Lehet, hogy erről még nem nyílt topik a PoliDiliben? A lényeg: egy leleplező erejű írása globalizációs hatalmak céljaról és az azokhoz vezető technikáikról. mely számos nyelvre lefordítva bestseller lett. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen. Magyarul nem adták ki. Szerintem megérdemel egy önálló topikot. http://www.zpok.hu/globalizacio/lugano.htm
Afterword to the Lugano Report: It is no secret: I wrote The Lugano Report from start to finish.
Susan George
In this satire....
Washington Post
... I gave up on the idea of the credible hoax, but not before I had written a ...Lugano sprang readily to mind. So much for the genesis and the format of ...
Susan George
A hölgy ATTAKOS nóglobál aktivista, mint tamás gáspár, aki lagutóbb kijelentette, hogy a pénz a népakarat szuverén kifejeződése és annyi van belőle, amennyit eldöntünk, hogy legyen.
A szöveg egy szédült narratíva, alapvetően tisztességtelen formában, nemn véletlen, hogy az összes luzsénszkys, cionbölcsés döglégy rágyűlt.
Hülyeség az egész. A gazdagoknak szüksége van a csórók tömegeire is, hiszen különben ki a faszom termelné meg a gazdagságukat. Persze a túlnépesedés nem jó, de azt így is, úgy is meg kell oldani, függetlenül attól hogy ez hogyan és kiknek az érdekében történik. Amúgy meg nem a liberalizmus a szar, hanem a kapitalizmus, mert ez a rendszer arra épül hogy állandó legyen a növekedés, és csak akkor működik ha van hová növekedni, nem számol azzal, hogy vannak véges erőforrások. Ezen kívül még azért fos az egész, mert marketinggel eredetileg nem létező igényeket próbál támasztani a fogyasztókban, miközben egyre nagyobb aránya az embereknek dolgozik a marketingben, és egyre kevesebb ember a tényleges termelésben.
"Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges."
hát nem vagy válogatós...
Már tudom is mi lesz a következő Dan Brown könyv... ahogy látom most másféle marketingje lesz.
A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlõdõ országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Közép európai országokban követett gazdaságpolitikát. Sõt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az õ segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.
Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.
A veszélyelhárító mechanizmusok
Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!
Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószer kereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.
A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.
Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége?
Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számba vennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.
A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az õ meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.
"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakértői kör.
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A globalizációt sokszor azzal támadják, hogy benne csak az összeesküvés elméletek fantomját kergetik az emberek.. Pedig vannak dolgok, amelyek időnként kibuknak. Ilyen az úgynevezett Luganói tanulmány, amely a közeljövő folyamatait elemzi: Lényege: az ember felesleges. Minél előbb, minél problémamentesebben meghal, annál jobb azoknak, akik erre építenek. A Zöldpók publikálta Dr Csath Magdolna egyetemi tanár tollából e tanulmány összefoglalóját bemutató Susan George: A luganói tanulmány című művének részletes elemzését , amelyet ismertetünk olvasóinkkal. Kérem olvassák véres komolyan.
Arra kíváncsi leszek mikor ver gyökeret végre egy olyan elmélet - amelyről egyelőre senki se beszél, vagy nem mer beszélni - ami alapjaiban gondolja újra a világot ! Ugyanis a tudomány, és ezzel együtt a több évezredes tapasztalati logikus gondolkodás (lásd józan paraszti ész) már jóval meghaladta a csökevényes feudális gyökerű kapitalista (modern nevén demokratikus fogyasztói társadalom) PAZARLÓ gazdaságát fenntartó eszmerendszert.
Az a nagy helyzet, hogy nem egy dolgot a gyökerétől kellene megváltoztatni ! Ékes példa erre ez a luganói tanulmány is.
Gyakorlatilag a kiindulópont hibás, hiszen abból kellett kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél.
Ez már a múlt század 80'-as éveire kifutott - célt ért - ez a fajta gazdasági modell.
Mára egyértelműen kiderült, hogy a vagyonnal, pénzhatalommal bíró - ezáltal uralkodó - körök butasága miatt ők maguk alkalmatlanok a változtatásra. (Arra voltak jók, hogy földet és embert kíméletlenül kihasználva eljuttassák a világot idáig.
