Mi késztet arra egy tizenhét éves fiút, hogy kilépjen az élet kapuján egy hetedik emeleti ablakból? 2002 őszén elment egy srác, becsukta maga mögött az "ajtót" és már soha többé nem jön vissza. Szóljon róla ez a topik.
Ok, rendben. nekem úgy tűnik, hogy (amennyiben valóban így történt és szóról szóra igaz) anno a rendőrség valami miatt nem törte magát az ügy teljes kivizsgálásán, vádemelésig. ti. a nyomozati és büntető jogrendszerben sok gumi paragrafus , kiskapu, csűrcsavar, stb. maradt (hála a tovább élő múlt örökségének) aminek következtében - ha akarom, ráhúzom a vizes lepedőt...ha akarom, elbagatellizálom és futni hagyom. egész egyszerűen a rendőrségnek nem volt érdeke bűnvádi eredményt produkálni az ügyből, sőt...megkozkáztatom- politikai, kapcsolatrendszeri, stb.érdekekből-lehet éppen kényelmetlen volt. szvsz az érdekelteknek(szülőknek, jogvédőknek) ügyészségi feljelentést kell tenni és kérni az ügy újbóli nyomozását.
Rengeteg döglött ügy oldódik meg 5-10 év után. A tanúk már nem félnek*, korábbi barátok, élettársak már haragos viszonyban vannak és nem csak hajlandóak, de egyenesen AKARNAK beszélni, stb.
*Jelen esetben is könnyen lehet hogy aki 5 éve csoffadt kis középiskolás volt, az most egy szétgyúrt fiatalember, aki helyből keni pofán a volt buzi tanárát, aki elől 5 éve sprintelni is csak nekifutásból mert volna.
ugye te sem akarnál önbíráskodást bizonyíték nélkül? Ha egy kacsa csak az egész, akkor még csak homoszexuálisnak sem kell lennie a megvádoltnak. Igaza van Galvaninak, előbb körülnézni, aztán menni.
Ha jól tudom, ilyenkor hivatalból rendőrségi ügyet kell indítani. Azzal mi van?
De esetleg csak az után, hogy bebizonyosodik a gyanú. A topikban meg nem ártana a korabeli ujságok címe és pontos dátuma is, nem mindegy, hogy a Korabeli Blikk vagy notán valamennyire komolyabb. A dátumok miért is titkosak? Címek, adatok, bírósági tények?
Holnap felteszem a két hangfelfételt (természetesen kivágom a személyiségi jogokat sértő részt), amelyben a cikkben szereplő papa és a fia mesél az esetről, valamint azoknak a szerveknek a nevét akikhez elküldtem az anyagot.
Segítséget pedig egy tanárjától kért, de sajnos pont egy olyantól aki benne volt abban a klikkben, amelyik rendre eltusolta az ehhez hasonló ügyeket is.
Akkoriban nagy port kavart az eset, és bár több újságcikk is született az ügyben, valahogy mégsem haladt előre. Bizonyíték hiányában, egy poros fiókba került az akta. Most azonban változhat a helyzet. Ugyanis van két tanú aki beszél.
P. Zs nem született elit környékre és családba, és az is igaz, hogy nem tartozott az eminens tanulók közé, de ezzel együtt egy életvidám srác volt. Szeretett focizni, kirándulni, ökörködni, csajozni, mint bármelyikünk. Szerette az életet. Első éves középiskolás volt, amikor az egyik haverja, L. P egy buli alkalmával bemutatta neki K. Z-t, egy laza fazont, akiről később kiderült, hogy L. P szak-oktatója egy Észak-Pesti vendéglátó-ipari szakközépiskolában. A következő évben P. Zs át-iratkozott ebbe a másik suliba, ahol K. Z neki is szakoktatója lett. Közben L. P átiratkozott a nappali tagozatról egy esti osztályba. Először minden a legnagyobb rendben ment, aztán hirtelen történt vele valami, mert egy rövid idő alatt úgy megváltozott, hogy alig lehetett ráismerni. Egyre zárkózottabb és zavartabb lett, és úgy tűnt, hogy valami nagy teher nyomja a lelkét. Később kiderült, hogy olyan csapdába került, ahonnan nem talált más kiutat, csak azt a visszavonhatatlant.
K. Z-vel való ismeretsége, rövid idő alatt jó haveri kapcsolattá alakult, el-eljártak biliárdozni, moziba, bulizni, iszogatni, ahol még fűvel is megkínálták egyszer-kétszer. Aztán egyszer egy átbulizott, éjszaka után olyasmivel szembesült, amiről soha nem hitte, hogy ez vele megtörténhet tudtán kívül és akarata ellenére. Ezek után, ha mindez nem lett volna elég, megfenyegették, hogy ha csak egy szót is mer beszélni az esetről, megbukik és soha egyetlen iskolában sem fog leérettségizni. Nem tudom, hogy a zsarolással újbóli esetekre is kényszeríttették e vagy sem, de gyanítom, hogy igen mert rövid idő alatt, szinte láthatóan omlott össze. A nyári szünetet valahogy átvegetálta. Az utolsó hónapokban szinte már csak egy barátja volt, egy csaj, L. E. Aztán ahogy elkezdődött a tanév azonnal összeroppant. Nem kapott segítséget, pedig kért. Inkább elhallgatták az ügyet. Ő pedig egyedül nem tudta feldolgozni a történteket és úgy érezte nincs jövő. Elszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy mekkora kilátástalanság, kell ahhoz, hogy egy fiatal srác ilyen elkeseredett lépést tegyen.
