Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Én a Fortepant nézegetem. Csoda dolgok vannak néha. Szinte a lábam nyomát felismerem pár képen. Vagy a nagyapámét.
Vagy a -Ritkán látható történelem- blogon nézelődök. A sok hülye balfasz akarom mondani szélsőjobbfasz kommentelőt, és a butákat ott ki kell zárni, nem kell olvasni.
Elhiszem, hogy van ilyen. De ne ismétlődjön már évről évre. Egy 3 éves gyerek is képes megérteni, megjegyezni és betartani, hogy neki ez rossz. Ahogy egy jól szocializált cukorbeteg gyereket is hiába kínálgatnak, mégha nincs is mellette a szülő. Általában.
2. pont. Akárhova megyek, a kedvenc topikokban is, átcsúszik a politikába már minden. :/ Mondjuk, én is hajlamos vagyok erre, de türtőztetem magam.
Nem akartam, de kijön belőlem a csokimikulás negyedik fejezete.
Nem lesz vidám.
Van itt egy kisgyerek. Szülőknek és nagyszülőknek mindkét oldalról hiába mondjuk, hogy ilyen "kampánycsokit" ne adjanak a gyereknek.
A gyerek minden Húsvét és minden Mikulás alkalmával súlyosan allergiás lesz. Közben nem. Durva bőrkiütések és szájnyálkahártya sérülések jönnek ki. A gyerek ezután hetekig diétára szorul, vízben főtt rizs és krumpli, a végén már egy kis vízben főtt hús is. Gyakorlatilag a teljes ünnepi menüsorról lemarad, se sült, se bejgli, se tojás, se sonka, se töltött káposzta, mert előtte megzabáltatják ezekkel az undorvány csokikkal. Ezzel küzdünk 3 éve. És mindig megismétlődik, Karácsony és Húsvét. Az iskolában már megvolt a mikulás, a gyerek merő fájdalmas kiütés most.
A gyerek mire fog emlékezni, milyen ünnepi nagymamai menüre????
Arra emlékszik majd, hogy szabad volt csokit ennie, utána kur*va beteg volt.
A felmenők nem értik, pedig vezető beosztásban dolgoznak itt-ott. Nem a cg.sorról valók.
A sötétség. Az AI vagy MI ezt a sötétséget csak növeli, de legalább exponenciálisan, még a fszbikhoz képest is.
Én már láttam ilyet élőben. Hosszú évekre magára maradt debreceni lakásban, a spájzban volt liszt, moly, és csokimikulás. A csokimiku úgy nézett ki becsomagolva, mintha kalasnyikovval lőtték volna szitává. :)
Szereti a moly a csokit, vagy legalább azt, amiből a miku van.
Az a világ rendje, a gyerek a szülői mintát fogja követni, utánozni. Meg fog tanulni a lábán járni. De élete végéig melegíti a szívét, hogy a "nagyinál lehetett". Nem kéne a nagyinak is előírásokat adni. Komolyabb gyerekcihológusokat idézhetnék, nem lesz semmi baja a gyereknek, ha nem mindenhol egyformák a szabályok. Sőt...
Másik fejezet; az igazi csokimikulás helyett bevonóból öntött nyúl, mikulásos sztaniolban.
Asszem, mehet az ízemlékbe, a gyerekkori mikulások.
Nem sokkal háború után születtem, nem volt dúskálás. A kis piros papírmasé csizmákat, virgácsot ünnep után "elvitte" a Mikulás, eldugta a szekrénytetejére. 5-én előkerült, kitettem az ablakba, de még 5-én este megnézhettem. Mindig túljárt az eszemen a fránya Mikulás. Míg szánkózni vitt a nagymama, közben járt nálunk. Látszott kívülről az ablakban, a virgácson szaloncukrok lógtak, édesanyám kézzel kötögette. A kiscsizmákból kitüremkedett valami csoki, mogyoró. Ez hatalmas csoda volt, még most is előttem a kép. A mese hozzá az volt, hogy virgácsot is kaptam, mert azért volt némi oka; de cukrokkal díszítve, mert alapvetően azért jó gyerek vagyok. Ezt a mesét próbáltam átvinni a saját gyerekeimnek, de a lányom úgy megsértődött, nem is akarta a többit. A csoki Mikulást a talpa felől kezdtem enni; visszacsomagoltam, mellszobor lett belőle, majd fej. Vissaztettem az ablakba, míg el nem fogyott; hadd lássák, hogy járt nálam a Mikulás.
Az unokáknál már mi volt? Ne is vigyek csokimikulást, mert nem engedik megenni a szülők, csak ha belga csoki.