Persze kérdés, hogy a Győzikét, Maónikát, Celeb vagyok műsorokat néző és - valószínűleg saját butasága miatt - mind ezt eltűrő nép egyáltalán megérdemel-e mást ?!
A Francia forradalom (1789) nemes eszmerendszere ott és akkor vérbe fulladt. Gyakorlatilag a szabadságból, egyenlőségből és testvériességből napjainkra talán körvonalazódik valami. Cirka kétszáz év ..
A "csóró" Marx ésszerűsítő gondolatai - ne feledjük ő nem egy melldöngető komcsi volt - egyelőre belevesztek a kor szítén rendkívül buta hatalmi köreinek játékába. Egy két jó gondolatának megfogadásából szintén lesz cirka kétszáz év.
Sajnos a butaság - az érzelmek és önös érdekek fölött logikusan át nem gondolt, az állatvilág életmechanizmusát tükröző ösztönök irányította viselkedés - rákfenéjét fényesen tükrözi mai világunk !
Design burokba öltöztetve hívogat a tudás fájára tekeredett paradicsomi kígyó, de nem tudást kínál, hanem a további tudatlanságot: az ostoba gazdag ember többet akar keresni jövőre mint idén, és még el is hiteti veled, hogy igaza van, mert neked csak akkor, és csak is akkor jó, ha permanensen növekszik a gazdaság !! (Gondolj bele kedves olvasó: hova ? Könyörgöm .. ? Hova ?)
Ezt úgy hívják, hogy "Pilóta játék". Aki időben beszáll az nyer. Nagy is az igyekezet a gazdagodásért .. (most ugyan picit ráfáztak)
Világunk gazdasági működésének másik pillére a "Póker" ! Igaz, közismert neve Tőzsde .. A gazdag ember szórakozása, amiről elhitette mindenkivel, hogy a gazdaság motorja .. Nem a paraszt, vagy a munkás a két kezével, a mérnök és a tudós a ceruzájával ?! Nem. A gazdaság motorja az ingyenélők gyülekezete, és hogy mindezt leplezze téged is bevon a játékba fillérjeiddel ..
Hogy visszakanyarodjak írásom kiváltó okához a luganói tanulmányhoz: a globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél Igen, a "Pilótajáték" és a "Póker" ..
Atyaúristen meg csak legyint ..
(Erősebb idegzetűeknek: Isten meg csak köp egyet.)
Cs. Magdolna könyvét ("Globalizációs végjáték") most már biztosan elolvastátok, ha nem, akkor uccú, megvásárolható a jobb könyvesboltokban! A neten is olvasható, de kézben fogva átrágni magad rajta, az az igazi!
Nos képzeld az első Cimre ráklikkeltem és legalább egy oldalon kersztül amit elolvastam ,rájöttem hogy semmit sem olvastam mert nem volt értelmes magyarázat vagy megfogható egy mondat sem, de nem adtam fel mert keresek más cimet is, illetve más oldalt aki erröl ir, hátha mégis megtudok valamit. De képzeld el a Nagy Kiárusitás ,mint értelemes értekezést ami tömören elmagyarázza a film lényegét az is eltünt az internetes azon oldalról ahová a Google -ba beirod azt ,hogy - nagy kiárusitás, sok helyen csak mellébeszélés, és csak maszatolásról olvashatsz.Hja Libsik kezében van az internet is javarészt.
Nos rákattintottam a Google:-ban erre a cimre és vagy két helyen beleolvastam ennek a filmnek az értékelésébe? Nincs is ilyen söt tartalom ismertetés sincs csak süketelés, és a sorok gyilkoslása, harc a minnél több sort leirók és ezáltal nem közlök semmit sem.Miért vannak ilyen ismertetésnek cimzett semmik? Az a szándék hogy úgy teszek mintha ismertetném a témát ,és nem mondok semmit sem ? de ezért ne szóljon senki sem hogy nem teljesitettem a felafdatomat? Ilyen beszédeket szoktam hallani Gyurcsánytól, meg régebben Megyesitöl .Példa arra, hogy hogyan lehet ölni az idöt smmit mondással.
