Lemond a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vezetéséről Kóka János, értesült az Index. A döntést pénteken ismertetik az SZDSZ megyei elnökeivel. Korábban Kóka és emberei is azt mondogatták, hogy megfér egymás mellett a pártelnökség és a miniszterség. Most rájöttek, hogy mégsem.
http://index.hu/politika/belfold/kokale3127/
talán, ha negyedszer is elolvasod, akkor majd feltűnik - még néhány dátum (2007 május például), vagy - az a tény, hogy a Brisa célja nem egy "nyertes" pályázat (utólagos) beadása volt (merthogy a zártkörű pályázatra ôt meg sem hívták, csak azt az ööögyesen kiválasztott 6 banki leányvállalatot).
Szép-szép az igyekezeted, de kár erôlködnöd a cikk fikázásával, mert - más lapok voltak oly barátiak, hogy nemhogy ennyi információt, de semennyit sem szereztek be és közöltek errôl az újabb sötét esetrôl, - az SZDSZ Kókája meg az ô "sikerrrrrrres" ügyeivel egyébként sem "jövôképes" (inkább "menôképes").
1. Valóban van időrendi táblázat, de nem a mostani, kivásárlási-eladási folyamatról. Engem ennek a kivásárlás-eladási folyamatnak az időrendje érdekel.
2. Nincs megindokolva, miért nem sikerült az AKA részét kivásárolni, csak annyi, hogy Kóka úri kedve ezt diktálta. Mert ha jól értem az indoklást, idén mindenképpen meg akarnak szabadulni tőle, ezért kellett az eladásra váltani. Biztosan jobb lett volna a kivásárlás, de nem tudjuk, az AKA-tól mennyiért lehetett volna megszerezni a részét. Csillag idejében is elég nehéz ellenfél volt. Szóval itt több információ kellett volna.
3. Nem derül ki egyértelműen, hogy a Brisa mikor adta be az ajánlatát (határidő után, ellenfelek ajánlatának ismeretében én is tudok nyertes pályázatot beadni).
ehhhembehhhem... A Heti Válasz két cikke közül nyilván a "Miért kell mennie Kókának?" címűrôl írsz. Mit mondjak, el kellene olvasnod harmadszor is, mert amit a cikkbôl leszűrtél, az téves is, meg hiányos is. Csak három példa (többet is adhatnék), hogy miért: 1.) Azt írod, hogy "dátumokat nem olvashatunk a cikkben, nem tudjuk a történések időrendjét", ezzel szemben a lap 12. oldalának 2/3-án egy alapszínnel is kiemelt, KÜLÖN, idôrendi összeállítás olvasható, "M5 TÖRTÉNELEM" címmel. 2.) A cikk NEM "hanyagolja" a több információt a GKM különös stratégia-váltásáról - elôször nyilvánosan bejelenti, hogy az AKA állami tulajdonban lévô 40% mellé megveszi az AKA 60%-át is, aztán meg nemhogy nem vesz, de el akarja adni még az állami 40%-ot is -, HANEM bizony közli a korábbi stratégia egybevágó minisztériumi és elemzôi magyarázatát, majd a késôbbi, ellenkezô stratégia hivatalos indoklását is. 3.) Azt írod "valamiért a pályázatot érvénytelenítik, itt sem tudjuk meg az okot, csak a cikk írójának véleményét. Ezután jön a képbe a Brisa..." Ezzel szemben a cikkben az áll: "... a GKM - formai okokra hivatkozva - július 19-én sikertelennek nyilvánította a 40 százalékos AKA-csomag eladását célzó pályázatot." Ez ugye, nem a cikkíró véleménye. A Brisa meg nem "ezután jött a képbe", hanem még ELÔTTE.
Szóval, rugaszkodj neki harmadszor is. Külön figyelmedbe ajánlom azt a részt, hogy a két pályázó banki leányvállalat közül az egyiknek közös ingatlanfejlesztési érdekeltsége van az AKÁ-ban is bentlévô, osztrák Strabaggal...
