Talán éppen az írásmagyarázók azok akik a legkevésbé értik az írást. Ez volt a baj a farizeusokkal és az írástudókkal is, értették a szavakat, de nem a lényeget.
Nem tudhatjuk hogy pontosan mely szavakat használta Jézus, de elfogadhatjuk hogy a "lelki szegények" egy megfelelő kifejezés volt a halgatóság számára. Azok többsége kétség kívül azonnal értette, hogy mire célzott.
A mennyek országáról beszélgetésünkben már korábban szó esett; mint már említve lett, az nem földrajzi hely, hanem a tudat állapota. Következetesen nem Jézus tölti meg a mennyek országát részeges, garázda koldussal vagy bolondokkal, hanem az megy be aki elérte a tudatnak egy bizonyos állapotát. És miért nem érhetné el egy koldus ezt az állapotot (természetesen józanon :-)), vagy akár egy 'elmebeteg', aki időnként talán sokkal tisztábban látja bizonyos dolgokat mint egy 'normális' ember. "A mennyek országa közel van", hirdette Jézus; és ezt a közelséget talán éppen az egészséges, éles józanész, rejti el előlünk.
Egész biztos, hogy a hegyi beszéd egyszerű és könnyen érthető volt, nem tudósoknak bölcseknek filozófusoknak, írástudóknak lett szánva. Lukács valószínű ugyanazt akarta mondani, rövidebben, egyszerűbben, mint Máté, talán nem látta eléggé fontosnak a részleteket.
Az egyszerű ember talán nem tett fel ennyi kérdést mint mi most, ő megelégedett a tanítással. "Boldogok akik sírnak, mert megvigasztaltatnak", az egyszerű embernek ez elég, a 'hogyan'-t, a 'mikor'-t, a 'miért'-et, azt, hogy "mitől lesz boldog", arra bízza aki gondoskodni fog arról hogy ő boldog lesz, Istenre.
Természetesen létezhet némi eltérés, tévedés, sőt néha még szándékos kiforgatás vagy csonkitás is az evangélium szövegeiben. Ami a hegyi beszédet illeti, nekem úgy rémlik, hogy Máté jelentése nagyrészben megbízható, még akkor is ha nem teljesen szó szerint úgy hangzott el.
A fügefa 'elátkozása' szerintem éppen úgy megtörtént mint jézus keresztrefeszítése. Az arra szolgált hogy hangsulyozza az ember feladatát úgy mint a talentumokról szóló példabeszédben is, azt, hogy kötelessége adottságait fejleszteni, teljesen kihasználni.
A kereskedők kiűzése a tmplomból is megtörtént, a "korbácsos Jézus" csak felháborodásának volt kifejezése. Az evangélium nem említ semmiféle ellenállást, és az valószínű nem is volt, mert vele volt Isten, a Vezérlő Alapelv.
A pontatlanság szerintem az evangéliumokban főleg csak a kevésbé fontos részletekre vonatkozik, kívéve talán néhány lényeges dolgot, mint például Jézus némely utolsó szavai a kereszten.
A az utolsó vacsorán elhangzott Jézus szavaiból Máté, Márk és Lukács majdnem teljesen ugyanazt idézi, tehát nagy a lehetőség hogy Jézus is ilyesmit mondott, és lehet hogy közülük valaki szó szerint idézi.
Figyelemre méltó azonban az, hogy János nem idézi ezeket a szavakat, holott az evangélisták közül valószínü csak ő hallhatta. Ez az dolog annyira eredeti, hogy mégse merném állítani, hogy ezt csak kitalálták. Ez az üldözésbe vett kis létszámú első keresztényeknek egy hatalmas eszközzé vált, hogy a tanítás elterjedjen. Jézus előre látta hogy tanítványait üldözni fogják, és arra kényszerült hogy egy hatékony eszközt adjon kezükbe, - az "új szövetséget".
Később mikor a kereszténység államvallássá vált, az eredeti cselekmény kifakult, elfajult úgy hogy ma alig ismerünk rá abban amit a keresztények oltári szentségnek neveznek.
Ahogy mondod, ha olyan tüzetesen böngésszük, és szorosan értelmezzük a szöveget, "nem mindegy, hogy bűnök bocsánata meg volt említve vagy sem, nem mindegy hogy sokakért vagy csak a tanítványokért" történt, ezeket a részleteket mégse tartom olyan lényegesnek, ezek olyan dolgok, mint a költői szabadság.
"Ne általánosíts. Mindenkinek jól érthető a szellem is, . . ."
Akkor talán adhatnál egy definicót a szellemről ?
Nim kívánom a vágyal Isten eredetét, se bizonyítani, se cáfolni, ahogy mondod, a "vágyak nem tudatban hanem a testben születnek", de a tudatban jelentkeznek. A tudat pedig nem az ember 'személyes tulajdona', nincs olyan hogy az én tudatom, a te tudatod, de van az embernek hozzáférhetősége az egyetemes tudathoz, a vágyunk tehát már mielőtt tudomásul vettük jelen volt az egyetmes tudatban.
Üdv, pelgrim
"Szerintem az evangélista a lehetõ leghűbben visszaadta Jézus szavait"
Egyáltalán nem. Máté hegyi beszédének hiányosságait Lukács csak tetézi, nem csak a kifejtéseket hagyja ki, meg is változtatja, de le is csökkenti a beszéd méreteit. Ha azt gondolod, hogy ezt Máté nem tette meg, akkor azt mondom, de igen. Megmutatom miért.
A tömör jelleg az evangélistánál nem a legtalálóbb kifejezés megválasztása volt, mivel folyamatosan félreértik az írásmagyarázók. Az írásmagyarázóknak is nehéz megfejteni például a boldogmondásokat, akkor pedig hogy kezeljék le az egyszerű emberek?
A legtalálóbb kifejezés nem egyenlő a kifejtéssel, mivel a kifejtés megmagyarázza a csattanóként leírt mondást, a legtalálóbb kifejezés meg maximum csak utalni képes a tanításra.
Itt van például a "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa". Nincs ugye megmagyarázva, hogy miért csak a lelki szegényeké a mennyek országa? Mit jelent a lelki szegény? Szellemi szegényt? Szegényt? Szellemben szegényt azaz bolondot? Bolondokkal akarja teletenni Jézus a mennyek országát? Szerinted ez a rövid tömör kifejezés így hangzott el akkor, és rögtön vakarta tömeg a fejebúbját, hogy mit akart ezzel mondani?
