Qazaq was included in a 13th century Turkic–Arabic dictionary, where its meaning was given as "independent" or "freeman".
Some speculate that it comes from the Turkish verb qaz (to wander), because the Kazakhs were wandering steppemen; or that it derives from the Mongol word khasaq (a wheeled cart used by the Kazakhs to transport their yurts and belongings).
In the 19th century, one etymological explanation was that the name came from the popular Kazakh legend of the white goose (qaz means "goose", aq means "white").1 In this creation myth, a white steppe goose turned into a princess, who in turn gave birth to the first Kazakh. This etymological derivation is regarded as flawed because, in Turkic languages, the adjective is put before the noun, and therefore "white goose" would be Aqqaz, not Qazaq.
Another theory on the origin of the word Kazakh (originally Qazaq) is that it comes from the ancient Turkic word qazğaq, first mentioned on the 8th century Turkic monument of Uyuk-Turan. According to the notable Turkic linguist Vasily Radlov and the orientalist Veniamin Yudin, the noun qazğaq derives from the same root as the verb qazğan ("to obtain", "to gain"). Therefore, qazğaqdefines a type of person who seeks profit and gain.2
1 Martha Brill Olcott: The Kazakhs; Hoover Institution Press, Stanford University, 1995, 4. Николай Иванович Гродеков: Киргизы и Каракиргизы Сыр-Дарьинской области; I. köt., С. И. Лахтина, Ташкент, 1889, 1.
2 Вениамин Петрович Юдин: Цетральная Азия в XIV–XVIII веках глазами востоковеда; Дайк-Пресс, Алматы, 2001
Götz László: „... Primus Lessiak szlovén helynévkutató vizsgálatainak eredményei ... a karintiai Edlingek eredetéről. Az Edlingek Karintiában egészen a középkor végéig külön rendet alkottak. E későbbi korokban már csupán szabadparasztok voltak, de nevük (Edling = nemesi ivadék) és a karintiai hercegség rendi alkotmányában betöltött fontos szerepük – például az új herceg beiktatásánál – nyilvánvalóvá teszik, hogy a régebbi időkben valamiféle népvezéri, kenézi funkciót láttak el, és a nemességhez tartoztak. Nos, Lessiak kimutatta, hogy szlovén nevük, kazaze, nem etimologizálható a szláv nyelvekből, viszont az altáji török nyelvekben világos értelme van: kazak vagy qazaq szabad, független embert jelent ('ein freier', 'unabhängiger Mensch') . Valószínűleg ide tartozik a kozákok neve is – jegyzi meg Lessiak. Majd megállapítja, hogy a szó csakis a török nyelvekből kerülhetett a szlovénbe, mégpedig a közöttük élő avarok útján, akik a kora középkorban a nyugati-szlávok uralkodó rétegét alkották. A karintiai Edlingeket tehát minden valószínűség szerint az avarok leszármazottjainak kell tartanunk. (Lessiak, P.: Edling-Kazaze.)”
Heinz-Dieter Pohl szerint a szlovénok ősei avar vezetőréteggel érkeztek, s utóbbiak nyelvi emlékeit ki lehet mutatni: "Gegen Ende der Völkerwanderungszeit kamen die Vorfahren der heutigen Slowenen, die Alpenslawen, mit einer (türksprachigen) awarischen Oberschicht ins Land. Awarische Relikte sind z.B. slow. kazaz (*kosez) ‘Edling’ (daher heißen die Edling genannten Kärntner Ortschaften im Slowenischen Kazaze, Kajzeze usw.) und ban, ein Fürstentitel, der als mittellateinisch banus und in den Ortsnamen Faning (slow. Baniče, K), Pfannsdorf (slow. Banja ves bzw. vas, K) und Fohnsdorf (St) weiterlebt."
Én a filológus vagyok itt, ezért nem fogok neked olvasmányt ajánlani, mert erre az én olvastam horvát filológiai munkák utaltak érintőlegesen. Ha akarsz és érdekel, utánajárhatsz horvát oldalakon. Az sem konkrétabb dolog tőled, hogy Zágráb (!) magyar terület lenne már a X. századtól, ráadásul neked neved sincs, alteros is vagy. Mint filológus azt viszont meg tudom állapítani, hogy arra a magyaroknak ott nincs nyelvi és névtani nyomuk.