Kétszer is átrágtam magam a cikken, a következőket szűrtem le. Még 1993-ban az M5 építésének és üzemeltetésének jogát eladták az AKA-nak (főleg francia és német érdekeltség). Meg is épült, de az útdíj irreálisan magas lett, ezért több év huzavona után 40 %-ot megvett a magyar állam 2004-ben, így a matricás rendszer része lehetett. Eddig ismerjük a történetet. A maradék 60 % az AKA-nal maradt, valamint az autópálya üzemeltetés is, ezért a vételáron felül még üzemeltetési hozzájárulást is fizethet az állam. Feltehetően ebből a helyzetből próbált a GVM kimászni, először úgy, hogy megveszi a maradék 60 %-ot, de ez valamiért nem jött össze, ezért most már inkább az egésztől próbált szabadulni azzal, hogy a saját 40 %-át adja el. (Jó lett volna erről egy kicsit többet olvasni, de a cikk ezt hanyagolja). Zártkörű pályázatot hirdet (miért, erről a cikk írója nem kérdezte meg a GVM-et), amelyre bankokat hív meg (itt is hiányzik az indok), gondolom, ha közvetlenül felajánlja az AKA-nak, akkor az a lehető legalacsonyabbat ajánlja majd, ez amolyan ajánlatkérésnek tekinthető. A pályáztatás sikertelen, a meghívott 6-ból csak ketten adnak ajánlatot. Valamiért a pályázatot érvénytelenítik, itt sem tudjuk meg az okot, csak a cikk írójának véleményét.
Ezután jön a képbe a Brisa, akinek nem tetszik az egész, ezért a kormányfőhöz fordul, ezután jelenti be későbbi lemondását Kóka (a cikk szerint). Dátumokat nem olvashatunk a cikkben, nem tudjuk a történések időrendjét. Arról sincs egy szó sem, mitől EU-s botrány a dolog, ez is csak a cikkíró állítása.
À propos - szokta valaki basztatni jobbról a "nemvolttaggyűlés-nemikapjukalegtöbbet" Viktort? (Hogy O. Győző bányájára és a székházügyre, valamint egyéb izgalmas történetekre most ne is térjünk ki.) Igen vagy nem?
Számomra nem ez a fő kérdés, talán, mert nem vagyok "jobbos". Nekem jobban fáj, amit a "ballib" művel, nem beszélve arról az apróságról, hogy jó ideje ők vannak hatalmon. Mindazonáltal látok itt a fórumon olyanokat - ha nem is nagy számban - akik magukat jobboldalinak vallják, mégsem kedvelik Ovit, meg a testreszabott fideszét.
Amúgy persze, hogy taggyűlés volt, de nem ez a fő szégyen (sőt, szívesen venném Gyurcsány és Kóka uraktól a nemikapjukalegtöbbet önkorlátozását), hanem a jogerős bírósági döntés.
Győzőbányák és székházügy: igen, ekkor vált a nagyközönség számára nyilvánvalóvá, hogy a fidesz (is) eljátszotta a politika becsületét. Nagyon gyorsan züllöttek el a fiúk, és nagyon egyértelműen Orbánhoz és néhány társához fűzhető a történet lényege.
Kedves szadeszod lezüllése valamivel lassabb folyamat volt, és a felelősségi piramis nem oly meredek, nem is olyan egyértelmű. Pető és Kuncze mindenesetre kihagyhatatlan bármilyen hosszúságú - avagy inkább bármilyen rövid - névsorból. Kókát viszont meg sem érdemes említeni, őt már csak egy fidesznívóra lezüllött pártban lehetett elnökké választani.
Hsz-aidból úgy tűnik, nem tartozol a Kóka-klientúrához. Mégis, a "pártérdek" - mindenek fölött...