Felmerült valakiben egyáltalán az a gondolat, hogy azért fogalmazza így Máté ezt a gondolatot, hogy a szegények közül kiválassza azokat, akik lelki és szellemi életet élnek azért hívja őket "lelki szegényeknek"? Nem pedig minden részeges és garázda koldussal töltse meg a mennyek országát?
Nem beszélve arról, hogy Lukács egyenesen mást ad elő. Nem lelki szegényeknek adja a mennyek országát, hanem kifejezetten szegényeknek, és megdorgálja a gazdagokat ezzel párhuzamosan. Lukács a mennyek országát kifejezetten anyagi megfontolással magyarázza, semmi lelkiség, semmi szellemiség. Ha neked Lukcsá ugyanazt mondja mint Máté, akkor olvasd el mégegyszer ezt a hozzászólást elölről.
Egész biztos, hogy sem Máté, sem Lukács nem tudta leírni azt a tanítást, amit Jézus a hegyen leadott.
Ott a másik boldogmondás: "Boldogok akik sírnak, mert megvígasztaltatnak". Ez a legkevésbbé így elhangzott mondat, ami szerepel az evangéliumban. Már a második felét lecseréli Lukács nevetésre, a vígasztalás helyett a sírók nevetni fognak. Nincs meghatározva az, hogy miért lesz megvígasztalva a síró, ki által, mikor, és hogyan. És hogyan kell érteni azt, ha valaki sír és mégsem lesz megvígasztalva. Nem csak hogy hiámyzik a mondás magyarázata, hanem tömör jellege sem ad választ az egyszerű embernek ezekre a kérdésekre, az írásmagyarázó pedig elkeni a választ a túlvilági vígasszal. Ezt azonban nem Jézus mondja, hanem az írástudók véleménye.
De fel nem merül senkiben sem annak a lehetősége, hogy a síró attól lesz boldog, amikor éppen valaki megvígasztalja, nem pedig a vígasztalás ígéretétől, mert attól még senki nem volt sírás közben boldog, hogy a vígasztalás reményének várományosává lépett elő.
Nem csak az bizonyítja, hogy pontatlanul adnak vissza az evangélisták eseményeket és tanításokat, hogy egyik így, másik úgy adja elő, hanem a tanítások és történetek esetenkénti hiteltelensége is valószínűsíti, hogy nem adják vissza hűen Jézus szavait és tetteit az evangéliumok. Hiteltelen például a fügefa elátkozása, a korbácsos Jézus, a csodákat azonban nem kérdőjelezem meg. Pontatlan előadást bizonyítanak az evangéliumok nem csak a hegyi beszéd tolmácsolásában, hanem az utolsó vacsorán elhangzott szavak evangélistánként eltérő értelmezést biztosító előadásában, a történetek sorrendjének egymással szemben pontatlan vezetésében, és így tovább.
Annak kifejezett hangsúlyozása pedig, hogy ezek és ezek a szavak Jézustól szó szerint lettek idézve, csak elfogult megítélés mellett legetséges. Lássunk példát:
Máté 26,28: Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára
Márk 14,24: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Lukács 22,20: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik
János pedig hosszabban írja le az utolsó vacsorát, mint bármelyik evangélista, és mégis egész egyszerűen elfelejtette, ezeknek az egyébként keresztény vallás igazolására nagyon fontosnak minősített szavak megemlítését.
Nem csak hogy nem idézik szó szerint Jézust az evangélisták, hanem még értelmezési problémát is okoznak a nem hű idézéssel. Nem mindegy, hogy bűnök bocsánata meg volt említve vagy sem, nem mindegy hogy sokakért vagy csak a tanítványokért, szóval az evangélisták pontatlan idézete csak gondot jelent Jézus szándékának megértésénél.
"Nekem, és gondolom velem együtt majdnem mindenkinek sokkal könnyebben érthető a kívánság szó mint a Szellem "
Ne általánosíts. Mindenkinek jól érthető a szellem is, és nem csak Izrael értette Jézus idejében mit jelent a szellem, hanem már az ószövetség prófétái és jól használták e fogalmakat. A szellem fogalmát még az egyszerű, írni és olvasni nem tudó emberek is értették, nem kell ahhoz iskolát végezni, hogy a fogalom jelentésével tisztába legyenek. A természeti népek, akik nem tudnak írni és olvasni, tisztában vannak a szellem jelentésével, áldozatokat visznek istenített formájuknak, szertartásokon úzik ki a gonosz szellemeket. Jézus korában is világosan meg tudták különböztetni kit szállt meg a gonosz szellem, kit nem, csak ma nem tudják megkülönböztetni. Tudatos tapasztalatuk van a szellemről, amikor valakinek a megszállottságát Jézustól kérték megszabadítani, tudatosan tették, és mert tapasztalták gonosz hatásait. Isten szellemét hasonlóképpen értették, csak nem gonosz, hanem jó hatásaiból következtették ki.
"A vágy, úgy mint az embernek egy hajszála se görbül meg Isten tudta nélkül, nem jelentkezik az ember tudatában anélkül, hogy Isten azt akarná. "
Messzire vezetne jó vagy gonosz vágyaink Isteni eredetének bizonyítása vagy cáfolása. Nem úgy van, hogy attól, hogy Isten tud az ember sorsáról akkor ő is kelti fel vagy tudatosítja a vágyakat az emberben. Ez nem így van. A vágyak nem tudatban hanem a testben születnek, pontosan a test szükségleteinek kifejeződését határozzák meg elsősorban, és nem az tudat szándékait.
"Szerintem az evangélista a lehetõ leghűbben visszaadta Jézus szavait"Ť A tömör jelelgnek nem bonyolult magyarázatokra, hanem érthető kifejtésre van szüksége ahhoz, hogy az egyszerű ember is megérthesse. ť
Igen, ezt igyekeztem megértetni :
"Szerintem az evangélista a lehetõ leghűbben visszaadta Jézus szavait, a mondások tömör csattanó jellege csak azt bizonyítja, hogy halgatósága egyszerû emberek voltak, akiknek hogy felfoghassák nem bonyolult magyarázatokra volt szûksége, hanem találó kifejezésekre. "
Ismert az a tény, hogy az evangéliumok nem azonnal a történtek után lettek feljegyezve, és több mint valószínű, hogy az evangélisták közül csak János ismerte személyesen Jézust. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus bizonyos kijelentései nem lehettek szó szerint idézve. Ma úgy mint Jézus korában, még mindig tapasztaljuk azt hogy lényeges dolgora gyakran életünk végéig pontosan tudunk emlékezni. Ez történt a hegyi beszéddel is.