Tudósnak is konzervatív vagyok. Mi nem alítjuk ismeretlen szkriptorok nemzetiségét. Nem tudjuk: pont. Ennél továbbmenni már légvárépítés. Mindenesetre azt tudni, hogy a XII. sz.-i magyarországi szkriptorok jelentékeny része nem volt magyar, és nem is királyi szolgák voltak, hanem szerzetesek (akik az egyház katolikussága folytán még századokkal ezután is migrábilis közeg voltak). A magyar uralkodónak és államnak még sokáig nem lesz birtokában annyi szellemi kapacitás, hogy helyettesítse a katolikus egyház katolikus (értsd: nemzetközi) szolgáltatásait.
Az megint fallácia, hogy ebben az időben lett volna közjog, illetve az is, hogy ha valaki „közjogilag” a magyar egyház püspöke volt, akkor magyar etnikai vagy nyelvi értelemben feltétlenül magyar lett volna. Ráadásul ugye most az egyszerű szkriptorokról beszélünk, mert azok írták az okleveleket, nem a püspök.
Ilyen falláciás irányba kár lenne elmenni. A XI. sz. végétől magyar fennhatóság alatt állt, de nem volt magyar terület utána se. Nincs semmi ok arra, hogy a püspökség megalakításához kapcsoljuk az elnevezést, és ne korábbra. Olvasom, hogy mind Kaptolon, mind Gradecen találtak magyar uralom előtti települési nyomokat. Arra sincs semmi ok, hogy bármit is a magyar törzsterületek felől nézzünk (egy szláv elnevezésben!).
> A földkaparás, földhányás értelem nekem kissé mesterkélten hangzik, esetleg mesterséges dombot vetít elő.
A ’sánc, földhányás’ definíció szerint mesterséges objektum. És kifejezetten szokás ilyen szembeszökő objektumokról településeket elnevezni, vö. Steinamanger, Ásotthalom stb.
> a magyar latin írásbliség az egyetlen forrás, amely a korai időkből megőrizte a hely nevét
Item: semmi adat arra, hogy az adott esetben „magyar” lett volna az a latin írásbeliség. A magyar király szolgálatában állt, de hogy magyar lett volna, az fallácia. Másrészt persze számolhatunk idővel azzal, hogy a település neve magyar ajkon magyarosodott, és ez visszaszivárgott az utóbb tényleg magyarrá lett latin kancelláriai nyelvbe. De a magyarosodás természetszerűleg hangrendi kiegyenlítéssel jár, amely megint arra mutat, hogy a második /a/ hang másodlagos lehet.
És az se biztos, hogy megőrződött a hely neve írásban a korai időkből. Olvasgatom a Monumenta historica episcopatus Zagrabiensist. Gyanúsan konzekvensen, egyformán van leírva mindenütt a zagrabiensis szó: ez pedig annak, aki olvas korai dokumentumokat, világosan mutatja, hogy ez nem az eredeti szöveg, hanem már a kései közzétevő által filológiai rekonstruált szövegváltozat. Ez tehát csak arra adat, hogy a magyar-horvát perszonálúnióban dívó XIX. sz.-i latin írásbeliségben mi volt a név formája.
A közzétevő azt is megjegyzi egyébként, hogy ez első, 1134-beli írásos említés sem eredetiben maradt fent, hanem mintegy száz évvel későbbről, IX. Gergely pápa egyik bullájában lévő átiratban. (Tehát ez konkrétan nem „magyar” latin, és már mintegy két és fél évszázadra van az püspökség alapításától.)
A délnémet hangeltolódás (V–VIII. sz.) után az a helyzet alakult ki, hogy szinte megkülönböztethetetlenek lettek az érintett német és a szláv szavak, vö. német Grab ’sír’ : horvát-szerb grob ’sír’. Mindenesetre az a-t tartalmazó névszói tőváltozatokat (különösen –en, ill. –a végződéssel) német jövevényszónak tartják a szlávban, és túl késeinek ahhoz, hogy a városnév alapjául szolgáljon.