Nem tartozom semmilyen klientúrához, tehát nemcsak a Kóka-klientúrához nem tartozom. :) Pl. Simicska sem utalgat nekem. :) De természetesen nem könnyen hiszem el, amit a jobboldalon írnak - az ilyesmiről rossz tapasztalataim vannak.
Ezzel szemben, ha hihető a vád, pl. a Tocsikról elnevezett "kisérlet" vagy Wekler - Orbánt utánzó - szőlőtelepítése ügyében, akkor nem vagyok részrehajló.
À propos - szokta valaki basztatni jobbról a "nemvolttaggyűlés-nemikapjukalegtöbbet" Viktort? (Hogy O. Győző bányájára és a székházügyre, valamint egyéb izgalmas történetekre most ne is térjünk ki.)
a "kapásból" végrehajtott nácizás/fasisztázás/nyilasozás eseteiben fel sem vetôdik "a kérdés, hogy igaz-e" a vád. DE ha a derék Kóka vagy/és az SZDSZ sötét ügyletetrôl rántják le a leplet, akkor persze rögtön felvetôdik... (:–(((
A GKM legutóbi AKA-ügylete megbukott. "Elkerülendô a Magyarország határain túlnyúló botrányt, a GKM - formai okokra hivatkozva - július 19-én sikertelennek minôsítette a 40 százalékos AKA-csomag eladását célzó pályázatot." (a H.V. cikkébôl)
Az SZDSZ derék Kókája meg nagyhirtelen felismerte, hogy mégsem olyan elônyös, ha ô egyszerre miniszter is, meg pártelnök is. És ô inkább minden energiáját az SZDSZ-re kívánja fordítani.
Lemondásának ezen magyarázatával mindenkit meg is gyôzikézett... (:–)))
Az "Útelgázolás" című írásból: "Kóka János úgy is, mint kormánytag, és úgy is, mint az SZDSZ elnöke, leszerepelt. És mély fájdalmunkra, nem kormány- vagy párttársai ellenállásán bukott meg, hanem az egyik európai multi félreérthetetlenül durva figyelmeztetésén. A gazdasági miniszter útelgázolás áldozata lett. Távozásának megtervezett formája azt sugallja, közvetlen környezetének - nem a módszereibôl lett elege, - csupán eddigi legkínosabb botrányát kívánta magától eltartani. A fealadat továbbra is emberére vár. Információink szerint dolgoznak az M5 kijátszásának új technikáján. Kóka miniszteri székét pedig legfôbb fegyverhordozója, a tenderügyetet végsôkig támogató Kákosy Csaba készül elfoglalni. Dübörög az SZDSZ. Európában mr tudják. Érdemes lenne itthon is meghallani." (:–(
ne próbáld a (274)-ben - gyanús jóindulattal - "ügyecskék"-nek minôsített esetek egyikének feltüntetni azt, amit naiv olvtárs felhozott. Autópálya-ügy ez is, de nem az elektronikus matricaárusításhoz kapcsolódó sundámbundám.
Az SZDSZ elnökének ezzel az újabb sötét ügyével a Heti Válasz aug. 30-i száma foglalkozik a "Miért kell mennie Kókának" című, valamint at "Útelgázolás" című cikkeiben.
Hosszú cikk vezeti le, miért kell a sánta pumának eloldalognia, mert (a többi között) nyugat megunta autópálya panamáit - az egyik legerősebb NyEurópai autópálya cég feljelentette a kormánynál, helyzete tarthatatlanná vált...
Jóllehet a váltásig még négy, a politikai döntésig pedig úgy két hónap van előttünk, egyre inkább arra utalnak a jelek, hogy Kákosy Csaba jelenlegi miniszteri kabinetfőnök jöhet a legkomolyabban szóba a gazdasági tárca jövőbeni vezetőjeként.