"Sokkal célszerûbb volt tehát a kívánság hatását, erejét illusztrálni, mint a Szellemrõl beszéln"
Nekem, és gondolom velem együtt majdnem mindenkinek sokkal könnyebben érthető a kívánság szó mint a Szellem ; közelebb van hozzám, van tapasztalatom vele. Lehet Jézus nem gyakran használta ezt a szót, de tudta, hogy ez a fogalom az, ami az akaratot munkába állítja. Hallgatói pedig nem egy tudósk csoportja volt, hanem egyszerű emberek, kiknek legtöbbje se írni se olvasni nem tudott.
"a kívánság sokkal közelebb van az ember fogalmához azt érti, azt ismeri."Ť Szó sincs róla. Ugyanúgy érti az ember ha szenvedésről, gonoszságról, igazságtalanságról, valamint örömről, szeretetről és igazságról beszélnek, mint amikor a kívánságaikat próbálják megérteni. ť
Kérlek ne magyarázd félre kijelentéseimet. A kívánság fogalmat nem a szenvedés, a gonoszság, az igazságtalanság, vagy az öröm, a szeretet és az igazság fogalmakkal hasonlítottam össze, hanem a Szellem fogalmával. Az előbbieket úgy, mint a kívánságot ismeri az ember és jártas vele, a Szellemmel azonban nincs tudatos tapasztalata.
"a Szellem a világ hajtóereje, ...Az emberre levezetve ez a kívánságban nyilvánul meg"Ť Ezt nagyon rosszul kötötted össze. A kívánság ugyanis a szükségletekben gyökerezik nem a szellemben. ť
Nem látod az összefüggést ? Az ember vágyaival együtt Isten ötlete és a szellemből származik, a vágy, a kívánság annak későbbi fejleménye, az ami az emberben tudatosul. Az ember méltányos kívánsága tehát nem kevesebb mint Isten akarata.
A vágy, úgy mint az embernek egy hajszála se görbül meg Isten tudta nélkül, nem jelentkezik az ember tudatában anélkül, hogy Isten azt akarná.
"Az is természetes, hogy aki teljesen képtelen minden alkalmazkodásra, az az életre is képtelen."
Miért gondolod? Lehet hogy pomt az fog hozzájutni minden erőforráshoz, ami fejlődéséhez és kibontakozásához feltétlen szükséges. Minden apró alkalmazkodással egyet veszít ezekből az erőforrásokból. Megfordítottad a képletet, és így hibás lett az elv. Valójában úgy szól a gondolat, minél inkább alkalmazkodik egy élőlény a környezet kényszereihez, annál inkább életképtelen.
"Evolúcióhivőknek: hol lennénk ma, ha a tengerből kimászó első halaknak derogált volna alkalmazkodni a szárazföldhöz?"
Hidd el derogált. Nem is azért van a szárazföldön élet, mert a halak kimásztak a partra. Próbálj csak pármillió évig halakat dobálni a partra, hátha hüllő lesz belőlük.
"Szerintem az evangélista a lehetõ leghűbben visszaadta Jézus szavait"
Először is a lehető legkevesbbé adta vissza hűen Jézus szavait, és cselekedeteit. Erről tesznek bizonyságot maguk az evangélisták, akik ugynazokat a tanításokat vagy történeteket még hiányosabban, még pontatlanabbul és többször meg másképpen adnak elő.
Másodszor bizonyságot tesz erről maga a tanítás, amely éppen a rövid tömör csattanó jelleg bizonyítja, hogy egy egyszerű hallgatóságnak nem beszél Jézus számukra érthetetlen módon. A rövid tömör jelleg, az evangélista fejében megmaradt mondanivalók összességét próbálja tükrözni. A tömör jelelgnek nem bonyolult magyarázatokra, hanem érthető kifejtésre van szüksége ahhoz, hogy az egyszerű ember is megérthesse. Ezek a kifejtések maradtak le az evangéliumokból, amelynek következtében máig az írástudók kezében különféle tévhitek igazolását szolgálhatják.
"Sokkal célszerûbb volt tehát a kívánság hatását, erejét illusztrálni, mint a Szellemrõl beszéln"
Dehogyis. Először is a kívánságról beszélt a legkevésbbé Jézus, mivel annak van a legkevesebb jelentősége. Jelentősége a cselekvésnek van, amiről viszont sokat beszélt. A cselekedetek jó és gonosz voltának megítélését hangsúlyozta, amelynek mércéje más ha az emberben sötétség honol, és más, hogyha értelemmel és szeretettel tudja ezeket meghatározni. A szellem egyébként sem volt érthetetlen azok előtt, több példával (szél, igazság, bölcsesség) is képes volt megvilágítani, amikor arról beszélt.
"a kívánság sokkal közelebb van az ember fogalmához azt érti, azt ismeri."
Szó sincs róla. Ugyanúgy érti az ember ha szenvedésről, gonoszságról, igazságtalanságról, valamint örömről, szeretetről és igazságról beszélnek, mint amikor a kívánságaikat próbálják megérteni. A kívánságok EGYEDÜL Pál apostol tévtanításának eredményeként kapott különleges hangsúlyt, amely sajnos rossz emberismeretéről árulkodik.
"a Szellem a világ hajtóereje, ...Az emberre levezetve ez a kívánságban nyilvánul meg"
Ezt nagyon rosszul kötötted össze. A kívánság ugyanis a szükségletekben gyökerezik nem a szellemben. A szellemből az ember cselekvése származik, amely többek között meg tudja oldani a kívánságainak teljesítését is a többiekkel hasznos, vagy káros módon. A döntést nem a kívánság, hanem a szív teszi. Pál apostol képtelen volt a test kívánsága és a cselekvést meghatározó szív érzései között a különbséget megtenni, ezért a végeredményt azonnal a kívánságból próbálta levezetni. Csakhogy tévedett, mivel a test kívánságai és a cselekvés között még ott áll egy egész ember, aki érez, gondolkodik és egyéb megfontolásokat is figyelembe vesz, hogy a kívánságainak teljesítését jó vagy gonosz módon tervezze el és hajtsa végre.
Másfelől, a szükséglet jelzi az élethez szükséges erőforrások hiányát. Valahogy úgy mint az autónál a benzinállás mutató órája. A tank üressége nem határozza meg az autó útvonalát, hanem egyszerűen leállítja. Ha megtöltöd a tankot, még az sem határozza meg az autó útvonalát, még állhat egész nap tele tankkal. A sofőr határozza meg az útvonalat, és belefog egy útba ha tele van a tank.
