Kicsi tében azt bírom, hogy erős, mint atom. :D Utánajár, intézi, csinálja, kijárja, megmutatja, megy, zakatol. Önseb nyalogatás takarásban, négy fal között. Hatalmas szárnyai vannak, azok alá gyűjti be a "csibéket". Élvezi a társaságukat, segíti őket, törődik velük. Adott esetben lök rajtuk egy-egy jól irányzott rúgással. :) Van humora, van szíve. (Aztán a sok rossz tulajdonságáról most nem ejtek szót, mert még felborítom az igen értékes és ... (nem jut eszembe hirtelen valami szuperlativusz) rendkívüli, igen, ez az! rendkívüli topik csodálatos és kényes egyensúlyát. :DDD)
Pár nap óta kikívánkozik ez belőlem. Freyyában azt a tapasztalatokon alapuló, betűkön átsugárzó fészekmeleget szeretem, amely elhiteti az emberrel, hogy nagyon rossz nem érheti, elég ha hazamegy, ott béke van, csend és jóakarat. Ott nincsenek gonosz dolgok, becsukjuk az ajtót és a sok csúnyaság kívül reked, ha baj van, hát közösen megoldjuk, elvégre erre való a hátország. Kis jóakarattal lehet mindenen változtatni, ha az élet szemét, még mindig ott van az igazi otthon, a meleg, puha, ahol tárt karokkal várnak és mindig jut egy tál étel, de sőt, még süti is. :) Freyyában azt nem kedvelem annyira :), hogy sugárzik belőle ez a fészekmeleg, hogy látszik, hogy életében nem találkozott még igazán szemét dolgokkal, fogalma sincs a sötét kétségbeesésről, amelyből nem tud kirángatni semmilyen jószándékú rokon, sőt, hogy létezik olyan, hogy nincs aki segíthetne az emberen, mert adott esetben nincs is se jószándékú, se semmilyen rokon, de ha lenne sem oldhatná meg a helyzetet. Viszont meg kell mondjam, hogy rohadtul irigylem a világlátásáért. Abszolút a napocska ragyogása a felhők közül.
Több emberért is rajongok. Innen is. De nagyon hiányzik Lénike, és azért épp őt nevezem meg, mert hisz volt idő amikor elképzelhetetlen volt, hogy hiányozzon nekem. Pedig.:-)
:) Vicces, de ez a topik poénból ( na jó, meg egy kis szenyaságból :D) nyílt pont egy olyan nicknek, aki már nem lehet itt. Aztán persze másfelé kanyarult az egész, de az alapcél az volt, hogy érte lehessen a hódolóknak rajongani. Egy időben volt erre nagy hajlandóság. :))
Van egy nick, akitől mindig tartottam. Látom csak azokkal áll szóba akikben "lát" valamit. Valamit. Ez lehet értelem,intelligencia, hasonlóság, stb. Sosem szólt hozzám,sosem szóltam hozzá. Tudomásul vettem, nem tartozom abba a körbe,akivel beszédbe elegyedne. Valószínűleg nem vagyok elég természetes, esetleg...na ezt visszatöröltem. Talán pont ez a baj. Nincs elég bátorságom vagy nem mindig tudom kiírni magamból a véleményemet. Lehet nem fogalmazok elég szabatosan. Vagy..., vagy..., most is azon gondolkodom hagyom ezt az egészet a picsába és visszatörlöm. Nyuszi szindrómám van. Ismeritek a viccet...a létrával?na ez megint hülyén hangzik...érdektelen, értéktelen...na jó hagyjuk az egészet a fenébe!
Én sokakért rajongok, őket többnyire arról lehet fölismerni, hogy keresem a társaságukat és hosszasan igyekszem beszélgetni velük, de van egyvalaki, akivel szinte soha nem beszélgetek hosszasan, mégis nagyon gyakran szerez örömöt a megszólalásaival: freyya. Egészen másképp látja a világot, mint én, egészen más a logikája, és éppen ez a jó. Amikor megszólal, akkor mintha hirtelen az eddigihez képest derékszögben jönne a fény, minden más megvilágítást kap, és nem biztos, hogy ebben a fényben valóságosabbnak tűnnek a dolgok, de teljesebb lesz a kép, olyan oldala látszik a dolgoknak, amelyről nem tudtam, hogy ott van, vagy nem gondoltam rá, hogy ott lehet. Kedvelem a jelenlétét, mintha egy barátságos kis napocska néha meleg fénnyel ráragyogna a világra, és még a táncoló porszemek is visszamosolygnak.
Megláttam most genyanya nickjét és leírom, amit már olyan régóta szeretnék. Azt szeretem benne, hogy akivel "beszél" legyen az akár nő, akár férfi, egyaránt különlegesnek érezheti magát. Akinél a földön nincs vonzóbb és szebb. Aki szexis, hódító és csodás. Na, ezt szeretem benne nagyon. :)
Most látom ezt... Az igazság az, hogy a képek még a régi (azóta elhalálozott) winchesteremen voltak. De emlékezetem szerint nem annyira lakberendezős oldalakról származtak, mint inkább ingatlanosokról. De van pl. egy ilyen., és esetleg ez is. De mondom, jórészt ezek megvehető lakások képei. :) Úgyhogy a pálya szabad... :DDDD (Keresek majd még ilyen oldalakat és ha találok berakom ide.)
Nahát, brekkancs, honnan vannak ezek a képek? Ismersz olyan webhelyeket, ahol nagy beltérrel rendelkező helyiségeket gyűjtenek össze? Visszatérő álmom, hogy van egy lakásom - helyesebben lehet, hogy nem is az egyém, de mindenesetre elég otthonosan tartózkodom ott -, és a berendezésében van valami furcsa, bizarr. Sosem jártam óriási beltérrel rendelkező lakásban, legfeljebb nagy belterű áruházakban, középületekben; most, hogy a képeid kapcsán elgondolkozom, a furcsaság forrása az, hogy a berendezésben a középületek jellegzetességei keverednek a hagyományos lakberendezés elemeivel - például válaszfalak helyett olyan polcok vannak, mint egy közkönyvtárban, az ablakok óriásiak, mint itt a legalsó képen; több ülőgarnitúra sorakozik egymás után, mint egy bútorüzletben, ilyesmik:-) Szívesen ránéznék azokra az oldalakra, ahonnan ezek a képek valók - ha emlékszel még rájuk vagy hasonlókra.
Írjál már egyet, ahogy szoktál és rakjál helyre! Nevettess meg! Hiányzol. A te leveleid azok, amiket bármikor. Meg aztán te megmondtad... De már milyen rég! Csak nevettél rajtam. Ja, jókat nevettünk együtt. Na megyek. Gondolni fogok rád.
Én most Monkért rajongok, a dilis nyomozóért. Vagyis a karakterért, akit megformáz. Imádom, egyszerűen :))))) Nem nagyon nézek tévét, de ezt a sorozatot valahogy megszerettem. Ráadásul a pasi is tetszik nekem, aki játsza. Ha nem lenne ilyen hülye göndör haja, egy az egyben bejönne, pasiként is. Kár, hogy az ilyen zseniális manusok ritkák, és mindegyik küzd valami mentális baromsággal. De ez nemhogy megbocsátható, hanem inkább imádnivaló náluk :)