Kóka János korábban az SZDSZ elnöki feladataival indokolta, hogy az év végéig távozik a kormányból (lásd: Úgy megy, hogy marad, Magyar Narancs, 2007. július 26.); utódjaként a sajtóban több név is megjelent, mára azonban egyetlen esélyes név maradt a kalapban. A Narancs információi szerint a liberális párt felső vezetésében
nyílt titok,
hogy a gazdasági miniszter eddigi kabinetfőnökét látná szívesen utódjaként. A formális döntést majd ugyan csak valamikor október körül hozza meg a kisebbik kormánypárt ügyvivő testülete (üt), ám javaslati joga Kóka pártelnöknek van.
Elnökké választása után Kóka rögtön beleszaladt egy pofonba, amikor Molnár Lajos váratlan lemondását követően favoritja, Erdős Attila orvos-közgazdász helyett a tárca addigi államtitkárát, Horváth Ágnest jelölte az egészségügyi minisztérium élére az üt, amiben nagy szerepe volt Demszky Gábor és Fodor Gábor alkalmi szövetségének. (Lásd: Egészséges színek, Magyar Narancs, 2007. április 26.) A hasonló blamázst elkerülendő, Kóka ezúttal óvatosabb: megszondázta a pártvezetést, mielőtt meghozta volna a döntését. Információink szerint érdemi ellenállás az ügyvivők részéről ezúttal nem várható, noha több vezető liberális politikus szerint is probléma, hogy a Kóka-Kákosy-váltással gyengül a kormányban az SZDSZ, mivel politikai értelemben a kabinetfőnök nem köthető a párthoz.
Kákosy eddig jóformán nem szerepelt a nyilvánosság előtt; neve is elsősorban a néhány éve elhunyt neves egyiptológus-akadémikus nagybátyja, Kákosy László miatt lehet ismerős sokaknak. A 38 éves, jogász végzettségű tisztviselő - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) honlapján föllelhető önéletrajza szerint - összesen kilenc évet húzott le a Magyar Nemzeti Banknál főként jogi szakértőként, illetve öt esztendőn át volt a jegybank párizsi képviselője is. A tárca tájékoztatása szerint nincs közös előélete mostani miniszterével, személyzeti tanácsadó (fejvadász) cég ajánlására került a miniszteri kabinetfőnöki posztra 2004 októberében, nem sokkal Kóka kinevezése (azaz az első Gyurcsány-kormány megalakulása) után. A pozíció már akkor is bizalminak számított, és a tavalyi kormányalakítással együtt járó közjogi átszervezés miatt formálisan is megnőtt a súlya: a kabinetfőnökök vették át a megszűnt közigazgatási államtitkárok funkcióinak túlnyomó részét, és így a minisztériumi hierarchia harmadik helyére kerültek. Kákosy politikai súlyát már ma is az adja, hogy forrásaink szerint egyértelműen "ő viszi a házat" - legalábbis Kóka SZDSZ-elnökké választása, de még inkább a liberálisok belső kampányának kezdete óta ("kifelé" Garamhegyi Ábel államtitkár képviseli a minisztériumot). Kákosynak az operatív munkában eddig is játszott meghatározó szerepét jelzi az is, hogy ő jegyzi a GKM 2013-ig szóló középtávú stratégiáját, éppúgy, mint az idei évre szóló intézkedési tervet. (A GKM-nek összesen három posztra kell alkalmas jelöltet találnia: Kóka megüresedő posztja mellett Garamhegyi egyszerre csak az egyiket tudja betölteni a számára kreált külgazdasági kormánybiztosi pozíció és az államtitkárság közül.) Bár a döntésig hátralévő csaknem két hónapban elvileg újabb miniszteraspiráns is kinőheti magát, Kákosynak is megvan a lehetősége, hogy fölkészüljön a feladatra: információink szerint már a kommunikációs csapatot keresik számára, amely a nyilvános szereplésekre készíti föl az eddigi háttérembert.