Az emberben ez az erőforrás a szellem és a lélek, az autó pedig a test.
Azt hiszem, minden filozófia arra való, hogy nagy kanyarodók után visszajussunk a józan észhez. Természetes, hogy vég nélkül nem lehet a rosszhoz alkalmazkodni. Az is természetes, hogy aki teljesen képtelen minden alkalmazkodásra, az az életre is képtelen. (Evolúcióhivőknek: hol lennénk ma, ha a tengerből kimászó első halaknak derogált volna alkalmazkodni a szárazföldhöz?)
A vallásos embereket sokan képzelik valamiféle lágy, égnek fordult szemű álmodozóknak, akik csakis a mennyországot nézvén, teljesen elfelejtik,mi van itt a Földön. (Ők maguk is sokszor annak képzelik magukat.) Ez nem így van, mert ez a taktika nem működik. Úgy sejtem, az igazi hívők inkább Isten beépített emberei itt, a sátán birodalmában.
"a hegyi beszéd tele van nagyszerû ígérettel"
Szerintem az evangélista a lehetõ leghűbben visszaadta Jézus szavait, a mondások tömör csattanó jellege csak azt bizonyítja, hogy halgatósága egyszerû emberek voltak, akiknek hogy felfoghassák nem bonyolult magyarázatokra volt szûksége, hanem találó kifejezésekre. Sokkal célszerûbb volt tehát a kívánság hatását, erejét illusztrálni, mint a Szellemrõl beszéln, hiszen az embernek még most is csak egy nagyon halvány, homályos fogalma van róla, a kívánság sokkal közelebb van az ember fogalmához azt érti, azt ismeri.
"A hiány megérzése, észrevételele, tapasztalata szüli a kívánságot"
Létezik olyasmi is amit kihívásnak neveznek, a hiány gyakran egy ilyen dolog.
Valóban, ahogy mondod, a Szellem a világ hajtóereje, vagy az isteni 'Legyen' parancs, a lenni akarás. Az emberre levezetve ez a kívánságban nyilvánul meg. Úgy ahogyan az ember Isten tökéletes ötlete, a kívánság is az, máskép nem jelentkezne tudatunkban; a kivánság az isteni 'Legyen' parancs fejleménye az emberben. A kívánság lehet megolyan csalárd, mégis mindig a 'Legyen' szolgálatában áll. Sõt még a szenvedély gyötrelme is, úgy mindenki mondhatja teljes bizalommal hogy bármi is történik vele, még a legrosszabb dolog is, végeredményben mégis csak valamilyen módon a javát szolgálja, másképp nem történne meg vele. Mennyei Atyánk bennünk, kinek tudta nélkül még egy hajunk szála se görbül meg, nem engedné meg, ha az nem válna javunkra.
Üdv, pelgrim
"Az alkalmazkodás, ha jól értem nem feltétlen lemondást jelent"
Az alkalmazkodás megrontó hatása abban van, hogy a silányabb létfeltételeket, a megromlott körülményeket az áldozat elfogadja, és megpróbálja létét azokon az alapokon eltengetni. Nem hal meg azonnal, hanem belenyugszik életét beteggé és megromlottá tevő körülményekbe. Ez nem a fejlődés alapja, hanem a megrontás útja. Nyílván az fog előrébb jutni, fejlődni, aki a jobbik részt az áldozattól elvette, és arra kényszerítette, hogy a silányabba nyugodjon bele. Ez nem egy erkölcsi törvény, de az alkalmazkodás ennek az erköcstelen módszernek a szüleménye. Amíg ennek a módszernek társadalmi jelentősége még óriási, az alkalmazkodás elve is nagy marad.
Lemondani valóban sok mindenről lehet, feltétlen lemondásról nem nagyon tudok. Még a keresztény is azért mond le javairól, pénzéről, idejéről, mert cserébe százszorosának visszafizetését reméli. Az abszolút feltétlen lemondás inkább balgatag pazarlásnak tűnik, mint értelmes lemondásnak.
De vajon az feltétlen lemondásnak értelmezhető, ha valaki azzal a feltétellel mond le javairól, pénzéről és idejéről, hogy az valóban a szegények kezébe kerüljön?
"a hegyi beszéd tele van nagyszerû ígérettel"
A boldogságról szóló tanítás először is az evangélista rémesen gyenge visszaadása annak a tanításnak, ami valójában elhangozhatott. Látszik ez a mondások tömör csattanó jellegén, amelyek megértéséhez elhangzott tanítás közlése elmarad. Ezért a mondásokat akkor látom megvilágítva, ha egy olyan tanítást látok feltűnni, amelyek sarokpontjaiba, vagy jelzőszéleibe pont ezek a mondások fognak beleilleni.
"A hiány megérzése, észrevételele, tapasztalata szüli a kívánságot"
Az életet nem a hiány definiálja, Az élet energiája az élettevékenység megéléséhez való, a hiány akkor merül fel, amikor az energia ellankad. Azért a fellépű hiány és szükségletek kezelése fontos az élőlény számára, de azért, hogy a visszanyert erőforrásaival az életét megélhesse. Az életet tehát nem a hiány definiálja, hanem inkább az élet meggyengülését, elerőtelenedését, élettelenné válásának útját kívánja jelezni.
Pál apostol és a buddhisták abban tévednek, hogy a világ legfontosabb hajtőerejének a kívánságot, vagy a szenvedélyeket vélik. Az ember igazi hajtóereje a szellem, a lélek, az erő, az egészség, ezzel szemben a kívánságok pedig az fellépő szükségletek, hiány, erőtlenség, éhség jelzésére születnek meg. Ha ez ember abban a körforgásban vesztegel, amit te vázoltál (hiány-kívánság-tudatos szerzés-munka-teljeítés), akkor annál az embernél az a gyanú merül fel, hogy őt szándékosan tartják ebben a körforgásban, nehogy a saját szellemi, lelki és boldog élete valóra válhasson.
Igen, az ösztönző, késztető ingerek alatt a környezet befolyását, ráhatását, nyomását értem, de nem az ezek által kiváltott reakciókat.
Az alkalmazkodás, ha jól értem nem feltétlen lemondást jelent, vagy talán rosszul értem e szót ?
"Igen. Beszélgethetünk róla."
Akkor kétség kívül feltûnt neked is, hogy a hegyi beszéd tele van nagyszerû ígérettel; azok pedig nem üres szavak voltak, hanem a fejlõdés hajtóerejére alapozott tények.
