihetetlen - a napokban fogja betölteni a 60. életévét...
Schmidt Antal a Környezetvédelmi Felügyelet hidrobiológusa olyan embert testesít meg, akiből egy kisvárosnak - mint amilyen Baja is - nagyon sok kellene: szakterületének elismert tudósa, kiváló közéleti ember, városunk kulturális életének tevékeny szervezője, szereplője, és emellett jelentős publikálási tevékenysége is. Munkabírása, aktivitása ma is töretlen.
Toncsi, tekintsük át röviden az elmúlt 60 évet:
-- Garai sváb családba hozott a gólya, és csak óvodás koromban tanultam meg magyarul. Később felnőtt koromban viszont "vissza kellett tanulnom" majdnem elfelejtett anyanyelvemet. A garai határ egyhangúsága nekem kisgyereknek ezer csodát rejtegetett és ez meghatározta későbbi pályámat. A Béla gimnázium után következtek az izgalmas szegedi egyetemi évek, majd a biológia-kémia szakos tanári diplomámmal Bajára jöttem az akkori vízügyi laborba dolgozni. Fő tevékenységemet: a Baja környéki vizek komplex vizsgálatát, lényegében már 37 éve itt végzem.
Hallhatnánk erről bővebben is?
Szűkebb szakterületem -mint hidrobiológus- ezen vizek élőlényeinek, főképp mikroszkopikus szervezeteinek - elsősorban az algák, ill. az algásodás - kutatása. A vizek komplex vizsgálata mindenütt a világon egyre nagyobb jelentőséggel bír, igaz egyre bonyolultabb és drágább eszközöket igényel, amik a mi laborunkból hiányoznak és ezt különösen fájlalom. Más területekre is elkalandoztam, így a környezetvédelem is szívügyem és rövid pedagógiai tevékenységemre, mint óraadó tanár is szívesen emlékezem. Pályám során több mint száz tudományos cikket publikáltam és társszerzője vagyok hat szakmai könyvnek.
---Városunk kulturális életének egyik aktív szereplője vagy, számos koncert ill. kiállítás szervezőjeként vívtál ki elismerést. Honnan ez az indíttatás?
---Szegeden az Eötvös Kollégiumban bölcsészekkel laktam együtt és máig emlékszem a hajnalig tartó beszélgetésekre, vitákra, melyek az akkori pezsgő kulturális élet valamennyi területét átfogták. Különböző klubokba jártunk, a bulikon élő zenére táncoltunk. Itt ismerkedtem meg igazán a dzsesszel és a klasszikus zenével is. Visszatérve Bajára igyekeztem ebben a szellemben folytatni életemet. Rájöttem, hogy e kisvárosból csak úgy nyithatok ablakot a világra, ha kapcsolatokat építek ki. Egyrészt elkezdtem szakcikkeket írni, szakterületem tudósaival kapcsolatba kerülni, másrészt a zenei életben kezdtem "szervezkedni". Pl. hogy ma már dzsessz fesztiválokat szervezhetek, az egy szerény dzsesszklubbal indult. A terebélyesedő kapcsolatépítés és a sokasodó szakmai és kulturális rendezvények során egyre több nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, és persze nem csak itt Baján.
A fentiek révén meglehetősen közismert lettél. Talán ennek köszönhető, hogy a rendszerváltozás után helyi képviselőnek választottak?
-----Elképzelhető. Bár mindenről volt véleményem, előtte sohasem politizáltam. Hamar rájöttem, a képviselői munka nem nekem való, már a kampány időszakában nagyon sután éreztem magam, amikor ki kellett állni az emberek elé. A vezérgondolatom az volt : "gondolkodva cselekedni'" és ezt ma is vallom. Sajnos a város akkori helyzetében látványosan nem tudtam -tudtunk- sokat csinálni, de a 4 évet igyekeztem becsületesen és lelkiismeretesen végig szolgálni, rengeteg időm és energiám ment rá. Természetesen nem bántam meg, mert izgalmas 4 év volt. Sajnos a legtöbb polgár csak kritikákat fogalmaz meg, a városunkért aktív cselekvésre kevesen szánják el magukat. Ez utóbbiaknak viszont kívánom jusson osztályrészül nekik is 4 év képviselőség.
A 60. életév - bár kicsit sokkoló - nem jelent okvetlen még visszavonulást...
---Isten őrizz! Elmondhatom, izgalmas és változatos életem volt. Talán az utóbbi években az élet túl technizált, civilizált oldala már kevésbé érdekel, annál inkább felértékelődtek a személyes találkozások. Amíg egészségem engedi, folytatni kívánom úgy szakmai, mind "társadalmi" munkámat. Szeretném még sok igényes rendezvény szervezésével szép és emlékezetes élményekhez juttatni a bajaiakat...