Kákosy tehát egyelőre csak informális miniszteraspiráns: még a szabaddemokrata középréteg, például a párt megyei elnökei sem ismerik - de
megismertetését megkezdték
már a koalíció mögött álló meghatározó üzleti szereplőkkel (például Erős János MFB-elnökkel is). Az SZDSZ irányadó politikusai közül Magyar Bálint, a párt ügyvivője áll leginkább szemben az ötlettel; úgy tudjuk, Magyar informálisan a párt több vezetőjének is fölvetette a tárcacsere lehetőségét. Az összevont gazdasági és közlekedési területet felügyelő minisztériumot 2002-ben kapta meg az SZDSZ - a koalíciós Medgyessy-kormány megalakulásának gyakorlatilag ez és az oktatási tárca liberális kézbe kerülése volt a feltétele. Az alkut máig sérelmező szocialistáknak 2006-ban sikerült visszaszerezniük az oktatást (Hiller István akkori MSZP-elnök bársonyszékbe kerülésével), ám az SZDSZ megtartotta a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, amelybe ráadásként beolvasztották az informatikát is. Magyar Bálint tavaly nyár elején kénytelen volt megválni az oktatási tárcától, és a fejlesztési kabinet humánerőforrásokat felügyelő államtitkára lett, vagyis az uniós pénzelosztást irányítja ugyanazon a területen. Habár Magyar nem nevezte meg, melyik minisztériumot kellene igényelnie az SZDSZ-nek a GKM-ért cserébe, szabaddemokrata forrásaink szerint az oktatás élére térne viszsza. De hallottunk olyan gondolatkísérletet is, miszerint a neki tavaly májusban fölajánlott külügyi tárcával kapcsolatban gondolta volna meg magát (aminek a vezetését Magyar Bálint akkor azzal utasította el, hogy nem jolly joker ő), esetleg a júniusban önkormányzati miniszterré avanzsált Bajnai Gordont szabadítaná meg a fejlesztési terület gondjától - amit viszont Gyurcsány Ferenc utasítana el minden bizonnyal, hiszen a kormányfő eleddig ragaszkodott ahhoz, hogy nem növeli a minisztériumok számát (igaz, idén azért létrehozott két tárca nélküli miniszteri posztot). Akár valós információkról, akár könnyed nyári pletykákról van szó, ezen ötletek kivitelezésére mindenképpen kevés az esély, mivel ezúttal az üt-n belül komoly súllyal jelen lévő főpolgármester nem kíván konfrontálódni Kókával, míg a testületben hasonlóan erős környezetvédelmi miniszternek egyenesen kedvez, ha egy pártpolitikailag súlytalan személy kerül a kormányba: így ugyanis ő marad az egyetlen köz- és elismert liberális tárcavezető.
Kákosyn keresztül Kókának továbbra is rálátása lesz a GKM ügyeire, ami az általunk megkérdezett szabaddemokraták szerint a pártelnök politikai jövője miatt igen fontos. Innen nézve illúziónak tűnik a mindenekelőtt az ellenzékre (különösen a Fidesz elnökhű irányvonalára) jellemző azon remény, miszerint Kóka a kormányból való távozásával az SZDSZ kilépését készítené elő a koalícióból. Ennek a leghalványabb jelét sem tapasztaltuk, és nemcsak azért, mert nyilván nehéz megválni a sofőr kezelte Audi-kulcstól, hanem azért is, mert a liberális prominensek időszerűtlennek tartják e kérdést. Különben is: a liberális tárcákat pártelnökként befolyásoló Kóka, aki ráadásul a decemberre várható távozása után is része lesz a döntéshozatalnak, mint a formálissá tett nyolcfős koalíciós kabinet tagja, ugyan miért készülne a koalíció felmondására.