A hiány megérzése, észrevételele, tapasztalata szüli a kívánságot. A kívánság, függetlenül a hiány okától, arra ösztönzi, serkenti, készteti a tudatot, hogy szerezze meg azt, ami hiányzik. Akkor a gondolkodás, a képzelet, az akarat munkába áll, hogy megszerezze azt ami kell.
"Az alkalmazkodás, mint már említettem kényszermegoldás"
Nem vonom kétségbe. A probléma ugyanis az ezzel, hogy az evolúciót véletlenek és kényszermegoldások alapján képzelik teljesen tudományosnak, miközben alaptalan és hibás elv.
"Vagy éppen tespedni, ösztönzõ, késztetõ ingerek hiányában."
Gondolom az ösztönző, késztető ingerek alatt a környezet befolyását, ráhatását, nyomását érted.
Az élet az élőlény belsejéből fakad, nem külső ösztönzésre. A belülről fakadó élettevékenységekhez nem alkalmazkodni hanem megélni, megcselekedeni kell azokat. Az alkalmazkodás a külső befolyás és kényszerek nyomán fellépő összeütközésből származik, amikor az élőlény lemond a belős törekvések megvalósulásáról. Ha az élettevékenység, akkor az életének egy darabjáról.
Az embernél tapasztalható lustaság, ami a jólét mellett megjelenhet, nem a bőség eredménye, hanem a más jellegű korlátozások eredménye. A szellem és lélek korlátozása hosszú időszak alatt annak eltompulásához vezet, hiába a testi élvezetek nagy és minőségi kielégítésének lehetősége, a szellemi és lelki tompaság cselekvési passzivitásba ejti az érzéki embert.
Az alkalmazkodás, mint már említettem kényszermegoldás, közvetlen nem szolgálja a kibontakozást, de kilátást nyithat újabb, addig ismeretlen lehetõségekre.
"
Nyílván az fog tudmi kibontakozni, virágozni, fejlődni, aki éppen legyőzte és elvette tőle a fejlődéshez szükséges erőforrásokat és létfenntartási eszközöket."
Vagy éppen tespedni, ösztönzõ, késztetõ ingerek hiányában.
Az alkalmazkodás szerintem nem jelenti azt, hogy a nyomorbataszított élõlény megelégszik helyzetével.
Tünõdtél-e már valaha Jézus hegyi beszédén, vajon miért mondta azt, hogy "Boldogok akik . . . . ?"
"Miféle romlottság filozófiáról beszélsz ? Én olyat nem ismerek."
Tudom. Az evolucionisták sem, azért akkora a tévedés az evolúció alapjaiban. Nem a romláshoz vezetű útvonalra magyaráznák a fejlődést. Nem szolgálhatja az alkalmazkodás az élőlény kibontakozását, mivel olyankor pont a környezet vesz erőt az élőlényen. Ami nyílvánvalóan az élőlény megromlásával, energiájának csökkenésével, és a szűkebb erőforrások felé való fordulással egyenlő. Nyílván az fog tudmi kibpontakozni, virágozni, fejlődni, aki éppen legyőzte és elvette tőle a fejlődéshez szükséges erőforrásokat és létfenntartási eszközöket.
Attól hogy a nyomorba taszított élőlény megelégszik elhullot és leselejtezett táplálékokkal , próbál megélni a hulladékból csak nyomorult, elkorcsosult élet alakítható ki. Nem pedig evolúció. Az alkalmazkodás az elkorcsosulás filozófiája, nem pedig az evolúcióé.
Szerencse, hogy nem az alkalmazkodás a fő irányvonal a természetben, mert különben kihalt volna az élet, és csupa korcs, nyomorék élőlénnyel találkoznánk, már ha találkoznánk élőlénnyel egyáltalán.
"az alkalmazkodás nem jelent feltétlen szolgalelküséget."
Nem. De rokon dolog a kettő. Miért nem beszél az ember filozófiája ellenállásról? Vagy küzdelemről? Vagy szembenézést a konfliktussal? Mert fél. Inkább hagyja a környezet kényszereit érvényesülni, alkalmazkodik a környezet elvárásaihoz, megszabott létfeltételeihez, mint konfliktusba keveredjen vele, ha saját fejlődése, kibontakozáse, virágzása, éete és egészsége, jóléte és boldogsága megkövetelné
"Alkalmazkodás nem azonos a romlottsággal,"
Nem tudom tisztában vagy azzal, mi az alkalmazkodás. Amikor a környzetével szemben összeütközésbe kerül az egyén, ha a környzet túl erősnek bizonyul, inkább gondolkodás nélkül alkalmazkodik a környezet elvárásaihoz, szabályaihoz, életfeltételeihez, mint a konfliktus vállalásával, a küzdelem hevében megpróbálja megérteni, megtalálni a konfliktus igazi okát. Természetesen az alkalmazkodás nem vezeti az embert megértésre, hanem menekülésre, ezért elfogadja gondolkodásának téves, a környezet meg nem értését támogató irányvonalait, gondolkodása és érzelme így korlátok közé szorul, majd viselkedése és cselekvése is. A gondolkodás és érzés korlátozása megrontja az egyén életét, tönkreteszi az egészségét.
Ha a szelekció elvében az életerőssel szemben az életképtelen marad fenn, az életerős pedig elpusztul, az kifejezetten a természet megromlásával egyenlő.
Röviden a romlás kontra fejlődés filozófiáról.
" eredetében minden összefüggésben van mindennel"
Dehogy van. Egyes dolgok összefüggnek egymással, mások pedig függetlenek egymástól. Fenti gondolat abból a hamis elvből származik, hogy a világot egy szabályozott rendszer vagy szerkezet képes leírni, ezért minden dolog alá van rendelve azoknak a szabályoknak ami a szerkezet működtetéséhez szükséges. Így egyetlen elemnek sincs önálló viselkedése, mindennek a szerkezet által meghatározott módon kell végbemennie.
Csakhogy nem igaz. Az élet nem egy szerkezet része, pont az benne az érdekes, hogy minden élőlény független a másiktól, és kölcsönhatásuk nem egy alárendelt mechanizmus külső meghatározásaitól függ. Pont ezért Élet, és pont ezért képtelen az ember az életet megérteni, mivel mindenben törvényszerűséget, irányíthatóságot, hatalmat próbál kereseni, nem pedig összhangot, harmóniát, egyensúlyt, ami a független elemek létének összetartó ereje..