Schmidt Antal számos állami és városi kitüntetés és elismerésben is részesült, reméljük még sokáig lesz városunk egyik követendő értelmiségének példaképe. Ehhez kívánunk jó egészséget, a "többi" úgyis jön majd magától... " st.
Mint ismeretes, 2006-ban nyugdíjba vonult. A város legnagyobb rangú kitüntetését, a Díszpolgári címet 2009-ben kapta!
Pótolhatatlan űrt hagy maga után.
Nagyon szomorú hírt kell megosztanom az Olvasótársakkal: tegnap, 2010. július 8-án este meghalt Schmidt Antal, Baja Város Díszpolgára. Mint fiatal bajai polgár és az Ő tisztelője írom ezeket a sorokat. Kérem, akinek volt szerencséje jobban ismerni Őt, írjon ide egy hosszabb megemlékezést!
Szíves figyelmükbe ajánlom, hogy a szánkódomb melletti térnél, tehát a katonavárosi Dömötör utcánál a mai napon két konténer várja a lomtalanítás keretében az elektronikus hulladékokat. A kevés odavitt hulladék láttán arra gondolok, hogy sokan már az elmúlt alkalommal megszabadultak az elektromos hulladéktól. (Mosógép, hűtőszekrény, számítógép, televízistb.) Ugyanis akkor mi is kivittünk mindent. Egy kis háztartásban kevés ilyesmi gyűlik össze. A gyűjtés tényéről számos hirdetés jelent meg. Én magam három helyen olvastam, de lehet, hogy van, aki esetleg nem értesült róla.
Tulajdonképpen szemetet szedni mentem ki a térre. Örömmel mondhatom, hogy nagyon kevés volt. Most már sort keríthetek a cigarettacsikkekre is, melyek a szép zöld fűvön különösen bántó látványt nyújtanak.
Úgy hallottam, a csúszda csövet eltorlaszolták, de mára megszűnt az akadály, nem tapasztaltam semmi rendellenességet. Délben is sok vidám kisgyermek játszott. a játszótéren.
Azt olvastam, hogy a kecskeméti virágórát tönkretették. Jó lenne, ha itt a műtárgyak legalább a halászlé főzésig épen maradnának. Ha tövább is, az meg egyenesen csodálatos lenne.
Úgy gondoltam a déli órán, hogy ideje összeszedni a katonavárosi, szánkódombi játszótéren a szemetet. Igyekszem olyan időszakot választani, amikor üres a tér. Észrevettem ugyanis, hogy akcióm az ott kicsinyeikre felügyelő szülőket kellemetlenül érinti. Egyszerű lélektani szabályról van szó, melynek kapcsán mindenkiben felmerül: - Én is felszedhettem volna, de miért tegyem, hiszen nem én dobtam el. De azért kicsit restelli is magát.
Meglepődtem, hogy egyetlen pillepalackot, egyetlen papírzacskót nem találtam. Megörültem: - Lám, milyen sokan olvashatták a bejegyzésemet!
Örömöm nem tartott sokáig. Kisunokám óvodástársa jött a dédmamájával. A dédmama egyik kezén nejlonkesztyű, másik kezében jókora műanyag szatyor. Tele a játszótéren összeszedett szeméttel. A pillepalackokon, zacskókon nem csodálkoztam. Egy "lelet" azonban meglepett. Valaki a gyermekéről levett pelenkát is ott hagyta a játszótéren.
Azt kell mondanom, hogy minden szülő és nagyszülő megegyezik abban, hogy remek a katonavárosi szánkódombnál levő játszótér. Kisunokáim szinte az egész napot ott töltik, de a többi kisgyerek sem tud betelni vele. Ha esteledik, hallom a könyörgést: - Csak még egyszer hadd csússzak le, Anya! (Apa, Mama, Papa.)
A gyermekekre felügyelő felnőttek furcsállva néznek rám, amikor napi szórakozásomat űzöm. Szedegetem össze a játszótéren a szemetet. Van ugyan szeméttároló, de akik a sörösdobozokat, mindenféle műanyagzacskókat, pillepalackokat, cigarettacsikkeket eldobálják, nem tudják, hogy mire szolgál aszeméttartó. (Nem a gyermekekre felügyelő felnőttek az elkövetők, még cigarettázni sem láttam senkit. De nem láttam a kisgyermekeket sem szemetelni.)
