Az ügyet többször kivizsgálták, többek között a rendszerváltás után a bíróság is.
Mindahányszor megállapították, hogy nem lehet megállapítani, hogy a tüzelésre ki adott, egyátalán adott e valaki parancsot.
Nagyon szerették volna Dudásra verni a balhét, de nem jött össze.
Én személyesen ugyan nagyon nem szeretem őt, de inkább azt a verziót tartom életszerűbbnek, hogy a géppuska kezelője nem bírta a feszültséget és véletlenül tüzet nyitott, - szvsz ha Dudás adott volna parancsot, semmiképpen nem a tömegbe lövet, hanem a tömeg fölé adat le figyelmeztető lövést, - miként ezt mellesleg a tömegoszlatás szabályai is előírják.
A határőrtisztek meggyilkolása pedig teljesen szükségtelen volt, nekik ebben a szomorú történetben semmiféle szerepük nem volt.
És ávósozni is kár, merthogy ez egy határőr laktanya volt, csak akkor éppen az ÁVH alárendeltségébe tartoztak a határőrcsapatok.
A tömeg egyébként be akart menni a laktanyába és fegyvert akart szerezni, - ha ezt megkísérlik és Dudás lövet rájuk, akkor teljesen jogszerűen jár el, de idáig a dolog nem jutott el, a géppuska előbb kezdett tüzelni.
Ma is lőnie kell a felállított őrnek, ha az általa őrzött objektumba valaki be akar hatolni és a felszólítására nem áll meg, - a kotonaság már csak ilyen...
Vági pedig nem kiugrott a kórház ablakán, hanem kidobták, és zászlórúddal átszúrták a szívét.
Bizony, néha-néha a nép is tud szemét és mocskos lenni...
"Kiváncsi lennék, hogy ha valaki 45-ben a nyilas pártházat védte volna, mert erre esküdött fel, de egyébként semmi bűne nem lenne, csak hogy a pártházat védte, arról is igy irnál-e."
nézz be a becsület napi topikokba... a kitöréskor nem 10-20 ember halt meg hanem ennek többszöröse (többségében sorkatonák) nem hiszem h pupu elvtárs ott is pityeregve emlékszik meg a dicső katonákról...akik réáadásul 1 másik hadsereg ellen harcoltak, nem szanitécekre lőttek célba...
ő csak azt mondta, hogy számára ez a nap nem ünnep.
Hát nem csak ezt mondta.
Az ávóst meg úgy használom ahogy ti a nyilast. Azaz ma is élnek ávósok, még ha az ÁVO és ÁVH feloszlatása után születtek is. Aki 56-ban a forradalom ellen harcolt, az ávós volt. .
Kiváncsi lennék, hogy ha valaki 45-ben a nyilas pártházat védte volna, mert erre esküdött fel, de egyébként semmi bűne nem lenne, csak hogy a pártházat védte, arról is igy irnál-e. Egyébként elhiszem hogy igy gondolod, hisz vannak emberek, akik sajátmaguknak is képesek hazudni, sőt még el is hiszik azt, pl hogy hasznos tagjai voltak a társadalomnak, és a "munkájukra" szükség volt az ország biztonsága érdekében.
Amit pedig a lincselő csőcselékről irsz, hát az is nagyon jellemző, hogy egy 56-os topikban kell neked elitélned a lincselő csőcseléket.
Okos ember is írhat hülyeségeket, emellett Havas Szófia tudtommal soha nem taglalta az apja halálának körülményeit, és az ügy szempontjából ez irreleváns is, - ő csak azt mondta, hogy számára ez a nap nem ünnep.
Szíve joga, ünnepelni ugyanis az ember a szívében ünnepel, a zászlólengetést egy majom is elsajátíthatja, ha érted.
Mécset tisztelem és szeretem, és tőle nem nagyon várom, hogy szeresse Kádárt és rendszerét, - a történelem őket a másik oldalra sodorta.
Amit meg az ávósokról írsz:
Tájékoztatnálak, hogy azok akiket te ávóshak hívsz leginkább sorkatonák és csapattisztek voltak, ők voltak a korabeli sünök.
Ellenben akikre te célzol - az ÁVH törvénytelenségeket elkövető politikai nyomozói, -azok 56-ban már nem voltak a korábbi beosztásukban, és egy sem esett közülük áldozatul a tömeg haragjának.
Volt szerencsém ismerni Tompa Károlyt, aki a Pártház védelmének parancsnoka volt, - egyszerű parasztember, semmiféle bűn nem terhelte, a beosztottai meg sorozott katonák voltak, - ugyan, mivel érdemelték ki, hogy némelyiket a lábánál fogva akasszák fel?
"Mi" egyébként nem azokért az ávósokért - Péter Gáborért, Decsiért, a Szűcs testvérekért, stb. emelünk szót, akik a törvénytelenségeket - tegyük hozzá, leginkább kommunisták terhére - elkövették, hanem az a "véleményünk", hogy törvénytelenséget nem lehet törvénytelenséggel reparálni, és semmi nem menti a csőcselék vadállati kegyetlenségét.