Miféle romlottság filozófiáról beszélsz ? Én olyat nem ismerek.
Az alkalmazkodás nem válik alapelvvé. Az alkalmazkodás annak ellenére, hogy 'szûkségmegoldás' újabb lehetõségeket nyújt újabb erõforrásokkal, és nem vezet az élet pusztulásához, ha az úgy lenne ma nem lenne élet a Földön.
A vallások által szorgalmazott szolgalelküség, az engedelmesség (ami gyakran engedelmességet jelentett a papságnak), félreértésen alapul és elkerüli a vallások létjogosultságát.
Lehet, a szolgalelküség az alkalmazkodásban is megnyilvánul, de az alkalmazkodás nem jelent feltétlen szolgalelküséget.
Alkalmazkodás nem azonos a romlottsággal, mi lenne ha bizonyos mértékben nem alkalmazkodnák környeztünkhöz, embertársainkhoz ? Ez nem jelent szolgalelküséget. Az csak akkor válik szolgalelküségé, ha az alkalmazkodás feltétlenné válik, akkor beszélhetünk romlottságról, úgy a szolgalelkû mint a hatalom részérõl.
"nincs a világon semmi ami mindentõl független lenne"
Ez nem áligazság és ezzel nem kívánom a figyelmet elterelni. Szerintem eredetében minden összefüggésben van mindennel. A rózsa éppen úgy egy 'isteni ötlet' mint a szegfû. Ez tehát nem jelenti azt, hogy ha nem ültetem el a rózsa magvát, nem kel ki a szegfû.
A mutáció nem jelenti azt, hogy azáltal a rózsából szegfü lessz, de talán lesz olyzan rózsa, amilyen eddig még nem volt.
Szóval a romlottság filozófiája megjelenik az evolúciós elméletben mint a fejlődés motorja. Az alkalmazkodás ami az élet pusztulásához és nem virágzásához vezet alapelvévé válik a romlottság filozófiájának. Darwin mivel vallásos volt, mivel az engedelmesség Istennek, a szolgalelkűség a vallásban terljesen természetes dolog, az alkalmazkodásban nem látott semmi hibát, ezért a keresztény hamisság megfertőzte a tudományos nézeteket is.
Bizony abban a világban, ahol az alkalmazkodás törvényerőre emelkedett, ahol a hatalom az engedelmességről vallott bármilyen filozófiát támogatja, legyen az keresztény vagy tudományos, a gondolkodást és az életet szándékosan vetik felülről meghatározható feltételek alá, és szándékosan igazolják a kényszerek szükségességét, ott a romlottság naponkénti jelenség.
"nincs a világon semmi ami mindentõl független lenne"
Ez egy áligazság, amely eltereli arról a figyelmet, amelyben a dolgok nincsenek egymással összefüggésben. Például a hogy a rózsa felnövekedése függ a rózsa magjától nem igazolja azt, hogy a szegfű felnövekedése is ugyanúgy függ a rózsa magjától. Márpedig a mutáció a folyamatos változás elvét használja annak igazolására is, amelyek között nincs folyamat. És ehhez mondom azt, hogy nem elég kellő hosszúságú időt megvárni, és akkor majd fogja igazolni, mert akkor sem fogja.
"Ha pedig arra kényszerült akkor alkalmazkodik, hogy életben maradjon. Ez a fejlõdés hajtóereje."
"Ha pedig nem kényszerül alkalmazkodásra, ereje teljében virágzik és pompázik, újabb különleges képességekre nyer erőforrásokat az pedig a romlás szerinted?"
Nem, szerintem az nem romlás.
"Ha pedig arra kényszerült akkor alkalmazkodik, hogy életben maradjon. Ez a fejlõdés hajtóereje."
"Ez a romlás hajtóereje."
Akkor azért ilyen romlott a világ !??? :-)))))
" a hosszútávon létrejöhetnek nagyobb változások, és az is amit mutációnak neveznek."
"Itt is arra a hibás mutációs elvre hivatkozzol, amely a folyamatos változáson keresztül akarja bizonyítani az összefüggés léte nélküli megjelenést."
A mutációs elv nem hibás. Van összefüggés és van egység, nincs a világon semmi ami mindentõl független lenne, a mutációs elv ezzel nem ellenkezik.
"A hosszútáv nem indok arra, ami rövidtávon nem sikerül."
Úgy van, nem indok; az indok az isteni parancs: "Legyen", vagy: "Hozd kifejezésre Hatalmamat, Bölcsességemet, Szeretetemet !
"Ha pedig arra kényszerült akkor alkalmazkodik, hogy életben maradjon. Ez a fejlõdés hajtóereje."
Ha pedig nem kényszerül alkalmazkodásra, ereje teljében virágzik és pompázik, újabb különleges képességekre nyer erőforrásokat az pedig a romlás szerinted?
A küzdelem a létért, a territóriumért a természetben az ember beavatkozása nélkül is folyik.
Nem mondtam azt hogy küzdelem az élet csak azt, hogy az élet tartamának nagy részét igénybe veszi.
Úgy van, nincs olyan élõlény, kívéve néha az ember, hogy hajlandó lenne lemondani erõforrásairól vagy territóriumáról, hacsak nem kényszerül arra. Ha pedig arra
kényszerült akkor alkalmazkodik, hogy életben maradjon. Ez a fejlõdés hajtóereje.
Az evoluciós értelmezésben nincs ilyen hiba. A természet folyton az adott lehetõségek szerint teremti önmagát. A rózsából nem lesz szegfû, de a körülmények hatására lehet halványabb vagy színesebb mint elõdei, a hosszútávon létrejöhetnek nagyobb változások, és az is amit mutációnak neveznek. Ugyanez érvényes a szegfûre, és minden más élõlényre.
Mondtam már azt is, hogy a személyek nem azonosak, az azonosságot az eredetnél kell keresni. Az ujjaink se azonsak, mégis hozzánk tartóznak.
"A küzdelem az élet tartamának egy nagy részét nem csak az embernél veszi igénybe."
Igen olyan helyeken, ahol azt az ember lehetetlenné tette, képtelen az élővilág küzdelem nélkül megélni. De sehol nem a küzdelem az élet, hanem a küzdelem biztosítja az életet a győztesnek, amit aztán az megél.
"A fejlõdés elméletben, ha jól értem, az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy a szorult helyzetbe került faj átadja erõforrásait az erõsebbnek, hanem arra használja, hogy valamilyen módon túléljen; fejlõdésre, mutációra. "
Ha nem adja át az erőforrásait,az élőlény, akkor azokról nem akar lemondani, nem is alkalmazkodik. Akkor még harcol. Ott lehetséges küzdelemről beszélni és nem alkalmazkodásról.