A játszóteret mindenki dicséri, a padokat azonban sokan hiányolják. Amikor a régi játszótérnél volt három pad, abben sem volt semmi köszönet. Ép állapotban csak egy-két napig voltak rendeltetésszerűen, tehát ülésre használhatók.
Ismerjük Pythagoras tételét. Tehát tudom, hogy az átlós út rövidebb. Azzal, hogy a téren, a gyermekek között végighajtanak a földúton az autósok, legfeljebb 50 métert takaríthatnak meg. Lehet, hogy a fröldút két végpontját kellene lezárni, de el tudom képzelni, hogy valaki saját akaratából nem hajt a kicsinyek közé.
Holnap, amikor megyek szemetet szedni, megfigyelem, hogy fogy-e a téren áthajtó autósok száma.
Talán könnyebben észrevesszük, ha valami nem jól történik. Hadd tegyem szóvá, amit most, kora reggel jót tapasztaltam.
A nagy esőzés után az utcák nagytakarításra szorulnak. Megjelent egy hétfős kis csapat a Katonavárosban, a Zengő utcában. Lenyírták az úttest melletti füvet, kitisztították az árkokat, és lesöpörték az úttestről a sarat. Megkérdeztem: a polgármesteri hivatal küldte őket. Folytatják a takarítást a környező utcákban is.
Megköszöntem a fáradozásukat. Úgy láttam, ez jólesett az itt dolgozó nőknek és férfiaknak, akiket természetesen hölgyeknek és uraknak szólítottam. (Majd az Édes Anyanyelvünkben szeretnék írni arról, hogy a "megköszönéssel" és a "köszönéssel" - nyelvileg egy tőröl fakad a kettő -, jó lenne bőkezűbben bánnunk. Javítaná az embertársainkkal való kapcsolatokat.)
Egy régi témára térek vissza. Hogy a Hochwarter - Hochwärter név közül melyik a helyes, most már én is úgy gondolom, hogy az előbbi. Annak ellenére, hogy így írásban sehol sem találtam nyomát, mindig csak a Hochwerter változatnak, tehát "e"-vel írva "ä" (kettőspont van az "a" felett, csak az én gépemen nem látszik) helyett. (Mindkettőnek van németül jelentése.)
Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy Hochwarter Károly sírjának helyére felhívta figyelmemet.
Ha valaki szeretné megtalálni, kissé bővebben leírom a helyét. Valóban a gondnoki ház vonalában van, a Rókus temetőben a bejárattól jobbra, a második sorban a hetedik síremlék. Azért kissé nehezebb felfedezni, mert a sírbolt Hochwarter felirata az obeliszk hátsó oldalán van, a kerítés felöli oldalon. Az elején pedig a következő felírás látható felül: Matos Antal családi sírboltja.
A kollégám által lefényképezett, a síremléken levő emléktábla, melyet a M. Kir. Csendőrség álított, meglehetősen megkopott, egy-két betűje alig olvasható.
Javasolom újra vésni a betűket. Talán a Város vagy esetleg a Bajai Városi Rendőrkapitányság közbenjárhatna az ügyben hős kollégájuk tiszteletére. (Anyagilag is készséggel hozzájárulnék szerény képességeim szerint.)
A tábla felirata:
HOCHWARTER kÁROLY NYUG. M. KIR. CSENDŐRTISZTHELYETTES VOLT BAJAI ŐRSPARANCSNOK
POSTAFEDEZET SZOLGÁLATBAN RABLÓKKAL HARCOLVA SZEMEVILÁGÁT VESZTETTE 1884. I. 2.
Lassan normalizálódik a helyzet Baján. Azt mondhatom, hogy tűzoltók emberfeletti munkát végeznek. Rengeteg a hívásuk. A Katonavárosba érkezett csoportjuk éjjel fél 3-ig itt szivattyúzott a Zengő utcában, majd nagyobb bajhoz hívták őket. Ma reggel folytatták az utcában. Nálunk a pince volt tetejéig megtelve vízzel, de voltak az utcában és Katonavárosban sokkal nagyobb bajok is. Ami meglepett, hogy a tűzoltók a csatorna-rendszerhez szakmailag is értenek. Hasznos tanácsokat kaptam tőlük.
Csak azt mondhatom, hogy le a kalappal a tűzoltók előtt!
Rövidesen megérkezik Gödöllőről a Sisi (Erzsébet királyné) emlékét ápoló klub félszáz tagja. Igyekeznem kell, hogy azt mutathassam be, hogy Baja milyen szép város, hiszen megvannak még a tegnapi felhőszakadás nyomai. Szerencsére van nagyon sok számukra érdekes vonatkozás, mely a Grassalkovich-családdal, a Türr és a IV. Károly-emlékművel kapcsolatos.