Azt sem árt megjegyezni, hogy a város neve horvátul Zagreb ['zǎ:greb], tehát a második magánhangzó e. Ez tükrözheti az eredetibb állapotot. A szláv jobban őrzi a régi indoeurópai e : o ablautot, mint a germán, így a fenti grob ’sír’ főnév igei alakja a horvát-szerbben greb[em] ’karmol[ok], karcol[ok]; kapar[ok], vakar[ok]; stb.’
Ismert a horvát-szerbben és a szlovákban az igekötős zagreb[em] ’megkarmol[ok], meg-, belekarcol[ok]; kaparni kezd[ek]; elás[ok], eltemet[ek]’ ige. Ennek főnévi zagreb származéka él a szlovén nyelvjárásokban az ’elkaparás, eltemetés’ jelentésen kívül még ’rakás; sánc, földhányás’ értelemben is. Ez utóbbi lehet az elnevezés alapja.
Mások feltételezik, hogy az ugyanebből az igéből főnevesült óhorvát grebъ szónak volt ’part(fal)’ jelentése, a za pedig itt ’mögött’ értelmű elöljáró, így a Zagrebъ a Medvešćak patak partja mögötti, azon túli területet jelöli.
A várost régen hívták Zabreg-nek is (ebből pedig a XII–XIV. sz.-ban magyarul Zabrag-nak). Van aki ezt tartja eredetinek, amelyből gangátvetéssel lett a mai Zagreb ’Zágráb’. Ekkor az előző szinonimáját kapjuk: za ’mögött, túl’ + breg ’part’.
Többségében, angol forrásokból tudhatsz meg többet de itt egy magyar link ahol szintén emlitést tesznek a fehér horvátokról és fehér szerbekről, mint a ruszin nép alkotói..
Amúgy az is érdekes ,hogy a horvát címerben(sahovnica vagy sahovicna?) a két ősi horvát nemzetalkotó nép a vöröshorvátokat(tengermelékiek) és fehérhorvátokat szimbolizálja viszont a feketehorvátokról(elviekben északabra helyezkedtek el sziléziában vagy talán lausitz környékén) mint nemzetalkotókról nem esik szó, readásul kevés forrás is maradt fent róluk, több mint valószínű ,hogy az lett a sorsuk mint a kárpátokban maradt fehérhorvátoknak akik bele olvadtak a környező szláv népekbe.
Igen, egy kettévált népről beszélhetünk akik az évszázadok alatt elkülönültek egymástól(a délre vándorolt szlávok mint horvátok,karantánok, szerbek keveredtek a romanizált illír,trák,kelta és kisebbrészt frankokkal) majd az egyik (fehérhorvátok) beleolvadtak a keleti és nyugati szlávnépekbe(a ruszinokat és a gorálokat többen is a fehér horvátok leszármazottjainak tartják, és szoros genetikai kapcsolat van köztük) ami az avarok Kárpát medencei benépesülésével vált ketté.. Bár a fehér horvátok egészen a 9-10. századig még fennmaradtak de I. Mieszko lengyeluralkodó felszámolta az államukat...
Ez azért nem teljesen igaz, a nyelvészet nem nyújthat megoldást. A fehérhorvátok és horvátok vagy szerbek és szorbok(fehérszerbek) közt nem csak kulturális de erős genetikai kapcsolat is van..Elég azt megnéznünk ,hogy vajon miért olyan elterjedt az I haplocsoport a kárpátok észak keleti részein(Ukrajna,Szlovákia,Dél kelet lengyelo.) és Moldovában ahol az egykori fehér horvátok is éltek és a mai értelembe vett horvátok is onnan vándoroltak a Balkánra...
> Ezek szerint kijelenthető, hogy bizonyos szláv népeknél található névazonosság, korábbi törzsi (genetikai), nyelvi és kulturális kapcsolatok nélkül is létrejöhet?
Kijelenthető.
> Vagyis a fehér horvátok és a fehér szerbek (a többi szláv példáddal megfelelve), nincsenek szorosabb közösségi vagy kulturális kapcsolatban a balkáni horvátokkal és a balkáni szerbekkel?
Nincsenek.