"A fejlõdés folyamata lehet éppen úgy Isten teremtménye"
Azért mondom, hogy az evolúciós értelmezésben látom a problémát. A rózsa kifejlődik a magjából, de a szegfű sosem fejlődik ki a rózsa magvából.
A halandó ember el tudja képzelni a békés és harmonikus életet, és érti is, csak tapasztalatból nem ismeri.
A küzdelem az élet tartamának egy nagy részét nem csak az embernél veszi igénybe.
A fejlõdés elméletben, ha jól értem, az alkalmazkodás nem azt jelenti, hogy a szorult helyzetbe került faj átadja erõforrásait az erõsebbnek, hanem arra használja,
hogy valamilyen módon túléljen; fejlõdésre, mutációra.
A fejlõdés folyamata lehet éppen úgy Isten teremtménye, kifejezése, mint ahogy minden más dolog, miért is ellenkezne vele ?
Pontosan, "Nem Mózes" és nem Názáreti Jézus, hanem az ÉN VAGYOK minden emberben. :-)))))
Persze. Van egy fajta objektivitás is a dologban. Ha valaki Istent olyannak tapasztalja meg, amilyennek például Jézus leírta, akkor abban az embertől független dolgot tapasztalhat meg akár élményében, akár jeleiben. Aki akkor is volt, amikor az a valaki még világra sem született.
Tegnapi beszélgetésünk "emlékére" idekivánkozik, amit másnak irtam e fórumon..
"...
Isten belső megtapasztalás révén valóságos élmény. A külső magyarázatok mindig idegeneké:
a Biblia, a vallások, az igehirdetések,az igérgetések, a fenyegetőzések: mind mind másoké. A saját igazság, az bennt, nem pedig kinnt van.
Akinek sikerül ezt megtapasztalnia - vannak e forumon is páran - az tudja, hogy ez a valóság. Nem hiszi: tudja. És ezt követően a külvilág is megszolal. Válaszok, jelek, történések igazolják a valóságot. Ezen valóság megértésén keresztül a vallásoktol eltérően szólnak a szentnek tartott iratok: érzékelhető, hogy pl. Jézus valójában miről beszélt - és az is , hogy miről nem. S az is, hogy nem Jézus az egyetlen..."
"Igen, küzdelem nélkül van élet, de a halandó ember azt nem ismeri, sem az oktalan állat, vagy a növény"
Akkor azért nem érti az oktalan állatnál és a növénynél a békés és harmonikus élet megnyilatkozását.
"a küzdelem az élet tartamának egy részét igénybe veszi."
- Várj. Mekkora is az a rész? Ne hasonlítsd az ember egész életére értelmetlenné tett küzdését a megélhetésért, a természetre. A természetben a küzdelemre csak akkor kerül sor, ha az élőlénynek az élete veszélybe kerül, egyébként gyakorolja az élettevékenységeit. A természetben az élet életből áll, és csak veszélyeztetése esetén kezdenek küzdelembe.
- Azért szeretik elkötelezett ideológusok a természetben is a létért való küzdelmet alapvető feladatnak beállítani, hogy az embernél is a megélhetésért való küszködése teljesen természetesnek legyen elfogadva.
- Az embernél a létfenntartásért való küzdelmet napi feladattá tették, az ember életének kihasználói és kifosztói, akik viszont egész nem sem nem küzdenek, sem nem dolgoznak.
- Az ember maga is meg tanult veszélyeztetni, okkal ok nélkül, így küzdelmét jelentősen megnöveltük. Erről az ember tehet. Nem a természet és nem az Isten.
"A külsõ kényszerekhez való alkalmazkodás nem jelenti szûkségszerûen az élõlény megromlását"
Dehogynem. Hiszen az alkalmazkodás alatt pont arról beszélünk, hogy az élőlény a saját fennmaradására szolgáló erőforrásait másnak (erősebbnek) adja át rendelkezésre.
"a fejlõdés elmélete azonban nem áll szembe Istennel"
Az a fajta értelmezés, amely az evolúcióban kifejtésre kerül, az szemben áll.
"Jézus nem mondhatta azt, hogy Mózes tanítása az út, az igazság és az élet, mert az nem úgy van."
Nem is mondta. Azért mondta azt, hogy "ÉN vagyok az út, az igazság és az élet". Nem Mózes.
Igen, küzdelem nélkül van élet, de a halandó ember azt nem ismeri, sem az oktalan állat, vagy a növény.
Az élet nem azonos az élet fentartásáért vívott küzdelemmel, de ez a küzdelem az élet tartamának egy részét igénybe veszi.
A külsõ kényszerekhez való alkalmazkodás nem jelenti szûkségszerûen az élõlény megromlását, inkább lehetõségeinek teljesebb kihasználását.
Külsõ kényszerek nem véletlenek, a "véletlen" szó csak egy olyan dolgoknak megfelelõ fogalomkör, melyeknek okát nem tudjuk megmagyarázni.
Nem tudom, hogy Darvin tagadta-e vagy sem Isten létét, a fejlõdés elmélete azonban nem áll szembe Istennel.
Vannak akik egyetértenek velem, de állításom igazsága nem azok számától függ.
Az ÉN VAGYOK fogalmazása nagyon egyszerû, mindenki könnyen megértheti, azért is ragaszkodom hozzá, ajánlatod valóban megközelíti azt, de nem találóbb és nem egyszerûbb, maradok tehát emellett.
Te ezeket kitaláltnak tartod, én tudom, hogy igaz.
Jézus nem mondhatta azt, hogy Mózes tanítása az út, az igazság és az élet, mert az nem úgy van.
"Úgy van a természetben nincs gyom, de a küzdelem nem kevésbé folyik, az ember beleavatkozása nélkül is."
Nem a küzdelem létét tagadom, hanem a küzdelem nélküli élet létét bizonyítom. A természet nagy része nem harcol vagy küzd az élete java részében, hanem ÉL.
"Élet nélkül nincs küzdelem."
Viszont küzdelem nélkül van élet.