Visszatérve a felhőszakadás utánra. Nem javított a helyzeten, hogy egész éjjel esett az eső.) De látom, hogy mindenki igyekszik a portáján rendet teremteni, egyetemben a város hivatalos hatóságaival. Bevallom, először én is a rendteremtéssel, és nem ezzel a kis bejegyzéssel foglalkoztam.
A bajai felhőszakadás következményei a hírközlési eszközök jóvoltából lényegében mindenütt láthatók voltak. (Bajaiak kitűnő fotóival is találkoztam.)
Az előbbiekben elfelejtettem említeni, hogy a városokban - nem csak Baján - a nehézséget az okozza, hogy közös csatornarendszer látja el a csapadékvíz és a szennyvíz elvezetését. A rendszer a kiugróan nagy eső, mint a mai felhőszakadás esetén, (úgy tudom 70 mm körüli volt), nem képes levezetni a sok vizet. Ennek következtében a szennyvíz visszafolyik, és bejut az alacsonyabban fekvő házak csatornájába, melynek csatornanyílásain felbugyog. Javítani lehet a helyzeten. Ezzel kapcsolatos a következő javaslatom:
El kell látni a házak utcai csatornába bekötő szennyvíz elvezetőjét visszacsapó szeleppel. Így a szennyvíz visszafolyásából eredő károk jórészt megelőzhetőek lennének. A költségek (tisztítás, fertőtlenítés stb.) erőteljesen csökkenhetnének. A portákon felgyűlt esővíz tiszta, idővel mind nagyobb mértékben visszatartható és felhasználható lenne.
A mai felhőszakadás szörnyű károkat okozott Baja városában. Hogy nálunk, Katonavárosban mekkorát, fel sem tudom becsülni.
Egy kis összeállítást készítek a csatornahálózat helyzetéről. (Sajnos más hasznosabbat most nem tehetek, majd a fetőtlenítésnél.) Volt egy kevés falazott csatorna a 17. század végén, mely a Kenderes-árokba vezetett. (A Főtér legutóbbi kövezésénél sokan látták ezt a szakaszt. Mintha valaki az internetre is feltette volna.) A külső városrészekből, a Livodából a Kenderes-árok gyújtöttre össze a vizeket, és vezette a Sugovicába a Vörös-hídnál. Később a Posványosba, annak a végén a vízügy emelte szivattyúval a Duna sodorvonalába. (Ott laktam mellette, a Duna utcában Nyaranként szörnyű bűzt terjesztett a tisztítatlan szennyvíz.) A helyzeten a Türr-torkolat közeli szennyvíztisztító javított.
Készültek még csatornák. Pl. a városi kórház 1903-as nagy átépítésénál. Ez a Főtérnél ömlött a Sugovicába (Nagy-Büdós). később a Bácska tértől a Ganzig, és innen a Sugovicába. A Kossuth Lajos utca alatti csatorna a Kenderesbe torkollott. Mindegyik csatorna megszámlálhatatlan számú illegális rákötéssel.
Tervek a város csatornázására már a húszas évek végén készültek. 1935-ben Borbíró polgármester megkísérelte keresztülvinni azt a megoldást, hogy a város mátéházi 5 ezer holdjának eladásával megoldják a csatornázást. Tulajdonkléppen ezt nyögjük ma is, a törvényhatóság (vagyis a képviselő-testület) gazdasági bizottsága a városi földek eladását megkontrázta. Jómagam nem tudom megítélni, hogy gazdasági szempontból az üzlet milyen következményekkl járt volna. A mátéházi bérlet ugyanis teljes egészében fedezte a város személyi kiadásait. (Az akkori sajtóból bőven tájékozódhat, akit a részletek érdekelnek.)
A vízhálózat - csatornarendszer nagyarányú kiépítésére csak 1967. után, és főleg az utóbbi évtizedekben került sor. (A zeneiskolában, mely akkor a Táncsics utcában volt, öreg hidrofor szolgáltatta a vizet, melyet hetenként javítgattam.)
Amint a mai nap megmutatta, a meglevő hálózat csatornáinak keresztmetszete nem elegendő a maihoz hasonló felhőszakadás elvezetésére. A jobbítás rengeteg pénzbe kerül. Megvan a feladata a város lakóinak is, például a vízlevezető árkok tisztántartásával vagy az ebben való közremúködésben. Vagy például abban, hogy a külső városrészekben a telküket úgy alakítják, hogy a víz ne a szomszédokat öntse el.