> A moravaně nevű szláv nép (törzs?) miből ismerhető meg részletesebben? Felteszem kapcsolatba hozható az Al-Dunába ömlő Morava folyó nevével.
Az északi morvák neve is az ottani Morava folyó nevéből ered, a délieké is a „sajátjukból”. Mint a lengyel etnogenezisben résztvevő vislaně ’viszlánok’ neve a Visztuláéból. Ez az egyik szláv törzsnévi típus.
A déli morvákról én Boba Imrénél olvastam, a kérdést Püspöki Nagy Péter dolgozta ki részletesebben. A kérdéskörről összefoglalót ad az angol Wikipedia Great Moravia cikkének Alternative theories része: http://en.wikipedia.org/wiki/Great_Moravia#Alternative_theories
Ami itt valamit mond, az a nyelvészet: mert a nyelv az, ami leginkább korrelál a törzsnevekkel. A régészet haszontalan, mivel az a kultúrával van kapcsolatban, és a korszak nagy kulturális változásai (ide értve a keresztyénség felvételét) ezt a diszciplínát ebből szempontból eszköztelenné teszik. A genetika pedig alkalmatlan arra, hogy olyan kérdésre válaszoljon, hogy milyen differentia specifica jellemzi azokat a szláv populációkat, akik magukat sьrbъ-ként hívják.
A nyelvészet pedig azt mondja, hogy nincs olyan izoglossza (= az egyes nyelvi jelenségek elterjedési határa), amelyet a szorbok és a szerbek megosztanának, ugyanakkor más szláv nyelvek nem. Ehelyett a szorbok a lengyelekkel alkotnak szorosabb nyelvi egységet (az ún. lechita ágat). Ugyanakkor a cseheknek és a szlovákoknak vannak közös izoglosszájuk a nyugat-közép délszláv diarendszerrel, pl. a szótagképző r megőrzése (pl. szerb-horvát smrt ’halál’ ~ cseh smrt ~ szlovák smrť, de alsószorb smjerś ~ felsőszorb smjerć ~ lengyel śmierć); a hosszú magánhangzók megkülönböztetése; a régi CărC hangcsoport CraC folytatása, szemben a lechita CroC fejleménnyel (pl. szerb-horvát grad ’város’, cseh-szlovák hrad, de felsőszorb hród, lengyel gród); stb. Sőt a középszlováknak még további izoglosszái is vannak a szerb-horváttal, pl. a hosszú szótagképző r; az eső ălC hangkapcsolat laC folytatása (vö. szerb-horvát lakat ’könyök’ ~ szlovák lakeť, de cseh loket ~ lengyel łokieć ~ alsószorb łokś); a dl hangkapcsolat l-lé egyszerűsödése; stb.
Van tehát érintkezésnek nyoma a nyugati és a déli szláv nyelvek közt, azonban ez éppen nem a szorbra és a szerbre terjed ki. A DAI csak a névhasonlóságon alapuló tudós konstrukciót rekapitulálja: ez az a mitikus eredetmagyarázati minta, amely szerint a trójaiak Itáliába menekültek, és lettek latinokká. De ez is fabula, az is fabula…
------------------
A déli morvákhoz kapcsolódó korábbi kérdésedre nem reflektáltam. Nagy-Moráviai délre való lokalizálása nyilvánvalóan nem lehetne lehetséges, ha nem lett volna ott is egy moravaně nevezetű szláv népesség.
> Nem is került szóba a további és későbbi kapcsolat a két nép két különélő csoportja között.
A fehér horvátok és a balkáni horvátok közt került. De ez is tényalap nélküli.
> Csupán eredet szempontjából látom a kapcsolatot közöttük, és utaltam arra, hogy ennek az eredet-közösségnek még a X. században vannak krónikásai.
Én eredet szerint sem látom köztük a kapcsolatot, mert a X. sz.-i krónikások sem valamiféle az eredetközösség fennmaradásáról számolnak be, hanem éppen fordítva: a névazonosságból próbálnak valamiféle közös történelmet fabrikálni, aminek kézzelfogható alapja nem mutatható fel, és éppen azért mert nincsenek kézzelfogható ismereteik. A történelem túlhaladt már az efféle mitologikus magyarázatoknál.