"Nem csak én mondom hogy Darvin elmélete helyes, velem eggyütt nagyon sokan, és csak a vallásos fanatizmus hívei tagadják"
Nem csak a vallásos fanatizmus hívei. Én is hibásnak látom. Hibás, ha az életet valaki azonosítja a z élet fenntartásáért vívott küzdelemmel. Hibás, ha az élőlény képességeinek és adottságainak külső kényszerkehez való alkalmazkodásból akar fejlődést bizonyítani, amikor ez az élőlény megromlásával egyenlő. Hibás, ha a véletlenek kellő nagy számára és kellő nagy idejére alapozza annak az összhangnak, szerkezetnek, összetételnek a létrejöttét, amely még végtelen nagy szám és idő mellett sem jöhet véletlenül létre. Ráadásul igen szűkre szabott időszakról beszélünk eleve. Hibás, ha a mutációval, azaz fokozatos változással, akar valaki olyan eltéréseket magyarázni, ahonnan hiányoznak a fokozatok.
"ÉN VAGYOK"
Attól hogy megismétled magad, vagy állítod hogy sokan hisznek neked, még nem bizonyul valósnak az állításod.
Avval kapcsolatban, hogy az ÉN VAGYOK fogalmazás igen zavaró magyarázatot jelent tekintettel a szavak egész más értelmére, jobbnak gondolom te esetedben például a "Krisztus-tudat" vagy "Khrisna-tudat" használatát, mint specifikus verziója az egyetemes tudatnak. Függetlenül attól, hogy én az egész ideológiát kitaláltnak tartom.
"nem az volt a szándéka, hogy tanítását azokétól megkülönböztesse"
Ha nem az lett volna a szándéka, akkor mondhatta volna, hogy Mózes tanítása az út, az igazság és az élet.
"amit gyomlálásnak neveznek, ez azért szûkséges, hogy a gyom ne nyomja el a kultúrnövényeket"
Úgy van a természetben nincs gyom, de a küzdelem nem kevésbé folyik, az ember beleavatkozása nélkül is.
"a küzdelem valahol mindig folyik "
Élet nélkül nincs küzdelem. :-)))
"Darvin elmélete lehet nem tökéletes, de helyes"
Nem csak én mondom hogy Darvin elmélete helyes, velem eggyütt nagyon sokan, és csak a vallásos fanatizmus hívei tagadják.
"Igen hallgatok az ihletre"
Az ihlet nem csak az enyém, az megillethet bárkit, - téged is, és teljesen értelmetlen dolog úgy beszélni róla, minthogy az képes lenne valamire vagy sem. Az ember azonban lehet képes felfogni azt, vagy sem.
"Személyek természetesen nem azonosak egymással, ami az ÉN VAGYOK -ra vonatkozik, az azonosság nem a megnyilvánulásaiban hanem eredetében van."
Nyelvtanilag helyes amit a személyes névmásokról írtál; csak éppen megfeledkeztél arról, hogy a nyelv is csak egy eszköz minek segítségével a dolgokat szavakkal igyekszünk körülírni. Gondolom megérted, hogy még a legfejlettebb nyelv se elegendõ ahhoz, hogy annak segítségével bizonyos dolgokat tökéletesen kifejezzünk.
Elméletem érthetõ, vannak akik nagyon jól értik. Ismétlem, tehetsz ajánlatokat, ha egy parányival is találóbb lessz az eddig használt kifejezéseknél, hajlandó leszek azt alkalmazni. Az "ÉN VAGYOK" használatához csak azért ragaszkodom mert az egyszeren úgy van, - elméletem a valóságon alapul.
Az idézet alkalmazása nem téves, ez egyszeûen a valóság; újból megismétlem: mikor Jézus ezt mondta "Én vagyok az út az igazság és az élet" nem saját személyére célzott, hanem az ÉN VAGYOK-ra minden emberben.
"nincs egyetlen utalás arra, hogy Jézusnak e kijelentése a különbséget szándékozta volna hangsúlyozni saját tanítása és a Mózesi törvények között"
Mohamedrõl, Hegelrõl és Kantról Jézus nem szólhatott, azok csak késõbb jelentkeztek; Mózesrõl, Buddharól és Zarathustráról, pedig azért nem szólt, mert nem az volt a szándéka, hogy tanítását azokétól megkülönböztesse.
"amit gyomlálásnak neveznek, ez azért szûkséges, hogy a gyomne nyomja el a kultúrnövényeket"
Ne alkalmazz mesterséges kertápolási szabályokat természetes körülményekre. A gyom és a kultúrnövény közötti megkülönböztetés emberi munka eredménye, emberi szempontok alapján válogatva. A természetben nincs gyom, meg kultúrnövény, mindketten jól el vannak egymás mellett. Sem a gyom nem tör a virág életére, sem a virág a gyoméra. El vannak abból, megosztoznak azon, amit a föld termőereje kínál. A kertben sem a gyom harcol a virágokkal, hanem a kertész a gyommal.
"a küzdelem valahol mindig folyik "
Az élet pedig annál inkább.
"Darvin elmélete lehet nem tökéletes, de helyes"
Mert te azt mondod hogy helyes? Én meg azt mondom nem helyes.
"Igen hallgatok az ihletre"
Nem is beszélek az ihleted ellen. A tévedéseidről beszélek. Amire úgy látszik az ihleted nem képes rávilágítani.
"Személyek természetesen nem azonosak egymással, ami az ÉN VAGYOK -ra vonatkozik, az azonosság nem a megnyilvánulásaiban hanem eredetében van."
Nézd személyes névmásokat a nem azonos személyek megkülönböztetésre és nem attól elvonatkoztatva használunk. Te azonban rosszul használva a személyes névmást, egy lételméleti lényeget kívánsz vele megnevezni, elrontva annak lehetőségét, hogy akkor nálad mire használod a személyes névmásokat?
Próbáltam arra utalni, hogy keressél más fogalmakat, hogy érthető legyen az elméleted. Csak azért ragaszkodni az "ÉN VAGYOK" használatához, mert másképp semmiképp nem tudod összekötni az egyetemes tudatról vallott elvedet a Krisztus tudattal, egy Jézusi idézet téves alkalmazásán keresztül, az elved helyességét fogja megingatni, pedig lehet hogy jót képzelsz el.
"nincs egyetlen utalás arra, hogy Jézusnak e kijelentése a különbséget szándékozta volna hangsúlyozni saját tanítása és a Mózesi törvények között"
Igen nincs. Azért nincs, mert nem csak Mózes tanításaitól, hanem Mohamedétől, Zarathustráétól, Buddhától, Hegeltől, Kanttól is meg akarta különböztetni, viszont nem mellékelt egy hosszú listát a kijelentése mellé hogy érthetővé tehesse kitől tegyék őt függetlenné, mivel így kifejezve is érthetővé lehetett tenni.