A „fontolva lemondó”, vagyis távozását jó előre bejelentő gazdasági miniszter leszögezte, kormányzati posztjától való megválásának nincs köze az általa vezetett tárca körüli - az ellenzék által gyanúsnak vélt - ügyekhez. Ez valószínűleg így is van. Kóka János ügyei aligha súrolják a magyar politikai kultúra által szabott határértéket. Ám közvetett szerepet mégis játszhatott a politikus elhatározásában a Fidesz lejárató célú kutakodása.
A liberálisok elnökválasztásán csak paraszthajszálnyi előnnyel felülkerekedő, a „szadesz-veteránokhoz” képest homo novusnak tekinthető Kóka nem akarta, hogy minisztersége támadási felületet biztosítson pártbéli ellenlábasainak. A botrány hatóereje ugyanis a demokráciában szezonfüggő. Ami az időközi állóvízben legfeljebb szimpla koccanás, a választási küzdelem hevében imázsroncsoló totálkárrá válhat. Ha pedig az "ügyecskék" összeadódván, mennyiségből minőségbe csapnak át, attól kezdve teljesen lényegtelen, rendelkeznek-e büntetőjogilag (vagy morálisan) elítélendő valóságtartalommal.
A miniszter számításai között talán az is ott lehetett: amennyiben a tárca élén nem ő, hanem egy hozzá mérten súlytalan(abb) figura regnál, az betöltheti a villámhárító és – ha a skandalum hullámai túlcsapnak rajta – a beáldozható, csereszabatos gyalog szerepét. Kóka pedig, akár a háttérből irányítva utódját koncentrálhat a pártépítésre. S ez – visszatekintve, milyen kétséges hatékonysággal próbálta oszlatni Kóka és stábja a rájuk vetülő árnyakat – feltétlenül bölcs döntésnek tekinthető.
„Fidesz-közeli sajtóorgánumok rágalmaira nem szeretnék reagálni” – tudatta a Nap-kelte műsorában a pártelnök-miniszter. Kijelentésének másodlagos jelentéstartalma valami olyasféle lehet, hogy a balliberális újságírók nevét is tartalmazó, ötmillió alatti GKM-szerződéseket kiteregető Magyar Nemzet, vagy az egykori Kóka-üzlettársak állami megrendeléseiről író Heti Válasz elfogult, pártos jobboldali lapcsaládhoz tartoznak, ergo amit ők a kormányról írnak, az csak hazugság lehet. A mondat egyik fele helytálló, a másik nem (vagy legjobb indulattal is csak részben az). Kétségtelen, az emlegetett újságok célja a Fidesz hatalomra segítése. De ez nem jelenti, hogy minden riportjuk valótlan lenne. (Elég csak a D-209-es ügyre gondolni.) Fordított példával élve, a Népszava és 168 Óra tagadhatatlanul a jelenlegi koalíció tendenciózus médiacsatolmánya. Következik-e mindebből, hogy amit az Orbán-kabinet viselt dolgairól írtak, az utolsó szóig légből kapott? Természetesen nem. Az irányzatos sajtótermékek állításait persze ajánlott fenntartással olvasni. De mérlegelés nélkül, zsigerből elvetni éppoly hiba, mint kritikátlanul rábólintani. Minden tényállítást a maga egyediségében kell vizsgálni.