A korábbi hozzászólásomban hipotetikusan megengedtem valamiféle III. sz.-i „szerb-szorb” egységet, de ez csak a gondolatkísérlet érdekében. Az ősszláv sьrbъ motivált elnevezés lehetett, ’tejtestvér; (nagy)család tagja’ jelentést tulajdonítanak neki, vö. mai lengyel siorbać ’szop, szürcsöl’, pasierb ’mostohagyerek’ (a pa- ’hasonló …-hoz értelmű’ előtag).
Az ilyen elnevezésekből természetszerűleg lehet autonima, ha a divat úgy hozza, hogy a csoport magjában ez válik az elsődleges megszólítássá pl. a bratrъ ’testvér’ helyett. Ez az eltérő nyelvszokás már megnevező erővel fog bírni a környezettel szemben, akkor is, ha nyelvileg egyébként a környezet nem tér el jelentősen. Így ennek a törzsnévnek az eredete vélhetően polifiletikus.
Nem tudom, hogy milyen X. sz.-i beszámolókról lenne szó. Amit tudok, hogy a korai források egy részével csak nekünk van problémánk: a források pl. nem tekintik azonos törzsnek az északi és a déli morvákat, csak a mai filológusok vitáznak azon, hogy az említett morvák melyikek a kettő közül.
A másik dolog a szómágia, amelyik a „X. sz.-ban” még a világmagyarázat elfogadott típusát képviselte. Akkoriban a név maga volt a dolog valóságosan. Ezért a név egyezése a dolgok egyezését jelentette definíció szerint. Ez fejeződik ki abban is, hogy Anonymus a helynevekhez azonos személyneveket talál ki. A középkori zsidóság ugyanígy a név egybecsengése miatt gondolta azt, hogy a Hungária, annyi mint „Hágária”, azaz Hágárnak, Ismáel anyjának a földje. Ezt nem is gondolták, hogy indokolni kellene, hiszen a kor gondolatrendszerében nevek azonossága a dolgok azonossága is. Ugyanennyi valóságértéke van (lenne) önmagában annak, ha egy „X. sz.-i” forrás azonosnak tekintené a luzsicei szorbokat a balkáni szerbekkel.
Köztudomású, hogy a magyar Jenő és a Gyarmat törzsnév párhuzama megtalálható a baskíroknál. A szteppén kialakult török törzsnévkincs évszázadokon keresztül öröklődött az újjá és újjá szerveződő, egymástól független népességekben anélkül, hogy fönnmaradt volna a kapcsolatuk. Ugyanígy a közszláv törzsnévkincs a IV. sz.-i felbomlás után is egymástól függetlenül öröklődött az egyes szláv csoportokban. Az lehet, hogy a III. sz.-ban magukat sьrbъ-nak nevező csaport nyugatra, illetve délre vándorló részeinek utódai a szorbok és a szerbek, de további, későbbi kapcsolat nincs köztük, még a genetikai sodródás folytán a népesség is kicserélődhetett a név megőrzése mellett.
De nem. Ezek a törzsnevek a szláv egység IV. sz.-i felbomlása előttre mennek vissza. Azután semmilyen kapcsolatot nem jelent a törzsnevek egyezése. Az elbai dravének és a Pripjaty menti gyerevljánok, a nagy-lengyelországi polanok és a Dnyepren túli polanok közt ugyanúgy cezúra volt, mint a balkáni horvátok és a fehér horvátok, a balkáni szerbek és a luzsicei szorbok közt. Ezek között recens kapcsolat keresése puszta szómágia.
> Tehát Szlovéniának van köze Szlavóniához, és a szlovénekből lehet levezetni a szlavónokat?
Az újkori elnevezéseket leszámítva, mint az ukrán, a szláv népek az első sikeres (állam)szervező törzs nevét viselik. Három kivétel van, amelyek nem szláv vezetésű államok uralma alá kerülve elszigetelődtek a szláv etnogenezisek fősodrától. Ezek megtartották a magukra nézve a szlávok általános önelnevezését (sloveňinъ), mivel nem akadt olyan vezértörzs, amelynek a nevével lecserélhették volna. Ezek a szlovének (vö. slovenski narod ’szlovén nép’), a szlovákok (vö. slovenský národ ’szlovák nép’), és a „szlavónok” (vö. †slovinski narod ’„szlovén” nép).