Amit meg a piálásról írsz, az marhaság, - az alkoholizmus nem terjed cseppfertőzéssel a családban, - mellesleg Gyulánk sem ivott többet, mint Churchill, és mindketten meglehetősen jól ellátták a feladatukat...
Mécs Imre most épp hogy áll nálatok? Mert az első bekezdést tőle kérd számon. Hogy részegen, azt én tettem hozzá, de hát Horn-nak hívták az illetőt, igy nagyot nem tévedhetek.
Szerintetek a forradalom alatt elpusztult ávósok mind ártatlanok voltak, és akiket ezek az ávósok korábban börtönbe zártak, megkínoztak, életre szóló sérüléseket okoztak, esetenként agyonvertek, azok megérdemelték. Ti az ávósokért emeltek szót. Erről van itten szó.
Ha nem lenne olyan szomorú, nagyon lehetne röhögni rajtatok.
Havas Szófia apja - természetesen részegen, hogyan máshogy...- beesett a természetesen szovjet teherautó alá, Mező Imrét hátbalőtték a kommunisták a pártházból, Sziklai Sándor agyonlőtte az apósát, aztán végzett magával is, mert ideges volt, hogy az elvált felesége meglátogatta, - képzelem, ha az anyósa kereste volna fel...
Gondolom, Asztalos János meg fondorlatosan kivágta magából a szívét, Kállai Éva meg éppen az asztal tetején táncolt, amikor kiesett az ablakból a harmadik emeletről, Tóth Ilona meg nyitottszívműtéttel akarta megmenteni az elfogott szerencsétlent, azért szúrta szíven bicskával...
Szánalmasak vagyok ezekkel a szerecsenmosdatásokkal, a gyáva hazudozásaitokkal.
Tudod, ez a mi legnagyobb bajunk, - képtelenek vagyunk szembenézni saját magunkkal, álomvilágokat festegetünk viszamenőleg, ezért aztán nem is igen tanulunk a történelemből...
Két oldala volt a barikádnak akkor is, és most is. Volt aki molotovkoktéllal a kezében harcolt a szovjet tank ellen, és volt aki a csatornában rettegett, nehogy megtalálják őt is mint a többi ávóst. Nov 4-én aztán persze örültek ez utóbbiak, nekik megint felszabadulás volt az oroszok bejövetele.
Mécs Imre szerint legenda, hogy Horn Géza, filmrendezőt a forradalmárok ölték meg. A képviselő a Hír Televíziónak azt mondta, történeti kutatások azt bizonyítják, hogy Havas Szófia édesapját egy szovjet teherautó ütötte el.
Az ávós apukából még csak mártír sem lehetett, részegen beesett egy kocsi alá.
És ez már csak így is marad. Már szervezik a Vörös Segélyt is. Amúgy tisztelettel felhívjuk Havas figyelmét a nyilaspártból a komccsipártba átlépők tömegére...
MVSZ Sajtószolgálat Augeiasz istállója Cáfolat és kérdések Csoóri Sándorhoz
Első közlésének ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyarok Világszövetsége nyilvánosságra hozta azt a szörnyű levelet, amely több száz magyar író nevében, 1957. szeptember 5-én a Népszabadságban, majd szeptember 13-án az Élet és Irodalomban jelent meg. Ezért Ön a Magyar Nemzet 2007. október 20-i számában nyílt levélben támadott meg. Valótlan állításait, ködösítő mellékszálait, személyeskedéseit és közszereplőhöz méltatlan hangnemét visszautasítom. Íme az Ön által megtámadt közlemény.
1956. október 23. – A fasizmus minden üledéke?
Az ÁrpádHír Világtelevízió Magyar Sorskérdések című műsorának első adásában, 2007. október 11-én este, Patrubány Miklós bemutatott egy döbbenetes dokumentumot: az Élet és Irodalom 1957. szeptember 13-i számában közzétette 251 magyar író tiltakozó levelét, amelyben az aláírók azt követelték, hogy az ENSZ Közgyűlése ne tárgyalja az ún. Ötös Bizottság jelentését, amely az 1956-os Magyar Forradalom vérbe fojtásának körülményeit tárta fel.
A tiltakozó levél nem kevesebbet állított, mint hogy „1956. október 23-án az események olyan sorozata indult el Budapesten”, amelynek során „a fasizmus minden üledéke felkavarodott és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett.”
Az Országos Széchenyi Könyvtár által rendelkezésre bocsátott újságkivonat szemmel láthatóan megdöbbentette a műsor két 1956-os elítélt szereplőjét, Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét, és Kiss Dénes koszorús költőt, a Trianon Társaság elnökét. Mindketten hallottak erről a levélről de egyikük sem ismerte tartalmát és aláíróit.
A 251 aláíró között sok jelentéktelen név olvasható. De szerepel az aláírók között Illyés Gyula, Kassák Lajos, Karinthy Ferenc, Kodolányi János, Örkény István, Passuth László, Szabó Lőrincz és Tamási Áron. A ma is élők között a legismertebb név a Csoóri Sándoré.
:O))))))