Kommunikációs malőr
E sorok írója bajosan tudná eldönteni, van-e joghézagos törvénykerülés, netán etikadeficit a fenebb idézett kifizetésekben. Nem is kíván ez ügyben csalhatatlan ítészként fellépni. Viszont tény: ahogyan GKM az ügyet kezelte, még az is simlit feltételezhet, akiben semmiféle elfogultság nincs Kókáék irányában. Ha egy mezei állampolgár besétál a cégbíróságra, bármely vállalati dokumentációba aznap betekintést nyerhet. Akkor egy honatya miért csak kéthetes várakozás után nézheti át a minisztériumi szerződéseket? Cser-Palkovics András fideszes képviselővel ugyanis ez történt. Mindennek csak akkor van értelme, ha valóban titkolnivalót rejtenek az iratok. Vagy hiányosak. És idő(húzás) kell az alibigyártó „lepapírozáshoz”. Ha nincs semmi efféle, akkor – törvényes határidő ide vagy oda – rögvest összegereblyézem, s a politikai riválisok elé teszem őket, hogy kihúzzam a botránykígyó méregfogát. Ehelyett ziccert adnak az oppozíciójuknak, hogy még napokig célozgasson, sejtessen, híreszteljen. Mindenesetre a kommunikációs bravúrnak nemigen tekinthető ügy aligha Kóka éleslátásáról tanúskodik. Nagyvállalkozóból politikussá avanzsálva hősünk gyakran hangoztatta, vagyonát minisztersége előtt szerezte, tehát ilyen szempontból tiszta. Ami pro forma stimmel. De Kóka cége, az Elender legzsírosabb üzlete, a Sulinet-projekt állami megrendelés volt, SZDSZ-vezette minisztérium kiírásában. Hogy mi a gond azzal, hogy egy, a szabadpiac primátusát bizonygató miniszter üzletemberként közpénzből gazdagodott meg? Jogilag egy szál se. Csak épp olyan, mint amikor nyilvánosságra kerül a hagyományos családi értékek felsőbbrendűségét prófétáló közember szeretőinek névsora. Nem büntetendő, csak gázos kicsit. Emberünk az is bizonygatja, rokonai és ismerősei nem látják előnyeit a kormányzati tisztségének. Aminek ellentmondani látszik, hogy a sógora, Lepp Gyula által ellenőrzött Meditcom Kft. a vizitdíj-automatákhoz kapcsolódó betegirányítási rendszereivel jutott szerephez. A hajdani Elender-menedzser és vitorláspartner Rácz Krisztián annak a Cardnet Zrt-nek igazgatósági tagja, amely az állami autópálya-kezelő cég (ÁAK) leszerződött elektronikus matricaárusításra – nem sokkal azután, hogy Rácz a sztrádaüzemeltető cég díjbeszedési reszortfőnöke volt. Legalábbis erről tudósít a Heti Válasz, amellyel szemben Kóka – igaz, csak első fokon – más írással kapcsolatban pert vesztett.
Persze a relatíve alacsony példányszámú (ráadásul szinte csak Fidesz-szimpatizánsok által járatott, belpolitikailag motivált) heti-és napilapokban helyet kapó bonyolult gazdasági összefüggések alapjáraton kidumálhatóak. Ennél nagyságrendekkel kínosabb a milliós olvasottságú Blikk szalagcíme, amely szerint „Kóka hivatali előnyökkel udvarolt szerelmének”, merthogy jelenlegi barátnője GKM-osztályvezetőként jutalmat kapott, az illetékes főosztályvezető helyett ő utazott a miniszterrel a dél-koreai Hankook-szerződés aláírására, kapcsolatuk indulásától még egy évig ott dolgozott és jelenleg is miniszteriális felügyeletű háttérintézménynél van státuszban. Ilyen hírbombarepesztől már lesántulhat a közvélemény előtt a pannon puma, ahogy Kókát ironikusan emlegetni szokták. Távozásának egyik mellékmotívuma bízvást lehetett, hogy gátat szabjon a kezelhető méretű botrányok eszkalálódásának. Ami rövid távú gyógymódnak megteszi. Más kérdés, hogy amennyiben a jelenlegi vádak igazolódni látszanak (s újak is csatlakoznak hozzájuk), úgy Kóka energikus léptei pártelnökként is bicegősre válthatnak.
Ha olvasod, kérlek ne menj, maradj, szüksége van Rád e hazának, a szakmai zsenialitásodra, azokra a merész szakmai lépésekre, amikre csak Te vagy képes ezen a süllyedő hajón!!! Kérlek ne menj! Maradj!