Magyarul a „szlovén” kétértelmű kifejezés. A jelenkorra vonatkoztatva Szlovénia többségi népét értjük alatta, történetileg azonban az önmagukat slověninъ-nek nevező differenciálatlan szláv népességre vonatkozik. (Bár újabban egyesek próbálkoznak azzal, hogy ez utóbbiakat szlovien-nek nevezzék.)
Ilyen módon az mindható el, hogy a történelmi szlovénekből (szlovienekből) lehet levezetni a jelenkori szlovéneket és a szlavónokat (azaz kaj-horvátokat).
> A horvátok egy jó része a magyar honfoglalás után is megmaradt Fehér-Horvátországban?
Óvnék attól a csábítástól, hogy pusztán a törzsnevek azonossága alapján összekössünk valahai szláv népcsoportokat. Ha a törzsnevek azonossága önmagában számítana, akkor a luzsicei szorbok és délszláv szerbek közt is kellene ilyen módon kapcsot találni.
> Ezért továbbra is fontos marad az antropológia, amely az emberek külsejével foglalkozik. Ezt nem pótolhatja a genetika.
A fenotípusos jegyek igen gyakran környezeti nyomásra dúsulnak fel, illetve maradnak viszonylag stabilak a változó genetikai összetétel dacára. Csak izolált populációk képesek hosszabb távon ellenállni a migrációs nyomásnak. Mire válaszolhatna tehát az „antropológia”, mint hogy ott élnek, ahol?
> Szlovéniának semmi köze nincsen Szlavóniához. A szlovénokból nem lehet levezetni az állítólagos szlavónokat. Ez csupán egy hangalaki hasonlóság, semmi több.
Ezzel nem értek egyet. A „Szlavónia” megnevezés magyar kancelláriai artefactum: a középkori latinitás gúnyáját húzták rá a pannóniai szlávok önelnevezésére, amelynek a folytatója a szlovének és a szlovákok autonimája. Ezt egyébként a horvátok is használták a XIX. sz.-ig, mint pl. Đurkovečki nyelvtanának címében: Jezichnica horvatzko-slavinzka za hasen Slavincev, i potrebochu oztaleh ztranzkoga jezika narodov. (A magyar toponimákban is a Tót- egyaránt jelöl szlovént [vendet], kaj-horvátot [szlavónt] és szlovákot.)
Ami a kaj-nyelvjárást illeti, a török megszállás jelentősen nem változtatta meg az elterjedési területét, vö. előtte (lila szín), ill. utána (lila szín). Ebből következik az etnikai állandóság is,mert a nagyfokú betelepedés a nyelvjárást megváltoztatta volna, ahogy Dalmácia nagy része esetén megváltoztatta (vö. kék szín). A kaj-nyelvjárásterület egybeesik a 45-ös hozzászólásodban belinkelted középkori Szlavóniával. Ha az izoglosszákat nézzük, akkor a kaj-horvát nyelvjárások közelebb állnak a szlovén nyelvjárásokhoz, mint a kaj-horvát nyelvjárások a horvát-szerb egység što-nyelvjárásaihoz. Az eltérő államokba való bekebelezés hozta azt, hogy elkülönültek a szlovének a kaj-horvátoktól.
--------------
A belinkelt két térkép különbségéből látszik, hogy a török uralomhoz kapcsolódó népmozgalmak a két színnel jelölt ča-nyelvjárásokat érintették hátrányosan: ők adták az északra vándorlók törzsnépésségét, így a gradistyei horvátokét is.
Azért az USA ilyen szempontból elég extrém ország. Köszönöm a térképeket, nagyon érdekesek. Ezek szerint a Balti-tenger környékén alakulhatott ki a szőke haj és kék szem. Az őseim szerint pedig a kelta-germán csoport utódja vagyok.
OFF: Wenthworth Millerről mit mondana egy fizikai-antropológus, ha nem tudna semmit a gyökereiről? Apai ágon: afro-amerikai, jamaikai, angol, német, zsidó és cherokee. Anyai ágán: orosz, francia, holland, libanoni és szíriai.
